Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-12 / 293. szám

10 MST MEGYEI hírlap 1965. DECEMBER 12, VASÄRNAP Heti jogi tanácsaink Élettárs özvegyi nyug­díjra való jogosultsága. N. V. abonyi nyugdíjas ol­vasónk írja, hogy egy özvegy asszonnyal szeretne életközös­ségre lépni. Kérdezi: — elha­lálozása esetén kaphat-e élet­társa 6 utána nyugdíjat, vagy erre csak akkor volna lehető­ség, ha házasságot kötnének? özvegyi nyugdíjra jogosult a feleséggel egyenlő feltéte­lek mellett az a nő (élettárs is,) aki a meghalt férfival an­nak halálát közvetlenül meg­előzően legalább egy éven át együtt élt, ha az együttélésből gyermek született, és a férfi az apaságot elismerte vagy azt a bíróság megállapította. Özvegyi nyugdíjra jogosult az az élettárs is, akinek az együttélésből gyermeke ugyan nem származott, de a meghalt férfival annak haláláig, leg­alább tíz éven át együtt élt. Viszont nem jogosult a meghalt élettársa jogán özve­gyi nyugdíjra az a nő, aki­nek korábban özvegyi nyug­díjat állapítottak meg és ezt az együttélési időtartam vagy ennek egy része alatt felvette. A mezőgazdasági dol­gozókat megillető jára­dékok felemelése. A 7/1965. (VI. 13.) sz. Korm. rend. az 1938. évi XII. tör­vény alapján megállapított járadékokat 1965. július 1. napjától havi 260.— forintról havi 330 forintra felemelte. E rendelkezések szerint a gazdasági munkavállalók jo­gosultak a felemelt összegű járadékra. Nem vonatkozik a rendelkezés a tsz-tagokra. A tsz-tagok öregségi és munka­képtelenségi járadékát a 6/1960. (II. 16.) Korm. sz. ren­delet szabályozza, és a jára­dék összegét havi 260.— Ft- ban állapítja meg. V. I. szigetcsépi olvasónk­nak többek nevében előter­jesztett panasza tehát nem jo­gos, mert a nyugdíjfolyósítási szerv nem követett el sza­bálytalanságot. Ha a bérlő számolt az albérlet létesítésekor a családi körülményekben időközben bekövetkező változásokkal, később ezen a címen már nem mondhatja fel az albér­letet. E. J.-né ócsai lakos egyik jogi tanácsunkban olvasta, hogy a bérlő felmondhat az albérlőnek, ha az előbbi családi körülményeiben vál­tozás állt be. Olvasónk azt ír­ja, hogy állami házban lakik, és a bérlő fél évvel ezelőtt adta ki egyik szobáját a ré­szére, albérletbe. A bérlő már akkor terhes volt, és most azon indokok alapján mond­ta fel az albérletet, hogy gyermeke született, és anyját\ is oda akarja venni a gyerek t gondozása végett. Olvasónk kérdezi — jogos-e $ ez a felmondás? ; s Amikor olvasónkat a bérlő 1 odafogadta a lakásba, és an- 5 nak egyik szobáját albérletbe $ adta, számolt azzal, hogy a $ családi körülményeiben váltó- $ zás lesz, hiszen akkor már 6 $ hónapos terhes volt az asz- 1 szony. Nyilván arra is gondol- 5 tak, hogy a gyerek gondozásé- 5 ra az egyik nagyszülőt odave- 5 szik magukhoz. Ennek tudaté- 5 ban mégis albérletbe adta ki. a helyiséget. Ilyen körűimé- ; nyék mellett nem hivatkozhat^ az albérletbe adó a családi vi- s szonyok megváltozására és az 5 albérleti jogviszonyt ezen a; címen nem mondhatja fel.; Nem felmondási ok az sem, 5 hogy a nagymamát is a la-! kásba kívánják fogadni, mivel < neki megfelelő, önálló lakása: van. Szabadrendelkezésű la-: kás bérlője lemondhat-e j bérleti jogáról gyerme- j ke részére? K. Gy.-né gyömrői lakos öz- j vegy édesanyja még 1947-ben : a községtől lakást kapott. A lakás közben szabadrendelke­zésűvé vált és olvasónk anyja pedig férjhez ment és onnan elköltözött, A lakásban ma­radt lánya, aki időközben EGY - AZOK KÖZÜL ISMERKEDÉS (Foto: Kotroczó) h t férjhez ment és gyermeke szü­letett, s panaszolja szerkesztő­ségünknek, hogy a háztulaj­donos cserelakás felajánlása nélkül felmondta a lakást. Jogos-e a házigazda fel­mondása? — kérdezi olva­sónk. A lakásrendelet szerint a szabadrendelkezésű, vagy ta­nácsi rendelkezésű lakások bérletéről lemondani, csak a tulajdonos hozzájárulásával lehet. Amikor olvasónk édes­anyja a lakásból elköltözött, annak bérleti jogviszonya megszűnt. Ahhoz, hogy a visszamaradt családtag foly­tathassa a bérletet, a tulajdo­nos hozzájárulására van szük­ség. Ezt a hozzájárulást az önök esetében a tulajdonos nem adta meg, ellenkezőleg felmondó levelet küldött, mert olvasónk leveléből kitű­nően, lakó nélkül kívánja el­adni házát. A felmondás sem­miképpen sem érvényes, mert nincs mit felmondani, mivel önök között nincs bérleti jog­viszony. A tulajdonos azon­ban jogosult bírósághoz for­dulni, mert a bérleti jog foly­tatása kérdésében vita kelet­kezett. Ebben a kérdésben pe­dig a bíróság dönthet. A bí­rósági eljárás során — anél- ; kül, hogy mi ebben állást kí­vánnánk foglalni — nyilván felvetődik nyomatékos súllyal az önök jóhiszeműsége. Ezzel szemben szintén mérlegelés tárgyát képezi majd az a kö­rülmény is, hogy a tulajdonos nem sajátmaga vagy egyenes­ágbeli rokonai részére kíván­ja megszerezni a lakást, ha­nem a közölt tényállás alap­ján nagyobb anyagi előnyök szerzése céljából. Ha pedig il­letéktelen előnyök szerzése céljából tagadta meg a tulaj­donos a bérleti jogviszony folytatásához való nyilatkozat megadását, s mivel ez a tulaj­donosi magatartás különös méltánylást érdemlő magán­érdeket sért, könnyen lehet arra az álláspontra helyez­kedni, hogy a házigazda ezen magatartása joggal-való visz- szaélésnek minősül. A tör­vény pedig tiltja a joggal va­ló visszaélést. Más lenne a helyzet, ha olvasónk maga­tartása lenne rosszhiszemű, de a közölt tényekből ez ke­véssé valószínűsíthető, mivel közel 20 éve laknak a lakás­ban, és édesanyja sem a tu­lajdonostól, hanem a régi rendelkezések szerint az ak­kori községi igazgatási szerv­től kapta a lakást. Mindenesetre megnyugtat­juk olvasónkat, ne nyugtalan­kodjanak, de ha lehet próbál­ják meg békés úton rendezni dolgukat. Dr. M. J. rosban, el kellett jönnünk a faluból. Kibírhatatlan volt. Néz, ki az ablakon, messzire: — Volt, hogy feleségemmel együtt sírtunk. A két gyerek aludt benn a szobában, mi meg a konyhában ültünk... de hát hagyjuk ezt. Én nem akarom sajnáltaim magam, nincs miért. Amit tettem, jobban mondva, amit elmulasztottam, azért jogosan csuktak le. De a munkához nincs jogom? Segédmunkás itt is. Nehéz munkát végez. És nem dagad a fizetési borítékja. Panaszt mégsem hallok tőle. Tudja, hogy neki bizonyítania kell. Ha — hagyják ... — Furcsa dolog, hogy pont tőlem kérdez ilyet!? Mit mondhatok feleletként: a bol­dogság? Az függ attól is, mi­lyen helyzetben van az ember. Nekem boldogság volt, amikor közölték velem, hogy feltétele­sen szabadlábra helyeznek. És amikor megláttam a feleségem,. a két gyereket. De hát nem mondhatom, hogy ezt tartom a boldogságnak. Ez csak most az, az én helyzetemben. Hogy ide felvettek — ez is boldog­ság. Ujjait gyűri, kinyitja, be­csukja a tenyerét. Mintha a tenyérvonalakból próbálná ki­olvasni a feleletet. Zavarban van, ennyi az egész: —Megírja a nevem? Megkönnyebbülten felsó­hajt a nem-re. Elmosolyodik: — Látja, kevéssel is beéri az ember... Amikor elbúcsúzunk, azt mondja: — Talán azt felelhetném, hogy az a boldogság, ha az em­ber soha nem veszíti el, tehát nem is kell visszaszereznie azt, amit — bár a szó ezt nem tud­ja igazán kifejezni — úgy hí­vunk: becsület... M. O. meg hogy onnét jött. Igaz, ak­kor már nem is onnét jött, ak­kor már hat hónap telt el sza­badulása óta, de még mindig nem volt a helyén, mert — nem akarták befogadni. Van, akiért bármennyire is nyújtja kezét a társadalom, ellöki azt. A bűnöző, aki már-már hiva­tásszerűen űzi a tolvajlást, a hamisítást. Van visszaeső, aki egyszer megbukott, s többé nem képes lábraállni. És van, mint P., aki tévedt, megfizetett érte, s nagy elhatározással lép ki a kapun, hogy megmutatja. És akkor újból és újból leve­rik a lábáról! Nem akart — és nem akar most sem! — ő mit tudom éh milyen helyet Nem akart üzletvezető lenni, még- csak eladó sem. Holott ez a szakképzettsége. Nem akart válogatni — két gyerek mel­lett válogathat-e az ember? — a legkevesebbel is beérte vol­na. Ám azt is újra és újra el­vették tőle. Miért, mi jogon? A főhadnagy blokkjában nem ő az egyetlen név; a rendőrség mennyit segít az újrakezdés­ben! És hányszor vetnek gán­csot azok, akik igen szépen tudnak beszélni arról, hogy a mi társadalmunk így meg úgy, csak éppen amikor gyakorolni kellene ezt, bújik elő a szem­forgató kispolgár, az orrfinto- rogtató prüdéria, s feledik, hogy társadalmunk magasabb- rendűségét éppen az jelenti: formál, nevel. Különben sza­vainkat a .kalapunk” mellé tűzhetjük — dísznek. E) — Itt most jó. Talán nem tudják meg s akkor maradha­tok. Most már itt lakunk a vá­rögtön ajtót mutattak neki, volt, ahol felvették... és két hét, másfél hónap után — honnét — hogy — „megszö- kették”. Mert fenemód alapo­san értelmezték a humani­tást ... QD A kapitányságon már jól is­merték: tudták, hogy valóban megbánta, ami történt, belát­ta a maga hibáját, sőt, a meg­érdemelt büntetéssel fizetett is azért. Uj és új helyet sze­reztek neki. — Raktárban voltam, segéd­munkás. Húsvét előtt volt, s gondolhatja, mi van akkor egy raktárban, ahonnét nemcsak a várost, a környéket is ellát­ják. Tíz kiló cukorka eltűnt. A raktárvezető nekemrontott: biztos te voltál! Itt a többiek becsületes emberek, te meg ... A cukorka meglett, rosszul számlázták, ennyi volt az egész... én meg eljöttem, hát maradhattam volna? Volt, ahol azt sütötték rá, hogy az anyósát ölte meg (!) — mert a fenenagy jólértesültség is jellemző ránk — s nyolc évet ült börtönben, másutt rablónak nevezték ki, s volt olyan helye is, ahol „a kollek­tíva” jelentette ki: ők nem dol­goznak ilyennel. Börtönviselt- teL Mert ők ugye... de hagy­juk ezt, hogy kik ők! Mert en­nek semmi köze tisztességhez, becsületességhez. Annál in­kább az álszentséghez, a kép­mutatáshoz, az antihumani- táshoz, mindahhoz, ami idegen a mi, azaz szocialista erkölcsi felfogásunktól. A negyedik kudarc után már óvatosabb lett: nem mondta Gyűrött, pepita fedelű jegy­zettömbben lapoz, s lassan mormolja a neveket. Végül azt mondja a bűnügyi alosz­tály vezetője: — Keresse meg P.-t. Azt hiszem „plusz-mí­nusz” mindent megtalál az esetében. Nem tanulság nél­kül való ügy, s a tanulság el­sősorban nem az érintettnek szól... Ö már régen levonta azt. De voltak, akik újból és újból eszébe idézték. CD Mereven ül a széken: az ösztönösség türemkedik föl benne. Mintha kihallgatáson lenne, mintha akkor lenne, amikor ... Percek kellenek, míg feloldódik, míg nemcsak felelget, hanem — beszél. — Két hónapja dolgozom itt. Az igazgató (villanásnyi ideig tétovázik, mit is mond­jon, urat, elvtársat? Végül nem mond semmit) tudja ró­lam. Mások nem. A főhad­nagy a kapitányságról szólt neki ... akkor én már a ha­todik helyről jöttem el... Börtönben ült: egy évre ítél­ték. TT-s, azaz társadalmi tu­lajdon hűtlen kezelése volt a bűne. Jogosnak tartotta a büntetést, nem is fellebbezett, az egy évre szóló ítélet meg­törte, végül is nyolc és fél hó­napot töltött le belőle. Sok volt — nem kérdezem. Biz­tosan sok volt. Nagyon sok. Ügye sematikus, „tizenkettő egy tucat”. Üzletvezető volt, jó szív, felületesség, a kasz- szát is többen kezelték — lel­tárhiány. Tárgyalás, börtön. Két gyereke, felesége van. — A gyerekek! Mit álltak ki az iskolában! Egy faluban mindenki mindent- tud. Még azt is, ami nincs. Százezrek­től beszéltek, hogy nyolc ta­karékkönyvet találtak nálam, meg hogy a feleségemnek négy bundája volt... Gúnyol­ták a fiaim. A feleségemmel nem álltak szóba: bélpoklosok lettünk. A vétkest büntetni kell — igaz. De így? Hogy a kilenc­éves kisfiút azzal intik le „te ne szájalj, mert sikkasztó az apád?” Mi köze ennek az ál­talában joggal és helyesen el- és megkívánt szocialista erkölcshöz? Amikor kijött a börtönből, a faluban semmi munka nem akadt számára. A városban próbálkozott. Becsü­letesen: P. I. vagyok, börtön­ben ültem, bármilyen mun­kát elvállalok... Volt, ahol Kiteljesedik a következő nemzedékben Egy ember, akin.ek életút­ját, mint mérföldkövek, úgy jelzik a fiaskók, — elégedett, boldog. Markó Sándor Szentendrén, új családi házban él felesége, s a szobáját szinte elborító könyv, — fénykép, — fest­ményhalmok, valamint egy írógép, egy festőállvány és egy retusasztal társaságában. Az első bukás :— régi emlék. Apjuk korán i meghalt és nekik, gyerekek- I nek kellett eltartaniuk ma- : gukat, meg édesanyjukat. I Mégis, középiskolába jár, köz- ! ben esténként egy fényképész- I nél vállalt munkát: retusál. ! Festő szeretne lenni, és tizen- : hat éves korától szorgalmasan I látogatja Benczúr Gyula kép- ! zőművészeti körét, — mind- ! addig, amíg a forradalom > után be nem zárják az ingye- j nes epreskerti festőiskolát... ! Azután évtizedekig nem vette ! kezébe az ecsetet, csak retu- j sáláshoz, mert az lett a ke- j nyérkereső szakmája. S A második fiaskót kivilágo- ! sodott fotográfiák juttatják ä eszébe. (Fakó üzenetek a hú­szas évekből: klottnadrágos $ fiúk gúlája egy csarnokban, ! aztán fiatalok ódivatú fürdő- 5 ruhákban, folyóparton). ^ — A Munkás Testnevelő $ Egyesületben készültek. Éve­ikig ott sportoltam. Üsztam, ^ síeltem, tornásztam. Mert az $ MTE-ben akkor nem speciali­záltuk magunkat egy ágra, s ^ nem is versenyeztünk: féltet- ^ tűk a sportolás tisztaságát a 5 vetélkedés szellemétől... Az- $ tán, amikor áttértem a mű- $ ugrásra, két helyen eltörtem Z lábam. $ Harmadszorra sokkal na- $ gyobb vállalkozásba fogott. J Barátaival elhatározták, hogy ^ megcsinálják az ország első 5 vagyonközösségét, szövetkeze­dét, vagy kommunáját, ahogy $ tetszik. Egyik barátja a mű- $ helyét, másik a házát adta el, ^ őmaga pedig a megspórolt pénzét fektette a vállalkozás­ba, míg végül — harminchat évvel ezelőtt — vásárolhattak maguknak három hold földet a szentendrei hegyoldalban. Házra már alig futotta: fillé­rekért vásárolt deszkából tá- koltak össze négy viskót. Az ő háza hamar benépesült: egy­másután született meg a hat gyerek... A három holdon gyümölcsöt termeltek. A jö­vedelem, a föld közös volt. — S mi lett a vállalkozás, a közösség sorsa? — kérde­zem, a fényképeket nézve. (A felvételekről tekintő gyere­kek, akár fiúk, akár lányok, egyformán hosszú, vállig érő hajat viselnek: sok megkésett rousseaui természet-romanti­ka vegyült a furcsa kommu­nális-remeteségbe.) — Egyik társunk kiment Pá­rizsba, beiratkozott a Sorbon- nera. Később a németek, mint a maquis részvevőjét, kivé­gezték. A másik barátom Bra­zíliába utazott, ma is ott él, iparművész. A harmadik, akit az SS vitt el Szentendréről negyvenkettőben, koncentrá­ciós táborban halt meg. Csak én maradtam itt, akkor is ma­radtam, amikor már harmad­szor jött a SAS-behívó. Negy­venötben aztán leköltöztem a városba. A földigénylő bizottság elnökéül választották. 1949- ben megalakították az egyik első tszcs-t, a Vörös Rózsát, ahol nyolc esztendeig volt párttitkár. Nehogy azt mond­ják az emberek, a vezetők maguknak csinálják a szö­vetkezetei, hol az istálló­ban dolgozott, hol a földeken, hol a kertészetben, mindig ott, ahol a legtöbb volt a mun­ka. Addig, amíg megrokkant. Jelentkezett a régi lábtörése — mikor észrevette, késő volt. A szeme meg éjjelenként romlott, amikor petróleum- lámpa fényénél retusált, mert kellett volna a pénz egy ház­ra. Titokban retusált, de ész­revették. Meg is szidták a taggyűlésen, le is váltották a tisztségéből, őt is, meg a tsz elnökét is, aki, eredetileg hen­tes lévén, néhányszor disznót ölt a szomszédainak. Azt mondták nekik: úgy csinálnak propagandát a tszcs-nek, hogy még a vezetőknek is masze- kolni kell a megé'hetésért?... A szövetkezetét később el­hagyta, mert nagyon nehéz volt már beteg lábával a munka. Másfél év hiányzott ahhoz, hogy nyugdíjat kap­jon ... Szétnézek az új családi házban. — melyet már csak a gyere­kei segítségével építhetett fel. Boldogan 'akik itt? Azt mond­ja, igen. Festeget. Eljár a vá­rosi képzőművészkörbe. Sokat olvas.. Még esti egyetemre is jár. És pénzt is keres — retu­sál. — Meg lehet élni belőle? — Van egy csekk-könyvem is. A gyerekek név nélkül ad­nak fel rá pénzt. Egyszer tíz­ezer forint gyűlt össze. — S a gyerekei? Hogy megy a soruk? — A János, mérnök a Köz­lekedés- és Postaügyi Minisz­tériumban. Az Alma, két diplomát szerzett. Tiszasü- lyön tanít. A Józsi, kohómér­nök Csepelen. A Sándor, or­szágos síbajnok, és esti egye­temre jár. Az Annamária, kertészeti főiskolát végzett, Tatabányán főkertész. A Ve­ronika, a Zeneművészeti Fő­iskolára járt, s most itt tanít, Szentendrén. Mind a hat gyermekem párttag. Hát így. Neki nem sok do­log sikerült mindabból, amit vagy romantikus módon, vagy magányosan, máskor meg az idő, a történelem elé vágva, elkezdett. De ami neki nem sikerült, az, ha más módon is, de kibontakozik a következő nemzedékben. P. A.

Next

/
Thumbnails
Contents