Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-28 / 281. szám

1965. NOVEMBER 28, VASÁRNAP "v'/íií'InD KÖRTÁNC (Foto: Kotroczó) MUNKA KÖZBEN OFELLASÁNDOR r ékany, törékeny ember. Szemüveges. Nyolc esz­tendeje ismerem, nyolc esztendeje még nem láttam szomorúnak. Persze, ezzel nem azt akarom állítani, hogy még soha nem volt bánata. Csak éppen nem a saomorkodás a jellemző emberi magatartásá­ra. Inkább valami nagy-nagy vitalitás. Törékeny alkatával ellentétes, derűs erő. Ez segí­ti át élete minden nehézsé­gén, bánatán. Példák sora bizonyítja ezt. — Negyven esztendeje már — emlékezik mosolyogva —, hogy először színpadra lép­tem. — Hatodik elemista vol­tam. A másfélhónapos felké­szülés alatt, nemcsak a ma­gam szerepét, hanem az egész színdarabot megtanultam. Én voltam még az ügyelő, és a súgó is, ha éppen nem volt jelenésem. Honti Ferenc ta­nító úr az előadás után ma­gához kérette apámat. Tanít­tatni kellene a fiút, mondta neki. Soha nem felejtem el apám ijedt magyarázkodását: nem tehetem tanító úr, hogy ezt az egyet kitaníittassam, el kellene adni az öt hold föl­det. Nyolcán voltunk testvé­rek. Apámnak a többire is gondolnia kellett. Így lettem gimnazista helyett — szabó­inas. N égis, éppen a Pesten töltött tanoncévek hoz­ták közel a kultúrához. Önképzőkörbe járt, bérlete volt a Nemzeti Színházba. S mikor negyvenben hazahívta a faluba volt tanítója, a Han­gya-bolt megüresedett veze­tői tisztébe, az első hívó szó­ra hátat fordított a főváros­nak. Azzal fizetett, amiért nem felejtették el falujában, hogy a kultúra leglelkesebb szószólója és kezdeményezője lett. Színjátszó csoportot szer­vezett, játszott, rendezett, megpróbálta összefogni a fia­talokat. Igazából azonban csak a felszabadulás után bonta­kozhatott ki tehetsége. Előbb a MADISZ-bam, majd az EPOSZ-ban szervezte, taní­totta a fiatalokat, ötven ja­nuárjában pedig megalakítot­ta a tápiószecsői népi együt­test, amely ma is a megye legjobb öntevékeny csoportjai közé tartozik. Közben keret­játékokat ír és színdarabokat rendez, játszik és művelődési rssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss otthont igazgat és gyűjti a falu, a környék népdalait, né­pi táncait. Mindezt hat ele­mivel. — ötvenkettőben behívat­tak a járáshoz. Vállalnám-e a járási népművelési előadó tisztjét? Tiltakoztam: hogyan tehetném hat elemivel? Ke­vés az én tudásom ahhoz. Rámbízták mégis, addigi munkámra hivatkozva. Mi mást tehettem, beiratkoztam az iskolába s nem egészen két esztendő alatt elvégeztem a hetedik-nyolcadik osztályt. Eltűnődik hosszan, kutat a régi emlékek között. — ötvenötben legidősebb lányom, Mária gimnáziumba iratkozott. Gondoltam egy merészet, s követtem példáját. Nem volt könnyű lépést tar­tani véle. Mégis sikerült, öt­venkilencben egyszerre érett­ségiztünk. Igaz, ő jelesre, én meg csak közepesre, dehát ő tizennyolc éves volt, én meg negyvenöt. agy buzgalmára jellem- 1 zó, hogy a tanulást ez­után sem hagyta abba. Egyhónapos néprajzkutatói tanfoüyamoin vett részt Sze­geden, majd kétszer kétéves színjátszó-rendezői tanfolya­mon, s ma, már rendezői mű­ködési engedéllyel rendelke­zik. Azt vallja: a tanulás utáni vágyat Hanti tanító úr plántálta el benne. — Tavaly ment nyugdíjba, ötvenhat esztendős szakadat­lan munka után. Rövid kis ünnepséggel búcsúztattuk. Mi, régi tanítványai. A hatvanöt éves Papp Istvánná kezdte a sort, mint Feri bácsi legelső tanítványa. A tizenöt esztendős népi együttesről beszél a legszíve­sebben. — A hatvan tagú együttes­ben megtalálja mindhárom lányomat. A legidősebb, Má­ria, most már Rákosi György- né, az együttesből« választott párt magának. Ma ő az együt­tes vezetője is. Á kisebbik, Vali, már szintén férjhez ment, de továbbra is tagja az együttesnek. Róla még csak annyit, hogy a nyolc általános után dolgozni ment, de azért elvégezte a gimná­ziumot, az idei nyáron érett­ségizett. A legkisebb lányom, Ági, szintén dolgozik, közben már a második gimnáziumot végzi s ő az együttes után­pótlásának a vezetője. Most a Mesél a Tápió című egész estét betöltő műsor összeállí­tásán munkálkodunk. Nem­csak a mi falunk, az egész Tápió mente hagyományait szeretnénk bemutatni. Ennek egy része lesz a Háromnapok című- műsor, amely farsangi népszokásokat dolgoz fel. Legutóbb a hetven éves Pan­ni néninél jártunk Tápiósá- gon, ő mesélte el az ottani farsangi népszokásokat Az együttes után a most megnyílt klubra a legbüsz­kébb. — A Nemzeti Színház plüss-székeiből is sikerült sze­reznünk néhányat. A klubban állítjuk fel őket Ezzel is jel­képezni akarjuk, klubunk va­lóban a kultúra igazi, barát­ságos otthona. z ember akaratlanul is elcsédál!fozik:: - hagyta fér meg ennyi vitalitás egy ilyen vézna, szemüveges kis emberben. P. P. 1. — Ilyenkor, — mondja a barátom — hozzák a telefon- számlát. Valahogy el ne fe­lejtsem kifizetni, családi bot­rány lesz belőle! — Családi botrány? — A kislányom tizenkilenc éves. Kék szeme van, tiszta, mint a nyugodt tó. ö haragud­na nagyon, ha kikapcsolnák a telefont. — Én nem vagyok tizenki­lenc éves, a szemem se kék, mégsem örülnék neki. — Persze, de Zsuzsi és Pis­ta mindennap többször is hív­ják egymást telefonon, Pista például elmondja: ilyen kék szeme nem volt még senkinek, mint Zsuzsinak —, a telefon- számla pedig növekszik. S barátom mutatja a telefon- számlát. Nagy a végösszeg, valóban. — Ez mind szerelem — mondja. Én kétszer telefo­náltam egész hónapban a só- goréknak. A többi: szerelem. Nagy, lobogó szerelem: — Hogy vagy? — Szeretsz még? A kérdés darabja egy fo­rint. Kezdünk számolni, csak játékból: tíz vallomás tíz fo­rint, száz vallomás száz fo­rint, ezer vallomás ezer fo­rint. Hányszor mondják el egymásnak a szerelmesek: — Szeretlek, szeretlek... Ez annyi mint... t 2. A fecskének mindig fekete frakkja van, fehér mellény­nyel, a barátaim, a medvék többnyire barna bundát vi­selnek, az őz sem váltogatja a színét — csak nekünk gond, ha egyszer új ruhát csinál­tatunk, milyen színe le­gyen? A nők pontosan tud­ják, milyen szín, milyen fazon a divat, még a gombokat is tud­ják, a bő szoknyát, a szűk szoknyát, rövidet, hosszút — a nők általában minden rá­juk vonatkozó ügyet jól tud­nak. Tehát új ruha kell, de nekem. Barna legyen, sötét­kék, szürke? Helyes új ru- hában'tísStélni 'a'színházat, a koncertet, de milyen színben? Elhatározás kell ide, döntés: egy gonddal, ha jó gonddal is, több. — A régi mérték még megvan — mondja a sza­bó, — ebe azért most ismét megmérjük, jó? Veszi a centiszalagját, fele­sége vár az adatokra, ő írja. Nevetek magamban. Mire kí­váncsi? A vállam lett széle­sebb? A lábam hosszabb? Megnőtt a karom, amióta nem csináltattam ruhát? Milyen tapintatos ravaszság. Mert a hasméretemre kíváncsi ö, megpocakosodtam-e ? Mond­jam neki, voltam soványabb is, sőt már rongyos is életem­ben? Ezt mondtam inkább: — Hasban megvállasod- tam ... Nevet. Levettem válláról a terhet. 3. így szól a tréfás ember a villamoson: — Megy ez a kocsi, kérem, a végállomásig? A kalauz felkapja a fejét. Már hogyne menne! Minden kocsi elmegy a végállomá­sig, aztán megfordul, s megy a másik végállomásig. Ilyen a kocsik élete — filozofál, hogy visszaadja a buta tré­fát —, ilyen az életük a ko­csiknak, csak mennek, men­nek, mendegélnek, két vég­állomás között, olyan ez — teszi hozzá —, mint az uta­sok dolga, születnek, élnek, meghalnak, bölcső — koporsó, két végállomás. Csak az töb­be kerül, mint egy vonal- jegy. — Rendben van — mond­ja az utas —, de ez a ko­csi, amelyen most szeren­csém van az ön helyeslése és jegyváltás mellett utaz­ni, ez megy-e a végállomá­sig? — Szívesen adom rá a be­csületszavamat — mondja a kalauz. Nézem embereimet, a tré­----------------------- néhány Nígy óra előtt perccel---------------------tűnt fel ( ean-Paul Belmondo játssza Az aranycsempész című, rö­videsen bemutatásra kerülő francia film főszerepét mindig: sietős léptekkel köze­ledett, mint akinek fontos dolga van, majd megállt, kö­rülnézett,. rágyújtott s neki­támaszkodott a falnak. Most már nem sietett. Szürke nad­rág volt rajta és fekete bőr­zeke. Mindig ugyanez, s mindig a fázósan behúzott nyak. Nézte az ajtót, s az ut­cát. — Megint itt van — mondta a taxis, de társa csak bólintott, rossz kedve volt kevés a fuvar. Az ablak mögött rafinál- tan rejtett világítótestek fé­nye terült el az asztalokon, megcsillant az evőeszközökön, táncolt a tányérok vakító fé- hér porcelánján. Az ajtót s az ablakokat időnként elta­karta a lassan tovahúzó eme­letes autóbusz. Az aprócska té­ren nem volt nagy a forga­lom. Megszokott: mint min­den délután. Egy bobby sé­tált el lassú, unott mozdula­tokkal a szemközti járdán, fekete ruhája olyan, mintáz őszi varjak tolla a mezőn. Lehunyta a szemét, pillanat­ra csak, hogy megcsaphassa a frissen szántott föld szaga, a vizes dudváé, s lássa a fel­rebbenő, lomha mozgással újra letelepedő varjakat. Fá­radt volt, hátát jobban a falhoz igazította. A műhely­re gondolt, ahoü kifacsarnak mindent belőle. Nem baj, megfizetik. Kétszáz fontja van félretéve: az már pénz! Az óráját nézte: fél öt. Nem­sokára jönniök kell. Huszon- hetedik ' napja áll itt. Már ismerte a taxisokat, az üzle­tekbe belépő asszonyokat, az aktatáskás férfiakat, ezt a bobbyt is, úgy látszik ez a körzete. Fél öt múlt három perccel. Anna akkor tűnt fel a balról nyíló utcában: most is az a fekete kabát volt rajta, amiben otthonról eljött. „Ha kellek neked, ak­kor velem jössz. Mit akarsz te itthon? Autószerelő vagy, na és? Mire viheted? Ott meg összeszedjük magunkat, nyitsz egy műhelyt, s akkor The JMlöUfZ már fütyülhetünk mindenre.” Még a hangsúlyok is emléke­zetébe vésődtek, nemcsak a szavak. A mosoly, amely ott bujkált a lány szája szélén, s kezének simogatása hozzá. Csak másfél éve lenne? Ott­hon a muttemak egy szót nem szólt: csak amikor ide érkeztek, írt egy levelet „Édes anyuskám, ne hara­gudj, de igazán ne, tudod An­na ..Amikor bedobta a levelet, utána csúnyán leitta magát. Mint aki mocskot öb­lít le magáról, de minél job­ban mosná, annál élesebbé lesznek a mocsokfoltok, öt­ven font — ennyit kapott a mama. Erről sem tudott An­na. Mit szólt volna! Elsze­dett minden fillért tőle, az ötvenest is apránként rakta össze, a borravalókból. ——;-----j. odaért, úgy tett, A lány 1 mintha észre sem venné. „Már megint itt eszi a fene.” — Anna! — Mondtam, hogy hagyjál. Hányszor mondjam? — Anna: hát ezért... — Nem érdekelnek a szem­rehányásaid. Mondtam, menj a fenébe! Érted, a fenébe! Ezt már gyűlölködve mond­ta, aljas, torz fintorral, mint a tolvajláson kapott macska sunyi vinnyogása, úgy te­kergőzött a levegőben hang- ja. — Én mindent megbocsá­tok; nem érdekel, mi volt, gyere vissza. Tudod, hogy ér­ted ... — Tudom: értem hagytad ott a hazádat, az anyádat. Ne­hogy sírva fakadjak. Menj ahová akarsz, s ott panasz­kodj. Kopj már le rólam. Elegem volt belőled. A pennykkeL Én azért jöttem ki, hogy éljek. Filléreskedni otthon is tudtam volna. Ne­kem pénz kell, érted?! Nem pennyk, amit te összekaparsz a műhelyben, görnyedve, ha­zaérve panaszkodva, hogy fel­fordulsz, annyit hajtanak. Eh, ezt már hússzor elmondtam... Otthagyta. Nem nyúlt utá­na, hogy megfogja, visszatart­sa, minek? Már kívülről tud­ja így megy ez. Huszonhét napja áll itt, esőben, szélben, cigarettát szíva, a falat tá­masztva, a taxisok bámészko- dását tűrve. Két napja az egyik taxis odament hoz­zá: — Honnét jöttetek? A kérdést nem pimasz han­gon tette fel, ő mégis annak érezte. Mintha azt kérdezte volna: minek tolakodtatok ide? A taxist nem zavarta, hogy nem válaszol. Továbbra is te­gezve, ami enyhén szólva a Sohoban sikk, folytatta: — Vele jöttél? Bólintott A negyvenes férfi, a bólin­tási biztatásnak véve, azt mondta: — Hiába. Így van ez. megint csak bólin­| A fill I tott, mit mondjon----------- ennek? Ha mesél­ni kezdene, napokba beletelne, míg elmondana mindent. De kit érdekel mindez?! Nézte, ahogy Anna belép az ajtón, s nemsokára az asztalok között jelenik meg. Maradt to­vább a falnál. Mint már hu­szonhét napja mindig. Tudta, hogy nemsokára feltűnik az a malacképű, vörös hajú férfi, aki nyolcadik napja ül ott An­na mellett, s hat után betessé­keli a kocsijába. Nyilván a fálkozókat. Jól van. Emlék­szem, sötét napokra, gyilkos tekintetekre, gyanakvásra, fé­lelemre, pincehomályra, lé- lekhomá.lyra. Jól van most... 4. Színházban vagyok. Jelenet. Bejő egy fiatalember, bejő egy nő, szerelmesek egymás­ba. Tudjuk ezt, az előző jelenetekből. Most szakítani akarnak — szerelmesek sze­szélye — de mi, a nézőté­ren, tudjuk: dehogyis sza­kítanak, a szerelem forró. Sőt: ahogyan ez törvény, megcsókolják majd egymást, itt, a nyílt színen, majd ezer néző előtt —, noha a jelenet a darab szerint négy- szemközt játszódik. De mégis előttünk ölelik át egymást, várjuk ezt, sőt elvárjuk tőlük. Annyira várjuk — a darabíró érdeme a várako­zás felkeltése —, hogy a hátam mögött ülők egyike megszólal: — Na! Mint aki mondja: gyerünk, ne dacoljunk a végzettel. Mint aki azt mondja: ezt a csókot vártam, mert a szín­padi szituáció már régen az enyém, tehát a csók is az enyém, vagy legalábbis ne­vemben adódik. Hátranézek: hát egy fiatalember a tü­relmetlen. Haja a szemébe lóg, mellette egy kislány, szőke. Úgy látszik, a közbe­szólót nem kellene nógatni. Csók a színpadon. A fia­talember tapsol. A kislány is. Mindenki tapsol. J 5. Ropog a koksz a kályhában. Olyan a hangja a parázson táncoló koksznak, mint a gép­fegyveré. Durr-papp, durr- papp, durr-durr-durr... Csakhát a gépfegyver minden ropo­gása: bukás. Valaki felbu­kik, véresen, egy perccel ez­előtt még élt. Ezt is láttam már, az ember sok mindent megél. Durr! — nincs többé egy ember, durr! — nincs egy másik sem. A gépfegy­vergolyó ostobán 1 ármázik, a lárma embert eszik. Durr... — ugrál a koksz a parázson, a szóba felmeleg­szik ettől a vidám ugrándo- zástól. lakásra mennek... A malac­képű előtt az a szemüveges, magas fiú: mindig visszament, hogy még egyszer megnézze, mit hagyott a kocsiban, mint­ha attól félne, ha nem bámul­ja meg, elviszi valaki. Ezek... hát ezek kellenek Annának. Ezért kellett...? A fenébe is: minek áll itt, miért könyörög, miért próbál­kozik? „Menj a fenébe”. An­na mondta ezt? Anna? Aki bújt hozzá, ölelte, s amikor az IBUSZ vezető kiosztotta közöt­tük a pénzt, a magáét Is oda­tömte a kezébe: legyen csak nálad Peti! Mindez csak más­fél éve! Mégis: mintha évek, hosszú évek óta járna a mű­helybe1, hallgatná a többiek számára még mindig érthetet­len kiszólásait, tűmé, hogy el­zavarják, ha egy nagyobb ko­csis pasas állít be, s az apró, vacak ládákat hagyják csak rá, mintha csak azt mondanák: gebedj bele. Támasztotta a falat. Az ágy­ra gondolt, az apró szobára, ahol kínos tisztaság van, csend s mégis — idegenség. Tetőket látni, meg rohangáló srácokat, akárcsak otthon, s mégsem otthon. Ezek a srácok még fü­tyülni is másként fütyülnek... Hogy lehet ez? Hiszen a fütty egyforma. Vagy mégsem? a cigaretta vé­| Eltaposta 1 gét, zekéjét---------------- végigsimí­totta, úgy tett, mintha falas lett volna. Mit akar? És ha Anna vissza is jönne, valóban megbocsátaná neki a malac­képűt, a szemüvegest, az ala­csony, kiálló fogút? A pepita kabátost? Az legalább jóképű volt... Tétova léptekkel in­dult el, mint aki arra vár, va­laki maradásra szólítja. De n em. Elment a taxisok mellett, s hallotta, hogy egyikük azt mondja: the jealous. A Félté­keny. The jealous ... the jea­lous ... gombóccá merevedett a szó a szájában, ahogy ismé­telgette, s hallotta, a hála mö‘ gött a taxisok felnevetnek olyan hangsúllyal, ahogyaí egy szánandó bolondon nevet1 nek a kegyetlen emberek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents