Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-14 / 269. szám
10 rest MEcrei 1965. NOVEMBER 14, VASARNAP Heti jogi tanácsaink Ha a bérlő akadályozza az építési munkák elvégzését, az építésügyi hatóság jogosult pénzbírsággal kötelezni a bérlőt, hogy tűrje a munkálatok elvégzését. Az építésügyi hatóság kötelezte Z. M. olvasónkat, hogy gondoskodjon az épület karbantartásáról. Ennek a kötelezésnek azért nem tett eleget, mert a bérlő nem hajlandó az építkezés idejére a lakásból encöltözni. Milyen intézkedéseket tehet? — Kérdezi olvasónk. A bérlő köteles megengedni, hogy a hatóságilag előírt építési munkákat elvégezzék. Ha ez a munka akadályozza őt a bérlemény rendeltetésszerű használatában, bérmérséklést kérhet, ha viszont ő akadályozza a munkák elvégzését, akkor ellene élhet felmondással a bérbeadó. A bérlemény felmondása és az ezzel kapcsolatos bírósági eljárás hosszadalmas, ezért sokkal célszerűbb, ha a bérbeadó az építésügyi hatósághoz fordul azzal a bejelentesse!, hogy bérlője akadályozza a munkák elvégzését. Az építésügyi hatóság jogosult bírság kiszabásával őt arra kötelezni, hogy tűrje a munkálatok elvégzését. Olvasónk leveléből az állapítható meg, hegy bérlője elsősorban azért tiltakozik a munka megkezdése ellen, mert nem biztosítottak részére megfelelő lakást arra az időre, amíg az építkezés tart. Minthogy ideiglenes kihelyezésről van szó, az történhet szükséglakásba is. Ennek költségeit a bérbeadónak kell viselnie. Természetes, hogy a bérleti jogviszony ezzel a kihelyezéssel nem szűnik meg, és a munkák befejezésével a bérlőt vissza kell helyezni. Kiterjed-e a fegyelmi büntetés hatálya alóli mentesülésre vonatkozó rendelkezés, a módosított Munka Tör- i— vénykönyv előtt kiszabott büntetésekre is? M. I. váci olvasónk sérelmezi, hogy munkahelyén az előleg' iránti kérelmét azért utasították el, mert fegyelmi büntetés hatálya alatt áll, és a módosított Mt. rendelkezése szerint az ilyen dolgozó nem részesülhet a fegyelmi büntetés céljával összeegyeztethetetlen kedvezményekben. Olvasónk kérdezi: — vonatkozik-e a Munka Törvénykönyvének a fegyelmi büntetések mentesítésével kapcsolatos rendelkezése a módosítás előtt kiszabott büntetésekre is, vagy pedig nem? A Munka Törvénykönyv végrehajtási rendelete alapján, az a dolgozó mentesülhet a fegyelmi büntetés hátrányos következményei alól — az új rendelkezés szerint — akinek fegyelmi büntetését 1965. január 1. napját követően szabták ki. A 9/1964. Mü. M. sz. rendelet 99. §. (1) bekezdése kimondja, hogy az 1965. január 1. napja előtt kiszabott fegyelmi büntetés esetén az Mt. V. 172. §. rendelkezéseinek alkalmazására nem kerülhet sor. Ez a rendelkezés szabályozza, hogy a fegyelmi büntetés hatálya alatt álló dolgozó a fegyelmi büntetés hatálya alatt elesik az ott felsorolt kedvezményektől. Olvasónk kérelmét a fenti címen tehát nem tagadhatták volna meg. Az áthelyezést elrendelő intézkedésben közölni kell a dolgozó új munkahelyét is. Több levél érkezett szerkesztőségünkbe, és olvasóink írják, hogy a vállalat igen ritkán van abban a helyzetben, hogy az áthelyezés időpontjában közölhesse a dolgozó új munkahelyét is. Kérdezik: — a munkakörön, és a munkabéren kívül feltétlenül kell-e közölni az új munkahelyet is, és ennek elmaradása érvénytelenné teszi-e az áthelyező intézkedést? A Munka Törvénykönyve előírja, hogy á'helyezés esetén közö'ni kill a dolgozóval a munkakör és a munkabéPolémia és vélemény csak magával törődik. A pszichológus azt is mondta: ,,A megelégedettség azt jelenti : mindig felmérem az adott realitásokat és ehhez mérem további szükségleteimet”. P. Gábor — noha azt mondja, hogy hivatása megtanította józanul, reálisan gondolkodni — nem méri fel a realitásokat. Mindent: lakást, külföldi utazást, berendezett háztartást, szép ruhákat, anyagi jólétet — most szeretne, amíg fiatal. Külön-'külön ezek olyan igények, amelyeket minden ember magáénak vall hat, s töreikszik is kielégíteni ezen igényeket. De nem egyszerre, és nem anélkül, hogy maga is nyújtana érte valamit a társadalomnak! Ez a fiatal mérnök a boldogságot anyagi jóléten alapuló tartós folyamatnak, hogy úgy mondjam: életformának véli. Pedig — s most ismét a pszichológust idézem — a boldogság mindig alkalmi. „A boldogságnak, az egyensúlynak nem lehetünk eleve részesei, meg kell teremteni” — figyelmeztet a lélektan tudósa. Ebben — szerintem — az is benne van, hogy a boldogság nem jár nekünk, másoktól, a társadalomtól, hanem újra és újra meg kell küzdenünk érte. S nem is csak a saját boldogságunkért: a másokéért is! Pénz, anyagi jólét? Természetesen, az is kell a boldogsághoz. Egészség? Még a pénznél is fontosabb. Az élet tartalmát, értelmét azonban a munka, a küzdés jelenti. Ez emelte ki az embert az állatvilágból, s ez viszi előre a társadalmi haladást. A munka önmagunkért, s a szűkebb és tágabb közösségért. Én is tisztelem a realitásokat, hiszen matematika-fizika szakos tanár vagyok. Az egyén és a társadalom szoros kapcsolata, egymásrautaltsága pedig — realitás. Ezt előbb vagy utóbb mindenkinek meg kell tanulnia. Lehet, hogy velem is vitatkozni fognak mások, nem mindenben értenek egyet velem, dehát — én sem tankönyvet akartam írni a boldogságról, csupán — vegyék úgy, — hangosan gondolkoztam ... Ny. É. '///////////////AW////////////////////////////////////////////////>y/////////////yy/////////////////////////////////////////////////^ • Foto: Kotroczó Mi vagyunk az elkényeztetettek... mint az a közelmúltban elo^ fordult velem, reggel azzal léptem át az egyetem kapuját, hogy elutasították lakáskérelmünket. Hogyan rekeszszem a tantermen kívül rosszkedvemet? Csak úgy tehetem, ha képmutatóan jókedvűnek mutatkozom. — Ha mar az őszinteségre kanyarodott a szó — gondolkodik hangosan a férj — beszélni kell arról is, hogy £ boldogság egyik feltétele az őszinteség. Nemcsak az ember egyéni életében, a nagyobb közösség, a társadalom életében is. — De ha őszinték vagyunk — kapcsolódik a gondolathcw az asszony —, sokan az őszinteségünket követelődzésként értelmezik. És a szemünkbe vágják: hogy nagyon igényesek vagyunk, vagy azt, hogy mi vagyunk az elkényeztetettek. Ez nem igaz. Azért, mert az éveink száma majd egyidős a szabadsággal, országunk jobbra fordulásával, még nem jelenti azt, hogy mi könnyen jutottunk el a tanári katedráig. Egyetemi éveim alatt dolgoztam, tanítottam, hogy tanulhassak. Miért mondják mégis, hogy elkényeztetettek, követelődzők vagyunk? Miért lehetetlen igény az, hogy megteremthessük a magunk kis otthonát? —pr— — Kőpadlós, sötét kis helyiségben lakunk... — váltja prózára a panaszt az ifjú asz- szony. — Ezért nem teljes a boldogságunk. Pedig amúgy nagyon boldogok vagyunk. Szeretjük egymást, nagyon szeretjük a munkánkat.. A férfi közbevág. — Nehogy azt higgye, hogy követelődzni akarunk. Nem erről van szó. Amíg hét esztendeig egyedül éltem Békéscsabán, soha egyetlen kérő szavam nem volt. Tudom, hogy taníttatásom nagy terhet jelentett az államnak. Azzal viszonoztam, hogy szívvel tanítottam a rám bízott fiatalokat. Nemcsak a kötelező órákon, sokkal többet annál. Építettem Dunaújvárost, voltam építőtáborban, a Hanságban. Minden nyáron dolgoztam, vagy úttörőKkel, a sportolókkal töltöttem szabad időmet, — A boldogság ilyen hétköznapi dolgokból tevődik össze, mint például az, hogy önálló otthont teremthessünk magunknak — tűnődik az asszony. — Tőlünk, pedagógusoktól azt várják, hogy őszinteségre neveljük a fiatalokat. Csakhogy ehhez az kell, hogy mi magunk is őszinték legyünk. De mi van akkor, Gotlollo. Agrártudományi Egyetem. Tanári szoba. — Roczkó Krisztinát keresem ... — nyitok be az ajtón. Fekete köpenyes, csinos arcú fiatal nő nyújtja a kezét. — Ondrik Istvánné... — s mert látja meglepetésemet, hozzáteszi: — A nyáron mentem férjhez. — Tehát boldog? Rövid tűnődés után válaszol: — Igen is, meg nem is... Harmadik esztendejét kezdte szeptemberben, mint az orosz nyelv tanára. Ebből egy évet Békéscsabán tanított, a gimnáziumban. Tavaly ősszel került az Agrártudományi Egyetemre, Tanít, fordít, lektorál. A férje is tanár, már nyolc esztendeje. Testnevelést tanított a békéscsabai gimnáziumban, onnan került Gödöllőre az idei ősszel. — Hogy érti válaszát? Mielőtt azonban felelhetne, férje lép be a tanári szobába. Soha jobbkor. Együtt izgalmasabb vitatkozni a boldogságról. ö válaszol elsőnek, méghozzá kedvenc költőjének szavaival: „A nősüléssel évekig kivárunk, pártában fogy aránk legszebb [kora, s ha végre a lányt elvesszük: [lakásunk tengernyi pénzért vízcseppnyi [szoba.” élni!” „Én többre vágycm. ennél!” Idézhetném tovább, de ahhoz, amit bizonyítani akarok, ez is élég. A cikk végén sereg es tői tódultak fel bennem az ellenvetések. Hogyan? Hát az egyénnek nincs semmi kötelezettsége a társadalommal szemben? P. Gábor részletesen elsorolta, mit kíván magának az élettől, a társadalomtól. De mit ad — ő a társadalomnak?! ... Azt mondja, szereti a hivatását. Feltételezzük, hogy a munkáját becsülettel el is végzi. Dehát — ezért kapja a fizetését! Azt a kétezerkétszázat, amiből — mint mondja — nem jár rongyosan és nincsenek garasos gondjai, de ő ennél többre vágyik. S arra nem gondol, hogy mások ugyanennyiből vagy kevesebből családot tartanak el?! — Tegyük fel, hogy P. Gábor rendesen megdolgozik a fizetéséért. És ezenkívül, mit tesz? Mit tesz azért, hogy a vágyai, anyagi-szellemi igényei minél előbb teljesülhessenek? S mit tesz a mások, a közösség vágyainak kielégüléséért? Azt mondja egy ■ helyen: „Én is tudok lelkesedni a szépért, nagy, emberi célokért __” Lelkesedni — kevés. Tenni is kell valamit a nagy, emberi célokért! Élezzük ki egy kissé a kérdést: mi lenne a társadalommal, — s benne P. Gábor igényeivel — ha mindenki csak a köve- tel-oldalát fogadná el az életnek, s a tartozik-oldalról megfeledkezne?! Hogy él ez a fiatalember a társadalomiban? Nyugtalanítják-e őt az emberek, a sok-sok P. Gábor kis és nagy gondjai? Félek, nem. Dehát mit gondol: ki oldja meg azokat? Mindig csak mások?! ... P. Gábor a boldogság meghatározásából kissé önkényesen ragadta ki a neki tetsző gondolatokat. A pszichológustól csupán azt idézi: „A boldogság a szükséglet és a megszerzés viszonya, amikor az ember sorozatosan megkapja azt, amire vágyik ...” Csakhogy a pszichológus egyebet is mond: „Az egyén egyensúlya csak akkor jöhet létre, ha figyelembe veszi mások érdekeit, a közösséget”. P. Gábor azonban — tisztesség ne essék — Á z ablakon át látni a ködbe burkolózott vén Dunát, itt terelgeti lomha hullámait a kert alatt. Csömör József, a Ráckevei Járási Pártbizottság agitá- ciós-propaganda osztályvezetője kinéz az ablakon, s szinte csak magának, elgondolkozva kezdi: — Amikor ennek az ismeretlen fiatal mérnöknek, P. Gábornak a szavait olvastam a múlt vasárnapi újságban, az érdeklődéssel együtt nőtt bennem valami rossz érzés is. Különös dolog ez — mondja hirtelen visszafordulva: — abban, amit elmond, vannak részágazságoik is. Olyan kívánságokat, emberi vágyakat tolmácsol, amelyekkel egyet kell érteni. Minden érdeklődő természetű ember szeretne utazni, világot látni, könyveket gyűjteni, szép otthonban élni — egészében véve, valahogy még sincs igaza. — Sokáig gondolkodtam, mi a hiba P. Gábor felfogásában. Aztán rájöttem: az önzés. Az örökös én. „Az én vágyaim”; „Én nem akarok így Az orvos szemével ! — Ha a véleményemre kíváncsi — válaszol kérdésemre dr. Farkas László, a péceli MÁV utókezelő kórház igazgató-főorvosa- mint ember és orvos csak azt mondhatom: a boldogság a lelki magatartástól függ. S ha egyenesen megkérdezné azt is, hogy boldog vagyok-e. azt mondanám, hogy a vidám emberek fajtájához tartozom. Ez bizonyos értelemben boldogságot is jelent. És ha hozzáteszem azt is, hogy orvos vagyok — nem kell hozzá külön magyarázat, hogy mikor gyógyul hamarabb a beteg, ha az orvos ideges, rossz kedvű, vagy ha derűs, kiegyensúlyozott? Tudom, hogy ez nem egyszerű, rendkívül erős önfegyelemre van szükség ahhoz, hogy az ember túl tudjon emelkedni a kudarcokon, a csapásokon. Azonban mi vagyunk azok, akik az életünket alakítjuk, és nem a sors. Olyat} lelki magatartást kell tudni kialakítani, amely nem engedi meg az ingadozásokat, önuralomra van szüksége annak, aki boldog akar lenni. Minden ember boldog akar lenni, de legtöbben nem tudják, hogyan lehetnek azok. A boldogság nem külső tényezőkön múlik elsősorban — pénz, autó, karrier mit számít akkor, ha nincs egészség? Eltekintve olyan betegségektől, mint az öröklött szervi bajok vagy más, súlyos betegségek, gyakran aggodalmaskodásukkal, félelmükkel beteggé teszik magukat az emberek. Soha nem beszéltek annyit betegségekről, mint mostanában, és soha nem volt annyi orvoshoz „járó’* ember, mint most. Ismeretes, hogy milyen nagy szerepet játszik a gyógyulásban a kedvező lelkiállapot — és megintcsak a lelki magatartás kiegyensúlyozottságára utalhatok. Tárgyilagosan kell megítélnünk az életünket. Körülményeinket a magunkhoz hasonló emberekéhez viszonyítsuk, és legyen mindig valami, ami előreviszi az embert. Ha visszagondolok ifjúkoromra, — most hatvannégy éves vagyok, — nem emlékszem olyan időszakra, amikor boldogtalan lettem volna. Pedig nagyon nehéz volt odáig eljutnom, hogy orvos lehessek. Hétéves voltam, amikor meghaltak a szüleim, a bátyáim neveltek. Érettségi után, az egyetemen már nem tudtak segíteni. Voltam közben kifutó, címíró, minden az égvilágon, fillérekért — de nem éreztem magam szerencsétlennek, mert arra gondoltam, hogy mindez csak hozzásegít célom eléréséhez. És mi lett azután? Díjtalan gyakornok voltam, kórházban bentlakó, „internista”, aki mindössze csak enni kapott. De szívósan dolgoztam, mert akkor már az éltetett, hogy segédorvos lehetek, és lesz alkalmam kísérletezni. Végül — szakvizsga után — szülész alorvos lettem, 131 pengő fizetéssel, abban az időben, amikor egy jobb ruha 3—400 pengő volt. Harmincnyolcadik éve vagyok orvos, 13 különféle orvosi állásban dolgoztam eddig. Éppen most várom, hogy mi lesz az eredménye egy kísérletemnek — és ha sikerül, nagyon boldog leszek, mert több emberen tudunk segíteni. A boldogságot meg kell tanulni — nem születik velünk. Shakes- peare-t idézhetném: „Semmi sem jó vagy rossz, a gondolat teszi azzá*'. Véleményünk a dolgokról — nem mindegy, hogy milyen. Tárgyilagosság, derű, kiegyensúlyozottság, s a másik ember megértése, a segíteni akarás — boldoggá tehet bennünket. Lejegyezte: Juhász Erzsébet 1 ren kívül az új munkahelyét is. Ez az intézkedés a dolgozó védelmét szolgálja, mert a munkahely közlésének hiányában a dolgozó esetleg nem tudja, hogy érte-e őt az áthelyezés folytán sérelem. Munkaviszony felmondása alkalmatlanság címén. S. J. olvasónk írja, hogy a gyárban minőségi ellenőr beosztásban dolgozott éveken keresztül, jutalmat is kapott, állását mégis felmondta a vállalat alkalmatlanság címén. Jogos-e a vállalat intézkedése, hóvá forduljon panaszával? — Kérdezi. A munkaviszonynak alkalmatlanság címén történő felmondására akkor kerülhet sor, ha a dolgozó fizikai, szellemi képességeinél fogva nem alkalmas az általa betöltött munkakör ellátására. Az a körülmény, hogy a vállalat éveken át változatlan beosztásban foglalkoztatta, még nem teszi az ezen a címen történő felmondást érvénytelenné. Itt válaszolunk E. K. da- basi olvasónk kérdésére is, aki levelében azt is megírta, hogy tíz éve dolgozik a szakmájában, és a gyakorlati tudására hivatkozással megtagadta a munkakörére előírt képesítési feltételek megszerzését, a szaktanfolyam elvégzését. Ezt követően alkalmatlanság címén munkaviszonyát a vállalat felmondta. Alkalmatlanság címen fel lehet mondani a rendelkezések szerint annak a dolgozónak is, aki az előírt képesítési feltételeket nem szerzi meg, illetve a munkaterületével kapcsolatos szaktanfolyam elvégzését megtagadja. Minthogy egyik olvasónk leveléből sem állapítható meg a teljes tényállás, mert egyoldalúan közük a körülményeket, ezért azt tanácsoljuk, forduljanak a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz panaszukkal. Megilleti-e a dolgozót a sorkatonaság idejére is szabadság? H. Z. nagykőrösi olvasónk írja, hogy erre az évre három nappal kevesebb szabadságot írtak ki részére, mivel sorkatonai szolgálatot teljesített. Olvasónk kérdezi: — jo- gos-e a vállalat intézkedése? A Munka Törvénykönyve részletesen felsorolja, hogy melyek azok az esetek, amikor a munkaviszony szünetelésének tartamára is megilleti a szabadság. Ezek között a sorkatonai szolgálat ideje nem szerepel, csupán a tartalékos katonai szolgálat idejére jár szabadság. Olvasónkat annyi munkanap szabadság illeti meg, ahány ledolgozott hónapja van ebben az évben. Dr. M. J.
