Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-16 / 13. szám
1966. JANUAR 16, VASÄRNAP M tetet 'CKiriao 9 SZINETÄR GYÖRGY: A költő határozottan fejlődik Volt egyszer egy ember, aki írt egy verset, és mert senki sem verte meg emiatt, hát költő lett. Hosszú hajat növesztett, szerzett némi megbízható piszkot a körme alá, duzzadó, ócska aktatáskát cipelt a hóna alatt, amelyben mindenféle idegen nyelvű könyv mocskolódott, amitől feltétlenül tehetséges és feltétlenül művelt ember látszatát keltette. Szólott pedig korszerűen pesszimista költészete imigyen: Hamvasztó szél szaladt a fák között, a táj komor színekbe öltözött, kihűl a szív és megfagy az ének, halált kiált most felénk az élet. Fagyott könny csillog a pillák alatt, nem döngetünk többé kaput és falat, fogytán erőnk! Sötét semmibe hall, fáradt nemzedékünk társtalanul. Tetteink nem őrzi emlékezet, bús közöny táncol álmaink felett, haj, pedig egykor akartunk szépet, de hajh, szemen köpött minket az életi Ezt a művet szűk családi körben, szűk baráti körben, szűkkörű matinékon és még szőkébb körű irodalmi estéken személyesen adta elő. Valaki egyszer megjegyezte, hogy e vers elég primitív. Ettől kezdve úgy konferálta be magát, mint a modem primitivizmus úttörőjét. A felszabadulás után megmosdott és elhatározta, hogy ismét ír egy verset. A rímek adva voltak, csak a rímekhez vezető sorokat kellett kicserélnie. Kicserélte. Szólott pedig megújult költészete imigyen: Tavaszi szél szalad a fák között A táj vidám színekbe öltözött Üj hangon szól a szálló ének, hurrá! Most már szép lesz az életi Mit nélkülöztünk századok alatt, édesebb lesz és több is a falat az úri törvény a múltba hull részvétlenül és tár stalanut Világuk már csak az emlékezet Szabadság érik a romok felett, teremtünk nagyszerűt, hősit szépet kik rabok voltunk, miénk lesz az életi , A költő most már nemcsak költőnek, ha- ,nem forradalmárnak is vélte magát, s hogy egy napon váratlanul a szerelem is megrohanta, műfaját is eldöntőttnek hitte. Erezte; ha valaki lírikus, akkor ő az. Elhatározta hát, s hogy lerakja a modem líra alapját. A rímek ^ már adva voltak, csak a rímekhez vezető so- ^ rókát kellett kicserélnie. Kicserélte. Hangzott^ pedig felfakadó lírája imigyen: & Legszebb vagy te a legszebbek között, te, ki álmom fátylába öltözött. Vágy vagy, sóhaj, láz, muzsika, ének, végcél vagy te, sőt te vagy az életi Harsány kiáltás az égbolt alatt, csókod íze gyógyír, cukor} alat, bolygó, mely a napból a földre hull, s míg el nem érsz, bolyongsz t á r s t al a nul,\ Te vagy bennem a szép emlékezet, mely átragyog forró szívem felett, rád gondolok, ha vágyom a szépet, mert végcél vagy, sőt te vagy az élet! \ E vers, e megragadó lírai vallomás nyilván $ nem maradt hatástalan, mert a költőnek egy- S; re inkább és egyre több pénzre lett szüksége.^ Hallgatva a kor legnépszerűbb irodalmi irány- ^ zatára, elhatározta, hogy saját anyagi felsegí- $ tósére táncdalt ír, úgynevezett slágert A rí-^ mek adva voltak, csak a rímekhez vezető so- ^ rókát kellett kicserélnie. Kicserélte. Hangzott^ pedig az értékes dalmű imigyen. $ Tegnap este nyolc és kilenc között, ^ a szívem új ruhába öltözött, mert hozzám szállt dalod, az édes ének, ^ ilyen nem volt soha, | valóságos csoda, ettől kapott bennem lelket az élet. Némán álltam nyitott ablakod alatt, és neveddel írtam tele a falat, s míg az égről egy csi-csi-csillag lehull, S csak állok itt és várok tár stalanul. Ho-ho-hozzád fűz az emlékezet, csa-csa-csak te vagy a szívem felett, neked adnék minden jói és szépet, ebből is tudhatod, ebből is láthatod, $: drágám, hogy neked rendelt az élet. Népszerű költőnk Ilyen sokoldalú tapaszta- ^ lat birtokában elhatározta, hogy a hazai drá-^ ma fellendítésére verses drámát ír. A rímek ^ már adva vannak, csak a rímekhez vezető so- ^ rókát kell kicserélnie. A csere folyamatban^ van. ^ A szerzővel folytatott tárgyalásokról vala-^ mennyi színházunk reménytkeltően nyilatko- ^ zott és a mű bemutatását valamennyi színhá-^ zunk tervbevette. Ez érthető. Ráérnek eldobni az egészet, ha^ elkészül. & B ácsi, adjon egy forintot! Jól megtermett, pattanásos képű kamasz néz le rám, s megrebben a tenyere. Tétován elnéz a fejem fölött, míg a meglepetéstől szóhoz jutok. — Nem adok — mondom gyorsan, és idegesen folytatom utamat Pár lépés után visz- szafordulok. Még mindig ott áll. Jól öltözött, hosszú hajú. Még jóképű is lehetne, ha a kamaszkor nem térképezte volna fel az arcát. — Minek a forint? — kérdezem. — Mozira. — Ha nincs pénzed, minek mész moziba? Fölnéz a méteres plakátra. Pikáns női arc mosolyog ránk, szabadon hagyott keblek. — Szeretném megnézni. — Gyere, kísérj el — mondom, és elindulok ismét Engedelmesen követ, de pár centire mögöttem lépdel. Semmi zavar nincs az arcán. Ügy látszik, hajlandó megdolgozni a forintért. — Hogy hívnak? — Sebestyén Géza — válaszolja gyakorlottan. — Most mondd meg a neved. Hallgat. Mintha kissé meglepődne. Talán rendőrt sejt a szürke télikabát alatt. — Nem azért kérdezem... csak ha már ilyen jó viszonyban vagyunk ... érdekel... — Visszaadom, ha megadja a címét. — Hol dolgozol? — Ipari tanuló vagyok... — Hol? Megmondja az intézet nevét, a hanglejtés most már nem rejt gyakorlott hazugságot. A zsebemben keresgélek, a mozdulattól felélénkül. — Megmondanád a neved? — Szalay Ferenc. — Rendben van. Ha aprót adok, megfelel? Vigyorogva jelzi, hogy igen. Átnyújtom a pénzt, gyorsan elteszi és már indulna is visszafelé. — Meg foglak keresni az iskolában... — szólok utána. — Az iskolában? Ott ne... — Nem Szalay Ferencnek hívnak? — De ... csak ott, mégse keressen. — Akkor találkozzunk valahol. — Csütörtökön mindig a „Szaturnuséknál” vagyok. — Rendben. ÁM A FIÜ, ahelyett, hogy hálás lett volna, amint megismerkedett a munkával, háborgott, bolondságokon járt az esze. Folyton peszterke- dett a szerszámokkal, csinált valamit, valami olyan ördöngösséget: a kalapács üssön magától, neki ne kelljen emelnie. Egyszer kitalálta, hogy a tüzet vízzel kell szítani! Hallottak már ilyet? Persze, hogy kinevették. De ó rá sem rántott. Nemsokára elvonult tárgyalni a mesterrel. Hogy ott mi volt, miben egyeztek meg, adott-e a gazda két nagy frászt a gyereknek, azt nem tudni, csak a vörös képét látták, ebből arra következtettek. Ám a bolondos mégis rászedte a mestert. Másnap körbeásták vállig érő árokkal a kovácsműhelyt, s ide vezették a falu patakját. Két nagy malomkereket ácsoltak. Egyiket a nagykalapáccsal, a másikat a fúj- tatóval szerelték össze. Ráengedték a kerékre a temény- telen vizet, s lett egyszerre olyan csörgés, csattogás, mindenki menekült, amerre tudott. A kalapács szétvágta az Klót, a fújtató szétrobbantotta a tüzet, majd összeszakadt az egész műhely. Halálra váltan lesték, mi lesz. A mester ezüstbunkós botjáért szaladt, csak az istenátka kölök vigyorgott, nevetett. Csapkodta a térdét jókedvében. De jött a mester, s a fiút pajeszánál fogva felemelte, jót rúgott a fenekébe, hogy óriásit bukfencezett. Ez a furcsa kíntorna nem vette kedvét. Szaladt ásóért, és a duzzasztógát alján léket ütött. A víz nagyobb része ott folyt le. A műhelybe pedig beköltözött az ördög. Se a fújtató- nál, sem a kalapácsnál nem volt szükség többé emberre. Dolgoztak azok maguktól. HEJ, DE JÓ KEDVE LETT A KOVÁCSNAK. Édes fiamnak szólította a gyereket. De csak a műhelyben, egy asztalhoz ebédelni sosem ült le vele. Most azért olyan Ideges, mert úgy kell a mester elé állnia, olyan magabiztosan, hogy ő legyen az erősebb. Nemcsak a mesterlevél miatt, a jó fizetségért, hanem ettől többet akar. Azért pedig a mester nagyon mérges lesz. Vagy ki tudja? Hát csak jönne már — gondolta türelmetlenül. — Teréz is ideges. Ide lopta magát a vízibe, a híd alá éppen, hogy saját fülével hallja, mit mond majd az apja. Csapódott az ajtó, rezzent a ki sk ovács. A mester jött mogorván, rosszkedvűen. — Kívánok jóreggel, Martini uram! — Majd meglátom, milyen lesz... — dünnyögte furcsán a választ. — Kérem, adja ki a mesterlevelem. Vége az imasidőmmek. — Itt maradsz, ugye? — Hát... — Mit hát? Talán nem tetszik az ajánlatom? Az érc- hegységben ilyen kenyered sehol sem lesz. — Tudom, de nekem olyan is kel], aki megsüti. — Válassz magadnak! Van lány bőven a környéken, a kovácsmesterért a szívük reped. — Nekem ebből a házból kell! A maga lánya, Martini uram! A Teréz! — Az enyém? A Terka? Nem vagy észnél fiú! Talán a vagyona, ugye? — Nem! Csák a Teréz kell. — Tallér nem? — Nem! — Hm... várj csak, fiam! Ismerjük egymást jól. Én állom a szavam. Nem bánom, tiéd Teréz, ha vizsgamunkában csinálsz egy olyan pénzesládát, amelyiket még én sem tudom kinyitni. Ha készen van, tele töltöm neked színezüst tallérral és a tetejére ültetem a lányt. A FIÚ NEM SZÓLT MINDJÁRT. Nem is tudott mit mondani, mert nagyon jól ismerte mesterét. Tudta, hogy a császár kincstárába is ő készíti az erősveretű pántos ládákat, s eddig mind másféleképpen nyílt. Mind ördöngő- sen ravaszul. S most ő készítsen olyant, amelyiket a mester nem nyitja? Ez lehetetlen. De nem visszakozhat. Neki is kell, hogy sikerüljön. — Jól van, Martini uram! Meglesz! A gazda gőgösen nevetett, hátbaverte a fiút, s mint aki jó üzletet csinált, jókedve lett. Büszke volt tudására, úgy érezte, senkisem tud többet nála. — No, azért nem haragszunk egymásra, ugye? — kérdezte vidáman a fiú. — Nincs rá ok, fiam! Majd az haragudjon, aki nem állja a szavát. A beszélgetés után kerek egy esztendő telt el. Ügy látszott, a fiú nem törődik a ládával, sem Terézael. Sohasem hozta szóba, sohasem tervezett, messze elkerülte az úr- ház portáját. Aztán egyszer, minden különösebb bevezető nélkül, előállt. — Egy hét szabadságot adjon, Martini uram. Megcsinálom a ládát — Akkor kettőt is kaphatsz — válaszolt a mester nyugodtan. Hogy csinálta, mint csinálta a ládát, senki sem látta. Egy hét múlva előállt vele. Letette a gazda asztalára. — No, Martini uram, hát nyissa ki! Nézte a gazda, körbesétálta, jópárszor, forgatta, kutatta cifra díszítését, síma sarkait, de sehol semmi jel nem mutatkozott arra, hogy alatta zár, vagy titkos rugó húzódik meg. A kiskovács pedig vidult nagyon. Másnap a gazda hivatta a fiút. Keményen fogadta. — Győztél, legény! Mutasd meg a zár titkát. — Vihetem Terézt?-— Azt nem. — Akkor isten áldja, Martini uram! Elmegyek. A ládában van a házassági szerző- dés-ünk. Az enyém és a Teré- zé. Megegyeztünk: ha kell, életünk végéig várunk egymásra. Sokáig nem hallottak a kiskovácsról, csak úgy néha kósza hírek jutottak el An- nabergre. Olyanokat meséltek, hogy ördöngös gépeket szeréi, azokban leli örömét. Felhagyott szép mesterségével, s hogy igen jól megy sora. Teréz várt, sokáig várt, míg csak el nem temette szüleit. A halotti tornál nyitották ki a ládát. Csak a házassági szerződés miatt. FÉRJE AZ EGYKORI KISKOVÁCS, a lelkére kötötte: — Ö most is állja a szavát, ne csomagoljon össze semmit, az úrházban, jöjjön úgy, ahogy van, egyszál ruhában. 1A KAMAT 1 s í A kietlen hodályban színes fények. A zenekar szinte sötétben tombol a színpadon. A gitáros ívbe hajlik, az énekesnő arcán kék fény. Kevesen táncolnak, sokan ülnek a terem falainál. Magányos, csúnya lányok. Tekintetükben nem vibrál a gitár átható hangja, testük feszült várakozás. Szalay Ferenc egy lány mellett ül, feje lecsüng, kezét összekulcsolja kinyújtott lábai közt. A lány néha várakozásteljesen pislant rá. Odalépek. A lány figyeL — Szevasz. Felnéz, nem válaszol. Nem csodálkozik. Nincs üres hely a környéken, nem ülhetek le. Ernyedten föláll. — Menjünk ki — mondja. — Inni akarok valamit. — Szesz van? — kérdezem. — Bambi. — Tíz forint a beugró — mondom. Jobbra-balra köszönget. Automatikusan, minden lelkesedés nélküL — Jó a zene, mi? — kérdezi. — Unatkozol? — A te kérdéseid untatnak! A büféhez megyünk, két bambit kér, és kifizeti. — Harminc fillérrel lógok — mondom. Megisszuk a bambit — Nem számít. — Ennyi pénzed van? Jelentőségteljesen vigyorog. — Honnan? Tíz forint csak a beugró... — Betegállományban vagyok. Volt egy kis fusim. — Mi bajod? — Fájt a lábam — mondja, és nevet. — Hány éves vagy tulajdonképpen? — Tizenhat. — A szüleid mit csinálnak? — Parasztok — mondja némi megvetéssel. A faluról kérdezem, ahol nevelkedett, nem nagyon válaszol. Nagy csoport fiú áramlik be a folyosóra, kabátjukat lehányják a ruhatárban, egyforma magas nyakú fehér garbót viselnek. Bőszárú nadrágot csapzott hajuk a válluk- ra omlik. Szalay Ferenc összeszűkült szemmel nézi őket. — Tudod, mit kéne csinálni az ilyenekkel? Értetlenül nézek rá, szokatlan az indulat. — Drótkötelet hurkolni a nyakukra... Csak sokára válaszolok csendesen. _ Nem értem, ismered ő ket? — Nem. — Mert hosszú a hajuk? — Az én hajam is hosszú. Utálom őket Visszamegyünk a terembe. — Azt a nőt fölkérem — mondja és ujjal mutat egy lányra. A lány úgy tesz, mintha nem venne tudomást a fiú szándékáról, de alig észrevehetően kihúzza magát — Azt mondtad, a lábad fáj... — Azt mondtam, hogy fájt A fehér trikósok üvöltözve lépnek a terembe, rival- gásuk a zenekart köszönti. Szalay Ferenc tekintetét ismét összeszűkül a düh. Nézem az arcát. Szegletes, erős, parasztos vonások. Mesterségesen elernyesztve. A fehér trikósok arcán a város romlott levegője. — Ezekkel nem lehet egy helyen maradni — mondja és kifelé indul. Megyek utána. A folyosón egy óriási tükör alatt leül, megállók előtte. — A forintodat megkaptad — mondja élesen. Visz- szahőkölök, aztán belenyúlok a zsebembe és 30 fülért nyújtok felé. Megemelkedik, tekintetében gyűlölet remeg. Sokáig hallgatunk. Később azt javaslom, hogy menjünk haza, elkísérném. Szeretnék megismerkedni keresztszüleivel, akiknél lakik. — Nekem még dolgom van — mondja. Elkérem a címet. ★ C sinos fiatalasszony nyit ajtót. Vizes kezét kötényébe törölgeti, bizalmatlanul néz. Szép derekához fényes pongyola simul. — Az SZTK-ból tetszik lenni? Most ment el a Feri, csak valamilyen rendelésre ment. — Nem az SZTK-ból jöttem. — Csak nincs vele valami baj megint? — Nem, baj nincs. — Az iskolából tetszik keresni? Morgok valamit, nem értheti. Bevezet a szobába. Sok szőnyeg, a falakon bárgyú festmények, a nyitott ajtón át a hálószobába látni, a széles ágy tetején hatalmas baba ÜL Hellyel kínál. — Annyi baj van vele, nem is tetszik elképzelni. — Baj? — Nem jár haza kérem, azt sem tudjuk, hol van egész nap ... Különben rendes gyerek ... Nem rosszban jár, de legalább megmondhatná, hogy az ember tudja. — Most hol van? Az asszony elbizonytalanodik, aztán rávágja: — Rendelésre ment. — Rendelésre ... Mikor került magukhoz? — Már két éve, hogy itt van, a sógorom akarta, hogy Pestre kerüljön. Itt mégis csak más az ember. — Miért? — Hát kérem, járhat szórakozni, faluhelyen ez nem így van. Mi is most öt éve, hogy feljöttünk. — A férje? ... — Éjszakás. — Szép a házuik. — Dolgozunk kérem. Mondta is a férjem, amíg jegyben jártunk, többet láttuk egymást, mint most. — Feri szeret Pesten lenni? — Feri? Ez olyan szótían gyerek. Nem mondja, hogy szeret valamit, csak akkor szól, ha nem tetszik neki valami. De szeret nálunk lenni, olyan, mintha a családjában lennénk. — Pénzt kapnak érte ? — Kapunk. De nem is azérí tartjuk... Még többet is megadunk neki. — Mennyi zsebpénzt kap? — Zsebpénz? Tíz forintot egy hétre. De nehogy azt tessék hinni, hogy megbecsül:! a pénzt Vasárnap megkapja, hétfőre már nincs semmi. — Szórakozni jár? — Bizonyára szóraknaau jár. — Maguk járnak saórakcc ni? — Nézzük a televíziót. M dolgozunk kérem. Nem lehet állandóan szórakozni. — Azt mondta, azért jöttek fel, mert falun nem lehet szórakozni. Szúrósan néz. — Mindenki a számítását keresi... — Mennyit kapnak Fér: szüleitől? — Ez családi ügy, kérem . .. Néha csomagot is küldenek, disznótorost, ilyesmit. De többe van nekünk a fiú, mint amennyit kapunk érte... És ezt a sok idegességet ki fizet) meg? Mondta a sógorom, he baj van vele, csak nyugodtan ... a testi fenyítésre gondolt ... De az ember csak nem veri a más gyerekét, hál mit csináljunk vele? — Most hol van? Az asszony most már láthatólag ingerült. — Mindig csámborog valahol ... — Nem rendelésre ment? — Megmondom kérem, úgy. ahogy van. Szívességet tett nekünk a sógorom, azért vettük magunkhoz. — Milyen szívességet? — Kölcsönt adott a házra. Azt mondta, kamat nélkül adja, ha magunkhoz vesszük a fiút, hogy ne legyen paraszt. Többet nem kérdezek. Hallgatunk. Később megszólal. — Szorult helyzetben voltunk. Mondta is a férjem, hogy egy testvér ilyen legyen ... Búcsúzkodom. A kapubar azt mondja még: — De azért mi minden' megteszünk Feriért. Csak ne legyen vele baj. — Nem. Nincs vele baj. ★ S zalay Ferit pár nappal később egy mozi előtt látom. Délelőtt. Ügy látszik, még mindig beteg- állományban van. Amikor észrevesz, elfordítja a fejét. Két év múlva budapesti lakásra jogosult állampolgá’- lesz. Ügy, ahogv szülei akarták. A kamatok fejében. Nádas Péter
