Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-04 / 260. szám

1965. NOVEMBER 4, CSÜTÖRTÖK PEST »IECVEI Üzemorvost a tsz-be! Fokozottabb munkavédelmi ellenőrzés — Állandó orvosi felügyelet $ Tavaly a Hazafias Nép- § front országos ankétot tar- S tott Pécsett a termelöszövet- J; kezetek közegészségügyi heiy- | zetéről. Akkor vetődött fel a ^ mezőgazdasági üzemorvosi | munkakör létesítésének gon- i; dolata. A Dabasi Járási Ta- §nács végrehajtó bizottsága a Sí napokban elhatározta, felter- S> jesztést intéz a megyei ta- ^ nácshoz, kéri, tegye meg a ÍJ szükséges lépéseket, hogy a í; körzeti orvosok a területükön ^ működő tsz-ekben üzemorvo- si megbízatást kaphassanak. ^ A határozat alulról jövő ^ kezdeményezés eredmé- | nye. ^ A nagyüzemi közös gazdasá- ^ gok dolgozóinak egyre in- í kább az az óhaja, hogy min- ^ den téren az ipari doigozók- ^ kai egyforma elbánásban ré- S! szesüljenek. Az adott lehető- ^ ségek határain belül fokról- ^ fokra teljesül is a dolgozók- ^ nak ez a kívánsága és így íj előreláthatólag rövidesen | nemcsak a dabasi járás tsz- «Seinek a községektől messze- ^ eső majorjaiban, hanem egy- § re több tsz-ben nyílik meg or- $ szágszerte az üzemorvosi ren- § delő. Az állami gazdaságok- ji ban csaknem mindenütt és fcsok erdészetben már most is _ E RDŐ SZÉLÉN Foto: Kotroczó IFJÚSÁGVÉDELEM ÉS NÉPMŰVELÉS A cím bizonyára sokak szá­mára meglepő: milyen össze­függésben van egymással az ifjúságvédelem és a népműve­lés. A kételkedőknek látszó­lag igazuk van: az ifjúságvé­delem és a népművelés két különböző területe az életnek. Vagy lehet, hogy mégsem? Erről beszélgetünk a Ceglé­di Járási Rendőrkapitánysá­gon Erős János járási rendőr- kapitánnyal és Kelényi Jenő rendőrtiszttel. — Vannak problémáink — kezdi a beszélgetést Kelényi Jenő, oki egy esztendeje még pedagógus volt az egyik isko­lában. — Szeretnénk elérni, hogy kevesebb ügyünk lenne s több időnk arra, hogy meg­előzzük a bajt. Komolyabb ügy csak ritkán akad a járásban. Gyakoribb már a garázdaság, ittasság, apróbb lopások. Az okok többségében a szülői házig vezethetők vissza. Alkoholista vagy er­kölcstelen életet élő szülők, a gyermeknevelés teljes hiánya, szellemi elmaradottság ... Ezekben az esetekben az álla­mi gondozásba vétel jelentené a legcélravezetőbb módszert. Más esetekben a szülők túl­zott elfoglaltsága, ebből követ­kezően a szülői ellenőrzés hiá­nya az ok. Vagy téves nevelé­si elvek: azért gyerek a gye­rek, hogy élje világát. S a kö­vetkezmény: szabadosság, rossz társaság. — Az esetek nagy részében elégségesnek bizonyul a szü­lőkkel és a gyerekkel folyta­tott beszélgetés — mondja Kelényi Jenő. Nyílik az ajtó: riadt asszony és gyerek nyit be az irodába. — Négy órára szólt az érte­sítés! — figyelmezteti őket a rendőrtiszt, aztán, amikor be­csukódik az ajtó, megjegyzi még: — Ilyenkor nagy az ag­godalom. Egy kicsit előbb kel­lett volna ... Sok szülő csak akkor döbben rá, milyen mu­lasztás terheli, amikor már mi figyelmeztetjük őket köteles­ségükre. A beszélgetés a megelőző munkára terelődik. Kelényi Jenő kedvenc témája ez. Nem véletlenül. Pedagógusnak ér­zi magát ma is. — Több segítséget nyújthat­na munkánkhoz a város la­kossága — mondja. — Valóban érezzük hiányát — kapcsolódik a beszélgetésbe Erős János rendőrkapitány. — Bizonyos fokú közömbös­ség kíséri munkánkat. — Itt volt például a mozi­eset — veszi át a szót Kelényi Jenő. — Jelentették, hogy né­hány magáról megfeledkezett fiatal rendszeresen zavarja az Ahogy két rendőrtiszt látja Hol szórakozzanak a ceglédi fiatalok? Bál a bálért bál — Zárszó nélkül előadásokat Amikor kimen­tünk, a mozi személyzete vo­nakodott részletesebb felvilá­gosítást adni.“'" — A KISZ többet segíthet­ne nekünk — ez a járási rendőrkapitány véleménye. — S ami szintén visszaveti mun­kánkat: a kulturált szórakozás hiánya. A kérdés akaratlan: Ceglé­den nem kielégítő a kulturá­lis-szórakozási lehetőség, ahol négy művelődési ház is van? Erős János válasza: — A legfőbb hétköznapi szórakozás a mozi. Azután maradnak a kocsmák. Egy féldeci itt, egy pohár bor ott s már kezdődhet is a randa- 1,írozás, a közúti lámpák csúz- lizása, a magányos nők le- szólítása ... Hétköznaponként alig-alig van nagyobb közön­séget mozgósító rendezvény a városban. A Vigadó például szinte kizárólagosan bálokra specializálódott már évek óta. Én nem is tudom, honnan agyalják ki hétről-hétre az újabb bálelnevezéseket. Volt itt már virágbál, pacalbál, szüreti bál, bál a bálért bál, hogy a női nevekről elkeresz­telt bálokról ne is szóljak. A bevétel fontosságával érvel­nek, ha szóvá tesszük. — Klubok kellenének ­fogalmazza meg elképze­lését Kelényi Jenő. — Olyan klubok, ahol esténként ki-ki megtalálná az őt leginkább érdeklő szórakozást. A járási rendőrkapitány ki­egészíti : — Mi nem főváros va­gyunk, ahol színházak, mo­zik, hangversenytermek, ki­állítások és ki tudja még hányféle szórakozási és mű­velődési lehetőség várja a fiatalokat Nekünk a művelő­dési házainkban kellene meg­teremteni ezeket az alkalma­kat. Csakhogy a városi műve­lődési ház vezetése is gyen­ge. Itt bontogatta szárnyát például a Kárpáti Aurél asz­taltársaság. Jól indult, a mű­velődési ház keretei között. Aztán egyszer csak nagy csinadrattával kivonultak on­nan. A jó kezdeményezés ez­zel megfeneklett. — Könnyebb és kevesebb dolgunk lenne — így Kelényi Jenő —, ha a város műve­lődési otthonai jobban leköt­nék, érdekes programokkal vonzanák a fiatalokat. Hét­köznapokon és ünnepnapokon egyaránt. Erős János: — Több éves probléma ez. Sokat vitáztunk már róla Félmegoldásoknál azonban máig sem jutottunk tovább. Pedi g ... eltűnődik, s csak rö­vid töprengés után folytatja: — Jászkarajenőn például nincs problémánk a fiatalok­kal. Hogy miért? Talán más­fajta emberek élnek Jászka­rajenőn, mint itt Cegléden? Nem. Csak ott a szórakozás- rtajs-mű vetődésnek eleven és mindenkire ható centruma a művelődési ház. Ha a fiata­loknak a mozi után még ked­vük és energiájuk van a szó- rakazásra-művelődésre, min­dig nyitott kapuval és válto­zatos programmal várja őket a művelődési ház. A több, mint két és fél órás beszélgetés zárszó nél­kül ér véget, Az óra négyet mutat, az irodába belép a megszeppent asszony a riadt fiit*all. Kezdődik a kihallga­tás, a nevelőbeszélgetés. Prukner Pál HORDOK Az egyik szász városban mind­máig épségben megmaradt egy 1725-ben épített hordó, amelybe 225 000 liter bor fér. Chicagóban van egy 200 000 literes hordó, amelyet külön a nemzetközi bor- kiállításra készí­tettek. A /magyar bortermelők 1896-ban a mil­lennium tiszte­letére százezer literes hordót csináltattak. Bel­sejében elfért egy vendéglő, ze­nekarral. Mendos argen­tin város azonban minden rekordot megdöntött. Itt vannak a világ legnagyobb bor­tartályai. Több százezer literes hordón kívül, itt állították fel a világ legnagyobb, 300 000 literes fa­hordóját. A város utcái felett négy­méteres magas vaspillérekre fel­függesztett vas­tag tömlőkön éj­jel-nappal folyik a bor. Naponta másfél millió li­ter újbor patak­zik végig a men­dosi járdák felett. Nemrég a város­ban megjelent egy újabb bor­tó: több mint egymillió liter befogadóképes­ségű vasbetontar­tály. Olykor Mendos környékén még az igazi patakok­ban is bor fo­lyik. A borter­melők ugyanis az árak tartása érdekében túlter­melés esetén a bort a patakokba öntik. Ilyenkor a részeg halak szin­te önként úsznak be a hálóba. folyna. Ezért tartjuk szüksé­gesnek az üzemorvost a tsz- ben. Megköveteli munkáját a dolgozók egészségvédelme, és a fogyasztóké is, hiszen a tsz élelmiszert termel. Sz. E. Űjabb hőforrás Hévízen A hévízi tó közelében nem­rég újabb hőforrást találtak. A 40 fokos vizet 65 méter mély­ségű fúrással sikerült elérni. A forrás hozama a mérések szerint 400 liter. Ezzel a vízzel látják majd el a már épülő té­li fürdőt. van. A mezőgazdasági üzem­orvos tehát tulajdonképpen nem ismeretlen fogalom. Napi egy óra Arról, hogy miképpen kép­zelik el a tsz-üzemorvos mun­káját, dr. Kurdi Jenő, a da­basi járás főorvosa így tájé­koztat: — Gyakorlatilag a körzeti orvos napi egy óra külön rendelést tartana a tsz köz­pontjában, vagy nagyobb ma­jorjában. Többletmunkája sok gyaloglástól, alkalmi kocsizás­tól és várakozástól kímélné meg a dolgozókat, s csökken­tené a tsz-ekben a munkaki­esés idejét. Emellett állandó, rendszeres és közvetlen felügyeletet gyakorolna arra is, ho­gyan tartják be a tsz-ben a közegészségügyi, jár­ványügyi, munka-, és bal­esetvédelmi rendelkezése­ket. — Tizenkét tsz van a já­rásban, legtöbbjük vezetősége általában felesleges többlet- munkának és többletkiadás­nak tekinti az egészségügyi problémák megoldását. Meg­tesznek mindenütt valakit egészségügyi felelősnek, mert így írja elő a rendelet, de a felelős javaslatait legfeljebb meghallgatják, ritkaság­számba megy, ha meg is va­lósítják. Pedig a gépesítés, a vegyszeres növényvédelem egyre több biztonsági intéz­kedést követel. Egyetlen méregkezel« — Ennek ellenére a bugyi, gyóni, felsőpakonyi, ócsai é6 dabasi tjz-ekben megfelelő méregraktár sincsen. És egyet­len tsz-ben, a bugyi Tessedik Sámuelben dolgozik csak szakképzett méregkezelő. Ugyanakkor ez a tsz köz­egészségügyi szempontból a legelhanyagoltabb. Még so­rolhatnék számos hibát, pél­dául néhol nem az előírt tisz­ta fehér köpenyben, hanem saját ruhájukban dolgoznak a tehenészetekben, másutt a fe­jőstehenek istállójában nincs víz. A trágyakezelésnél majd mindenütt áthágják az egész­ségügyi előírásokat. — Viszont a kakucsi Lenin Tsz központjában külön fér­fi, és női meleg vizes zuha­nyozó van. Dr. Molnár Imre sári körzeti orvos pedig saját kezdeményezésére részt vesz a Fehér Akác vezetőségi, és közgyűlé­sein, ahol egészségügyi előadásokat tart, de ezenkívül a szövetkezet közegészségügyi és munkavé­delmi problémáinak megoldá­sában szintén tevékeny részt vesz. Munkája nagy segítsé­get jelent a vezetőségnek. Azt szeretnénk, ha a járás min­den tsz-ében hasonló. de szervezettebb orvosi munka Folyik az üzemanyag... Nem liter — hektószám öm­lik. Igaz, nem rossz helyre, nem jut kárba egyetlen cseppje sem. A Dunai Kő­olajipari Vállalat új finomító­jában napi 300 tonna benzint, valamint Diesel- és fűtőolajat párolnak le. A végső termék, amelyet aszfaltútkészítéshez vagy tüzelésre használhatnak — a gudron. 1000 tonnát külde­nek át naponta a szomszédos hőerőműbe és tüzelik el az óriáskazánokban. A NEHEZEN NEVELHETŐ SZÜLŐKRŐL (III.) Az egyke Az egygyermekes szülőket „kategorizálva”, az első cso­portba azokat sorolhatnánk, akik nemcsak mondják, ha­nem érzik is: — Sajnos csak ez az egy van ... hát persze, hogy félt­jük, vigyázunk rá, embert akarunk belőle nevelni! A sajnos, csak ez az egy van, elvét vallók csoportjá­ba tartoznak azok a szülők is, akiknek volt több gyer­mekük, de csak egy maradt meg! Egy másik „kategóriába” tartoznak a nagyon határo­zott, megfontolt szülők, akik nem is akartak több gyerme­ket! ök értelmi, racionális, gazdasági és néha pedagó­giai okokra hivatkoznak ba­ráti körben, ha megkérdik tőlük — miért csak ez az egy van? — Nézze kérem — vála­szolják — az embernek olyan kevés ideje jut arra, hogy rendszeresen és alaposan fog­lalkozzék a gyerekkel! Még ezzel az eggyel is! Hát mi­nek növeljük a felelősséget, a gondokat! Ezzel az eggyel valahogyan elkínlódunk. Egy gyermek mégsem kerül any- nyi lemondásba! Hát igen! Ezek a raciona­listák azt vallják, hogy „min­denből egy keveset!” Kicsi kocsi, vagy kicsi ház, kevés gyerek! Sokfélék vagyunk emberek! De mit szól ehhez a gyerek? Mert az a tény, hogy nincs testvére, nagyon mélyen és alaposan foglalkoztatja őt! Miért? Mert sokat unat­kozik, egyedül! Hogy nincs egyedül? Hogy mindig ve­lünk van, vagy a nagymamá­val? Bocsánat! Ilyenkor néha jobban unatkozik, mintha egyedül lenne! Mert, ha az ö nyelvén szólunk, ha „le­ereszkedünk” hozzá — ez megy egy darabig. De nem lehet örökké hajolgatni! Fel­felegyenesedünk ... S amikor visszahelyezkedünk ilyen úgy­nevezett „pedagógiai-guggoló- állósba”, nehezen megy a váltás. Észre sem vesszük, hogy bár guggolunk, de már nem az ő nyelvén szólunk, hanem a magunkén beszé­lünk! ö is elfáradt, mi is el­fáradtunk! És az udvarias­ság, az eddig kialakított szülőtisztelet, meg a mi . leg­drágább kincsünk, a gyermek”, vagy netán az „őfelsége, a gyermek” szemléletünk néha hosszú ideig nem engedi ész­revenni számunkra szülők, nagyszülők (olykor még pe­dagógusok) számára, hogy a fizikai, sőt ha tetszik fizioló­giai közelség ellenére is mé­lyen messze vagyunk egy­mástól. Mit kellene tennünk? Ott ahol valóban nem lehet még egy gyermek (akár beteg­ség. akár kor miatt) az őszinteség útját tanácsos vá­lasztani! — Mi nagyon szerettünk volna még egy testvérkét Neked, de anyu (vagy apu) betegsége miatt nem lehet! Viszont Pisti (vagy Piri) az unokatestvéred (vagy a szomszéd gyerek) is egyedül van. Majdnem olyan idős mint Te. Sőt még egy ki­csit hasonlít is rád! Persze ritkán sikerül egy­szerre két távoli rokon, vagy különösen két idegen gyermek között testvéri kap­csolatokhoz hasonlót; vagy akár csak megközelítőt te­remteni. Nyugodtan megelé­gedhetünk a barátsággal is. Hiszen a barátság nagyszerű életérzés, amelynek érzelmi motívumait sohasem szabad kiiktatni az ilyenféle kap­csolatokból ! — És mi lenne, ha örökbe­fogadnánk mellé, mondjuk egy kislányt — kérdezik gyakorta az egykés szülök. Sajnos egyértelműen nem lelkesedhetünk az ilyen egyébként tiszteletreméltó, nemes szándékért! Miért? Mert sokszor nem volt alapos ez a szándék? Előfor­dult már, hogy egy év után jött az anyuka —, hogy rosz- szul választott. És miért? Mert, valljuk be őszintén — és ez nagyon is emberi dolog —, hogy má­séval bizony sokkalta igé­nyesebbek vagyunk, mint a sajátunkéval. Ez az út. csak megfontolt, türelmes és fegyelmezett „egykés” szülők számára járható! összegezve: Az egyke el­vét és gyakorlatát vallók messze felette állnak azok­nak, akik az „egyse” elvét vallják. Korunkban, — ha ezt egész­ségi és egyéb feltételek bizto­sítják két—‘három gyermek az ideális. Természetesen ahol ennél több van, ott sem követnek el vétket a társadalommal szemben. Mint ahogyan azok a szülők sem adósai a társa­dalomnak, akiknek egy gyer­mekük van. Csak mindösz- sze az „egykés” családokra váró • nevelési problémákra szeretnénk felhívni a figyel­met. A fő veszélyek közül csak kettőt említenénk! Az első, az elkényeztetettség! Ez ab­ból következik, hogy a szülő a társadalom vélt szemre­hányásait azzal igyekszik el­lensúlyozni, hogy azt mond­ja: — Igaz, csak ez az egy van, de ennek mindent meg­adok! Többet, mint azok kap­nak, akik ketten-hárman vannak testvérek! Ilyen esetben természetes következmény az elkényezte­tettség! A gyermek él, — majd visszaél a számára bu­sásan nyújtott lehetőségek­kel. A másik veszély a íárs- talanság veszélye! Ez ott fe­nyegeti az egy szem gyerme­ket, ahol féltik a vele egy- korúak barátságától, és el­várják, hogy „társadalmi életet” csak otthon, a felnőt­tek társaságában él jen.. Ebből következik az úgyne­vezett „koravénség”, ame lyet a szülő a legritkább eset ben vesz csak észre. Csa: annyit tud, hogy a gyerme’- rendkívül „okos”. De ősz tálytársai nem okosnak, h? nem nagyképűnek tartják í nem szívesen barátkozna vele... A fő veszélyek ismeretében az „egykés szülőknek” tehá* igen óvatosnak, megfontolt­nak kell lenniök. A nehézsé gek kiküszöbölhetők. De ne riadjunk vissza az aktívabb pedagógusi segítség igénybevételétől sem! Kolozsvári Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents