Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-14 / 269. szám

1965. NOVEMBER 14, VASÁRNAP PEST MEGYEI kMMaP 11 éOk w — Látja, nagyon rossz már ez a csatorna. Lyukas, rozsdás, csak a szentlélek tartja. — Hát, bizony, eljárt felette az idő. Lehet, vagy húszéves. — Huszonkettő. Pontosan annyi. — Akkor nem is lehet ezen cso­dálkozni. öreg ház, öreg csatorna, ki kell cserélni. — Na látja, éppen ezért hívattam. Magára gondoltam. — Helyes, nagyon helyes. A jó öreg Sakter megcsinálja. — Na-na, hiszen alig harmincéves. — A szakmában nénikém, a bádo­gosságban öreg. Csak tessék nyugod­tan rámbízni. — Hallottam, hogy Németország­ban műanyagból csinálják az esőcsa­tornát. — Meg is bánták. Szétfagy. Tessék elhinni, hogy nem bírja a hideget. — Na, de nem rozsdásodik. — Az igaz. De tönkremegy. Nincs köszönet benne. Az idén nálam nya­ralt egy német házaspár, ők mesél­ték. — Tényleg? — Bizony. Az ő házukon is volt. De már csak volt... — Van jó bádogja? — Nekem ne lenne! A lehető leg­jobb minőségű. Csak a jó kuncsaft­jaimnak árulom el, hogy valódi francia lemez. Az egyik sógorom nagybátyjának unokatestvére egy pesti vasboltban dolgozik. Tőle ka­pom. — Hát ez a külföldi anyag egy ki­csit megdrágítja, de tessék elhinni, megéri. — Tehát. — Öt méter csatorna, méterenként ötvennégy forint, na meg a munka­bér, de az igazán minimális, három­százötven forint. — Kicsit sok. Na, de nem baj. Mi­kor kezd hozzá? — Még délután. Bár nagyon sok a dolgom, de régi kuncsaft... Szóval, délután jövök. A mester kilép a kapun és egy ötvenest nyom a rá várakozó segéd­je kezébe: — Szaladj el, fiaim, a ktsz-be, hozzál három méter esőcsatornát... Tóth István Ügy lépett fel a villamosra, mint egy rajongva ünnepelt dizőz. Aranyszőke, magas mfl- kontyot viselt és vajsárga kö­tött ruhát. Izgatóan karcsú, szép lábai, voltak. Megállt az üres peronon, s égkék szemei­vel végig pásztázott a kocsi utasain. Húszéves lehetett, egy perccel se több, s máris nagy sikerek, büszke hódítások, győztes szívcsaták édes izgal­ma vibrált ajkain. Ilyen kétlábon járó tünemé­nyek alakját lopják emlékeze­tükbe a háztáji élettel ujjat húzó férjek. Ezek a telivér- karcsú, festett démonok ront­ják el az otthon gondosan el­készített tejfeles tökfőzelék ízét; miattuk lesz étvágytalan a nagyevő is ... A vágy izgága ördöge ez egyszer nem hagyott nyugod­ni. A kis aranyszőkét az újabb megállónál felszálló tömeg vé­letlenül mellém sodorta. Ek­kor már — bevallom — forrt bennem a szándék ... Feláll­tam és mögé lopakodtam. Par­fümjének rafinált illata elká­bított, mint a novokain. A házasság védőszentje bo­csássa meg nekem, ha most nem szállók le a Sóbálvány téren, hol népes családom terí­tett asztalnál várja jöttömet. Fura a sors, ki hitte volna, hogy a Tubarózsa utcai megálló előtt elvesztem jobbik esze­met, s leszállók a Mütyürke köznél, s ámokfutóként köve­tem lépteit... Egy klinika sárga falú épüle­téhez értünk; már csak né­hány, röpke tyúklépés válasz­tott el egymástól. Elhatároz­tam, hogy történjék bármi is, végre megszólítom ... | smeröseim szerint biztos érdekházasságot J- kötök — különben, hogy vennék el olyan csúnya nőt, mint LEA. Szó, szó, valóban elég csunyus, inkább csak sötétben lehet mutogatni és pár évvel idősebb ts. Ö már megvolt előttem egy negyedszázad­dal, ez részben jó, ha megtör a jelen, mesélget majd a régi szép illőkről. Ami pedig az érdekházasságot illeti, azt hi­szem, van némi vagyona. A két gyerekben biztos vagyok, meg egy kripta Rákoson, a töb­biről csak homályosak a sejtéseim. Végeredményben a lelke az igazi érték —, ahogy például a főnökét védi. Egy nagy és fontos vállalat igazgatójának a titkárnője. Aki ehhez az igazgatóhoz be tud menni, az minisz­ter legyen a talpán, vagy nem is tudom, mi. Teljesen biztos, hogy engem is így véd meg majd az élet viharaival szemben, és ebben van valami megnyugtató. Tí/f egjegyzem, ahhoz képest, hogy himlőhe- IrJ lyes és a ballába két számmal, hosszabb, mint a jobb, igen nehezen állt kötélnek. Pe­dig ifjú vagyok és kimondottan szép, egy affé­le férfi Lollobrigida, s találmányom a látha­tatlan televízió, szép sikerekkel biztat. S elein­te mégis elhárította közeledésem. Pedig mi­lyen szenvedélyes levelekkel ostromoltam. „Én édes asszonyom, ha az enyém lesz —, fohászkodtam hozzá — lehozom magának a csillagokat az égről, tenyeremen hordom, s azonkívül a kívánt pillanatban meghalok én Semmi — átnézett rajtam, mintha H-20 lennék, még a szerenádom se hatotta meg. Ott álltam éjnek évadján sötét ablaki alatt, Burkus Buga Bandi bandájának közepén, egy mrrződtetett operaénekessel a hátam mögött, aki nevemben szívhez szólóan énekelte: — Csak eeegy kislány van a világon .., M indhiába, s ha egyszer nem vesz tíz kiló krumplit a piacon, talán máig sem jegye­sem. Szokás szerint körülötte ólálkodtam, hogy bármikor átnyújthassam meggyötört szivem, mikor a gumókat vásárolta. Nehéz volt, kutatva nézett körül —, merre van egy cipelnök? Nem tétováztam, erős karjaimmal megra­gadtam a kosarat és makacsul megindultam mellette. Először tiltakozott, mire kitörtem: — Vagy vihetem a krumplit, vagy halálom e percben létrejön! És azonnal el is kezdtem magamat fojtogat­ni. r-innyi állhatatosság megragadta, az a szép tL lellte rábeszélte a testet, elfogadott a burgonya mellé garnirungnak, sőt. nemsokára vőlegénynek. Bizony, immár az ám, gyűrűs jegyesem — ámbár igen tartózkodó. Cviki pu­szi a legintimebb bizalmasság, de tegnap mégis sikerült megtörni erényét. Eleinte húzódozott, szabódott, ellenkezett. — Nem! Nem! — zihálta — azt soha. Nem bírtam magammal. — Elvégre a vőlegényed vagyok. Úgyszól­ván férjed — mi az, hogy nem? E lpilledt, éreztem, ereje elhagyja, ernyed­ten mondta: — Na jól van, jól van, nem bánóm, menj be az igazgatóhoz ... Nagy J. József Nyugdíjasok — Ne csináljon botrányt! — Ezt nem lehet túlélni!,.. — Legalább ne sírjon. Már idenéznek. — Szegény áldott jó Róza néni... — Mikor halt meg? —. Ma. — Részvétem. Sokat szen­vedett? — Semmit. Egy sóhaj és zutty! Nemes' lelke elhagyta porhüvelyét. — Mi baja volt? — Vérnyomás uram, a vér­nyomás. — Mint nekem. Mennyi? — Már nem is mérték ... — Ismerem azt... — Csupa víz volt a lába. — Éppen fürdött!? ... — Ne kérdezzen marhasá­gokat. — Még élhetett volna? — 20 érvig. Műhiba. — Bizony .. . — Milyen áldott asszony 'volt,.. — De neki most már jó ... — Pótolhatatlan veszteség. — Magának kije volt? — Nekem? Nem is ismer­tem. Nem nekem halt meg. — Hát kinek? Amíg maga jött, itt a szomszéd asztalnál beszélték. — Ja ... — Ilyen az élet. Holnap is bejön? — Hát hova mennék... — Szokott idő-ben? — Persze ... Hát viszlát. — Alászolgája. Deák Gusztáv MlWOlO Hirtelen befordult a klinika kapuján, mosolyogva köszönt a portásnak, s eltűnt a lépcső­ház labirintusában. A kíváncsiság sarkallt: ki lehet ez a mesebeli tündér, aki I elvezetett engem a pokolba? S ; mi dolga van itt?... Izgatottan léptem a portás i elé. — Bocsánat, jó uram —, da­dogtam mekegve, a zöldfülű kisdiák leküzdhetetlen zavará­val — az előbb egy szőke hölgy jött be a kapun. Ismeri az illetőt? — Hehe... — vigyorgott a csupaháj ember — Mártuskát kérdi? Hogyne Ismerném!... Asszisztensnő a bullakamrá­ban ... Zoltai András KERESZTREJTVÉNY | VÍZSZINTES: 1. A 140 éve alapí- j tott Magyar Tudományos Akadé­miának a Nyelv- és Irodalomtu­dományok, valamint az Agrártu­dományok osztályán kívül az alábbi legfontosabb osztályai mű­ködnek. (Folyt, a függ. 13. és 8. sz. sorokban.) 13. Az alkotás egyik formája. 14. Bénulás. 15. Fém. 16. Sonka. 18. Szeszes ital. 20. A változó csillagok egyik típusa. 21. Cipeli. 23. A mai Angliát lakó kelta nép tagja. 25. Fehérnemű. 26. Folyó. 27. Ócskaság. 28. Vissza: zamat. 29. Dunántúli népi hímzés. 31. Kevert: írom. 32. Pest megyei község, de női becenév is. 33. Semmirekellő, hitvány. 35. Kicsi­nyítő képző. 37. Szín. 38. Növény­támaszték. 39. Latin ellentétes kö­tőszó. 40. Fehér szőrzetü ember, vagy fehér tollú madár. 42. Lab­dajáték. 43. Közel-keleti állam la­kója. 45. Belga iparváros. 46. A függ. 34.-ben említett költő ismert hősének névbetűi. 47. Széjjel szed. 48. Délceg. 50. Üdítő ital. 51. Fi­gyelmeztet. 52. Európai nép. 53. Kötőszó. 54. A függőleges 12. sz. fordítottja. 55. A MTA első elnöke, aki 1826-ban 30 ezer kötetes könyv­tárát az Akadémiának ajándékoz­ta. 56. .... hagyományai (Kár­mán József műve.) 57. Testrész. 58. Zeneszerzőnk, az MTA tagja volt. 59. Kímél. 61. Fosztóképző. 63. A Lett főváros egykori neve. 64. Téli sporteszköz. _ FÜGGŐLEGES: 2. Kezelni, gyó­gyítani. 3. Kossuth-díjas író- (Sán­dor). 4. Csillag — angolul. 5. Era keverve. 6. Gépkocsik országjel­zése. 7. L. H. 9. Ez évi. 10. Köz­terület. 11. Előd. 12. Állóvíz. 17. Költő (József, 1843—1921). 19. Ele­mi csapás. 21. Az Allatkert egyik kedvence. 22. Mennyiséget fejez ki. 23. Főzelékféle. 24. Női név. 26. .... remete; Kossuthot nevezték így, száműzetése idején. 29. Férfi­név. 30. Ilyen a jő víz. 34. Költőnk. 1865-től 12 évig az Akadémia fő­titkára volt. 36. Tönkretesz. 41. Inzultál. 44. A nagybőgő ismert magyar virtuóza (Aladár). 46. A japán császár címe. 48. A Kennedy elnök elleni merénylet színhelye volt. 50. írószer. 52. Névutó. 53. Harapni. 55. Morzejelek. 56. Hamis. 58. Szóösszetételekben: élet. 60. Ró­mai hatos. 62. Nógatás. 63. Azonos római számok. BEKÜLDENDŐ: a vízszintes 1., függőleges 13., 8., 34., valamint a vízszintes 55. és 58. sorok meg­fejtése. V. Gy. AZ OKTOBER 31-1 KERLSZT- R EJT VEN if HELYES MEGFEJTÉ­SE: Emlékezünk rád, fénylő Auró­ra, a hajnalunk kezdődőit meg veled. A békéről, a földről, Szmol- nij, Dekrétum, a Téli Palota. KÖNYVJUTALMAT NYERTEK: Szűcsi Erzsébet Tápiósüly, Hámán Kató u. 7. — Brünner Antal Tököl, Piac tér 9. — Mocsári Andrásne Maglód, Steinmetz u. 40. — Csányi Ferenc Aisógöd, Ady Endre u. 3. — Barátit Zsuzsa Pécel, ísaszegi u. 1. — Nagy Sándor Isaszeg, Ady Endre u. 25. — Katona Teréz Bu­dapest, Vili., Bacsó Béla u. 45. — Fehér Mária Szigetszentmiklós, Rákóczi u. 12. — Papp Jánosné Tápióság, Kültelek. — Márta Ist­ván Fót, Dózsa György u. 16. G YERMEKREJTVEJVY PAJTASOK! Százhuszonöt évvel ezelőtt, 1840. november 14-én szü­letett a modern festészet nagyje­lentőségű úttörője, a francia imp­resszionista festőművész. Művésze­téről így nyilatkozott: ,,Ügy fes­tek, ahogy a madár énekel’*. A művész nevét a rejtvény vízsz. 13 sorában találjátok. b ti 5 ű> b 8 9 U“ RT" at8 BT ru U«» <T oi n­tar' VÍZSZINTES: 1. Óriás Gábor névjele. 3. Az is­kolaigazgató tréfás neve a ne­bulók között. 7. Megtévesztő szán­dékkal utánoz. 9. Iparos ember. 10. Tegnapután. ll. Álarc a szín­padon. 16. Község a ráckevei já­rásban. 18. Szintén. 20. Becézett Teréz. 21. Értesítést küld. 23. Rág­csáló állat. 24. A Tisza két part­ja!?! FÜGGŐLEGES: 1. Nagyon kapzsi — fordítva. 2. A Duna mellékfolyója Csehszlová­kiában. 3. Bőséges evés-ivás disz­nóöléskor. 4. Mint a vízsz. 18 sor. 5. Verscsengés. 6. Innivaló. 8. Egyező példányt készít az eredeti­ről. 12. Megtalálni igyekszik. 14. Visszafizet. 15. Sütemény fajta. 17. Elénk eszmecsere. 19. Suttogó hangon mond. 22. Fonetikus más­salhangzó. PAJTASOK! A megfejtett nevet írjátok le egy levelezőlapra és 1965. november 22-ig küldjétek be a szerkesztőségbe. A helyes meg­fejtők részt vesznek a novemberi jutalomsorsolásban. Az 1965. ok­tóber 31-i rejtvényünk helyes megfejtése: Rudolf. Stefánia. Az októberi nyertesek névsorát a jö­vő vasárnapi számunkban közöl­jük. magáért, a fekete hajáért”.

Next

/
Thumbnails
Contents