Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-03 / 259. szám
1965. NOVEMBER 3. SZERDA PEST UECVEt ttfírSap Két műszak a gépjavításban Terv szerint halad a kukoricatörés és a mélyszántás Dicséret az AGROKER-nek — Jelentés a budai járásból Október 29-én befejezték az őszi vetést és ezzel a végső szakaszukhoz értek az őszi munkák a budai járásban. November 1-ig a kukoricatörés hatvan százalékát, az őszi mélyszántás mintegy 55 százalékát végezték el, tehát még hátra van ezeknek a munkáknak a jelentős része. Bence Imre, a járási tanács főmezőgazdásza így nyilatkozik erről: — Számításunk szerint — ha nem lesz túlságosan rossz időjárás —a kukorica törésével november végéig, a szárvágással és a mélyszántással december elejéig végzünk. A járási főmezőgazdász számítása a tizenegy gépállomási nehéz traktoron és a 67 termelőszövetkezeti szántógépen alapul, amely teljes erővel részt vesz a késő őszi munkákban. Nincs huzamosabb gépkiesés. Egy-egy gép javítása csaik órákig, de legfeljebb egy napig tart idén ősszel. Ezt elsősorban a gépállomás, illetve a termelőszövetkezetek gépszerelőinek, másodsorban pedig az AGROKER-nek lehet köszönni. A szerelők a legtöbb helyen két műszakban dolgoznak, azért, hogy a nyújtott műszakban dolgozó traktorosokat az esti órákban is ki tudják szolgálni. Az AGROKER viszont maximálisan és idejében biztosítja az alkatrészeiket a budai járás mezőgazdasági gépparkjához. A főagronómus által megjelölt határidőt tehát meg tudják tartani a budai járás termelőszövetkezetei. Ráadásul ez a határidő csak néhány lemaradó tsz-re vonatkozik, mert a legtöbb szövetkezet ennél előbb végez. A sóskúti Béke és a toki Egyetértés például még ezen a héten, vagy legfeljebb egykét nappal később befejezi az idei őszi munkákat. N. L ÖRKÉNYI DRAMA SZMT-tanfolyam a kultúrmunkásoknak A Szakszervezetek megyei Tanácsa gazdag témakörű egyhónapos tanfolyamot rendez Vácon a szakszervezeti kultúr- felelősök részére. A tanfolyamnak nyilván az az alap- gondolata, hogy az eredményes kultúrmunkás nem hasonlatos a költőhöz, aki „nem lesz, hanem születik” — a tétel nála fordítottan érvényes. A december utolsó napján kezdődő tanfolyam ennek értelmében igyekszik széles körű ismereteket és jó módszert nyújtani a kulturális szervező- munka nehéz feladatainak megoldására. A tanfolyam témaköre gazdag. Előadások hangzanak el arról: mi most a szakszervezetek hivatása a fejlődés jelenlegi időszakában, valamint a szocialista gondolkodásmód és életforma kialakításában. Napirendre kerülnek olyan fontos feladatok, mint például a felnőttek iskolai oktatása, a könyvtári munka, az olvasók nevelése, a tudományos ismeretterjesztés, a szocialista brigádtagok kulturális vállalásainak segítése, a faluról városba járó dolgozók nevelése. Az oktatás módszerei is színesek, változatosak lesznek. Az előadások mellett konzultációk, viták, gyakorlati foglalkozások viszik közelebb a témát a hallgatókhoz. Filmvetítés, műcsarnok-, képtár-, múzeum- és színházlátogatás is szerepelnek a tanrendben. Egy alkalommal pedig a hallgatók személyesen is találkoznak, s megbeszélést tartanak egy megtekintett színdarab rendezőjével és néhány szereplőjével. Napirenden a mai magyar irodalom Aszódi művelődési naptár Az Aszódi Járási Könyvtár Körkép” címmel műsorsoro- zatot rendez. Első előadását már megtartották. Címe: A mai magyar irodalom. Dr. Czine Mihály egyetemi docens beszélt a közérdekű témáról. A járási irodalmi színpad tagjai elevenítették meg a legszebb részleteket. Novemberben Passuth László szerzői estet tartanak. A májusig szóló programban még a következők szerepelnek: összeállítás a szép versek kedvelőinek, zenével tarkított előadás a dzsesszről, Darvas József író estje, napjaink képzőművészete, a költészet napja — két költő j részvételével —, s végül talál- : hozás a könyvhéten megjelent művek szerzőivel, Minap egy kilencéves kislány jegy nélkül akart felszállni a vonatra. A nagymamához utazna