Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-05 / 287. szám
na T MEcrzi g^rrfflP Aratás — hó miatt szünetel Á A kép csak néhány szál nádat mutat, azt is pár nappal korábbról. Egy kicsit megváltozott a környék azóta a Kis-Duna mentén. A dunaharaszti nádüzem vezetője mondja: — A hó nagy kárt tett. Vizesen, nedvesen ráfagyott a szálakra és lenyomta a földre. Gyenge idő kellene, hogy leolvadjon. —* S akkor ismét kiegyenesedik a példabeszédben is használatos nádszái? — Hasonló világ járt erre tavaly. Akkor is javult valamelyest a helyzet. — Különben milyennek ígérkezett? — A termés? Elég szépnek. — S most nem aratnak? — Nem lehet. Egy hónapja, hogy nekikezdtünk, s hogy jött a furcsa tél, hát megakadtunk. Pedig hát 120 000 kéve az a porció, amit az idén is várnak tőlünk. — Van-e miből nádpallót kötni addig? — Vagy másfél hónapra még biztosítva, de már igen kellene egy kis fegyverszünet a novemberi télben. (Foto: Gábor) HUNYA BÁCSI Jubileumi monográfia Még ebben az évben megjelenne Pest megye új monográfiája. A 460 oldalas, képekkel illusztrált kötet tíz tanulmányt tartalmaz, amelyek 1686-tól hazánk felszabadulásáig terjedő időszak eseményeit dolgozzák fel. A kötet összeállításában jelentős munkát vállaltak a fennállásának 180. évfordulóját ünneplő Pest—Nógrád megyei állami levéltár munkatársai. kormány-ki„A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának rendeleté értelmében Vörös Csillag-renddel tüntették ki... Hunya Istvánt, a Moszkvában tartózkodó magyar veteránküldöttség tagját.” (Újsághír) Ez a tizenkettedik tüntetése. — Parasztember nem szokott könnyen meghatódni, engem különben is megtanított az élet, hogy uralkodjam magamon. De most, amikor harcostársaimmal ott álltam a Kreml Katalin-te,r- mében, s gondolatban végi gpergettem azt a hét évtizedet pendelyes koromtól mostanáig, ugyancsak szorongatta valami a torkomat. Kétfelé simítja őszülő bajuszát, s kis ideig a pipával bajlódik. Jól jön most ez az elfoglaltság... ... A pendelyes kort szósze- rint értse. Tizenegy gyermekes kubikos volt az apám, nem tellett másra, mint a háziszőttes vászoningre, any- nyi gyereknek. Abban jártam iskoláskoromig. Akkor aztán felfogadtak kiskondás- nak a Szarvasi-tanyára. A bérembe egy pár csizma, egy öltözet cejgruha is beletartozott. így lettem én „nad- rágos ember”, nyolcesztendős koromban. Négy elemi után a nincstelenek sorsa várta: kisbéres, majd cseléd lett a nagygazdáknál. Húszesztendős sem volt,4 amikor életébe beleszólt a háború. — Nem voltam még sorköteles, de ágyútölteléknek így is megfeleltem a 101-es közös gyalogezredben. Tizennégy decemberében vittek ki a galiciai frontra, s alig két hónap múlva fogságba estem. Meg sem állt a fogolyvonat velünk Vlagyivosztokig. Fél évet tétlenkedtem a lágerban, egyszer aztán megkérdezték: ki akar dolgozni? Elsőnek jelentkeztem. Előbb Blagovescsenszk- be, majd Moszkva környékére kerültem, a Huza folyó partjára. Akár hiszi, akár nem: Gagarin nagyherceg birtokára! Mondtam isi magamban pár hete, amikor a Vörös téri dísztribünön megláttam az űrhajósakat: sok Gagarint láttam már életemben — a nagyhercegnek négy lánya, népes családja volt —, de ilyen rokonszenveset soha! szarkahalánfolytatSzeme sarkából derűs lábak futnak szét a tékán, s jókedvűen ja: — Ravasz ember volt a nagyherceg, ingyen munkaerő kellett neki, dehát én 350 szótagos Pest megyei siker Az országos gyorsíró és gépíró versenybizottság szombaton délután hirdette ki a dolgozók idei gyorsíró- és gépíróversenyének eredményét. A percenként 350 szótagos sebességű gyorsíróverseny győztese Hámory Jenő (TIT ,\.\\YA\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VAV.\\VÄv Pest megyei szervezete) lett. A vállalati csapatversenyt gépírásból a Hírlapkiadó Vállalat nyerte meg. sem estem a fejem lágyára! Munkavezetőt kerestek a fairtáshoz? Jelentkeztem. Ajaj, én ne értenék hozzá — mondtam — egész életemben ezt csináltam. Csinálta a fene, erdő se igen volt mifelénk, a Viharsarokban! Később szakács lettem, a hadifoglyok konyháján. A tizen- hetes februári forradalom után, amikor a nagyherceg családostul hazaköltözött a birtokára, én sütöttem a bu- locskikat — zsemlyéket — a kegyelmes úrék reggelijéhez. A nagyherceg után mások is érkeztek a birtokra: szökött orosz katonák, akik megunták a hosszú háborúskodást. Tőlük hallotta először Hunya István, hogy az orosz forradalmárok elkergették a cárt. Ha nincs cár, a hadifogság sem érvényes — mondták egymásnak. Gyerünk haza! — Tizenhatan szöktünk meg a birtokról, de újra elfogtak bennünket. Hosszú volna felsorolni, hol mindenütt dolgoztam kisebb-nagyobb uraságok, kulákok hasznára. Tizenhét októberében egy kis faluban pásztorkodtam éppen, amikor előjött az erdőből egy orosz katona, s azt mondta: most jön még az igazi forradalom! Pár hét múlva, amikor csakugyan megkezdődött, ő szerzett nekem orosz köpenyt, csizmát, fegyvert, s magával vitt a Vörös Gárdába. Nemigen értettem én akkoriban a politikához, de amit mondott, azt helyeseltem: „Elkergetjük az urakat, s a nép kezébe adjuk a hatalmat. A földet kiosztjuk a szegényparasztoknak, s minden gyermek iskolába fog járni.” A parasztok hozták a hírt, ha valahol szervezkedni kezdtek a fehér urak. Ilyenkor teherautóra kaptunk és lecsaptunk rájuk. Volt, hogy megneszelték, s nem adták olcsón az életüket ............................. s zervezett, ötödmagával járta a Viharsarok falvait, s hívó szavukra néhány nap alatt 360 kubikos, napszámos jelentkezett a munkáshatalom védelmére. Egységük, a gyomai 23-as vörös vadászzászlóalj Kisterenye—Pétervására vonalán ütközött meg először az intervenciós túlerővel. Miskolc, Kassa, Bártfa volt ezután az útirány. — A győzelem fellelkesített bennünket. Azt hittük, meg sem állunk Prágáig, Varsóig. Világforradalomról álmodtunk. Bártfán ért bennünket a Vix-jegyzék híre, s a visszavonulási parancs. Férfi fővel akkor sírtam először életemben. A Tiszánál árulás késztetett bennünket a meghátrálásra. Román fogság, internálás várt rám. A láng, amit a szökött orosz katonák gyújtottak az endrődi parasztfiúban, nem aludt ki többé. Megalakította a FÉKOSZ endrődi csoportját Újságcikkekben bíztatta harcra a nincsteleneket. Letartóztatások, sajtóperek sem tudták megtörni. 1925 t3V3SZ3fl megalakult a I Magyar Szocialista Munkáspárt, s Hunya István búcsút mondott a Szociáldemokrata Pártnak. Válaszul szigorított csendőri felügyelet alá helyezték, s kizárták a FÉKOSZ országos vezetőségéből. — A következő évben kubikos—aratósztrájkot szerveztünk. A röplapokért, amelyeket én írtam, három város ügyészsége adta ki ellenem a körözést. Budapestre szöktem. Berlinbe küldtek, hathetes pártiskolára. Alig jöttem haza, egy ifi tüntetésen lefogtak. Schweinitzer és Hayn Péter, később Hetényi „vett kezelésbe”. Semmit sem vallottam. Két esztendőre ítéltek. Még le sem telt, amikor lebukott a Vági-csoport. Én lettem az ötödrendű vádlott. Egy évet és tíz hónapot kaptam. Kiszabadulása «után a párt megbízta az országos parasztmozgalom programjának kidolgozásával. Egy illegális találkozón detektívek törtek rájuk, elhurcolták. — A második tárgyalást szabadlábon vártam. Távollétemben három és fél évre ítéltek, a párt azonban Berlinbe szöktetett. Feleségem napszámban volt, a gyerek vele, el sem búcsúzhattam tőlük. Berlinben sikerült útlevelet, vízumot szereznem s 1932 szeptemberében megérkeztem Moszkvába. Feleségem, fiam két esztendő múltán jöhettek utánam. A felszabaduláskor tértek haza. Hunya Istvánt ezernyi feladat várta. Megválasztották a FÉKOSZ főtitkárának, hetilap felelős kiadója, főszerkesztője és — jó darabig — egyetlen munkatársa lett. Üzemi lapokat patronált, teljes szívvel vetette magát a munkába. A csapás egyszerre zúdult rá, váratlanul. 1949 végén leváltották a FÉKOSZ főtitkári székéből. Lapját betiltották, társadalmi funkcióitól megfosztották, pártmegbizatásait visszavonták. Mint annyi ti- ; zenkilences veterán, ő is „per- ! sóim non grata” lett. Egy | könyvtárban kapott állást, ré- ! gi barátai jóvoltából. Hat esz- : tendő múltán egyik napról a ; másikra nyugdíjazták. ; Egy Évig tartott a kényszer- ! pihenő. 1956. október 24-én i harmincadmagával fegyvert i fogott a Partizán Szövetség : székházának védelmére. De- i cemberben megalakítja a Tán- ! csics-kört, a párt politikai szó- : csövét a parasztság körében, I hetilapot szerkeszt, üzemről ! üzemre járva szervezi — éle- : tében immár másodszor — a : Magyar Szocialista Munkás- : pártot. 1958-ban a MEDOSZ | elnökévé választják. Tagja lesz i a Pest megyei Pártbizottság- ; nak, a Partizán Szövetség vá- I lasztmányának, a Magyarok : Világszövetsége elnökségének. | A munka, a tengernyi feladat : megfiatalítja. Hét évtized áldozatos harcát koronázta a Vörös Csillag rend... — A Szovjetunió a második hazám. Boldog vagyok, hogy ez a hazám is hű fiaként tart számon... Nyíri Éva Kétszer is elindult hazafelé Hunya István, s mind a kétszer elakadt a Vörös Gárda valamelyik századánál. Harmadszorra eljutottak Moszkvába. Ha már ott vannak — gondolták —, már csak megnézik a Kreml palotáit. Vöröskatonák mutogatták a cárharangot, meg a székesegyházakat. — Egyszer csak szembejött velünk egy csoport. Azt mondja a kísérőnk, izgatottan: „Álljanak félre, polgártársak, adjanak utat Lenin elvtársnak.” Melyik az? — kérdeztük. „Az a füles sapkás” — mutatta a katona. Tizennégy évvel később láttam újra, akkor már a mauzóleumban ... Hunya bácsi ismét pipára gyújt, de valahogy nem szelei... — Hosszú kálvária után — Prágában statáriális bíróság elé állítottak, megjártam az olasz frontot is, 1918. október 30-án érkeztem haza... A Tanácsköztársaság kikiáltása után vöröskatonaságot ■ssí Az erdész messziről jött. Fogata a visegrádi hegyek közül viszi hazafelé. Nézi a havas utat, a betakart erdőt, s úgy érzi ez még korai, hívatlan, tehát nem lehet hosszú életű. A fák roskadoznak a hó alatt, s a róka most veszi fel téli bundáját... Gábor felv. 1965. DECEMBER 5, VASÄRNAP Konzervatívok és félreérték a gazdaságirAnyitASI RENDSZER REFORMJA kétségkívül az utóbbi esztendők legnagyobb jelentőségű feladata, s ezért érthető, hogy a közvélemény figyelmét is fogva tartja. Nemcsak az üzemekben, az iparirányító szerveknél, de mindenütt ez a középponti kérdés, ám némileg — leegyszerűsítve. Sokféle „vélemény” elhangzik, s többségüktől nem vitathatjuk el a jó szándékot, ám az idézőjel mégis indokolt: igen sokszor nem, vagy alig ismert tények alapján, elhamarkodva, felületi jelenségekből kiindulva formálnak véleményt emberek, s könnyen tévútra jutnak. „A jelenlegi gazdasági mechanizmus változatlanul hagyását csak elenyészően kevesen kívánják, viszont különböző félreértésekkel és kételyekkel még jócskán találkozhatunk” — állapította meg Nyers Rezső elvtárs a Központi Bizottság legutóbbi ülésén. Igaz, valóban kevesen vannak olyanok — a „konzervatívok”, ahogyan ezt egy fiatal mérnökközgazdász fogalmazta — akik nem értik, vagy nem akarják érteni a reform szükségességét, akik a „maradjon ahogyan van” álláspontját vallják. Hiba lenne azonban az ellenzők valóban szűk rétegét „csupán néhány bürokrata” — ahogyan egy vita során ezt megfogalmazták — körére korlátozni; a konzervatívok — mert valóban azok, a szó klasszikus értelmében is — ugyanis nemcsak a reformtól fáznak, nemcsak az utasításokra korlátozódó irányítás alkonyát siratják, hanem — saját személyes érdekeiket is féltik! A Központi Bizottság legutóbbi ülésén elhangzottak ugyanis világosan érthetővé tették, hogy a reform megvalósítása alapvető változást jelent a gazdaságirányításban, s természetesen annak szemé“' lyek által megvalósított vezetési módszereiben is. Az önálló, határozott vezető — aki ugyanakkor mind fokozottabb mértékben kéri ki a kollektíva véleményét, tanácsát — ma már típus; igen sok van belőle. Sok, de azért nem minden vezető ilyen. A jelenlegi gazdasági mechanizmusban tág lehetőség nyílt a felelősség áthárítására, az „én csak utasításokat teljesítek” álláspont megfogalmazására; a reform kiinduló irányelvei is érzékeltetik már, hogy mindez az új gazdaságirányítási rendszerben talaját veszti. A nem kezdeményező, a kockázatot nem vállaló, az ahogy van, úgy van jól álláspontot valló ember joggal érzi most, hogy ezt a kétes értékű nyugalmat veszik el tőle, s helyette önállóságot, de felelősséget is, jogokat, de kötelességeket is kell vállalnia. A konzervatívok szivesen lemondanának minderről, ha annak fejében békén hagynák őket. Hol tapasztalhatjuk ezt a konzervativizmust? Alapos melléfogás lenne azt állítani, hogy mindenütt. Elsősorban ott találjuk, ahol gyengén vagy rosszul dolgoztak eddig is, ahol helytelen módszereket alkalmaztak, ahol a tes- pedtség uralkodott el, azaz ott, ahol — függetlenül a mechanizmus ilyen vagy olyan fajtájától — már tegnap is, meg tegnapelőtt is a szocialista gazdálkodástól idegen stílus és gyakorlat valósult meg! NEM ARRÓL VAN SZÓ UGYANIS, hogy mindez azért válik rosszá, alkalmazhatatlanná, mert új mechanizmust való ink meg, hanem arról, hogy az említettek eddig is rosszak voltak, s most eljött az ideje a velük való végleges szakításnak. A gazdaságirányítási rendszer félreértéinek többsége — ellentétben a konzervatívokkal — elfogadja a reform szükségességét, de; nem érti, miért „ilyen lassan” valósítjuk meg; miért nem „radikálisan” lépünk fel; mennyivel jobb a részletes tervutasításoknál a közvetett szabályozás eszközeinek alkalmazása; az áru — és pénzviszonyok szerepének a jelenlegivel szembeni növelése — mégpedig nagy mértékben — nem jelenti-e a „kapitalista módszerek” alkalmazását stb. stb. A sokféle félreértés, félremagyarázás — s olykor a belemagyarázás — alapvető oka a valóság felületes ismerete, az élet bonyolultságának lebecsülése. A FÉLREÉRTÉSEK másik nagy csoportjába tartozó nézetek vallói úgy fogják fel a gazdaságirányítás új rendszerét, mint körlevélbe sűríthető, s azonnal életbe lépő utasítást, nem érzékelik, hogy a szocialista gazdálkodás valamennyi területe érintett e kérdésben árak, bérek, hitelek stb. —, illetve, hogy csakis akkor térhetünk rá a gazdaságirányítás új rendszerére, ha az áttérés feltételeit minden tekintetben biztosítottuk. A Központi Bizottság a reform kiinduló irányelveiről tárgyalt: az irányelvek részletes kimunkálásán, a részterületeken végrehajtandó változtatások meghatározásán most dolgoznak a különböző munkabizottságok. Egy ideje — a gazdasági életben — polgárjogot nyert a „közgazdasági szemlélet” kifejezés; nos, némileg leegyszerűsítve, de a lényegre utalva úgy is fogalmazhatunk, hogy a félreértők e csoportjánál is éppen ez, a közgazdasági szemlélet hiányzik. Éppen a reform lényegét nem értik: úgy fogják fel, mint mereven rögzített utasítások halmazát, s nem úgy — ami valójában —, mint a szocialista gazdálkodás új szakasza megkívánta igen rugalmas, a változó körülményekhez gyorsan alkalmazkodó, s ugyanakkor a kö- rülmények változását aktívan befolyásoló rendszert. A félreértések harmadik nagy csoportja az áru- és pénzviszonyok szerepének növelése körül összpontosul. Szerepe van ebben a dogmatista felfogásnak, amely tagadta az áru- viszonyok és az értéktörvény szerepét a szocialista gazdaságban — s természetesen a gyakorlatot is így alakította ki —, valamint annak is, hogy az értetlenkedők e csoportja döntő tényezőket hagy figyelmen kívül: azt, hogy a piaci kategóriákat tervszerűen alkalmazzuk; azt is, hogy a munkaerő a szocialista gazdasági rendszerben nem volt és nem is lesz áru; s azt is, hogy a beruházásoknál, a bővített újratermelésben a határozott és tervszerű állami irányítás szabja meg a követendő utat, s nem a piaci viszonyok. Ha e három döntő tényező figyelembevételével vizsgálják az áru- és pénzviszonyok alkalmazásának a reformban megvalósuló módjait, a félreértések semmivé lesznek, az aggályokat, mint reggeli ködöt a szél, eloszlatja az az alapvető tény, hogy mindez, akárcsak a reform egésze, a szocialista gazdálkodás keretein belül történik, tehát szó sincs a tervgazdálkodás „feladásáról”, a kapitalista módszerek „rehabilitációjáról”. A KÖZPONTI BIZOTTSÁG november 18—19—20-án tartott ülésén a gazdaságirányítási rendszer reformjáról elhangzottak alapos tanulmányozást, „megrágást" igényelnek; az elhamarkodott véleményalkotás, a le- vagy túlbecsülés, a részeknek az egészből való kiszakítása egyaránt káros, zavart okozó, a gyümölcsöző eszmecserét gátló. Es ugyanakkor: nem tétlenül, „csodát” várva kell áhítozni a reformot, hanem már most keresni, kutatni helyben azt, ami majd elősegíti eredményes megvalósulását. „Jelenlegi elképzeléseink nyilvánosságra hozatalakor a párt számít a kommunista és pártonkívüli szakemberek tízezreinek segítségére” — hangsúlyozta Nyers Rezső a Központi Bizottság ülésén mondott előadói beszédében. Ez a segítség akkor lesz igazán hathatós, kellő eredménnyel járó, ha az okos és meggyőző szó a konzervatívokat nézeteik feladására készteti, vagy elszigeteli őket, a meg nem értést, a félreértést pedig felváltja a megértéssel, s a megértés nyomán a cselekvéssel párosult egyetértéssel. Mészáros Ottó \
