Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-03 / 259. szám
MST MCCVKI yf/rfap T965. NOVEMBER 3, SZERDA / Éjjel az országúton <fssssrsssssssssssssssssssssssssssssssssss^ ^Gondolatok | |a lángos- | sütésről | Néhány nappal ezelőtt a kd- | S vetkező „sztory^-jú cikket ol- § § vasiam az Ország Világban. Az újságíró egyik Balaton $ s menti üdülőhelyen kis bódét ^ S lát, előtte hosszú sor. Az em- § berek friss lángosra várnak. A S ^ Iángost veszik, mint a cukrot. X S Közben Opel személygépkocsi ^ S érkezik, a vezetője a csomag- ^ X tartóból kiemel egy dézsát, § benne kelt tészta, a lángos s ^ alapanyaga. A meglepetés ott s ^ kezdődik, hogy a férfiban régi X ismerőst fedez fel, pár éve S S meginterjúvolta őt, mint egy § N fontos iparág főosztályvezető- ^ s jét. A meglepetés tovább tart: § S a főosztályvezető úr elbeszé- X ^ li: lemondott, állásáról, s in- X kább segít feleségének, aki az § ^ általa szerzett tanácsi enge- X déllyel «üti a lángost. A „hi- S vatalcsere” hasznosnak bizo- « 5 nyúl, pár év alatt annyi Ián- S ^ gost adtak el, hogy a három- X szobás összkomfort mellett ha- § X vi négyezerre számítanak a § ^ szerzett tőke kamataiból. ^ A történet itt véget ér. A ^ X cikkíró megemlíti még: ez nem n egyedi eset. Ismer építészmér- § § nököt, ki a Sajó-völgy építke- s ^ zéseit hagyta abba — s ma ró- s ^ zsakertészként többet keres. X S Ismer volt jónevű jogászt, ki x maszek kertjében találja in- ^ S kább örömét s hasznát. A cikk ^ azzal a gondolattal zárul, hogy s ^ ezek az emberek a pénz utáni x hajszában kispolgárokká váltak X S s közösségen élősködve fölözik ^ ^ le a kárhozatos hasznot. Mindez így igaz és igazán ^ s elgondolkodtató. A követkéz- ^ X tetésben azonban azt hiszem fc; S bátran tovább mehetünk. Hol 5 § is van a hiba? Valószínűleg s ^ jobban kellene disztingválni X nálunk munka és munka közt. x X Csakugyan felháborító, hogy § X egy iparági főosztályvezető, S vagy nagy építkezések felelős § ^ vezetője magas képzettségét x lángossütésre, vlrágkereskedés- X § re váltja. De nem felháborí- § X tőbb-e ennél is, hogy lángos- ^ X sütéssel nálunk könnyebben s § x jobban lehet keresni, mint § § iparirányítással, építkezéssel? s ^ Az ember arra is gondol az- X tán: vajon sajnálni kell-e azt a§ X nagytudású, magasrangú szak- ^ X embert, aki hivatását oly ke- X vésre becsüli? A „lángossütés” § s keltette bérfeszültségeket ok- 8 § vétlenül rendezni kéne; e té- x § ren minden visszásság egyre X X nagyobb sebet üt társadalmunk S x testén. X Az igazat megvallva azonban s § nem látnám szívesen az elha- s S gyott munkahelyeken a hivatás s 8 e renegátjait. ! ^ A sebészre például, ki pár 8 ^ 'évre* elment' gebínes vendéglőt X § vezetni, hogy anyagiakban ek- S § képp gyarapodjon — őszintén ^ X szólva már nem bíznám rá a ^ X vakbelemet. 8 I <al) | Csak 6 éven aluliaknak! A múlt héten Vácról hazafelé lekéstem az esti tízórás autóbuszt Mielőtt még autóstoppal próbálkoztam volna, fékezett mellettem egy cementszállító tartálykocsi. Elhozott Pestig. Érdekelni kezdett a dolog: milyen egy éjszakai fuvar? A sofőrrel megbeszéltük, hogy egyik nap elszegődöm kocsikísérőnek. Cím: ÉPFXJ I. Üzemegység, Óbuda. Indulás: este. A garázsban Szinte megszédülök. Autók, emberek, kiáltások, fékcsikorgás, fütyülés. Méder Ferenc garázsmester alaposan végigmér, mikor az ismerős sofőr bemutat. — Fárasztó ám egy ilyen út. Panaszkodnak a sofőrök. De azért prímán dolgoznak. Vidám gyerekek, mindig fütyülnek meg dalolnak. Lábatlan, Tatabánya, DCM — az egész országot járják. — Hány kocsijuk van? — Százhatvan. És száznyolcvan sofőr. Van itt minden fajta. Sofőr is. Kocsi is. Építőanyagot viszünk. Ellenőrizték a kocsit? — fordul a belépő a sofőrhöz — Igen. Minden rendben. — Akkor mehetnek. Jó utat! Az első fuvar Nehéz kijutni a városból. Ilyenkor az országúton tart még a csúcsforgalom. A szembejövő járművek élesen ref- lektoroznak. De e sofőr, Szűcs László, nem káromkodik. Megszokta. Sok a cementes az úton. ök is a DCM-be mennek. A gépkocsik éjjel-nappal szállítják a gyáróriás termékeit. — Hogyhogy ilyen könnyedén mozog ez a behemót masina? — Jó kocsi. És most üresek a tartályok. így hét tonnával könnyebb. Rakodó,, áincs, egyedül vagyok.-; Ez;|j olyankor rossz, amikor, el- almosodom. Vannak azért utitársaim — mosolyog — egy csomag Negro cukorka és egy feketekávés üveg. Dunakeszin néhány percre leugrunk a bisztróba. Némi feketekávé-előzetes a Fradi- meccs kedvéért. A végeredményt meg kell tudni. Fontos. Vendéglátó gazdám megjegyzi, hogy tisztességes pilóta nem marad el a világtól. Nyugodtan, magabiztosan tartja a kormányt. Nézem az utat, és máris fáradok: a sötétben egyhangúnak tűnik az országút. Mint kiderül, csak nekem. Fékezünk. Furcsa, sikoltásszerű zaj vág a csendbe. Itt dolgozik a dunai kotrógép — világosít fel, a pilóta. Távolabb métere- j ken át árokba roskadt kor-1 lát. ] — Nagy karambol volt itt, j vigyázni kell. Lassítunk. Mentőautó előz. Kicsit mi] is rákapcsolunk. Sződliget j egyik sarokháza előtt meg-j áll a mentő, és nemsokára j kismamát hoznak ki. Mi is J megállunk, a sofőr odasza- j lad az emberek közé. — Sok szerencsét! Nagy fia l legren! Mindenki mosolyog. A so-i fór visszaül a kormány mel- i lé. Behajtunk a DCM-be. Most j majd megtudom: milyen a ! hídmérleg, meg a mérlegház. ! Még mindenki friss, jóked- ! vűen kiabálva ugrik fel a ra- ! kodó a tartályra. Engem is, i mint a sofőrt, ismerősen üd- i vözöl a mérlegkezelő és a töb- S bi sofőr. Mert előttünk is, i utánunk is cementeskocsik. < Mi állunk a mérlegre, a vas- > kos csövek alá. Zuhog a forró j kohósalakcement a tartályba. j Bent a kisablak mögött nézik ! a kocsit, meg a mérleg mű- ! szereit, közben érdeklődnek:! — Nem volt semmi külö- \ nős? | — A szokásos hajtás. Már indultunk. Pestre, a Ce- \ mentipari Vállalathoz visszük; a cementet. — Modern gyár. Modern! mérlegház. Jól nézze meg —! mutat vissza a több emelet j magas épületre —, én is jól! megnéztem, amikor először i jártam itt. Más ember élete \ végéig nem lát annyi érdekeset, mint mi egy év alatt. Komoly éjszaka van már, erősen hűvösödik. Pihenünk egy kicsit az útszélen, feketét iszunk, sétálunk. Rövid kocsiellenőrzést is tart Szűcs László. Rosszul zár az ajtó. Kis bíbelődés és már jó a zár. Elismerően nézem. — Még van két szakmám. Esztergályos és géplakatos. Ha valami zűr van, ide kell bízni. — Hány éves? — Huszonhat. A vállalatnál éppen műszakváltás van. Az emberek sietnek, nem törődnek velünk. — Ez mindennapos látvány — nyugtázza a sofőr és a kocsi tartályait összeköti egy csővel, majd az udvari tárolók egyikével. Fürgén szalad ide-oda, bekapcsolja a motort, ami működteti a szivattyút. — Na, ilyenkor várni kell. Ha magam vagyok, elmegyek egy kis gyárlátogatásra. Maga még nem ismeri: ez a mo- zaiklapüzem, a legfontosabb részleg, mert... Halkul a motorhang. Valami lehet. Hogy segítsek, odaszaladok, s mondom, hogy ő menjen, nézze meg, nem va- gyunk-e készen. Nagyot néz, mosolyog, — Csak nem ért a motorhoz? — Valamit, keveset. Az MHS-ben tanultam vezetni. — Á, kolléga! Jó, a műszerismeretét kipróbálhatjuk, de a volánt, azt nem adom oda...! Kiürültek a tartályok, ismét úton vagyunk. Nézzük az órát. Tizenegy. — Nem vagyok álmos, pedig itt a krízisidő. Ilyenkor és kettőkor. Nézze csak! így megy a pilóta, ha álmos. Kígyózunk összevissza. Nevet, visszamegyünk a sáv mellé. — Mit tesz az álmosság ellen? — Leszállók, körüljárom a kocsit, nyújtózkodom. Vagy belezendítek az éjszakába. Valami jó uytät, t i' < ö a ■■>«** A második fuvar Ismét a DCM-bem. Száll a fehér por, szinte fehér a levegő. A sofőr kicsit behunyja a szemét. Pihen. Csendesebb a hangulat a mérlegházban, kevesebben nyüzsögnek az udvaron. A sofőr keresgél: melyik papír is kell? Dörzsölge- ti a kezét, iszik egy pohár vizet. Megyünk vissza. Ritkul a forgalom. Az országúton már csak cementesek stoplámpái világítanak. És csak cementesek előznek. — Ilyenkor már csak mi vagyunk a ringben — kiabálja túl a sofőr a mőtorzú- gást. Hirtelen fékezés — részeg ember ugrott elénk. Szűcs László leugrik, és odébbrakja a bácsikát, egy szó nélkül. — Elég lesz neki, amit a feleségétől kap. Nekem is adna a feleségem. Vége lenne egyből a külföldi útnak, amit tervezünk. Ezért tanulunk mindketten angolul és németül. — Megy? — Viszem, mint ezt a kocsit. Igen, hét éve, egyetlen karambol nélkül. — Most jön majd valamikor az ellenőrzés — mondja a sofőr szakavatottan. Alighogy kimondja, zseb lámpás rendőr int megálSj-t. Felgyullad a villany a vezetőfülkében. — Jó estét! — Jó estét! — Miért nem alszanak? ■ — Nem szeretünk! — Béke van most az úton — néz rám a rendőr — csak keresünk egy kislányt, aki megszökött a nevelőintézetből. Megint megnéz, nevetünk, rá is gyújtunk. Közben nézi az igazolványomat. — Rendben — mondja — üdvözlöm a többi cementeseket! — A cementes, az egy fogalom — mondja büszkén a pilóta. A Cementipari Vállalatnál már csak a lapüzem dolgozik. Pislognak a lámpák. Jólesik leszállni, nyújtózkodni, szemet pihentetni. A sofőrnek le kel szállnia, én a fülkében maradok, nézem a műszereket. Dolgozik a szivattyú, kiürül a második tartály. Visz- szakerülnek a csövek a helyükre. A cementes indul a következő útra... ¥ Hajnali három óra. Beteszem a kaput magam mögött. Azért nehezen tudom nyitva- tartani a szemem. Szűcs László most, ér,ki n városból. ötre, lél hatra befejezi a harmadik fuvart is. Juhász Erzsébet ARIUS^TEGLA Egyedülálló archeológiái emlék került elő a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum régészeti kiállításának újjá- rendezése alkalmával. A neves tudós: Wosinsky Mór által alapított múzeum gyűjteménytárában egy olyan rómaikori téglára bukkantak, amelyen az eretnekké nyilvánított Arius keresztény bizánci püspök alakjának és nevének karcolt rajza látható. x A nagyformátumú téglán — amelyet eredetileg Kisdoro- gon találtak — az ariánizmus névadójának egyetlen ábrázolása látható. A kiskapuk csak a korhatáron aluliak előtt nyílnak meg. Azokon át naponta 100 és 1000 apró fiú, lány indul második otthonába, az óvodába. Hogy élnek odabenn? Vácott, a Kötöttárugyár és a 2-es számú tanácsi óvoda reggeltől estig gazdag programmal tartja a gyerekeket. — Frufrut parancsol?! — a kis fodrászok gyakran kérdezik egymástól, milyen frizurát kér a pöttöm vendég. Egyi- kük-másikuk talán kedvet is kap rá, hogy nagyobb korár ban hivatásának válassza „Ej, haj, száll az ének” — puffannak a dobok, csörrennek a cintányérok. Házi muzsikával csiszolják a gyerekek hallását, ritmusérzékét Tart a babazsúr. Még kitálalják valamennyi fogást, eltelik a délután, s jöhet értük aki soros: anyuka, apuka... Csepregi felv. SzOMOR Ú rá, mint amikor az ember lába alól kiszalad a föld, kapkod, de nem fogódzhat sehol. Elhagyta az ereje, mozdulni, lépni, szólni alig tudott, mint a néhány perces pulya, vagy mint — a nagyon öreg ember. A szomszéd Zsuzsi nézett rá, „Istenem Mari néni, hát mi van magával” mondta, orvosért szaladt, fellármázta a környélcet. Sírt is. Mintha már a koporsóját hoznák. Nem is bánná, de azt mondják, aki nagyon kívánja a véget, azt éri el soká. Akkor inkább nem sóhajtozik utána. Eljön majd az, el. Nem rossz itt. Egyik nap olyan, mint a másik, s a harmadik s az ötszázadik is olyan, mint az első meg a második volt. Csend, a nővérkék fehér köténye, a doktor, a gondnoknő, olykor eljön az a magas, fekete úr is, valami hivatali ember — mondják a többiek — a tanácstól van. Ellenőriz. Mit kell itt ellenőrizni? öreg embernek már minden jó. Igaz, nem mindenkinek. Mert itt van ez a Julianna, a Peresz- lényiné. hogy félnek a szájától! Mi mindenre képes! At- kozódik és jajgat, meg rí, futkos a szobában, ledobálja magáról a ruhát, ott áll szégyentelenül mindenki előtt, a végén meg gúnyosan azt mondja: — No, látjátok, megtették nekem. Amit akar, így eléri, mert a nővér, a gondnoknő, inkább megtesznek mindent, csakhogy békesség legyen, Öt esztendő, igen, Zsuzsika akkor kisérte el, ott üti mellette a mentőkocsiban, ö azt hitte, talán pénzt szeretne, vagy vaűamui ajándékot a kísérésért, de milyen pirosra gyűlt az arca, amikor oda akarta adni neki, azt a húszforintost. Még a visszaútra, vonatjegyre való pénzt sem fogadta el. Hát akkor miért tette? Talán szerette? Mit lehet szeretni egy öregasszonyon? Azt hitte, majd elfelejti. Nem. Három havonta betoppan a Zsuzsi, olykor vailametyik gyerek is vele, mesélnek, megtelik velük a szoba, nevetnek, s kérdik újra meg újra, mit kérne, mi kellene? Pedig Zsuzsi otthon igen csak szűkös világban cseperedett. semmijük nem volt, szegény Ángyéi, az anyja, a sok munkában, a falatért való gürcölésbe szalonét bele. Most is az a pici ■ház, meg a három gyerek, ez a vagyonkájuk. Az ura dolgos ember, mondta is Zsuzsinak: ez a legfontosabb. Azt soha nem látta heverész- mi naphosszat az udvaron, mint a Hever gyereket. Pedig annak is van két.kölyike, de csak nézd, részegen \kurjongatva, az utcát tele ri- csajozva az anyjuknak kiszakad a lelke, megroppan a teste. Ha Péter és János megmarad ... Ha nem jön az a, jóvátehetetlent tevő golyó ... Ha nem viszik őket a frontra... ha ... ha ... Az urát is ez fogyasztotta ösz- eze. Istenem, micsoda szép két ember volt! Fiatalok, erősek, aliyanok mint tavaszéval a friss rétre kicsapott bikák: villogó szeműek, rángó inúak, öklelésre készek. Es egy golyó. Egy semmi. Front alatt az ura mutatta: látod-e, ennyi az egész. Szürkés kupak. Ólom — mondta az ura. Akkor még várták a fiúkat haza. Az apjuk őrizte, dugta, takargatta a padláson a sonkát, meg a két tábla szalonnát; kell nekik, ha megjönnek. Kóbor katona, mind megannyi tolvaj, mennyi volt! Loptak, rontottak, semmivel nem törődve. Péter meg János is ilyen lehetett? Ilyen könyörtelen, piszkos, goromba puskát előrángató? Az ura is csak annak köszönhette, hogy megmaradt, hogy otthon hagyták, mert túlhaladta a haitvanat. Milyen szépen bírta még akkor is magát! OPyan volt, mint a fiai. Szálegyenes, töretlen, és törhetetlen. Mindenkinek a szemébe nézett: jöhetett jegyző, bíró, csendőr, az um nem görnyedt. Mennyi baja volt belőle! Egyszer t tt mesélgeütek. Kinevették; pont neked, ek- korka pici, — semmi asz- szonynak volt ilyen embere! Azóta nem mond a múltról semmit, senkinek. Ül csak, nem bánja, hogy nem szólítják a nevén, talán már nem is tudják. Szomorú lett a neve, s most már az is marad. A nővérke kínálgat- ta a könyvet, de ö bizony nagyon nehezen olvas, órákig eltart, míg egy-egy oldal betűit szavakká rakja, megérti, elolvassa. A képeket inkább elnézegeti, sok olyat lát az ember, amit máskülönben hinne is, meg nem is. Emlékezetében már csak szavak ragadnak meg, az összefüggésék, okok, sorsok, történések nem. Odalentről felhallatszok a televízió hangja. Valaki kiabál, zene hullámzik, száll felfelé, betölti a folyosót, a szobákat. Hiába, kiabálta, tni kell: az öregek közül sokan nagyot hallanak. Szó és zene száll, az apró, pici, fájdulva kiszakadt sóhajok villanásnyi idő alatt semmivé lesznek a viharos hangtengerben. Így csak műsor végeztével szobáikba visszatérve látták meg az öregek, hogy az ablaknál ülő Szomorú feje hozzásimult az üveghez. s megértették, ő azt már nem mozdítja el onnét soha többé. Mészáros Ottó Ült, ült, egész nap. Az ablaknál kifelé nézve, semmit nem látva. Görcsös ágak, sárga levelek, a víztől puha föld — nem látta egyiket sem, tekintete a távolba Tévedt, talán ötven vagy hatvan esztendővel ezelőttre, amikor még ... Amikor; mindig és újra ez. Múlt, múlt, múlt. Évek; hetek, hónapok, ráncok ezre a bőrön, ropogva fájó aontok, nagy, erős szőrszálak az ál- lán, mintha csak férfi lenne. Amikor elszöktek a kapálásból, hegy meglássák, hogyan jön haza a kisasszony. A kastélyba. És amikor meghalt az Édes ... Amikor, amikor. Eszik, lefekszik, olykor odaül a többiek közé a televízió elé — no mégis nézed. Szomorú? — mondják neki, de ő nem felel. Minek? Mit mondjon nekik? Ök is szomorúak, bár titkolják. Mit ér az ember, ha elszállt minden ereje, ha ül csak, mert mozdulni is nehéz, s fekszik, mert ülni sem lehet örökké? Mit ér? Semmit. Az ember csak addig az, amíg dolgozhat. Utána megtűrt jószág, kényre-kegyelem- re. Hetvenkét esztendős volt, amikor nem ment tovább. Egyik percről a másikra tört
