Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-28 / 23. szám

fC»T MECYKI s/úrlgp 1966. JANUÁR 28., PÉNTEK Újabb üdülőcsoport indul H arkányfürdőre Pesti látogatás a Parlamentbe, a Nemzeti Színházba A múlt év őszén megkezdett üdültetést tovább folytatja a oiztosítási és önsegélyező cso­portok intéző bizottsága. Feb- uár 3-án újabb 30 tőből álló :soport indul tíznapos juta- ' omüdülésre Harkányfürdőre. február 17-én a debreceni Nagyerdőben levő tsz-üdülőbe itazik 30 termelőszövetkezeti tag. Február 24-én Pest megye legtávolabbi részeiből — főleg a tanyavilágból — 'száz terme­lőszövetkezeti gazdá utazik Budapestre háromnapos kirán­dulásra. A látogatás során megismerkednek a főváros ne­vezetességeivel, ellátogatnak az Országházba, s megtekin­tik a Nemzeti Színház műso­rán levő Űri murit. FILMEKRŐL NYÁRI BOLONDSÁGOK Hasek világhírű hőse, Svejk mondja egyszer: „Ha mindenki csak jót akarna a másiknak, már ' rég agyon­verték volna egymást az emberek.” Így van ez vala­hogy a művészetben is. Ha például csupa világmegvál­tó filmóriások születnének — mi lenne akkor a szegény nézővel. Vele, aki — szán- ja-bánja vétkét, de szeret ne­vetni. örül, ha nevethet és — uram bocsá’ — hajlandó ezért a nevetésért még mo­ziba is menni. Nos, ha meg­A kétarcú admirális, A szentek képtára, Az ígéret földjén, Szülök lexikonja, Ördögszakadék A Kossuth Könyvkiadó 1966-os tervéből Sokrétű tematika, gazdag könyvválaszték jellemzi a Kossuth Könyvkiadó 1966. évi könyvkiadási tervét: úgy­szólván minden olvasónak nyújt néhány könyvet. De nézzük részletesebben, I Marx, Engels, Lenin tanítá­sait teljes egészében közre­adni, mindenki számára hoz­záférhetővé tenni, egyik fő feladata a kiadónak. Ez évben Marx és Engels Műveiből a 11., 12. és a 14. kötetet, Le­nin összes Műveiből (az V. orosz kiadás alapján készült második magyar kiadás) a 9., 10., 11., 12., 13. kötetet és több érdekes gyűjteményt terveznek kiadásra, mint pél­dául Lenin: Művészetről, iro­dalomról, A marxizmus—-leni- nizmus klasszikusai kiskönyv­tár — szép kivitelű és olcsó — sorozata, Lenin: A szocia­lista gazdaság irányításáról, és Lenin: A békés egymás mel­lett élésről című kötetekkel bővül. A filozófia témakörében értékes tudományos munkák — Fényes Imre professzor írása: Filozófiai problémák a fizikában, Makai Mária: Az erkölcsi tudat dialektikájá­ról, G. Klaus: Kibernetika és társadalom — mellett igen érdekesnek ígérkező ismeret- terjesztő munkák is helyet kaptak. így például P. Hol- bachnak, a francia felvilágo­sodás materialista filozófusá­nak, A szentek képtára című, gazdagon illusztrált szellemes valláskritikai műve. A Ko­runk világnézeti kérdései so­rozatban jelenik meg rövide­sen P. P. Gajdenko szovjet szerzőtől Az egzisztencializ­mus és kultúra című kötet, Mátrai László akadémikus be­vezető tanulmányával, majd ezt követően az angol John Lewistől: Tudomány, hit és szkepticizmus. A kiadó már eddig is né­hány rangos művel segítette a marxista esztétikát behatób­ban tanulmányozókat. Az idei terv szerint megjelenik majd Szigeti József kötetének má­sodik része (Bevezetés a mar­xista—leninista esztétikába), A szocialista realizmus forrá­sainál címmel egy válogatás Köpeczi Béla előszavával és szerkesztésében, Arcképek a magyar szocialista irodalom­ból — irodalomtörténészek tollából, és természetesen to­vább folytatódik az Esztétikai Kiskönyvtár sorozat. Ez évben a 9. és a 10. kötettel befejező­dik a Világtörténet kiadása. A rövidesen megjelenő, a Két­arcú admirális című könyvből annak a Canaris admirálisnak az életútját, karrierjét