Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-15 / 295. szám

ns i HEcrei 1965. DECEMBER 15, SZERDA A KMP megalakulásának emlékmúzeuma Két hely üresen maradt a lakókat felsoroló üvegtáblán, egyébként a szűk kapualjat fo­gadó lépcsőház éppen olyan félhomályos és csendes így dél­előtt, mint bármelyik Buda­pesten, a Visegrádi utcában. A belépő csak később veszi észre kissé oldalt a nyilat, amely világosan mutatja, hogy ez mégsem egy ház a sok közül. Ez a Visegrádi utcai ház, a 15. szám, a Kommunisták Magyar- országi Pártjának hajdani székháza. És néhány napja — ezt mutatja a lépcsőházi tábla — a KMP megalakulásának emlékmúzeuma. A hajdani előszobaajtón be­lépve azt is észreveszi a láto­gató, hogy véletlenül volt csen­des a lépcsőház. Öt perccel korábban még gyerekzajt hal­lott volna, kérdéseket és meg- illetődött megjegyzéseket. S ezt hallja most idebent is, mert seregnyi iskolás lesz nézőtársd, egymást sűrűn váltó csoportok, , akik — így mondják a mú- - zeum dolgozói —, a nyitás óta özönlenek ta­nárostól, csoportban vagy egyénien, kettesével az új múzeumba, rendkívüli és izgalmas történe­lemórára. Fényképekkel, fotókópiákkal és plakátokkal kezdődik ez az óra. A tananyag címe: „A Kommunisták Magyarországi . Pártjának megalakulása és harcai’’. S ahogy haladunk be­felé, még izgalmasabb, még különlegesebb a kiállítás, mert ha tanári felvilágosítás is kell még a háborúról dicshimnu­szokat zengő újságcikkhez, Bíró Mihály, a nagyszerű for­radalmár plakátművész alko­tásához már semmiféle magya­rázat nem kell: az ágyucsőbe embereznsket lapátoló halál 3 3 EVE ÜnÜEOHEEV... Turistaszállót Több üzletet Révátkelést kér Zebegény Elsárgult újságlapok tanúskodnak a történelmi időkről. (Dozvald János felvétele) önmagáért beszél. És a kom- munstákért, akik — érzik, tudják ezt a kisiskolások is — először emelték fel szavukat a mészárlás ellen. Ez a plakát önmagában is, a többi röpirat, dokumentum nélkül is hőssé, naggyá teszi a látogató szemében azt a pártot, amely megalakulásától az országért küzdött, s azokat a férfiakat, akik ezt a pártot létrehozták és először vitték győzelemre. Fényképek, régi, elkopott fotók óvatosan másolt változatai sorakoznak a terem falán, elől a legnagyob­ba!: Kun Bélával. KÖNYVESPOLC Godó-Sztana: A Hortliy^reiidszei* katonai ideológiája A napokban került a köny­vesboltok kirakataiba a Zrí­nyi Katonai Kiadó új könyve, amely gazdag levéltári és iro­dalmi anyagra támaszkodva mutatja be a Horthy-rend- szer katonai ideológiájának fejlődését az 1919—1940 kö­zötti időkben. Godó Ágnes és Sztana Béla történészek tudományos igé­nyességgel mutatják be a Horthy-rendszer katonapoli­tikáját és hadseregét. Munká­juk e téren úttörőnek tekint­hető, mivel az eddigi kiadvá­nyok a témának csak egy-egy részét, vagy csak periférikus kérdéseket érintettek és több­ségük inkább publicisztikai feldolgozás volt, mint igényes hadtörténelmi munka. A szerzők rávilágítanak, hogy a Horthy-rendszer kato­nai doktrínájának alakulására azoknak az államoknak kato­nai doktrínái voltak hatással, melyektől támogatást remél- ! tek agresszív politikai céljaik eléréséhez. 1919 és 1944 között a horthysta katonai teoretiku­sok állandóan figyelemmel usérték és tanulmányozták a nyugati imperialista katonai elméleteket és keresték azo­kat a módszereket és elveket, amelyek legjobban megfelel­ek a Horthy-hadsereg külső is belső feladatainak végre­hajtásához. Az állandóan han­goztatott szólamok ellenére a •eakciós magyar katonai doktrína, azonban sem önálló, sem speciálisan magyar jelle­gű nem volt és nem is lehe­lt. A katonai teoretikusok meggyőződésből vallották, íogy a háborús célkitűzések kevés erővel is megvalósít­hatók, ha a hadvezetés kimű­veli és felhasználja a „faji- íarcmód”-ban és a „faji tu- ajdo óságokban" rejlő „külön­leges erőtartalékot”, amelyek nótolják a harci technikát, a harckocsit, a repülőgépet, a nagy hatású tüzérséget és mindazt, amiben csak hiányt szenvedett a fasiszta államve­zetés. Ilyen és ehhez hasonló el­méletekkel próbálta tcbb ka­tonai szakíró pótolni az ellen- forradalmi hadsereg nagyfokú technikai elmaradottságát. Kopaszodó fürge bácsi me­séli a gyerekeknek, minden kérdésre türelmesen és hosz- szan válaszol, pontosan idéz számokat és adatokat, emléke­ket és történeteket. A tárlatvezető — mennyire tetszik ez a gyerekeknek! — maga is történelmi idők tanú­ja. Ott is van a képe az egyik tablón. Persze, akkor még sű­rű haja volt Klémens Béla elv­társnak, a párt vidéki szerve­zőtitkárának, a forradalmi tör­vényszék legfiatalabb bírójá­nak, a múzeum mostani lelkes, nagytudású társadalmi munka­társának. — A Vörös Űjság szer­kesztősége néhány szobá­val odébb volt — mutatja a gyerekeknek, akik éppen ezt nézik. Sok itt a látnivaló, nem is tudja, a kis és felnőtt néző, melyiket nézze. A letartózta­tott -kommunista vezetők ere­deti jegyzőkönyvét vagy az emlékezetes okmányt a két párt egyesüléséről (a szociálde­mokraták sorában Landler Jenő, az első aláíró, a kom­munistákéban Kun Béla), Kun Béla celláját, vagy azt a karszalagot, amelyre fáradt írással, helyesírási hibával, de annál lelkesebben hímezték valahol vidéken, hogy „Direg- tórium”? Kun Bélának, Tanácsköztár­saságunk vezérének — ezt a kisiskolások nem tudják — ed­dig nem volt múzeuma. Csalá­dok, hívei őrizték emlékét a vöröset sárral feketére kenő Horíhy-korszakban, s később is néhány évig, a történelem­torzítás idején. S ezért is nagy­szerű ez az emlékmúzeum, amely nemcsak a pártnak —, Kun Bélának is emlékhelye. Zebegényt harmincöt évvel ezelőtt nyilvánították hiva­talosan üdülőhellyé, de jó hí­re sokkal régibb keletű. Ide­genforgalma évről évre nő, szezonban a lakosság száma szinte megháromszorozódik. Megesett, hogy egy-egy kelle­mes vasárnapon négyezer ember kereste fel a falut ha­jón és kirándulóvonaton. A nagy forgalom télen kissé mérséklődik, de még így is kifizetődő lenne az állandó turistaszálló mielőbbi meg­építése. A községi tanácsnak nem kis gondot okoz, hogy forga­lommal és az igényekkel lé­pést tartson. Külön üdülőhelyi község­fejlesztési állandó bizott­ságot hoztak létre. Nemcsak a nyolc vállalati SZOT-üdülőben és a kemping­ben élvezik a beutaltak a Dunakanyar és a pihenés szépségeit, mind többen szeret­nének hétvégi házat építeni Zebegényben. A községi ta­nács szinte naponta kényte­len visszautasítani a telket ke­resők érdeklődését. Jövőre gondoskodnak róla, hogy meg­felelő számú 60—80 négy­szögöles parcellák álljanak a víkendezők rendelkezésére. A parcellázás költségeire 260 ezer forintot irányoznak elő. Enyhítené a helyhiányt, ha a fizetővendég-szolgálat jobban működne. Idén mindössze 13 szoba 26 férőhellyel állt a vendégek rendelkezésére. A megfelelő szobával rendelkezők bizal­matlanok, mert nem látják biztosítva a folyamatos üdül­tetést, ezért vonakodnak la­kásukat az IBUSZ-nak fel­ajánlani. A községi tanács a Duna­kanyar Intéző Bizottság hoz­zájárulásával már eddig na­gyon sokat tett a kulturál­tabb körülmények kialakítá­sáért. Ötezer folyóméter hosz- szúságban járdát építettek és vízáteresztőket. A vízveze­tékhálózat is ilyen hosszúság­ban működik, de mindez nem elég, még másfél kilométer vízvezeték kellene, szennyvíz­csatorna-hálózattal. A község szabad strandjánál, nem meg­felelő a park kiépítettsége. Többen javasolták; tartoz­zon ismét a strandhoz a szembeni kis sziget, amint az a felszabadulás előtt volt. Az ötlet nem rossz, csak a megfelelő révátkelést kell hozzá biztosítani. Van még mit javítani a ke­reskedelmi hálózaton és szol­gáltatásokon. Amikor sok az üdülő, a szűk kis Népboltban alig lehet megfordulni. Az élelmiszertől kezdve a képes­levelezőlapig mindent itt árusítanak. Amióta pedig a ruházati bolt megszűnt, egy méter pertliért vagy egy pár zokniért Szobra, vagy Vácra kell beutazni. Ugyan­csak az üdülők kényelmét szolgálná, ha lenne a község­ben egy tejbolt, ahol kultu­rált körülményék között ülve lehetne reggelizni, Vzson- názni. A vendéglők ezt a feladatot nem láthatják el. a cukrászda amúgyis kicsi, bő­víteni kellene. A tanács az elmúlt évben a helyi lehetőségek kihaszná­lásával szép eredményeket ért el Zebegény fejlesztésében, de azok még távolról sem ele­gendőek. Most a járáshoz for­dultak, nyújtsanak segítséget a víkendtelkek parcellázásá­hoz, a révátkelés biztosításá­hoz és főleg turistaszálló mi­előbbi megvalósulásához. (k. m.) Fekete tyúk — barna tojás Rendkívül jó a tojáshozama és a vastag, bamahéjú tojások minősége felülmúlja a hazánk­ban ismert fajtákét. Magyar—albán tárgyalások A Külkereskedelmi Minisz­tériumban kedden meg­kezdődtek az 1966. évi ma­gyar—albán árucsereforgalmi tárgyalások. Walt Disney világa Walt Disney el­határozta, hogy újabb szórakozó parkot, még égj Disneyland-et létesít a floridai félsziget közép­pontjában. Erre a célra már meg­vett egy 11 ezer hektáros ingat­lant. Walt Disney el­sősorban idegen- forgalmi attrak­ciónak szánja új létesítményét és valószínűleg ,,Walt Disney vi­lágainak fogja keresztelni. Ez­úttal nem vidám­parkszerű pavi­lonokat létesít, hanem a fél tró­pusi vidék tipikus növény- és állat­világát szándék­szik bemutatni. Két falut is épít motelekből a tu­risták elszálláso­lására, a termé­szettudósoknak pedig módot ad tudományos ku­tatásokra. Az új létesít­mény becslések szerint 100 millió dollár befektetést kíván, de három­négyezer új mun­kaalkalmat biz­biztosít. Disney arra számít, hogy a voltaképpeni „rezervátumot” az első tíz évben 50 millió ember látogatná, akik egymilliárd 300 millió dollárt köl- tenének ott. A califoroiai „Disneyland”-nek tízéves fennállása alatt 50 millió lá­togatója volt, akik közel egy­milliárd dollárt költöttek. Halász és Tucker Halász László magyar származású New York-i fő­zeneigazgató és Richard Tucker, a Metropolitan vi­lághírű tenoristája Budapest­re érkezett. Tucker — aki az idén énekelt háromszázadszor a New York-i Metropolitan színpadán — december 16- án vendégszerepei az Erkel Színházban, a Tosca előadá­sán, amelyen Halász László vezényli a zenekart. Török Sándor elutazóit Tel Avivból Török Sándor, a Tel Aviv-i nyugatnémet nagykövetség ta­nácsosa kedden Bonnba in­dult, hogy részt vegyen az el­lene indított vizsgálaton. Tö­rök Sándor nyilas múltját a magyar sajtó leplezte le. Sárvári Endre Abonybun Kevesen tudnak arról, hogy Abony munkásmozgalmi életében egykor irá­nyító szerepet játszott Ságvári Endre. Az SZDP központja és az abonyi alap­szervezet közti összekötő viszont Mucza János volt, aki ma is igen aktív harcosa a mozgalmi életnek. Mucza János 1909-ben született és 1935. március 5-én lett tagja az SZDP abonyi alapszervezetének. Ebben az idő­ben a helyi szervezetet Ácsai Imre, Pó­lyák István és Nagy Béla irányították. Tőlük kap könyveket és a mozgalom korabeli kiadványait. Mucza János ekkor már az alapszer- vezet ifjúsági szervezetének felelőse volt. Mozgalmi munkájának tulajdonít­ható, hogy Abonyban hamarosan mun­kanélkülivé válik, és 1938-ban kénytelen Budapestre menni, ahol a pénzverdében jut kenyérhez. Hamarosan bekapcsoló­dik a fővárosi mozgalmi életbe, szorgal­masan jár az ifi-gyűlésekre. Itt ismerke­dik meg Ságvári Endrével, akivel hosz- szasan tárgyalnak az abonyi munkás- mozgalmi életről. 1940-ben kétéves sze­mináriumra osztják be, amit — ahogyan maguk közt nevezték Ságvárit — „End­re elvtárs” vezetett. Ságvári Endre — emlékezik vissza Mucza János — ebben az időszakban teremt kapcsolatot az abonyi mozgalom­mal, különösen Ácsai Imrével, a helyi szervezet vezetőségi tagjával. Mozgalmi kapcsolatukban természetesen szigorúan betartották a konspiráció szabályait. Er­re Ságvári Endre különösen vigyázott. Egyik ábohyi útja alkalmával járt az ő lakásán is, de — jellemzően az akkori szervezkedés nehézségeire — ez esetben mégsem találkozhattak személyesen. — Sokan el sem tudják képzelni, mennyi veszéllyel járt akkor a mozgal­mi munka. Ságvári elvtársnak tudomá­sára jutott, hogy az abonyi nyomozók figyelik a hajnalban induló munkásvo­natot. Szigorú utasítást adott a mozgal­mi aktíváknak, hogy ezekkel a vonatok­kal ne utazzanak. Az utasítások megsze­gése egyenlő lett volna a lebukással, s ismerve az akkori vallatási módszereket, könnyen az egész abonyi sejt felszámo­lását eredményezhette volna. Sajnos, akadt olyan is, aki könnyelműen lebe­csülte a veszélyeket. Az egyik pesti elv­társ a hajnali vonattal szándékozott visszautazni. Hősi magatartásáról csak később értesültünk. Feltehető, a vona­ton észrevette, hogy követik. Két vá­lasztása volt: vagy leugrani a mozgó vonatról, vagy lebukni. Az az elvtárs az előbbit választotta. Mi már csak az új­ságból értesültünk, arról, hogy Kecskés­csárdánál egy embert halálra gázolt a vonat. Azt viszont csak mi tudtuk, hogy ez az ember a munkásmozgalom már­tírja volt. — Ságvári elvtárs több éven keresz­tül foglalkozott az abonyi ifjúság hely­zetével —, folytatja visszaemlékezéseit Mucza János. — A szervező munkát ter­mészetesen nem közvetlenül maga vé­gezte, de az irányítást ebben a munká­ban mi mindig tőle kaptuk. Az abonyi ifjúság helyzetéről szóló jelentéseinket is mindig neki adtuk át. Talán nem ér­dektelen a következő eset, mely egyben jellemző is az akkori mozgalmi munka taktikájára. 1940-ben vagy 41-ben orszá­gos ifjúsági konferenciát rendezett a re­formátus diákkör. Ságvári Endrétől ka­pott feladat alapján ezen a konferen­cián magam is részt vettem. A nyolc na­pig tartó tanácskozások idején naponta munkaidő után kerestem fel „Endre elvtársat” Az ő útmutatásai alapján je­lentkeztem hozzászólásra, melyben az­tán a rendelkezésemre álló öt perc alatt a vidéki ifjúság helyzetéről, különös­képpen pedig az abonyiak sorsáról be­széltem. Elmondottam, milyen nehezek nálunk a megélhetési lehetőségek. A nagy munkanélküliség következtében a napszámok alig teszik ki a hetven— nyolcvan fillért, s ugyanakkor egy kiló kenyér ára negyven fillér. Abonyban abban az időben egyetlen üzem volt, a téglagyár. Javasoltam, hogy városunk­ban gyárat kellene építeni, amely eny­hítené a munkanélküliséget. Ezen a konferencián — pontosan em­lékszem — jelen volt Vasvári Lajos, Kovács Imre, és Veres Péter is. — Egyik pesti találkozásunk alkalmá­val ott volt a beszélgetésen egy bizonyos Ervin nevű elvtárs, aki mozgalmi kér­désekről tájékoztatott. Teljes nevét az. óta sem tudtam meg, feltehetőleg ő is fedőnéven mutatkozott, be, mint ahogy abban az időben engem is Rezes néven ismertek az illegális mozgalomban. Pásztor Mihály ) á A Devecseri Állami Gazda­ság 16 tojóházát 66 ezer tyúk­kal népesítették be. Az állomány többsége a nyugatnémet Schewer-cég 208-as számmal jelzett hibrid­je, amely ugyan rendkívül jó hozamú, szép küllemű, de tojá­sa vékony mészhéj miatt köny- nyen törik és rövidebb ideig tartósítható. A * gazdaság szakemberei ezért a Lohmann és a Sche- wer-cégek legújabb hibridjei­vel próbálkoztak. A különböző fajták verse­nyében a Schewer 566-os számmal jelzett bizonyult a legjobbnak. A réndkívül nagytestű ba­romfit, amelynek súlya más- félszerese a nálunk elterjedt fajtákénak — hollófekete tol­lazat borítja. / A kötetben megszólalnak a horthysta politikusok és kato­nai vezetők. A szerzők által gondosan összeválogatott do­kumentumok megsemmisítő leleplezését adják az ellenfor­radalmi rendszernek és had­seregnek. A szerzők érdekes és izgal­mas könyvükben fellebbentik a fátylat a horthysta titkos szolgálat múltjáról is. Az 1919-es Állambiztonsági Meg­bízottak Országos Szervezete nevű ellenforradalmi segéd­rendőri és kémszervezettől, a 30-as évek nemzetvédelmi szervezetéig okmányok és do­kumentumok alapján feltá­rulnak a horthysta hírszerzés és elhárítás módszeréi az ol­vasó előtt. Kozma Miklós horthysta j> politikus — aki hosszabb ^ ideig volt az ellenforradalmi ^ hadsereg „védelmi, felderítő és propagandaosztályának” $ vezetője, naplójában a követ- kezőket írja: „A nemzetvédel- $ mi szervezet az én ideám % volt... Feladatuk volt: min- f denre kiterjedő belső hírszol- % gálát, nemzeti és keresztény propaganda, vörösvédelem,} sajtó, egyszóval minden, ami- % nek a közhangulatra befolyá- J sa van.” '/ / A nemzetvédelmi szervezet £ propaganda munkájának fő ^ célja tehát a keresztény nem- J zeti eszmék szükségességének \ és áldásos voltának hirdetése, \ más szóval: a fasizmus ideo- ^ lógiájának terjesztése és pro- í pagálása volt. A Zrínyi Katonai Kiadó „A \ Horthy-rendszer katonai ideo- \ lógiája” című mű kiadásával ! j elősegíti, hogy az olvasókö- í j zönség megismer je az ellen- ! forradalmi rendszer katona- S politikáját és hadseregét. Keserű István S-------- I — Hatszögletű szobák. Azj amerikaiak panaszkodtak,! hogy a szállodai szobák túl j kicsinyek. A szállodások í most hatszögletű szobákat! építenek, amelyekben a la-! kónak az a benyomása,: . hogy nagyobb tér áll a ren- \ delkezésére. t

Next

/
Thumbnails
Contents