Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-30 / 307. szám
CSAK NŐKNEK! Legyünk szépek szilveszterre! A paprika piros színű rúzs a divat — A szem kihúzásánál a keleti divatot követjük Mit veszel fel szilveszterkor? — ez a kérdés hangzik el a fodrásznál a bura alatt, a varrónőnél, sőt még az üzlet pultja előtt összetalálkozó lányok, asszonyok ajkáról. Nagy probléma ez ilyenkor, s ha „tele” is van szekrényünk szebbnél szebb -ruhákkal, ilyenkor úgy érezzük, hogy „nincs egy rongyom, amit felvehetnék!’’ Ezzel a jelszóval ijesztgetjük férjeinket, akik ugyan nem ijedősek ebben a tekintetben, sőt — (zsebükre vigyáznak!), meggyőznek minket: — Te leszel a legszebb! Nos, hát hogy valóban szépek legyünk, és „nemcsak a ruha teszi az embert” — (formáljuk a régi jó közmondást), hanem szükséges ehhez még más is: a „kikészítés”. Erre talán legyünk még kényesebbek, mint ruhánkra, mert mit ér a kisestélyi, ha arcunk sápadt, vagy éppen ellenkezőleg, „agyon” készített. Nem minden asszony ér rá kozmetikus fürge ujjai alatt tölteni azt a bizonyos egy-két órát, s így az idővel „spóro- lóknak” segít kozmetikai tanácsadásunk. Tanácsos a „kikészítés” előtt egy-két órát pihenni, hogy bőrünk rugalmas legyen. Fontos, hogy a krémek felkenése tiszta arcbőrre történjen. Az alapozókrém felkenése után, óvatosan (vékonyan) rúzst kenünk az arcunkra (szélesebb arcra hosszában, keskeny arcra a fül felé haladva). Az arcra és szájra kerülő rúzs színe a haj színétől függ, tehát a szőke hajúak világosabb, a barna, illetve fekete hajat viselők sötétebb rúzst használjanak. Az arc kikészítése mellett, s talán elsősorban fontos a szem most divatossá vált „kihúzása". Erre nagyon ügyeljünk, ugyanis ez teszi fel művünkre a „koronát”. A szemhéjat, az eddigiektől eltérően nem kékkel, hanem fehér ceruzával „satírozzuk” be. A szempilla beke- nése, illetve annak „sarokhúzása” is más divatot követ, az úgynevezett keleti divatot; tehát a vonalak nem zárnak, ellenkezőleg a szemsarkot két vékony párhuzamos vonallal élesítjük. A két vonal közötti részt is húzzuk meg fehér ceruzával, hogy élesebb kontúrt kapjunk. A szemöldök is „keleti” vonalú legyen, azt egyenesre húzzuk ki. Csúnya képet mutat, ha az arc színe nagyon eltér a nyak, illetve a dekoltázs mutatta bőr színétől. Ezt feltétlen kenjük be porce- lántejjel, természetesen vékonyan. A rúzs színében a pap- rikapiros dominál, de válasz- szűk azt azért egyéniségünkhöz megfelelően. Azért nem kell megijedni az erős színektől, gondoljunk az esti fényre, ami feltétlenül tompítja a színeket. (os.—é.) PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA JX. ÉVFOLYAM, 307. SZÁM 1965. DECEMBER 30, CSÜTÖRTÖK A 0 Ew> régén aa Építőipari Jítsa-nél; Az elmúlt három év alatt szállítószalagokkal, betonkeverőkkel, habarcskeve- rőkkel, tűvibrátorokkal és tehergépkocsikkal egészítették ki gépparkjukat. A növekvő feladatoknak csak úgy tudnak eleget tenni, ha további gépesítéssel, jobb munkaszervezéssel emelik az egy főre eső termelési értéket. Ez feltétlenül szükséges, mert a következő ötéves tervben többek között 210 lakást kell felépíteniük a lakosság számára. (—t—) „Tehén"-hír Baranyából A szarvasmarha-tenyésztésről híres Baranyából érkezett a hír: Nagy jelentőségű — távlataiban pedig az egész országra kiterjedő vállalkozásba kezdett a megye tizenhét termelőszövetkezete. A gazdaságok kialakítják és elszaporítják a magyartarka tehén új, korszerű típusát. A hazánkban elterjedt és sok jó tulajdonsággal rendelkező szarvas- marha minősége az utóbbi évtizedekben erősen leromlott, termelése csökkent. Az új típus kialakítását tíz esztendőre tervezik. Milyen lesz az új magyartarka? Minden évben borjazó, gépi fejésre alkalmas. Ugyanakkor, különösebb megerőltetés nélkül, saját testsúlya 8—10-sze- resének megfelelő, 4—4,2 százalék zsírtartalmú tejet ad évente. Vágáskor a húshozama eléri a 60 százalékot. Utódai — a fiatal bikák — napi 1000 grammos súlygyarapodásra lesznek alkalmasak. A BRÁCSÁS Olvasónk levele; „FÜST A LAKÁSBAN“ Cegléden a Szív utca 1. szám alatti 16. lakásos társasházat a Tanácsi Építőipari Vállalat építette fel. Beköltöztünk október elején. E rövid három hónap alatt sok bosszúságot okozott a fűtés. Ennek a bosszúságnak okozója: véleményem szerint a kémény. De, hogy elejétől kezdjem: már az épület átadásakor a Kéményseprő ét Cserépkályhaépítő Vállalat részéről az illetékes megbízott nem akarta átvenni a kéményt, indokolva azzal, hogy az alsó lakások füstje majd a fenti lakásokba ömlik. Az átvétel valamilyen okból mégis megtörtént, viszont a jóslás is valóra vált. Amikor a földszinti lakásban begyújtanak, nálam — a II. emeleten — a füsttől nem lehet látni. Ez a kellemetlenség még fokozódik akkor, ha nálam is fűtésre kerül sor. Panasszal éltünk az építő vállalatnál. Egyik munkatársuk ki is jött elbírálni, jogos-e a panasz. Megállapította, hogy a kéménynek jó huzatja van. Ezt viszont a tények megcáfolják, mert azóta már a fal színe sem látszik a füsttől. Fűtési szezon van és kell a meleg lakás, de a füst miatt többet van nyitva az ajtó és az ablak, mint csukva. Jó lenne, ha az illetékesek tennének valamit, hogy ez a kínos jelenség szűnjön meg minél előbb. Késik Pál Cegléd, I., Szív utca 7. „B” lépcső, II. e. 11. Cegléden vált magyarrá Emlékezés Toldy Ferencre, születésének 160. és halálának 90. évében A kis Ferkót a Bisehof-lányok kísérték naponta az átel- lenben levő iskolába. Persze, ez csak eleinte volt, amíg megszokta a magyar szót s megbarátkozott a celgédi pajtásokkal. Leginkább a Bobory-fiúkkal járt együtt és az ugyancsak kvártyélyos diák Nagysándor Józseffel. Közel laktak egymáshoz. A Boboryak apja kasznár volt az uradalomnál, szolgálati lakásuk a mai járásbíróság helyén állott. Jóska cimboráját Abonyból hozták át a jóhírű ceglédi fő nemzeti oskolába, nem tudjuk, hogy kinél lakott, inkább sejtjük, hogy az akkori katolikus templom előtti postaházban. A Városház utca és a Hússzék utca szegletén, a mai földművesszövetkezeti vendéglő portáján épült Professor Wohnungban volt a négy katolikus nevelő szűk udvarú szálláshelye. Bischof József volt az igazgató, két szoba, konyhás lakást bírt itt, ebben élt két felnőtt leányával és feleségével és ide vette magához élelemre, lakásra, legfőképpen magyar szóra 1813. október 31-én, a nyolcéves, harmadosztályos deák grammatista fiút, akinek német nevű és német nyelvű szülei a budai vár aljában laktak, a mai Toldy Ferenc utcában. Gyermekük jövőjét építgetve, kihozták egy esztendőre a színmagyar mezővárosba. Minden gyermek fogékony, ő különösen, húsvétra senki sem vette észre rajta, hogy fél évvel azelőtt csak németül beszélt. De nemcsak beszélni tanult meg magyarul, hanem — mint később vallotta magáról — városunkban vált magyarrá. A Professzorházból át lehetett látni, az iskolára, akárcsak ma az étteremből az iskola helyén álló árubódéra. A káplánlakáshoz közel épült középkori emeletes kis iskola benyúlt az úttestbe, azért kellett lebontani a századfordulón. Ma úgy mondanák, hogy az általános iskola, de nem volt kötelező, mások voltak a követelményei. Latint is tanultak. A továbbtanuló gyermekek a második, sőt a harmadik gimnáziumi osztályba vétették fel innen. A nemzeti iskola mögött volt a „Nagykaszárnya”. Nem mai értelmű katonai laktanya, mert a legénység kettesével— hármasával—négyesével a gazdáknál lakott, csupán a mindenkor itt állomásozó lovas osztály, parancsnoka és kísérete számára őrházzal, fogdával, műhellyel, magazinnal és egy hosszú Kisgyermek voltam, amikor először lobbant föl bennem a kulcsok iránti homályos és bizonytalan tisztelet. Édesanyámnak is voltak kulcsai, s ha megcsörrentek zsebében; méz, szilvalekvár, befőtt, gyertya és gyufa titkos világa csillant meg előttem. Mert a kamra kulcsát én soha nem kaptam meg, odia én csak „kísérettel” mehettem be. És ahogy telKu lesok kulcsköteg — tíztizenöt darabból állott Csillingel- tek, amikor egymáshoz ütődtek, de máskülönben némán őrizték titkukat. Egyszer megkértem a házmestert, mutassa meg nekem azt az elbűvölő acélkarikát, és magyarázza meg, melyik kulcs hová való. Ö nagylelkűen a kezembe nyomta. — Ez a legnarégi házunkban. Találkoztam a „titkok” őrzőjével is. Nagyon megöregedett. — Hát én bizony már nyugdíjban vagyok, — 6 mesélt volna még, ha rá nem kérdezek: — Hát a sok kulcs hova lett? — Nincs már nekem csak egy -f— a lakásom kulcsa. Vénségére az ember beéri egyetlen kulccsal is. Azután eljön az a pillanat, amikor ez az egy tek múltak az gyobb a kapuis fölösleges már. évek, a kulcsok kulcs, ez a lift, Ki tudja? Az emvarázsa csak nem ez a padlás, ez bér elmegy hahagyott el. Lega pince — és ki zulról, és soha eml ékezetesebb tudja hány „birotöbbé nem tér maradt számomdalmat” sorolt vissza... ra a házmester fel, ami nekem Számolgatom kulcskarikája, akkor a „minkulcsaimat: — melyet ajtónyidenséget” jelenilyen kellemesnek táskor csörrentett tette: ha én egymég soha nem meg — és én lopszer oda bejutéreztem a csenva, irigykedve hatnék ... ! gésüket. néztem. Ez a Nemrég jártam (csatáriné) Csaknem tízmillió forintos építkezés a lakosságnak Nem eszi meg a kutya a telet ? Az időjárás ebben az évben sok furcsaságot produkált, és már ez a tél is hozott néhány meglepetést. így hát az időjárás szinte napirendi téma a beszélgetésekben. Egykori feljegyzéseket olvasgatva, látom, hogy régen is voltak rendellenes esztendők, 1901 nyara különleges esős volt. Az ősz hasonlóképpen. Decemberben — az egykori feljegyzés szerint — eső, köd, napfény, zivatar váltogatta egymást December 22-én például Cegléden egészen nyárias volt az időjárás. Nagy égdörgés közepette vihar vonult végig a város felett, Abony és Törtei felé húzódott a zivatar, s a villám két helyen is tüzet okozott. Fekete karácsony volt és sár mindenfelé. 1902. január 16-ára virradóra eseti csak mintegy 10 centiméteres hó, de az is rögtön olvadni kezdett az enyhe időjárás miatt. A feljegyzések szerint az egész január rendkívül enyhe volt No, majd a február! — ».mondogatták az időjósok. Fi- ügyelték is február 2-át. Hű- ^ vös, zuzmarás, ködös idő köszöntött e napon a városra. A ^ medvével kapcsolatos mende- ^mondákat is emlegették. Feb- ^ ruár elején néhány reggelrí «enyhén befagytak a kisebb ál- «lóvizek, de a Gerje-patak ví- |gan folyt új medrében. § Még márciusban is szokattas __ n ul enyhe volt az időjárás, Pedig az a hiedelem is ismerős volt már akkor is, hogy „nem eszi meg a kutya a telet". Gergely napjára fehér lett ugyan a táj, de ez sem hozott lényeges változást A négynapi erősebb fagytól a vizek beálltak s „lön nagy sürgés, forgás azok között, akiknek a jég üzletük egy nagyon szükséges kiegészítő részét képezi, úgyhogy e serény munka következményeként a vermek csaknem teljesen megteltek”. Március 24-én a délelőtti nyárias melegre, úgy 11 óra tájban, délről jövő légáramlat mellett sűrű jégeső esett, s mintegy másfél órás tava- szias idő után egy másik jégfelhő közeledett, az előbbinél jóval nagyobb jégesőt zúdítva a városra és a határra. Április közepe rendkívül esős volt, s ez hátráltatta a tavaszi mezőgazda- sági munkákat Az április 23- ra és 24-re virréMó éjjel viszont mínusz két fokott hozott, komoly károkat okozva gyümölcsfákban és a szőlőkben. Bár előzőén még egy-két reggelen deres volt a határ, a május elseje gyönyörű idővel köszöntött a városra, virágokkal, zöld ágakkal, májusfákkal mindenfelé.. A telet viszont mégis csak megette a kutya — 1902-ben. Sz. I. 5 istállóval (a mai Táncsics Mihály iskola). A vasasnémetek, $ huszárok, dragonyosok, dzsidások, látványossága, aszerint, $ hogy kiket rendelt ide a hadvezetőség, volt a fiúk mindennapi $ öröme. Már pirkadatkor megperdült a dobolófa az őrségen $ hajnali zabolásra, és mint az őserdei tam-lam dobok jelét a 5 szomszéd utcák káplárai vették át, azoktól ismét a kijjebb-! lakók. Csakhamar kútláncok zörögtek, itatóvödrök verődtek,! világ gyűlt a katonaházakban. És a reggeli sorakozó! Ficán-! kóló paripák, mérges őrmesterek, a kardok, amint villámként; lendültek a magosba ... Azt hiszem, minden pöttöm fiú lovas- ; katona szeretne lenni. A két Bobory-fiú honvédtiszt lett, hősi; halált halt a szabadságharcban. Nagysándor József legvité-; zebb huszártábornokot Aradon végezték ki 1849-ben az oszt-; rákok. A mi Ferkónkat más tüzek égették. A piactéren dalmaho-; dott a toronnyal elrontott gótikus templom, gyermekek- S nek félelmetes, rejtelmes, bozótos ódon kőfallal kerített hatal- $ más cintermével. Humót ha játszottak a nyolcszázéves teme-; tőben, a süppedt sírok törött kövein feliratok csábították. A ; Szent Anna kápolna mennyezetének régi kőbordái s az oltárok* csendje, a szent misztériumok távoli tűnt időket idéztek benne, j egyszóval, a kard helyett a toll, az élő és holt szó varázsa alá $ került. Bölcsész lett. A diploma megszerzése után elvégezte az $ orvosegyetemet is, tanulmányutakat tett Ausztriában, Németor- i szágban, Angliában. Idehaza pedig barátságra jutott Bajza! Józseffel, Virág Benedekkel, Horváth Istvánnal, Kazinczy Fe- t renccel, Révai Miklóssal, Kisfaludy Károllyal, az élő iroda- : lommal s az elmúlt korok írásművészetével. Huszonöt éves korában már tagja volt az Akadémiának, $ néhány évvel később titkára és könyvtárának vezetője. Idő- $ közben az Egyetemi Könyvtár igazgatója volt. A pesti egyete-; men magántanára az esztétikának és az egyetemes irodalom- $ történetnek, végül a magyar nyelv és irodalom rendes tanára.! Élete utolsó éveiben a Kisfaludy Társaság elnöke. T oldy Ferencnek, az idén van születése százhatvanadik, és S halálának kilencvenedik évfordulója. Ünnepelte az or-; szág koszorúkkal, kiállításokkal és újságközleményekkel, úgy, I illik, Ceglédnek is emlékezni kell egy szál téli virággal a haj-: dani kisfiúra, aki tőlünk tanult meg magyarul és akit az ódon : ceglédi iskola terelgetett a tudományok felé. Hadd legyünk > büszkék a nálunk nevelkedett kritikusra, irodalomszervezőre, > természettudósra, költőre, színpadi szerzőre, műfordítóra,! könyvtárosra, orvosra, akadémikusra, a „magyar irodalomtör- ! ténet atyjára”, az egyik legjelentősebb magyar polihisztorra. ! Hídvégi Lajos : ezer forintos költséggel, a Talajjavító Vállalat vasvázas raktára pedig 240 ezer forintból épült. Az ÉVIG Törteli úti üzemegységében nagyobb, a jövő évre is áthúzódó, felújítási munkák folynak, amelyek együttes költsége mintegy 700 ezer forintot tesz ki. Ebben az évben nehézségek mutatkoztak a közületi építkezéseknél, téglát, faanyagokat, vízvezetékszereléshez szükséges berendezési tárgyakat csak a kijelölt munkák elvégzéséhez biztosítottak. Részben ez az oka, hogy a közületi munkákra meghatározott tervszámokat nem tudják teljesíteni. Közrejátszott a szakmunkáséi segédmunkáshiány is. Éves átlagot véve alapul, mintegy 25 fővel kevesebb munkaerőt foglalkoztattak, mint ameny- nyit létszámkeretük megengedett volna. Ebben az évben végzett munkáiknak flRaknem 45 százaléka a lakosság igényeinek kielégítését szolgálta. Az erre az évre megállapított 9,5 millió forintos lakossági tervet öt százalékkal túlteljesítették, 21,5 millió forintos összes tervüket viszont mintegy 97 százalékra tudták megvalósítani. A szövetkezet vezetői egy havi fizetést jelentő nyereségrészesedést ígérnek a dolgozóknak. A ktsz elnöke elmondotta, hogy a megye legerősebb szövetkezete egyre inkább a lakosság szükségleteinek kielégítésére törekszik. Ezt segíti az utóbbi években erősödő gépesítés. U (Tóth István felv.) Az Építőipari Ktsz irodájában a leltározással kapcsolatos tennivalókról tárgyaltak. A tizenkét községben, ötvennégy munkahelyen végzett építkezések anyagkészleteit, munkaeszközeit kell nyilvántartásba venni. Csizmazia Pál, a ktsz elnöke elmondotta, hogy ezekben a napokban folyik az egykori kertészet helyén épült OTP sorházak műszaki átadása. A felépült ötvenegy lakás közül tizenöt háromszobás és harminchat két és fél szobás. Az épületek alatt készítettek 24 garázst is, amelyet szintén az OTP árusít E munkák vállalati összege nyolc és félmillió forintot tesz ki, a mezőgazdasági technikum épületének felújítása 380 ■■ Äipwis a munkaerő — Egyhavi nyereségrészesedés
