Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-23 / 19. szám

1966. JANUAR 23., VASÄRNAP

PEST

W EC VEI

v/(í*rÍMP

A születéstől napjainkig

A rohanó élet sodrában nem nagyon jegyezzük meg a dátumokat. Kelemen György, a Dánszentmiklósi Állami Gazdaság igazgatója sem tart sokat számon, de néhányra azonban jól emlékezik. Az idő nagyon alkalmas a beszélgetésre. Az ízlésesen berendezett igazgatói irodában kellemes meleget árasztanak a fűtőtestek. Kint nagy pely- hekben hull a hó, s aki csak teheti, behúzódik az ítéletidő elől a szoba mélyére. A gazdának egyébként sincs sok keresni valója a határban, inkább az eredmények összegezésének. a zárszámadás készítésének időszaka a január. Ezúttal azonban egy ember életének tizenhét esztendejét tesszük mérlegre.

©

Visszaforgatjuk az idő kerekét. 1949. októberében érkezett a községbe, de mielőtt elindult volna, a térképen megnézte, hol is . van az a Dánszentmiklós. A humor erejével hatott, amikor bemutatkozott: a Felsőbabáéi Állami Gazdaság dánszentmiklósi üzemegységének vezetője vagyok. Felsőbabádon, a központban azt mondták, hogy 200 holdja van itt a gazdaságnak. Kereste, kutatta a kimutatásokat, a föJdlkönyyeket, de sehol sem akadt a föld nyomára.

— Jobbnak láttam, ha nyakamba veszem a határt — emlékezik vissza erre az időre. — Ahol parlag területet találtam, mind bevetettem. Én lepődtem meg legjobban, amikor a hatszázadik holdnál fejeztem be a vetést. Senki nem kereste azóta sem ezeket a földeket.

A nagyüzemi gazdálkodás hőskora volt ez az időszak, amikor is tapasztalatok és eszközök nélkül láttak munkához szakemberek, pártmunkások. Mindezt a lelkesedés, a jövőbe vetett bizalom pótolta. Peregnek az évek, növekszik a gazdaság területe, megérkezne?» az első állatok, az első gépelc^z üzemegységből önálló gazofeság lesz. A napok, a hónapok, de az évek is belevesznek a mindennapi munkába. Sok-sok munka, eredmény megy veszendőbe az állandó átszervezés, a földmozgatás miatt, de egyre magasabb szintre emelkedik a termelés. Az ötvenes évek végén a legjobb gazdaságok között emlegetik a dánszent- miklóslt.

A tapasztalatlan mezőgazdászból nagy tekintélynek örvendő igazgató lett. A gazdaság eredményei mellett még inkább kitűnik, hogy az 1949- ben megalakult Micsurin Tsz csak az első lépéseknél tart. A hitevesztett parasztok egy része a városban keres megélhetést. A bizakodók, de főként az öregek, azonban maradnak. Á sok-sok elnökváltozás után a párt javaslatára még egyszer megpróbálják Kelemen elvtársnak, a gazdaság igazgatójának vezetésével. 1960. decemberében választották meg a szövetkezet tagjai elnöknek. Ez a második dátum, amelyre szívesen emlékezik a 17 évi d'nsz.entmikló- si tartózkodása alatt.

Peregnek az évek, jól megy a gazdálkodás az államiban s egyre feljebb ível a Micsurin csillaga is. Ahogy növekszik a

munkaegység értéke, úgy erősödik az emberekben a bizalom. 1960-ban 25, 1961-ben 34,

1962-ben 34,50, 1963-ban 40,

1964-ben 45, s most már biztos, hogy 1965-ben 46 forintot ér egy-egy munkaegység. A földtől menekülő emberek mind sűrűbben kopogtatnak a szövetkezeti iroda ajtaján. Mind fiatal, munkát bíró ember. Hírnevet, rangot szerez Dán- szentmdklós a megyében és az országban. Tapasztalatcseréket rendez itt a járás, a megye. A homokon gyökeret vernek az új telepítésű szőlővesszők* és gyümölcsfacsemeték. Az állami gazdaságban 350 holdon díszük az alma, 90 holdon a szőlő. A termelőszövetkezetben 350 hold szőlőt, 83 hold almást, 50 hold őszibarackot, 10 hold meggyet telepítettek. Az állami gazdaságban 800, a termelőszövetkezetben 1000 holdon öntöznek. Mind az állami gazdaság, mind pedig a termelőszövetkezet állattenyésztése szépen fejlődik, a legszebb reményekre jogosít.

Hat esztendő a két, egyenként is teljes embert kívánó vezetői poszton nem múlik el nyomtalanul. A kötélidegzetű Kelemen Györgyöt is megviseli a sok munka, az egész falu ügyes-bajos dolgaival való törődés. Tavaly télen gyomorvérzést kap, nehezen áll talpra. Az orvos is. inti, felettesei, barátai is figyelmeztetik, hogy csökkentse a megterhelést, mondjon le valamelyik funkciójáról. Úgy érzi azonban, hogy még maradnia kell, szilárdítani, maradandóvá tenni az eredményeket. Tavaly őszszel aztán határoz, marad, ahonnét elindult, az állami gazdaságban. 1965. december 10-én a vezetőségi ülésen jelenti be hivatalosan a szövetkezet tagságának, hogy válasz- szanak új elnököt A vezetőség tagjai közül többnek könny szökött a szemébe, s bár nehezen, de teljesítették a kérést. Ez a harmadik dátum. Naponta átmegy most is a szövetkezetbe, segít a zárszámadás készítésénél. Nehéz elszakadná a szövetkezettől.

©

Röviden, dióhéjban így zajlott le a 17 esztendő Dánszent- miklóson. Ujjadn számolgatja, hogy még hét év van hátra a nyugdíjazásáig. Rövid ez az idő? Hosszú? Ha az idő múlását tekintjük, gyorsan lepereg. Ö azonban a kis töprengés után elhessegeti magától a gondolatot:

— Sokat kell még tenni — mondja és mosolyogva hozzáteszi: — Nem akarom meghagyni utódomnak azt az örömet, hogy hibáimat sorolhassa és egy ideig abból éljen.

Kelemen György ott volt a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek születésénél. Ringatta az újszülött bölcsőjét, s segítette az első lépésektől kezdve, egészen napjainkig. Amint mondja, öröm számára, hogy láthatja több mint másfél évtizedes munkájának gyümölcsét. Szilárdan hiszi, hogy eredményt elérni, csak lelkes, szakmáját értő és szerető emberekké lehet. S ő nagyon sok becsületes, rendes emberrel találkozott és dolgozott együtt,. Elmondja, hogy az ötvenes évek elején, több rendes, jól dolgozó múltbeli szakembert kellett volna elbocsátania. Nem teljesítette a „tervet”, kiállt mellettük, vállalva azt a kockázatot, hogy őt is elküldik. Ezeknek a szakembereknek a többsége, ma is a gazdaságban van, vagy ha nem, akkor azért nem, mert innét mentek nyugdíjba.

A közelmúltban vették számba, hogy ki mennyi ideje dolgozik a gazdaságban. A kétszáznyolcvan állandó dolgozó közül 120-an tíz éve, vagy ennél hosszabb ideje, ugyanennyi pedig öt éve, vagy annál hosszabb idő óta dolgozik itt. Minden tőle telhetőt igyekezett megtenni, hogy „megkösse” az embereket a gazdaságban, kialakuljon a törzsgárda. Ugyanez a cél vezette a termelőszövetkezetben is. A főagronómus, a főkönyvelő hat esztendeje dolgozik, a tagság teljes megelégedésére. Az idősebbek mellett kialakult a fiatal szakemberek gárdája is, akik szeretik munkahelyüket és nagy részük van abban, hogy Dánszentmiklóson gyökeret vert a nagyüzemi gazdálkodás, megváltozott a község arculata, jómódban élnek az emberek.

Bár szereti maga körül látni Kelemen elvtárs az ismerős arcokat, a régi, megbízható munkatársakat, ez nem jelenti, hogy nem szereti a változást. Az a típusú ember, aki mindig előre néz, s mer kockázatot vállalni az újért, a haladóért. A 17 esztendő tulajdonképpen a harcok sorozata. A sima útról való letérést jelentette az a próbálkozás, hogy Dánszentmiklós határában megvalósítsák az öntözéses gazdálkodást. Geológusok szakvéleménye ellenére kezdett hozzá az első kút fúrásához. Hitte, hogy közel a felszín alatt, víznek kell lenni. Pénzt kerített, fekete beruházásban fúraítta az első kutat, amely percenkint 600 liter vizet adott. Később azt a szakvéleményt kapta, hogy a csőkút nem hosszú életű, medencéje bedől, kár a pénz érte. A gazdaság területén 60 kút ad vizet, 800 holdon biztosítja ezzel az egyenletes termelést, a tsz-ben 1000 holdon. Nagy nehézségek árán sikerült megvalósítani két újítását, amelyet szabadalomként ismertek el. A sorozatgyártás megkezdése elől még nem hárultak el az akadályok, de reméli, hogy előnyeiről meggyőződnek azok is, akik egyelőre még vitatkoznak hasznosságukon. Nagy érdeklődésre tarthat számot az a legújabb kísérlete is, amely azt célozza, hogy teljesen leküzd- je a fertőző állatbetegségeket a gazdaságban. De tovább is lehetne sorolni azokat a hasznos terveket és elképzeléseket, amelyek még megvalósításra várnak, amelyekkel az a célja, hogy fejlődjön a termelés, növekedjen az emberek jóléte.

Többször ki akarták „emelni”. Nem egyszer találtak számára helyet, többek között a minisztériumban is, de mindig visszautasította a megtisztelő ajánlatot. Ma örül, hogy itt maradt az első vonalban, ahol a munka dandárja van, ahol szükség van a kommunistákra.

Mihók Sándor

Alvég?

meg barátkoztak” — mondta nekem valaki.)

Hogyan vélekednek

az egyesülés utáni évekről a peregiek? Ismét versben.

Pereg fizetett,

Lacháza épített.

Persze, ezt könnyen megcáfolhatná a valóság. Nézzük, mi épült Peregen?

Sok családi ház — hiszen a peregiek nem adták fel régi szorgalmukat. Bár három termelőszövetkezetük közül

egyik sem olyan nyereséges, mint a két lacházi, mégis, a peregiek jövedelme legalább annyi, mint szomszédaiké. Igaz, ők többet dolgoznak a háztájiban: a legtöbb család sok disznót tart, s az egy hold háztájikhoz kerül egy kis szőlő, egy kis szántó is.

De attól, hogy a családok tollasodnak, még nem biztos, hogy maga a település is fejlődik — mint ahogy nem is nagyon fejlődött, egészen a legutóbbi időkig. Járdája kevés — pláne Lacháza útviszonyaihoz hasonlítva. De panaszkodnak a pereglek a rossz húsellátástól kezdve sok egyébre is.

Például: „Egy bált nem tudunk rendezni. Az egyetlen erre alkalmas hely a Szebe- lédi vendéglő lenne. Ám ezt egy év alatt éppen négyszer záratta be a tisztiorvos, olyan piszkos. De artézi kutat bezzeg kaptunk! Ma is ott áll lefedve kihasználatlanul.”

