Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-30 / 307. szám
i Tápié mente A NAGYKÁTAI JÁRÁS RÉSZÉRE II. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM 1965. DECEMBER 30, CSÜTÖRTÖK A telefonnál négy község tanácselnöke A villamosítás jegyében telt el as óesztendő 3 pedagóguslakás — Tervdokumentációs nehézségek — 4,5 kilométeres út Kocsirongáló huligánokat fogtak a nagykátai vasutasok Telefonon körkérdést intéztünk négy községi tanácselnökhöz: községük gazdagodása terén mi, vagy mik voltak a legnagyobb események 1965-ben? Kenyó József, Tápióbics- ke: — A legnagyobb esemény 1965-ben Tápióbicskén az volt, kétségkívül, hogy a falu villamosítása teljes egészében befejeződött. A felszabadulás óta szinte minden évben ez volt a legnagyobb gondunk, s az idén végre elértük, bvrv a belterület minden lakásába eljutott a fény. Karsai István, Pánd: — Pánd költségvetése 1965- re 492 ezer forint volt. A legfőbb kiadási tételt a három pedagóguslakás vásárlása képezte. Ezenkívül természetesen apróbb dolgokat is csináltunk, hogy a nevelésügynél maradjak, például az iskola belső rendbehozatalát. Egyébként költségvetési egyenlegünk közel áll a 0-hoz, ami jó gazdálkodást jelent. Zahalka Károly, Tápiógyör- gye: — Négy kilométer járdát építettünk meg. Nyolcvanhat ezer forint értékű társadalmi munkát adtak a lakosok. Rozzant állapotban volt a Mintha megállt volna az idő, olyan lassan, de annál izgalmasabban közeledett a 13 nap alatt szerkesztett Luca székének kipróbálása. Amikor meghallottam az éjféli mise első harangszavát, kicsit megdermedve éreztem, hogy elkerülhetetlen a kritikus, és ki tudja milyen veszéllyel járó pillanat. Karácsony éjjelén sűrű köd ereszkedett a földre. Az apró, szemcsés hódara kicsit fehérre festette a sötét, fekete tájat. Magamba fojtott lélegzettel emeltem Jci háromlábú székemet fejtekhelyéről, és óvatosan elindultam a tóalmási templom felé. Előzőleg megpróbáltam fiatal társaságot toborozni magam mellé, hogy biztonságosabb legyen életem, de nem találtam olyant, aki hajlandó lett volna templomba jönni velem. Még a boszorkányok megpillantásának izgalmasnak ígérkező perce sem izgatta őket, pedig becsszó, megengedtem volna nekik is, hogy ráüljenek a székre. Fiatal lány- és fiúismerőseim legkedvesebb lemezeiket hallgatták, flört- és puszilehetőséggel vidáman „fordulj-bolház- tak”, míg én a boszorkányokkal készültem hadakozni. A templomba, akár egy színházterembe gyülekeztek az emberek. Hogy ne okozzak túlságosan nagy feltűnést, a harangok alatt telepedtem le. Legtöbben rosszat sejtve elhúzódtak tőlem, de volt néhány bátor férfi, aki velem izgulva, velem érezve várta a hatást. Nos, kedves olvasóim, éjfélkor ráültem a székre. Körülnéztem a templomban, s őszintén mondva nem láttam egyetlen egy boszorkányt sem. Láttam fekete fejkendős néniket és bajuszos bácsikákat, velük néhány apró gyereket, fiatalt talán egyet vagy kettőt, de boszorkányt egyet sem. ravatalozónk, felújítottuk 35 ezer forintért. Az idén fejeződött be a villanyhálózat kiépítése az utolsó kétkilo- méteres szakasszal. Ez 400 ezer forintunkba került. Higanygőzlámpákat szereltünk fel a főútvonalon, a vasútállomástól a tanácsházáig terjedő 1 kilométeres szakaszon. Igaz, tervdokumentációs nehézségek miatt még nem égnek, de ha minden jól megy, januárban már világítani fognak. Kertész Pál, Újszilvás: — 1965-ben a művelődési házra felvett bankhitelt fizettük vissza. Ez pénzünk zöAzt nem tudom, hogy szilveszter estéjén Nagykátán hány házibuli lesz, de teszem jó pár százra, és azt hiszem nem tévedek, hiszen emberi számítás szerint feltételezhető, hogy minden második házban lesz ilyesmi. A készülődés lázasan folyik. A megbeszélés családi vonalon nálunk tegnap délután volt. Miután csendben végighallgattam, nyugodtan beszámolhatok róla. Szememet nem homályosította el varázslat, azt hiszem, teljes szellemi frisseségemben voltam. Olyannyira, hogy ránéztem az órámra és megállapítottam, hogy a misét már régen el kellett volna kezdeni, ugyanis negyed órával is elmúlt éjfél. Amint kiléptem, mindjárt beharangoztak. Nem mentem vissza. Sietve indultam haza. Útközben több sötét, ijesztő alakkal találkoztam, de utólag mindegyikről kiderült, hogy vagy egy kapuoszlop, vagy egy furcsa növésű fa. Végtelennek tűnt az út. Megkönnyebbülve lélegeztem fel lakásom ajtajában, amikor egy sötét alak futott felém. Na, ez már nem kapuoszlop, nem fa volt, élő alak. Nem tudtam megmozdulni. Lehunytam a szemem és mindenre elszántan vártam, hogyha értem jön, vigyen oda, ahová akar. Amikor megérintett, nem bírtam tovább vaknak lenni. Kinyitottam a szememet, és mit láttam? Egy boszorkányt. Pontosabban: először két ragyogó pici körömcipőt, kigombolt szürke télikabátot, zilált szőke hajat és egy tündéri boszorkányarcot — Nem ért baj? — kérdezte, de szeméből láttam, hogy nem kell válaszoljak. Habozva álltam, szótalanul és most utólag be kell vallj am, hogy végül is nem tudom, vannak-e boszorkányok. — Na gyerünk — mondta és belém karolva elvonszolt. Hát mégis elvisznek, gondoltam. Nem tudtam eltalálni, hogy hová, de megtartva nyugalmamat és lélekjelenlétemet, mentem vele. Egyben biztos voltam, mégpedig abban, hogy karácsony estéjén az anyakönyvvezető is ünnepel, oda tehát nem vihet. Végképpen megnyugodtam. Urbán László mét felemésztette. így fokozottabban szorítkoztunk a lakosság társadalmi segítségére, s a községüket szerető lakosok segítettek is. 'Az útjavításoknál 53 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, megjavítottunk 4,5 kilométer utat. A járművet a községi tanács adta, a gyalogmunkát pedig a lakosság. A bankhitelből még jövőre is fennmaradt egy bizonyos összeg, de minden esetre már jobban tudunk tervezni, mint az idén. Elsősorban a villany szerepel tervünkben. d. g. — Szendvicseket csinálunk! — jelentette ki határozottan a lányom. — Kiadós. Nem kell hozzá nagy cirkusz. Veszünk szalámit, vajat, rokfortot, szardíniát, ömlesztett sajtot, túrót, tejszínt, paprikát, savanyú uborkát, négy zsúrkenye- ret. A lányok délután eljönnek, szépen, ízlésesen elkészítünk. mindent. A többire semmi gond. . j _ _ A nagyobbik fiam sem vonta ki magát a szervezésből. — Vállalok minden költséget, ami nem szigorúan véve ennivalóra vonatkozik. Egy százast szánok pörkölt kávéra. Száz duplára számíthatunk. A röviditalok közül lesz csokoládéflip, császár, meggy. Azok számára, akik nem' lelkesednek az édes holmikért, barackot és brendit veszek. A szendvicsek után sört adunk. Azok számára, akik a Kinizsit szeretik, hozatok egy ládával, az igényesebbek Zsiráfot kapnak. Tíz lityi bor elegendő lesz. Később döntjük el, hogy kadarkát vagy fehéret vegyünk. Feleségem sem akart lemaradni. — A fiúkat könnyen elintézem. Három kiló marhahúsból jó erős marhapörköltet csavarintok. Akinek ízlik, éjfélkor jelentkezhet repetára. Háromféle sós-köményes süteményt készítek. A lányokra is gondolok, sütök két tortát. Azonkívül lesz kalapos kisasszony, zongorabillentyű és karamella. Remélem, hogy a sütögetés körül meg tudok annyit takarítani, hogy meg- vehetem a cigarettát. Ha 20 csomag cigit számítok, bizonyosan elég lesz. A kisebbik fiam vette át a szót. — Én a zeneügyet intézem. A rádió rendben van, a lemezjátszó is kifogástalan. A magnetofon meg üzemképes. Persze, a bulit nem akarom ingyen megúszni. Van 200 forint megtakarított pénzem, új lemezek beszerzésére fordítom. A TÁPIÓ MENTE legközelebbi száma szombaton, január 1-én jelenik meg. MOZIMŰSOR Nagykáta ma: szünnap, holnap: Tilos a szerelem. Tápiószele met: szünnap, holnap: Bűntény a mű- | vészpanzióban. Tápiószc .ítmárton ! ma: Százegy kiskutya. Kóka ma: Egy amerikai Párizsban. Farmos ma: Egy nyáron át táncolt. Tá- piószőllős ma: Többgyermekes agglegény. Szentlőrinckáta ma: Viharos alkonyat. Tápiószecső ma: Robbantsunk, bankot. Estefelé jár az idő, megérkezik az egyik helyi személyvonat Nagykátára, a hatodik vágányra. A jegyvizsgálók eloltják a villanyokat, felhúzzák az ablakokat és kulccsal bezárják a kocsiajtókat. Igyekeznek nagyon vigyázni ezekre a szép, új kocsikra, amelyekből napról napra többet látunk. Jelentik a forgalmi szolgálattevőnek, hogy a 2516-os szerelvényt rendben átadták. Fél óra múlva egy másik szerelvényből kilép Szarvas Józsefné, aki arra hivatott, hogy kitakarítsa a vonatokat. Naponta több kiló tökmagot, napraforgómagot, cigarettavéget, almacsutkát és még a j% isten tudja, hogy mit kell neki eltávolítani Pándon is nagy volt a karácsony előtti forgalom. Mindenki igyekezett azokban a napokban a lehető legjobbat az asztalra tenni. A 24-es számú önkiszolgáló boltba tértem be. Bódi Józsefné üzletvezetőtől érdeklődtem, hogy milyen volt az ünnepek előtti áruellátás, örömmmel újságolta, hogy Eddig tartott a megbeszélés. Felém fordultak: — És te mit veszel, papa? Nyugodtan, hangsúlyozottan kijelentettem: — Veszek egy doboz Andaxint. Felíratok egy cső Bel- loidot, meg egy csomag Dor- lotint. Rendezhetitek a házibulit. Rossi Károly Nem bizony. Hanem kék. A járásban kilencen vannak. Nagykátán ketten, Szilágyi István és ő: Hám József. — Szilágyi azelőtt borbély volt, én meg festő. — Miért cserélte fel a festő- szakmát a kéménysepréssel? — Mert itt csak egy színnel kell dolgozni, nem kell a színeket keverni. — Mióta söpri a kéményeket? — Tizennégy éve. Évente 32 400 kéményt tisztítok ki, az eltelt 14 év alatt pedig 453 600 kéményt söpörtem ki. De hadd vágjam közbe, hadd segítsek az újságírónak, a fent elmondott 9 kéményseprő vezetője, művezetője a feleségem. — És otthon, a családban ki a vezető? — Van-e olyan család, ahol nem az asszony? — Mit szeret a szakmájában? — Aki szereti a csavargást, a sár, a hó taposását, a hó, az eső áztatását — az menjen kéményseprőnek. Most karácsony előtt volt egy olyan napom, amikor 20 kilométert gyalogoltam. Hű társam a gumicsizmám. Egy kicsit kormosak is vagyunk néha. Néha magas helyekre is felmászunk. — Hol van a járásban a legmagasabb kémény? — A nagykátai gimnáziumé az. — Munka közben nem unatkozik? — Szeretek a tanyasi emberekkel beszélgetni. Minden hónapban, minden házat felkeresek. Most Szentmártonahhoz, hogy az utasok, a bejáró dolgozók tiszta kocsikban utazhassanak. A hatodik vágány felé igyekszik, hogy az ott álló szerelvényt is rendbe tegye. Munkaközben észreveszi, hogy az egyik kocsi egyik fülkéjében négy-öt 16—17 év körüli fiatalember van bezárkózva a sötétben. Felszólítja őket, hogy nyissák ki az ajtót, mert neki takarítani gell. — Mit?! Hogy még takarítani? Menjen maga takarítani az ... — Ezt, amit kiabálnak nem lehet leírni, mert nem tűri a nyomdafestéket. Szarvasné otthagyta a „huligán urakat” — mert most már méltán nevezhetjük őket rizs és olcsó palackozott bor kivételével úgyszólván minden kapható volt bőven. Különösen bő volt a választék konzervekből, s még palackozott sör is érkezett időben. így a pándiak élelmiszereiket helyben, a községben beszerezhették. Meglepő rendet és tisztaságot találtam az üzletben. Pedig, ha az utcai sarat nézem, nem csodálkoztam volna, ha az üzlet kövezete sem látszik ki a sárból. Mert a forgalom most, újév előtt is nagy. Az üzlet vezetője bizakodó az évi terv teljesítését illetően. Egyedül az okozza neki a legnagyobb problémát, hogy a község lakói nehezen akarják megszokni az önkiszolgáló boltokban rendszeresített kosarak használatát. Azért, persze ezen a téren is van valami előrehaladás. (Mj) káta az én körzetem. Minden házhoz újévi naptárt viszek. Meg — remélem — szerencsét. Ilyenkor jobb a kéményseprőnek. Kiforrtak a borok, kimúltak a cocák ... — Mit kér a kéményseprő? — A kéményseprő azt kéri, hogy a lakók legyenek bizalommal hozzá. Persze, tudom hol a baj. Az a baj, hogy mi mindjárt a díjat is kérjük, s ahol már pénzt is kémek, ott oda a népszerűség. Komolyra fordítva a szót, azért azt hiszem, nem vagyok túlságosan népszerűtlen. — Mit szeret? Feketét, cigarettát? — Nem szeretem egyiket sem. Talán azért, mert feketéből a kéményekben bőven kijut nekem, s füstöt is eleget szívhatok. Ami a füstöt illeti-: Külföldön is jártam a nyáron a feleségemmel és a sógoro- mékkal motoron, Csehszlovákiában és Lengyelországban. Szóval Csehszlovákiában találkoztam egy (de csak egy) kéményseprővel, annak viszont nem kell a kéménybe mászni, hogy szívja a füstöt. — Mi a hobbyja? — Kedvenc hobbym a méhészkedés. Szép, amikor virágzik az akác. Nincs annál szebb a világon. No meg az autó. Jövőre autót veszek, hogy a gyerekek is jöhessenek kirándulni. — Meséljen el egy érdekes kéményseprő-történetet! — Az egyik kollégámmal történt meg az eset. Egy szilveszteren szinte erőnek erejével beöltöztette egy nagyobb társaság a kormos ruhába, és rámoló munkásoknak, Lengyel Pálnak és Lengyel Mihálynak (névrokonok), akik mindjárt az asszony segítségére mentek és erőszakosan felnyitották a fülke ajtaját. Mikor ezt látták, a „huligán uraik”, lehúzták az ablakot és azon keresztül próbáltak kereket oldani, azonban ez nem sikerült. Ugyanis Lengyel Mihály a lábuknál fogva húzta vissza őket. Ekkor kikeveredtek a folyosóra és verekedést kezdeményeztek a szolgálatát becsületesen végző két vasutassal. Ügyes stratégiát alkalmazva valameny- nyien meglógtak és a vágányok közül kőzáport zúdítottak a szerelvényre, amelynek két fémkeretes ablakát bezúzták. Több sem kellett Szarvas- óénak és a két Lengyelnek, üldözőbe vették a leglassabban futót és elfogták. Ezután már a rendőrség avatkozott a dologba és rövid időn belül hurokra került valamennyi merénylő. Ügyükben majd a bíróság mondja ki a végső szót. Reméljük, hogy példamutatóan, hogy a hasonszőrűeknek elmenjen a kedve a népvagyon rongálásától. Igaz, hogy a kár mértéke mindössze „csak” 228 forint, de ez elegendő ahhoz, hogy a bíróság ítélkezzen felettük. A MÁV a feladatát éberen és lelkiismeretesen ellátó három dolgozót pénzjutalomban és dicséretben részesítette. (Kapis) Ebadta mondta... A villanykapcsoló letört otthon, a fürdőszobában. A középiskolás diák megfogta, majd később így emlékezett erre vissza: — Megrázó élmény volt. (m. b.) úgy mulattunk. Egy csinos fiatalasszony, tán hogy szerencsét hozzon neki az új év, felkérte táncolni. A fiatalasz- szony fehér ruhában volt. Nem lett az egész ruhája kormos, csak bizonyos helyeken. Van még egy történet, az velem esett meg. Egyik alkalommal beállítottam az egyik házhoz söpreni. Világosabb színű ruhában ült a fiatalasszony a széken, ölében egy lábos. Megjön a férj. A nő feláll, leteszi a lábost, ölében maradt a lábos nyoma. A férj rám nézett, azután a feleségére. — Na — gondoltam — én megyek! Jobb lesz innen időben távozni... — Kéményseprő és szerencse ... Lottózik-e, s milyen szerencsével? — Általában egy szelvénynyel lottózom, tavalyelőtt volt egy hármasom. Amilyen peches vagyok, alig fizetett háromszáz forintot. Azóta az Istennek sem sikerült még egy kettest sem elérni. — Töltött-e ki másoknak lottószelvényt? — Igen, s az eredmény az lett, hogy így szólt az illető: — Komám, többet nem kérlek meg téged ilyenre. — Milyen a kéményseprőic és a kutyák közötti barátság? — Alig tízszer haraptak meg a kutyák. — Hol szilveszterezik? — Nagykátán, a Park Étteremben, civilben. — Babona ide, szerencse oda, kérem, kívánjon azért nekem boldog új évet! — Boldog új évet kívánok! Deregán Gábor Pataki Tibor rajza Kipróbáltam a Luca székét „Boszorkányok pedig nincsenek, szó se essék róluk...“ A kéményseprőnek nem fekete szeme azoknak — és szólt a szénMost is nagy az ünnepi íorgaiom Szokatlan még az önkiszolgáló kosár Pándon Szilvesztert lődéó
