Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-30 / 307. szám

1965. DECEMBER 30, CSÜTÖRTÖK MEGYEI kMúIop 3 7 millióval több újság — 5 év alatt öt esztendő leforgása alatt 7 millióval gyarapodott a falvakban és a tanyákon meg­vásárolt újságpéldányok szá­ma. Ma már a legeldugottabb, legtávolabbi tanyákra is gyor­san eljut az újság. Nem egy családhoz többféle lap is ke­rül. Pest megyében a különbö­ző újságok iránti kereslet 135,2 százalékkal, tehát több mint kétszeresével: 781 ezer példánnyal vásároltak több újságot 1965. novemberében, mint az öt évvel ez előtti, ha­sonló időszakban. Ahol egy év 50%-kai nőtt a „termelés Nyakunkon az új év. Mérleg, leltár, tervek... — Hogy fest a Területi Munkaügyi Döntőbizottság mérlege? — Egy esztendő leforgása alatt ehhez a fontos munka­ügyi szervhez Pest megyéből 1040 sérelem érkezett orvoslás végett. Ebből év végéig 910 ügyet sikerült letárgyalni s benne határozatot hozni. Ta­valy mindössze 647-es sor­számmal zárult az évi forga­lom. Hozzávetőlegesen tehát 50 százalékkal megnőtt a munkaügyi termelés”. — Mi a nagy forgalom ma­gyarázata? Mindössze egy kis névvál­tozás. TEB-ből TMDB-vé vál­tozott a szervezet. A néwál­45 kilométer vasúton - 2 óra Pici a váróterem — Nagy teherforgalom, kis állomáson — Közelharc a busszal — Közlekedési helyzetjelentés Dobásról „Félóránként megismétlődő kédéseinkré, sürgetéseinkre a MÁV Vezérigazgatóságtól — amely úgy látszik felszólalá­sainkat zaklatásnak veszi — olyan tartalmú válaszokat kapunk, hogy nincs és nem is lesz beruházási hitel, a vezérigazgatóság tudja, hogy a fennálló hiányosságokat mi­kor és hogyan kell megol­dani, mi pedig legyünk türe­lemmel.” Ez a keserű hangú idézet a Dabasi Járási Tanács épí­tési és közlekedési csoport­jának, a járás közlekedési helyzetéről szóló és az év utolsó vb-ülése elé terjesz­tett jelentéséből származik. De nemcsak a hibákról tesz említést, elismeri, hogy bár a követelményektől elmaradt, azért az utóbbi öt évben fejlődött valamelyest a vas­úti közlekedés. Tisztább, ké­nyelmesebb vagonokkal több vonat közlekedik, de a Budapest és Dabas kö­zötti 45 kilométeres távon még mindig hihetetlen nagy, csaknem két óra a menetidő. A járás távolabbi községei­ből pedig ennek megfelelően még több. Ehhez hozzá kell azonban számítani a gyalog­lást, vagy jó estben buszo­zást az állomásig és Bu­dapesten a pályaudvartól a munkahelyig meg vissza, és akkor kiderül, hogy a nap huszonnégy órájából a dabasi járásból a fő­városba bejáró dolgozók öt-hat vagy még több órát töltenek úton. Ez már önmagában is elég megpróbáltatás, de még nem minden. Egy-egy állomáson vonat­indulás előtt gvaikran több száz ember gyűl össze, mert a járást átszelő Budapest— Lajosmizse—Kecskemét vas­útvonal kilenc községet érint, de tizenkét állomásán és megállóhelyén bonyolódik le a járás további nyolc köz­ségének személyforgalma is. A vasút sok évtizede emelt épületeit nem ilyen nagy forgalomhoz mérték. Váróterme — amelyiknek van — az sem nagyobb jókora szobánál. így azután vonatindulás előtt a leg­több helyen az utasok nagy része esőben, hóban, szél­ben, tűző napon, vagy fagy­ban a szabad ég alatt vá­rakozik. Mert például az inárcsi vasútállomás, ahol reggel, este három-négyszáz ember vár a munkásvonatok­ra, mindössze ötven személy befogadására alkalmas váróte­remmel rendelkezik. Hasonló a helyzet a gyáli és a her­nádi állomáson is. Felsőpa- konyban