Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-05 / 287. szám

1965. DECEMBER 5. VASÄRNAP

'“‘‘k/Ú,rlap

5

Lombtakarmány, vadgesztenye, makk — az erdei „étlapon"

Nem maradnak üresen az etetők

A vadászok is felkészültek a télre

A vadásztársaságok — mint a vadászszövetségben elmondották — felkészültek a télre. Gondosan kijavították és felállították az etetőket, készenlétbe helyezték a nagy mennyiségben összegyűjtött téli eledelt Ha aztán a hó leesik, s beköszönt a nagyobb hideg, nem maradnak gyámolítlan a mezők és erdők szabadon élő állatai. Lombtakarmány, kukorica,

széna, makk és vadgesztenye tarkítja majd az erdei „étlapot”. Az országos vadászválasztmány a Pest megyei Tanács nagytermében minap megtartott értekezletén is a téli felkészülésről volt szó. Egyben felhívták a vadásztársaságok figyelmét: ebben a szezonban jobban óvják az apróvadállományt. A mostoha időjárás ugyanis sok helyütt megtizedelte a fogoly- és fácáncsaládokat. Az állomány feljavítása érdekében gondosabban kell majd megszervezni a nyár eleji fészekaljmentési akciót, valamint a mesterséges tenyésztést is.

> nyitották meg sut abonyi községi könyvtám

rat. Könyvállománya azóta százszorosára növekedett, s igen magas a rendszeres látogatók száma is. A könyvbarátok számának növekedése az elmúlt évben szükségessé tette a könyvtár bővítését. Korszerű berendezéssel polcossá alakították. A három termes könyvtárban 15 ezer kötet sorakozik az állványokon.

Tizenöt

Brsanovics Ferenc nemrég foglalta el helyét a megyei tanács ipari osztályának élén. Nemcsak a közvetlen munkatársak, beosztottak, hanem az egész megye számára érdekes és fontos, milyen elgondolásokkal indul itteni pályáján, mi az amit a köz javára akar végezni. És ez egyúttal az első kérdés is.

— Tudom, hogy nem újdonság, elég sokszor ismételt és elmondott tételről van szó, de mégsem tűzhet mást lobogójára az, aki ezen a poszton áld: a lakosság szükségletének lehető legjobb kielégítése a vezérmotívum. Hogy ez ne csak jelmondat maradjon, s ne menjen közhely számba, ezért úgyhiszem nagyon sokat kell tennünk.

— Milyen úton juthatunk közelebb a célhoz?

— A válaszadás előtt még hadd szögezzem le, hogy a fenti programot tulajdonképpen mint új ember nem én fc ’eztem fel ismét, csak visszhangozom azt, bár teljes meggyőződéssel. A megyei tanács vezetői állandóan napirenden tartják, szüntelenül hangoztatják ... Ezek után hadd térjek a válaszra. Hogy milyen úton jutunk célhoz, ez a kérdések kérdése. Valamit azért már mondhatok róla. Mindenekelőtt szeretnénk összehangolni a tanács' ipar, a szövetkezetek, a kisiparosok és a MÉSZÖV tevékenységét. Mindez nemcsak formai, vagy adminisztratív lépés, ügy. A panaszkodó lakosok a megmondhatói, mennyire fontos az összhang megteremtése; azok tudják, akik nem juthatnak ilyen vagy olyan javításhoz, szolgáltatáshoz. A maguk bőrén tapasztalják, hogy nem tudnak megtalpaltatni egy cipőt a közéiben, vagy kitiisztít- tatni egy ruhát, s hűtőgépüket vagy vasalójukat 10—20. sőt, ! 30 kilométerre szállítják, ha rendbe akarják hozatni. Szeretnénk behálózni a megyét olyan üzemrészekkel, amelyek enyhítenek a helyzeten, vagy éppen a végleges megoldásra

j. hivatottak.

j — Ne hagyjuk ki a kérdés másik felét: újabb ■ munkaalkalmak biztosítása is ez egyúttal? Kenyérkereseti lehetőség mindenekelőtt a nők, háziasszonyok

A helyiipar holnapja

Szolgáltatás és kivitel Új munkaalkalmak — Kenyérgondok Beszélgetés a megyei ipari osztályvezetővel

és a csökkent képességű emberek részére?

— Egy gyermekes anya valóban nem vállalhatja magára, hogy a távolba utazik kenyeret keresni. De az előbb említettekre megvan a lehetőségünk. Olyasmikre gondolok, mint a Pest megyei Szesz- Szikvízipari Vállalat ceglédi szárítóüzeme. Többek között Nagykáta, Ráckeve vidékén, az iparilag fejletlen településeken adhatnánk ily módon újabb munkaalkalmakat. A haszon többszörös, hiszen az említett célon túl, a közvetlen fogyasztásra nem alkalmas, vagy valamilyen ok miatt nem szállítható gyümölcs és zöldségfélét megmentjük és a hazai, illetve a nemes valutával fizető külföldi piacra szállíthatjuk feldolgozott állapotban.

— Kínálkozik más lehetőség is?

— A bőrdíszmű készítmények, színes műanyagtáskák, nagy sikert arattak külhonban, s szinte korlátlanok a kereskedelmi, eladási lehetőségeink. Azt tervezzük: anyagi áldozatokkal bővítjük az ezzel foglalkozó részleget, hogy ott az eddiginél jóval több árut készíthessenek. A döntés ezzel kapcsolatban még nem született meg, de csaknem bizonyos, hogy a terv kivitelezhető. Hadd jegyezzem meg, — ha szabad ezt a kifejezést használnom — vesszőparipám, hogy a hazai és a helyi szükségletek mellett több exportképes árut kell előteremteni, s a kivitelt növelni. Ilyen lehet a jól bevált hidrogióbus is. Ez a korszerű kis vízmű már többször szerepelt a kiviteli elképzelések mögött, de a mai napig semmi áéíh történt. Kiviteli terveink vannak a megyei műanyag ipari üzemek termékeivel is. A Pest

megyei Vegyi és Kézműipari Vállalat igen keresett festékalapanyagot készít. Szeretnénk a gyártott mennyiséget növelni, hiszen a piac szinte korlátlan s jól fizet.

— Az ipar fejlesztése meglehetősen nagy és szerteágazó program.

— De feltétlenül hozzá kell venni az ipar szervezését is. Mert ahogy senki sem tagadhatja a beruházások, új létesítmények fontosságát, úgy abban sem kételkedhe- tik, hogy nem lehet mindent pénzzel megoldani. Sokszor milliós lehetőségek szuny- nyadnak a már működő, de nem eléggé korszerűen szervezett üzemben. Mindenütt éles szemmel, kellő szakértelemmel kell élni és vezetni.

— Ez is a megyei ipari osztály témája?

— Éppen most töltöttünk két hetet a Nagykőrösi Faárugyárban. Műszaki munkatársaim nem újabb revizorokként érkeztek, de segítő barátként; az anyag- mozgatástól, a végtermékig, mindent nagyító alá vettek. ; s a szerzett tapasztalatokat, az ötletekkel, s a tanácsokkal együtt, a vállalat vezetőjének rendelkezésére bocsátották. A jövőben az ilyen jellegű segítőakciókat szorgalmazzuk és gyakoroljuk — erőnkhöz mérten.

— Következik egy úgynevezett kényes téma. Sok szó esik mostanában a sütőiparról. A vélemények nem éppen hízelgőek.

— Ez a kényes téma ná- I lünk nem kényes téma. Igaz, ! egyike a legsúlyosabb és leggyorsabb orvoslást, kívánó tennivalóinknak. Jól tudjuk, hogy több üzemünkben szinte középkori állapotok uralkodnak, száz évvel ezelőtti eszközökkel és módszerekkel dolgoznak pékmestereink. A panaszok többnyire indokoltok, a termékek minőségével és egyes esetekben a szállítási késedelemmel kapcsolatban. Higgye el, szívünkön viseljük, s a lehető leggyorsabban igyekszünk segíteni. Ezt egyik főfeladatomnak tartom. Vegyék tekintetbe azonban az érintett fogyasztók, hogy kevés a szállítási eszközünk, kevés a mesterünk, s igen sok pénz kell az új, vagy modernizálandó sütödékhez. Beruházásaink és felújításaink jelentős részét erre fordítjuk. De addig is, kérjük a lakosság türelmét és megértését. Az ezzel kapcsolatos hírekről alkalom adtán tájékoztatjuk a lakosságot a Pest megyei Hírlap hasábjain.

— Végül — tömören fogalmazva — mi az igénye a munkatársaival szemben?

— Remélem nem értenek félre, ha egy kicsit tréfásab- ban, de a lényeget érintve fogalmazok: nem szeretem a zseniket, akikből minden presszóban százat találni. A szorgalmas és áldozatkész embereké a tiszteletem, akik kitartóan igyekeznek megvalósi- tand, kivitelezni a köz érdekében álló terveket.

Tóth György

Pécs — Nagykanizsa: két nap

A Közlekedéstudományi Egyesület pécsi csoportja közlekedési múzeum alapításán munkálkodik: régi menetrendek, postakürt, postakocsi, térképek, fényképek, okiratok, régi postásegyenruhák alkotják a jelenlegi gyűjteményt.

Egy régi postásdinasztiánál tartják számon az első Nagykanizsa—Pécs közötti lovasfutár menetrendet. Kiderül belőle, hogy a lovasfutár két nap alatt tette meg a két város közötti távolságot.

— Fiam, üljünk le és beszéljünk, mint férfi a férfivel. Úgy érzem, valami nincs rendben nálad. Nem takargatom, egy csöppet sem tetszik nekem, hogy én igazgató vagyok, te pedig segédmunkás. Tehát életed elején már bukott egzisztencia. Tudom, mit akarsz mondani. Én vettelek ki, érettségi előtt a gimnáziumból. Igaz. De tegyük hozzá azt is: miért? Minden évben pótvizsgázto,

és az utolsó évben szeptembertől decemberig

16 egyest szedtél össze.

(Apám prédikál. Lehet, hogy őszintén sajnál és igazat akar mondani, de lényegében én sajnálom őt, mert ez nem sikerül neki. Segédmunkás vagyok. Ez nem szégyen, csak kellemetlen, és nehéz a meló. Szakmát nem tanulhatok, csak a katonaság után. Az öreg lusta volt nyomkodni az ügyet. Persze, most úgy adja elő, hogy ő nem vesz igénybe protekciót. En nem szégyellem a munkát, ö szégyelli. A munkásigazgató. Ha bemegyek az irodájába a melós szerelésemben, látom, kiutál onnét. De ki előtt szégyell? A kis fekete titkárnője előtt. Egész jó kis csaj. Sokkal reálisabb, mint az öreg, talán még táncolni is eljönne velem. Tegez, engem, a segédmunkást.)

— Tizennyolc éves vagy, és nekem fájdí- tod a szívemet. Rossz úton jársz, hidd el. De sajnos, mindig ilyen voltál. Megszokhattam volna már. Segíteni szeretnék neked, de te nem hagyod. Egyszerűen nem lehet hozzád férkőzni. Már gyermekkorodban is ilyen voltál, akkor sem lehetett. Emlékszem, tízéves korodban már dohányoztál. Tizenkét- éves korodban egy hétre elbujdostál. Akkor a gyermekvédelem Kalocsára akart vinni. Nem engedtem, hátha megjavulsz. Tizen- négyéves korodban galerit szerveztél, a Kopaszok bandáját. Most akkora a hajad, mint egy oroszlánsörény. Akkor kopaszra vágattad. És levelet írtatok Csekő Laci bácsinak Münchenbe. Az én fiam, a kommunista vezető fia a Szabad Európának levelet ír. Szerelmes levelet. Megáll az ember esze és ácsorog.

„Kedves Laci bácsi, itthon a rendőrség mindenkit megver, apám kommunista, anyám is, de én szeretnék nyugaton élni,

mert a. elvem egészen más. Az apám igazgató, a nyáron kivisz magával Bécsbe, ott lelépek, és jelentkezem Laci bácsinál. Addig is tessék küldeni egy-két Beatles-számot. Címünk: Az elnyomottak Magyarországa, a Kopaszok bandája.” Jó kis hecc volt, mi?

(Dohányzom? Es ő? Hallottam, amikor a barátainak hencegett, hogy milyen nagy csavargó volt, már tízéves korában szivart

szívott. Segíteni akar rajtam? De hiszen sohasem törődött velem, úgy érzem, sohasem szeretett.

Elbujdostam, jó vicc. Vasbottal vert egy fél óráig. Miért maradjak én ilyen házban? Igenis Nyugatra akartam menni, mert ott nem verik az embert. Nem sikerült. írtam Csekő Laci bácsinak, persze, hogy jó hecc volt. Azért sajnáltam az öreget, kellemetlenségei voltak a rendőrségen. Tudom a levél erős volt. Dehát az tényleg hecc volt, röhögnöm kell.)

— Egy kicsit mindig bohóc voltál, fiam. És mert nem tudtál az eszeddel feltűnni, hát a viselkedéseddel próbálkoztál. Es a barátaid, istenem, rossz rájuk nézni. Ügy szeretném, ha nem ott dolgoznál, nem azok között. Ha lenne belőled valaki. És te még tüntetsz, hogy segédmunkás vagy. Pufajka, gumicsizma, nyitott ing decemberben... Es miért nem vagy KISZ-tag?

(Nem értem az öreget. Valami nem stimmel nála. Azt mondja, legyek KISZ-tag és lebeszél a munkáról. Hallottam november 7-én, amikor dumált. Kétszázszor mondta egy óra alatt, hogy a dicsőséges munkásosztály. Hát én ennek az osztálynak a dicstelen részéhez tartozom? Vagy mást mondunk hivatalosan, ünnepnapokon? És mást ittthon — szerdán?)

— Vedd tudomásul, édes fiam, hogy neked csak addig megy jól, amíg én igazgató vagyok. A nyugdíjamra nem támaszkodhatsz majd. Mert te nem a segédmunkások élet- színvonalát éled. Keresel ezerhármat, elköl- tesz kétezret Egy jó szakmunkás fizetését Hálátlan vagy, semmit sem becsülsz. Hoztam neked külföldről órát, másnap összetörted, mert neked a munkába is karóra kell. Kétezerért csináltattál ruhát, azt hordod hétköznap is. És szórod a pénzemet. A keserves verejtékkel megkeresett pénzemet.

(A verejték a bársonnyal bevont igazgatói székre hull. Hazanyomom a dohányt, a szalagot is megnézi. Azt mondja, drága az élet, és elissza. A segédmunkás fizetését. Anyámmal balhézik, ha sokat költ a piacon. A faternak ezer forint a ham piacechje. És akkor kioktat... Hagyjuk ezt, Ibolyka ...)

— Tulajdonképpen, ha őszinte akarok lenni, az egész életedet nem értem. Felfogásodat, szemléletedet az életről, a dolgokról, a jelenségekről. És ezt a víkend-dolgot sem értem. Négy lány, négy fiú egy sátorban. Tudom, szép dolog a Dunakanyar, meg minden. És mond: tudják ezt a lányok szülei is?

(Mindennap kitakarítok, begyújtok, elmegyek a boltba bevásárolni és csak azután jön a nagymelóm, amiért fizetnek is. Este dögfáradtan még moziba sincs kedvem menni. Megfürdöm és be az ágyba. Mit tud ez mindebből? Igaz, valamikor munkás volt ő is, de hol van már a tavalyi hó? És akkor azt kérdezi, hogy milyen a szemléletem? Olyan! Ráckevére járok vikendezni, s neki a lányok fájnak.)

— Itt van ez a Jutka, nem mondom helyes, szép kislány de mondd, fiam, amúgy milyen, öt sem értem. Érettségi előtt áll, és állandóan itt lakik nálunk. Az én időmben a fiú járt a lányos házhoz, nem a lány a fiúshoz. Igaz, nekünk több szobánk van, jobban fértek. Mondd fiam, mifélék a szülei? És szeretnélek fölvilágosítani, hiszen már felnőtt férfi vagy. A szerelem felelősséggel jár. Ha terhes lesz a lány, el kell venned. Aztán majd nem tudjuk, hogy az érettségi bankettre menjünk-e, vagy a szülőotthonba. Akkor aztán megnézheted magad ezerháromért.

(Ismertem a nőjét, semmi! S hogy bánt az öreg a műtérről? Egyszer kilestem a nőt. Fél óráig követtem a villamoson. Ö nem ismert engem, mellé álltam, néztem az arcát, a szemét. Mit akar ez a fatertól és tőlünk? Gonosz ez vagy csak szerencsétlen? A Móricz körtéren leszálltunk. Követtem be a presszóba. Egy fiú várta. Felszarvazta az

öreget? Vagy már szakítottak? Ki tudja. Az a fiú jobban is illett hozzá. Menő fej volt. Figyeltem otthon a fatert. Láttam, szenved az öregfiú. De miért nem válik el, ha szereti azt a másikat? Mi meglennénk nélküle is. És drága anyám kevesebbet sírna.)

— Nehéz természeted van fiam. Nem rám ütöttél. Morogsz, zsörtölődsz mindenért. Mindenről különvéleményed van, és az fals. Tizennyolc éves korodra nincs megfelelő ítélőképességed. Mert mióta abbahagytad az iskolát, nem pallérozod az agyad. Ügy szégyellem, hogy sülttök maradsz.

(Az ember á rokonait nem azért szereti, mert eszük van. A múltkor berúgott, belelült a fürdőkádba és elaludt. Aztán megijedt, hogy belefúl, és leeresztette magáról a vizet. Ott találtam mezítelenül az üres fürdőkádban. Mellesleg, most olvasom Goethét, de minek szívóskodjam. Úgyis neki lesz igaza. Nekem fals a kukkom és bandzsít a fülem.)

— És micsoda örömeid vannak? Hogy engem átversz. Fáj a gyomrod és az orvos ebből kifolyólag megállapította, hogy magas a vérnyomásod. Száznyolcvan! Tizennyolc éves korban! Persze, ezt a munkahelyen beveszik, de én fiacskám, nem. No, fiam, tekints barátodnak, mondd meg, mit vettél be? Persze, te most arra gondolsz, hogy én már öreg vagyok, és nem értem meg a fiatalságot. Hidd el, én is voltam fiatal. Tudom, nehéz a munka, súlyos a szerelem, kell egy kis pihenő. De miért akarsz becsapni engem, az édesapádat?

(Ha másnapos, betelefonál a gyárba, hogy a minisztériumban tárgyal. Pedig neki nem a hideg esőben kell a vasakat fogdosnia. Gőzfűtés, még a WC-ben is, és neonfény.

Feketét főz a titkárnője. Vajon, ha őt kérdeznék, mit válaszolna, miért teszi? Szeretem az öreget, megbocsátok neki, elfogadom a hibáival együtt, mert ő az én apám és én a fia vagyok. De néha őrültül ki tud borítani. S vajon ő szeret-e engem?)

— Állsz itt fiam, mint egy faszent. Beszélek hozzád, papolok a nagyvilágba, és egy szót sem szólsz. Hát nincs neked semmiről véleményed?

►

l

'r

r