Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-14 / 269. szám
1965. NOVEMBER 14, VASÁRNAP illOill érlap Becsapott emberek? — Kérem a belépési engedélyét. Nincs? Sajnálom, akkor nem adhatok semmiféle felvilágosítást, s a dolgozókkal sem beszélhet. Nem én találtam ki kérem, utasításom van rá. Tessék, megnézheti. Farkas Sándor, az Iroda- géptechnika Vállalat — ITV — nagykőrösi üzemegységének művezetője rózsaszín dossziét mutat. A fedelén ez áll: „A vállalatok személyforgalmának szabályozása és rendje. 5,1965. KGM. sz. utasítás.” A dossziéban sűrűn gépelt papírlapok sorakoznak, megannyi tilalmi tábla. íme, a 13. pont: „A sajtó, rádió, televízió, filmhíradó közérdekű ügyekben eljáró dolgozói a vállalat igazgatója, vagy az általa feljogosított vezetők engedélyével léphetnek be a vállalat területére. Részükre egyszeri vagy meghatározott időre szóló belépési engedélyt kell kiadni.” Aláírás: Monostori, főrendész. — Nem tudtam ilyen rendelkezésről. Üres kézzel viszont nem mehetek vissza. Mit tehetnénk, mégis? — kérdem reménykedve a művezetőt. — Erre is van utasítás. Igaz, hogy csak szóbeli. Ilike kérem, üljön az írógéphez és vezesse a jegyzőkönyvet — Jegyzőkönyvet? Miről? — A beszélgetésünkről. Belépési engedély hiányában ugyanis minden látogatóval csak jegyzőkönyvben rögzített beszélgetést folytathatok! így kezdődött... • Az vesse rám az első követ aki a helyemben ezek után nem arra gondolt volna, hogy ahol ekkora a felülről diktált „éberség ’, ott valami takargatni való van. Második látogatásom alkalmával — amelyre mar beszereztem az engedélyt — találtam is egyetmást: gondot bajt kedvetlenséget Kezdjük mindenekelőtt a vállalat „nacionáléjávai”. Az ITV a Gazdasági Bizottság 7/1962. sz. határozata alapján, három éve lett önálló. Néhány hónap múlva a KGM Műszeripari Igazgatósága 532.588/63. III. 11. sz. utasításában leszögezte: „Szükséges a vállalat országos hálózatának kiépítése annak érdekében, hogy a különböző nagyságrendű írógépek felújítása, javítása és karbantartása, továbbá az irodagépalkatrészek készletezése és előállítása, valamint a műszerészek kiképzése, illetve továbbképzése megoldható legyen .. A lényeg ebben — az országos hálózat kiépítésére vonatkozó utasítás. Ennek alapján hozták létre ugyanis — a többi között — a nagykőrösi üzemegységet A választás azért esett erre a városra, mert az Alföld centrumában fekszik, közel a fővároshoz és minden irányból jól megközelíthető. 1963 szeptemberében — érettségizett fiatalokkal — megkezdődött az iparitanulóképzés Nagykőrösön. Tizenhét fiú és leány szabadult fel néhány hónapja, tizennégyen ma is itt dolgoznak. A munkaerő-szükséglet másik részét — nem éppen tisztességes módon — más üzemekből csábították át, apróhirdetés útján. Ezek az emberek — különböző szakmunkások — a megígért jobb munka- feltételek, és a magasabb bér reményében jelentkeztek az átképzés tanfolyamra. Nem egy közülük, önkényesen lépett ki előző munkahelyéről. Oktatóknak Pestről küldtek le műszerészeket, Farkas Sándor, Bodrogi István és Kar- say János személyében. Ök kaptak megbízatást a termelés elindítására is. Kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy a más vállalatoktól kölcsön kapott, korszerűtlen helyiségekben csak átmenetileg találhat otthonra az üzemegység. 1964 augusztusában a KGM jóváhagyta egy hatmillió forintos nagykőrösi beruházás programját. Az új üzemnek 1967. július 1-re kell felépülnie, évi 10— 12 millió forintos termelési kapacitással, író-, számoló- és GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÜNK Ül E lUÜSSS ! J jj IK Éü! DES isasMan El snsüiiia Hatáskör és felelősség a gazdasági éleiben VI. A felelősség fogalmát így körvonalazza az Űj Magyar Lexikon: „kötelezettség, amelynek alapján valaki, vagy valamely testület valamiről számot adni tartozik”. A stílusában száraz, de jogászi pontosságú megfogalmazás a felelősségnek éppen azt az elemét hangsúlyozza, amelyet a közvélemény is a legfon tosabbnak ítél: felelősséggel tartozni, tehát számot adni. Innen már csak egy lépés a felelősségrevonásig, amely a számadás során feltárt hibákért, a felelősséghez kapcsolódó kötelezettségek megszegéséért jár. Jogi és köznapi nézőpontból vizsgálva a felelősség fogalmát, itt már lezárulhat a kör; aki felelős — az kötelezett valamire, s ha nem teljesíti, mulasztása arányában felelősségre vonják, elmarasztalják. A gazdasági felelősség értelmezése ennél azonban sokkal tágabb, jóllehet, magában foglalja az iménti jogi körvonalazást is. A gazdasági élet a köznapinál sokkal szélesebbre tágítja a felelősség határvonalát, mert itt a teljesítés objektív feltételeit is gondosan figyelembe kell venni. E feltételek vállalatonként, munkahelyenként különbözőek, de lényegük egyetlen szóval kifejezhető: hatáskör. Miért említettük a feltételekről szólva az „objektív” szót? Sokan a gazdasági életben tanúsítandó felelősséget teljes egészében tudati tényezőkre, a gazdasági szakemberek ilyen vagy olyan tulajdonságaira szűkítik le, s az eredményeket, hibákat kizárólag a felelősségérzetre, illetve a felelőtlenségre vezetik vissza. Természetes. hogy ezeknek is rendkívül nagy szerepük van. hiszen 'gyakran szinte hajszálra azonos körülmények közepette, az egyik vállalat vagy műhely jól, a másik rosszul dolgozik. A célravezető, tudományos elemzésnek azonban magába kell foglalnia a felelősség személyektől független gazdálkodási feltételeit, magyarán: a hatáskörök tartalmi, lényegi törvényszerűségeit is. Mit jelent nálunk a szocialista népgazdaságban a gazdálkodási felelősség, mire irányul, mi a célja? Tömören ez: hatékony, eredményes gazdálkodás a társadalmi tulajdonnal — a közösség, a társadalom javára! Ez a cél és ez a társadalmi érdek 1 áru- és pénzviszonyokon keresztül, a gazdálkodók és z gazdálkodó egységek közvetlen, személyes érdekeltségének „áramkörein” át érvényesül, tehát a társadalmi érdek nem valósul meg automatikusan. Éppen ezért nem elegendő a „felelősség-mu- lasztás-büntetés" jogi vonal- vezetését alkalmazni, hiszen így csak „jó” rendeletekre — és „jó” büntetési formákra — lenne szükség a cél elérésé hez. Valójában a gazdálkodó; nem képzelhető el bizonyé, manőverezés, kockázatválla lás, a különböző változatok közötti választás, tehát olyan hatáskörök nélkül, amelyek erre tág teret engednek. Ez; pedig nem lehet mindenütt érvényes sablon-szabályokkal megteremteni. Az önálló, valóban felelős hatáskörök kialakítása — amihez szorosan kapcsolódil; a csupán legfon tosabbakr: korlátozott, ezért hatékonyabb felső irányítás —, mint ismeretes, már megkezdődött. Ide sorolható az ipar átszervezése, a nagyvállalatok kialakítása, amely nemcsak a termelőeszközök koncentrálását célozta, hanem a jogok, hatáskörök decentralizálását is azokhoz, akik a feladatokat végrehajtják, s akik felelősek is ezért. Az átszervezést megalapozó kormányrendelet három típusú vállalati szervezetet alakított ki a miniszter, vagy a tanács irányításával működő ipar- vállalat, a miniszter irányításával működő nagyvállala* és a tröszt irányításával működő nagyvállalat. A hatáskörök ily módon közelebb kerültek az érdemi gazdálkodáshoz és ez jelentős előre lépés. Az első lépéseket továbbiak is követik. A gazdaságirányítási rendszer átalakítását célzó munka keretében külön bizottság tanulmányozza azt a problémát: miként illeszthetők jobban a vállalatok a népgazdaság egészébe, milyen legyen kapcsolatuk az állami szer- ' vekkel és egymással — s ez a program lényegében a felelősség, illetve a hatáskörök tudományos elemzését foglalja magában. Természetesen, nem várható minden „felülről”. A valóban felelős — mert gazdálkodási lehetőségeket nyújtó — hatáskörök kialakítására a vállalatok kapuin belül is sok még a kihasználatlan lehető ség. Tábori András GESZTENYESZÜRET. Nagymaros környékén mintegy 30 holdon szelidgesztenyefák díszlenek. A hagyomány szerint ezeket a ligeteket még Mátyás király idejében telepítették. A Börzsöny déli lankáin IS holdas területen a szelidgesztenyét az Erdei Termékeket Feldolgozó és Értékesítő Vállalat gyűjti be. Az Idén 133 mázsa gyümölcsöt szedtek össze, s most érkezettel az úgynevezett sorszedés ideje, amikor is az asszonyok, lányok hosszú láncot alkotva gereblyévcl „átfésülik” az avart: s még vagy 5—7 mázsa gesztenyével megpakolva térnek haza. Javítás, vagy alkatrészgyártás? A futballmeccs, mint megoldás pénztárgépjavító részleggel, kikészítő műhellyel és alkatrészgyártó részleggel. o ' — Meg kell mondanom, becsapottnak érzem magam a megígért jó munkafeltételek, a tanulási lehetőség és a bérezés tekintetében egyaránt — mondja a pénztárgépjavító műhely egyik át- képzős műszerésze, Törköly László. — Segédmunkásunk nincs, magunk fűtünk, takarítunk, cipeljük a 35—40 kilós gépeket — fiatal kislányok is! — szcrszámhiány- nyal küszködünk. A benzin- mosónk egy fészerben, a szabad ég alatt dolgozik. — Októberben hét napig voltam munka nélkül — veszi át a szét Zombori Albert. — Általában, az első dekádban rengeteg az állásidő, utána meg jön a hajrá. Persze, ez nem kedvez a minőségnek. Szervezetlen a benzin- ellátás is. A múlt hónapban hetedikén kaptam, az első munkadarabot, s még két’ napot kellett várnom benzinre. — Pesten két műszerész — két gépkocsin jár. Nekünk egyetlen kocsink van összesen! — Miért kapnak a pesti kijáró műszerészek napi átalányt, s mi miért nem? — Mióta kérünk hegesztő- apparátot, de nem adnak! — Miikor oldják már meg a szállítást?! — Helyben vagyunk: a szállítás a legfájóbb gondunk — világosít fel Farkas Sándor művezető. — A garanciális hibák zöme a szállításból adódik. Közönséges teherautón, a platóra rakva szállítják a drága gépeket Pestről Kőrösre és vissza. Rögzítetlenül zotyögnek ide- oda, egymáshoz és a kocsi oldalához ütődnek, persze, hogy meghibásodnak. S ez így megy, másfél éve! — Nézze meg ezt a pénztárgépet — invitál Karsay János csoportvezető. — Ezek a sérülések, karcolások, mind szállítás közben keletkeztek. Csakugyan csúnya látvány. S egy műszerész pemzlivel próbálja eltüntetni a dukkó- zás sebeit. Sikertelenül. — Hónapok óta kérünk egy kompresszort, szórópisztollyal, nem kapunk. Kértünk gumikerekű tolókocsit, a gépek mozgatásához, azt sem kaptunk. A munkaasztalokat rosszul konstruálták, a műszerészek csak féloldali ülve tudnak dolgozni. Munkánk hol van, hol nincs. Karsay János mindenekelőtt a közösség gondjait teszi szóvá, pedig akad néhány személyes sérelme is. Másfél évvel ezelőtt, harmadmagával tankönyvet írt a Se- cura pénztárgépek javításáról. Ebből oktatták a vidéki üzemegységek átképzéseit, ipari tanulóit. Mostanáig egy jó szót sem kapott érte. Szállodai költségére — másfél év óta! — havi 1700 forintot fizet ki a vállalat. De útiköltséget — hiszen pesti lakos — csupán egyszer kaphat havonta. — Nemrégiben volt nálunk termelési tanácskozás, azóta — ha lehet — még rosszabb a hangulat — tájékoztat Bodrogi István meós. A dolgozók egymás után tették szóvá a munkaellátással, szerszám- és anyaghiánnyal, bérezéssel kapcsolatos panaszaikat. A központi szakszervezeti bizottság kiküldötte így válaszolt: „.. .A munka- ellátás nehézségei növekedni fognak, ez is bizonyítja, hogy a nagykőrösi üzemegység létrehozása szerencsétlen gondolat volt... A mostani vállalatvezetés éppen ezért behatóbban foglalkozik e témával, és a létesülő új üzemben főprofilként az alkatrészgyártást fogja szorgalmazni.. Gondolhatja, hogy felzúdultak az emberek! A’ok az átképzőtök, akik szakmát hagytak oda a magasabb kva- liíikációjú műszerész munka reményében, haliani sem akarnak arról, hogy alkatrészeket gyártsanak, A felszabadult, fiatal szakmunkások pedig azt kérdik: ehhez kellett az érettségi és a két esztendei tanulás? Mindannyian arra hivatkoznak, hogy nem ezt ígérték nekik. Sajnos, akik ígértek, azóta vagy nincsenek már a vállalatnál, vagy más beosztásba kerültek. — Egymásután alakulnak a központban az osztályok, — szól közbe a művezető — s az ügyintézés egyre bürokratikusabbá válik. Fontos nyersanyagokat — például ezüstacélt — nem kapunk. Azelőtt közvetlenül a raktárból kaptuk az anyagot. Most Ponci- ustól Pilátusig járhatok előbb a kiutalásért. © Hallgattassék meg a másik oldal is! Horváth János igazgató mindössze három hete került az ITV élére. Természetesen nem ismeri — nem is ismerheti — még részletesen a vállalat ügyeit. A beszélgetéshez tehát segítségül hívja a párt- és a szakszervezet titkárait. Elmondom, mit tapasztaltam a nagykőrösi üzemegységben, s figyelmükbe ajánlom a termelési tanácskozás jegyzőkönyvét. * — A jegyzőkönyv állításait meg fogjuk vizsgálni — mondja elöljáróban Horváth János — annál is inkább, mert a szakszervezet képviselőjének szájába olyan . kijelentéseket ad, amelyekét megtenni nem volt joga, s nem is fedik a valóságot. Ami például az alkatrészgyártást, mint nagykőrösi főprofilt illeti, nem felel meg a tényeknek. Tárgyalások folynak, részletesen nem nyilatkozható», de egyet máris leszögezhetek: az alkatrészgyártás jelenlegi volumenét nem fejlesztjük tovább. Az új típusú gépekhez külföldről szerezzük be az originál, csereszabatos alkatrészeket. — Kétségtelen, hogy a nagykőrösi üzem létszáma a tervezettnél jobban és gyorsabb ütemben felduzzadt, s vita folyik a perspektívát illetően is, de egy bizonyos: visszalépni nem fogunk. Azt a célt, amelyet a beruházási program tűz elénk, hogy Nagykőrös feladata lesz a saját körzetéhez tartozó irodagépeken kívül bizonyos mértékig tehermentesíteni a központot a kisgépek javításában, hogy a pesti, gyakor- : lottabb műszerészek fokoza- i tosan átállhassanak a bo-; nyolultabb elektronikus gé- j pékre. megvalósítjuk. Ezt az j átállást azonban alaposan és ! szinkronban kell előkészíteni I Budapesten — és Nagykőrö- ! sön. Sajnos, a párt- és a szak- ; szervezet titkárai nem min- j denben vallanak azonos ál- j láspontot az igazgatóval. Ka- ! szás Nándor, a pártszervezet titkára például maga is úgy véli, Nagykőrös jövője: az alkatrészgyártás. Kertesei Károly, szakszervezeti titkár pedig nem érti a nagykőrösiek rossz hangulatának okát, „Nemrég voltunk lenn barátságos futballmérkőzésen náluk, s rövidesen ők jönnek hozzánk” — mondja. Mintha ezzel minden megoldódott volna! Horváth János igazgató tárgyilagosan ítéli meg a helyzetet: — Véleményem szerint a problémák egy része helyileg megoldható, ha a vezetés feladata magaslatán áll. Azokból, amiket itt hallottunk, arra kell következtetnem, hogy ez nem egészen így van. Persze, meg kell néznünk alaposan, hogy milyen fokú önállósággal, mekkora hatáskörrel ruházták fel az üzemegység művezetőjét, milyen segítséget, bátorítást kapott a: központtól. A kisebb összegű beruházások — mint például a kompresszor, a benzinmosó, stb. — pénzügyi fedezetét biztosítani fogjuk, s igyekszünk sürgősen megoldani a szállítási gondokat is. Nagyobb összegű beruházásnak azonban nem volna értelme, hiszen a napokban megkezdődnek a hatmilliós építkezés munkálatai. Gondosan meg kell vizsgálnunk a munkaellátási zavarokat; ezekről eddig nem tudtam, de gyors és teljes javulást nem is ígérhetek. Egyet azonban megígérek: december 13-án igazgatói értekezleten tűzzük napirendre Nagykőrös ügyét. Ere az időre magam is igyekszem alaposan megismerkedni a problémákkal. Amin lehet, már menetközben segítünk. A többire pedig — megkeressük az ésszerű megoldást. Nyíri £va 'W//////////W//,//////////////////////, | Senki útja | $ i x Nem annak hívják és nem § § is elhagyatott, hanem éppen- s ^ hogy nagyon is forgalmas, § ^ mert a szobi vasútállomáshoz ^ J vezet. Hossz állapotát már S nemegyszer szóvá tettük, * S Az igazság kedvéért azonban s § meg kell mondani, hogy csak S ^ kicsiny, alig 200 méteres ré- § ^ sze kifogásolható, mert az ^ § aluljáró alatt és annak köz- ^ s ség felöli oldalán nagyon is s § jól karbantartott az út. Szob s § községi tanácsa ugyanis, a s ^ szerény anyagi lehetőségekhez S sj mérten rendkívül nagy gon- § dot fordít az utakra. S Az aluljáró alatt, ahol szű- * N kül az út, még gyalogjárót, is s S építtetett a tanács, s hogy a S Js balesetek lehetőségét minél s ^ jobban kizárja, korláttal vá- § lasztatta el a járdát a kocsi- ^ S úttól. De ez a korlát pár lé- ^ s péssel az aluljáró után meg- § S szakad, a járda pedig az út- s § széli árokba torkollik. Innen s ^ már a közúti igazgatóság ke- § kezelésébe tartozik az út, gon- ^ c dozatlan állapotának azon- ^ ban nem egészen ez az oka. ^ »5 Igaz, lehetne kevésbé hepe- § hupás és gödrös a kocsiút, s meg ha az útszéli árkot be- s ^ fednék, a gyalogosok is, az § állomásra menet vagy jövet ^ biztonságosabban közieked- ^ S hetnének a tovább épülő jár- ^ § dán. Arról azonban, hogy s § szennyvíz ömlik az árkokba, x ^ s onnan kilépve sokszor az x ^ úttesten is bűzös kátyút tá- § maszt, már nem tehet a köz- ^ s úti igazgatóság. Ez a MÁV- vJ s on múlik. Egyfelől ugyanis az s ^ állomás, másfelől a MÁV la- x § kőhazak szennyvize folyik az s ^ árkokba, s képez bennük, itt- § ^ ott megrekedve a rothadás bű- ^ S zét terjesztő zöld színű mocsa- ^ S rat. § ^ Ami miatt a KÖJÁL már s § nem egy határozatot hozott. x ^ \tiratok, levelek garmadáját S § küldte a községi és a járási ^ X tanács a MAV-hoz és a köz- § n úti igazgatósághoz. Most is s S ízt panaszolja azonban a x ^ helyi hatóság, hogy a rövid S ^ útszakaszon minden váltó- ^ § zátlan és semmi jele annak, ^ S mintha bárki készülődne ^ 5 rendbehozni az állomáshoz ve- § ^ zető utat. Pedig sok Idegen Is meg- s fordul arra, lévén a szobi S § vasútállomás — határállomás. ^ 6 ' y. e. ^
