Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-28 / 281. szám

10 fiit «Ecrei 1965. NOVEMBER 28, VASÄRNAP Heti jogi tanácsaink Lemondhat-e az eltartó a gyermektartásdíjról? Volt férjem nagyobb össze­get és ingatlant ajánlott fel, ha lemondok a tartásdíjról. Lemondhatok-e érvényesen a tartásdijra való igényemről? —- kérdezi K. Z.-né abonyi ol­vasónk. A tartásdíj fizetésének el­sődleges célja, hogy a gyer­mek létfenntartását, ellátását folyamatosan biztosítsa. Ép­pen ezért a tartásdíjra való jog tulajdonképpen a gyerme­ket illeti meg és azt az eltar­tó (szülő) a gyermek érdekei­nek megfelelően köteles fel­használni. Ebből pedig követ­kezik, hogy a gyermeket meg­illető jogról egyoldalúan ér­vényesen nem lehet lemonda­ni, mert az sértheti a gyer­mek érdekeit. Ahhoz, hogy a lemondás érvényes legyen, a gyámható­ság jóváhagyása szükséges. A gyámhatóság hivatott elbírál­ni, hogy a tartásdíj egy ösz- szegben és ingatlannal való megváltása mennyiben felel meg a gyermek érdekeinek. Ha a felajánlott összeg és ingatlan biztosítja a gyer­mek folyamatos ellátását, nincs akadálya annak, hogy lemondjon a további rendsze­res tartásdíj iránti igényéről. A kiskorú érdekét szolgál­ja az a családjogi rendelkezés is, hogy a kiskorút hat hónap­ra visszamenőleg akkor is megilleti a tartásdíj, ha az el­tartó (szülő) saját hibájából mulasztotta el érvényesíteni követelését. Mikor kell visszafizetni a jogtalanul felvett családi pótlékot? Volt munkáltatóm felszólí­tott, hogy a munkaviszonyom megszűnése után a szabály­talanul folyósított családi pótlékot a vállalatnak fizes­sem vissza. K. M. váci lakos kérdezi, jogos-e a vállalat követelése? Szerinte a vállalatot terheli a felelősség, mivel a munkavi­szony megszűnését a társada­lombiztosítási szervnél elmu­lasztotta bejelenteni. A beje­lentés megtétele nem a dol­gozót, hanem a munkáltatót terheli. Ha pedig a vállalat mulasztása miatt tovább kapta a családi pótlékot, azt ne tőle, hanem a volt mun­káltatótól követeljék vissza — írja olvasónk. Abban igaza van olvasónk­nak, hogy a munkaviszony megszűnését az illetékes tár­sadalombiztosítási szervnél a munkáltatónak kell bejelente­ni, nem pedig a dolgozónak. Abban viszont már nincs iga­za, hogy a vállalat mulasztá­sa miatt Ön egyáltalán nem felelős a jogtalanul felvett családi pótlékért. A 38/1959. számú kormány- rendelet szerint, ha a családi pótlék jogtalan felvétele a munkáltató mulasztásának következménye, a munkáltató a szabálytalanul kifizetett családi pótlékot teljes egészé­ben megtéríteni köteles. A munkáltatónak ez a felelős­sége a társadalombiztosítási szervvel szemben áll fenn, amely leveléből kitűnően ér­vényesítette is igényét. A Legfelsőbb Bíróság pol­gári kollégiumának állásfog­lalása szerint az a körülmény, hogy a társadalombiztosítási szerv a mulasztó munkáltató­val szemben érvényesítette S igényét, nem szünteti meg a S dolgozónak a jogtalanul fel- § vett családi pótlékért való fe-; lelősségét. A felelősség a tel- j jes összeg erejéig áll fenn. ; A vállalat azonban a sza- ! bálytalan kifizetéstől számi-! tott 30 nap után csak akkor: érvényesítheti sikerrel köve- S telését, ha dolgozója rosszhi- 5 szemű volt. Amennyiben tehát a 30 nap * eltelt, a családi pótlékot a < vállalatnak akkor köteles! visszafizetni, ha a kifizetés ! helytelenségéről tudomása) volt, vagy magatartásával i idézte elő a téves folyósítást, j Kártérítés munkakönyv : visszatartása miatt. A vállalat munkakönyvem! visszatartotta, emiatt máshol! elhelyezkedni nem tudtam, i Követelhetek-e kártérítést? —: kérdezi M. A. olvasónk. A Munka Törvénykönyve ; kimondja; meg kell téríteni a j dolgozó átlagkeresetét, ha a! munkakönyv jogtalan vissza- ! tartása a munkavállalásban ! akadályozta. A munkáltató köteles azt a! dolgozót, akinek a munkavi-! szonya megszűnt — tekintet í nélkül a munkaviszony meg- ! szűnésének módjára — mun- ; kákönyvének átvételére szó- $ ban vagy írásban felszólítani í és a munkakönyvét részére $ kiadni. $ Leveléből kitűnően munka- $ könyvét önnek azért nem $ adták vissza, mert a vállalat- $ tál szemben tartozása volt. A $ munkakönyvét semmilyen cí- $ men — tehát tartozása esetén S — sem szabad visszatartani, $ ha a munkaviszony megszűnt $ A vállalatnak ez a magatartá- $ sa jogellenes, ezért kártérítési $ felelőssége fennáll. A dolgo- J zó azonban nem nézheti tét- 8 lenül a vállalat jogtalan ma- i gatartását, mert elhelyezkedő- 5 sének megkísérlése érdekében $ mindent el kell követnie. $ Esetleg perben igazolnia kell, $ hogy a vállalat magatartása $ következtében nem tudott el- j helyezkedni és ebből kára ke- S letkezett. Ha konkrét elhe- 5 lyezkedési lehetősége nem 5 volt, és csak általában hivat- 5 kozik, hogy a vállalat jogta-J lan magatartása miatt kára $ keletkezett, akkor nincs kel-J lően igazolva a kár bekövet- j kezése. Tapasztalat szerint a dől-! gozó azonban nehezen tudja j ezt a körülményt megnyug- 5 tató módon bizonyítani, hogy 5 elhelyezkedésének megkísér-; lése érdekében a tőle elvár- $ ható gondosságot kifejtette, t Ez pedig nem szolgálhat a! dolgozó hátrányára annál is J inkább, mivel a munkáltató $ jogsértése idézte elő ezt a $ helyzetet. Ezért a Legfelsőbb $ Bíróság az igazság érvénye- $ sülőse érdekében kifejtette azt J az álláspontját, hogy arra kell 8 törekedni, hogy a helyi vi- 5 szonyokat (munkaalkalmakat, $ munkaerőhelyzetet stb.) min- $ dig gondosan figyelembe kell $ venni és nem köteles olyan $ munkát elvállalni, amely a $ dolgozóra nézve jelentős sére- 8 lemmel (nem pusztán az $ anyagi hátrány) jár. Éppen $ ezért azt már a vállalatnak $ kell bizonyítania, hogy a $ dolgozó kellő utánjárás esetén $ megfelelő munkakörben el ^ tudott volna helyezkedni. Dr. M. J. S A negyvenegy éves Pin­tér Istvánné — kony­halány az abonyi napköziben — mint , mondja, csak akkor j lenne boldog, ha otthon ma- ! radhatna a férje, a három ! gyereke mellett. I Halk, monoton hang; ! — Lenne időm elbeszélget­! ni velük. Még varmék is rá- ! juk... 1 Megtörli kezét a kötényé­iben, helyére igazítja a fehér jfityulát. Munkahelyén, a nap- íközi otthonban beszélgetünk. ! — Nincsenek maradi vá­! gyaim. Nem is indult úgy a ! sorsom, hogy kényelmes bol- ! dogságról ábrándozzak. Ti- jzenegy évesen, amikor liba- I pásztornak szegődtem, tud- ! tam, hogy a munka az élettel > jár. Tudtam, mert az anyám, laki soha nem nevezte magát i dolgozó nőnek, de mindig el- ! járt a kilenc gyereke mellől ! mosni, így tanított, őt meg az I ő anyja tanította így. Tudtam I azért is, mert éhes voltam ... i Később már nemcsak a ke- i nyér miatt, hanem büszkeség- I bői is örültem annak, hogy ; sztahanovista szövőnő vagyok. .Mindaddig, amíg férjhez nem : mentem, és meg nem született az első fiam. Minden hajnalban betolni a pucér gyereket egy üvegabla­kon? Hát a bölcsődének szültem ? Otthagytam a szövőgépet, nem is dolgoztam ötvenkilen­cig, hiába mondták itt-ott, hogy egy tsz-párttitkár felesé­gének, aki maga is párttag, nem illik otthon maradni. Mert én, mivel az apám úgy nevelt, negyvenötben rögtön beléptem a pártba. Azért mondom csal:, nehogy azt higgye, egy amolyan régi né­zeteket valló asszony szól be- ; lőlem, ámiért otthon szeret- I nék maradni. ,. Most is köz­ségi pártvezetőségi tag és ta- nácstag vagyok. Minden év­ben politikai oktatásra kül­denek. És jó a példa, ha már feljött: sokszor kérdeztem a i jelölésnél, min ek egy ember- j nek annyi feladat? Inkább ; egyet csináljon, de azt teljes j szívvel... Ez lenne a kíván- I ságom a magam életében is. — Most miárt dolgozik? — Mert három gyerekem ! van. Akinek egy van, az meg- í engedheti, hogy amellett ma- j radjon. De akinek három van, az nem engedheti meg. A férjem kétezeregyszáz körül keres, a családi pótlék három­százhatvan, osszuk el öttel: négyszázkileiícven forint jut­na egyre. — Csak ezért? — Csak ezért. Vitába szállók Pintér Istvánnéval. Olyan fo­galmakat hívok segítségül, amelyek hozzákapcsolódnak a dolgozó nőhöz. Ezt is: egyen­jogúság. — Három gyerek mellett annyi a munka, hogy otthon is egyenjogúnak érezném ma­gam a férjemmel, vagy más- . sál — például azzal á nővel, Varmék rájuk“ a /érje, a gye- hogy dolgozni — Megsínyli rekei élete, jár? — Az enyém sínyli meg azt, hogy a két nagyfiú — az egyik másodikos gimna­zista, a másik Ceglédre jár technikumiba — és a férjem, aki szintén tanul este, me­leget eszik, rendes otthon­ban él, tisztán jár. De biz­tosan az övék is megsínyli, hogy nincs időnk foglalkozni egymással. — S az eredmény, hogy jól élnek, nem hozza meg az örömet, hogy érdemes csi­nálni azt, amivel a napjait tölti? — Úgy vagyok, miint aki vet, de nem arat. A munká­tól nem érek rá örülni a csa­ládnak. Pedig ha valaki há­rom gyereket szül, ezért is teszi. Szóval, mondom, csak akkor lennék én boldog, ha otthon maradnék. — A kislánya boldogságát hogy képzeli el? — Szeretném, ha nem úgy élne, ahogy az anyám is, és én is. Szeretném, ha egyetemre járna ... Padányi Anna Szemlélet kérdése is Nagy érdeklődéssel olvasom a Pest megyei Hírlap hasáb­jain a boldogságról folytatott eszmecserét. Ügy érzem, az írások szereplői sok érdekes gondolatot mondanak el, egy dolgot azonban — legalábbis eddig — joggal hiányolok. Nem esett szó arról, hogy a boldogság szemlélet kérdé­se is. Van ugyanis olyan em­ber, akinek soha semmi nem elég, nem jó, nem szép és aki éppen ezért a legnagyobb dol­goknak sem tud örülni. Ugyan­akkor igen sok embert a leg­apróbb ajándék, egy-egy széf részlete a természetnek, ked­ves szó is boldoggá tud ten­ni. Balzac azt írta: „A bol­dogság titka nem a lemon­dás, hanem a vágyak és lehe­tőségek összhangja.” Ügy hi­szem, ez valóban jól érzé­kelteti, hogy a boldogság el­érése szemlélet kérdése is él elsősorban a fiatalokat, ai élet dolgaival most ismerke­dőket kell megtanítani arra hogy a boldogság lehetősége minden hétköznapban oti rejlik, csak érteni kell hoz­zá, hogy megtaláljuk és a ma­gunk számára kamatoztassuk is ezt a lehetőséget. Gammel József Vecsés aki elad, vagy adminisztrál, vagy mást csinál... De kérdezhetek én is? Egy ezer forint körül kereső nő — és az asszonyok nagy része ennyi fizetést kap — egyen­jogú a férfiakkal? Hiszen azokat, még ha szakképzetle­nek is, jobban fizetik! És azt hiszi, hogy dolgozó, három­gyerekes asszony — itt nem magamról beszélek — nincs kiszolgáltatva, elsősorban az urának, például anyagiak szempontjából? Vagy nincs alárendelve a saját anyai ér­zésének? Hiába egyenjogú, ha kevesebbet szórakozik, ol­vas, tanul, mivel a gyerekei­vel kell törődnie. Vagy hol az egyenjogúság, ha a férje iszik, üti, veri őt? Ha nincs gyere­ke az asszonynak, elválik. — Egyet akartam kérdezni, de látja, sokat kérdeztem ... Újabb érvem: a társada­lom hasznára végzett mun­ka öröme. — Azt a társadalomnak is csinálom, ha a gyerekeket felnevelem sízargalmas be­csületes emberré... De mást mondok. Én ebben a kony­hában dolgozom, heten fő­zünk háromszázötven gye­rekre. Hasznos, szép mun­ka, így elmondva. De a gye­rekekből, a feladatból csak az elmosni való' edényt, a há- mozatlan krumplit látom. Ezt egy háztartási gép is meg­csinálná ... Az otthoni dol­gomat azonban nem csinál­ja meg egy gép, mert az sokkal több, nagyobb dolog annál... Igaz, az ember nyer is vele, ha dolgozni jár, például több dolog érdekli a világból... — és itt meg- iüögA'egy kicsit. — Most, hogy dolgozik, el­hanyagolt az otthonuk, rosz- szabb az életük? — Nem, rendben van minden. Mert ötkor kelek, reggelit, tízórait készítek. Délután be­vásárolok. Főzök minden es­te. — Miért nem hideget, vagy készételt esznek? — Drága, és a férjem kü­lönben is az én főztömet szereti. — Ma mit készít? — Zöldbabfőzeléket, rántott húst. — És még mit csinál estig? — Hetenként egyszer pél­dául mosok. — Nem a Patyolatba adja? — Nincs Abonyban Pa­tyolat, de nem is adnám oda. Inikább kiveszek a kölcsön­zőből egy gépet. — Melyik a nap legöröm­telibb perce? — Este kilenc, mire ágyba kerülök. — És a hét legjobban várt órája? — Vasárnap délután, ami­kor ledőflheiteik. A Nők Lap­ját olvasom. Utána, moziba megyünk. Égy boldogít csak: közeledni Ünnepre terített asztal mel­lett, összekoccanó poharak ze­néje közben hangzik el a kér­dés: — Mi a boldogság? A kérdésre csengetés a vá­lasz, majd kopogtatás: ti­zenkét piros nyakkendős, út­törő kislány lép a szobába, az ócsai általános iskola kama­rakórusa. Dallal köszöntik a nyolcvannegyedik születés­napját ünneplő költőt, Falu Tamást Az ismételt kérdésre — mi­közben a dalosikedvű úttörők már az ünnepi tortákat ülik körül — egy emlékalbum a válasz Az albumot az ócsai Bolyai János Gimnázium di­ákjai készítették, összegyűjt­ve benne minden képes és versemléket, ami őket az idős költőhöz fűzi. Csak miután a megye, a járás és a község költő-kö- szönteni érkezett vezetői is végiglapozzák az albumot, hangzik el a válasz: — A boldogság testi-lelki harmónia, a vágyak elérése és a megelégedés. Valahogyan ilyenféleképpen lehetne de­finiálni. És még valami, ami ezzel kapcsolatos: a boldog­ság minden korban más. A gyermekkorban az önfeledt játék jelenti a teljes boldog­ságot. Az ifjúnak a viszonzott szerelem. A középkorú em­ber számára a maga teremtet­te, biztos egzisztencia, az öregkorban pedig a vendég­sereg, amely nem feledkezik meg arról, hogy az ember még él. — Életének nyolcvannégy esztendeje alatt mikor érezte úgy, hogy boldog? — Például akkor, amikor 1911. január 1-én A hét című lap leközölte első versemet. Vagy 1918-ban, amikor meg­kaptam közjegyzői kinevezé­semet. 1922-ben, amikor Kü­szöb című regényem elnyer­te kétszázötven mű közül a Athenaeum-pályadíjat. És így tovább. Az ember életének minden jelentősebb állomá­sa összekapcsolódik a boldog­ság fogalmával. Persze az is igaz, hogy más az öröm és más a boldogság. Minden örömet nem lehet boldogság­nak nevezni. A boldogság több az örömnél. Színesebb, gazdagabb, tartalmasabb. Va­lahogy úgy fogalmaznám MUNKÁBAN (Foto: Kotroczó) meg: az ember munkálkodá­sának a visszhangja emeli boldogsággá az örömet. Vagyis: az, hogy én boldog vagyok, az másokban is bol­dogságot keltsen. Példával bizonyítom. Az, ha írok egy verset és az véleményem sze- ‘rint jól sikerül, boldoggá te­het. De ez a boldogság csak akkor válhat teljessé, ha a versem másokban is olyan visszhangot vált ki, amely boldoggá teszi őket. Az összecsendülő poharak bizonyítják: a népes ven­dégsereg egyetért a boldog­ságnak a költő által meg­fogalmazott értelmezésével. Valaki csendesen megkérde­zi: — Ezek szerint tehát kétfé­le boldogság van. Az egyén és a közösség boldogsága. — Nem — válaszol a költő. — Nem lehet boldog a közös­ség, ha benne az egyén bol­dogtalan. És ez fordítva is igaz. A teljes boldogság az, amikor a kettő kiegyenlítődik és azonossá válik. — Mikor volt életében a legboldogabb? A költő ezúttal verssel vá­laszol : — Nem boldogság boldognak lenni. egy boldogít csak, közeledni... Egy pillanatnyi értetlenség támad, de a költő mosolyogva magyarázza a maga igazát. — Életemben sokszor vol­tam már boldog, a legboldo­gabbnak mégis akkor érzem magam, amikor várom a bol­dogság beteljesülését. Igen, igen ... így van ez. Mert nagy boldogság így együtt ülni egy ilyen kedves társaságban, de talán még ennél is nagyobb, amikor az ember még csak várja a pillanatot, a boldog­ság érkezését. — pr —

Next

/
Thumbnails
Contents