Budapestre, mondta, amikor kérdőre vonták a vasutasok. Aztán két nappal utóbb az Örkényi tanácsházán egy asszony jelentkezett Szabó Ferenc tanácselnöknél. Elmondta, hogy a szomszédja házából gyakran hall kiabálást, veszekedést és reggel a harmadikos kislányt kékfoltos arccal, kisírt szemmel látta elindulni az iskolába. Nagyon megverhették. A kis potyautas, meg a megvert kislány egy személy. De ki verhette meg olyan kegyetlenül? — Az a nagylány — mondatta a gyerek még aznap délelőtt az iskolában Kovács Zoltánná gyermekvédelmi felügyelőnek, aki a bejelentés után a tanácsházáról nyomban hozzásietett. „Az a nagylány” a kicsi édesapja élet- társának lánya, akivel egy fedél alatt élnek. A gyerek szökési kísérlete, súlyos bántalmazása, mindegyik külön- külön, egymagában is, elegendő indok a tanács közbelépésére. Az özvegyasszony — Három éve halt meg a férjem, a lányom tizenhatéves múlt, gyárban dolgozik már és havonta ezer forint körül keres. A fiam még csak negyedikes, tízéves. Én negyven esztendős leszek, Pestre járok dolgozni, gyárba. Megismerkedtem egy pesti férfivel, még nincs ötven éves, szintén özvegy és van egy kislánya. Rendes, szorgalmas munkásember. Úgy láttuk jónak, hogy összekol tűzzünk. Idejött hozzám, féléve élünk együtt. Gyermeke intézetben nevelkedett, én ragaszkodtam ahhoz, hogy hozza magával. — Miért nem kötnek házasságot? — kérdi a tanácselnök. — Akkor elveszteném az árvajárulékot... És ugyebár minden-‘Mér ■ kelin:*1' ...... • C sodálkozva hallja, hogy a fia után, ha másodszor férjhez megy, akkor is megkapja a pénzt, öröm csendül a hangjában: — Hát akkor nincs sémim akadály. — Aztán, oly hirtelen a változás, bánatosan folytatja: — Csak a lányom ne ellenezné annyira ... Az özvegyember — Éveken át egyedül éltem. A kislányom nevelőotthonban volt. örültem, hogy lesz megint igazi otthona, anyukája, nekem meg családi életem és lenne is, ha az a nagylány elfogadna minket. Egészséges, életerős ember, legalábbis látszatra. Ujjait tördeli, tekintete zavart, szeme minduntalan könnybelá- bad és kapkodva beszél. — Kész idegroncs lettem. gyermek, két család sorsa felett, emberekén, akikből egy család lehetne. — Ugye milyen súlyos problémákat vet fel az élet? & akármi történik a községben, minden a tanács hatáskörébe tartozik. Csakhogy ilyen bonyolult családi ügy elrendezéséhez, mi a tanács hatalma?! Valamit mégis tenni kellene... Igen. De mit? Ki tudná megmondani, hogyan oldható meg minden szereplőt megnyugtató módon az Örkényi család drámája? Szokoly Endre Egyre többen jönnek vissza az iparból és választják végleges élethivatásul a mezőgazdaságot az iparba bejáró dolgozók közül. Vecsésen a Zöld Mező Termelőszövetkezet az idén már kilenc volt ipari munkást vett fel közgyűlésén tagjai sorába. Ezenfelül olyanok is dolgoznak Vecsésen, akik jövőre kérik felvételüket. Másutt is tapasztalható ez, egyre több bejáró érdeklődik a szövetkezetek iránt. Oka, hogy ma már termelőszövetkezeteink közül nagyon sok előnyösebb anyagi feltételeket tud biztosítani tagjainak, mint a bejáróknak az ipar. Savanyú hír A káposztavágó-gép szinte eltörpül a kádak mellett. Bizony, a vc- csési savanyúkáposztát nagyon sokan keresik. A Zöldmező Tsz káposztasavanyító üzeme számára már készül az új, nagyobb teljesítményű vágógép, hogy a nagyobb igényt maradéktalanul ki tudják elégíteni Foto: Dozvald \ Gyűlöl, üldöz, durván beszél velem. Sokszor már arra gondolok, hogy fogom a gyerekem és elmegyek innen... Eles gyermeksikoly. A kislány zokogva ugrik az asz- szonyhoz, átöleli a térdét, fejét a szoknyájába fúrja. — Nem! Nem! Többé soha! Én nem megyek él, anyukámnál akarok maradni! A nagylány — Engem nem szeret senki... — nem panaszosan mondja, szikrázik közben a szeme, harag és gyűlölet ég benne. Csinos még így is, ha elosztana arcáról a morcosság és durcásság, szép lenne. — Azt akarom, legyen úgy minden, ahogy ezelőtt volt. Ez a férfi takarodjon innen! — Gondolja meg, mit beszél. Az édesanyjának joga van az élethez, választhat társat... Ezt a tanácselnök mondja szelíden. Ez pedig a csattanó válasz: — Nem is szereti, neki csak a férfi kell! Még emeltebb hangon folytatja: — Ennek a férfinek semmi keresnivalója nálunk. A ház fele az enyém, nem engedem, hogy benne lakjon! Hordja el magát! — A ház haszonélvezete az anyjáé, el ugyan nem adhatja, de amíg él ő rendelkezik I vele. — Hát akkor, vigye el ez a férfi a házból az anyámat! Döbbenetes. Egy lányt látunk itt, aki a saját édesanyja mostohája? A karóra Talán a lány nemcsak ezt a férfit, általában a férfit gyűlöli? Nem. Szolgál a környéken egy kiskatona, majd ha leszerel, ahhoz akar feleségül menni. A ház viszont csupán egy szoba-konyhás. A 1 szobában alszik a három gyerek, a konyha meg az asszony és az ember hálószobája. Fiatal pár számára nincs ebben az épületben még egy zavartalan zugoly sem. A lakáskérdés lenne a nyitja a lány konokságának? — Mondtam már neked sokszor, építünk számodra külön szobát a házhoz — kérlelő hangon beszél hozzá az anyja —, be is rendezzük, kosztot meg adok, ne fizess érte egy fillért se. — Nem kell! Csak pusztuljon a háztól ez az ember! Az anya sir, őrlődik két súlyos malomkő, a gyermeke iránti szeretete és a férfi iránti vonzalma körött. A lány pedig tovább beszél, pattog a szava, akár az ostorcsapás: — Jobb volt, amíg azt se tudtuk, hogy él és egyedül voltunk anyával. Amit mond, csak a féltékenység sugallhatja, meglehet nem is tudatosan. Nem akar osztozni anyja szere- ^ tétében a számára idegen $ férfivel, meg annak gyerme- $ kével. Apjáról, a halottról $ ugyan nem ejt egy szót sem, ^ ellenszenvét azonban a túl- ^ zásokra ösztönző gyermeki ^ kegyelete is táplálhatja. Még ^ mostohaapának sem fogadja el anyja választottját. | — Igyekeztem magamat i megkedvelteim vele — mond- S ja most a férfi. — Mindjárt $ az első napokban karórát § vettem neki... ^ — Igen. De miből? Bizto^ san az anyám pénzéből! | A férfi arcát szégyen és § düh pírja festi vörösre. Lép S egyet a leány felé, karja a § magasba lendül. Aztán le- $ ereszti, topogva hátrál, el- ^ távolodik tőle, türtőzteti ma- ^ gát. Nem könnyű. ^ — Még megütöm, az lesz a s vége — suttogja. A lány | meg: ^ — A vonat alá fekszem, az \ lesz a vége — sziszegi. | Hiába igyekszik a tanács- | elnök a lelkére beszélni, a | lány csökönyös, békíthetetlen. 5 A beszélgetésnek nincsen | eredménye. Elmennek. A tanácselnök § Ül az íróasztalánál, töp- ^ reng egy már nem fiatal v ember, meg asszony és három „Gondolsz-e rá?" az idősebbek még- jóval közelebb voltaik az anyaghoz, mint a ma embere. Az anyaggal való manuális, közvetlen kézi birkózás annak becsületét is nagyobbra növelte, mint most, amikor csak etetni kell az automatát, a félautomatába befogni és kivenni a megmunkálandó darabot, a szalag mellett egy-egy mozdulattal helyére illeszteni valamit Mégsem törvényszerű, hogy a munka könnyebbedésével kisebb legyen az anyag becsülete. És nem is kisebb, ha — „magának” csinál valamit az ember. Amikor házát építi, a törött téglának is helye van, a nagy építkezéseknél azonban beletapossa a sárba, gödröt tölt fel vele. A FÉMMUNKÁS BOSZ- SZANKODIK, mert a gyerek lábán napok alatt szétmegy a cipő; s a cipőgyári munkás azon mérgelődik, hogy két hete vásárolt mosógépe „bedöglött”, mert nem szereltek össze tisztességesen. Nem inkább magunknál kellene kezdeni az igényességet, a körültekintést, a kezünkbe adott férni fa, szövet, okos, becsületes felhasználását? Egyik gyárunkban — önszántukból — érdekes kísérletbe kezditek; lelkes fiatal műszakiak két hónapon keresztiül „huUadékellenőrzést” végeztek. Semmi nem kerülhetett úgy ki a gépektől-, a műhelyekből a hulladékdombra, hogy valamelyikük ne lássa. A mellékelt lapon igazolták a láttamozási, s az eredmény: fél millió forint értékű — más gépeken, más műhelyekben — hasznosítható hulladék, illetve bizonyos gyártmányoknál új technológia, az optimális gépbeáili- tás megkeresése. A kiét hónapi rendkívüli ügyelet egymilliónál többet érő anyagot mentett meg. A gyáriak azonban nem álltak meg itt, keresni kezdték, mi az oka. hogy egyik műhely hulladékba liöki azt, amit a szomszédban” még jól használhatnának? És arra Is választ kerestek, miért nem „fájt” edldig is, hogy az anyaglesza- básoknál a szükségesnél jóval több volt a hulladék? A választ tartalmazó, valóban alapos, mindenre figyelmet fordító jelentést megtárgyalta a gyár valamennyi vezető szerve, s a határozatként rögzített intézkedések végrehajtása során nemcsak a zsebbevágó anyagiakat — a nyereségrészesedésre fordítható összeg csökkenése, stb. — hangsúlyozzák, hanem a dolog emberi oldalát is, miszerint egyik műhelyük — a fiatalok megállapította összeg évi nagyságát tekintve — mintha csak azért dolgozna, hogy legyen mit a hulladékba vinni!? Ez nemcsak meghökkentette az embereket, hanem arra is késztette. hogy új szemüvegen át ■nézzék a maguk és mások munkáját. „GONDOLSZ-E RA”? — így •teszi fel a kérdést a vassal sok éven át birkózó munkás, Gazda Géza. És túl azon, hogy szavaival egyetértünk, e kérdést kell, hogy feltegyük napról-napra önmagunknak. És nemcsak kérdezni kell, hanem — felelni is rá! A mindennapi tettek nyelvén. M. O. „Sokszor odamegyek egy- egy munkáshoz, megfogom a vállát, s rámutatva a selejtbe dobott munkadarabra, a szükségesnél vastagabb forgácsra, a hanyagságból eltörött táblaüvegre, azt kérdezem: gondolsz-e rá, hogy ebben kétkezi testvéred munkája, ereje, verejtéke van benne? A SZAVAK egy idős, 76 esztendős ember ajkát hagyják el: Gazda Gézáét, akinek nevét egy ország visszhangozta, a Kossuth-díj a nevével jelzett anyagtakarékossági mozgalom sikerének elismerését jelentette, a ma már olyany- nyira természetes mozgalomét, amely átszövi mindennapjainkat, üzemekben, műhelyekben, a gépek mellett. Az idős, ma már nyugdíjas vasmunkásnak mégis igaza van: leggyakrabban inkább csak az anyagi oldalát hangsúlyozzuk, kevésbé az emberit. Könnyebben talál utat a szívhez, s az értelemhez a szó, ha azt magyarázza: mennyi fáradtság, az izmok új és új erőfeszítése kell ahhoz, míg a vasércből öntvény, az öntvényből cső, palack, lemez lesz, míg a kőolaj — finomítók bonyolult csőhálózatán, krakkolótornyaín átjutva — motortáplálóként, vagy éppen — műanyagként szolgálja az embert. S az alkotásnak mennyi emberi öröme, büszkesége fűződik minden szál deszkához, minden kiló szénhez, a kékesen csillogó acélrúdhoz, a „fémkeblű dinamók" által fejlesztett villamos energia kilowattjaihoz, az új otthonok tízezreit összetapasztó cementhez csakúgy, mint a sokszor sárbataposott apró kis csavarhoz. Amikor az élete értelmét munkában meglelő ember épít, alkot, teremt, a saját családjának boldogulásával együtt a nagy család öröméért és boldogságáért is fáradozik. Aki az emberi kéz által létrehozott értékeket nem óvja, az saját emberi mivoltát sem becsüli. SOHA NEM FELEJTEM gyermekkoromnak azt az élményét, amikor nyiladozó értelemmel arról faggattam apámat: miért nem szabad a kenyérrel játszani. S akkor ő színes elbeszélésével képzeletben elvezetett a nyirkos őszi barázdák közé, ahol az „életet” vetik. Szavait hallgatva aggódtam a zsenge kis növényért, amikor csikorgó téli fagyok gyötrik, lelki szemeimmel rémülten lestem a kalászokat ledöntő viharfelhők érkezését. Bele- nyilallt derekamba a fájdalom, amikor megsuhant a kasza, torkomba szorult a por, vállam véresra dörzsölte a zsák, amikor elérkezett a cséplés. A molnárokkal együtt tapintottam a puha, meleg lisztet a malomban, s perzselődtem forró kemencék előtt, amikor sült az áldott kenyér. Igen, akkor és mindörökre megértettem, miért érdemel becsületet kenyerünk minden morzsája. A fiatalok sokszor megmosolyogják az idős emberek gyűjtőszenvedélyét: darabka drót, görbe szög, fűrészelésnél lehullott fadarab, kopott gumiköpeny része mindmind „valamire jó lesz”, ösztönös megbecsülése ez annak, amit a legbonyolultabb szerszám — az ember keze alkotott. Megbecsülése, mert