Van olyan peregi ember, ki szerint maguk is hibásak a lemaradásban. Mert a Nekem, Magamnak, Családomnak elvhez hűen, amikor a kerítésen túl épülne valami, akkor nem nyílnak ki a pénztárcák. Peregen huszonöt évvel később lett villany, mint Lacházán. S mikor legutóbb a víztársulat megalakult, csak húsz százalék csatlakozott!

Egy provinciálisabb vélemény:

A vizet is Lacházán kezdik bevezetni — mikorra ér az idáig?

S mit mond Pereg „kisebbségi érzésére” az egyik lacházi tanácstag?

— Mióta egyesültünk PeAz országgyűlés terv- és költségvetési | bizottságának ülése 1

Tímár Mátyás pénzügyminiszter ismertette az idei költségvetés fontosabb előirányzatait és az 1966-os esztendő több gazdasági feladatait az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának szombati ülésén a Parlamentben. Egyebek között beszámolt arról, hogy a múlt esztendőben lezajlott parlamenti költségve- j zottsági üléseken a költségve- $ tési vitában elhangzott észre- téssel kapcsolatban felmerült ^ vételek alapján az illetékes I észrevételeket. ^

főhatóságok, minisztériumok ^ számos intézkedést tettek, s jóg néhány javaslatot figyelembe g vettek az idei költségvetés ősz- ^ szeállításakor.

A tanácskozáson — amelyen^ Friss István elnökölt — részt ^ vettek az országgyűlés többi ^ állandó bizottságának elnökéig is, ismertették a korábbi bi- g

:*sV.-V..V V..* *

„Az utak nehezen járhatók

(Folytatás az 1. oldalról

Könnyű a házak gazdáinak, de mit csináljon a járművezető? Nem vállalkozhat arra, hogy tíz- és százkilométeres útvonalán mindenütt félre rakja az útban álló havat. Mégis rákényszerül, hogj itt-ott lapátot fogjon s kiszabadítsa a helyben pörgő kerekeket.

Már útban a segítség. A megye fővonalain autók, a kisebb jelentőségű útvonalon traktorok húzzák, tolják a hóekét. Nyomukban legalább egy járműszélességben szabad lesz a behavazott űt.

— 1950-ben volt az egyesülés Kiskunlacházával. (De a Pereg nevet azóta is tartjuk, bár sokan már csak alvégnek hívnak.) Tőlünk senki sem kérdezte, akarjuk-e ezt a házasságot. Azzal kezdődött az együttélés, hogy lebontották a bikaistállót és a csőszházat — az anyagát elhordták. Volt egy postaügynökségünk, azt is elhelyezték — így az egyik peregi gazda, mellesleg járási tanácstag és népi ülnök.

— A postát azóta visszahelyezték. De csak négy kilón aluli csomagot lehet feladni, ha több a súlya, gyalogolhatunk be Lacházára — mondja gyakorlatiasabb felesége.

Alvégnek, tehát fejletlene- nebbnek, kulturálatlanabbnak, szegényebbnek maradni ebben a szétterült településben, ahol a távolságok ősszel, télen gyalog szinte bejárhatatlanok — nem irigylésre méltó.

Valóban alvég lenne

Kiskunlacháza távolabbi fele, Pereg?

Pedig az egyesüléskor még nem arról volt szó, hogy a szegényebb falut hozzácsapták a gazdagabbhoz.

Nagyjából két egyformán vagyonos, de nem egyforma község olvadt össze. Mert a kettő közötti különbség ember- emlékezeten túlig visszanyúló feszültséget teremtett. Lachá- za: a régi-régi kun kiváltságoktól kissé elkényelmesedett, rangos, egykedivatú falu. Pereg: valamikori jobbágytelepülés, amely a szegények szívósságával, apránként gyarapodott nemzedékről nemzedékre. A százaforduló már

módos embereket talált Pere- gen is, akik azonban még vérükben hurcolták a nagyon szegények krajcárt kuporgató, izzadásig gürcölő természetét. Hatvanholdas peregi gazdák elküldték lányaikat napszámba a szomszéd Hajós-, Mossáry- féle uradalmakba. De a bérmunkát vállaló szorgalmas pe- regieket ismerték egészen fel Pilisszántóig — s maguk a lacháziak is, ha bérest kerestek, a szomszéd faluból sze- gődtették.

A szemtelen rigmusokat oly szívesen faragó peregiek fgy foglalták össze saját mentalitásukat:

Nekem, Magamnak, Családomnak.

Szerintük a lacházi harang ezt ütötte:

Buzakenyér, Rozskenyér...

Míg a peregi:

Akármilyen, csak legyen ... v

A következő vers már oldal- ^ ba marja a szomszédot:

Frissen, frissen, peregiesen j;

Lassan, lassan, lacháziasan. k

s

Persze, Lacházán is szüle- ^ tett válasz. Nem is járhattak a | legények sem Peregről Lachá-1 zára, sem viszont bálba, bú- ^ csúba. Szentségtörésnek szá-1 | mított, ha egy peregi fiú a ^

I szomszédból nősült. (Találtam ^ ilyen szentségtörőket, Szebe- ^ lédi Sándor bácsit és feleségét, ^ Johannkát. Éreztették is a né- § nivel a szülei a haragot mind- ^ végig.) Mennél nagyobb lute- ^ ránusok voltak a lacháziak,^ annál dühösebben fújták Pe- ^ regen a katolikus énekeket.^ („A papok csak szították az ^ ellentétet — egymás között | '////////////////////////////// v////////////á

reggel, azóta náluk tartják a vásárokat. És ott az egyetlen mozi is — a mienk nem üzemel, mert félő, hogy leszakadna, olyan állapotban van. A vita, amelyet évtizedekkel ezelőtt még a harangok, az eltérő népviselet, az ő-ző lacházi, és az é-ző peregi beszéd feleselése is hangosított, zsörtölődéssé enyhülve, de folyik tovább ma is. Egy- egy eseménynél magasra csapnak a véleményhullámok. Például tavaly, amikor a lacházi TÜZÉP-telep vezetőjét menesztették, mivel hazafiúi buzgalmában a pere- gieket csak a lacháziak után szolgálta ki.

Mitől várható

húsz évre az egykori, hivatalos egyesülés után, a két falu igazi összeforrása?

... Ha Pereg legalább lé- lekszáma arányában részesedik a közösen befizetett javakból. Egy nemrég átadott bölcsőde, és a most épülő művelődési ház már biztató jelek a jövőre.

— ... Ha egész Kiskunlacháza központja elérhetőbb távolságra kerül az „alvégtől”. A távlati terv már eszerint készült: egy tizenkét tantermes iskola már felépült * leendő új központba, Lachá- za és Pereg közé.

Ha a peregiek segítőkész érdeklődése nemcsak saját kerítésükig, sőt nem is csak Pereg, de egész Kiskunlacháza határáig terjed. (Igaz társadalmi munkából mái eddig is szépen teljesítettek: így épült fel az óvónői lakás néhány éve ingyen szállították a terméskövet az utakhoz, a KISZ-esek társadalm munkát végeztek a termelő1 szövetkezetekben stb....)

... S végül, ha a tanácstagok, tanácsi vezetők is jobban megértik a peregi gondokat. Ha az utóbbiak nerr úgy intézik el a peregiek kisebbségi érzését, ahogy előttünk tette valaki a tanácsházán, amikor erről a témáról kérdeztük: „A problémábc ne keveredjünk bele, mer. akkor én nem tudok haladni.” (Holott az illető e kérdés előtt még ráért...) S he a Kiskunlacháza hatvanki- lenc tanácstagja között levő tizenhét peregi is többször számol be választóinak a tervekről, eredményekről, elgondolásokról.

Padányi Anna

*J1 -**'****&** rjr*****-. * s * n-* r * j f r * * .r J * mm