ismer­jük meg, aki a német katonai felderítő szolgálat vezetőjeként az angoloknak is „dolgozott”. További könyvek: Mussolini bukása, Az Auschwitz-per, XII. Pius és a Harmadik Bi­rodalom. A magyar történelem iránt érdeklődők rövidesen kézhez kaphatják a Népszerű történelem (Az elmúlt év vé­gén megindult sorozat első kötete Liptai Ervin: A Magyar Tanácsköztársaság), második köteteként Balázs József: Négy év vasban és vérben (1914— mi8) című, az első világhábo­rű történetét feldolgozó, mű­vészi képekkel, újszerű tér­képvázlatokkal kiegészített könyvét. A hazai búcsújáró­helyek történetét Nyárádi Gá­bor dolgozta fel Búcsúsok cím­mel. Közérdeklődésre tarthat számot Laczkó Miklós: Nyila­sok, nemzeti szocialisták c. könyve. Jelentős művek lesz­nek Latinka Sándor és Bajcsy- Zsilinszky Endre életútjának feldolgozásai. A magyar , munkásmozgalom témaköre is több fontos művet ígér. El­sőként a három kötetre terve­zett — a Párttörténeti Intézet munkaközössége által elkészí­tett — magyar párttörténet I. kötetét kell jeleznünk, amely A magyar forradalmi munkás- mozgalom története címmel jelenik majd meg. Ez évben lenne 80 esztendős munkás- mozgalmunk kiemelkedő alak­ja, Kun Béla. Az ünnepi könyvhéten kerülnek forga­lomba írásai két kötetben. Ta­nulmánykötet készül A párt szövetségi politikája címmel, Magyar Lajos: Késői tudósítá­sokból pedig 1916—18—19 és 1920-ból kapunk ritkaságbecsű elemző írásokat, ma is friss­ként ható élményanyagot. A Francia Kommunista Párt egyik alapítója és a l’Hu- manité volt főszerkesztője, Marcel Cachin: írások és arc­képek című kötete kerül az ol­vasókhoz. A nagy értékű, ol­vasmányos szövegű könyvhöz J. Duclos elvtárs írt előszót. A nemzetközi kérdések fe­jezetéből néhány cím: Ken­de István—Szente Tamás: Fejlődő országok nem ka­pitalista útja, dr. Sik End­re: Egy diplomata feljegy­zései, L. R. Groves: Az atombomba születése, Makai György: Vietnam. Az iro­dalmi igénnyel megírt úti­rajzok továbbra is az Ország- Világ sorozatban kerülnek kiadásra. Ez évben az Egye­sült Államokba (Helon Lász­ló: Az ígéret földjén) Svéd­országba (Anne és \ Bruno Storm) Brazíliába (Ignatyev: Az Amazonas) pillanthatunk be. Közel 250 politikust mutat be á világ minden tájáról az Akik a hírekben szerepelnek ... című kötet. A közgazdaság — gazdaságpolitika — szocia- j lizmus építése című témák i jelentőségét és összefüggő- i sét tükrözik a tervben sze- ; replő művek is. Háy László:; A kapitalizmus általános vál- ] sága, Gönczöl György: Marx j és a mai kapitalizmus prob-: lémái című könyvek mel- i lett már nagyobb arányban i kaptak helyet a tervben a j szocializmus építésének mai j közgazdasági kérdései. így ] például Csikós Nagy Béla: j Szocialista árelmélet és ár- j politika, dr. Pirityi Ottó:: Termelékenység és érték, Te- i rescsenko: Szervezés és irá- \ nyitás, dr. Stark Antal: A; magyar ipar 20 éve. A gaz-j dasági mechanizmussal kap-1 csolatos alapfogalmak ma-: gyarázatát — mintegy 510 i címszó — nyújtja majd : nagy példányszámban, olcsó j áron a Gazdaságpolitika kis- > szótár. Két sorozat indí- ■ tását is tervezi a kiadó Gaz­dasági életünk kiskönyvtá­ra és Tsz-tagok kiskönyvtára címmel. Ez utóbbi sorozat első köteteként Almási Ist­ván: Milyen a jó tsz-veze- tés címmel jelenik meg, majd ezt követi Szüts László: Öregek a termelőszövetke­zetekben és Söptéi János: Fiatalok a termelőszövetkeze­tekben. A társadalmi kérdésekkel foglalkozó művek közül em­lítést érdemel a Szülők le­xikonja, amely összefoglalja a családi neveléssel kapcso­latos legfontosabb tudni­valókat. A