Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-12 / 293. szám
1965. DECEMBER 12, VASÁRNAP MECtei k/CíHod 04 01 foetyk \ MUNKA KÖZBEN Abban 02 időben, amikor------------ termelőszövetkezetünk először kapott üdülési beutalót, a vezetőség napokig törte a fejét, kit érdemesítsen rá. Hosszas vita után megszületett az elhatározás: utazzék Hévízre S. Balogh Antal. Megszolgálta a jutalmat, s bizonyára kívánja is öreg csontja a meleg vizet — neki dukál. M aga az elnök vitte a jó hírt. S. Balogh Antalt fejés közben találta az istállóban. Homlokával nekidőlt a tehén oldalának, meg sem fordult a „Jó estét, Antal báty ám!” -ra, így hát az elnök hátulról szegezte neki a kérdést. Pedig igen-igen szerette volna látni az öreg arcát, vajon miféle érzelmi térkép rajzolódik rá, ha meghallja a nagy újságot? — Mondja, Antal bátyám — kezdte ünnepélyesen az elnök — volt már nyaralni? S. Balogh füle mellett találat nélkül suhant el a kérdés. — Micsoda, Janikám? — Azt kérdeztem: volt-e már nyaralni? Abba hagyta a fejést, a térde közé szorított sajtárral együtt pöndörödött meg a tengelye körül, laposakat hunyorgó szemében döbbenet tükröződött: Janim, tegnap semmi bajod sem volt... — Nyaralni, azt kérdezted? A harmincas években nem is egyszer. Dunántúlon, meg Békésben, részesaratóként... —. Ej, ej — dörgött az elnök. — Komolyan beszélek. Igazi nyaraláson, amikor csak evett, ivott, bálta. meg a lábát lóS. Balogh ádámcsutkája------------_— le s fel futkár ozott, miiitha szálka akadt volna á torkán. Végképp nem értette, mit akarhat az elnök avval a ... Micsoda ő? Kisasszony? Vagy csélcsap dolog- kerülő? Megkergült az elnök? Ugrassa a cimboráját, ne öt! Maga alá igazgatta a sámlit és megint megtámasztotta homlokával a tehén oldalát. Hanem az elnök nem hagyta annyiban a dolgot. — Jól van hát — mondta. — Készüljön fel, a hét végén utazik Hévízre. Most azután csaknem felborult a sajtár, olyan hirtelen költözött a sámli mögé. — Mit csinálok én? — Utazik. Hévízre. — Én-e? Oszt a nyavalyának! — Nyaralni, érti, nya-ral- ni! Itt a beutalója, fogja! — Egy zöld cédulát nyomott az elnök az öreg kezébe, majd faképnél hagyta. Fél óra sem telt el, S. Balogh ott téblábolt az elnök sarkában. Hümmögött, sóhajtozott, nyögött, krákogott, kiment az irodából, megint bejött. De az elnök figyelemre sem méltatta, ezért előrukkolt keservével. — Mondjad már, mi a nemességet csináljak én ezzel a behívóval? — Ördögöt behívó! Beutaló! — ráncolta homlokát az elnök. — Felmutatja az üdülőrssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssss Harold George Shakespeare ben, kap érte szobát, meg kosztot. Eszik, meg alszik, ennyi az egész. Az öreg kínosan húzogatta a nyakát. Erősen töprengett, mivel vétózhatná meg a parancsot. — Nem mehetek én mégse. Mit szólna a faly? Hogy tán S. Balogh Antalnak öregségire elment az esze ... Meg az asszony mit szólna!? — Ugyan, ne gyerekesked- jen! — De hát mégis, hogy’ képzeled? ... A legnagyobb dologidőben? Meg ki segédkezik a Szegfűnek, ha borjadzik, már talán a jövő héten... Tucatjával teregette az------------------ érveket, hogy í gy, nteg úgy, az elnök azonban mindegyikre tudott kontrát. Végül az öreg, teli szíva tüdejét, utolsó rohamra indult. — De a nemjóját, hát mit vétettem én! Nem jól végzem a munkámat? Nem én kelek legkorábban, fekszem legkésőbb? Miért kell pontosan nekem mennem? Elszoktam én már a katonásditól, ne parancsolgassanak nekem! — Ugyan, ki parancsolgatna! — csapott az asztalra az elnök. — Azt teszi, amit akar. — Azt mondod, amit akarok? — villant meg S. Balogh szeme bogara. — Biztos? — Egészen biztos. — Pipázhatok a szobában? — Pipázhat. — A kapun is kiengednek, ha én úgy akarom? — Persze. S. Balogh Antalnak nem volt több kérdése. Megvonta vállát. Ha így áll a dolog, jól van. Sokat elviselt már ő az életben. — Nem bánom, na — nyugtázta megnyugodva. — Hanem egyetlen, csak egyetUn kérésem volna. Azt mondod, mindent tehetek, amit akar d:. Hát én azt akarom, járd ki nekem, kedves Janikám, amit akarok, csak egyetlenegyszer adjanak eltávozást. Hogy hazalátogassak. Mert tudod, mégis csak aggódok a Szegfűért. Meg, na, igaz, tudom én még katonakoromból, mit jelent a „kondérkoszt" melleit a jó hazai. Csala László Debmzytestvérek ^ T átásból milliók ismerik ^ már a Debreczy testvé- ^ rek énektrióját. A televízió | Ki mit tud vetélkedője tette S népszerűvé a nevüket Azóta ^ sok rendezvény részvevői sze- $ mélyesen is megismerhették ^ őket, nemcsak a fővárosban, ^ de Pest megyében is. Jártak ^ Pilisen, felléptek Túrán a já- ^ rási agrárnapok keretében, ^ legutóbb pedig a váci amatőr ^ tánczenekarok fesztiváljának 5 vendégei voltak. ^ Zsolt a legidősebb a három ^ testvér közül. Huszonnégy § éves, segédmuzeológus. > ' 6 — Agronómusnak készül^ tem — mondja csendesen. — | A keszthelyi mezőgazdasági § főiskolát végeztem el, ott kö- ^ töttem életre szóló barátságot ^ a növény- és földtannal. így § kerültem a Természettudomá- ^ nyi Múzeumba. ^ Enikő következne a sor- ^ ban, de ő kimenti magát ^ — Zsolt után Lelle követ| kezik. ötödéves vegyész, az S egyetem szimfonikus zeneka- ^ rának hegedűse. De mint ^ utolsó éves egyetemi hallga- ^ tó, nem jutott ideje arra, hogy | csatlakozzon hozzánk. így lett a quartetből trió. Én egyéb- 5 ként tizenkilenc éves vagyok, a nyár elején érettségiztem. Tanári pályára készülök. Sajnos nem vettek fel ősszel, de remélem, jövőre majd sikerül. A legfiatalabb a Debreczy testvérek közül Ildikó. Harmadik gimnazista, tizenhét esztendős. Tíz éve zongorázik, három éve oboázni tanul a konzervatóriumban. — Az álmom: a Zeneakadémia. Talán sikerül, talán nem. Még van időm a felkészülésre. Nem lenne teljes a Debreczy testvérekről rajzolt kép, ha nem szólnánk az édesapáról. Jogász, jelenleg könyvtáros. Legkedvesebb hobbyja a zene. Ötödik éve tanul dzsesszzongorát. Pedig már ötvenesztendős. ratvanhárom februárjában léptek először dobogóra. A MEDOSZ könnyűzenei versenyén második helyezést értek el. Ez adta a biztatást, hogy jelentkezzenek a népszerű Ki mit tud vetélkedőre. Ott nem úgy sikerült a szereplésük, ahogy eltervezték. Mégsem csüggedtek el. — Ha a mai tudásunkkal vehettünk volna részt a vetélkedőn — tűnődik Enikő — biztosan előbbre jutottunk volna. w — Mik a terveik? Zsolt, mint a trió rangidős tagja válaszol. — Legkedvesebb szórakozásunk a zene, a dal. Soha nem akarunk mi profi művészek lenni. Mindannyiunknak megvan vagy meglesz rövidesen a maga hivatása. Csupán a magunk szórakoztatására énekelünk. A közönségnek is. Ezért szívesen szerepelünk bárhol, ahová meghívnak. A megyei KISZ-bizottságon jártunk a napokban. Nekik vannak terveik velünk. — Jelenleg hat kidolgozott számunk van — mondja Enikő. — Azt szeretnénk elérni, hogy a repertoárunk legalább harmincöt-negyven számból álljon. — És elektronizálni szeretnénk a triót — egészíti ki a terveket Ildikó. — Erősítő,, mikrofonok ... Hozzávetőlegesen tizenkétezer forint. Hogy honnan vesszük, nem tudni még. De kell. Nagyon kell, a jó hangzás, a magasabb művészi színvonal érdekében. R eméljük, hogy rövidesen már „elektronizálva” mutatkozhatnak be megyénkben a nagyon tehetséges Debreczy testvérek. P. P. Félúton London és Oxford között fekszik High Wycombe $ kisváros. Itt él szerény házában William Shakespeare utolsó $ leszármazottja, Harold George Shakespeare 66 éves kereskedő, $ akinek kis közvetítő irodáját még nagyapja alapította száz év- § vei ezelőtt. Egyetlen lánya a 24 éves Pamela Joan, Donald $ Croxford munkás felesége. A Croxford házaspár a Temze $ partján lakik kétéves kisfiával, aki a nagy költő tizenhárma- $ dik leszármazottja. ^ Harold George Shakespeare, a tizenegyedik utód bevallót- ^ to egy újságírónak, hogy Shakespeare műveit tanulta ugyan \ az iskolában, de inkább a sport, főleg a futball érdekli. Arra a \ kérdésre, járt-e valaha Stratfordon Anionban, nagy elődje szil- $ lövárosában, azt felelte, hogy egyszer járt ott, 1940-ben: „Ez§ volt az egyetlen utazás, amit életemben tettem. Feleségemmel $ és lányommal megtekintettük a Macbeth előadását, de nem § nagyon tetszett. Sokkal jobban tetszett a Szentivánéji álom. $ Stratford szép kis város, de sok benne a turista” — szögezte ^ le a késői közönyös leszármazott. % »///////////////////////////////////>///////////////////////////////////////////////////// Enikő, Zsolt, Ildikó (Foto Gábor) nyárjára rakják, kiürült poharába tölteni egy másik pincér ugrik és közben minden mondatukban többször elhangzik az „uram”, amit eddig legfeljebb csak gúnyból használtak a neve után.------------------- Barsival | A lokalbau | együtt íel------------------- másztak a magas bárszékre. — Három white-lady-t — szólt Barsi fennhangon a mixemőnek. — A harmadik a magácskáé — tette hozzá bizalmasan. A nő lárvaarca mosolyra torzult. Padosnak nem tetszett a nő, el is fordult, inkább a tánco- lókat nézte. A parketten valószínűtlenül sok ember szorongott. Néhányan gátlástalanul csókolóztak, egy férfi keze eltűnt táncosának blúzában. Pados nézte, hogy valaki majd közbe lép, vagy figyelmezteti őket. Látta, hogy az üzletvezető a sarokban áll, de közönyösen szemléli ezt a Pados számára megdöbbentő jelenetet. Barsi közben teljesen lefoglalta magát a nővel. Sorra rendelte az italokat, Pados előtt már három pohár sorakozott, melyekből a nő időnként egyet elemeit és a pultba süllyesztett. — Úgy látszik a fiú más gyönyörökre kívánkozik — nevetett a mixernő és kiitta Pados egyik poharát. — Nem lehetne segíteni neki? — protezsált Barsi. — Majd csinálunk valamit — ígérte a nő. Aztán néhány lánnyal sugdolózott, amíg egyikük szinte észrevétlenül elfoglalta a Pados melletti üres bárszéket... A mixemő szertartásosan bemutatta őket egymásnak. Pados ámuiva nézte a nőt A moziplakátokon látott hozzá hasonlókat. Sok ékszert és drága ruhát viselt. Keze finom volt és ápolt, nagy köves gyűrű ékítette. Pados szinte magán is csodálkozott, amikor ösztönösen kezet csókolt neki. A mixernő és Barsi hangosan vihogtak, de ennek nem tulajdonított jelentőséget — Nős vagy? — kérdezte a lány. Pados zavarba jött ettől a tegezóstől és a váratlan kérdéstől ... — Nem — hazudta, és újra csodálkozott, mikor észrevette magát. Most tagadta le először, hogy felesége van. — Hát a gyűrű? — Izé... Különváltan élünk... — Hazavágott? — Tessék? — Különben nem érdekes. Maradjunk még? — kérdezte a lány. — Nekem mindegy... ahogy akarja ... akarod ... — Van lakásod? — Van ... de ... — Jó! Hozzám megyünk... Lajoska! — szólt a pincérnek — hívasson egy taxit. Az előcsarnokban a nő félrehívta. — ötszáz! — Tessék? — Mondom, ötszáz. És most fizetsz! Pados gépiesen nyúlt a tárcájáért. Délután 1200 forintja volt. Most, miután az ötszázat kiszámolta, még két százas és néhány kisebb bankó maradt benne. — Vegyél még valami piát.. Pados észrevette, hogy a lány tegezi a taxisofőrt és csak annyit mond neki: — Hozzám! És egyre gyere vissza értem... — majd Padoshoz fordHlt: — Egy ötvenest adj neki! ámuldozott | — Ez a te lakásod? a hirtelen felgyulladt fényben , a férfi. A környezet olyan volt, mint egy amerikai film díszlete. Modern, világos bútorok, vastag szőnyegek, nehéz függönyök. — Ez a munkahelyem — mosolyodott el fanyarul a lány. — Menj ki a fürdőszobába és fürödj meg! — parancsolta. — De... — Ne vitázz! Ez szabály! Jár hozzám vezérigazgató is, de előbb az is fürdik. Pados akarattalanul és bambán ment ki a fürdőszobába. Leszórta ruháit, közben a lány megnyitotta a csapokat. Beült a kádba, és a szája tátva maradt az ámulattól. A menyezet végig tükörből volt. Mire bement a szobába, a lány már a kereveten feküdt Teljesen áttetsző köpeny borította a testét... — Figyelmeztetlek, hogy 12 óra van. Háromnegyed egykor menned kell... Na, mit bámulsz ... Gyere ... Pados leült a kerevet szélére. — Mondd, tulajdonképpen mit akarsz? — kérdezte a lány, de a hangja megenyhült. — Érdekes fickó vagy te... Tudod, hogy valaha egy ilyen figurába voltam szerelmes? Te ugye, melós vagy? — Nem is várt választ, úgy folytatta: — Látszik, hogy ez neked premier. Nem tetszem neked? — De... — Pontosan olyan vagy, mint ő volt... Tudod, valaha én is gyárban melóztam. Volt egy fiú. Állatian bele voltam esve. El akart venni feleségül. Ö volt nekem az első. Szerencsére észrevettem, hogy nem való nekem az az élet, amit ő kínál. Beköltözhettem volna a mutterjének az egyszobás kéglijébe, szülhettem volna a gyerekeket, moshattam volna az uram gatyáit, és szombatonként elmehettünk volna egy moziba, meg a kocsmába egy pohár sörre... Hát ezt nem nekem ta- lálták ki. Látod, mindazt, ami itt van, beleértve a szövetkezeti öröklakást is, négy év alatt szereztem. Még van öt, hat évem, aztán egyszer talán hozzámegyek egy ilyen maflához, mint te, akit kezet csókol, és nem mer hozzám nyúlni... — És mindezt... így ... így kerested? — Naná! Azt hitted, hogy mint szövőnő? — És kiktől?... — Hülye! Mindenkitől. Gazdag amerikai turistától, és kapaszkodj meg: káderektől. Vezető úriemberektől, akik titeket óvnak a polgári befolyásoktól, akik hirdetik, hogy dolgozz, csinálj gyereket, és örülj a megemelt családi pótléknak. Nem kell szégyellned a sógoraidat. Van köztük minisztériumi osztályvezető és külkereskedelmi igazgató is, aki időnként elhozza hozzám a gazdag nyugati ügyfeleket is. Ilyenkor népgazdasági érdekekért dolgozom ... Na de mit bámulsz? ... Érdekes! Kezdesz érdekelni. Régen fordult velem elő, hogy én kívántam meg egy férfit. Pedig nem akartam veled eljönni. A Joli dumált meg ... Tudod, a mi szakmánkban, tulajdonképpen éjjel egy után kezdődik a forgalom. Nos? — nézett a férfire kérdően, de Pados nem mozdult... A lány nevetni kezdett: — Te! Tudod, mire gondoltam? Vissza akartam adni a pénzedet. Te talán két hét alatt keresel ennyit. Visszakapod a dohányt... Persze, nem ingyen ... Megveszlek magamnak. Ügy, mint engem szoktak ... Jujj, de mulatságos ... — ledobta magáról a köpenyt és hátradöntötte a férfit. Pados felugrott. — Nézd —, higgadt le a lány — egyáltalán nem fontos a dolog. Különben is, félegy van. Lassan öltözni kezdhetsz ... Elmondhatod, hogy ilyen drágán még senki sem fürdött... Na, ne búsulj. Gyere, legalább igyunk valamit. Pados három pohár töményét hajtott fel. Közben öltözött. A lány sorban adta kezébe a ruháit. — Azért sajnállak. Látom, buta kis idealista vagy. Ne tagadd. Meg vagy döbbenve. Ez borított ki. A feleséged jó nő? Van olyan, mint én? Savanyú a szőlő? Ja, barátom. A meló, meg a szülés nem használ' a nőnek. Elvesztek egy csini babát, aztán évek múltán a nyakatokra szárad egy keserű proli asszony. Nektek azonban jó, mert a pénzetekért megvehettek minket. De mit csináljon nejed őnagysága? Pados bénultan hallgatta a szózuhatagot. — És ezt épp te mondod? — kérdezte bambán. — Hát, öregem, az életet én ismerem. Tudom, mi elől menekültem. És most menj. Egyszer, ha kedved tartja, eljöhetsz hozzám. Kedves fiú vagy — mondta és az ajtóhoz vezette. Aztán hirtelen magához rántotta, szájon csókolta., Pados átölelte a lányt és csókolta. Közben észre sem vette, hogy gyengéden kituszkolták. Halkan kattant a zár. A házmester nem kérdezett semmit. — Egy tizes a kapupénz — mondta, mielőtt kinyitotta a kaput. Pados kábult részegen ballagott az úton. Már beért a főútvonalra, amikor egy taxi lassított mellette. A lány integetett. Pados látja, hogy a taxisofőr gúnyosan röhög. Amikor belépett | a lo-. kál ajtaján Barsi- mesél. látta, hogy a lány nak és a mixernőnek Odalépett és ütni akart. A lány sikított, a zene megállt. Két pincér durván lefogta. Az előcsarnokban kiszabadította magát és ütött. Négyen-öten. körülfogták. Ütötték, rúgták. Éi ezte, hogy az arcán vér folyik ... A rendőrre is kezet emelt: — Kiket védtek ti? Ezeket? Ellenem? Az URH-kocsiban meg kellett kötözni. Reggel kihallgatásra vitték. — Kérem szépen ... Ha lehetne . .. szeretnék valamit... — Na bökje ki — mondta gorombán a rendőrtiszt, akinek a szája szegletében egy fehér fogkrémfolt virított. — Szeretnék üzenni haza... A szomszédban van telefon .. Mondják meg, hogy nincs sem mi bajom ... «
