Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-05 / 287. szám
1965. DECEMBER 5, VASÁRNAP PEST MEGYEI xJCíHap Pillanatképek Jugoszláviából III. Merre tart a jugoszláv mezőgazdaság? Jó, jó — sokat meséltem már Jugoszláviáról, de azt mondjam meg, hogy merre tart a jugoszláv mezőgazdaság? — szegezte nekem a kérdést az egyik pesti ismerősöm. Két hét nem olyan sok idő, hogy az ember egy ország életének minden részét alaposan áttekintse. Kétségtelen, ha az ember utazik egy országban, sok mindent lát és tapasztal. Alkalma adódik a beszélgetésekre. Sajnos’, nekem nem volt módom a Vajdaságban utazgatni, ahol lényegében a jugoszláv síkföldi termelés összpontosul. Főleg Macedónia vidékeit jártam be, ahol a nagy hegyek között másképpen fest a mezőgazdaság helyzete. Két, viszonylag sík területen azért mégis jártam. — A Polog völgyében és a Pelagonija fennsíkon. Az előbbin főleg dohányt, paprikát, paradicsomot és káposztát termelnek, az utóbbin búzát, cukorrépát és kukoricát, szőlőt stb. Sok kisparcellát láttam, de már egyre több a nagyüzem. Prileptől délre negyed óráig ment velünk az autóbusz, úgy, hogy az út két oldalán nagyüzemi szőlőtáblák sorakoztak. A földeken traktorok szántottak. Láttam zadrugákat és mezőgazdasági kombinátokat, amelyek a legmodernebbül gépesítettek. A Polog völgyében pedig láttam, hogy a szamár még mindig elsőrangú igavonó- erő. Az ellentmondás elég nagy, a fejlődés sem egyenletes. Beszélgettem olyan kollégával, aki maga is tíz évet a mezőgazdasagban dolgozott, tehát ismeri a viszonyokat. A jugoszláv mezőgazdaságot a múltban az elmaradottság jellemezte. Sok helyen íaeaével és szamárral szántottak. Sok volt az írás- tudatlan ember, a lakosságnak csaknem 80 százaléka. Egy-egy területen, sőt még egy faluban is több nemzetiség élt. A gyors, általános nagyüzemesítésnek tehát sem a gazdasági, sem a szubjektív alapjai nem voltak meg. A felszabadulás után azért megpróbálkoztak a szövetkezeteknek az ar- tyel típusú formáival, sajnos ugyanazokat a hibákat követték el, mint mi az ötvenes években. Aztán nem erőltették a kollektivizálást, inkább teljes erővel az iparosításra törekedtek. A szocialista népgazdasági rendszer eredményeként az utoisó húsz évben Jugoszláviában a termelés háromszorosára nőtt, az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem pedig két és félszeresére. 1947 óta az ipar részaránya az ország termelésében 50 százalékra emelkedett, a mezőgazdaságé viszont 75 százalékról 50 százalék alá csökkent. Az iparosításhoz munkaerőre volt szükség. Honnan vegyék? Faluról. A zadrugákat állandóan fejlesztették. A földterület felső határát tíz hektárban állapították meg. A parasztok — tíz hektárig — szabadon adhatják-vehetik a földet. Aki azonban városban dolgozik, vagy ipari munkás, tehát nem főfoglalkozása a mezőgazdasági munka, nem tarthat birtokában földet, vagy ha van neki, köteles megvételre felajánlani az államnak, vagy a helyi zad- rugának, amely értékesítő, de termelőszövetkezet is. A zad- rugának vannak gépei, ő vásárolja meg a vegyszereket, értékesíti a parasztok terményeit, s termel is, mert földdel, gépekkel rendelkezik. Mi történik azzal, aki nem tud megélni a földjén? Az eladja a földjét és elmegy ipari munkásnak, vagy belép a zadrugába és traktoros, sertéstenyésztő, stb. lesz. A verseny a zadruga és a parasztok között megvan. A zadrugák általában sokkal többet termelnek, mint az egyéni parasztok, mert rendelkeznek a nagyüzemi feltételekkel, modem gépekkel, amelyekkel a kisparaszt nem rendelkezik. Egyáltalán nem erőltették, hogy a paraszt a zadrugán keresztül értékesítse a terményét. Az árak a mezőgazdaságban, néhány alapvető cikk — búza, sertés, szarvasmarha 6tb. — kivételével nem rögzítettek. S bizony, aki nem a zadrugán keresztül akarta értékesíteni terményét, sokszor ráfizetett. Ezért a parasztok megtanulták, hogy érdemesebb a szövetkezeteken át értékesíteni. A zadruga vezetői tanult emberek, újságot olvasnak, gyárakkal, üzemekkel tartják a kapcsolatokat — egyszóval ismerik a piaci helyzetet és így megfelelően tudják értékesíteni a mezőgazdasági termést. Idegen munkaerőt a mezőgazdaságban senki sem foglalkoztathat. A földek lassan, de biztosan a mezőgazdasági kombinátok, (állami gazdaságok) vagy a zadrugák (szövetkezetek) kezében összpontosulnak. Jelenleg Jugoszláviában a szátóterület 20 százaléka tartozik a szocialista szektorhoz. A mezőgazdaságban is a szocializmus épül. S addig is, amíg az egész mezőgazdaságban győz a szövetkezeti, szocialista termelési mód — a jugoszláv állam is éppen a zadrugákon keresztül befolyásolja és irányítja a mezőgazdasági termelést és értékesítést. mezőgazdasági termelés folyamata biztosan halad a nagy üzem felé. Ahogyan az iparosodás előrehalad, úgy válik egyre jobban szocialistává a mezőgazdaság is. A koncentráció nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is végbemegy. A második világháború előtt a lakosság 75 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, most már csak 49 százaléka. Az arány máris az ipar javára tolódott el. A jugoszláv elvtársak azt tartják; amikorra az ország annyira iparosodik, hogy a lakosságnak csak 10—12 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban — mint a fejlett nyugati országokban — addigra győz a mezőgazdaságban is a nagy üzem, a szocialista termelési forma. Hány év kell ehhez? Azt pontosan nem lehet tudni. Függ a nemzetközi helyzettől, az iparosítás további menetétől, ütemétől és sok egyébtől. Ez bizonyos: a nagyüzemi forma egyre jobban teret hódít. Hiszen a zadruga rendelkezik gazdasági alappal és meg tudja vásárolni a gépeket, a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges felszereléseket. Az egyéni parasztgazdaság határa pedig korlátozott, hiszen törvény biztosítja, hogy 10 hektárnál több földje senkinek sem lehet. Tehát eleve nem lehet versenyképes a szövetkezeti, állami szocialista nagyüzemekkel. Maximum: néhány évig még, amíg a szövetkezetek teljesen meg nem erősödnek és gazdagodnak, fenn tudja magát tartani, újra termel, de lényeges termelés- és gazdaságbővítésre már nem képes... A jugoszláv mezőgazdaság szocialista fejlődésének útja tehát biztosított. Gáli Sándor Szennyvízből - súlygyarapító Melyik színre reagálsz- megmondom ki vagy. A különféle színekkel kapcsolatban azt magyarázta, hogy aki vörös színt választ, az agresszív és törekvő természetű, a kék inkább nyugalmat és elégedettséget fejez ki, a zöld feszültséget, a sárija a változás iránti vágyát, a barna pedig fáradtságot, pihenni akarást. Sokat írnak arról a világsajtóban, hogy az emberiség szaporodása következtében Földünk több területén máris élelmezési nehézségek jelentkeznek. Különösen az állati és emberi táplálkozás szempontjából oly fontos fehérjében mutatkozik hiány. Érdekes, hogy amíg a szervesen kötött nitrogénben — vagyis takarmányfehérjében és emberi táplálékul szolgáló fehérjében — hiány van, addig szabad nitrogénből kimeríthetetlen készlet található a levegőben. Ebből következik, hogy minden olyan eljárás döntő jelentőségű a jövő és már a jelen számára, amely fehérjévé képes átalakítani a szabad nitrogént. A takarmányfehérjék ipari előállítását élesztőkkel valósították meg. Ezek a szabad szemmel láthatatlan, egysejtű gombák saját testük építéséhez fehérjéket hoznak létre. Az élesztőket az ember már régóta ismeri és használja is: mindenki számára természetes, hogy nagy cukortartalmú oldatok élesztőgombák hatására szeszes italokká válnak. Később az is ismertté vált, hogy levegőztetés hatására az élesztők alkoholtermelés helyett igen gyorsan szaporodnak. Ez a jelenség lett az alapja az ipari takarmányélesztő-gyártás- nak. Az élesztők tápanyagaként különféle eredetű cukortartalmú oldatok használhatók fel, különösen a melasz és a szulfitlúg. A melaszt világszerte felhasználják erre a célra, nagy cukortartalma miatt azonban gazdaságosabban is hasznosítható élelmezési vagy takarmányozási célra. A szulfitlúg hazánkban is nagy mennyiségben és ingyen rendelkezésre álló melléktermék. Jelenleg szennyvízként’ a Dunába vezetik, feldolgozása tehát megszüntetné a folyó élővilágára kifejtett káros hatását. A szulfitlúg a fa kémiai elbontásakor keletkezik. A gyártás célja a fa cellulóz- tartalmának kinyerése. A fa egyéb anyagai viszont a szul- fitlúgha kerülnek, például jelentős mennyiségű lignin, cukor, mész, gyanta stb. A szulfitlúg cukortartalmát korábban inkább alkoholgyártásra hasznosították, de az utóbbi években külföldön is áttértek takarmányélesztővé való feldolgozására. A szárított élesztő nagy jelentőségű az állatok takarmányozásában. Kedvező kémiai összetétele és biológiai értéke miatt kiegészíti az egyéb takarmányok fehérjéit és növeli azok emészthetőségét. Alkotórészei közül az egész mennyiség felét adja a fehérje; igen fontos az a tény, hogy az élesztő fehérjéi az élethez szükséges valamennyi ún. „nélkülözhetetlen” aminósa- vakat tartalmazzák. A fehérje mellett fontos alkotórészei a vitaminok: Br, B2-, B3-, Bj-, B6-, B7- és Dn-vita- mint tartalmaz. Az állatok takarmányába adagolt 1—6 százalék takarmányélesztővel növelhető a növendék- és hízóállatok súlygyarapodása, vagyis a hústermelés, a tojótyúkok tojástermelése, a tehenek tejtermelése, javul a juhok gyapjútermelése és a prémes állatok bundaminősége. Hasznos hatást vált ki a piszt- rángosokban, sőt a méhészetben is. A szuifitlügból történő élesztőgyártás legfontosabb népgazdasági jelentősége az, hogy hulladékanyagból ipari úton értékes fehérjetakarmányt termel. Mivel a gyártás ideje rövid, a fehérje-előállítás e módja nagyon termelékeny. Mezőgazdasági területet nem igényel, sőt területet szabadít fel más termelvény számára. Már hazánkban is túl vagyunk a biztató eredménynyel zárult laboratóriumi és félüzemi kísérleteken, sőt tervezik a Csepelen létesítendő takarmányélesztő-gyárat is. Horti József KESERŰ - EDES Méreg és fűszer A keserű íz iránti érzékenység embernél, állatnál egyaránt igen erős. A természetben különösen a mérgező tulajdonságú anyagok a legkeserűbbek. Egyes anyagok ilyen íze még 1:33 000 hígításban is érezhető. Az élelmiszeripar a keserű ízt egyes esetekben tudatosan alkalmazza (sör, likőr, fűszer). Ősi idők óta azonban sokkal kedveltebb íz az ember és az állat számára az édes. A mézet, mint édesítőanyagot évezredek óta használják, míg a cukor időszámításunk után 330 körül vált ismertté Kelet-Indiában, ahol először állították elő cukornádból. A cukron kívül még számos vegyi vagy természetes anyag is édes ízű. A cukornál a dulcin 200-szor, a szacharin 500- szor édesebb, de újabban még ennél édesebb anyagokat is észleltek. Egy nemrég felfedezett narancsszínű kristályos anyag (propoxi- meta-nitranil) 5000-szer édesebb a cukornál. Az ízekkel kapcsolatos érdekesség, hogy vannak emberek, akik bizonyos anyagok esetében nem tudnak különbséget tenni az édes és keserű között. Ezeket — a színvakokhoz hasonlóan — „ízvakoknak” lehet tekinteni. Zebrák66 fóliából nn Az útburkolati jelek, a „zebrák”” alkalmazása és fenntartása sok gondot okoz a közlekedési szakembereknek. A burkolati jelek festéssel való készítése egyszerű, de a gyors kopás és piszkolódás miatt gyakran kell újrafesteni azokat s télen rendkívül síkosak. A folyamatos burkolati jeleket tartós kivitelben úgy helyezik el, hogy a jelzésnek megfelelően a koptatóréteget kivágják és helyére színes, vagy fehér aszfalt- réteget tesznek. így készültek fővárosunk legutóbb épült útjainak jelzései is. Ennek az eljárásnak rendkívüli előnye a tartósság és az útfelület egysége. Hátránya, hogy drága és az esetleg érvénytelenné vált jelzéseket csak nehezen és nagy költséggel lehet eltávolítani. Az említett eljárásoknál előnyösebbnek ígérkezik a legújabb kísérlet, vékony műanyagfóliákat ragasztanak a burkolatra. Az eddigi tapasztalatok rendkívül kedvezőek, mert az erősen terhelt útszakaszokon is 7—8 évi élettartamot ígérnek. Politechnikából: CSILLAGÁSZAT lÉÍ : .ír; A Szovjetunió kutatói nem nyugszanak bele abba, hogy a y tengeri halak és hasznos gerinctelenek eloszlása a természet í szeszélye szerint történjék a folyókban és tengerekben. Többek között északi-tengeri heringeket az Arai-tóba telepítettek, ahol a hering állomány ma már az egész tavat benépesíti. A Csendes-óceánból viszont lazacokat „költöztettek” a Barents- tengerbe és a Kola-félsziget folyóiba. Több millió megtermé-l kenyített ikra vándorolt óriási távolságokra. ? ? Az észt csillagászok, at- ? moszférakutatók és csillaga— ? szati műszerkészítők tudo- ^ mányos központja, a tiraveri & obszervatórium. ^ Hetenként egyszer az ob- ^ szervatórium megnyit ja ka- ^ púit a közeli iskolások előtt: ^ ilyenkor ők maguk is bele- ^ nézhetnek a bűvös távcsö- 8 vekbe. Bentlakásos iskolá- 5 juk osztályaiban 8 csillagászati tagozat Az egymás után épülő hatalmas víztárolók ugyancsak be- ^ népesítésre várnak. Több gyűjtőmedencébe pontyokat telepi- 8 tettek. De nagy forgalmat bonyolítanak le a Fekete-tenger és? a Káspi-tenger között is az ikrákat szállító repülőgépek. 1 Zseksodaceruza. A Technika Há zában az egyik kiállítás mellényzsebben hordható szenzációja ez a különleges Írón. Ha valaki néhány ceruzavonást visz két nehezen csúszó fémfelület közé olyan lesz pályájuk, mint a pesti utcák, télen. A speciális „grafit” ily módon akadályozza az alkatrészek kopását. ugyanis-------„------- ---------- műkö8 dik. Az obszervatórium így 8 e sajátos politechnikai gya- 8 korlatok bázisa. A látogatá- ? sok egyébként kölcsönösek: ? hetenként egyszer az obszer- ? vatórium munkatársai „ki- ? szállnak” az iskolába, hogy ? csillagászati szakórát tartsa- § nak, a jövendő űrhajós- és ^ űrkutató jelöltjeinek. & A teleszkópnál most 3 áll. is diák Halutódok repülőn Max Luscher, a baseli egyetem professzora kidolgozott egy olyan kísérletet, amely- lyel megállapítható, kinek milyen az egyénisége aszerint, hogy melyik színre hogyan reagál. A professzor azt állítja, hogy az NSZK-ban, Svájcban és Hollandiában ezzel a kísérlettel 90 százalékos sikert értek el a vállalatoknál az alkalmazottak kiválasztásában, A vizsgált személynek 73 színmintából kell válogatnia ösz- szesen 6 perc alatt. Eddig mintegy 100 ezer emberen próbálták ki. „Az első szín, amit a vizsgált személy kiválaszt — mondotta a professzor — nem arra jellemző, hogy valójában milyen az illető, hanem inkább arról ad felvilágosítást, hogy milyen szeretne lenni!”
