Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-22 / 18. szám

WST me erei 'iMújap 1966. JANUÁR 22., SZOMBAT Világhírű számok Magyarországon, magyar artisták külföldön A Magyar Cirkuszvállalal idei tervei Télen alszik a cirkusz, leg­alábbis ott, ahol nem rendel­kezik megfelelően fűtött, ha­talmas épületekkel. Nálunk Magyarországon csak a fővá­rosban tartottak télen is elő­adásokat: a Városligetben, a volt Beketov cirkusz elörege­dett épületében. Sajnos, az idő eljárt a magyar cirkusz- művészet fellegvára a Város­ligeti Nagycirkusz felett. A faépület elöregedett, a páholyok korszerűtlenek, s a manézs, ahol valamikor Jancsi bohóc énekelte aktuá­lis verseit és a vörösparókás Gerard vidította a közönséget, már nem alkalmas világszá­mok befogadására. Az öreg cirkusz tavasszal bontócsákány álá kerül. Ad­dig is, míg újjáépül, a Vá­rosligetben hatalmas 3 ezer személyes sátorban lépnek majd fel az artisták a buda­pesti közönség előtt. Milyen számokkal látogat­nak vidékre — kérdeztük a Magyar Cirkuszvállalat igaz­gatóságán, Kerádi Béla mű­vészeti vezetőtől. — Tavasztól kezdve három nagy cirkusz látogatja az or­szág városait és nagyobb hely­ségeit. A több ezer szemé­lyes sátrakban a nemzetközi, a bolgár és a lengyel cirkusz produkcióiban gyönyörködhet majd a közönség. Mindhárom utazócirkusz világhírű nemzetközi számo­kat is bemutat, olyanokat amelyekhez hasonlókat ma­gyar porondon még nem lát­tak, Mikolajezik idomított fókáit, Michailova nagyszerű medvéit, Basta elefántjait, idomított oroszlánokat és tigriseket csodálhatunk majd. Az állatszámokkal kapcsolat­ban érdekes megemlíteni, hogy a közönség sokszor saj­nálja az idomított állatokat. Azt hiszik ugyanis, hogy azokat csak veréssel lehet rá­kényszeríteni a cirkuszi pro­dukciókra. Kétségtelen, ha az állatidomító nem tudja fölényét állataival szemben A mackó és a kerékpár. Péter János idomított medvéivel. éreztetni, azok néha fellázad­nak és nem engedelmesked­nek. A szükséges tekintélyt szigorúsággal, de elsősorban jutalommal érik el. Az állat tudja, hogy produkciója után jutalom ennivalóban részesül és ezért engedelmeskedik. A cirkusz lassan átalakul, korszerűsödik. Modern artis­ták, cirkuszi bohócok, idomí­tott háziállatok váltják egy­mást a manézsen, újszerű technikai számokkal. A Liu- Ta kínai zsonglőrszám, Knota és Kondraskova artista pro­dukciói, Tabakova ferde drót­kötél-produkciója és a többi külföldi artista slágerszámai­val vetekszenek a legkitű­nőbb magyar artisták pro­duktumai. A magyarok álta­lában élvonalban vannak a világ artistái között. A ma­gyar Állami Cirkusz hónapo­kig szerepelt Japánban, eb­ben az évben pedig Bulgáriá­ban és Lengyelországban mu­tatja be érdekes és lebilin­cselő műsorát. Budapesten április 15-én kezdik meg a cirkuszsátor­ban az előadásokat. — Azon leszünk — mon­dotta a Magyar Cirkuszválla­lat művészeti vezetője —, hogy áprilistól október vé­géig az ország minden részé­be eljuthassanak a világhírű artisták és minél több helyen szórakoztassák a közönséget. Zs. L. A hideg és a hó ellenére jó ütemben épülnek a lakások Az Építésügyi Minisztérium az év első napjaiban az elő­zetes számítások alapján be­jelentette, hogy túlteljesítette múlt évi átadási előirányzatát. 957 lakást adtak át tavaly a terven felül. A lakásépítési tervnek ilyen jelentős túltelje­sítésére még nem volt példa az Építésügyi Minisztérium Vállalatainál. A hideg és a havazás nagyon Feldolgozzák az ibrányi vár történetét Volt-e titkos kijárata az ib­rányi várnak? — A Nyíregy­házi Járási Üttörő Elnökség pályázati felhívására Ibrány- ban hozzáláttak az úttörők a néprajzi emlékek gyűjtésé­hez. Több száz éves pénzér­méket, régi jegyzőkönyveket egyéb iratokat, a vár történe­tére vonatkozó hagyományo­kat gyűjtöttek. Az úttörők el­határozták: nem hagyják abba a gyűjtést és tovább kutatnak annak felderítésére is, hogy az ibrányi várból valóban ve­zetett-e ki föld alatti folyosó, illetve titkos kijárat? nehezíti most az építők mun­káját. A vállalatok azonban gondosan felkészültek a téli hónapokra. Mintegy 1500 mun­kahelyet rendeztek be télire. Ezért jelenleg is csaknem 70 ezer építőipari munkást fog­lalkoztatnak, s csupán ezer- hatszáz dolgozó ment — több­sége kérte magát — fagysza­badságra. A lakásépítkezéseken most is 16 000 munkás dolgozik, az idén csaknem 16 500 új lakást kell átadni, de ebből — a hi­deg és a havazás ellenére is — 14 000 lakás már építés alatt áll. Méhcsaládokat bérelhetnek a méhész-szakszövetkezeti tagok Az Országos Méhészeti Szö­vetkezeti Központ ez évtől le­hetővé teszi a méhész-szak­szövetkezeti tagok számára, hogy olcsó díj ellenében erős, egészséges méhcsaládokat bé­reljenek. A bérleti díjat éven­ként, kedvező módon a méz­értékesítési idény kezdete után, tehát lényegében utólag kell kifizetni. A bérlet öt évre szól. Lejártával a méhé­szeknek a bérbe vetthez ha­sonló erősségű családot beli visszaadniuk. A cél, mint az OMSZK-nál ezzel kapcsolat­ban rámutattak, az, hogy a je­lenleg csak 10—12 családdal rendelkező méhészetek lénye­gében befektetés nélkül és gyorsan árutermelő méhésze­tekké fejlődjenek. Éheznek az erdei vadak A behavazott hegyek között az erdei állatok alig jutnak élelemhez. A Mátrában és a Bükkben az erdőgazdaságok gyors intézkedéseket tettek az erdei vadak ellátására. Az ete­tőket szénával, kukoricával, makkal és vadgesztenyével töltik fel. Csak a Nyugatbükki Állami Erdőgazdaság 1000 má­zsa takarmányfélét tárolt erre a célra. A Mátrai Erdőgazda­ság naponta indít őrjáratokat a nagyvadak rejtekhelyeire, s a hóban rekedt állatok számá­ra a helyszínen szórják el a takarmányt. Különös gonddal ügyelnek a Mátrában a muf­lonokra, mivel ezeknél az ala­csony lábú állatoknál fokozott a megfázás veszélye. KÖNYVESPOLC Siegfried Lenz: Városszerte beszélik FILMEKRŐL KEDVES, KELLEMES, SZELLEMES Lj magyar filmcigjáték: Butaságom története Aida — a fodrász. Jól szórakozik a közönség Kristóf István mulatságos elefántprodukcióján. Modern, nemes mondani- valójú, izgalmas cselekmé- nyű mű ez. Modern, mert alig több, mint két és fél­száz oldalon sűríti össze egy megszállt ország népének harcát, nemes mondanivalójú, mert félreérthetetlenül a sza­badságukért harcolók olda­lára áll, s izgalmas cse- lekményű, mert nemcsak az emberek közötti viszonyokat bonyolítja tehetséggel, ha­nem az emberen öeiülií,,vi­szonyokat” is, azaz a gon­dolat- . és érzésvilágot. Nem véletlenül , használtuk az „egy megszállt ország” fo­galmazást: Lenz nem nevezi meg a harcoló népet, s bár a könyv elolvasása után tud­juk, hogy a nácik megszáll­ta Norvégiáról van szó, egyetértünk az író szándé­kával; általános érvénnyel szólni szabadság és zsarnok­ság, nép és megszállói har­cáról. A partizánok megtá­madják a náci tábornokot Rozalia, a felesége ismerte az egész történetet. Ott volt akkor is, amikor a nevezetes bicska Sándor zsebébe vándorolt. Sándor aznap szabadult. Délelőtt kéményt rakott. Tekintetes Zsoffy Zsigmond úrnak, az új adóügyi jegyzőnek építették éppen a házát, az Orgonásban. Délelőtt kivonult az ipartestület te­kintélyes vezetősége, s bíráló szemük előtt Sándor egy óra alatt rakta fel az úriszobához tervezett kandallóké­ményt. Úgy járt a keze, akár egy bű­vésznek. Jobb kezében a vakolókanál, a malteros láda színültig friss mal­terral, oldalára akasztva a serpenyő. Égy serpenyő malter, egy simítás a kanállal oda, egy vissza, bal kézzel máris nyomta bele a téglát: egy sor sima, egy sor köt, sarkon háromso­ronként függőzni, egy sor sima, egy sor köt. Boldiczky Károly okleveles kőmű­vesmester dicséretet kapott az ifjú vizsgázó ügyességéért. Az ifjú vizsgá­zó pedig, Kovács Sándor, ezen a na­pon lett kőművessegéd, a maga embe­re. Boldiczky úr meghívta Sándort egy korsó sörre az ipartestület sörözőjé­be, hazafelé menet pedig megállította a vásár egyik sátránál. Éppen búcsú volt aznap és kipakoltak az árusok. Boldiczky úrnak fejébe szállt a sör és a dicséret. Adakozó kedvében volt: — Megállj fiam!... — fogta meg Sándor karját a késes előtt. Boldiczky úr hosszan vizsgálgatta a szemlére kitett gyilkokat, s pillantása a kétkésű kertészkésen akadt meg: — Hogy adná ezt mester uram, ha vennék? — Három pengő ötven, ha vennék! — hangzott a rövid válasz. Három pengő ötven akkor pénz volt, hiszen felnőtt napszámos napestig nyolcvan fillérért kapált. De Bol­diczky úr most nem nézte a pénzt, elővette a bugyellárist. — Nesze fiam! Ez az én ajándé­kom, mert nem hoztál rám szégyent. Adjon hozzá az Isten kertet is, fát is. A BICSKA Föld nélkül az iparos se iparos!... Reggel meg jöhetsz dolgozni, megtar­talak .., Nagy szó volt ez. a fiatal segéd ha szabadult, másnap már gondban ^ volt: hol kap munkát. Az ajándék is Boldiczky úr nagylelkűségét mutatta. Sándor még soha nem kapott aján­dékot. Rózái úgy emlékszik erre, mintha tegnap történt volna. Ott állt a sátor mögött, s lesett, figyelte a szót. Ott volt ő a vizsgán is, az ő öccse hordta kézalá a maltert. Sándor és Rozália — amikor a mes­ter úr búcsút vett — elmentek a ring- lispilre, utána meg haza, a leány szü­leihez. A legény ekkor lépte át elő­ször a lányosház kapuját. Ekkor már megtehette, a maga ura lett, s más­nap munkára várták. Negyven eszten­deje ennek. Éppen negyven, hát ille­nék rá emlékezni. Ha lenne, aki em­lékezne rá... A kés végig kísérte Sándort egész életében. Hordta magával vándorként az Alföldön, építkezésről építkezésre. A fronton is vele volt. Azt mondta Rózáinak: — Csak akkor hidd anyjuk hótt hí­remet, ha a bicskát hazaküldik. Nem hozta a bicskát a posta, s Sán­dor bárhol járt, az otthon, a család, a gyerekek jutottak eszébe, ha szelte a komiszkenyeret. Amikor fogságba esett, a táborban fürdés volt. Bementek egy nagy ba- rakba elől ruhástól, bátyustól, s ki­jöttek a másik ajtón pucéron, és szőr nélkül. Egy tábori borbély mentette meg a kést három német húskonzer­vért, meg egy sodorintás dohányért. S a bicska megmaradt, haza jött Sán­dorral együtt. A bicska és gazdája tavaly váltak meg egymástól. Úgy történt, hogy két éve meghalt Rozália. Halála után Sándor nem lelte helyét A gyerekek szétszóródtak, ki erre, ki arra, Pest­re, Debrecenbe. Dolgozni már ő is Pestre járt, szálláson lakott. Az öreg meg egyedüllétében rákapott az ital­ra. Tavaly tavaszon aztán leesett az állványról egyszer reggeli pálinkázás után. A nagyobbik fiát értesítették, ő ment el az építkezésre, majd be a kórházba. A kórházban kezébe nyom­ták az öreg motyóját. A munkaruhá­ban nem volt más nála, csak egy pisz­kos zsebkendő, egy kopott ácsceruza, meg a bicska. A fiú, dr. Kovács Sán­dor vállalati jogtanácsos, alsó döbbe­netében zsebbe gyűrte a zsebkendőt, a ceruzát, meg a bicskát, csak hazafelé menet, a házuk kapujában eszmélt rá, hogy mit cipel zakójában. Felemelte a kuka tetejét, s kidobálta a zsebből a mészfoltos zsebkendőt, a ceruzát, meg a fekete nyelű öreg kést. A házmester meglátta a doktor urat, s miután úgyis szokása volt a lakók szemetes vödrében kotorászni, kisza­ladt, megnézte, mit dobtak el. Kivette a bicskát, kinyitotta, körmén próbál­gatta az élét, majd átment vele a sar­ki korcsmába. A pultnál éppen egy piacról jött paraszt itta a féldecijét. A házmester mellé állt, tenyerére vette a kést és odaszólt: — Gazduram! Eladó! Egy féldeci az ára!... A gazda megnézte, kinyitotta, pró­bálgatta, aztán megszólalt: — Nem is ilyen ganajtúró városinak való ez, hanem parasztnak. Megvet­tem. Korcsmáros úr, egy féldeci kis­üstit itt ennek az izének ... Ezzel aztán ki is fordult a pa­raszt a korcsmából. Kint az utcán rá­gyújtott, és pöfékelés közben elővette a bicskát. Kinyitotta mindkét kését, mustrálta, majd ítéletet mondott: — Jó e’ még, jó e’ szegedi készí­tés!... Emberkézbe yaló ... Tenkely Miklós szállító kocsit; a megszállók válaszul negyvennégy férfit túszként elfognak. Ha jelent­kezik az ellenállók vezetője — Dániel — elengedik a tú­szokat — állítják —, ha nem, kivégzik őket! Súlyos konfliktus, látszatra bár­mennyire is egyszerűnek tű­nik — számtanilag — az egy vagy negyvennégy. Lenz avatott íróként bogozza ér­zelmi és értelmi komplexu­sok szálait, meggyőzően bi­zonyítva, hogy nem egyszerű dologról, hanem éppen a döntő kérdésről van szó. Ha Daniel jelentkezik, az ellen­állás összeomlik, nem egy személy elvesztése, hanem az erkölcsi alapállás fel­adása miatt. De ha nem,- akkor a túszokat kivégzik... Lehetetlenül izgalmas olvas­mány: mély gondolati tar­talommal. A fordítás Keresz- tury Mária munkája. (Európa Könyvkiadó) <m) • háttá ezt a szerepet; ennyire ^ j kedves naivitással, ennyire | közvetlen bájjal, ennyi ter- S mészetességgiel. Szerep és szá-1 nész tökéletes találkozása ez, $ vígjátéki műfajban is mara- \ dandó alakítás. Ehhez illő ^ Básti Lajos játéka is, mint a ^ nagy színész, a férj, a karrie- ^ rista, a bűnbánó, az őszinte és ^ a hazudozó szerepében. 5; A forgatókönyvet Gyárfás •: Miklós írta: az ennek alapjául ^ szolgáló kisregény színházi $; hetilapunkban korábban már folytatásokban megjelent. A s film — több! És ez nagy szó, § hiszen általában ennek fordí- ^ tottja szokott történni, most ^ szerencsésen formálódott még ^ egységesebbé, összefogottab- ^ bá az irodalmi anyag. A két ^ főszereplőn kívül a kisebb ^ szerepek megformálói is ran- ^ gos művészek: Kiss Manyi S házvezetőnője telitalálat, 5 Mensáros László írója, Vár- \ konyi Zoltán és Szendrő Jó- § zsef színészpárja szintén a ki- ^ dolgozott figurák közül való. § Irina Petrescu mint francia ^ színésznő — kedves. § s A jó forgatókönyvön, s a $ kiváló szereplőgárdán kívül a ^ siker jelentős tényezője Hegyi ^ Barnabás operatőri munkája. ^ Amiit a Ruttkai arcok fény- ^ képezésében nyújt, az a le-1 helletfinom megoldásoktól a $ l harsányságig, a skála összes ^ fokát magában foglalja. Kele- § ti Márton rendezése — a már ^ elmondottak bizonyítják — is- | mét rangos filmmel ajándé- § kozta meg a közönségét. ^ l (m. o.) § Kedvqs film, mert közvet­lenül és kötetlenül cseveg a nézővel, no lám, ilyenek va­gyunk mi, mondja nemcsak a nagy színész árnyékában élő feleség, hanem általában mi is, valamennyien. Kellemes film, mert nem a nézők re­keszizmait kívánja megmoz­gatni, elsősorban arcizmaikat: mosolyt szül, s nem harsány hahotát. Szellemes, mert a hu­mort képviseli, a természetes, erőltetettség nélküli vidám­ságot, nem „beköpésekre”, hanem valódi poénokra ala­pozza a dialógusok csúcspont­jait. Tehát: kedves, kellemes, szellemes; jó film. Jó magyar film, s ezt hangsúlyozni kell. Mert a tényeket — mármint hogy jó magyar filmek köve­tik mind sűrűbben egymást az utóbbi időben — elég lassan vesszük tudomásul. Mi a Butaságom történeté­nek története? Egy fiatal lány színésznő szeretne tapii, de először a nagy színész felesé­ge lesz. Gyerek, tíz év házas­ság, árnyék: a nagy színész árnyékában él. Egymondatos szerepek a színpadon, s végre, a család író barátjának, darab­jában az első főszerep. Köz­ben pedig az édesen naív, azaz buta — de hányféle árnyala­ta, rétege ennek a szó tág ér­telmében vett naív — buta­ságnak — asszonyka apró ka­landjai, durcásságai, a tíz évi házasság sok titka, a kedves, de sokszor öntelt férj mellett, öröm és semmibevettség vál­takozása, s mindez ragyogó alakításban, Ruttkai Éva meg­formálásában. Csak ő játsz-

Next

/
Thumbnails
Contents