szépirodalmi termést — többek között— olyan ne­vek reprezentálják, mint Szilvási Lajos, Hunyadi Jó­zsef, Murányi Kovács End­re, Nádass József, Vadász Ferenc a magyar szerzők között és Hans Habe, Alexandr Rekemcsuk, Fried­rich Wolf, Ignác Koprivec, Lopez Salinas, Vladimir Poz- ner, Branko Copic a külföldi írók között. Egy értékes no­vellagyűjtemény is kiadásra kerül Ördögszakadék címmel; a latin-amerikai földrész for­rongó népeinek életébe nyújt majd betekintést M. £. nézi a „Nyári bolondságod­at, nem fog csalódni. Remek szórakozás ez a film. Nem akar sokat, „csak” jól el­szórakoztatni, és ezt a célját becsülettel meg is valósítja. Ismert „biztos poénokkal” dolgozik a film, de ez nem hiba, mert a poénok „ülnek”. Minden lazasága és könnyed­sége ellenére sem limonádé. Megóvja ettől a rendező Luigi Zampa, aki avatott kéz­zel állítja össze ezt a vígjá­tékot. Elkerüli ,a vidám filmek rémét, a túlnyújtott, szellemeskedő jeleneteket. A film ritmusa kitűnő, nem engedi meg a nézőnek, hogy elfásuljon, mindig új és új ötletpetárdákat robbant. Rendezésének legnagyobb dicsérete, hogy láthatatlan marad, nem rág mindent a néző szájába, de nem is akar modernkedni. Finoman és ízlésesen dolgozik, szinte titokban, de eredményesen. Pergő tempóját dicséri a szinte szakadatlan nevetés. Olyan „olaszos” film. Min­den kelléke bizonyítja „őri- pinái voltát”: a makaróni, a csinos nők, a gesztikuláló pergő beszéd. Nem utolsó­sorban „originál olasz” a film humora, az az egészséges, sokszor vaskos humor, ami élővé, hús-vér alakokká teszi a figuráit. Nem kis mérték­ben járulnak ehhez hozzá a film szereplői, akik könnyed és vidám komédiázó kedv­vel játszanak. A neves és kitűnő szereplőgárdából is kiemelkedik Sandra Milo és az itt is ellenállhatatlan Vit­torio Gassman. A film minden kockája „eredeti”, szinte már túlsá­gosan is az. Alig észrevehető túlzásokkal, finoman eljátsz- sza a film önmaga paródiáját, a neorealista olasz vígjáték karikatúráját is. Nem rágja ezt a néző szájába (talán nem is veszi észre mindenki), de ott a gúnyrajz is csönd­ben és hatásosan. A „Nyári bolondságok” látszólagos igénytelenségé­vel, de az e mögött meghú­zódó igaz művészetével pél­da lehet egyes sokat akaró, de kévését markoló magyar filmvígjátékok számára (Kár a benzinért, Tilos a szerelem). Nem szégyen, érdem a jó szó­rakoztatás. Elek János Hazafi volt és humanista „ / Cházár András emlékezete „A mások nyomorúságát fogom enyhíteni, hogy a magamét felejtsem”. így foglalta össze Cházár András élete tartalmát, s az utókor sem jellemezheti találóbban egyéniségét. Jólészen született, 1745-ben. Nemesi származása elle­nére mindig a szegények pártján, a császári hatalommal és annak önző, szűk látókörű képviselőivel szembeszáll- va hangoztatta felvilágosult, haladó eszméit. Mint ügyvéd, jövedelmező, nagy porokét szalasztott el, hogy díjtalanul védje a kisemmizett jobbágyok igazát. S amikor II. Jó­zsef 1784-ben a német nyelvet tette kötelezővé a közigaz­gatásban és az igazságszolgáltatásban, Cházár András til­takozásul abbahagyta ügyvédi tevékenységét. Nem elége­dett meg ennyivel sem: latinul írt tanulmányában tör­vénytelennek bélyegezte a császári rendeletet. Rövid ideig tartó közéleti pályafutása alatt népszerű lett a megyei gyűléseken elmondott, reformokat követe­lő szónoklataival, röpirataival. Éppen népszerűsége miatt, férfikora teljében hiába folyamodott többé közhivatalért, a kancellária minden kérelmét elutasította. Éttől kezdve, élete utolsó két évtizedében, saját költségén kiadott köny­vei, tanulmányai sürgették a népi és nemzeti megújulást. Valamennyi eszméje — a közteherviselés, a jobbágyok fel­szabadítása, a sajtószabadság — valóra vált a 48-as tör­vényekben, évtizedekkel Cházár András halála után. Egyetlen nagyszabású emberbaráti tervét sikerült még életében megvalósítania. A közvélemény támogatá­sával, részben közadakozásból, 1802-ben Vácott megalapí­totta a siketnémák első országos intézetét. Felismerte, hogy ez a fogyatékosság nem akadályozza a szellemi ké­pességek kibontakozását, a tanulás és a munka örömét szerezte meg azoknak, „akikkel majdnem ezer éven át senki nem törődött a hazában”. A váci intézet mellett azóta hasonló alakult Budapes­ten, Egerben, Kaposvárott, Debrecenben, Szegeden és Sopronban. A Siketnémák és Nagyothallók Országos Szö­vetsége lapot adott ki, 4800 tagjának oktatását, képzését, elhelyezkedését segíti. Cházár András magányos kezdeményezése az állam és a társadalom ügye lett, s az egész ország kegyelettel emlékezik meg a 150 évvel ezelőtt, 1816. január 28-án el­hunyt nagy hazafiról és humanistáról, aki mélyen együtt­érzést az elnyomottakkal és a szenvedőkkel. Gy. I. Megalakult az Aszód és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet A gödöllői és aszódi járás összevonásával megváltozott a földművesszövetkezetek kör­zeti beosztása. Szerdán Aszódon gyűlést tartott a Galgamácsa és Vidé­ke, valamint a Kartal és Vi­déke körzeti földművesszövet­kezet. Ádám Imre, a földmű­vesszövetkezetek aszódi járási elnöke elmondta, hogy mind­két szövetkezet nagyarányú fejlődésen ment át az utóbbi esztendőkben. Az egyesülés mindenképpen ajánlatos. 1966-ra —, ha a szövetkezet tagsága kimondja az egyesü­lést — 65 millió forintos for­galmat szeretnének elérni. A közös vagyonuk elérné a 17 millió forintot. A küldöttgyűlés végül is jóváhagyta a két szövetkezet egyesülését Aszód és Vidéke Körzeti Földművesszövetke­zet néven, Aszód székhellyel. HANKÓCZI SÁNDOR: Segédmunkások De ő most mással foglalko­zik. Négyzeteket szurkál lapát­jával a homokba, nagyon nincs ínyére ez a beszélgetés. Zárkózottabb, mint az előbb, amikor „virágültetésre” szólí­tották fel. A köztünk levő csend fojtogatóbb, mint az ön­tödei füst. Másképpen próbá­lok közeledni hozzá. — Mi szerettél volna lenni? Hirtelen abbahagyja a négy­zetelést, szeme mintha tüzet­fogna. — Zsoké. — Majd csende­sebben. — De nem kellettem. Azt mondták, nehéz vagyok. A hatalmas, homályos ablak felé néz. Talán az ügetőre gon­dol. Arra, hogy köröskörül rengeteg ember, kinyúló test­tel vágtatnak a lovak, s vala­hol elöl, egészen elöl ő hajol a vezető paripa nyaka fölé. És nem szakszerűen fogalmaz, csak így: „Győz B. Géza”. S egy kicsit mintha mosolyogna is. Mindez néhány pillanatig tarthat: pici valószínűtlenség a nagyon is valós öntödei zaj­ban. Újra kérdés: — Hogyan kerültél az öntö­débe? — Apám hozott, azt mond­ta, ebben a gyárban lesz ne­kem meló. Felvettek és ide tettek. És azóta itt van. Immáron három éve. Nincs vele különö­sebb baj, néha szólongatni kell, ha el-elbámészkodik. Azt mondták róla: — Megcsinálja a munkáját. Meg. Ö és a talicska. Mind­ezt tizennyolc évesen, valami­kor zsokénak készülve és mert „pénzt kapok érte”. Tévedés ne essék: B. Géza nem húzódozik a munkától, nem is unatkozik, sőt, nagyon természetes ebben az állapotá­ban. Saját maga számára ter­mészetes. Napi élete három év óta ez a nyolcórás munka, utá­na focizás a Népligetben, s es­te csellengés az Orczy tér kör­nyékén. Gyakran szoktak ácsorogni a villamosmegálló­nál, a trafik előtt, figyelik a le-felszállókat, hangosak, lár­máznak és gyakran megjegy­zik: figyeld, milyen jó az a csaj. Mindezekhez néha sör az öt­órai teán: ugrálós figura; bal­ra kidobni. Mindezt B. Géza különösen jól érti. De három év óta egyetlen könyvet olvasott, annak se tudja a címét. És három év óta nem gondolt arra, hogy jó lenne befejezni legalább a nyolc általánost, mert annak idején háromból bukott a ha­todikban és kimaradt. Az anya se szorgalmazta különösebben, elég neki az otthon gondja: Gézán kívül még két kisebb fiú és a családfő emléke. Mindazt, amit fiától elvár, így fogalmazta meg egyszer: — Csak arra vigyázz, fiam, nehogy bajt csinálj valahol. És Géza nem csinált bajt. De mást se nagyon. — Mit akarsz elérni az élet­ben? Tizennyolc éves, hallgat. Hiába várok, később se felel, mert nem tud. Úgy tűnik, né­ha mozdul a szája, mintha mondani akarna valamit. De nem. Csak néz. Talán a szál­longó kormot figyeli. Ö nem akar más lenni, se­gédmunkásként fogja leélni az életét. Baj ez, vagy bűn; olyan valami, amiért szégyenkeznie kellene? Segédmunkásokra nagy szükség van ma is és lesz még hosszú ideig, hiszen a gépekkel, a terjeszkedő auto­matizálással nem oldható meg minden. (Folytatjuk) \ Fiatal segédmunkásokról | írok, közülük is jellemző típu- : sokkal akarom megismertetni I az olvasót. Nem törekszem j teljességre. Alanyaimat nem ; önkényesen választottam ki, ! ügyeltem arra, hogy összessé- I gükben érzékeltetni tudják ezt I az állapotot, melyet e szó je- i lez: segédmunkás. : Az állapot mellett azonban : elsősorban az érdekelt: mit je­lent ma segédmunkásnak len­ni? Milyen körülmények, mi­lyen fizikai és szellemi adott­ságok közepette végez ma ilyen munkát egy fiatalember? A nagy iramú, tömeges mére­tű tanulás, a világgal való fel­fokozott ismerkedni akarás idejében élünk, s ebben az ösz- szefüggésben első látásra el­lentmondásosnak érzi az em­ber ezt a foglalkozást. Négyzetek a homokban a ^ Tíz perce sincs, hogy ezt ^ mondták róla: ő is az. Homok- ^ kupacba szúrt lapátnyélre tá- ^ maszkodik, nyűtt kalapból ké- ^ szült „pópa sapkája" rnajd- ^ nem a szemén és egykedvűen í cigarettázik. Körülötte embe- $ rek mozognak, tüzek égnek, ^terjeng a fojtogató öntödei § füst, és száll a korom, mintha ^fekete hó hullana. ^ — Hozd már! — kiáltja va­^ laki, s ez a felszólítás neki szól. ^ Csak a szemöldöke rándul 5 egy kicsit, majd néhány lapát $ homokot dob még a megpakolt $ vastaligára, tetejére ver, hogy 5 ne szóródjék. Mindezt elég ké- $ nyelmesen teszi, annyira, hogy $ az előbbi kiabáló nem állhat- ^ ja meg szó nélkül, s odamegy ^ hozzá: 5 — Virágot nem ültetnél bele? \ — De, ha a góré meglocsol­$ gat 'a — nevetni próbál, de ^ kényszeredett a mosoly és az J alkalmi társalgó arca se túlsá- $ gosan barátságos. J Lehajol, könnyedén fogást 5 keres, kiegyenesedik a teher­rel, s a taligakerék halkan csikorogni kezd. Három éve csikorog B. Géza életében. Már annyira meg­szokta, hogy észre sem veszi. Megszokott a fojtogató füst, a daruláncok csörgése, az öntö­dei tüzek, a szállongó korom is. Tulajdonképpen csodálko­zik a kérdésen: — Szereted azt, amit csi­nálsz? Hallgat, figyeli az arcomat, „beugratástól” tart. — Miért kérdi? — Érdekel. Bizonytalanul, hosszú szü­net után ennyit mond. — Pénzt kapok érte. Pénzt. Az ember minden munkáért pénzt kap, jól tu­dom. De én arra vagyok ki­váncsi, hogy ez a tizennyolc éves, spanyolos pákompartot növesztett fiatalember szereti-e mindazt, ami körülötte van, homokos talicskával, lapát­nyéllel együtt? Mert nem mindegy, miért kapjuk azt a pénzt, Géza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents