Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-30 / 307. szám

ÍGY KÉSZÜL HOMOMDÍD A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁS A » habszivacs kabát a Gyömrői Szabó Ktsz-ben (Somodi Imre feiv) Marika tanulni akar! Kevés már a nyolc általá­nos, többet kell tudni, gya­rapítani kell állandóan a tu­dást, hogy az ember lépést tudjon tartani az események­kel — foglalja össze mon­danivalóját Berta Mária, a péteri Rákóczi Tsz fiatal baromfigondozója —, amikor afelől érdeklődöm, faggatom, elégedett-e, végleges állo­más-e a csárda környéki baromfitelep, vagy csak szusszanásnyi megálló az újabb nekilódulás előtt. — Édesanyámmal majdnem kétezer baromfit gondozunk szeptember óta, édesapám a hízó marhák körül talált meg­felelő munkát — úgy vélem elégedettek vagyunk — ma­gam különösen. Hiszen több mint ezer forintot rejtett a boríték ebben a hónapban, pedig a tyúkocskáink még alig-alig tojogatnak, 100 da­rab alig akad naponta, el kellene érni hamarosan en­nek a mennyiségnek a tíz­szeresét is. Mert a baromfi­tartás csak úgy fizetődik ki igazán, ha az éves tojáster­melés eléri a 130—140 dara­bot, egy kiló hús előállításá­hoz felhasznált abrakmeny- nyiség pedig öt kilón alul marad. — A bérezésünk is ösz- szefügg a termelés nagysá­gával, hiszen minden darab tojás után öt fillért ír ja­vunkra a bérelszámolás, pluszként jelentkezik még a gondozásért járó bér. Ahhoz, azonban, hogy az eredmények kielégítők le­gyenek, korszerű baromfiis­tállók létesítése, építése szükséges — meg alapos szakmai felkészültség. Tech­nikumba akarok járni — folytatódik a beszélgetés —, de a csárdatanya, ahol most lakunk, annyira messzi esik, hogy onnan, különösen így téli időben még a falut is igen nehéz megközelíteni, de a baromfiteleppel együtt a közeljövőben mi is közelebb kerülünk a köves úthoz, vas­úthoz, ahonnan már köny- nyebb elérni az iskolát... — Oda pedig én el akarok jutni... K. S. VII. ÉVFOLYAM, 307. SZÄM 1965. DECEMBER 30, CSÜTÖRTÖK Gin, tej és limonádé t tirsasét ffá hn n Ami a jókedvet csinálja Amikor búesúaik 1965 A Monori Járási Tanács ke­reskedelmi osztálya megálla­podott az ipari és kereskedel­mi vállalatok képviselőivel, hogy a karácsonyi és újévi ünnepekre milyen mennyiség­ben szállítanak árut az élel­miszerboltokba és vendég­látóipari egységekbe. A tájékoztatás szerint lesz elegendő hús és füstölt­hús, több mint amennyi tavaly volt. Tojásból, vajból is zavarta­lan lesz az ellátás. ☆ A 61-es önkiszolgáló bolt vezetője, Galambos Ferencné szerint, minden igényt ki tudnak elégíteni, talán pezs­gőből lesz kevesebb, mint tavaly, de ezt palackozott ital­áru fogja helyettesíteni. Dió­bél, rizs, csokoládé és az ál­talános közszükségleti élel­miszercikkekből sem lesz hiány. ☆ A Hangulat Eszpresszó új vezetője, Gól Sándorné, szil­veszterestére újdonságot ígér. — A szokásos italáruk mel­lett először kedveskedünk vendégeinknek, kétféle „tur­mix” itallal. Ilyen lesz a limonádéval kevert gin és a tej, gin, cnkor és fahéjból összeál­lított: gin Milk turmix — keverék. — Természetesen pezsgő, habzóbor, vermut és más minőségi palackozott italáruk sem fognak hiányozni. Főleg tejszínes és gesztenyés süte­ményeket készítünk. Három­tagú dzsessz-együttes szolgál­tatja a zenét. Asztalfoglalás — húsz forint, de sajnos már most nem tudunk előjegyzést elfogadni. Telt ház lesz! A Hangulat Presszó veze­tője örömmel újságolta, hogy január második felében „felújítják” a presszót. Kicserélik az ülőbútorokat modern kagylófotelokra, a fa­lak új szánt és megvilágítást kapnak. Az így megfiatalí­tott Hangulat Presszóban rendez­naponta ötórai teát is nek. ☆ A Vigadó Étterem is ké­szül már az óév elbúcsúzta­tására. Vereb Mihály üzlet­vezető „újdonsága”, hogy nem adnak ki „csak” 140—150 személynek „helyjegyet”. Itt sem hiányoznak majd a finom italáruk: a hárslevelű, csongrádi kadar, pecsenyebor, stb. A konyha teljes létszám­mal üzemel. Sültek, haléte­lek, minőségi és bőségtálak választéka áll majd a ven­dégek rendelkezésére. A Vi­gadó Étterem teljes személy­zete: húsz fő — estére glé- dában áll. («—«) Portré MUNKÁSARC GÖRBEBOT Az elmúlt nap aztán tör­tént valami. Címemre — gu­mivégű görbebotot küldtek azzal, hogy juttassam e<l az idős asszonyhoz: nagy szük­sége van rá! A jótevő nem írta alá a ne­vét: egyszerűen emberbarát­nak: nevezte magát. Kezemben a görbebottal az idős asszonyhoz igyekszem, hogy átadjam az ismeretlen jóakarója ajándékát. Köszönöm, kedves ember­barát! (h) Mindennap találkozom ve­le, ott botorkál el ablakom alatt. Kis kosárkát tart a kezében, lábaiban alig van erő, de jön az ebédért, a vacsoráért, amelyet „régi” munkahelye biztosít számára. Időnként megáll — elfárad szegényke — a falhoz tá­maszkodik, arcát kiveri a ve­rejték, nagyokat lélegzik ... Mégsem megy az orvoshoz, vagy a szociális otthonba. Ragaszkodik kis otthonához, az elhagyatottsághoz. Ezt szokta meg. Görbebot kellene a ke­zébe, hogy rátámaszkodjon! Mint világtalannak a fehér bot, rokkantnak a mankó. Az elmúlt napig hajlamos vol­tam arra, hogy azt gondol­jam: milyen részvétlenek az emberek. Ismerik a legyen­gült, beteges, idős asszony baját, bánatát, mégis elné­zik botladozását, keserves vánszorgását. FEHER CET Szovjet cetvadászok a Csen­des-óceán északi részén fehér ámbrás cetet ejtettek el. A 12 méter hosszú állatot tudósok vizsgálták meg, minthogy a fehér cet rendkívül ritka je­lenség. Krizsán Sándor bácsi, a monori tisztítótelep minde­nese 60 éves. Dánszentmik- lóson lakik, s minden szom­baton kerékpáron tér haza. Sándor bácsi középterme­tű, bajuszos, fürge mozgású ember. Csizmát, kopott bri- csesznadrágot és elnyűtt puló­vert visel. Nem mintha nem lenne máé. De munkájához ez az „uniformis” a leg­megfelelőbb. Mert Sándor bácsi egyik percben fát vág, a másikban kazánt fűt, va­gont tol, kormai, ha kell se­gít a takarítónőknek és így tovább. Csendes, szerénysé­ge, halkszavú bölcsessége ál­talános megbecsülésnek ör­vend. Tisztelik, igénylik mun­káját, mert amit csinál, azon — úgymond — „áldás” van. A hivatalos beosztása papí­ron megvan határozva, de ne­héz lenne a valódit megál­lapítani. De ez nem is lé­nyeges. Mindent szívesen csinál, amihez hozzáfog ... — Egész életemben szeret­tem a munkát — mondja, és sohasem válogattam. Min­dig szükség volt rám! Dol­goztam bauxitbányában, épít­kezésen, voltam gulyás, tsz- tag és ... — sorolná, ha félbe nem szakítanám. 1947-ben elsőnek jelentke­zett Jugoszláviába építőmun­kásnak. Három évig volt oda. Szakmai tudását kamatoz­tatja jelenlegi munkahelyén is: ha kiég a kazán — ami már megtörtént! — megcsi­nálja minden feltűnés nél­meg, csen- munkálko­kül. így szokta desen, hasznosan dik. Márciusban nyugdíjba me­hetne, de ő nem akar. — Ha engednek, tovább dolgozom. Itt kezdtem a magtisztitótelepen 1915-ben, a virágkertészetben, s örülök, hogy visszakerültem ide. Nem tartom fel tovább. Vár­ja a talicska — salakot kell hordania. Tanulhatnának tőle a fiata­lok! Hörömpő Jenő VB-ÜLÉST TARTANAK ma délután két órai kezdettel Vasadon. Napirenden a tszcs fakitermelési keretének el­osztásáról szóló jelentés meg­hallgatása, az erdőirtási mun­kák megtárgyalása és a könyvtár munkájának érté­kelése szerepel. Szilveszteri bált rendez a községi művelődési otthon december 31-én este nyolc órai kezdettel. A bál 1966. január 1-én reggel hat óráig tart. Szeretettel meg­hívja és várja a szórakozni vá­gyókat a rendezőség. Hangulatos, indám zenét a Zenit 5 zenekar szolgáltatja, hideg, meleg büfé biztosítva. ÖTÓRAI TEA MONORON A községi művelődési ott­hon január 2-án délután öt órai kezdettel este tíz óráig tartó teadélutánt rendez, mely­re szeretettel várja a kulturál­tan szórakozni vágyó fiatalo­kat. Zene: Zenit 5 zenekar. Büfé biztosítva. Jó szórakozást kíván a ren­dezőség. SZABÁLYZAT: PÁLMALEVÉLEN Buddhista iskola egykori szabályzatát tanulmányozzák a leningrádi régészek. A sza­bályzatot megkövesedett pál­malevelek tartalmazzák. Az időszámításunk előtti V—VII. századból származó lelet egyedülálló a maga nemében és Türkméniában került fel­színre. — Illatos porszívó. A kü­lönleges, újfajta angol por­szívó sípszóval jelzi, ha pa­pírból készült porzsákja megtelt. Kiemeléskor a por­zsák önműködően lezárul, tehát teljesen higiénikus: a beépített illatszeres zsákocs­ka porszívózás közben illatos levegőt áraszt. A porszívó egyébként padlófényesítésre is alkalmas, a kefét a lég­áramlat forgatja. Á járás //gyomra A monori FÜSZÉRT válla­lat vezetője, Tagányi Árpád elmondta: a szilveszteri disz­nóvágásokra pár nap alatt tíz vagon rizst szállítottak a mo­nori járás élelmiszerboltjai­ba. Savanyúságból, mintegy 60 maffiát. Hogy mit fogyasztottunk ez évben a monori járás­ban a közszükségleti élelmi­szer cikkekből, elég egy pil­lantást vetni az alanti ki­mutatásra: Lisztből 545, cukorból 373, zsírból 65, konzervből 137, déligyümölcsből 21, édesség­ből 83 vagonnal. Ugye nem is olyan sze\rű feltölteni Monor kamráját! egy­élés­Ballada a gömbölyű orrú cipőről Aki szabni, varrni akar ségi KISZ-székház (Kossuth Lajos út 103.). ★ A községi nőtanács az álta­la rendezett műsoros fenyő­faünnepélyen egyedül élő, idős emberek részére 720 fo­rint értékben ajándékcsoma­gokat osztott ki. A szakma­közi bizottság a jelenlevő öregeket és gyermekeket uzsonnával vendégelte meg. Tápiósülyön egy alvégi kedves asszonyka a minap szépen felöltözött és kora reggel Pestre ment. Elhatá­rozta, hogy új ruhájához egy pár szép cipőt vásáról. Be­ment az egyik áruházba, s már az első szavára elébe raktak vagy tíz pár cipőt. Mind a tíznek olyan orra volt, mint a dárda hegye. Az asszonyka megrázta fejét. „Nekem göm­bölyű orrú cipő kell!” — mondta nyájas mosollyal. — De asszonyom, — rebeg- te a bájos elárusítónő, — a gömbölyded orrú cipő már nem divat! Az asszonyka azonban új­ból megrázta a fejét és el­ment egy másik áruházba. Itt is mint a parancsolat, úgy so­rakoztak egymás mellett a he­gyes orrú cipők. Az asszony bosszúsan vonta fel szemöl­dökét. Csakhamar egy nagy cipoboltba vándorolt at. Itt is egymás hegyén-hátán csu­pa hegyes orrú cipellőt lá­tott. Mit szaporítsam a szót! Még vagy tíz üzletbe látoga­tott el. Kedvére való cipőt azonban sehol sem talált. Holtfáradtan érkezett visz- sza délután négy órakor Tá- piósülybe. Az állomással szemben rögtön bement a tex­tilboltba. — Kedves Szalai úr, — szólt reménykedve, — mutas­son nekem legyen szíves egy pár gömbölyű orrú cipőt! Szalai úr térül-fordul s egy perc múlva hozza a gömbö­lyű orrú cipőt. Olyan volt, mint egy álom! Felpróbálta, s csodásán állt! Kifizetett azonnal 230 forintot és megelégedetten távozott az üzletből. Elfelejtette, hogy holtfáradt volt. Ebben a ci­pőben ugyanis menni is lehet. Krátky László A Monor községi nőtanács 1966. január 11-én (kedden) este hat órai kezdettel a már ko­rábban meghirdetett szabás­varrás tanfolyamot megindít­ja. A tanfolyamo •- mértékvé­telt, szabásminta-készítést és felsőruha-varrást tanítanak, hozott anyagból. Hozzájáru­lási díj 30—50 forint, a je­lentkezők létszámától füg­gően. A tanfolyam helye köz­— A dolgozó szülőket pótol­juk — folytatja a tanító néni. — A gyerek itt jobban tanul, nagyobb a szorgalom, az igye- \ kezet, fejlődik a kifejezőké-: pesség. Az osztályokban is í példás a viselkedése, magavi- j selete, előmenetele annak a i gyereknek, akire napközi vi- ; gváz. Persze, ez függ a családi j otthon és az iskola harmo- \ nikus együttműködésétől is. \ V alamennyi gyerek alsóta- i gozatos, mégis amikor a j pályaválasztásról esik szó, j magabiztos, határozott a vá-j lasz: tanár, tanító szeretnék! lenni — válaszolja 28 aprósági a 40 közül.. Mert szép feladati oktatni, tanítani — indokolja | Gábor Marika. Igaz, több mint; öt év kétezer napja sorako-! zik addig még egymás mögé, $ s ezek a napok az öröm mel-J lett bút, bajt, bánatot is ci-S pelnek magukkal, de marad- i jón meg a gyereknek a hite, | optimizmusa ilyen töretlenül, $ ahogy ezt most itt a napkö- 5 ziben látják, ahol alakul, for- \ málódik a jellem, gyarapodik§ a tudás! Kiss Sándor $ Vélemény? Paál Ferenc: AUSZTRIA A Kossuth Könyvkiadó Egy ország — egy könyv sorozata úgy látszik — a szomszédba is elérkezik... Távolabbi és messzi országok után most közvetlen szomszédunkról igyekszik mind többet elmon­dani, megmutatni Paál Ferenc könyve. A két ország történel­me sokáig egybekapcsolódott, s ez sokféle hatásban kimutat­ható. Ausztria története lénye­gében alig néhány évtizedre nyúlik vissza —, ha az önálló Ausztriát tekintjük: az első vi­lágháborúban összeomlott Habsburg-birodalom fő alkotó­eleme önálló köztársaság lett. Nem viharoktól mentes törté­nelem ez, hiszen már a köztár­saság kikiáltásakor — 1918. november 12-én — véres ösz- szetűzésre került sor, s éve­kig tartott, míg úgy-ahogy elcsitult az osztrák belpoliti­kai élet. Rövid idő után azon-, ban újra kezdődött minden: a! Harmadik Birodalom fényé-! gető árnya a szomszédban, az! osztrák vezetők határozatlan-! sága, s mindezek következmé-! nye, az Anschluss. Paál Ferenc higgadt kalauz- j nak bizonyul, ,e viharos törté- j nelemben, a leglényegesebbet ! mondja el az eseményekben! járatlan olvasó számára is ért-! h-etően. Ugyanakkor igyekszik i megrajzolni, a mai Ausztria! életét is. A sokoldalúság egy- i ben a könyv gyengéje is: mi-: vei mindennel foglalkozik, so-| kát markol, s ezért a könyv i egy-egy része számadatokkal j zsúfolt, nem a legolvasmányo-j sabb. Évente sok ezer magyar tu-! rista látogat el a szomszédos ! országba: Paál Ferenc könyvel segíti a jobb eligazodást — ! persze, nem az üzletek kör- \ nyékén... — a képanyag pe-\ dig ízelítő a látnivalókból. (m. o.) : i I ■ ' ........ | t M AI MŰSOR Mozik Vecsés: Hattyúdal (szélesvász- i nú). Űri: TJtitársak. i A vaskos olvasókönyvek fölé hajolnak a buksi fe­jek, nem is veszik észre a láb- ujjhegyen beosonó idegent, aki az ajtó mögé húzódva fi­gyeli, hallgatja a harmadik osztályos Nagy Marlant, aki a mesebeli szegényember sze­rencséjéről olvas, akit gazdag­gá, boldoggá tett a becsület, a szorgalom, na meg a tudás, mert ez a három erény gaz­daggá, boldoggá teszi mindig az embert! — Nem is olvassa, inkább elmondja, a csillogó szemű kis­lány, az egyszerű történetet. Megszűnt a makogás, nyögdé- cselés, aki nem tud, nem ké­szült fel alaposan az oda ke­rül a Nagy Sanyi mellé — mutat a sarokablak felé — Jutka tanító néni —, ahol egy pad búslakodik egyedül. Á könyvek tiszták, rendesek, nincs gyűrődés, maszatos sza­márfül, nylonba, kék papírba bujtatták valamennyit. — Kálmán Pistike új gye­rek a napköziben, néhány napja vették fel, addig dél- előttöket az utcán töltötte, esetleg a határban az édes­anyja mellett, mert a tsz-től vállalt területet művelni, gon­dozni kell, az pedig jórész­ben ma még mindenütt az édesanyák kötelessége. Kár, hogy olyan szűk, kicsi Üllőn az a napközi, sok gyerek re­kedt kívül az ajtón! — A számonkérés órája ez — tájékoztat a csendes szavú Jutka néni —, ilyenkor tud­juk meg, hogyan készültek fel a gyerekek a mai napra, az­tán akinél az eredmény ki­elégítő, az elteheti könyveit és kézimunkázhat! Igyekszik is minden gyerek, ritkán akad vendége a sarki padnak ... Bulejna Ildikó már az uzsonnaszalvétájába varrja a nevét, Répás Laci meg sálat köt, úgy forgatja a hosszúra nyúlt tűt, mintha minden ide­jét kötéssel töltené. A fogaso­kon kapaszkodó télikabátok valamennyién már ott a mo­nogram. rSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSZSSSSSZ* Napköziben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents