Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-14 / 269. szám

1965. NOVEMBER 14, VASARNAP Ptst a n MIC j&M$4gp M U&ewi CB tél (Folytatás az 1. oldalról) kordísz gazdagítja a válasz­tékot. Da ez már karácsony­ra is szól. — Mindent útnak indítot­tak? — Mikulásból maradt még néhány kiló. Hónán végéig mindent útra bocsátunk. A járókelők is megteszik a magukét — válaszul a tél üzenetére. Cegléden a kalapos­tanuló már varr ja a teddy- bear kucsmákat. Erről szól egyik képünk. A másikon az új magyar műbőrből készült kabát próbáját látjuk. Azt mondják, a zord télben is pu­ha, hajlékony marad. Sokan bíznak abban, hogy ennek a kabátnak sem kél erős próbát kiállnia az idei télen. De biztos, ami biztos; ha bujkál is bennünk némi két­kedés, azért mindig érdeklő­déssel lapozunk a Meteoroló­giai Intézet jelentéseibe. A 36 órára előrejelző osz­tály mondja: — Nagyobb változás nem várható, hacsak nem abban, hogy tovább esik a hőmérsék­let. Hajnalban 0—mínusz 5 fok között, nappal zérus körül jár a hőmérő. Kisebb-közepes havazásokra számítanunk kell. A távprognózis osztálytól ezt kérdezzük: — Van-e reménysugár, vagy el kell fogadnunk a te­let? , — Nem sok jóval biztatha­tom. A télies időjárás hosszú lélegzetűnek, napokon át tartónak ígérkezik. És amíg ml, felnőttek az enyhülésben reménykedünk, a gyerekek előhúzzák rozs­dástalpú . szánkóikat a, padlás-, ról-pincéböl, A hegyvidéken már lefelé csúsznak az első ródlik. T. Gy. Foto: Gábor v-k Pest megyei Tanács /> V székháza, az „ősi” /*-i\ vármegyeháza — ma //“^\ is a főváros becses építészeti műemléke. Városház utcai homlokzata mögött sok történelmi emlé­ket őriz. Három udvarában több régi és újabb keletű márványtáblát fedezhet fal a látogató, öles falai között azonban rejtőzik néhány olyan emlék is, melyről alig tud va­laki, sőt, ha tud is, nem be­szél róla. Fölvétetett 1638-ban A második és harmadik udvar közötti épületszárny földszintjén bújik meg pél­dául a megye hajdani urainak egykori fegyver terme, amely később, Rab Ráby fogsága idején is, már rabkápolna volt, jelenleg pedig Pest és Nógrád megye Állami Levél­tárának díszterme. A köralakú helyiség polcain sorakoznak a megye közgyűléseinek disznó­bőrbe kötött eredeti jegyző­könyvei. A legrégebbi 1638- ban „vétetett föl”, tehát há­romszázhuszonhét esztendő­vel ezelőtt, a legfiatalabb mindössze tizenölt esztendős, 1950-ből való. A magas, ku­polaszerű helyiségnek azonban nem ez a különlegessége. A vendég, akit a szerencsés vé­letlen bejuttat ebbe az ódon hangulatú díszterembe, elgyö­nyörködhet a családi címerek­ben, amelyek a terem magas és széles ablakait díszítik. Valamennyi ólomkeretbe fog­lalt színes üvegmozaik. Az egyik ablaka a hajdani főis­pánok családi címereinek tar­ka gyűjteménye, a másik azoké az alispánoké, akik kö­zül nem egy fontos szerepet játszott nemcsak a vármegye, hanem az ország történetében is. A középső ablaknyílásban a megye jelentősebb főtisztvi- telőinek címerpajzsai kaptak helyet. Legfelül, középen a címerpajzs kék mezejében pi­ros mentés vitéz áll, jobb ke­zében levágott kontyos török fejet tart. Ugyanez az alak ismétlődik a pajzs fölött is. Endre László - Mátyás király trónusán EICHMANN BARÁTJA ÉS A „NEMESI" CÍMER - MIT KERES A „TÖRTÉNELMI" FRESKÓ A MEGYEHÁZÁN? Alatta pedig régieskedő stí­lusban rajzolt fekete betűk hirdetik, hogy a díszhelyre helyezett címer az Endre csa­lád nemesi címere. A látogató azt hiszi, hogy a szeme káprázik. Hiszen úgy tudja, hogy Pest megye történetében csak egyetlen Endrének volt szerepe, a gyá­szos és gonosz emlékezetű, Endre Lászlónak, Eichmann barátjának, Szálasi hazaáruló nyilas államtitkárának, sok tízezer ártatlan ember kegyet­len gyilkosának. Endre László még Horthy Miklóssal és kü­lönítményeivel együtt indult el a Tanácsköztársaság letip- rása után az ellenforradalom véres útján. Érdemei elisme­réséül főszolgabírója lett a gödöllői járásnak, majd pedig, a Horthy-korszak utolsó sza­kaszában, alispánként telepe­dett a meggyötört vármegye nyakára. Az alispáni székből emelte a talajgyökeres „nem­zetvezető” az államtitkári székbe, amely végül is biztos lépcsőnek bizonyult az — akasztófához. Hogy lett a kutyabőr? Kíváncsian lapozgatunk a megye egykori főlevéltárosá­nak, Kőszeghi Sándornak 1899-ben megjelent „N-mes családok Pest vármegyében” című munkájában. A vaskos kötetekből egyetlen olyan ne­mesi család neve sem maradt ki, amelynek valamilyen sze­repe volt a megye életében vagy történetében. Közöttük azonban a címeres, nemes „Endre családnak” nyoma sincs. — Magunkban már akkor is mosolyogtunk ezen a meg­címaresedésen — emlékezik a levéltár egyik nagyon régi dolgozója — amikor, Endre alispánsága idején, elkészül­tek ezek az ólamkeretes ab­lakok. — Szólni persze senki sem mert, de azért akadtak, akik nem sajnálták a fárad­ságot, és más levéltárakban is kutatgatni kezdtek az End­re család nemessége után — minden eredmény nélkül. Itt is az történt, ami abban a képmutató, hazug korszakban nagyon gyakran előfordult: a fontosabb szerephez jutott alakok, ha nem volt nemesi kutyabőrük, addig kutatgat- tak a régi levéltárokban, amíg föl nem fedeztek egy ki­halt hasonló nevű nemesi családot, és a hivatalos ténye­zők hallgatólagos jóváha­gyásával egyszerűen kisajá­tították annak címerét. így lett például Gömbös Gyulá­ból is „jákfai” Gömbös Gyu­la. Endre László — miután ilyen nevű nemesi családot nem sikerült fölkutatnia — „h aj dú nemes ” -n ek minősítet­te a famíliáját. Előnevet nem is mert használni, megelége­dett a „Vitéz”-séggel. Címert azonban kreált magának és odapingáltatta a díszterem kö­zépső ablakának legelőkelőbb helyére Együgyű gyerekes dolog volt ez. Titokban már akkor is megmosolyogták a megyeházán, ma pedig mu­latnak rajta, mint a letűnt korszak balgaságának egyik jellemző tünetén. Az „alkotó" ismeretlen — Van itt ennél mulat: ’go sabb emlék is — mutat ve­zetőnk a díszterem mennye­zete felé, ahol az egymásba hajló boltívek galériát al­kotnak. A galéria egyik fül­kéjének hátsó falfelületét primitív freskó ékteleníti el. Endre László készíttette ezt a freskót is. Címe: „Má­tyás király Pest megye köz­gyűlésén.” A trónuson ülő király modellje — Endre László . alispán úr „Öméltó­sága’’ volt. Értéktelen, hit­vány mázoknány, de a gör­be orrú alakban fölismerhe- tők Endre László vonásán És fölismerhető az egyik mellékalakban, aki legköze­lebb áll a trónhoz, legjobb barátja, Kolozsváry-Borcsa Mihály, a Sajtókamara elnö­ke és a nyilas kormány saj­tófőnöke is, aki cimborájához hasonlóan szintén akasztó- fán végezte pályafutását, mint háborús főbűnös és hazaáru­ló. A többi mellékfigurák is mind, egytől egyig, az akkori idők főszereplőit kívánták formázni. A freskó művészi szempont­ból kevesebbet ér a semminél. Hiába nyomoztunk utána, al­kotójának még a nevét sem sikerült megtudnunk. A „kom­pozíció” csodálatoskéDpen mégis a helyén maradt. A felszabadulás óta eltelt húsz esztendő alatt senki sem gon­dolt arra, hogy mégiscsak el kellene tüntetni a megyehá­zának ezt a történelem em­lékét mrggyalázó szégyen­foltját? Magyar László Milliók - talonban A TERMELÉS rejtett tar­talékainak feltárása, a kel­lően nem hasznosított lehe­tőségek kamatoztatása állan­dóan napirenden szerepel üze­meinkben. Nem egy esetben azonban adatok, gazdasági mutatók, eredményességi szá­mítások tengerében elvész a legfontosabb tényező: az em­ber. Pedig elsősorban itt van szükség frontáttörésre; harc­ra a közömbösség, a szel­lemi restség, a megszokott­hoz való ragaszkodás ellen. Milliók és milliók, az egész országot gazdagító hatalmas összegek hevernek talonban: íróasztalok fiókjában, vázlat- papírokon, s nemegyszer még csak a fejekben, végső for­mát nem nyert tervekként, elképzelésekként. A szellemi energia hasznosítása — mil­liókat jövedelmező forrás! Néhány éve még csak bá­tortalan kezdeményezés volt a szerszámregenerálás, s az alkatrész-felújítás. Ma már bevett gyakorlat például — előbbi — az MGM diósdi gyárában, míg az alkatrész- felújítás az eredményességi tervben foglaltak jelentős túlteljesítést tette lehetővé Cegléden, a KGV-nél. Az új keresésének ösztönzése — ez az, ami a két gyárban ad­dig . talonban levő milliókat vont be a termelésbe, s né­mileg leegyszerűsítve ugyan, de pusztán annyi történt, hogy — gondolkozni kezdtek. A napi termelési feladatok végrehajtása közben — „a verkli”, így jelöli az üzemi szóhasználat — könnyen le­szűkül a nézőpont, s csak a mát látja, az azonnal meg- oldandót, a holnapra már nem marad energia, holott anélkül a ma elért ered­mény is esetlegessé, mert holnap már nem ismétel- hetővé, nemhogy túltelje- síthetővé válik. Hiba lenne a szellemi energiák foko­zott hasznosítását csak egy- egy területre korlátozottan értelmezni: az újítás, a gyárt­mányfejlesztés, a komplex­brigádok megszervezése, a technológiák felülvizsgálata ugyanígy hozzátartózik, mint a programozás korszerűsítése, az optimális gépbeállítások megkeresése, a műanyagok használata stb. ALKOTÓ LÉGKÖR — sok­szor elhangzik a gyárakban. Egy ideig azonban inkább csak óhaj volt, s nem mind jobban körvonalazódó gyakor­lat, s tegyük hozzá: még ma sem mindenütt az. Amikor — a takarékosság helyes elvére hivatkozva — az anyag kilóit is számontartják, kis érté­kű alkatrészek felhasználását figyelemmel kísérik, érthetet­len nagyvonalúsággal bánnak a nemegyszer pénzben alig kifejezhető nagyságrendű ér­tékkel : az alkotói gondolat jelentette erővel. Mert az al­kotó gondolat — termelési tényező! De csak akkor, ha igényt tartanak az alkotó gon­dolatra, ha azt nem spontán várják el, hanem ösztönzik. Egyik üzemünkben például a következő, s pozitív példaként említhető eset történt: a fia­tal, fél éve az üzemben levő mérnök-közgazdász, míg is­merkedett a termeléssel, elke­rült a központi kapcsolóterem­be is, ahol — mint maga be­vallotta, először unalomból — a villamosenergia-fogyasztást kimutató műszereket nézeget­te. A hét órakor megkezdett műszak ellenére a csúcsterhe­lést csak — kilenc óra körül érték el. Azaz — ekkor kez­dett el minden gép dolgozni. Tizenegy óra után ismét csök­kent az energiafogyasztás, majd kettő előtt újra a csúcs­ra szökött. Nincs hely arra, hogy részletesen ismertessük az első pillanatra mellékes­nek tűnő apró megfigyelése­ket. Alkotói gondolat volt? Az! A fiatal szakember főnö­kei felfedezték benne a „fan­táziát”, s engedélyeztek a kérdés teljes kidolgozására két hónapot. Az eredmény: az egész üzemre kiterjedő átfogó terv, amelynek alapján jelen­tősen csökkent a gépállás — például kiderült, hogy a kö­szörűgépek azért nem dolgoz­nak reggelenként, mert meg kell várniok a szomszéd mű­helyből érkező anyagot —, sor került gépátcsoportosításra stb. EGYETLEN ESET, de még­is jól érzékelteti, mit jelen­tenek a milliók — talonban. Igaz, a kezdet nem egy eset­ben nem ígér milliókat, ezre­ket is szerényen. Van, ahol be­érik ennyivel, ritkán gondol­nak arra, hogy — hátha több is van benne. Ugyancsak rit­ka, hogy első pillanatra meg­értésre és felkarolásra talál­jon az új gondolat, az új megoldást kutató elképzelés. A tudományos és műszaki haladással egyenes arányban mind értékesebbé válik — pénzben számítva is — a korszerű gondolat, azaz a ma és a holnap követelményeit felmérő, azokhoz igazodó. Hi­bás, s kifejezhetetlen károkat okoz az a vélekedés, amely szerint az „üzemekben nine* mit csinálni”, a holnap új út­jainak, tudományos-technikai megoldásainak kidolgozása a kutatók, s az e célra létreho­zott intézetek célja; az üze­mekben csakis a „prompt” dolgokkal kell foglalkozni, Eleve tétlenségre kárhoztatja az agyat, lebecsüli, s felesle­gesnek ítéli a kollektíva böl­csességében rejlő alkotóerőt, polgárjogot ad a kényelmes­kedésnek, az „ahogy van, úgy van jól” több, mint kétes elv­nek, s amikor mindenütt a rejtett tartalékokat kutatjuk, éppen a legfontosabbat, az emberi tudásban rejlő, az al­kotói vágyban megnyilatkozó tartalékok feltárását és hasz­nosítását akadályozza meg a talonba tevéssel. A GAZDASÁGI IRÁNYÍ­TÁS reformjának mind széle­sebb körben gyűrűző vitája ki kell, hogy terjedjen e kérdés­re is: hogyan lehetne biztosí­tani — éppen a reformok vég­rehajtásának részeként — a szellemi erők nagyobb kon­centrációját, kibontakozásuk ösztönzését, s nemcsak úgy „általánosságban”, hanem az adott körülmények között, az­az — üzemi méretekben. A re­formok megvalósításával lét­rejövő gyakorlat ugyanis nem­csak szükségessé, hanem nél­külözhetetlenné teszi a ma még talonban levő milliók be­áramlását a népgazdaság vér­keringésébe. Mészáros Ottó Holnap helyezik üzembe JÓ HÍR AZ AUTÓSOKNAK Hétfőn helye­zik üzembe a budafoki autó­mosó szervizben az első magyar gyártmányú auto­mata kocsimosó berendezést. Egy kocsi átfutási ide­je mindössze há­rom perc, ami na­ponként több száz gépkocsi mosását teszi lehetővé. A berendezést a cinkotai Autóal­katrész Gyár mű­szaki gárdája konstruálja. A ké­pen: szerelik a kocsimosó sort. ^tssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss^ X [gy ICS két éve } Előttünk három sűrűn te- í § leírt oldal, Koncz Károlyné, a S ^ nagymarosi népi ellenőrzési § ^ csoport elnökének beszámo- § lója csoportja kétesztendős ^ S tevékenységéről, azalatt vég- S zett munkájáról, mióta ve- s ^ zetése alatt működik. Tulaj- S ^ donképpen száraz, bonyo- § lult hivatalos nyelven fo- ^ S galmazott, de figyelmeseb- ^ S ben átolvasva mégsem unal- s N más irat. Elsősorban azért s S nem az, mert kiderül belő- S § le, hogy a népi ellenőrzési s ^ csoportok munkája milyen ^ sok mindenben javítja meg ^ § egy-egy község hétköznapi fc; s életét. s S Vegyük például a kenyér- S § ellátást, amellyel szemben S ^ Nagymaroson is sok panasz S fc; merült fel a szállítási ne- § hézségek miatt. A NECS ad- s dig foglalkozott a kérdéssel, s S írt felterjesztést, sürgető le- S S velet mindenféle illetékes fó- S S rumhoz, amíg a zavarokat ki- S § küszöbölték. ^ Aztán egy másik példa, a § S vendéglátóhelyek gusztusta- S lan csorba poharai, amelyek- s S kel oly sokfelé találkozlia- s S tunk. Nos, Nagymaroson, há- S ^ la a NECS-nek, ép poharak- S ^ ból ihatják a vendégek a § legkülönbözőbb italokat. Nem- ^ S csak észrevette, de ki is ja- S víttatta a hibát a népi ellenőr- s § zési csoport. ^ Minden téren persze nem s járhatott el ilyen sikeres § ^5 eredménnyel, hiszen előfor- ^ S dúlnak leküzdhetetlen aka- S dályok is. Példának okáért s S a nagymarosi napközi ki- s S csiny és korszerűtlen kony- s ^ hája. Ilyen szűk helyen ^ ^ nem lehet az óvodásoknak, § meg az iskolásoknak, a kisebb ^ S és nagyobb gyermekek tes- n ti fejlődése szerint megkí- s S vánt ételeket külön-külön S S főzni, kétféle étrendet össze- $ ^ állítani. Viszont most már késsel és ^ S villával illedelmesen ehetnek ^ s a napközis gyerekek, mert a § ^ NECS felszólalására evőesz- s 5 köz is került az asztalukra, S ^ No meg a szezonban friss ^ gyümölcs. Ugyanis a gyere- § S kék, hogy „meglegyen a nor- § S ma felhasználás”, az olcsóbb s S gyümölcs helyett drágább ná- s § polyit kaptak. Ez a néhány felhozott adat ^ S azonban nemcsak a nagyma- § s rosi NECS eredményes tévé- s § kenységét bizonyítja. Töb- S ^ bet. Azt, hogy mennyire S ^ szükséges mindenütt a népi el- § ^ lenőrzési csoport. Megemlí- ^ S teni is felesleges talán, hogy ^ S ez a társadalmi szerv nagy- s s jából és általában másutt S § szintén, a nagymarosihoz ha- S ^ sonló vagy megközelítően § hasonló eredményes munkát ^ S végez. A nagymarosi NECS- § S ről szólva, róluk is beszé- § S lünk, mert helyénvaló, ha S S a társadalomnak ezek az ön- s ^ zetlen munkásai időnként tu- S ^ domást szereznek a társada- § lom elismeréséről. \ Sz. E. 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents