Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-19 / 299. szám
10 HIT Meer» kJCMaP 1965. DECEMBER 19, VASÄRNAP Heti jogi tanácsaink Nyugdíjas dolgozó szabadsága. Nyugdíjas dolgozó vagyok, havi 500 Ft-ért. Szabadságot ebben az évben nem kapok, mert a vállalat szerint engen az új szabályozás szerint nem illet meg. Helyes-e a vállalat intézkedése, — kérdezi E. L. nagykátai dolgozónk’ A tényállás ismeretében az alábbiakat közölhetjük: A munkaviszonyban álló nyugdíjas jogosult mindazokra a járandóságokra, — munkaszüneti nap díjazása, szabadság, felmondási illetmény stb. —, amelyek az egyéb vele együtt munkaviszonyban levő, azonos körülmények, munkaidőbeosztás stb. mellett munkát végző nem nyugdíjas dolgozókat megilletnek. Ha a nyugdíjas csak a hónap egy részében áll munka- viszonyban, s havonta a munkakönyvében ezt igazolják, szabadságra nem jogosult. A Munka Törvény- könyve végrehajtási rendelete szerint ugyanis a dolgozót csak a teljes naptári hónap után illeti meg az 1 munkanap alapszabadság. Amennyiben azonban egész hónapon, illetve hónapokon át folyamatos munkaviszonyban áll, jár a szabadság. A szabadságot a munkában töltött napok, órák figyelembevételével kell megállapítani. Havonta — amint írja, hat alkalommal 8—8 órát lényegében nem dolgozik. Ezt az időt úgy kell tekinteni, mintha fizetés nélküli szabadságon lenne. (Ebben az esetben nem alkalmazható az Mü. M. R. 13. §. c) pontja.) A fizetés nélküli szabadságon töltött idő után pedig szabadság nem jár. Eszerint olvasónkat a munka- viszonyban töltött hónapok után negyedrész, havonként 2 óra szabadság illeti meg. Természetesen kiveheti négyha- vonként, amikor is egy 8 órás szabadságidőre jogosult. Az új intézkedés egyébként sem tér ki erre, és nem szabályozza külön a nyugdíjas dolgozók szabadságát. Panasza jogos, forduljon a vállalati munkaügyi döntő bizottsághoz. Az 1965. január 1. előtt önkényesen kilépőkre vonatkozó rendelkezések. A múlt év végén munkahelyemről önkényesen kiléptem. Ez év januárban helyezkedtem el a jelenlegi munkahelyemen. Jár-e pótszabadság a részemre? — Kérdezi Cs. E. olvasónk. A módosító rendelkezések végrehajtásáról szóló munkaügyi miniszteri rendelet (Mü. M. R. 99. §. (2) bek.) értelmében a korábbi szabályok szerint az önkényes kilépőkre alkalmazott hátrányos következményeket 1965. január 1. utáni időkre is alkalmazni kell. Ez azt jelenti, hogy a korábbi Mt. V. 51. §-ának szabadságkorlátozó szabályait is alkalmazni kell pl. ha a dolgozó 1964. december 31. napja előtt önkényesen kilépett és 1965. január 5-én lépett munkaviszonyba, akkor az emlíFelveszünk egyéves ipari tanulóképzéssel 15—17 éves korú 8 ált. végzettségű lányokat, állandó budapesti bejelentett lakással vagy közvetlen környékről bejárókat az 1966. febr. 1-én induló osztályba. Jelentkezés naponta 8—9 óra között. Pamutfonóipari Vállalat Lőrinci Fonó) Bp XVIII. kér., Gyömrői út 85—91. személyzeti osztályon. tett szabályoknak megfele- ^ lően az 1965. és 1966. évre ^ járó alapszabadságának csak a ^ felét kaphatja, pótszabadság-1 ban pedig csak egészségre ár- | talmas munka címén vagy S fiatal korára tekintettel ré- S szesülhet. S S A sorkatonai szolgálat, munkaviszonyban töltött időnek számít. A korábbi rendelkezések szerint munkakönyvembe bevezették, hogy a három évi katonai szolgálat ideje alatt a munkaviszonyom szünetel. Mivel a jogszabályban előírt két, illetve három évi folyamatos munkaviszonyom az új munkahelyemen megvan, kértem az elvesztett munka- viszonyban töltött idők beszámítását. Minden korábban munkaviszonyban töltött és igazolt időket beszámították, a sorkatonai szolgálat időtartamát azonban nem, mivel a munkakönyvemben bevezetésre került a munkaviszony szünetelése. A vállalat intézkedését sérelmesnek tartom, és kérdezem, milyen rendelkezés alapján fordulhatok jogorvoslatért? V. I. abonyi olvasónk sérelme jogos. Bár a korábbi rendelkezések szerint a sorkatonai szolgálat ideje alatt szünetel a munkaviszony és azt a munkakönyvbe is be kellett jegyezni. A vállalat tehát helyesen járt el akkor, amikor a szünetelő munkaviszonyt beírta munkakönyvébe. Most azonban, amikor korábban munkaviszonyban töltött és elvesztett idejének beszámítására került sor, intézkedése törvénysértő, mert a Munka Törvénykönyve helyes értelmezése szerint — figyelemmel az 1/1965. (II. 18.) Mü. M. számú rendeletre is — a munkakönyvbe beírt szünetelő munkaviszonyt is be kell számítani a folyamatos munkaviszony tartamába akkor, ha a dolgozó igazolja, hogy ez idő alatt sorkatonai szolgálatát töltötte. E körülményre a dolgozó figyelmét fel kell hívni. Megilleti-e a nyereség részesedés azokat a dolgozókat, akik nem a vállalat állományába tartoznak, — kérdezi dr. N. S. üzemi orvos. Az állományon kívüli dolgozók csak az üzemi tanács sülön határozata alapján részesíthetők a nyereségrészesé- j lésből. A részesedés mértékét i « az üzemi tanács határozz? i meg. A vállalatnál tevékeny- : ledő függetlenített párt- és i ömegszervezeti tisztségvise- j ők a nyereségrészesedés szem- i pontjából, mint a vállalat ál- ; ományába tartozó dolgozók j DÍrálandók el. Dr. M. J. o Talán valaki megmarad mellettem tanuljanak tovább... Mindkettő esti technikumba jár. Hol is tartottam? Szóval, egyszer nagyon megbetegedtem, egy egész évig voltam kórházban. Megoperáltak háromszor. Vese, epe, májműtét. Szörnyű volt, de felépültem. Még két évig éltem együtt a férjemmel — aztán meghalt szegény, elgázolta egy autó. Rengeteg pénzt költöttem orvosra, el kellett adnom kispesti kétszobás házunkat, s megvettem ezt a szoba-konyhát. Elég ez nekem, nincsenek igényeim. Négy éve súlyos szívbajt kaptam, azóta is húzom, de hát ezt maga tudja, nem is mondom tovább. — Rokonok? — Néhány nagyon távoli rokonom van csak, azok is mesz- sze élnek, nem tudom őket meglátogatni. Barátnőim nincsenek. Ha lemegyek ide a szomszédba, a presszóba, egyedül ülök. Nézem az embereket. Higgye el, ez is érdekes dolog, jó szórakozás. Meg olvasok, néha elmegyek moziba. Aztán — bőr ez nem szórakozás, életforma—várok, reménykedem.-M-1 gészen közel hajol hozzám, kicsit szégyenlősen odasúgja: fi — Von egy kis megtakarított pénzem. Azt is odaadom anannak, aki megmarad mellettem. Odaadom... nem, ráhagyom, mert úgy sem fogok sokáig élni. Két lányt már férjhez adtam innen. A mostaniak közül az egyik nagyon hozzám húz, talán ő ittmaradna ... Megnézte az órát. Kelteni kell a lányokat, én is szede- lőzködöm. Gondolkodom, kérdezzem, ne kérdezzem, amiért jöttem. Nem kérdezetem meg. Azt mondta nekem: én elsősorban csak a jóra gondolok. És azt is mondta: reménykedem. Juhász Erzsébet Rendíthetetlen boldogság Lassan döcög a vonat. Szemben velem egy kislány. Tizenöt, tizenhat éves lehet. Csinos, egyszerű, hercig. (Mit szólna, ha megkérdezném, boldog-e?) Könyvet vesz elő. P. Howard. A kalauz kéri a jegyeket. Amikor továbbmegy, felsóhajt a kislány: — De jó, nem küldött át a tanulókocsiba. Milyen rendes. — Gimnáziumba jársz Pestre? — kérdezem. — Ipari tanuló vagyok. Műszerész. (Meg kellene kérdezni, boldog-e. A, akkor majd elmondja, hogy színésznő vagy fodrász szeretett volna lenni.) — Szereted a mesterséged? — Nagyon, nagyon boldog vagyok, hogy műszerész leszek. (Tessék!) — Pedig fodrász akartam lenni. A műszerészséget a mamám ajánlotta. Elektroműszerésznek készülök. Jövőre szakosítanak, másodévben. Nemrég a telefongyárban, ahol dolgozom, egy egész széria tekercset készítettünk Argentínába. Akkor az elektroszokásboldog. határoztam el műszerészséget. (Tálán csak úgy ból mondta, hogy Lehet, hogy irigyli a pestieket. Sóhajt, amikor felszáll hazafelé a vonatra: otthon még a moziban is több hónapos filmet játszanak!) — Hol laksz? — Veresegyházon. Nem is képzelné, milyen gyönyörű hely nyáron. Nagyon jó zenekar is van. Ha felépül a kultúrház, minden szombaton lesz tánc. Azt mondják, remekül tudok evribadizni. (Most irigy vagyok.) — Szóval te egy tökéletesen boldog nagylány vagy? — Igen — néz rám csodálkozva. Azt hiszi, még jobban meg kell magyaráznia. — A mamámmal élek, meg a nővéremmel. Tulajdonképpen hatan vagyunk testvérek. A mamám szakácsnő, az egyik nővérem is. A másik nővérem marós, az egyik bátyám nyomdász... De le kell szállnom! Bemutatkozunk. Vácz Évának hívják. Még látom, amint a síkos úton nagyokat csúszkál. P. A. DISZNÓÖLÉS I | Nyugtalanító boldogság § KOVÁCS ANDRÁS FILMRENDEZŐ neve g több, mint ismert: népszerű. Második alkotá- g sával, a Nehéz emberekkel szinte berobbant a g köztudatba. A kifejezést azóta magába olvasz- ^ tóttá az élő nyelv. ^ Kovács András jelenleg is filmet készít. A ^ Hideg napok épp megkezdett forgatása köz- g ben interjúvoltuk meg: mi jut eszébe erről a | szóról, boldogság? ^ — Nem szeretem ezt a kifejezést, mert va^ lami langyos, simogató, egyhangú állandóságot ^ éreztet. Azt, ami sokak vágya, falvédőre hí- ^ mezhető filozófiája: csak semmi kérdés-felte- ^ vés, semmi, ami kizökkenthet az egyensúly- ^ ból! Előre szűkre szabják igényeiket, hogy be- ^ biztosítsák magukat veszteség ellen. Szándé- S kosán mennek el a kor legnagyobb, legjobban g előremutató jelenségei mellett, mert ha nem $ így tennének, többet kéne gondolkozni, s az § megkérdőjelezné a féltett egyensúlyt. (Ha $ pedig mindenképp változtatni kell életükön, $ azt a legkisebb mozdulattal teszik.) A művé- $ szettől azt várják, hogy vállonveregesse, meg- ^ nyugtassa őket. Zsúfolásig megtöltik a nézőte- ^ rét, amikor a Halászlegény frakkbant, vagy a ^ Nagy Carusót játsszák a moziban. § Boldogságuk nem irigylésre méltó, mert fe- g jük felett Damoklész kardjaként függnek az g élet nagy kérdései. | A MÁSIK EMBERFAJTA nem sokat beszél boldogságáról, legalább is nem ezzel a szóhasználattal élve. (A Nehéz emberek egyetlen főszereplője sem mondta nekem, azért harcol találmányáért, mert boldog akar lenni.) „Csupán” értelmet, célt, szépséget, valódi értéket akarnak megvalósítani. Maximálisan kívánnak élni. Boldogságuk, ha már így nevezzük általában nem látványos. Mégis, stabilabb, mint az előző emberfajtáé: az igazi eredményeknek mélyebben örülnek, s nem éri őkeí váratlanul a balsiker sem. Nem félnek az áldozattól. A MŰVÉSZ BESZÉLHET ÍGY IS, meg úgy is, mindkét típus szájaíze szerint. De a jó művészet mindig nyugtalanít. Megkérdőjelezni a jelent, mert a jövő felé mutat. Az emberek nagy része ezt nem szereti. (Évekkel ezelőtt falun jártam, politikai előadást tartani. A szocializmusról, a kommunizmusról beszéltünk. Felszólalt egy parasztasz- szony: mit akarunk tőle, nem így jó ez, ahogy van? Mondták, egy esztendővel azelőtt még az egyénihez ragaszkodott ugyanúgy, ahogy ak kor a szövetkezetben való helyzetének örök időkre szóló jóváhagyásához.) Én a művészeknek ahhoz a fajtájához szeretnék tartozni, akik nyugtalanítanak. A boldogságot is csak nyugtalan boldogságnak tudom elképzelni. A SZABADSÁG a szükségszerű felismerése, mondja a filozófiai tétel. S a magam részéről hozzáteszem: hogy a boldogság is a szükség- szerű felismerése —padányi— I ! ~Tkeszclgetésünk kezdetén felidéződött Balatonfüred, egy cso- ! ff dálatos nyár — amikor mi csak nézhettük a színeváltoz- ! tató vizet. Mindketten szívbetegek voltunk, nem úszhat- \ tunk egy métert sem. Én mindig el voltam keseredve, Vilma j néni soha. Irigyeltem jókedvét, vidámságát, hatvanéves korá- \ hoz, betegségéhez képest, lélegzetelállító fürgeségét. És még > egyet: különös optimizmusát. Ide-oda tipegett a szobában — I ketten voltunk csak — beszélgetett a tárgyakkal, mosolygott, \ viccelődött. Rendszerint önmaga apró kis dolgain gúnyolódott, i nyoma sem volt benne az öregasszonyos másokkal-törödésnek, ! ellenkezőleg, tekintettel volt mindenkire. És soha nem panasz- ! kodott. Különös optimizmus. Mindig azt mondta, hogy rosszabbul j is lehetne, mint ahogy van. Egyik nap megkérdeztem tőle: ho- \ gyan bírta az életet eddig, hogyan tudta megtartani fiatalos | derűjét és bizakodó kedvét. — Én sohasem gondolok kizárólag a rosszra... Mert az \ ember életében jó vagy rossz jöhet csak, és sok ember nem is ! tud mással foglalkozni, mint a rosszal. Én elsősorban csak a : jóra gondolok. Maga azt mondhatná erre: ha nem készülök fel | a rosszra, akkor váratlanul ér, összeroppanok. Dehogy. Bízom | abban, hogy ember vagyok, gondolkodni tudok, és a lehetőséig gekhez képest változtatni a helyzeten. Ha nem, akkor pedig i elviselem. I I ’ i a jtót nyitott, megnézett, összeráncolta a homlokát. I — Balatonfüred — mondtam. Örvendezve tessékelt elö| re, a konyhába. Mentegetőzött. A szobában alusznak a lá| nyok, akik nála laknak, mert éjszakai műszakba mennek este. — Hogy fémek el itt, ebben a szoba-konyhás kis lakásban, lhárman? — Inkább vettem egy ágyat, ide a konyhába, csakhogy ne \ legyek egyedül. Tudja, régebben, mikor jobban bírtam még, ; tanítványaim voltak, németet tanítottam. Megszoktam, hogy j mindig van körülöttem gyerek. Meg arra gondolok, hogy \ hátha... — Hátha...? — Talán egyszer valamelyik megmarad mellettem. Nem \ baj, az sem, ha a férjével együtt. Csaklwgy mind saját lakást j szeretne, s nem egy öregasszonyt kerülgetni. Én ezt meg is j értem. De hátha ... A konyha ragyog — a letakart asztalon sok könyv, újság. ; Vilma néni, mosolyog, mint mindig, jön-megy. — Ne haragudjon már, de közben főzök a lányoknak egy i kis almalevest. Nagyon szeretik, és úgy, ha én főzöm meg. Ha | itthon vannak, nem győzöm őket hallgatni. Vilma néni ezt ! vettem, azt vettem, mit tetszik szólni ehhez a kiskosztümhöz, \ hogyan kel} c^ászármorzsát készíteni,,meg. hogy von. németül az, hogy „találni”. Mindent megmondok, aztán bekergetem \ őket aludni. — Ilyenkor nem lenne mégis jobb csendben olvasni, vagy pihenni? Csodálkozva néz rám. Most tűnik fel, hogy milyen kicsi, vékony. Rövid, hófehér haját nemrég fésülhette fodrász. Végigsimít rajta, s váratlanul elszomorodik. Most látom, ilyennek, először. — Nekem soha nem volt gyerekem. Az első férjemtől háromhónapi házasság után elváltam. Képzelje, elkártyázta a hozományomat! j'jjrn vidáman mosolyog, elgondolkodik — sok-sok furcsa, §/ régi dolog juthat eszébe. — Ha már elkezdtem mondani az életem folyását, hát mondom tovább. Nem volt ám sok az a hozomány. De két nap alatt a nyakára hágott a férjem. Dühös lettem, otthagytam. Aztán férjhez mentem másodszor is, és gyárba mentem dolgozni, adminisztrátornak. A második férjem jó volt, rendes volt, addig, amíg kiderült, hogy sohasem lehet gyerekem. A többiről nem akarok beszélni... . Odasiet a gázhoz, felemeli a lábas fedelét, az órára néz: — Mindjárt szólni kell a gyerekeknek... Még mielőtt elmennek, a leckét is felmondják nekem. Rávettem őket, hogy
