Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-04 / 260. szám

n st

HtC.Y El

^MirUsp

1985. NOVEMBER 4, CSÜTÖRTÖK

Nem vetélytársak

Soproni János, a Magyar Filmhíradó szerkesztője és Márványi József, a tv-híradó főszerkesztője válaszol kérdéseinkre:

; — A legelső tehát:

van-e verseny a két ,j híradó között?

MARVÁNVI: Amíg a tvhíradónak heti két kiaiiUa volt, a filmhíradót erős ve- télytársnak kellett tekintenünk. Ma azonban a szó korábbi értelmében versenyről már aligha lehet beszélni. Fő profilunkat ma a napi aktualitások adják, a tv-híradó tulajdonképpen egy képes politikai napilap. Megpróbáljuk maximálisan dokumentálni a világ és hazánk legfrissebb eseményeit.

SOPRONI: Maga a tv-híradó léte számunkra mindenképp konkurrencia, de a verseny már megszűnt A filmhíradó tulajdonképpen képes politikai hetilap. Olyan eseményeket kell bemutatnunk, melyek nemcsak napi aktua- litásúak, hanem általánosabb érvényűek, s képi élvezetet is nyújtanak. Egy-egy filmhíradó hossza 10—11 perc. Tömören kell fogalmaznunk. Amennyire lehet, el kell kerülnünk a filmre alkalmatlan témákat. Egy gyűlésről legfeljebb két mondatot tudunk hangosan adni, másfél perc zongorázás sem elégíti ki a hangversenykedvelőket. Nemrég Szabolcsban kitaláltak egy szilvarázó szerkezetet. Ez a hírünk tizennégy másodpercig tart, de minden leírásnál érzékletesebben mutatja be a találmányt.

— Hogyan változott tehát az összkép?

SOPRONI: Frissebb, érdekesebb a filmhíradó. A külföldön is kedvelt magazin stílust erősítjük. összefoglaló képet. adunk egy-égy érdekesebb témáról. Elemezve mutatunk be sporteseményeket, szemmel nehezen követhető folyamatokat. Tetszés szerint lelassítjuk, vagy meg is állítjuk a képet.

— Milyen apparátussal dolgozik a két híradó?

SOPRONI: A filmhíradó

szerkesztőségében három újságíró, két rendező, és hét operatőr dolgozik.

MÁRVÁNYI: A televízión belül a tv-híradó teljesen önálló . szervezet, csak adás szempontjából kötött. Az apparátusunk: húsz újságíró,

két rendező, tíz operatőr, tíz világosító, tizenegy vágóasz- szisztens és kisegítők. Vidéken negyven állandó külső munkatársunk dolgozik, ezek amatőrök.

— Milyen a tv-híradó kapcsolata az emberekkel, az élettel?

MÁRVÁNYI: Tíz stábunk mozog nap mint nap az ország területén. Legtöbb vi-1 déki városban és községben | már régi ismerősként fogadnak bennünket. Számos levelet kapunk, s felvétel közben is szerzünk újabb inIGENY ES PROFIL — MIT KAPUNK KÜLFÖLDRŐL SZÍNES FILMHÍRADÓ — KÉPMAGNÓ — BESZÉLGETÉS A FILM- ÉS TV-HÍRADÓ JÖVŐJÉRŐL

vőben még frissebb, színesebb híradókkal szeretnénk meglepni a nézőket.

Dozvald János

BeSvjesÓAö í t a barcogtí*

A 30 000 holdas gyulaji vadrezervátumban befejeződött a dámszarvasbikák násza, a barcogás, amely a korábbi évektől eltérően az idén két héttel előbb kezdődött. A mostani barcogás időszakában magyar vadászok 18 pompás dámbikát lőttek. Két dámlapát arany-, három ezüst- és öt bronzérmes minősítést kapott.

ÚJ HALCSEMEGE

formációkat. Állandó ügye- letünk van a szerkesztőségben, a kintlevő, dolgozó stábokat át tudjuk irányítani váratlan, érdekes eseményekhez. Egyelőre csak telefonon, de három gépkocsinkat a közeljövőben URH- adóval akarjuk felszerelni.

SOPRONI: A filmhíradónál nem beszélhetünk ilyen frisseségről. A vasárnapi lapzárta megszabja, hogy mi kerülhet a heti számba. Előfordul azonban, hogy váratlan eseményeken mi is jelen vagyunk.

— Hogyan jutnak külföldi anyaghoz?

MÁRVÁNYT: A tv-híradó, az EUROVÍZIÓ és az INTER- VlZIÓ láncolatán keresztül hetente négyszer cserél híreket, más országokkal. A UPI telefoto-hálózatán át a világ bármelyik tájáról az adással egyidőben vesszük mi is a képet, s az azonnal felhasználható.

SOPRONI: Harminc más országgal együtt Magyarország is tagja a Nemzetközi Filmhíradó Szövetségnek. Ebben a szövetségben filmért, filmmel fizetünk. Az egyes országok listái alapján bármit megrendelhetünk híradóikból. Tőlünk főleg a magazin-riportokat veszik át.

— Ki tudja-e elégíteni filmhíradónk a közönség megújuló igényeit?

SOPRONI: Nálunk nagy

a filmhíradóval szembeni elégedetlenség. Az NDK-nak kétmillión felüli tv-nézője van, a filmhíradó mégis a régi, konzervatívabb profillal működik. A Szovjetunióban ugyanez a helyzet. Nálunk nagyobb az újkeresés. A filmhíradónak mindenképp van jövője. Az NSZK-ban tizenegymilliós tv-tábor ellenére három híradós cég is működik. Franciaországban öt híradós cég dolgozik. Színes filmhíradókat is készítenek.

— Nálunk mikor lesz színes filmhíradó?

SOPRONI: Egyelőre nem lesz, ennek 17—18 forint métere, a fekete-fehér 2.70 forintos költségével szemben. A jelenlegi 8ö normái és 200 keskeny kópiás gyártás mellett ezt nem győznénk.

— Hogyan fejlődik . tovább a tv-híradó? ;

MÁRVÁNYT: Szeretnénk a: híradó időpontját 22. órára ; stabilizálni. A jelenlegi szer- > kezeten a magyar, és külföl- « di anyagok arányán a közel- > jövőben nem változtatunk. 5 Technikai viszonylatban pró- j bálunk továbblépni. Olyan ! berendezésre lenne szülésé- : günk, amely mágneses úton j rögzíti a képet. Az úgyneve- ; zett Videotape-re már bizto- ; sította állámunk a pénzt, de : beszerezni nagyon nehéz. i

Mindent összefoglalva, a jő- 1

I

lak nemcsak megszokták, hanem meg is kedvelték az új táplálékot, és az étkeztetés idején ezerszámra sereglettek össze azon a helyen, ahol kiszórták a paradicsommagot. Most az őszi lehalászások során megállapították a szövetkezet tagjai, hogy

az ivadékok a szokottnál is szebben fejlődtek. Harmincöt dekás halakat helyeztek ki tavasszal, s az átlagsúly most eléri a 110 dekát.

J’ATTENDRAIS

Foto: Kotrocző

BERTOLT BRECHT:

KOLDUSOPERA

A Madách Színház bemutatója

A SZÍNHÁZ AZ ÖRÖK

változás művészété.

Talán az előadóművészét az, amelyik legjobban mintázza a művészet állandó forrongását, formálódását, az új kifejezésének kutatását. Itt es- téröl-estére, percröl-psrcre

alakul a mű, szemünk előtt készül az alkotás. A színház nem ismeri a többi művészetek alkotás utáni békéjét, hiszen itt semmi nem végleges. Mindennap meghalt és másnap újra feltámad a mű, örökké újítani, bizonyítani kell. Erről, az örök újításról ad most bizonyítékot a Madách Színház Bertolt Brecht Koldusoperájának bemutatásával. A színház alkotógárdája különösen nehéz próbatételt vett evvel a darabbal magára, s becsületükre szól, hogy a próbát derekasan meg- állták.

A nyár elején Budapesten szerepelt a világhírű Berliner Ensemble, ismertebb nevén a Brecht színház és emlékezetes, nagyszerű előadásai sorában a Koldusopera méltán aratott nagy sikert. A Madách Színház művészei előtt tehát kétszeresen nehéz feladat állott: színpadra állítaná a művet, de úgy, hogy újat, eddig nem ismertet adjanak. Az előadást nem érintheti az epigonság vádja, önálló és önállóságában nagyszerű müvet láthattunk. A Koldusoperának ez a két remek előadása jól- példázza azt a régi igazságot is, hogy az igazi mestermű kimeríthetetlen. Remekmű volt a Berliner Ensemble előadása, s annak nevezhető a Madách Színházé is. Ugyanannak a műnek más-más felfogását játszotta a két színház és a mű nagyszerűsége épp abban rejlik, hogy a két különböző felfogás a maga módján önálló tökéletes és egységes.

BRECHT REMEKE a polgári világ bomlásának félelmetesen hű tükörképe. A szövetségbe tömörülő koldusok szinte tudománnyá fejlesztik a pénz kicsalásának módozatait. Céget alapítanak érdekeik védelmére, amely kíméletlenül letör minden „szakmabeli” magánkezdeményezést. Ijesztő torzképe ez a valódi cégeknek és részvény- társaságoknak, akár csak a rablóvezér és a rendőrfőnök barátsága, amely segíti és megvédi a másikat — éppúgy, mint a valóságban. Ez a világ (ahogy a csodálatos koldusfinálé ki is mondja) nem tűri a tisztességet, el tapossa és félrelöki útjából azt, aki ember akar maradni. Halálra

ÚJ ELMÉLET AZ ÉLET KELETKEZÉSÉRŐL

Tenger helyetl szárazföld

Két angol tudós ismertette azt az elméletét, hogy az élet, az eddigi feltételezésekkel ellentétben, nem a tengerben, hanem a szárazföldön indult meg.

A primitív organizmusokkal végzett életfel- függesztö kísérleteik szerint, ez az elmélet sok- halta valószínűbb a „klasszikus felfogásnál”, amely a tengerek „szerves tápleveseit” tartja az élet kialakítójának.

A két angol tudós szerint a tengerben csak erősen oldott alakban vannak meg a táptalaj követelményei, amelyek közölt a komplex molekulák olyan reakciókat fejthetnek ki, hogy élő rendszerekké fejlődhessenek. Ennél sokkalta koncentráltabb viszonyokra van szükség és

ezek megtalálhatók védett szárazföldi eresztékekben. ahol felváltva szárazság és nedvesség uralkodik. A kiszáradás, a két tudós szerint, talán félbeszakítja az élet kialakulásának folyamatát, de korántsem szünteti meg, hiszen köztudomású, hogy sok fajta egészen primitív organizmus elviseli a szinte teljes dehidrációt is.

ítélik a rablóvezér Bicska Maxit is, mert túlságosan kisstílű, „becsületes” az igazi gazemberekhez képest. Ahogy ő mondja: „tisztességesebb dolog kifosztani egy bankot, mint megalapítani”. De _ rögtön eltűnik a néző elől is a x-ablóvezér romantikus alakja, amikor látjuk viselkedését az „üzleten” kívül. A rabló „magánéletében" nevetségesen nyafog és szenveleg feleségével a szerelemről. Csak úgy süt az ósdi frázisaiból a nyálas vágyódás a „szent” családi élet után. S egy ilyen „szerelmi jelenet” után ki venné komolyan ennek a kispolgárnak romantikus pózol- gását?

BRECHT ÉS A DARAB

nagyszerűsége megmutatkozik abban, hogy a mélyértelmű társadalmi morális igazságokat a groteszk különösségében jeleníti meg. Ez a meghökkentő forma annak a zseniális felismerésnek a megtestesülése, amely belátja, hogy ebben a fejetetejére állított világban a valóság is csak kifacsart, visszájára fordított alakban létezik. A groteszk nem szórakoztató eszköz, hanem az igazság megjelenési formája. Természetesen nem lehet és nem is célja egy ilyen korlátozott terjedelmű kritikának a darab mélyreható elemzése, de ez azért fontos, mivel ez a rendezés alapelve. Ádám Ottó, a rendező kitűnően látja, s az előadás megkonstruálásánál középpontba is helyezi ezt a koncepciót. Rádöbbenti a nézőt, hogy ez a furcsa, látszólag nem valóságos, stilizált játék éppen így tudja befogadni és kiteljesíteni a mű eszméit, úgy válik minden kimondott szó metsző ítéletté. S hogy ezt az elvet milyen jól sikerült megvalósítani, arra példa az, hogy a darab „kényes” mondatainál bizony felhángzanak a közönség körében itt-ott az álerkölcsös, prűd felszisszenések, mindennél jobban bizonyítva, hogy telibe talált az ítélet, „ült a találat”. Nagyszerű az előadás egysége. A legszélsőségesebb tartalmú részek is szorosan illeszkednek egymáshoz, egjd- kük kiegészíti a másikat, minden rész csak a többivel együtt létezik, mond valamit. Ez az egységesség ad módot a színészeknek is, hogy szabadon komédiázhassanak. Ezzel el is jutottunk az előadás másik, nem kevésbé jelentős érdeméhez, a színészi játékhoz. Tulajdonképpen ez maga is külön tanulmányt érdemelne, annyira nagyszerű produkciókat láthatunk.

GÄBOR MIKLÓS BICSKA MAXIJA, a nagyfokú játék- intelligencia és a remek humorérzék ötvözete. Egy-egy mozdulatával érzékeltetni képes ennek az álruhás kispolgárnak a nevetségességét, egy mosolya is elég ahhoz, hogy kinevessük kényszerű pózát. Részletekig menően tökéletes alakítás.

Psota Irén, mint Polly újabb bizonyítékát adja, hogy ő ma az egyik legnagyobb színésznőnk. Tökéletesen ki tudja fejezni figurájának egész butaságát és érzékiségét, komolykodását és felszabadult vidámságát — s mindezt any- nyi bájjal és könnyedséggel, hogy nem győzünk eleget tapsolni neki. Pécsi Sándor, mint Peacock az előadás legvitathatóbb alakja. Szerepét kiválóan, sok ötlettel valósítja meg, de talán a kolduskirály alakja szárazabb, ridegebb, üzletibb és nem annyira kedélyes, mint a Pécsi megformálta figura. És nem lehet kifelejteni a felsorolásból Márkus Lászlót, aki mint Tigris Brmvn briliáns komédiát produkál. A többi szereplők is jók. A Kocsma Jennyt alakító Ilos- vay Katalin szürke. Az egyes szereplők játéka mellett ki kell hangsúlyozni az együttes remek munkáját. Az egyénenként is kiváló alakítások egymást még erősítik, még tökéletesítik az élményt.

RENDKÍVÜLI ÉLMÉNY a Koldusopera, színházi életünk nagy eseménye és színház- művészetünk kimagasló eredménye.

Élek János

A lányoknak nem tetszett a hivalkodó őszinteség. Különösen mikor Vidorka a „múltját" teregette ki:

— Az első nővel öt évet éltem, aztán megbetegedett. Nem élte túl a betegségét. Ha túléli, talán elveszem.

— Pfuj... — mondta undorral a kövérebbik lány.

Vidorka nyálasán, sebes beszéddel folytatta: A következő nőmmel tíz évig barátkoztam. Hű volt. De mikor kórházba kerültem, nem megcsalt?! Kiadtam az útját.

— Majd a Budapest lokálban ajánlott a pincér egy nőt. Snasz volt. Egyszer felhoztam. Ahogy későre járt az idő, észreveszem, hogy megveti az ágyat: de csak egyet, kettőnknek! Olyan biztos vagy a dolgodban? — kérdeztem tőle. Ugyebár a férfi legyen önérzetes. De aztán „jó volt nálam”. De nem feleségnek! Azt nem!

Vidorka köhécselt. A lányok intettek Terikének, hogy elég, álljon fel, menjünk! Teri nyugodtan mosolygott, hagyta, hadd ismerjék meg a fiatal brigádtársak az isten lábát. Vidorka pedig nem fogyott ki a „múltjából”.

Legutóbb egy iskolázott nővel futottam. De úgy tessék képzelni, hogyha a Palatínuson megfogtam a kezét, rámszólt: Ne fogjon, lát a főnököm. Máskor: Jaj, ne karoljon belém, lát a sofőrünk. Mikor meg akartam csókolni, akkor kérem szépen: megrázkódott! Hát nekem a nő ne rázkódjon meg! Kérem, én megmondom őszintén azt is: éjszaka nem aludni akarok. Szerelemre vágyom. „Szám a szádon”. Tetszik ezt érteni? ön máris befutott nálam kisnagysád — nyúlt Teri keze felé, de az elkapta és felállt. Indult a kijárat felé. A két lány utána.

Vidorka kapkodta a levegőt: Érthetetlen, pedig engem harapnak a nők.

A kövér Zsuzsa az ajtóból visszafordult, hangjától zengett a helyiség: Süket volt a duma, rossz lóra tett, apuskám!

Galgóczy Imre

Az isten lába...

Az apróhirdetésben ez állt: „ötvenhárom éves, káros szenvedélytől mentes, jólszituált kisiparos, művelt, csinos nő, ismeretségét keresi, házasság céljából”.

A karcsú Ági, és a molett Zsuzsi úgy vélte, ez a tag Terikének a brigádvezetőnek való. Teri negyvenéves, elvált asszony, kiheverte már a „hajótörést". Imádja a színházat, természetet; szóval keresi a szépet. A férfiakkal szemben igényes, ezért sokat is van egyedül.

Az ebédnél a két lány közrefogta Terit. Mutatták az újságot, közölték, hogy ez a személy maga az isten lába. Csak meg kell fogni. Teri jóízűen nevetett: fogjátok meg. A lányok nem nyugodtak. Teri nevében és beleegyezésével levelet írtak a férfinak.

Válaszolt is Vidorka Lajos felsőrészkészítő kisiparos, aki köpcös és kopasz. A találka helye a Mosoly presszó volt.

A lányok a szomszéd asztalnál füleltek, inkognitóban.

■— Ha a brigádvezetőnk leakasztja ezt az aj- ser palit, mindennap náluk kajálunk — nyalta meg szája szélét a kövérebbik lány.

— Az idő pénz — jelentette ki Vidorka és elkezdte mondókáját!

— Hölgyem! Nem árulok el zsákbamacskát. Hogy lássa ki vagyok, elmondom a múltamat.. Először is: ettől a rendszertől kaptam egy pofont . ..

— No bumm! — jegyezte meg a karcsú Ági.

Vidorka így folytatta: valamikor csak a

pénzt söpörtem le az asztalról. Versenyistállóm volt. Harminc lovam futott. A pacikat ma is szeretem. Törzstag vagyok a lóversenyen. Nem tagadom szeretem az életet is. Telik rá. Ha nem hoz a konyhára a lóverseny, akkor ott a szakma. Kérem, nagysád! Nálam még a kisujját sem kell a vízbe mártania. Kegyed megnyerte máris a tetszésemet. Eddig azért nem nősültem, mert nem találtam meg az igazit.

Olcsó „takarmányt” próbált ki a szegedi Kossuth Halászati Szövetkezet. A legnagyobb szegedi állóvízben, a Búvár-tóban néhány éve félintenzív haltenyésztést folytatnak, s nyáron rendszeresen etették a tó állományát.

Egy-egy alkalommal három-négy mázsa paradti- csammagot szórtak a vízbe.

Az eleséget a Szegedi Korv- zervgyárból szállították a tóhoz. A kísérlet bevált: a ha-