viszont a sínek > mellett még egy szárnyék > sincsen, ahol a vonatra vá-! rakozók az időjárás viszon-! tagságai elől menedéket ke-! reshetnének. A megállónál i besötétedéskor csak azóta gyűl ki vil- i lanyfény, amióta a vas- ! út helyett a községi ta- i nács gondoskodik világi- : tásról. A rendkívüli mértékben! megnőtt teherforgalom még! a személyforgalomnál is sok- I kai több panaszra ad okot ! Inárcs állomása mindössze; havi 180 vagon ki- és bera-; kására alkalmas teherárufor- j galma ezzel szemben, havon- ; ként három-négyszáz, de az > igény mintegy hatszáz va- 5 gon. Súlyosabb a helyzet Da- $ bas vasútállomásán, amely 5 még másik négy köz- $ ség teherforgalmát bonyo- J Htja le és a szállítások t zavartalanságához jelen- $ légi kapacitásának négy- $ szerese lenne csak elég. $ A sok évtizeddel ezelőtt épült ^ vasútvonal és állomásai kor-« szerűsítése nem halogatható, § s a járási tanács elhatá- § rozta, nem szűnik meg ost­romolni a korszerűsítés ér­dekében a MÁV-ot. Az autóbuszközlekedést ál­talában kielégítően oldja meg a MA VAUT, illetve Gyal községben a Fővárosi Autó­buszüzem. Ugyanez már nem mondható el Alsónémedi já­ratáról, ahol csúcsforgalom idején egyéb épületes je­lenetek mellett nemegyszer az is előfordul, hogy uta­sok ugranak az induló au­tóbusz elé, megállásra kény­szerítik, személyzetét pedig arra, hogy az amúgy is túl­zsúfolt kocsiba felszállni en­gedjék őket. Ezt a megis­métlődő közelharcot csak több busz járatása szüntet­hetné meg. Sz. E. tozás mögött azonban lénye­ges szervezeti és funkcionális változás rejtőzik. Csak annyit említsünk meg, hogy a bizott­ság jogköre rendkívül kibő­vült. Egy sor olyan ügyben dönthet ma jogerősen, amely azelőtt a járásbíróság hatáskö­rébe tartozott. Fegyelmi és kártérítési ügyekben például ma már jogerősen „ítél” a TMDB. Az ügyészi óvások szá­ma mindössze 18 volt egész évben. A hatáskör kibővülése a bizottság tagjaiban a meg­növekedett felelősségérzetet keltette. — Eddig olyasféle érzésünk lehetett sok esetben, hogy há­tunk mögött áll a kapus, ki az eleresztett labdát esetleg kivédi — mondja Kinlcsek Jó­zsef dr., a bizottság vezetője, aki szereti a sportszerű ha­sonlatokat. Szóval most kapus és biz­tonsági háló nélkül. És emellett elég gyorsan. 3—6 hét alatt intéznek el egy- egy befutott fellebbezést. A bíróságoknál lassúbb a folya­mat. — Az esztendő utolsó ügye? — G. L. keresete. 200 forint idénypótlékot reklamál az Aszfaltútépítő Vállalattól. — Milyen gondolattal indul­nak az új évnek? — Azzal, hogy 130 darab tárgyaláshátrányt be kell hoz­nunk. m ^ gr gr Kisgépek> I • kerti trak torok I / • — a háztáji gazdaságoknak (Gábor foto) ^íem várunk csodákat Ha egyszer egy darab földről azt jegyezték be a kataszterbe, hogy szántó vagy szőlő, többnyire raj­ta is maradt ez a meghatá­rozás időtlen időkig, asze­rint vetették ki rá annak idején még aranykoroná­ban az adót, később is ez maradt adózása alapja, még ha közben más műve­lési ágra is fogta, mond­juk, a vén szőlőt kiszántot­ta a gazdája. Utóbb pedig gyakran nagyon szigorúan számonkérték tőle, vajon a bejegyzésnek megfelelően hasznosítja-e tulajdonát. Ez az ellenőrzés és megkö­töttség a szocialista mező- gazdaságban sem változott Sokszor arra hivatkoztak, hogy a központilag irányí­tott termelési terv egyál­talán nem, vagy csak kivé­teles esetben tűr változta­tást. Mindenesetre volt rá lehetőség, hosszas, bonyo­dalmas eljárás előzte meg azonban, s sok esetben a termelési ág megváltozta­tása iránti kérelmet még akkor sem teljesítették. Az a kisparaszti akinek csak a meredek hegyolda­lon jutott vékony földsza­lagocska, természetesen azon igyekezett megter­melni kenyérrevalóját, kényszerűségből beérte az­zal is, ha az elvetettek kétszeresét visszaadta a sovány talaj. A közös gaz­daságok azután akarva, nem akarva, még az ilyen rossz földön is szántottak, vetettek, ha egyszer szán­tónak volt nyilvántartva, egyebet nem nagyon'' csi­nálhattak, legfeljebb több­kevesebb reménnyel kérel­mezhették a művelési ág megváltoztatását, avagy vállalva a kellemetlen kö­vetkezményeket, „feketén” hasznosították a nyilván­tartástól eltérő módon. Tagadhatatlan, hogy a háborút követő nehéz esz­tendőkben, majd a terme­lőszövetkezeti mozgalom kezdeti szakában minden talpalatnyi föld szemter­mésére szükség volt altkor is, ha az elvetett mag saját súlyánál alig valamivel többet Is fizetett. Hogy ab­ban az időben az illetékes szervek nem engedtek mű­velési ág változtatást, ért­hető. Később azonban? Felülvizsgálták ugyan a földeket, de a bizottságok itt-ott hozzá Is járultak ahhoz, hogy a szántóként nyilvántartott, de a talaj minősége miatt csak ráfi­zetéssel megmunkálható egyes területek máshogyan gazdaságosabban legyenek hasznosíthatók. Másutt — és ez volt még legutóbb is az általános gyakorlat — a művelési ág megváltoz­tatásához nem járultak hozzá. Óhatatlanul felme­rül az emberben az a gya­nú, csupán azért, nehogy a szántóföldek mennyiségi statisztikája csökkenjen. Papíron tehát több szántó- terület volt és bizony még ma is van az országban, mint amennyi igazában an­nak nevezhető. Nem százezer holdakról, lényegében kis földterüle­tekről van szó. Távolról sem annyiról, amelynek az eddigitől eltérő művelése mezőgazdaságunk struktú­ráját megváltoztathatná. Mert például sem gabona, sem réti széna termelésün­ket nem befolyásolhatja a Szobi Járási Tanács vb legutóbbi határozata, amellyel a földfelülvizs- gáló bizottság döntésével ellentétben hozzájárult, hogy a szokolyai Béke Tsz szántóterületéből 108 és egyharmad katasztrális holdat, rétjeiből pedig 2 és háromnegyed holdat a jö­vőben juhlegelőnek hasz­náljon. Ez a hegyoldal ugyanis 15—20 fokos lej­tésű, a talajeróziónak erő­sen kitett és nagyon köves területi Amit belőle szántó­földként kellett használni, annak megművelése igen költséges volt, hozama el­lenben rendkívül csekély, holdankénti rozstermés­átlaga ha elérte a 2 és fél mázsát, már jónak volt mondható. A réten termő alacsony és gyér fűre pe­dig jóformán kaszát sem volt érdemes fogni. Kész ráfizetés volt a tsz számá­ra ennek a földterületnek a megművelése. Tavasz­tól juhok legelészhetnek rajta és ezáltal haszon származik belőle. Jóllehet, a művelési ág megváltoztatása a szoko­lyai Béke Tsz esetében még nem az új gazdasági irányítás egyelőre írásba nem foglalt szabályainak eredménye, de hogy annak szellemében keletkezett, szinte nyilvánvaló. Hall­juk és olvassuk, senki se várjon csodát a gazdálko­dás új módszereitől. Nos, nem is várunk. A csoda a magyar nyelv szóhasznála­tában mindig valami fel- foghatatlant és természet- felettit jelent. Az viszont, hogy a példaként felhozott esetben a haszontalan föld hasznossá válik, nem cso­da, hanem ésszerű, termé­szetes intézkedés következ­ménye. Realitás. A gazda­sági irányítás új rendszere is az lesz. dották, hogy már megkezdték a tárgyalásokat a Kohó- és Gépipari Minisztériummal, valamint a kisipari termelő- szövetkezeteket képviselő OKISZ-szal. A tárgyalások során mindenek előtt a már hosszú idő óta hiánycikként szereplő permetezőgép-gyár­tás növelésére keresnek megoldást. Hiánycikkek közé tartozik a háztájiban kitűnően használható úgynevezett asz­tali kukoricamorzsoló és da­ráló, valamint ugyancsak a háztájihoz méretezett egyfá­zisú motoros kukoricadaráló. Jövőre mind a három géptí­pusból kétszer annyi kerül forgalomba, mint az idén. A háztáji gazdaságok fon­tosságát húzza alá az a kö­rülmény is, hogy 1966-tól a magánosok is szabadon vá­sárolhatnak kerti traktort. Az Agrotröszt egyelőre mintegy 130—150 — főként háztáji ter­melők társulásában — jól kihasználható 10 lóerős, négykerékmeghajtású kerti traktort hoz forgalomba. Mindezt összevetve. jövőre mintegy 80 millió forint ér­tékű kisgép, különféle alkat­rész és munkaeszköz áll á gazdák rendelkezésére. $ Nemrégiben jelent meg a ^ kormány határozata, a háztáji ^ gazdaságok kisgép- és mun- ^ kaeszköz ellátásának a meg- ^ javításáról. Ezzel kapcsolat- | ban az Agrótrösztnél elmon­1 '"""'"""'"'"■"s's's's'ssfss's/ssssssss/sssssssssssssssssssssssfssssss/sssssssys TOJÁSGYÁR A kocséri Petőfi Tsz-ben 3500 baromfit nevelnek. A tojón- ! kénti 160 darabos téli átlaggal a megyében elsők közé kiizdöt- ; féle fel magukat. Felső képünkön Balogh Piroska szállításra | válogatja a friss tojásoltal. Alsó kép: részlet a tojóházból. KI TUD RÓLA? Folyó hó harminchetedikén eltűnt Budapest XXX. kerü­let, Méreg utca 666. szám alatti lakásomról Pepszin Je­nő, 46 éves, magyarországi il­letőségű cipő kapni koptató és mind máig nem jelentke­zett. Az illető 140 centiméter ma­gas, haj helyett vajjal a fején, egy rövidebb, meg egy hosz- szabb füllel rendelkezik. Zö­mök torzsa orra az arcára van nőve, szeme okkersárga, szemöldök gálic kék, homlo­kán csillagalakú szemölcs, s a képére aránylag kevés bőr rakódott le. Az eltűnés pillanatában pi­ros térdnadrágot, fotballcipőt, fehér piké mellényt, gomb nélküli sáfrányzöld japán za­kót, szalmakalapot, acélszür­ke parafabetétes fürdökö- penyt viselt. Különös ismertetőjele, hogy boldog-boldogtalannak azt mondja — képzeld (képzelje), otthon hagytam a pénztárcá­mat és pont most jött a vil­lanyszámlás, adj (adjon) gyor­san egy százast kölcsön. De elfogad kevesebbet is, még inkább többet, a lényeg, hogy sohase adja meg. Ismertető- jele még, hogy nem ragasz­kodik különösebben a villany­számlához, adjanak, ez a döntő. Akik a nevezett személlyel véletlenül összetalálkoznak, mondják meg neki, nem fon­tos személyesen elhozni a pénzt, postán is föladhatja, a veleje, hogy jómagam is abból a százasból akarom ki­fizetni a villanyszámlát. Pali Ottó, Budapest, Méreg utca 666. 1965. december 48. U. i. Pali palitárshoz csatla­kozunk alulírottak is, akik szintén kifizettük Pepszin Jenő villanyszámláját, lak­bérét, tartásdiját, kapupénzét, válóperköltségét, többször el­halt szülei temetését stb. özvegy Veréb Vendelné, Só­haj tér 00. Mesüge Elek, Tinó köz 7. Liba Leóné, Analfabéta út 100. Agyalá Gyula, Mese telep 170—170. Bambus Barna, Sóder utca 4. sz. Botor Bodó, Etetés tér 30. És még ötvenen, továbbá merő kíváncsiságból a Bp. Rendőrkapitányság VIII., Tol­nai Lajos u. 41. vizsgálati osztálya... Nagy S. József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents