Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-25 / 278. szám

1965. NOVEMBER 25, CSÜTÖRTÖK ■>sar NICHI Z'f&vlap 3 Különös bolt a házibolt Szégyellem magam, nemcsak amiatt, hogy a megye dolgai alapos ismerőjének szerepé­ben tetszelgem, holott íme most mégis felfedeztem vala­mi nagyon furát, mondhat­nám fantasztikusai, amiről eddig fogalmam sem volt: a háziból tot. Létezéséről Ápor- kán szereztem tudomást, s nyomban megtekintésére siet tam. Beszélgettem a házi- boltossal, megtudakoltam tő­le bodtossága feltételeit — hát hogy manapság ilyen munka- feltételek lehetségesek, ezért restelkedem csak igazán. Le­írom részletesen, olvassák el kérem és mondják el őszintén, nincs-e okom rá? Házibolt. Azért nevezik így, mert nem nyílt üzlethelyiség, hanem be kell térni az ud­varra és ott található a kis kétszobás falusi ház verandá­ján. Raktára az egyik szoba. Bizony sok nyíltárusítású bolt joggal irigyelheti tágas raktá­ráért, egyébért azonban alig­ha. Élelmiszert, meg háztartási cikkeiket árusítanak a veran­dán. Csupa előrecsomagolt, il­letve mindenféle mérlegelés nélkül is eladható áru, akár valami önkiszolgáló boltban. Liszt, cukor, szappan, Vim, mit soroljam tovább? Az áporkai háziboltos, Baji Istvánná szavait idézem: — Egyetlen bolt van csak a faluban, a mi környékünk­től messze esik, nehéz volt mindig a bevásárlás. Aztán itt a szomszédomban Fehér Gyuláné megnyitotta a házi­boltot lakása egyik szobájá­ban. örültem, attól kezdve, ha kellett valami, hát csak átug­rottam hozzá. De Fehémé csu­pán másfél évig csinálta, ak­kor a fia megházasodott, kel­lett annak a szoba. Én az­előtt varrogattam, most már nem bírom, fáj a derekam, el­vállaltam a háziboltosságot. Most már két éve csinálom a Kiskúnlacháza és Vidéke Földművesszövetkezet megbí­zásából. Nem, a helyiségért külön bért nem kapok, a villanyért sem fizetnek, pedig nincs olyan este, hogy be ne zörgetne valaki vala­miért. Sokszor hajnalban is jönnek a vevők. A háziboltban nincs nyolcórás munkaidő. Té­len a konyhából egész nap fűtőm a verandát. A rendes boltokba autón szállítják az árut, nekem az itteniből kell elhoznom. Ha az uram, aki a dunaharaszti fűrésztelepen dolgozik, itthon van, segít. Né­ha, amikor hazajön Pestről, a cipésztanüló fiam is. Kü­lönben fizetnem kellene va­Sztrehobszky István a gödöllői közsé­gi tanács dolgozója. Kereken harmincöt éve, 1930. óta szolgálja a községet kocsi- si minőségben. Alig húszéves volt, ami­kor beszegődött tűzoltókocsisnak. Hajla­mász János főjegyző volt akkor a gö­döllői önkéntes tűzoltók parancsnoka. Neki viszont Endre László, a gödöllői járás hírhedt föszolgabírája volt a fő­nöke, „vitéz” Endre László, aki később igen magas polcokra került, alispán lelt belőle, majd a Szálasi korszakban bel­ügyi államtitkár, Hitler egyik legvére­sebb kezű magyarországi pribékje. Me­rész karrierjét végül, a felszabadulás után, az akasztófán végezte. Pista bácsi — mindenki így ismeri az érdemes községi kocsist — nem szívesen emlékezik, de azért jól emlékszik azok­ra az időkre, és jól emlékszik Endre Lászlóra is, aki főszolgabírói hatalmá­nál fogva még a község tűzoltókocsijá­val is szabadon rendelkezhetett. Nem­csak a kocsival, hanem annak tartozé­kaival, tehát a lovakkal és a kocsissal is. — Megkaptam a parancsot — mond­ja kicsit restelkedve —, hogy legyek mindig készenlétben, mert hát nem csak a vörös kakas szállhat föl minden pilla­natban valamelyik gödöllői ház tetejére, hanem a főszolgabíró úrnak is bármikor kedve kerekedhet kocsikázásra. Akkor pedig, akár van tűz valahol, akár nincs, az övé az elsőség. — Milyen ember volt valójában End­re László? Elborul a tekintete. Mély redő támad a homlokán, bozontos szemöldökei kö­zött, és rekedtessé fakul a hangja. — Goromba, durva álak volt — dör- mögi —, ütötte, verte a népet. Olyano­kat tett, hogy a jobbérzésű embernek minduntalan kinyílt a bicska a zsebé­ben. Volt egy hátaslova, azon nyargalá- szott gyakran össze-vissza a községben. lakit, egyedül nem győzném a cipekedést. — A munkakönyvem nincs a szövetkezetnél, nem vagyok alkalmazott. SZTK-m sincs, se nyugdíjigényem. A boltban nagy a forgalom, havonta 40— 50 ezer forint. Húszezer forint bevételig 3 és fél százalékot kapok, azon felül már csak 1,3 százalék jár. Múlt havi elszá­molásom szerint 1107 forint il­letett volna meg, de ebből le­vontak adóra 6 százalékot, 67 forintot. Nem is csinálom már tovább ezt a háziboltosságot, a Csepel Autógyár mellett van egv nagy bolt, odamegyek dol­gozni, alkalmazott leszek. A Kiskúnlacháza és Vidéke Földművesszövetkezet vezetői­vel beszélek azután. Tőlük hallom: — Nekünk itt Kiskunlachá- zán is van ilyen háziboltunk, de az jelentéktelen forgalmat csinál. Az áporkai viszont annyit, amennyit egy egysze­mélyes kisebb bolt. — Oda viszont, mármint az egyszemélyes boltba — jegy­zem meg — a szövetkezet szál­lítaná az árut, a helyiségért, ha nem lenne a sajátja, bért fizetne és az egyszál alkalma­zott SZTK-ját, meg fizetése után az adóját is, nemde? És akármilyen kis fizetése lenne, kapna néha prémiumot, meg időnként szociális juttatások­ban részesülhetne, mondjuk üdültetésben. Erről jut eszem­be, jár-e a háziboltosnak ren­des évi szabadság? — Nem, hiszen nem alkalmazott. Szerződést kötünk vele és az kimondja, hogy a forgalom utáni százalék egyben költsé­gei megtérítésére is szolgál. Az SZTK-nak különben önkéntes tagja lehet... — De a saját zsebéből fizet­hetné. — A háziboltnák egyébként az a célja, hogy a fogyasztó a lakása közelében vásárolhas­son, ha messze van az üzlet Vagyis a lakosság kényelmét szolgálja... — Ezt elismerem. — Majdnem minden föld­művesszövetkezetnek van egy­két háziboltja, nemcsak ne­künk — mondják még a lachá- zi fensz vezetői. — A feltéte­leket országosan szabályozta felettes szervünk, a SZŐ VOSZ, mi pedig pontosan a szabályok szerint járunk el. — Ebben egy pillanatig sem kételkedem — jelentem ki és leteszem a ceruzát, félretolom jegyzetfüzetemet. — Csak arra szíveskedjenek felelni, össze- egyeztethetőnek tartják-e a szociális elvekkel, hogy a házi­boltos akár az alkalmazott ugyanúgy, vagy még többet dolgozik, munkája hasznos, mégsem élvezi a dolgozó jo­gait? Hallgatnak, nem felelnek. Azt kell hinnem, nem egyedül pironkodom. Szokoly Endre A NEHEZEN NEVELHETŐ SZELŐK KETTEN Foto: Kotroczó Valóságos átok volt Gödöllőn... De nem ám a kocsiúton, hanem a jár­dán. Ha nem tértek ki előle idejében a járókelők, bikacsökkel verte le őket az útról. Különösen képviselőválasztások idején vadult meg. El se lehet mondani, mi mindent csinált. A maga embereit itatta. Velem hordotta szét a bort hektó­számra a járásban, a községházákra meg a leventeotthonokba. Ezekben folyt a dáridó olyankor is, amikor a választá­si szesztilalom betartását ö maga, sze­mélyesen ellenőrizte mindenütt másutt, és jaj volt annak az ellenzéki gazdának, akinek italt talált az asztalán. Lassan megelevenedtek az emlékek, fölvillantak az egyszerű szavak mögül a ma már hihetetlennek tűnő jelenetek. Késő éjszaka váratlanul kiadta a pa­rancsot, hogy a kocsi hajnalban álljon a háza elé. Ellenőrző körútra indult a já­rásba. A kis falusi boltokat ellenőrizte. Kizárólag azokat, amelyeknek tulajdo­nosai nem a kedvére való felekezethez tartoztak. Berontott az ilyen boltokba, ordítani kezdett, majd se szó, se beszéd, botjával levert mindent a pultról. Megtörtént az egyik választási hadjá­rat során, hogy az ellenzék gyűlést hir­detett. Vitéz Endre László fölgyújtatott egy kunyhót a Bethlen Gábor utcában, félreverette a harangokat, megszólaltat­ta a szirénákat, és parancsára a lovas- csendőrök kivont karddal hajszolták az ellenzéki gyűlésre igyekvő választókat a tűzhöz, hogy vegyenek részt az oltásban. „Űri” cimborái ötletes, snájdig le­génynek tartották, jót mulattak az ilyen és hasonló bravúrjain. — Igazi jó barátja azért talán egy se volt — legyint Pista bácsi —, mert még a cimboráival is minduntalan összeve­szett. Nem ismert magánál nagyobb urat, megsértett, megalázott mindenkit, aki csak a közelébe került. Dr. Pohl Sándor alatta volt szolgabíró. Csöndes, komoly ember. Egyszer bál volt a lo­vardában. Endre László a nők körül ok- vetetlenkedett. Minden szemrevalóbb nőt meg akart ugrani. Nagy botrány kerekedett. Pohl Sándor szép szóval akarta lecsöndesíteni, de Endre felemelt kézzel rohant neki, hogy megüsse. Pohl Sándor lekent neki néhány pofont. Ügy állt bosszút, hogy elhelyeztette Gödöllő­ről. Amikor alispán lett, Pestre költözött ugyan, de Gödöllőtől azért nem vált meg. Ott is tartott lakást az egykori Nagyváradi utcában. Ide hordta ki a nőket egy rozoga Ford kocsin, és itt dorbézolta át velük az éjszakákat. Fele­ségét és két gyermekét elhagyta. — Csúnya élete volt — mondja még mindig botránkozva Sztrehobszky Ist­ván — utálta is mindenki. Ha megjelent a községben a Ford-ja, menekültek elő­le a népek, mert sokszor megtörtént, hogy elütött valakit, aztán ott hagyta, robogott tovább. Ment, mint az ítélet Legtöbbször részeg volt, mert a bort, azt szerette, bár nem nagyon bírta. Ha ital volt benne, még jobban garázdálko­dott. Valóságos átok volt Gödöllőn. Nem szívesen emlékszik rá ma sem itt sen­kt A tanácsháza folyosóján a nevét kiáltják: — Pista bácsi! — Engem keresnek. Indulni kell már a kukoricával — mondja és látszik az arcán, örül, mert legalább neki sem kell tovább emlékeznie Gödöllő átkára. Magyar László Elváltunk... — Kérem, én belátom, hogy sok baj van az én Pistimmel — mondja az édesanya. Ne­kem sem könnyű! Mert tet­szik tudni, elváltunk. Egyedül nevelem! Sokszor túl szigorú vagyok hozzá, máskor meg talán engedékenyebb a kelle­ténél. Hiába, hiányzik az apai kéz! — És nem lehetett volna a bajokat másként, csak válás­sal orvosolni? — A kérdésre általában háromféle választ kapunk: Az első, a határozott nem! A második választípus hát hiába próbálkoztunk. A har­madik pedig: dehogynem! Én nem akartam válni! Én még ma is visszafogadnám! A három álláspont közül általában — a gyermek szem­pontjából — a legutóbbi a legveszedelmesebb. A szülők egyike nem szűnt meg rivali­zálni ... S abban az általa ne­mesnek és áldozatosnak vélt cselekedetben, hogy visszahó­dítsa volt élete társát, fel­használja a gyermeket is. Az ilyen törekvést igen gyakran kudarc követi, s a gyermek — mivel akaratlanul is részt vállalt a sikertelen kísérlet­ből —, sajátjaként könyveli el a kudarcot! — Nem szeret az apukám! — mondja ilyenkor a tehetet­len, a két szülő között őrlődő gyermek. Milyen sokféleképpen lehet jó vagy rossz irányban befo­lyásolni a gyermek érzésvilá­gát! Volt tanítványom édes­anyja az első kategóriába tar­tozott, határozott nemmel fe­lelt arra a kérdésre, nem le­hetett volna-e másként orvo­solni a bajokat? Mindaddig nem volt különösebb baj a kisfiúval, amíg a papa máso­dik házasságában is be nem köszöntött a gyermekáldás. Zolinak — féltestvérként — öccse lett... Megpróbáltunk „mesterkedni”. Tudtam, hogy nővérével olykor kutya-macs­ka barátságban vannak. Egy alkalommal hosszan beszél­gettem Zolival: — Hogy te alapjában véve milyen szerencsés vagy, fiam! Jutkával úgy sem valami jól jöttök ki. Most legalább van egy öcsi is. Csak aztán vi­gyázz, ha nagyobbacska lesz, ne hagyd, hogy valami nyám­nyila srác véljék belőle! ‘ Meg is fogadta a tanácsot. A dacos mama is segített ne­künk, megértvén, hogy a gyer­mek lelki egyensúlya ezt kö­veteli. Mostoha öccs Zoli hozzá is kezdett a mos­toha öccs neveléséhez. Már- már úgy látszott, minden a legnagyobb rendben van, amikor a látogatóba érkező kisfiú öccsét édesapjával a kerti kis medencében találta, önfeledten lubickolva. Alig akarták észrevenni! Se a pa­pa, se az öcsi nem hagyták abba a játékot, Zoli megbán- tódott, abbahagyta az „öccs- nevelést”, amely pedig na­gyon lekötötte. A papával sem igen akart találkozni. Az édesanyjával közöltük, mi fáj Zolinak, s hogy jóvá- tegye a hibát, a legközelebbi külföldi útjáról — mi mást hozhatott volna búfelejtőként! — egy pipát hozott Zolinak ajándékba ... A dohányt már a 13 éves fiú „szerezte” hoz­zá... így tanul meg hetedi­kes korában pipázni... Lelki gondjai elől a „nagyfiúság- ba” menekült. Sőt magával vonzotta osztálytársai egy ré­szét is. Nem kevésbé furcsa a kö­vetkező eset. Laci mamája egyike volt a legaktívabb mamáknak a szülői munkaközösségben. Szívesen jött kísérőként ta­nulmányi kirándulásokra, sé­tákra. Már harmadik éve járt velünk, mikor megkér­dezte: — Nem tűnt fel az osztály­főnök úrnak, hogy Laci mi­lyen hallgatag, bátortalan, félszeg kisfiú? — De igen! Én úgy gon­dolom azért, mert az alma nem esik messze a fájától. Az anyuka is ilyen ... — Hát pedig nem én va­gyok a fája... azaz, én csak a nevelőanyja vagyok... — Ez szinte hihetetlen! Hi­szen Laci irta három év alatt a legszebb dolgozatokat az édesanyáról. Mindig nagy- nagy szeretettel nyilatkozott önről... Vagy talán nem önről, hanem az igazi mamá­járól írt, beszélt olyan szé­pen? — Nem hiszem. Az igazi mamáját hároméves korában látta utoljára, amikor a bon­tóperen a bíróság a férjem­nek ítélte a gyermeket. Az­tán majd egy évig egyedül éltek. Apja nem engedte a látogatásokat, volt felesége erkölcstelen életmódja miatt! Aztán összeismerkedtünk. Aa első házasságomból szárma­zik a nagyobbik fiú .. „ akit férjem örökbefogadott. Köz­ben Laci édesanyja is ren­des útra tért. Férjhez menü Családja van. Két apró gyer­mek! Mi már évek óta, ha nagy ritkán szóba kerül az édesanyja, a tisztelet hangján szólunk róla. Tavaly írtunk is neki, hogy látogassa meg Lacit... — Ez szép dolog volt Önök­től! — Igen ám, de erről a levél­ről Laci is tudott. Sőt a vá­laszról is, ami vagy fél eszten­dőt váratott magára ... s amelyben az állt, hogy üres kézzel nem akar jönni... meg végre rendbehozta az éle­tét... és különben is, mos­tani férje nem örülne an­nak, ha „kétlaki” életet él­ne... — Laci természetesen ezt nem értette meg! Megmon­dom őszintén, én sem egészen értem ... Szegény kisgyerek szentül azt hiszi, hogy azért nem jön az édesanyja, mert nem szereti. Nagyon-nagyon sajnálom Lacikát! A szülők válnak A szülők válnak. Gyakran megtalálják életük folytonos­ságát, de a gyermek? A leg­jobb nevelőszülő is nehe­zen tudja az édesanyát, vagy édesapát pótolni. Mi legyen Etát az álláspont? Mindenáron együtt? Civa­kodva, veszekedve, boldogta­lanul is, a gyermekért? — Nem! Az elrontott házas­ság atmoszférája mérgező! De hát joga van a gyermek békéjének, nyugalmának, jö­vője veszélyeztetése árán megszerezni a felnőttnek, a szülőnek a maga „boldogsá­gát”? Lehet, hogy vannak, akik igennel válaszolnak, de bi­zonyosan hozzáteszik, hogy az effajta „boldogság”, igen gyakran kétesértékű boldog­ság! Mi hát a tennivaló? Vi­gyázzunk családunkra, mint a szemünk fényére. S ha mégis „baleset” történt, vi­gyáznunk kell, hogy minél kevesebb áldozatot hozzanak a gyermekek a mi boldogsá­gunkért. Kolozsvári Gyula Megszüntetik az egészségtelen lakótelepeket Budaörs és Pomáz közsé­gekben folyamatosan vég­zik a szociális követelmé­nyeknek nem megfelelő, egészségtelen, túlzsúfolt laká­sok és lakótelepek felszámo­lását. Hogy az ittlakók meg­felelő házakat, otthonokat építhessenek házhelyeket, telkeket kell biztosítani a he­lyi tanácsoknak. A megyei ta­nács a házhelyek kialakításá­nak és kisajátításának költ­ségeire Budaörs részére 23 ezer, Pomáz részére padi# 52 ezer forintot biztosított. 'rsssss&ssrxjy'ssssyrssrsfsyyrsyrssssssss/, % I | Takarékos építkezés |- közügyben $ $ ^ Ritkán előforduló, de nagyon- ^ n is jóleső tényeket közölt leg- S utóbb a Pest megyei Tanács s § tervosztálya. Mégpedig azt, s ^ hogy az idei, folyamatban levő S beruházásokat átvizsgálva, több § S helyen kisebb-nagyobb megta- ^ S karításokat értek el egyes § építkezéseknél. Nevezetesen, sj ^ Bernecebarátiban, ahol már s ^ befejezték a négytantermes § iskola munkálatait, — százezer ^ S forintot takarítottak meg. Jól ^ S gazdálkodtak a tűzoltószertár ^ építők is Sáriban és Tatar- s § szentgyörgyön: ők a két léte- s sítmény megvalósításánál ősz- ^ szesen 38 ezer forinttal keve- § S sebb összeget használtak föl, S az eredetileg előirányzottnál. S Hasonlóképpen jelentkezett még s § 52 ezer forint, mégpedig a kü- S ^ lönböző községekben kutat S ^ fúró dolgozók jóvoltából. Ez, ^ S ha. az országban folyó milliár- ^ S dós beruházásokat tekintjük, ^ kevésnek tűnhet. Mégsem az. s § Különösen nem Verőce község S ^számára: ugyanis a helyi ta-^ § nács kapta meg a kétszázezer ^ S forintot annak érdekében, S hogy már jövő szeptemberben s § megkezdődjék az oktatás az S ^ újonnan épített négytantermes S általános iskolában. Ez pedig § S már halasztást nem tűrhet, ^ ^ mert a jelenlegi iskolaépület ^ ^ életveszélyes. S mivel a köz- ^ ^ ségi tanács az építkezést há- § ^ zilagos kivitelezésben vállalni ^ ^ tudta, semmi akadálya nincs — ^ ^ az időjárás viszontagságain ^ $ kívül — a munka megkezdé- ^ ^ sének. J ^ A szép példa más építkező-1 ^ két is serkenthet hasonlóra, hi- ^ szén azt bizonyítja; nemcsak ^ ^ a saját OTP betétkönyvek ősz- ^ ^ szegeinek emeléséért, de köz- ^ ^ ügyben is érdemes takarékos- ^ ^ kod ni. (b. f. P ) § ^SS7SSSS*/7SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*&

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents