Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-13 / 10. szám

Téli ruhában a gyömrői strand MOHOMnnn g I HÍRLÁP öK |j l. Ö . S' h-!tlt‘.sí tartanak ma délután két órai kezdettel Vasadon. Napirenden a tanácsülés anyagának meg­tárgyalása szerepel. VIII. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM 1966. JANUAR 13., CSÜTÖRTÖK MÉHEK A KÖZÖSBEN 43 belépővel tnunkás-kertsaövetkeaet alakult Gyomrán Somodi Imre felvétele jPillaLfUtÚS eliestórsóbe jjli! AKI NEGYEDSZER IS KITŰNŐ jjjjj A „LEGNÉPSZERŰBB“ MONDAT Hill FÉLÉVI _ AZ ISKOLÁKBAN Hétfőn országszerte kiosz­tották az általános és közép­iskolákban a félévi „bizonyít­ványt”. A félévi osztályzato­kat ezúttal is az ellenőrzőbe írták be. Mi is bepillantot­tunk néhány ellenőrzőbe, s a következőket láttuk: Kiss Zsuzsi, a monori gim­názium IV/c. osztályos tanu­lója immáron negyedszer lett kitűnő. Mellesleg az osztály KISZ-titkára. Érthető volt az öröme az ellenőrzők kiosztása után. — Szeretném év végére is megtartani ezt az eredményt — mondta szerényen. Göbölyös Pál évek óta stabil négyes tanuló. Igaz, az idén két tizeddel jobb lett, mint tavaly. — Igen. Harmadikban 4.1 voltam, most pedig 4.3. Persze, lehettem volna még jobb is. Remélem, év végére sikerül javítanom. Gyula gyengén szerepelt 'Hévben. Több tárgy­hóit. Amikor meg- ">t a félévi ered- omorúan „vallja’’ i bb tárgyból elégte­len „.őit. — Legfontosabb feladatom az, hogy év végén a bizonyít­ványban ne szerepeljen eny- •nyi elégtelen. Tudom, nem lesz könnyű, de megpróbá­lom ... Mi ehhez csak annyit fű­zünk hozzá: Nem ártott volna év köziben is tanulni. Bokros László 3.2 lett. Ö is elégedetlen önmagával. Sok­kal többre vagyok képes. Varga Jutka sem elégedett önmagával. Pedig, neki aztán nincs miért szégyenkeznie. Négy egész lett az átlaga. — Nekünk, utolsó évesek­nek, különösen fontos a jó bizonyítvány. Igyekeztem, de „csak” négyes lettem ... A má­sodik félévben szeretnék javí­tani. Gáspár Tamás évek óta „harcol” a négyes osztályza­tért. Ezúttal sikerült, akárcsak osztálytársának, Horányi La­cinak. Egyben megegyeztek: év végén sem szeretnének „rosszabbak” lenni. ★ Az ellenőrzők kiosztása után cswpa vidám arcot lát­tunk a gimnázium folyósóján. A tanulók érthető izgalommal tárgyalták az elmúlt félév eseményeit. Egyben mindnyá­juk véleménye megegyezett: év végére javítani szeretné­nek. Ez a mandat hangzott el a legtöbbször ezen a napon. (—r) Vasárnap délelőtt, a gyömrői tanácsháza nagytermében tar­totta alakuló közgyűlését a he­lyi munkás kertszövetkezet. Ott volt Kovács József, az FJK elnöke, Ferenczy László, a Maglód és Vidéke Körzeti Fmsz igazgató elnöke, Varga Imre Gyömrő község vb elnök- helyettese és Gondos István, a helyi pártszervezet titkára. Kovács József, az fmsz já­rási elnöke tájékoztatójában a munkás kertszövetkezet hasz­nosságáról, feladatáról beszélt. Elmondotta, hogy Vecsésen a múlt évben alakult meg a szövetkezet, s azóta jó munkát végzett. El­sődleges célja a szövetkezetnek, hogy a szőlővel, gyümölcsös­sel, telekkel rendelkezőket „összefogja”. így könnyebben meg tudják szervezni a szőlő- gyümölcs­utánpótlást, az értékesítést. A szövetkezet kis gépeket Is tud majd kölcsönözni a tagoknak. Ezenkívül említésre méltó még, hogy a tagoknak nem kell a gyümölcs- szőlőoltvá­nyokért Pestre, vagy más köz­ségekbe járniuk, mert azt is biztosítja a járási fmsz. Az FJK elnöke beszélt még arról, hogy a szövetkezetbe lépőknek mi a kötelességük. Beszéde után az egybegyűl­tek kérdéseket intéztek a járá­si kiküldötthöz. Varga Imre hasznos javasla­ton tett. A helyi kihelyezett mező- gazdasági technikum hall­gatóit is be kívánják von­ni a szövetkezet, munkájá­ba. Az ő feladatuk lenne a házi kertek ellenőrzése. Az igen hasznos javaslat nagy tetszést váltott ki a megjelentekből. Azután kiosztották a jelent­kezési lapokat. Negyvenhár­mán írták alá a belépési nyi­latkozatot, majd sor került a vezetőség megválasztására. Érdemes megemlíteni, hogy a községben működik már nö­vényápoló csoport. Ök is be­lépnek a szövetkezetbe — je­lentette ki vezetőjük. A gyömrői méhészek a múlt évben szép eredményt értek el. Ök is a szövetkezet tagjai kívánnak lenni. Váradi István, Gondos István hasznos javas­latainak elhangzása után' a közgyűlés hivatalosan is ki­mondta a megalakulást. (Gér) Az öreg János és a „szép Marika“ Gyilkosság törté 18 hónapos gyereket hagytak maguk után Aranysárkány Ranódi László rendező — aki legutóbb Kosztolányi De­zső regényéből forgatta a jelentős hazai és nemzetkö­zi sikert aratott Pacsirta cí­mű művét — most új film felvételeinek megkezdésére készül. Ismét Kosztcüányi- művet: az Aranysárkány cí­mű regényt filmesíti meg. A Magyar Filmgyártó Vál­lalat Pasaréti úti stúdiójá­ban már dolgozik a for­gatócsoport a próbafelvéte­leken. A rendező és mun­katársai most kérik fel azokat a színészeket, akikre a film főszerepeit bízzák. Az Aranysárkány első for­gatási napja a tervek sze- ! rint március 15. i — I Bajnokságok Januárban két sportágban i avatnak járási bajnokokat. 5 Az eredeti időponttól élté- ! rően (a közgyűlések miatt) ; egy héttel később, 23-án Ve- ! esésen felnőtt és ifjúsági! férfi, női asztalitenisz egyéni S bajnokság lesz. 30-án pedig S Monoron rendezik meg já- \ rásunk 1966. évi felnőtt egyé- ; ni sakkbajnokságát. * « ■ — ** 1 " ■ 111 — — * 5 — Pasztőrözött egér. Ang-! liában valaki egeret talált: egy üveg tejben. Az ügyből: bírósági per lett. A gyár; ügyvédje azzal érvelt, hogy i az egér is átesett a fertőtle-i nítés minden műveletén, jog-: gal feltételezhető, hogy pasz­tőrözött egér, tehát nem árt­hatott a fogyasztó egészsé­gének. A bíróság a gyárat mégis 50 font pénzbírságra ítélte. MAI MŰSOR Mozi Űri: Viharos alkonyat. Határidő: december 15. Óh, az a ,kicsi' payilon...' ott áll már a monori főtéren és várja, hogy színes folyó­iratokat és sajtótermékeket árusítanak benne. Már a villanyt is bevezették, „csak” egy kapcsoló beszerelése és a tatarozás van hátra. A határidő december 15. volt. Már az elmúlt és a de­cember 15-e is. A helyi ktsz azonban — munkaerőhiány­ra hivatkozva — nem bír megbirkózni ezzel a „hatal­mas” feladattal. Pedig elég lenne, ha az asztalosmunká­kat elvégeznék, — a festés maradhatna jobb időre! — akkor az átköltözés meg­oldható lenne. Szükséges len­le ez azért is, mert akkor a régi újságos pavilont felál­líthatnák a vasútállomáson. Holnapután január 15-e lesz. Ezt a dátumot ne fe­lejtse el a ktsz, hogy amit vállalt — legalább „határidő nélkül” végezze el. Ha már a határidő gátol­ja! (ő—ő) Mire a megyei rendőrfőka- pitányság fekete autója meg­érkezett Monorra, már elter­jedt a híre, hogy egy ember kedden reggel megölte a fele­ségét, azután magát is fel­akasztotta. A Liliom utca 19. szám alatt három család lakott. Leghá­tul az udvarban Marinczki János és a felesége. 18 hóna­pos gyermeket hagytak maguk után. — A gyerek sírására fi­gyeltünk fel, mondja a házban az egyik asszony. — Nem tud­tunk bemenni. Az ajtó belül­ről volt bezárva. Hívtuk a rendőrséget. Az asszonyt az ágyban ta­lálták, álmában érhette a ha­lálos fejszecsapás. A férfi négy szál spárgából kötelet sodort és az egyik mennyezet­gerendára akasztotta magát. Az érdeklődő idegen lát­tán összegyűlnek a szomszé­dok a kapu előtt. — Rosszul éltek? 0vt g i;, — Nem volt ezek között so­ha szóváltás. Csak .hát... az asszony mindent eladott, á bú­torokat, a fehérneműt. Az ura áldott jó ember volt. Nem is hittük, hogy ilyet tud tenni. A feleségét annyira szerette: be- cézgette, csillagocskámnak nevezte. Csak öreg volt hozzá: 55 éves, már kopasz is — az asszony meg csak 26. — Talán megcsalta a fér­jét? — Hogy mi volt a dolog mö­gött, nem tudjuk. Az biztos, hogy ide nem járt senki. Igaz, ez az asszony ritkán volt itt­hon, mindig ment, sosem nyu­godott. Nagyon szép, taka­ros nő volt. Ügy is hívták, hogy „szép Marika”. — Szeretett öltözködni, any- nyi szent. Az utcán mindig fi­gyelte, megnézik-e a férfiak. Csupa tréfa volt, mindig mosolygott, nevetett. Két év alatt több embert ismert meg,, mint én, aki 40 éve itt lakom. Féltékeny volt az embere. Mondta is sokszor. — Miért vette el? — Nem tudjuk, egyikőjük- nek sem első házassága volt már ez. A nőnek 6 éves gyereke van Túrán, a férfi­nak is katona fia. Arra az egy-két elejtett szóra, ami sejtette volna a tragédiát, csak most, meg­történte után figyelnek fel Marinczki János ismerősei. Már késő. — Szomorú eset — mond­ja az egyik szomszéd —, de hát ők tudják. — Már nem tudják. Már vé­ge — búgnak az Öregasz- szonyok. Dozvald A dobszöveget továbbították A Monori Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága 1965. december 24-én tartott ülé­sén megtárgyalta a járás közlekedési, közbiztonsági helyzetét, és felkérte a járá­si rendőrkapitányság veze­tőjét, hogy a kerékpáros és lófogatú eszközök, valamint egyéb gépjárművek közle­kedésével kapcsolatos — „bemondásra” alkalmas — szöveget készítsen el és azt a járási tanács titkársága ré­szére küldje meg, hogy a községeknek továbbíthas­sák. A „dobszöveget” a köz­ségi tanácsoknak továbbí­tottuk. íme a szöveg: „Társadalmi érdek a köz­úti közlekedés szabályainak betartása, mely a személy- és vagyonbiztonságot védi, ezért felhívjuk a közlekedés­ben résztvevő gyalogosok, kerékpárosok, lovaskocsihaj- tók, gépjárművezetők figyel­mét, hogy a közúti közleke­dés szabályait tartsák be! Kerékpárosok kerékpárju­kat, lovaskocsihajtók lo­vaskocsijukat szürkülettől napkeltéig világítsák ki! Aki a közlekedés szabá­lyait nem tartja be — felje­lentés esetén gyalogosokat 100, kerékpárosokat, lovas- kocsihajtókat 1000, gépjár­művezetőket 3000 forintig terjedhetően bírságolja a rendőrség, a 37/1962. (IX. 29.) MT. sz. rendelet 1. paragra­fusa alapján. Sportegyesületi közgyűlések A hét végén tartja sok egyesületünk a beszámoló és vezetőségválasztó közgyűlé­sét. Az MTS járási tanács valamennyi ülésre " elküldte képviselőit, melyet zárójel­ben közlünk. Csütörtök: Pilis 18 óra (Blaskó Mihály). Szombat: Üllő 18 óra (Ha­ness László), Mende 18 óra (Drabek Károly), Tápiósüly 18 óra (Antal János), Mag­lód 18 óra (Blaskó Mihály). Vasárnap: Nyáregyháza 9 óra (Gál Ferenc), Tápiósáp 10 óra (Blaskó Mihály), Mo- nori-erdő 10 óra (Solti Lász­ló), Péteri 17 óra (Hunyadi László). Aliitól még többet várunk Néhány évvel ezelőtt üstö­kösként tűnt fel a vecsési lab­darúgás egén. Kitűnő felépíté­se, erőteljes, kapura veszélyes játéka nagy elismerést váltott ki. Múltak az évek s a tehet­séges fiatal játékos sokat küsz­ködött sérüléssel, tanulmányai miatt pihent — és nem nyúj­totta azt a játékot, amit vár­tak tőle. Az idei év úgy nézett ki, fordulópontot hoz pálya­futásában; a kupamérkőzése­ken nagyszerűen játszott — sokáig emlékezetes marad a Salgótarján elleni fejesgólja — az őszi szezon elején, azonban újból megsérült. Az idény vé­gén állt talpra sérüléséből, s a Népstadionban ismét ő volt a gólszerző. Szűcs Jenőről, a vecsésiek 20 éves csatáráról van szó — együtt idéztük fel vele az el­múlt évek eseményeit. De mit is mondott erről az „alany”. — Nincs szerencsém. Eddig mindig akkor lettem sérült, amikor a legjobban ment a játék. Szeretek játszani. Ami­kor a pályán vagyok, minden eltűnik körülöttem —, de az ellenfelek, különösen a terüle­ti bajnokságban, sokszor kí­méletlenül, durván játszottak. Nagyon szeretek benne élni a játékban — ha sok labdát ka­pok — amit visszaadhatok. — A Kistarcsa elleni 7:0-ra emlékszem legszívesebben — ebben az idényben ezen a mér­kőzésen játszottam a legjob­ban — három gólt lőttem. Eb­ben a csatársorban élvezet volt játszani. A közönség, az ezerfejű Cézár is sokszor el­kedvetleníti az embert — tü­relmetlen bekiabálásaival, í Higgyék el, a játékost bántja ja legjobban, ha nem megy ne- | lei a játék! j — Mit vársz az új idényben \a csapattól és magadtól? \ — Nehéz idény előtt állunk !— de mindent elkövetünk a ! jó szereplés érdekében. Itt a : nagy alkalom az NB III-ba ju- jtásra. Szeretnénk a harmadik ! helyen végezni. Természetesen i— ehhez nagy munkára van jszükség. Rövidesen kezdődik j az alapozás, elkezdem én is. \Idén végre szeretnék egy baj- ! nokságot sérülésmentesen vé- Igigjátszani... és sok gólt lőni! | Kívánjuk Szűcs Jenőnek, S hogy így legyen! i Szalontai Attila NÉHÁNY JÓ SZÓ 5 \j agy divat mostanában a ^ IN fiatalokat elmarasztalni 5 bizonyos, csakis őket jellemző v dolgokért. Engedtessék meg $ nekem, hogy néhány jó szót ^ szóljak érdekükben, mert nem $ tudom elviselni ezt az igazság- | talanságot. 5 Magam már kinőttem a „fia- $ tál” kategóriából. Számom- $ ra legfeljebb a „fia- § talos” meghatározás maradt. $ Ez pedig ég és föld. Ezek után ^ nem vádolhat senki elfogult- ^ sággal, ha felemelem szava- § mat a fiatalok mellett, s ^ Az érettebb korosztály nem ^ győzi eléggé rosszallni a „mai ^ fiatalok” külsejét. Nincs iga- ^ zuk! Mikor hordjon egy nő | rövid és szűk szoknyát, ha ^ nem tizenhat és húsz között, ^ mikor vegyen fel testhez si- ^ múló pantallót és pulóvert, ha | nem ugyanezen korhatáron be- ^ lül? Most még karcsú a dere- ^ ka, nem visszeres és dagadt a ^ lába, mint sok év múlva, ami- $ kor az idő és a munka, a két- három műszak bizony sokat ront a formákon és arányo­kon?! És a fiúk ... Hát hadd nö­vesszék és ápolgassák pely- hedző szakállukat nagy ko­molysággal. Olyanok, mint va­lami fordított Mikulás bácsik, és az ember szeretne egy frics­kát pattintani az orrukra, mi­közben arról vitatkoznak, hogy absztrakt költőnk legújabb versei „haláliak”, vagy „töksö­tét hanták”. És igazán miért kell őket mindjárt huligánok­nak kikiáltani, ha a hajukat megnövesztik? Mikor jöjjön rájuk ez a szeszély? Majd hatvan és hetven év között, mikor csak a fejük búbján díszeleg egy-két hajszál? Nem akarok profán lenni, de néz­zék meg a „nagyságos fejede­lem” legjobban sikerült arc­mását, vagy a deli kurucokról készült rajzokat! Oroszlánsö­rényük a vállukat veri, még sem vetemednék senki arra, hogy huligánoknak nevezze őket. É s a szerelem és a házas­ság? Jaj, korán kezdenek udvarolni, illetve udvaroltat­ni! Jaj, de korán házasodnak! — Azért senki sem szól, hogy mennyivel többet kell nekik tanulniok, mint az előző kor­osztálynak, milyen felelősség- teljes munkaposztokon kell helytállniok. Fiatal művé­szeinkről, tudósainkról, kiváló diákjainkról, remek ifjú szak­munkásainkról teljesen meg­feledkezünk? Pedig ők sem reggeltől reggelig festenek, feltalálnak, tanulmányi verse­nyeket nyernek, esztergálnak s a többi, hanem szabad ide­jükben éppen lettkisst tán­colnak. Nekem nagyon furcsa len­ne, ha két ősz hajú, munká­ban, gondban, megfáradt (de különnemű) nyugdíjas egy li­geti pádon forró csókokat vál­tana. Sokkal síílszerűbb egy pelyhedző szakállú egyetemista \ a maga húsz-egynéhány évé- 1 vei, amint a Duna parton gye- \ rekkocsit tologat és babanyel­ven igyekszik válaszolni húsz- . egynéhány hónapos saját cse- : metéjének. A mama — eset­leg — éppen vizsgázik valami s szigorú professzor előtt, és rö-fc vid, szűk szoknyája ellenére^ jelesre tud. B űnöző, naplopó, társadal- ^ milag káros fiatalok min- ^ dig voltak, még mindig van- ^ nak, sajnos, még sokáig lesz- nek is. De ezek az elenyésző^ kivételt, nem pedig a nagy ^ többséget képviselik. Ne ezek ^ alapján ítéljük meg a mai fia- í falókat, és főleg ne általáno- § sítsunk! % A mi fiataljaink különbek^ nálunk! Legyen lelkierőnk ezt^ belátni. És ha nem akarjuk^ nagydobra verni, hogy a te- § kintélyünket ne saját magunk § ássuk alá, akkor csak a lel- ^ künk mélyén ismerjük ezt el. ^ Nemcsak a magasságuk nőtt >: meg az évek folyamán, hanem $ a tudásuk, akaratuk, teremtő $ fantáziájuk, igényeikkel pár- ^ huzamosan, a szorgalmuk is. ^ Mindezt saját ízlésük szerint,^ színes, izgalmas, újszerű lég- $ körben akarják kamatoztatni. $ Hagyjuk, ne piszkáljuk folyto- ^ nos lelki fröccsökkel őket! $ Rájöttem, hogy aki szidja a$ mai fiatalokat, az tulajdon- $ képpen irigyli őket! Tugyi Rezsőné 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents