Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-07 / 263. szám

10 WIT HE GH?» K^Círlap 1965. NOVEMBER 7. VASARNAP Heti jogi tanácsaink Társbérleti lakrészen albérleti jogviszonyt csak a többi társbérlő hoz­zájárulásával lehet lé­tesíteni. Sz. J. ceglédi olvasónk ír­ja, hogy a másik társbérlő az ő hozzájárulása nélkül albér­lőt vett a lakásba. Sérelmezi a társbérlő rnagatartását és kérdezi, hova fordulhat jog­orvoslatért? Olvasónk kérdésére közöl­jük, hogy a társbérleti lak­részben albérleti jogviszonyt csak a többi társbérlő hoz­zájárulásával lehet létesíteni. Ilyen esetben is csak akkor, ha az a személy nem szen­ved fertőző betegségben. A társbérlő hozzájárulása aél- kül kötött albérleti megálla­podás nem érvényes, és az így beköltözött személyt jog­cím nélkül ott-tartózkodónak kell tekinteni. Olvasónk kér­je a lakásügyi hatóságtól az albérlő kiköltöztetését Felmondási idő alatt történt megbetegedés eseten is jár a táppénz. J. M. tápiószecsői lakos ír­ja, hogy a felmondási idő alatt megbetegedett. Kérdezi 1— jogosult-e a táppénzre? A felmondási idő munkavi­szonynak 6zámít. Erre az idő­re a betegségi biztosítási szol­gáltatások — táppénz, kórhá­zi kezelés — megilletik. Vi­szont ugyanarra az időre két­szeres juttatás nem jár. Amennyiben felmondási il­letményét felvette, táppénzt azokra a napokra nem kap­hat. A felmondási idő letel­tével továbbra is jogosult azonban a biztosítási szolgál­tatásokra. A táppénzre és egyéb biztosításra ugyanígy jogosult az is, aki a munka- viszony megszűnése, és az azt követő el6Ő vagy második napon betegszik meg. Más a helyzet, ha a munka- viszony megszűnését, levető harmadik és 15. nap között történik a megbeícgsdós, Eb­ben az esetben táppénz és egyéb biztosítási szolgáitatás a munkaviszony megszűné­sét közvetlenül megelőző hat- hónapi folyamatos munkavi­szony esetén jár. Ha azonban hathónapi megszakítás nélkü­li munkaviszonyt igazolni nem tud, de három hónapot igen, akkor a biztosítási szol­gáltatás — kórházi kezelés — legfeljebb 13 héten át megil­leti. Táppénz ebben az eset­ben nem jár. Ugyanígy jogo­sult a családtag is biztosítási szolgáltatásra. Madonna a három kisdeddel nem lehet sem nagyobb, sem finomabb ruhatára. A játék­jaikból pedig kitelne egy ki­sebbfajta játékbolt egész raktára. — Ruhából, játékból mind­egyiknek egyformát veszek. Azelőtt mindenből kettőt, most már hármat. — No, hallja — tréfálok — ahogy így elnézem ezt a sok­féle drágaságot, hát abból, a háromszáz forintból, amit értük fejenként az államtól kap havonta, vajmi kevés marad a gyerekek kosztjára. Nagyot nevet ezen. Már mit nem képzelek, talán még hogy éhezteti a fiait, vagy pénzért tartja őket a házá­ban? A kisebbik Janika, a Bolla, feláll az ágyacskájában, kar­ját repesve nyújtja az asz- szony felé. Karjába kéredzke- dik, oda is kerül. Kis arcán kinyílnak a boldogság virá­gai. Aztán Eszti néni az ik­reket is felveszi, mindhármu­kat elbírja az erős asszonyi kar. Nem, glória igazán nem tündököl a feje felett, de nem létezett, nem is lesz so­ha olyan piktor, aki az övé­nél üdvöt sugárzóbb mosolyt festhetett volna oltárképre. Mi a boldogság liika ? Az országúton már messze járok, akkor jut eszembe, el­felejtettem megkérdezni az Örkényi Doricsáknótól, mi a boldogság nyitja? Töredelme­sen bevallom azt is, nem va­gyok járatos a filozófiában, soha sem olvastam még vé­gig egyetlen bölcseleti művet. Ezt csak azért árulom el, nehogy plágium vádja érjen, hiszen bölcsészek bizonyára már régen kinyilatkoztatták, amire én Örkényből jövet út­közben sok fejtörés árán rá­jöttem: nincs nagyobb boldog­ság, mint azé, aki másoknak, legfőképpen gyermekeknek ad boldogságot. Szokoly Endre Boldog vagyok, ha... A boldogság alapja szerin­tem az egészség. Hiába van pénz, lehetőség — ha nincs egészség. Sokan mindent oda­adnának, mindenről lemonda­nának — csak egészség le­gyen. Szerintem a boldogság akkor kerek, ha van egészség, pénz, józan ítélőképesség, le­hetőség. Boldog vagyok, ha a szüleimmel együtt lehe­tek, embertársaimon segíthe­tek. Mindenkor, amikor ér­zem, olyant tettem, ami he­lyes. Boldog érzés fog el, ha béke van, köröttem az em­berek is nyugodtak és boldo- gak. Az az ember tud iga­zán boldog lenni, aki szerény és a kevéssel is megelégszik. Nem lehet boldog az olyan ember, aki fellegvárakat épít, elérhetetlen célokat kerget. Szorgalom, kötelességtudás, becsület az alapja a tartós bol­dogságnak. Solymosi László Dunakeszi NOVEMBERI TEREFERE Foto: Kotroczó — A MONOGRAMOM? FONTOS EZ? — Az írás hitelesebb úgy... Ha már a nevét nem írhatom ki... — Rendben van. írja: P. Gábor,'-Vecsés. Egyre azon­ban megkérem: ne szakítson félbe, az nagyon zavar. Leg­feljebb, amivel nem ért egyet, hagyja ki. — Ezt megígérhetem, sőt ki sem hagyok semmit. Végtére is vitatkozni akarunk a bol­dogságról, nem tankönyvet írni. — Akkor elkezdem. Regge­lenként, a vonaton szoktam olvasni a lapjukat. A bol­dogságsorozatot is. Olvastam az értelmező szótár magya­rázatát a boldogságról, és a pszichológusét. Mindkettő úgy értelmezi, mint olyan érzel­mi állapotot, pszichikai egyen­súlyt, amelygt a sorssal, a körülményekkel való megelé­gedettség jellemez. A pszi­chológus még hozzáteszi, hogy a boldogság a szükséglet és a megszerzés viszonya, ami­kor az ember sorozatosan megkapja azt, amire vágyik, amit szeretne. Ebből szeret­nék én is kiindulni. HUSZONNYOLC EVES VA­GYOK, diplomás mérnök, nőtlen. Fizetésem 2200 forint; lakásom nincs, szüleimnél van egy szobám. Nem kelle­ne pénzt hazaadnom, de én vállaltam a házadót, a rá­dió-, tv- és villanyszámlát. Ha az utazási költségeimet is számítom — nem sok, hi­szen bérletem van — ha­vonta marad körülbelül 1800 forintom. Ebből kell fenn­tartanom „a szükséglet és megszerzés viszonyának egyen­súlyát”. Bocsásson meg, hogy szá­molással folytatom, de még nincs vége. A villamosbér­let, az ebédjegy és a ciga­rettaszámlám 260 forint ha­vonta. Száz forinttal belép­tem a KST-be, s hetenként három szelvénnyel lottózom. Az annyi mint.. . 140 és 260, összesen négyszáz forint. Ma­rad tehát, „tisztán” 1400 fo­rintom: ruházkodásra, köny­vekre, szórakozásra, és így tovább. Reggelit, vacsorát itthon kapok. Elektromérnök vagyok, könnyüáramú szakot végez­tem. Abban — gondolom — egyetértünk, hogy a diplo­mával nem fejeződött be a tanulás. A technika — külö­nösen a mi szakmánkban — havonta szolgáltat új meg­lepetéseket. Ha ezekkel lé­pést akarok tartani, szakköny­Ahogy d fidídlmérnök Idljd veket, folyóiratokat kell ol­vasnom. Ehhez viszont leg­alább egy idegen nyelvét kell ismernem. Én kettőt tanulok: oroszt és németet. A tandíj nem sok, de az is pénz. A könyvszámlával együtt kitesz egy százast ha­vonta. Az ember élete azonban nemcsak munkából és tanu­lásból áll: néha kell egy kis kikapcsolódás is. Nálam ezt a színház és az opera jelenti. Egyetemista koromban ha­vonta látogattam mindkettőt, ma már jó, ha negyedéven­ként egyszer eljutok. Azt hiszem, ezek után anya­giasnak tart, pedig nem ér­zem magam annak. Sosem vállalkoztam becstelenségre a pénzért, s azt hiszem, nem is fogok. De nem vagyok ál­modozó sem, a hivatásom megtanított józanul, reáli­san gondolkodni. Én is tu­dok lelkesedni a szépért, nagy, emberi célokért, de a bol­dogságot itt, a földön remé­lem, nem a túlvilágon. A boldogsághoz pedig — sze­rintem — kettő szükséges: a kedvvel végzett munka örö­me és az anyagi jólétnek az a foka, amelyben az ember képes megszerezni mindazt, amire vágyik. AZ ÉN VÁGYAIM — úgy érzem — reálisak. Vegyük pél­dául a lakást Tizedik éve Bu­dapesten élek, odaköt a mun­kám, a baráti köröm. Vecsés- re csak aludni járok haza. Az utazás fárasztó, és értékes órákat rabol el tőlem, ami­ket másra hasznosíthatnék. Szövetkezeti lakást nem kap­hatok — mert nincs csalá­dom. Családom viszont — egyebek között — azért nincs, mert nincs lakásom. Örök­lakást — miből vegyek? Tegyük fel. hogy évek múl­tán Összegyűjtők egy szövet­kezeti lakásra valót, s meg is kapom. Mikorra fogom azt berendezni? Vagy rám is az a sors vár, ami a szüléim­re?! Apám vasutas volt, har­minckilenc évet töltött ten­gelyen, ahogy a MÁV-nál mondják. Most már nyug­díjas. Anyám a felszabadulás óta nem dolgozott. Évtizede­ken át filléres gondokkal küszködtek. Szoba-konyhás bérlakásban éltünk, a hú­gommal együtt négyen. Negy­venhétben apám juttatott telket kapott, azon épített egy kétszobás-verandás há­zat, négy év alatt, ötven­kettőben költöztünk be, ócska szekrényekkel, rézágyakkaL Lassanként új i bútort vettek, rádiót, mosógépet, televíziót Közben a húgom leérettségi­zett, most gyors- és gépíró, én elvégeztem az egyetemet Apám csak most öregségére jutott el oda, hogy mindene megvan, ami egy háztartásba kell. Mindene — de későn. ÉN NEM AKAROK ÍGY ÉLNI! Most szeretnék utaz­ni, látni, amíg fiatal vagyok. Ha utazásra gyűjtök — nem lesz lakásom. Ha lakásra spórolok, nem vehetek ruhát magamnak. Külföldön egy­szer jártam, egyetemista ko­romban, az NDK-ban. Nyolc nap, a Szász-Svájcban, az Ex­pressz Utazási Irodával. Van ugyan megtakarított pénzem most is, de — előbb-utóbb a nősülésre is kell gondolni. Apám már nagyon szeretne egy unokát... Ne értsen félre: nem já­rok rongyosan, nincsenek ga- rasos gondjaim. De hát — ez minden? Én többre vá­gyom ennél! Látni szeretném az Akropoliszt, és szeretnék fürödni egyszer finn szauná­ban. Most mondjam azt, hogy mivel ezek a vágyaim nem teljesülnek, boldogtalan va­gyok? Ez sem igaz. Szeretem a hivatásom, egészséges va­gyok, és fiatal. Sokat járok kirándulni, értékes barátaim és' jó könyveim vannak. De nincs saját otthonom. Pe­dig szeretnék. Gyerekeket is: egy fiút, egy lányt. S azt sze­retném, ha azok a gyerekek külön szobában nőnének fel, s ha az én feleségem hivatás- szeretetből választhatna pá­lyát magának, nem kényszer­ből, mert kell a második ke­reset. Azt szeretném, ha a gyerekeit — iskolás korukig — maga nevelhetné, s nem kellene hajnalban bölcsődé­be húzgálni őket. FIATAL MÉRNÖK LÉTEM­RE sem mondhatom, hogy anyagilag, erkölcsileg nem becsülnek meg. Tudom, hogy négy-ötéves szakmai gyakor­lattal többet nem kívánha­tok. Vállalhatnék én is má­sodállást, műszaki rajzolást, de nem teszem. Olvasni, fej­lődni akarok. Remélem, ami időt, energiát ebbe fektetek, később kamatozni fog. Ké­sőbb. De mikor? Ha majd annyi idős leszek, mint az apám?! Lejegyezte: Nyiri Éva högnek. Jöjjön csak, nézze meg a gyerekeimet. A hálószobában két nagy ágy, Janikának a nagyfiúnak külön szobája van. Dehát ez mi?! Még három kis rácsos gyermekág^ is áll a szobá­ban. Kettőből egyforma pizsa­mába bújtatott, most már hatéves ,.ikrek” — bizonyom­ra, még hasonlítanak is egy­máshoz — a harmadikból egy háromesztendős szőke lurkó kacag boldogan édesanyjára, Eszti nénire. — Tudja, ezek ketten, a két nagy is elhagyott engem, óvodába járnak, megint csak egyedül maradtam. Kérvé­nyezni kellett, igazgatói en­gedély nélkül három gyerek nem kerülhet az otthonból egy családba. Az igazgató megengedte. A harmadik kisfiúhoz for­dul: — Mutatkozz be, mondd meg a bácsinak a nevedet. — Bolla — dörmögi mély hangján a gyerek. — A csecsemőotthonokban, én nem tudom miért, vezeték­nevükön szólítják szegényké­ket. Fél esztendeje 6incs ná­lunk, még máig sem tanulta meg, hogy Jan.ika. Éppen mint az én nagyfiam. Az anyai büszkeséghez az is hozzátartozik, nemcsak a gyermekeit, a holmijukat is megmutatja. Nyitogatja a szekrényeket, kis princeknek i Keresem én is a boldogsá- 5 got, nem a magamét, másét. $ ahogy a többi kollégám, de ^ náluk kevesebb szerencsével, $ Azaz — hiszen, aki keres, ta- ^ Iái — végre sikerült, éspedig $ egyszerre hat ember boldogsá- ^ gára leltem, azt is megmon- ^ dóm mindjárt, hogy örkény- ^ ben Doricsák János portáján. ^ Kicsi falusi ház, szinte el sem 5 hinné az ember, hogy annyi í boldogság fér el benne. ^ í * I Es megszólal X a megnémult asszony X $ Eszti néni csupa derű, meg- 5 elégedettség és kiegyensúlyo- 5 zottság. Fejkendője alól őszülő $ tincsek bukkannak elő, ruhá- $ zata egyszerű, régimódisan fa- $ lusias, blúza ujja feltűrve. A $ konyhából került elő, főzés ^ közben zavarjuk. Kora még 5 ugyan a délután, de legyen 5 kész a meleg étel, mire a fér- t fiák hazaérnek, Doricsák Já- $ nos, a férje a pesti gyárból, $ meg Janika, a fia a pesti gép- 5 ipari technikumból. A fiú ti- $ zenkilenc éves múlt, idén $ érettségizik. ^ — Nem volt nekünk soha ; több ennél az egy gyerekünk- J nél. Mikor három éve másod- ^ osztályos lett, helyet adtak ; neki az iskola kollégiumában, | ne töltse az idejét felesleges $ utazgatással. Egy évig volt ! csak a kollégiumban, de én S már az első nap belebeteged- : tem. Nem volt nekem tulaj- i donképpen semmi bajom, nem j dőltem ágynak, dolgoztam is, i csak a hangom vesztettem el, ‘ egy szót sem tudtam kiejteni, ! teljesen megnémultam. í Három és fél hónapig tar- jtott a némasága, járt Kispest- | re a, rendelőintézetbe,, ptt ..ke- jzeíték, amíg újra meg nein jszólalt. | — Amikór már megint be­sszéltem, azt mondtam az ! uramnak, hiába, a rádió se köt ! le, valamit kell csinálni, nem ! bírom a magányosságot. S Addig gondolkoztak rajta, • mitévők legyenek, amíg egy- jszercsak eszükbe jutott, gye- Jrek kellene a házhoz. Node Sebbe bele is pirultak, ugyan ! már az ő korukban, mit is i szólnának az emberek ? Csak- Shogy Örkényben sok asszony S neveli más anya szülöttét, j nagy divat ebben a faluban az ! állami gondozottak istápolá- S sa. Szereznek hát egy ilyet i maguknak, Janikával is meg- ! beszélték, az meg már előre § örült a kistestvérnek. Ikrek \ \ Elindultak aztán Pestre a í menhelyre, amit most gyer- ; mekvédő otthonnak monda- ; nak, hogy válasszanak kedvük S szerint egy kisfiút. 5 — Jaj, nem olyan könnyen ! megy az, azért is, mert olyan (nagyon sokan vannak, de lég­ii nkább azért, mert mit tegyen j az ember, amikor nem egy, S de mindjárt kettő tetszik meg | neki. Két édes, aranyos, szép, ! szőke hároméves fiúcska. Se- ! hogysem tudtuk eldönteni, > melyiket hozzuk el. ! Nem tudták, elhozták hát jmind a kettőt, Pistát is, meg | Miklóst is. Ragyog az Eszti ! néni arca, a mosolya jaj de !szép! : — Más az anyja, apja mind i a kettőnek, nálunk lettek i ikertestvérek, nekem meg ik- : reim. 1 Hogy mit szólt hozzájuk a : Janika? Ha hazajön, a gyere- : kék után néz legelőbb és el- : játszik velük. i — Képzelje csak, az a nagy kamasz leül velük a földre. De még az uram is. Suttogóra váltja a hangját, titkot közöl: — Tudja, azt hiszem, a fér­fiak még nálunk asszonyok­nál is jobban szeretik a gye­reket. Az uram ... úgy szó­lítják, hogy édesapám, en­gem meg így: édesanyám, ahogy a nagy fiúnktól hall­ják. Még egy fiú: a Bolla — Ma nem engedtem fel­kelni őket, megfáztak, kö­A lakásátjátszást a törvény tiltja. Minden ilyen megállapodás sem­mis. T. J. olvasónk írja, hogy bérlője házat épít. A bérlő a lakást akkor hajlandó üresen átadni, ha 30 ezer forintot fizet „lelépést”. Mivel ezt az összeget nem tudja biztosíta­ni, a bérlője bejelentette a lakásba lányát és férjét, de azok nem költöztek a lakás­ba. Olvasónk kérdezi — ha a bérlő felépítette házát és ab­ba elköltözik, jogosan folytat­hatja-e a lakásba bejelentett gyermekük a bérleti jogvi­szonyt? A Lakásrendelet értelmében a bérlő halála esetén akkor jogosult annak gyermeke a bérleti jogviszony folytatásá­ra, ha ténylegesen a lakás­ban bentlakott. Olvasónk ese­tében más a helyzet, mert a bérlő elköltözése esetén a visszamaradt személyeket jogcím nélkül visszamaradott- nak kell tekinteni. Ellenük kiürítési pert kell indítani, ha nem akar velük bérleti meg­állapodást kötni. Az érvényes rendelkezések a lakás eladását — a bérleti jognak pénzért való átruhá­zását (egyes kivételes esetek- tőJ eltekintve, amely olvasónk ügyére nem vonatkozik) tilt­ják. A burkolt formában lét­rejött ilyen irányú megálla­podás érvénytelen. Ez azt je­lenti, hogy az eredeti állapo­tot vissza kell állítani, a pénzt vissza kell adni. Ren­delkezés van arra is, hogy a tiltott ügyletekből származó pénzt egészben vagy részben az állam javára lehet meg­ítélni. Olvasónk aggálya alaptalan, mert hiába jelentették be magukat a bérlőik gyermekei, nem folytathatják szüleik jo­gán a bérleti jogviszonyt. Mikor jár fizetés nél­küli szabadság a • -kis­gyermekes anyáknak? N. J. váci olvasónk sérel­mezi, hogy kétéves, beteg gyermekének gondozására kért egyhónapi fizetés nélküli szabadságát a vállalatnál nem engedélyezték. Olvasónk kér­dezi: jogosan tagadta-e meg a vállalat a kérését? A Munka Törvénykönyve a dolgozó nők védelme érde­kében úgy rendelkezik, hogy az egyévesnél idősebb, tíz­évesnél fiatalabb beteg gyer­mek áoolásúra a vállalat fize­tés nélküli szabadságot kö­teles engedélyezni a dolgozó kérelmére. Ez akkor illeti meg a dolgozó nőt, ha a beteg gyermek otthoni ápolását más családtag ellátni nem tudja. Ez utóbbi körülményt igazol­ni kell. Olvasónk panasza a levél­ből megállaoíthalóan jogos, ezért forduljon a vállalati munkaügyi döntőbizottság­hoz. Az állásától felfüg­gesztett dolgozót négy hét elteltével munkába kell állítani. H. E. abonyi olvasónk írja, hogy fegyelmi eljárást indí­tottak ellene és állásától is felfüggesztették. Négy hét el­telte után sem hoztak fegyel-: mi határozatot, és munkába I sem állították, bérét sem fo- i lyósítottá-k. — Kérdezi: jo- j gos-e a vállalat intézkedése, \ hova forduljon jogorvos-1 latért? Olvasónk kérdésére közöl- j lük, hogy a Munka Törvény- j könyve a dolgozó állásától ! történő felfüggesztését leg-! feljebb négy hétre engedi : meg. Ha ezen időn belül a i váüa'at igazgatója elbocsátot-■ la, akkor ez a felfüggesztés a > jogerős fegyelmi határozatig; meghosszabbodik, a négy hét: elteltével, ha nincs még jog-j erős határozat, a teljes mun- i kabart is folyósítani kell. A ; vállalat ezt a rendelkezést i nem szegheti meg. Mód van : azonban arra, hogy más 5 munkakörbe helyezze at a 1 lólgozőt, amíg a fegyelmi 5 S igyben döntés születik. 5 Dr. M. J. !:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents