Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-29 / 306. szám

KARÁCSONYI UTÓLAGOS Pistike a karácsonyfa alatt motorikus emelődarut talált. Amikor meglátta, nagy üdvri­valgás közepette szaladt át a szomszédba kis barátjához, Petikéhez. — Nézd... mit hozott a rekek”...— elindultak a Vi­gadó Étterem felé. A „szeretet” összehozta őket! ★ A kis Évike szülei lelkiis­meretes, körültekintő embe­VIDÉKE PEST MEGYEI HÍRLAP L ÖNKI A.D A S A Vn. ÉVFOLYAM, 306. SZÁM 1965. DECEMBER 29, SZERDA TAPSIFULESEK r £v végi számvetés — tavaszi készülődés MENNYIT GYŰJTÖTTEK A MÉHEK Pilisen, a hármas számú új óvodában meghitt, családias hangulatban zajlott le az új falak között az első kará­csony (Nánai István felvétele) Télapó! — dicsekedett el a szép ajándékkal. — Ö, már az is valami — szólt Pétiké fennkölt gőggel —, nekünk valódi van, ott, ahol az új házunk épül... — De az nem a tiétek! — szólt közbe Pistike mérgesen. Arra azonban mindketten hamar rájöttek, hogy csuda jó szórakozás vele játszani és nagyon hamar fel lehet építe­ni — kockakövekből — egy új házat. Különösen akkor, ha apu és anyu is bele segít! __ A szeretet ünnepén két ré­szeg férfival találkoztam az utcán. — Kitaposom a gyomrod! — mondta az egyik a másiknak. — Azf mondom, menj az utamból, mert szétverlek — volt a válasz. Aztán csak annyit láttam, hogy kölcsönösen „üdvözöl­ték” egymást. Amikor feltá- pászkodtak a földről — egy­másba karoltak és danorász- va: „Szeressük egymást gye­rek, Jelen esetben mégis mu­lasztást követtek el. Egy óvat­lan pillanatban a kisleány va­lahonnan egy rajzszeges do­bozt kerített és amikor senki nem vette észre: egyet lenyelt belőle. Volt nagy riadalom! Mentő­autó vitte be Évikét a baleseti klinikára, ahol azonnal meg­röntgenezték, és megállapítot­ták, hogy a nyelőcsövén fenn­akadt az éles tárgy. Mielőtt azonban művi be­avatkozást hajtottak volna végre, a kislány „tovább nyel­te” a rajzszeget. Műtét lett volna belőle, ha a szerencse nem segít. A rajz­szeg az emésztéssel együtt „távozott” a kislányból. Évike a karácsonyt már Mo- noron, a szülői házban tölthet­te. Szülei azonban még' most sem nyugodtak meg. Még rá­gondolni is rossz — mondják. Az ember nem lehet eléggé körültekintő. Pedig tudjuk, hogy lehet, csak valóban annak is kell lenni — körültekintőnek! (ő-ő) A ketrecekbe zárt tapsifüle­sek húsa tápanyagokban igen gazdag, könnyen is emészthe­tő, nem is tudnak ma már szigorúan diétikus étrendet összeállítani nyúlhús felhasz­nálása nélkül. Emelkedik hát a belföldi kereslet, de a határainkon túl is piacra talál bármi­lyen mennyiség. — A földművesszövetkezetek keretein belül egymás után alakulnak a nyúltenyésztési szakcsoportok, ahol százszám­ra nevelik és adják át a fel­vásárló szerveknek az értékes állatokat. Az egy forint 50 filléres nagyüzemi felár mel­lett darabonként két kiló ked­vezményes árú abraktakar- mány-juttatásban, a ketrecek készítéséhez pedig anyagkiuta­lásban részesülnek a szakszö­vetkezeti tagok — persze ju­tányos áron. A zöldtakar- mány-ellátás pedig 200—300 négyszögöles állami tartalék­területek hasznosításával biz­tosítható. Kifizetődik hát a nyúlte- nyésztés! — Észrevették ezt már köz­ségeinkben az idősebb nyug­díjas, emberek. Tenyésztik is ezerszámra a nyulat — tájé­koztat Solti János, a Maglód és Vidéke Körzeti Fmsz nö­vényvédelmi felügyelője —, ahol 1800 darab 2,7—2,8 kilós átlagsúlyú, igénytelenségében is értékes állat átadására kö­töttek szerződést a szakszövet­kezet tagjai. Tartozásunk, adósságunk alig néhány darab, pedig Bokor Károly állomá­nyában a nyár folyamán vér­has pusztította a félénk jószá­got. A szakszövetkezet jelen­leg 12 taggal működik, köztük olyanok vannak, mint a gyömrői Gellért Nándor, aki 180 darab átadását vállalta, s v' lalásának az utolsó dara­big eleget tett. Maglódon Var­Szilveszteri mulatságok December 31-én a tápiósápi sportkör rendez bált a község­ben. Üllőn a művelődési otthon­ban rendezik az év utolsó bálját. A szilveszteri mulatságról Ecseren és Maglódon a közsé­gi KISZ-szervezetek gondos­kodnak. Átlátszó villamos PRÓBA KÖZBEN TÁNCRÓL, ZENÉRŐL — PRÓZÁBAN Boltvezetők kívánságlistája Sör... sör... sör... Zavarok a kenyér szállítása körül Zongora hangja szűrődik ki Gyomron, a járási művelődési ház nagyterméből. Óvatosan, észrevétlenül lépünk be a te­rembe és helyet foglalunk a sarokban. A művelődési ház népitánccsoportja tartja heti próbáját. A zongoránál Szabó Tibor, a színpadon Kovács Ist­ván, az egyik legtehetségesebb táncos. Megszólal a jól ismert csár­dás, s Pista Fehér Józseffel együtt elkezdi a táncot. Ami­kor vége a „produkciónak”, a lányok veszik „birtokukba” a színpadot. Most ők mutatják be a képzeletbeli közönségnek,. mit tudnak? Közelebb megyünk a szín- ; pádhoz, s ott találjuk Fehér \ Józsefet, a népitánccsoport ve- \ zetőjét. Fiatal ember, mindösz- > sze 24 éves. $ Lelkesedve, örömmel beszél $ a csoport tagjairól. — Régi vágyam teljesült ak- i kor, amikor átvehettem a \ gyomrot népitánccsopon fog- \ Idlkozásainak vezetését. Kéz- $ detben alig voltunk néhányan, § de örömmel mondhatom ma § már több, mint száz tagja van $í csoportunknak. Hetente két- ^ szer tartunk foglalkozást. Ha- ^ ladó és kezdő csoportokra ősz- ^ tottam a fiúkat, lányokat. ^ Igyekszünk a rendelkezésre ál- í ló időt a legjobban kihasznál-» ni. (Erről egyébként mi is $ meggyőződtünk, hiszen már § egy órája figyeltük a próbát, ^ de szünet még nem volt.) Foglalkozásainkra a csoport^ tagjai rendszeresen eljárnak. $ Bzívesen jönnek a fiatalok is. $ Ezt bizonyítja Papp Laci ese- \ te is. Régebben történt, még, ^ hogy Laci elhagyta csoportún- ^ hat, s egy fővárosi klubban ta- ^ Iáit „menedéket”. Hasznos fel- s világosító munka után Laci ismét nálunk van, s mint mon­dotta, nem is kívánkozik el Gyömrőről. — Terveik? — Februárban szeretnénk egy önálló műsort adni. Leg­fontosabb teendőnk a jövő év­ben az, hogy a kulturális se­regszemlén jól szerepeljünk. Befejeződik az interjú, a munka azonban nem ér vé­get. Pedig már fél kilenc van. Hiába, a sikert nem adják in­gyen ... G. J. Felkerestük Tápiósülyön a legforgalmasabb üzleteket és megkérdeztük a boltvezető­ket, mondják el, hogy a vá­sárló közönségnek mi a leg­főbb vágya, kívánsága. El­sőnek Somodi Jánosné, szőllő- si boltvezető nyilatkozott: — Naponta hajnali három órakor nyitunk és késő este zárunk. Fáradozásunknak meg is van az eredménye. Na­ponta átlag 1200 forintot adunk fel a postára. Ami az italt illeti, pálinkával és bor­ral bőven el vagyunk látva. Sört azonban nem kapunk régóta, egy üveggel sem. Pe­dig igen keresi a közönség. Szikvízzel is igen mostohán látnak el bennünket. A 4-es számú italbolt ve­zetője: Farkas József, a kö­vetkezőket mondta: — Van minden az üzlet­ben, ami szem-szájnak in­gere. Sajnos, sör nincs min­dennap. Csordás Károly, a kisven­déglő vezetője lakonikus választ adott: — Sör... sör __ sör... n incs az a mennyiség, ameny- nyiit el nem tudnánk mérni belőle... Ezek után megkérdeztünk két vegyesbolt vezetőjét. Ko­vács Antalnéé a szó: — Nálunk a kenyér a leg­nagyobb probléma, örömmel közlöm egyébként, hogy a ke­nyér minőségét újabban meg­felelőnek találja a közönség. Sajnos, most a szállítása kö­rül vannak zavarok. Ugyanis délután fél háromkor kel­lene bezárnom, azonban nem tehetem ezt meg, mert rend­szerint három órakor érke­zik meg a kenyér. Délután fél négykor ér­keztünk a szőllősi bolt elé. Körülbelül negyven embert láttunk tétlenül ácsorogni. Valamennyien a kenyérre vár­tak. Az üzletvezető a követ­kezőket jegyezte meg: — A legtöbbször ilyen ké­sőn kapjuk meg a kenye­ret. Előfordult, hogy olykor délben, vagy délután két órakor érkezik. Éppen ezért senki sem tudja biztosan, hogy hány órakor fut be a kenyér. Most is vannak itt többen, akik dél óta vára­koznak. örülnénk, ha a sü­tőipari vállalat teljesítené közönségünk kívánságát Na­gyon szeretnénk, ha minden­nap legalább délután két órára megkapnánk a kenye­ret. (K—) Figyelő Már többször írtunk a gyömrői Kossuth tén kút „tragédiájáról”. Sokszor el­romlik a hajtókar, akárcsak hetekkel ezelőtt. Azóta az „érdekeltek” kénytelenek két- háromszáz méterről hordani a vizet. Hiába fordultak a községi tanácshoz segítségért. Amint 'elmondották, ott el­utasították őket azzal, hogy az illetékes ktsz nem vállalja a javítást. A környék lakói azóta is bosszankodnak — te­gyük hozzá, joggal. Hiába „házalnak” sehonnan nem kapnak biztató választ. Mindenesetre jó lenne, ha az illetékesek minél előbb intézkednének a kút megja­vítása érdekében. (—é—) Vecsési panasz MÁ VAUT-ügy ben A vecsési vasútállomás kör­nyékén lakó, bejáró dolgozók azzal a kéréssel fordulnak a MÁVAUT illetékeseihez, hogy állítsák vissza a koráb­bi 8 óra 50-es járatot, amit az utóbbi időben indokolat- lanul megszüntettek. Inkább lemondunk a helyette beállí­tott 8 óra 20-as járatról — ebben az időpontban egyéb­ként vonat is közlekedik Pest irányába — minthogy más- félórás kiesés legyen — mondják. Sokan nem is tud­nak a változásról, s erről nap mint nap bosszankodva sze­reznek tudomást a szomszéd­ságban lévő fodrászmestertől. A szóban forgó busz nem megy a vasútállomásra, mint azelőtt, hanem a falusi temp­lomig. E bben az i dőpont ban Monorrói is és Üllőről is van menetrendszerinti járat, s a volt „állomási” busz alig egy­két utassal tér vissza a pest­lőrinci Béke térre. Az állomás környéki dolgo­zók bíznak abban, hogy ké­résük meghallgatásra talál. Fekete József A kcsEaus Annyiszor írtunk már a ka­lauzokról. Dicsértük, szidtuk őket. Pedig nem könnyű az ő munkájuk. Napról napra talál­kozunk az autóbuszon olyan kalauzokkal, akik mindent megtesznek azért, hogy az utasok kellemesen töltsék az időt utazás közben. Hétfőn es­te sok helybeli utas is fel­szállt a Monorra induló autó­buszra. Kissé türelmetlenek voltak, de a kalauz mindvégig megőrizte nyugalmát. Minden felszállót hangosan köszöntött. A helyiek jegyeit is legalább olyan udvariassággal kezelte, mint a Monorra utazókét. Amikor leszálltak a helyi utasok elismerőleg beszéltek a kalauzról. Valóban megérde­melte a dicséretet. Mindez hétfőn este hat óra­kor történt Gyömrőn, a GA 69—26-os rendszámú autóbu­szon. ga János 140, Mocsári János 100 darab átadásával áll az élen. A nyúltenyésztési szakcso­port mellett méhész szakcso­portunk is működik — foly­tatja Solti János —, igaz itt az eredmény nem kielégítő, hi­szen az 50 mázsás mézmeny- nyiség átadását csak 70 száza­lékra tudtuk teljesíteni, de ennek okát nagy részben a rendkívüli rossz idővel ma­gyarázhatjuk. Ennek ellenére is vannak kiemelkedő telje­sítmények méztermelés terén is. Ortutai Géza és Huszár Károly méhei szorgalmasab­bak voltak például Gyömrőn, mint amennyit Ágoston Gusz­távnak gyűjtöttek, mert amíg Ortutaiék 16 mázsa arany­színű, valódi méz átadásával eleget tettek a szerződésben vállalt kötelezettségüknek, addig Ágoston teljes mennyi­séggel adós maradt. A Maglód és Vidéke Körzeti Fmsz szakcsoportjai egyre bő­vülnek, sokasodnak. A jövő év tavaszán gágogástól lesz hangos a község, 15 tag ugyanis 500 liba nevelésére, hizlalására tár­sult. Gyömrőn kerttársulás készül, az alakuló gyűlés január 9-én lesz a tanácsházán. A társulás célja, hogy 250— 200 négyszögöles kertekben jövedelmezőbbé, gazdaságo­sabbá váljon a termelés. Faj­tiszta vetőmagvakat, műtrá­gyát, növényvédő szereket biztosít — gyümölcsösökben még a rendszeres permetezést is vállalja, a háztáji szükség­letet meghaladó termést pedig szerződéses felár kifizetése mellett felvásárolja a földmű­vesszövetkezet. Kiss Sándor Értekezlet tűzrendészeti előadóknak A BM. Járási I. fokú Tűz­rendészeti Hatósága folyó hó 30-án, 9 órai kezdettel a léte­sítmények tűzrendészetével kapcsolatos kiértékelő értekez­letet tart tűzrendészeti elő­adók részére a járási tanácsok vb-tanács termében. Éíhetiink-e 150 évig? Tbilisziben 600 tudós a most lezajlott gerontológiai kongresszuson arra a követ­keztetésire jutott, hogy az em­beri szervezet lehetőségei megengedik a 120—150 éves életkor elérését a normális aktivitás fenntartásával. Grú­ziában, Örményországban és Azerbajdzsánban jelenleg 6000 százévesnél idősebb em­ber él. MAI MŰSOR Mozik Gomba: Tíz aranyérem Gyöm- ro: Hattyúdal. Maglód: Nincs ir­galom. Monor: A magas íal. Nyáregyháza: Könnyű élet. Pilis: Vízivárosi nyár. Tápiósiily: vízi­városi nyár. Űri: Utitársak Üllő: rárgyalás (szélesvásznú). Vasad: íépek a magyar némafilm törté­letéből. Vecsés: Kérem a panasz- tönyvet. Rendkívül kellemes modo­rú kalauzunkat viszont nem „olyan” fából faragták. Hát persze, hogy kibeszélte a ra­koncátlankodást. Hát termé­szetes, hogy mégiscsak „ki­beszélte” magának a kóstolót. Ki is adta sofőrjének az uta­sítást, hogy amint a délután fél hármas járat Gyömrőre ér, dudálja végig a községet, s ahol látja, hogy egy tepsivel szaladnak feléjük, ott azonnal húzza be a féket: tudniillik akkor hozzák az ígért kósto­lót. Merő véletlen, hogy éppen a j fél hármas busszal utaztam j vissza Monorrói. Így tanúja i lehettem a nagy eseménynek, i mely a gyömrői tanácsháza \ előtti megállónál zajlott le. \ Mert a délelőtti hölgy, aki ’a; járási művelődési ház gazda- j sági előadója, valóban át-! nyújtotta megígért kis cső- \ magját kalauzunknak. Az \ illatos, frissen gőzölgő disznó- \ ságot pedig még azon frissi- \ ben elfogyasztotta a kalauz, \ meg a sofőr... Én pedig ma- $ gamban jó étvágyat kíván- i tam mindkettőjüknek! 1 Velkei Árpád Azt aztán mondanom sem kell, hogy valamennyi meg­állónál várakozó utas csak kinyilatkoztatta véleményét a késést illetően. Sőt, a járat fiatal, nyurga kalauza már az utasokra pillantva leolvasta szerény véleményeiket. így történt ez a gyömrői postahi­vatal előtt levő megállónál is, ahol két hölgy reklamá­cióját nyugtázta szinte szó­szerinti pontossággal előre a kalauz. A két hölgy véletlenül kö­zelemben telepedett le, így világosan meghallhattam, ho­gyan is tértek végre napi­rendre ezen „buszos merény­let” felett. A mi kalauzunk meg roppant precíz informá­tornak bizonyult. A késési problémák tárgyalásán túl már a családi események tag­lalása következett, amikor a következő kijelentésre lettem figyelmes: — Látja, mi most disznót öltünk — mondja az egyik jyömrői hölgy. Ha nem let­tek volna most ilyen rakon­cátlanok, akkor visszafelé jö­vet kaptak volna egy kis disz­nótoros ajándékot. De így ... omnibuszok csudára pontosak voltak mindig — eképp a szál­fatermetű öreg, s közben jó­ízűen csavarint egyet huszá­rosra nőtt bajuszán. — Mond valamit, bajtárs — erősít a köpcösebb bácsika, — de azok a „kipp-kopp” ke­rekek meg bődületes lassan mentek ám. A meglepően fordulatos té­májú diskurzusnak a farmo­toros busz berobogása vetett véget. Csaknem 50 percnyi ké­séssel indultunk hát el Mo­nor felé. A kalauztól később megtudtam, hogy a szolgálat­ra beállított kocsiban bekö­vetkezett : zűszaki zavar okozta a késést. Üj kocsit kel­lett kérni Monorrói, s ezért késtek több mint negyvenöt percet. — Egy szó mint száz, a lé­nyeg: most már végre szá- guldunk! — nyugtáztam ma­gamban a helyzetet, majd ké­nyelmesen horgonyt eresztet­tem az egyik elülső ülésen. : A minap egyik délelőtt Mo- i norra akartam utazni. Idejé- | ben kiballagtam tehát a mag- lódi mozi előtt levő „feltéte­les” jelzésű autóbuszmegál­lóhoz. Rajtam kívül még két öreg bácsika és egy középko­rú asszony is hasonlóan uta­zási szándékból kapcsolódott be a — nem éppen irigylésre méltó tevékenységnek számító — várakozásba. Gyo.san múl­tak a percek. Sőt az óramu­tató rövidesen túlhaladta a busz érkezéséül megjelölt idő­pontot is. Eltelt már 25 perc is, de a busz sehol. Majd fél­óra távlatában néhány — hí­zelgésnek semmiképpen nem mondható — vélemény is megfogant utaskollégátmban a MAVAUT munkájával kap­csolatban. — Higgye el szomszéd, ez a fantasztikus megbízhatatlan­ság abban a régi világban azért sosent fordult elő. En tudom, mert 35 évig Pesten dolgoztam. Azok a francos Disznóság az autóbuszon bői készülnek, belsejükben igen sok színes anyagot hasz­nálnak fel. Két átlátszó villamos kezdi meg próbaútját Moszkvában. A Szverdiovszkban tervezett kocsik üvegből és műanyag-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents