Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-26 / 279. szám

4 KUTNAL Tóth István felv. Érdemes pálinkát főzni? Tápiósüly község tanácsá­nak gyümölcs- és szeszfőz­déje békességben áll a falu végén. Szó szerint kell ér­teni ezt, hogy áll. Ugyanis a fözde nem üzemel; — de nem is háborgatja senki. Máskor ilyenkor tele volt az udvar fogattal, sőt az utcán is sorakoztak a ko­csik. A gazdák még éjszaka is hadakoztak azért, hogy minél hamarabb sorra kerül­jön a cefréjük. Most minden csendes, még nappal sem füstöl a kémény. A szeszfőzde vezetője: Fo­dor Antalné, a helyzetet igen szomorúnak tartja. Érdeklő­désünkre tapasztalatairól a következőképpen számol be: — Ez a főzde évről évre igen nagy forgalmat bonyolí­tott le. Ugyanis nemcsak a sülyiek, hanem Sáp, sőt Úri község lakói is idejöttek pá­linkát főzni. Éppen ezért a tavasszal újjáépítettük a főz- dét. A korszerűsítés negy­venezer forintba került. A berendezés most elsőrangú, megfelel a követelmények­nek. Ennek dacára ritkán kapunk látogatót. A gaz­dák valamennyien azt mond­ják, hogy nem érdemes a cefrével foglalkozni, mert ugyanezzel a költséggel, sőt talán olcsóbban is be tud­ják szerezni maguknak a pálinkát. Ugyanis most, a fennálló rendelkezések ér­telmében minden tíz liter­ből csak négy liter pálinkát tarthat meg a tulajdonos ma­gának. Ezt mindenki kevés­nek találja. Az a véleményük, hogy ezért nem érdemes a cefrével fáradozni, a tüze­lőt hozzáadni és esetleg éj­szakázni. — Megtarthatja ugyan a gazda az összes pálinkát, amit kifőzött, ebben az eset­ben azonban minden liter pálinkáért 48 forintot kell fizetnie. Ezt ugyancsak ma­gasnak tartják. Ugyanis, ha ehhez az összeghez hozzá­adják a munkadíjat és a tü­zelőanyag árát, kiderül, hogy nem kevesebb mint 70 fo­rintjába van a főzönek egy liter pálinka. Ezért pedig nem érdemes bajlódni. — Végezetül el kell mon­danom, hogy erre a gazda­sági évre 70 000 forint bevé­telt terveztünk. A mi gazda­sági évünk július elsővel kez­dődik. Az elmúlt négy hónap alatt mindössze ötezer fo­rint bevételre tettünk szert. Pedig most vagyunk benne a legnagyobb „főzőszezonban”. Krátky László Most már haraphat Ekkora közös akción utoljá­ra egy évvel ezelőtt vettek részt a monori kutyák ... par­don, legyünk hivatalosak: ebek. Jómaguk szívük szerint kihagyták volna ezt az alkal­mat is, jól látszott ez a póráz feszességén, amellyel őket a tett színhelyére vonszolták. A tett ugyanis veszettség el­leni oltás volt, s melyik ku­tya tudja ma még felfogni ennek jelentőségét! Az oltást az eblajstrom ösz- szeállítása előzte meg. Mint­egy ezer kutyát vettek szám­ba Mo:wron. E héten vala­mennyien névre szóló idézést kaptak, hogy a tett színhelyén időben megjelenjenek. A tett végrehajtója dr. För- dös István járási állatorvos. Tőle tudtuk meg, hogy Ma­gyarországon a veszettség lé­nyegében kihalt állatbetegség, de az oltás mindenképpen szükséges. Biztos, ami biztos. Az oltási akció együtt jár az ebadó évi rendezésével. Korcs kutyákért 16 forintot, farkas­kutyákért, 240 forintot kell fi­zetni. Ez utóbbi — mint mondják — azért ilyen ma­gas, mert a farkaskutya sok­kal nagyobb kárt okoz, mint a korcstársai. Az adó befize­tése után, azonban mindenki nyugodt lehet, ha letépi róla egy farkaskutya a nadrágot, mert megkapta már azért elő­re a kártérítést — az állam. Ha pedig még ráadásul meg is harapta az embert az a kutya, oda se neki, vígan me­hetünk tovább, megvolt az oltás, veszettségről szó sem le­het. (dozi) MOHOMIDÍH A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 279. SZÁM 1965. NOVEMBER 26, PÉNTEK A békanyál nem hoz jövedelmet Év vége előtt Péteriben Sovány lesz a boríték? Nagy cseppekben hull a hideg őszi eső, ököl nagy bu­borékokat vet az útszéli tó­csák latyakos vizén és ez az ázós, fázós idő viszi a derűt, a jókedvet még a péteri tsz főkönyvelőjének tavaszi opti­mizmusát is. Mert a tavasz- szal nagyon derűlátó volt ez a csupa lelkesedés ember, de a múló napok elveszett, meg nem termett forintjai száz­ezrekké sokasodtak, ez persze azt jelenti, hogy sovány lesz most Is Péte­riben a zárszámadási bo­ríték. Az okok? Okokat találni a legkönnyebb — legyint dr. Kovács Miklós főkönyvelő —, ettől azonban nem emelkedik a munkaegység értéke. A mérleghiányhoz persze lénye­gesen hozzájárult, hogy istál­lóink a régi, szerfás módszer szerint készültek, épültek, toldtuk, foldtuk, téliesítettük, ahogy tudtuk és ahogy erőnk­ből tellett, mégis csak a jószág szőre nőtt ott eszik, fogyaszt, alig győzzük abrakkal, a súly azonban alig-alig gyara­podik. A sertésóljaink szintén szel- lösek, huzatosak, hiába fial a koca, nem szaporodik az ál­lomány, mert a senyvedt, fá­zott malacok hullanak rakás­ra, s ez .az állapot nem hozza — viszi csak a pénzt. Már az­zal a gondolattal foglalko­zunk, hogy megszüntetjük a sertéstartást. Aztán ha jön a baj — esős­től jön! A rendkívül esős idő­járás következtében nagy területen csak a nyúlós békanyál termett, arra pedig nem ad pénzt a bank, a szép jövedelemmel biztató baromfiállományt a pestis rit­kította, a szőlőt a peronoszpó- ra vitte el. — Persze bennünk is volt hiba — ismeri be a főkönyve­lő —, többek között a para­dicsomterület jó részére nem biztosítottunk trágyát, pedig tudtuk, hogy ez a növény so­vány földön sovány termést ad. Igaz viszont, hogy a tag­ság meg a megtermett kis mennyiséget sem szedte le. — Mi hát a megoldás? A főkönyvelőhelyettes már válaszol is. — A profilváltozás. Állat­A veszélyeztetettek védelmében Egyre céltudatosabb járá­sunkban a pedagógusok ifjú­ságvédelmi munkája. Különös figyelmet fordítanak a veszé­lyeztetett körülmények között élő gyermekekre. Minden is­kolában választottak a taná­rok közül egy gyermek- és ifjúságvédelmi megbízottat, aki hivatali jellegű feladat­ként, de társadalmi munkában foglalkozik a segítségre szo­ruló tanulókkal. E tanárok munkájának megsegítésére a járási tanács művelődésügyi osztálya kellő gondot fordít, november 30-án például a monori Kossuth is­kolában valamennyi ifjúságvé­delmi megbízott számára ösz- szejövetelt rendeznek, ahol az ifjúságvédelem törvényes biz­tosítékaival, az idevágó ren­deletekkel ismertetik meg őket, s azzal, miképpen tá­maszkodhatnak munkájuk so­rán ezekre. Megismerkedhet­nek ezen az összejövetelen a résztvevők egymás hasznos tapasztalataival is. D. Virslivacsora A termelőszövetkezet nő­bizottsága november 27-én, szombaton este hét órakor a nyáregyházi italbolt helyisé­géber virslivacsorát rendez (utána tánc), melyre szere­tettel meghívjuk a virsli- és táncszeretőket. A tsz nőbizottsága KÓRUSOK HA TALÁLKOZNAK A vecsési gimnázium, a ve- csési szövetkezetek és a nóg- rádverőcei művelődési otthon énekkara a Vecsési Szövetke­zeti Énekkar 75. fellépése al­kalmából 1965. november 28-án, vasárnap délután há­rom órai kezdettel a vecsési művelődési otthonban kórus- hangversenyt rendez, mely­re a község zeneszerető lakóit szeretettel meghívja. Vezé­nyel: Szabó József és Va- lentsik István; zongorán kí­sér: Borbély Tekla és Kismar­toni Ferenc; közreműködik: Kővári Ádám (harmonika) és Dobrovitz István (trombita). tenyésztésben például nem akad helyben állandó munka­erő, idegenek ápolják, gon­dozzák az értékes jószágokat, azután ha megunják, köszö­nés nélkül továbbállnak. — A kertészetben ugyanez a helyzet — veszi át a szót a főkönyvelő —, ebben a nagy lehetőségeket rejtő évben ez az üzemág a tervhez viszonyítva 400 000 forint kiesést „eredményezett”. A libatenyésztés gazdaságos­sága jelentett ugyan némi többletbevételt, de ez csak szenteltvíz a nagy összegű ki­esés mellett. A kevés kézi munkát kí­vánó kalászosok mellett százalékos alapon művelt kukorica és burgonya le­gyen a fő profU. Kevés kertészettel, addig, amíg a szorgalmukról híres Péteriek újra megtalálják a számításukat a termelőszö­vetkezetben. Ahhoz azonban 12 mázsánál töbet kell termelni holdan­ként Még búzából is! Mert ennél a mennyiségnél kezdődik a veszteségmentes gazdálkodás! Kiss Sándor Katona Besz a fiunk Pattogó ritmusú zene hang­jaira lépkednek a leendő ka­tonák Monoron, a Petőfi ut­cán. A járdán szőlők, ismerő­sök kísérik a fiúkat. Amikor az állomáshoz érnek, kis tö­meg veszi körül őket. Fél óra van még a vonat indulásáig. Addig a zenekar tovább ját­szik. Arrébb egy fiatalember ki tudja hányadszor búcsú­zik a kislánytól. Csoportok­ba verődve tanakodnak a fiúk. Találgatják: No, milyen lesz? Kell-e sokat tanulni? ... Aztán az őket kísérő öreg­katonáktól megkérdezik: Mikorra érkeznek Győrbe. Mert a szerdán bevonultak csoportja a győri karhatalom­hoz került. Negyedóra van még az indulásig. Már ott állnak a fiúk a sínek mellett. Aztán begördül a vonat. Még egy utolsó búcsúszó, az utolsó szülői tanács: „Aztán vigyázz magadral”„Álíd meg a he­lyed katonáéknál is!” Felszállnak a vonatra, amely lassan kiindul az ál­lomásról. Az ablakokból még egy utolsó intés a hoz­zátartozóknak. A sínek mel­lett könnyes szemű emberek. De mindegyikük szemében van egy kis büszkeség is: Katona lesz a fiunk! (Gér) Háromból négyet kivonni Interpelláció kefefa-ügyben Monornak nagy nyeresége a kefegyár, nemcsak azért, mert kiváló munkaeredményeivel nevet szerzett a községnek messze külföldön is, hanem mivel nemcsak a dolgozók, hanem lehetőség szerint a helyi lakosság is részesülhet a kefegyár melléktermékei­ből, nevezetesen a hulladék •kefefából és a fűrészporból. Ez igen jó dolog, most mégis bajok vannak. Már­mint az elosztás körül. Hóna­pokig kell várni a befizetett kefefára. Ilyen mértékű tor­lódás talán még nem volt so­ha. A kefegyár portáján szinte szünet nélkül szól a telefon, mindenki Gajdosnét, az ügy­intézőt keresi és a szállítást reklamálja. Nem akarok szükségtelenül zavarni az irodán, ezért megelégszem a portai tájékoztatással. Az a baj — hallom —, hogy a TÜZÉP számolatlanul 30— 40 mázsás tételekben vállal­ta a befizetéseket. Ezeket is elég kielégíteni. De termé­szetesen elsők a kefegyár dolgozói, akik negyedéven­ként illetményként kapják a hat mázsa kefefát. Ha a 360 dolgozónál ezt figye­lembe vesszük, s hozzátesszük a „kinti” befizetéseket, ért­hetővé válik, hogy több mint ezer mázsa kefefa-igénylés torlódott össze. Képtelenség mindenkinek eleget tenni, meg kellene érteni, hogy milyen nehéz helyzetben van az utalványozó ügyintéző. Ez kétségtelenül így igaz. Itt áll most is egy asszony, aki sírva könyörög, hogy négy beteg van a családban és na­gyon kellene a fa. Mégis szabad legyen meg­jegyezni, ennek nem kellene így lennie. Nem kellene ki­tenni a feleket, hogy hóna­pok múltán, türelmük fogy­tán, tüzelő szükségében, res- tellkedjenek, vagy bosszan­kodjanak, hogy érdeklődését, természetes sürgetését „zak­latásnak” vegyék és nem kellene kitenni az ügyintézőt az idegtépő telefonostrom­nak. Valaki mégis csak hi­bázott, hogy ez a helyzet elő­adódott. Kívánatos lenne, hogy a jövőben, figyelembe véve a dolgozóknak jogosan tartalékolt kvantumot, csak meghatározott keretre fogad­jon el befizetést a TÜZÉP, me­lyet a kefegyár dolgozóival párhuzamosan, elfogadható rövid időn belül szállítani is tud. Ez valószínű, hogy azt jelenti, hogy kevesebben fog­nak hozzájutni, de az leg­alább idejében megkapja. Mert mi hasznuk azoknak, akiknek befizetését elfogad­ták ugyan, de a kefegyár kép­telen leszállítani a fát. Be­csületesebb dolog az igé­nyeket „leszűkíteni”, mint azokat kielégítetlenül hagyni. Mi hát a helyzet? Annak is igaza van, aki reklamál és annak is igaza van, aki kép­telen eleget tenni. Csak an­nak nem volt igaza, aki ide­jében nem gondolta végig, hogy kettő meg kettő az négy és háromból nem lehet kivon­ni négyet. F. J. Négy munkahely 261 ezer forintja Lezárult a KST idei perió­dusa. E hét 6órán három gyömrői intézmény dolgozói kapják vissza a KST-ben gyűjtött pénzüket. A Szabó Ktsz 72 ezer, a Vas- és Fém­ipari Ktsz 43 ezer, a TÖVÁL pedig 66 ezer forintot oszt szét dolgozói között. Ugyan­csak a gyömrői takarékpénz­tárban őrizték a maglódá Gép­gyár KST-kollektívájának 75 ezer forintját. A visszafizeté­sek után decemberben újra in­dul az akció. A Szabó Ktsz KST-ellen őre, Krenács Já­nosáé 26-án osztja szét a 77 ezer forintos betétösszeget az üzem 62 takarékos dolgozója között. Katalin-bál Monoron A művelődési otthon no­vember 27-én este nyolc órai kezdettel Katalin-bált ren­dez, melyre mindenkit sze­retettel meghív. A tánchoz a jó zenét a Zenit 5 zenekar szolgáltatja. Büfé is lesz. Jó szórakozást kíván a ren­dezőség. Az új kikiáltó hangja Dob - nyugalomban Apránként újul meg a vi­lág. Úriban a dob került e hónap során nyugalomba. Az a pergődob, amit nem rég Vince János a községi ta­nács hivatalsegédje perge­tett. Vince János november 1-én elment a tsz-be, ahol most tanyafelelős. Kovács néni jött a helyébe, de Kovács néni nem dobol. Nem neki váló az. Igaz, nem harci dob ez, csak békés célokat szolgált, de utcasarkon per­getni, és kiabálni, hogy „közhírré tétetik” — ez ugye mégsem nőknek való. Öblös orgánum kell ahhoz. Az új kikiáltó, az igen, annak van hangja! Már fenn trónol a községháza. , tetején — egy hangszóró. Nincs még ugyan bekötve, de ha majd megszólal, talán még Vincze János is meghall­ja. És mi lesz a dobbal? Tör­ténelmi rekvizítum. Egy kis múzeum kellene ezeknek a dolgoknak. ______________ d. j. B efejeződött a havas szüret Tokajhegyalján Havas, novemberi télben fejeződött be a szüret Tokaj­hegyalján. A rekonstrukció során újonnan termőre for­dult területekkel együtt 9000 holdon szüreteltek az idén. A szüret befejeztével több mint 100 000 hektóliter must került Sátoraljaújhelyen, Tolcsván, Mádon, Bodrogke- resztúron, Tarcalon és másutt az egyéni szőlőtermelők, a hegyközségek, valamint az állami gazdaságok pincéibe. MAI MŰSOR Mozik Monor: Az igazság pillanata (szélesvásznú). Pilis: Fotó Háber Vecsés: Baracktolvaj. Iharos Sándor: .Máskor is szívesen jövök Monorra...“ Kedves „ismerős” látogatott szerdán délután a monori gimnáziumba. Iharos Sándor, többszörös világ- és Európa- bajnok volt az iskola vendé­ge. A Központi Sportiskola tanára „váratlanul” érkezett. Egyszer volt már Monoron, s olyan kellemes emlékekkel tért vissza Pestre, hogy szí­vesen jött újra. — Nagyon örültem a láto­gatásnak. Meglepett iskolájuk szépsége, tisztasága, no meg a tanulók fegyelmezett magatar­tása. Jártam már sok iskolá­ban, de ilyen renddel és tisz­tasággal még nem találkoz­tam. A tanítványai? — Már az idén is részt vet­tek monori tanítványaim a fővárosi egyesületek verse­nyein. Szép eredményeket ér­tek el, s mondhatom, a fiúk szorgalma határtalan volt. Rendszeresen bejártak az ed­zésekre, s ott a sportiskola tagjaival együtt „dolgoztak”. Monoron is rendszeresen ed­zettek, s a sok-sok munka az időeredményeken is meglát szott. — A jövő évi tervek? — Az ifjú atléták télen folytatják az alapozó edzői­ket, s tavasszal több verse­nyen vesznek majd részt Bu dapesten. — Remélem, a fiúk szor­galma a téli alapozás alat: sem csökken, s tavasszal meg­felelő kondícióval rendelkez­nek majd. A neves sportember elbe­szélgetett Oláh Istvánnal, az iskola igazgatójával is. Este­ledett már, amikor búcsút vett, de megígérte, hogy ha­marosan ismét ellátogat Mo­norra. Reméljük, akkor majd hosz- szabb időt tölt Iharos Sándor fiatal „barátai” között. 8- j-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents