Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-22 / 18. szám

1966. JANUAR 22., SZOMBAT ^tMírlaP 3 Monor hóban A vasutasok nyakába felelősség is zúdult. Itt a hó. Hogy is fogjuk fel? Hótakaró a vetésnek? Dísz az ágakon? Könnyű, gyors út a szánkóknak? Jó tréfa az iskolás lányok nyakában? Közlekedési akadály? A gyerek ránevet a fehér hóra, a felnőttnek ráncba fut a homloka. Két nap alatt minden a fe­je tetejére állt a monori ut­cákon. A postás a hátán vi­szi a kerékpárt, büszke úr­vezető belevörösödve emeli a kocsija farát, s az út kö­zepén, ahol ezelőtt harsá­nyan ránk dudáltak, valami csilingel mögöttünk. Már azt is kétlem, hogy jogos az a szóhasználat: „ve­ri, mint szódás a lovát”, mert a keményebb hidegben egyedül a szódás lován lát­tam takarót Monoron, most meg úgy jön suhanva, csi­lingelve, mint egy jó tün­dér. Mert míg a TEFU-lo- vak izzadnak az elakadó ke­rekekkel, a szódás már szán­ra cserélte kocsiját S igaz, hogy a csengettyűt a KRESZ követeli meg, mégis egy­szerre csoda hangulatos lett ez a foglalkozás: Csingi-lin- gi, itt a szódavíz. (Kép az első oldalon) Most aztán senkit sem kell biztatni, hogy: „söpörjön csak kend a maga portája előtt”. Ki az, aki ilyenkor a más portája előtt söpör? Még a magáé előtt sem szí­vesen. Sok monori ház előtt láttam térdig érő havat. Igaz, hogy az emberek nem számítottak erre, későn kap­tak észbe, s most seprűért szaladgálnak. A rendes em­ber venne, ha lenne. A ház­tartási boltban csak cirok­seprű van, az bizony kis­miska a félméteres hóbuc­kákhoz. Nyírfaseprűt hiába rendel a boltvezető, nem kap. Az utcán jönnek-men- nek a cirokseprűs asszonyok. Aztán jön egy hótoló lapát. Tömegek bámulják: ni csak, de jó dolog! Amott meg egy nyírfaseprű! Egy öreg­asszony büszkén húzza maga után. — Hol vette? — A Gombai úton, egy maszeknál. Ez igen, az ügyes maszek meglovagolta a seprűt... il­letve a seprűhiányt. A hó miatt késnek a vo­natok. A vasutasoknak a legnehezebb. A vasutasok nyakába a hóval együtt fe­lelősség is zúdult. A váltók acéljai között kőkeményre verik a behulló havat a vo­natkerekek. A következő sze­relvény kerekei már kiug­rálnak, ha nem vigyázna a vasutas. A monori állomá­son nyolc ember tisztítja a váltókat. Kiássák a hó alá bújt síneket. Nagy szükség lenne még munkaerőre, de közmunkaerőt nem tud ad­ni a tanács. A vasutasok virrasztanak és „harminc- hatóráznak”. Minden váltó­zárat, minden elágazást gon­dosan át kell vizsgálniok, új­ra és újra. Öröm is, gond is a hó. A gyerekek ránevetnek, de a felnőttnek ráncba fut a homloka. Ez a havazás azért már sok volt. Foto, szöveg: Dozvald Ülést tartott az országgyűlés ipari bizottsága rű, körültekintő, takarékos gazdálkodással minden lehető­ség megvan tehát arra, hogy az előirányzatokat túlteljesít­sék vállalataink. Elsőrendű cél a minőségi mutatók telje­sítése, a költségszint csökken­tése, a termelékenység növelé­se, a termékek minőségének, korszerűségének fokozása és a gazdaságos export növelése. Ösztönzőleg hat a takarékos gazdálkodásra, hogy az idén a béralap-megtakarításból szár­mazó összegek 50 százaléka helyett 75 százalékát tarthat­ják vissza a vállalatok. A kol­lektívák tehát az eddiginél ér­dekeltebbek abban, hogy fel­tárják a létszámgazdálkodás­ban rejlő gazdag tartalékokat. Büszkén húzza maga után. Prémium és felelősség Tudom: volt idő, amikor sokat ismételtünk; s a szavak értékét devalválták a tettek. Pedig igaz; a legfőbb érték az ember. Az ember, aki földet művel, szabályozza a folyók vizét, falakat emel, acélt önt és űrhajóval ostromolja az eget. Az embert óvni kell, hogy alkotni bírjon. Óvni erejét, munkaképességét, egészségét. Vajon megtettünk-e mindent ennek érdekében? Sokat tettünk — és mégsem eleget. Még mindig akad­nak — sajnos, nem is kevesen —, akik megszegik a munka- védelmi törvényeket, s ezzel saját vagy beosztottaik testi épségét veszélyeztetik. Hanyagságból? Gondatlanságból? Rosszul értelmezett takarékosságból? Mindegy. A következ­mény mindig ugyanaz; sérült szem, összeroncsolt kéz, égési seb, súlyosabb esetekben: halál... A Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság 16 megyei üzemben felülvizsgálta a munka- és balesetvédelem hely­zetét. íme, a szomorú mérleg; tavaly három hónap alatt 560 baleset történt, közöttük egy halálos. A kiesett munkanapok száma megközelítette a 8100-at. Négy dolgozó egész életére csonka maradt, negyvenhatan 30 napon túl gyógyuló sérü­lést szenvedtek. Miért kellett ennek így történnie? Rendelet írja elő, hogy az újonnan felvett vagy más munkakörbe áthelyezett dolgozókat balesetvédelmi oktatás­ban kell részesíteni. Megszegik talán a rendeletet? Nem! Az oktatást általában megtartják. De azt már nem ellen­őrzik, hogy a dolgozó megértette-e, mire kell vigyáznia munka közben. Rendelet írja elő, hogy minden üzemrészben, műhely­ben havonta munkavédelmi szemlét kell tartani, a hiányos­ságokat jegyzőkönyvben rögzíteni, megszüntetésükre ha­táridőt kitűzni. Nos, a szemléket általában meg is tartják, mindenütt. Csak... A zsámbéki Gombgyárban, a Szer­szám és Gépelem Gyárak Porkohászati Gyárában „elfe­lejtettek” határidőt szabni a balesetveszély kiküszöbölésére. Több üzemben hónapról hónapra ismétlődnek a kifogásoló bejegyzések. Mi ez, ha nem formális munkavédelem?! Rendelet írja elő, hogy az egészségre ártalmas mun­kakörökben csökkenteni kell a munkaidőt. A rendeletet azonban az eltérő munkakörülményektől függően értelme­zik. Van üzem, ahol rövidített munkanapot, s van. ahol csökkentett munkahetet vezettek be. Az utóbbi helyeken tehát a napi munkaidő semmivel sem csökkent. Arra is volt példa, hogy azonos munkahelyen dolgozók közül egyik kapott munkaidő-kedvezményt, a másik nem. A Szentend­rei Kéziszerszámgyárban a csiszoló vízköszörűsök és a nitrofestékkel dolgozók munkaidejét csökkentették, segítői­két nem. Általános tapasztalat, hogy a szociális és kommunális beruházások háttérbe szorulnak az ipari beruházásokkal szemben. A zsámbéki Gombgyár például évenként átlago­san 2 millió forintot kapott ipari beruházásokra, de szo­ciális és kommunális fejlesztésre — semmit. A ceglédi Egyesült Villamosipari Gépgyár megfelelő pénzfedezettel, tervdokumehtációval rendelkezik ebédlő, mosdó és öltöző építéséhez. Nem talál azonban vállalatot a kivitelezéshez. A váci Könnyűipari öntödében értékhatár feletti beruhá­zást hajtottak végre, az üzemegészségügyi létesítmények azonban nem épültek fel. Mi a balesetek közvetlen oka? Legtöbbször a munka­helyek viszonylagos túlzsúfoltsága. Kirívó a helyzet e téren a zsámbéki Gombgyárban, a PEMÜ-ben, a ceglédi Egyesült Villamosipari Gépgyárban, a Szentendrei Kéziszerszám­gyárban, és Papírgyárban, s a Maglódi Gépgyárban. A túl­zsúfoltságra vezethető vissza, hogy — a tizenhat üzem ta­pasztalatait véve alapul — a legtöbb baleset anyagmozga­tás, szállítás közben történik. Végül beszélnünk kell a balesetek miatti felelősségre vonásról. A NEB feltárta, hogy a felelősséget legtöbbször a balesetet szenvedett dolgozókra hárítják, s nem keresik a közvetett felelősöket. Ez ugyanis együttjárna a vezetők prémiumának megvonásával. Több üzem igazgatója arra hivatkozott, hogy felelősségre vonás esetén az üzem- vagy művezető elhagyná a vállalatot, ami fokozná az amúgyis súlyos munkaerőhiányt. Mások azért hárítják a dolgozókra a felelősséget, hogy a vállalatot mentesítsék a kártérítési kötelezettség alól. Mindkét nézet összeegyeztethetetlen a munka- és balesetvédelem írott, és a szocialista humánum íratlan törvényeivel! Az ember egészsége, testi épsége felbecsülhetetlen érték. ny. é. Kár, hogy az emberek elfelejtettek sétálni Laci bácsi élete percekben — Kaukázusi titok: Ráckevén Megpróbáltam figyelemmel kísérni élete ritmusát, követ­ni őt napi beosztásában. Ki­fulladtam. Én alig hagytam el a második ikszet, ő a ha­todikat. Reggel 7 óra 40 percre kel­lett mennem Ráckevére, hogy találkozzunk, de csak szom­baton sikerült, mert három percet késtem Budapestről a megbeszélt napon. — A percek drágák, nemcsak az órák ha céllal él az ember. Érdemes erre már fiatal korban is gon­dolni. Higgye el, az élet meg­kétszereződik. No, de mehe­tünk, a gyerekek őrhelyükön vannak. Húsz percünk van. Bőséges idő, hogy elbeszélges­sünk. Még egy pillantást vet a nagy forgalmú piaci napokon szolgálatot teljesítő közleke­dési úttörők forgalomirányító munkájára. Állása: a 4. sz. Építő Vállalatnál. Hol „nyol- cazik” hol 24 órát teljesít, egyszer nappal, másszor éj­szaka dolgozik. A többi ide­jében különböző társadalmi funkciókban tevékenykedik. Ez a „hobby”-ja. Tárgyal, harcol, nevel, oktat Villany- szerelő, munkapszichológus, nyelvtanár, önkéntes rendőr- csoportparancsnok, véradó­szolgálat szervező, és mint vállalata természetjáró szak­osztályának vezetője, rendsze­resen túrázik. — Miért fontos a nevem? Nem elég az, hogy Laci bá­csi? Így ismernek a ráckevei gyerekek is. — Ügy hallottam, valami baleset érte? Mi történt? — Magas létráról estem le, kis agyrázkódással megúsz­tam. Elég szégyen, hogy lees­tem, én, aki amatőr ejtőer­nyős voltam. Sok mindenhez ért, sokat vállal, soha még nem késett sehonnan, bár sok helyen mű­ködik. Egy hónapra előre, percekre beosztott terv szerint él. — Mi ebben az érdekes? Elég öreg vagyok, hogy né­hány dologhoz konyítsak. Csak annyit vállalok, amit el is tudok végezni, és csak úgy tudom elvégezni, ha magam is beprogramozom az élete­met. Tudja, ha az emberek rájönnének, hogy nemcsak egy országnak vagy vállalatoknak létalapja a tervezés, de az egyénnek, „ családnak is, ki­derülne, hogy egy reális terv mindenre ad időt. A legna­gyobb baj. hogy az emberek állandó időzavarral küzdenek, ahogy esik, úgy puffan. Kap­kodva élnek, még szórakozni is rohannak. Elfelejtettek sé­tálni. Kár. Az iskolaépülethez érünk, itt lakik feleségével, aki peda­gógus. Kedves kis lakás, ket­ten élnek benne. — A mi gyerekeink már ki­repültek. ,az ország különböző vidékeire. De nekem ezer gyerekem van itt Ráckevén. Mi, önkéntes rendőrök, a köz­lekedésiek segítségével, értük is dolgozunk, oktatjuk őket Minden halálos gyermekbal­eset nemzeti gyász. A jövőnk- ből talán egy Bolyai, Liszt Ferenc vagy József Attila. Vagy egyszerűen csak egy ál­lampolgár. Lehet itt tétlen­kedni a felnőtteknek? Naplót vesz elő. Ráckeve életének mindennapi esemé­nyei. Nincs restancia, napra kész. Amit itt lát. tapasztal, közlekedési és kulturális ese­ményeket, észrevételeket, rög­zíti a naplóban. Másik nagy füzet kerül elő. Híres időbeosztási terve. Egy bejegyzés: orvosi könyvtár, kutatás. — Rendszeresen járok ide is. Régi kedvencem a munka­pszichológia, amely számos te­rületen kapcsolódik az orvos- tudományhoz. örülök, hogy már nálunk is komolyan fog­lalkoznak ezzel, nélkülözhe­tetlen a modem életben. Leg­utóbb magam is cikkben fog­lalkoztam az Építők Lapjá­ban hasonló témával, a „Mun­kásszállások lélektanával”. Kár, hogy ez elég elhanya­golt terület. Nagyon izgal­mas feladat pedig. — És ez a bejegyzés: Skori- ca Máté, megbeszélés mú­zeummal — mi ez? — Hát nem vele tárgyaltam — tekintve, hogy ő a török időkben volt Ráckeve első pe­dagógusa. Foglalkoztat egy kis helyi pedagógusmúzeum gyűj­teményének összeállítása. — Kerestem pénteken a Szé­chényi Könyvtárban... — Tévedett, akkor a műszaki könyvtárban voltam. Szakmámban is to­vább kell képeznem magam, mindig van valami új és érde­kes, nem szeretnék nagyon el­maradni. A Széchényi Könyv­tárban egyébként olvasgatom a régi közlekedési cikkeket, híreket, tanulmányokat. Fog­lalkoztat a gondolat, hogy itt Ráckevén, ahol a megyei Bal­esetelhárítási Tanács oly ma­gas színvonalon tudta meg­szervezni a gyermekbalesetek megelőzésének módszertanát, kis KRESZ-múzeumot állí­tunk össze. KRESZ-múzeu­mot. Tanulságos lesz gyerekek­nek, felnőtteknek is. — Szabadságát tavaly hol töltötte? — Feleségemmel bratislavai rokonainknál. Összeismerked­tem Jan Spisiak járási köz- biztonsági előadóval, érdekes tapasztalatcserénk volt. Nála olvastam a „Hét” című lap­ban, hogy csallóközi árvízká­rosult magyar gyerekeket üdültet a Klement Gottwald gyár. Már írtam is nekik. Az én gyerekeim itt, Ráckevén majd folytatják a baráti leve­lezést. — Szóval jól sikerült a sza­badság? — Igen. Nagyon szép volt. — Mikor alszik? — Nekem elég napi három­négy óra. — Hogyan bírja? — Az étrend a legfontosabb. Régi hindu tanács: „Reggelidet edd meg duplán, ebéded felét add a barátodnak, a vacsorát az ellenségednek.” Vagyis bő reggeli, egy tál étel ebédre és este 6 órakor eszem utoljára, fél liter saját készítésű kefirt Ez erőm titka. — Mi az, hogy saját készí­tésű kefir? — A kaukázusi pásztorok között igen sokan száz éven felüliek.' Csehszlovák orvosok is tanulmányozzák életmódju­kat, s így szereztem tudomást egy tej gomba tenyészetről, amiből ők a kefirt készítik. Ebből a gombából én is szerez­tem, s azóta magam készítem. Ötfilléres nagyságú gombát teszek a tejbe és meleg he­lyen 24 órát hagyom erjedni. Tovább nem szabad. Utána le­szűröm és az erjedésben meg­nőtt gombából másnapra elte­szek. A többit barátaim és is­merőseim kapják. Már több mint száz család ezt fogyaszt­ja. Nem érzem, hogy elmúl­tam 60 éves. — Nyugdíjidő? — Nem érdekel. Sok a dol­gom. — Mit csinál ma éjszaka? Szolgálatban van? — Nem, holnap németet ta­nítok, arra készülök egy ki­csit — És reggel? — Itt lakik Ráckevén 84 éves édesanyám és idős nővé­rem. Minden reggel átmegyek, fát vágok nekik és vizet hor­dok, miután idehaza is elvé­geztem. — De — ne haragud­jon, most már mennem kell. Ma még van egy, s más. Megnéztem az órát. Éppen 20 perc múlt el. Ahogy tervez­te. Ifj. Szitnyai Jenő I ! 1965-ben az iparvállalatok I összesen több mint 7 milliárd [ forint értékű elfekvő készle- I tét tártak fel, s ebből mintegy j 4 milliárd forint értékű ter- | méket, árut hasznosítottak — «jelentette be az ipari bizott- ! ság pénteki ülésén Kardos Gé- ! za pénzügyminiszterhelyettes. ! A bizottság tanácskozásán az ! ipari tárcák, valamint a Köz- jlekedés- és Postaügyi Minisz- ! térium, a Munkaügyi Minisz- jtérium és az Építésügyi Mi- ; nisztérium 1966. évi költség- ! vetési tervezetét vitatták meg. ! A pénzügyminiszterhelyettes ! áz ülésen vázolta az ipar előtt i álló idei legfőbb feladatokat. | Hangsúlyozta, hogy a terv- ; előirányzatok szolidak, éssze-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents