Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-03 / 259. szám

wir Niem Mblop 1965. NOVEMBER 3, SZERDA EDDIG ÖHZ» SZEMÉLYT TARTÓZTATTAK LÉ INDONÉZIÁBAN Külföldi hírügynökségek Djokartából származó jelen­tései azt mutatják, hogy In­donéziában továbbra is fe­szült a helyzet Sukarno elmök hétfőn alá­írt rendeletéivel hagyta jóvá a hadsereg által Djakarta vidékén és Közép-Jáván már korábban életbeléptetett hadi­állapotot. Hírügynökségi jelentések Közép- és Nyugat-Jáván, va­lamint az ország más tér­ségeiben történt fegyveres összetűzésekről számolnak be. A Reuter Djakartából azt je­lenti, hogy tovább folytató­dik a kommunisták és más haladó szervezetek tagjainak üldözése. Djakartában és az ország többi részein — hiva­talos sajtóértesülések szerint — több mint 170 letartózta­tást foganatosítottak, nem­hivatalos becslés szerint kö­rülbelül 5000 személyt tartóz­tattak le, köztük számos kom­munistát. Nasution tábornok, indonéz hadügyminiszter kedden uta­sítást adott a hatáskörébe tar­tozó szerveknek — a száraz­földi, tengeri és légierőknek, a rendőrségnek és a volt frontharcosok szervezetének —, hogy haladéktalanul távo­lítsák el azokat az elemeket, amelyek közvetve vagy köz­vetlenül részt vettek a kor­mány megdöntésére irányuló október elejei akcióban. Ugyancsak az amerikai hír- ügynökség jelenti, hogy a kelet-javai Surabaja kikötő­városban a helyi katonai ha­tóságok letartóztatták a ki­kötőmunkás szakszervezet öt­ven tagját Külügyminiszteri „háromszög“ Angol sajtójelentések sze­rint Stewart külügyminiszter november 29-én Moszkvába utazik öt-hatnapos látoga­tásra, amelynek során átfo­gó tárgyalásokat folytat Gro- miko szovjet külügyminisz­terrel. Tudni vélik, hogy a brit külügyminisztert fogad­ja majd Koszigin miniszterel­nök és Brezsnyev, az SZKP első titkára is. A látogatás hírét és idő­pontját hivatalosan még nem erősítették meg London­ban, de úgy tudják, hogy a hét folyamán sor kerül a brit külügyminiszter moszkvai programjának bejelentésére. Stewart moszkvai útja előtt találkozni akar Schrö­der nyugatnémet külügymi­niszterrel, akit november harmadik hetében várnak Londonba. A nyugatnémet külügymi­niszter londoni látogatásá­nak pontos időpontját még nem tisztázták, mert Schrö­der Couve de Murville fran­cia külügyminiszterrel akar találkozni angliai látogatása előtt. VIHAR Angliában, Skóciában, Walesben és az Északi-tengeren Komikns, tragikus és kissé abszurd. Chaplin szobapin lesz Charlie Chaplin kilenc év után először ismét filmet ké- szit — jelentették be a londo­ni Savoy szállóban tartott sajtóértekezleten. A 76 esztendős művész az új film főszereplője, Sophia Loren társaságában fogadta az újságírókat. Loren partnere Marlon Brando lesz. A forga­tókönyvet Chaplin írta — még a „Diktátor” előtt —, s ő ren­dezi a filmet Az anyagi ala­pot egy hollywoodi társaság bocsátja rendelkezésre, de a forgatás Angliában lesz. — Nem, nem kívánok visz- szatérni Hollywoodba, jobban érzem magam Európában — válaszolta Chaplin az újság­íróknak, akik érdeklődtek, hogy Amerikával való kibékü­lését jelzi-e az új film. A film témájáról szólva Chaplin megjegyezte: — Romantikus komédia, emberi történet, s mint min­den ilyen, komikus, tragikus és kissé abszurd ... Nem, én magam nem vállalok nagyobb szerepet, az én koromban már át kell adni a helyet a fiata­loknak. Legfeljebb ... talán egy szobapincért játszom majd... tusban épült 8000 tonnás hűtőtornyot a yorkshire-i erőműtelepen. A donegali partok felé tar­tó norvég hajó, a Bergen egész legénységét a vízbe so­dorta a szélvihar, négy ten­gerész eltűnt. A 6000 ton­nás Ocean Prince olaj tank­haj ót tengeri kikötőjéből há­rom mérföldnyire, a Tees fo­lyó torkolatába sodorta be a vihar. A folyami hajózást szüneteltetni kell, mert az Ocean Prince keresztben áll a Tees torkolatában. Londonban a Viktória pályaudvar tetejét szag­gatta le a Pauline, s az acéllemezek az autó­buszra várók sorára zuhan­tak. Kilencen megsebesültek. Az orkán ötödik halálos ál­dozata Mary Holden, akit a lancashirei Haslingdenben egy teherautó kerekei alá dobott a szél. Az Északi-tenger és az NSZK északi része fölött is második napja tombol az ar- kánszerű vihar. Hamburgban riadókészfilt- séget rendeltek el, hogy megakadályozzák a há­rom évvel ezelőtti árvíz meg­ismétlődését, amikor ugyan­csak hasonló erejű orkán ha­tására a tenger áttörte a gá­takat. A vihar már eddig is több helyen okozott károkat és idézett elő közlekedési baleseteket. Eckernförde városban a vihar letépte a körzeti kórház egész tetejét, az egyik elbai kikötőben fel­borított egy nagy úszódarut. A Meteorológiai Intézet előre­jelzése szerint a vihar előre­láthatólag a szardára virradó éjjel éri el tetőpontját Háziasszonyok / /II M / es a celloves Az angol polgári közvélemény Wilson miniszterelnök rhodesiai útjáról tartott beszámolójának értékelése során megállapítja, bogy 1. Változatlan maradt az igazi probléma: a brit és a rhodesiai kormány megegyezése abban, hogy m<Mosítsák-e az 1961. évi Alkotmányt, és ha igen, miként. 2. Smith nem mondott le a függetlenség egyoldalú kimondá­sáról. 3. Smith egyszerűen fenntart­hatja a jelenlegi állapotot, ami biztosítja a további fehér ural­mat. Pozitív eredményként értékelik Londonban 1. Az időnyerést, 2. A rhodesiai nép, mint egész megkérdezését a függetlenség feltételeiről. A kormányhoz közelálló Sun bevallja, hogy Wilson és Smith megállapodása semmit sem biz­tosít, csupán arra kötelezi a két kormányt, hogy igyekezzék meg­egyezni a jelenlegi rhodesiai al­kotmány olyan módosításaiban, amelyeket a brit kormány nél­külözhetetlennek, a rhodesiai kormány pedig „türhetőnek” tart. A Guardian szerint „a brit kormány nem tűrhetné el azt, hogy Rhodesia második Dél-Af- rikává fajuljon.*» Ian Smith sza­vai azonban arra mutatnak, hogy ezt még mindig komolyan gondolja. Az U. S. News and World Reportban közölt nyilat­kozatában ugyanis kijelentette: valószínű és természetes, hogy stratégiai szövetség fog létre­jönni Rhodesia és a dél-afrikai portugál területek — Mocam­bique és Angola — között. Arra a kérdésre, vajon a Rho­desiában élő fehérek hajlandók volnának-e afrikaiakból álló kor­mány uralma alatt élni, ezt fe­lelte: — Elfogadnánk egy olyan kor­mányt, amely civilizált. A tőlünk északra nemrég függetlenné vált afrikai államok esete azonban megmutatja, hogy milyen mély­re süllyedtek ezek az országok. Az afrikaiakból álló kormány a civilizáció színvonalának sül­lyesztését jelenti. Anglia ezek szerint azt várja, hogy mi is süllyesszük le politikai színvona­lunkat. A Rhodesiában élő euró­paiak hajlandók vérüket ontani azért, hogy megtarthassák je­lenlegi pozíciójukat. Smith végül kijelentette, hogy Rhodesia túlélhetné az esetleges megtorlásokat. — Esetleg meg kell majd szo­rítanunk a nadrágszíjunkat — mondotta, — azonban segítséget várhatunk kívülről, más nemze­tektől. Több barátunk van, mint ahogyan ezt általában hiszik. A Daily Worker szerint Anglia erélyesebb magatartással teljes behódolásra kényszeríthetné lan Smith miniszterelnököt. A való­ságban viszont Wilson hátrált meg. A polgári sajtó legrealisztiku­sabb vonása a rhodesiai fehé­rek viselkedésének megvilágítá­sa. Az Evening Standard tudósí­tója például ezeket írja rhode­siai benyomásairól: — Megérkezésem pillanatától kezdve kínosan éreztem a fekete ember megalázó leigázását. lan Smith rendszerének hivatalnokai szemtelenek, pökhendiek, gyak­ran kegyetlenek. Sokan közü­lük angolellenesek. Láttam a rendőrségnek az afrikai töme­gek ellen botokkal és rendőrku­tyákkal megnyilvánuló akcióját. A rhodesiai rendőrállam olyan siralmas állapotokat teremtett, hogy Wilson kísérete biztosra vette: telefonbeszélgetéseiket ál­landóan lehallgatják. Az euró­paiak eltökélték, hogy tovább­ra is uralkodó faj módjára visel­kednek és igyekeznek elhitetni magukkal, hogy a világ semmit sem változott. A Daily Sketch Salisbury-! tu­dósítója kiemeli, hogy a legtöbb rhodesiai fehér háziasszony a céllövést gyakorolja. Afrikai za­vargásoktól tartanak, amelyeket véleményük szerint Wilson láto­gatása csak elodázhatott. A rho­desiai hadsereg volt vezérkari főnöke, akit nyugdíjaztak, mert ellenzi a függetlenség egyoldali kimondását, a tudósítónak kije­lentette: „Ostobaság az a gondo­lat, hogy Rhodesia ellenállhatna a külső katonai erőnek. Mind­össze két regurális gyalogos zászlóaljunk, egy ejtőernyős sza­kaszunk és igen csekély létszá­mú légierőnk van, elavult repü­lőgépekkel**. Zavargások Nigériában A UPI hírügynökség jelen­tése szerint N yugat-Nig ériá­ban hétfőn újabb zavargások törtek kd, amelyek során 15 személy vesztette életét, töb­ben megsebesültek, számos falut felégettek, kifosztottak és a menekülő lakosság valósággal el­árasztotta Lagos t. A zavargásokra három héttel a nyugati tartományban lezaj­lott választások után került sor, amelyeken Akintola nem­zeti demokrata pártja győzött Az ellenzék eleinte azt állítot­ta, hogy ő győzött a választá­sokon, később azonban ezt visszavonta. Ennek ellenére továbbra is arra szólítja fel a lakosságot, hogy tekintse a választásokat semmisnek és bélyegezze meg Akintolát. Balewa nigériai miniszterel­nök szerint az ország nyugati részén kialakult helyzet „nem ad okot aggodalomra”. Határozat t az afroázsiai csúcskonferencia elhalasztásáról (Folytatás az 1. oldalról) ges feltételek megteremtésére. 4. A miniszterek hálájukat fejezik ki az algériai népnek és kormányának a szívélyes vendégszeretetért és azokért a hatékony intézkedésekért, amelyeket a miniszteri érte­kezlet megszervezése során tettek. C. S. Dzsha, a külügyminisz­teri értekezleten részt vett in­diai küldöttség vezetője újság­íróknak nyilatkozott s hang­súlyozta, hogy a miniszteri ta­Sotyonxíóz$oJf% (11) „Emberek, tudom, hogy sok minden nem jól van, vagy legalábbis lehetne job­ban, okosabban...” — Megtehettem ezt akkori­ban? Ugye hogy nem. Csinál­tam hát tovább, zokszó nél­kül. — Furcsa természetük van az embereknek. A jót termé­szetesnek tartják, hamar el­felejtik. A legkisebb rosszért rögtön felhördülnek, és be­vésik emlékezetükbe. Így tör­tént nálunk is. Ami baj volt, azt széltében-hosszában be­szélték, vitatták.-A jóról leg­többször hallgattak. Pedig a sok hiba, baj, gond ellenére azért előbbre jutott akkoriban a falunk, s ezt csak a vak nem látta, meg aki nem akarta lát­ni. Majd mindenki építkezni kezdett, és cselédeskedni sem kellett már senkinek. Nehogy azt gondolja, régi divat ná­lunk házat adni hozomány­nak. Ez csak az ötvenes években kezdődött, a szövet­kezeti élet hozta. Nemcsak az én fiam, hanem a falunkban sok más fiú és leány jutott magasabbra, mint a földtúró anyja, apja. Hány lett kö­zülük katonatiszt, egyete­mista, tanult közgazdász! Én xtam alá ezeknek is a jelent­kezési papírjait: javaslom, mert becsületes, rendes gye­rek, s mert tisztességes, sze­gény zsellérek voltak egy­kor a szülei... — És ma? Az egyik orvos, a másik százados, a harmadik az állami gazdaságban ag- ronómus. Én pedig éjjeliőr vagyok. Nem panaszképpen mondom, hanem hogy meg­értse: nem magamért tet­tem, amit tettem, hanem ér­tük ... Tudtam, hogy ne­kem már befellegzett, vé­ge. Mit is akarhattam vol­na? Gazdagságot? Vagyont? Hiszen kenyér meg egy da­rab szalonna kellett csak ne­kem. És békesség. Nem vágytam többre. Csak azért csináltam, amit rám testál­tak, mert azt akartam, hogy akik utánunk jönnek, azok­nak már könnyebb, tisz­tább, jobb legyen. — S ma is azt mondom, hogy volt értelme, meg kel­lett tenni. A szemem láttára a sok baj és gond ellenére javult mindannyiunk élete. Gondolja csak el — ötven autó az isten háta mögött, egy rongyos kis faluban! El képzelhető volt ez régen? Álmodhattunk ilyesmiről? És a kultúrházról, a traktorja­inkról és az iskolázott gyer­mekeinkről sem. Azt mon­dom; nem jutottunk volna el ide soha, ha mi, időseb­bek azokban az években kis- hitűek vagyunk, ha nem tesszük meg mindazt, amit tettünk. Igaz, lehetett vol­na kevesebb hibával. De hát ki tanított minket, ho­gyan lehet jobban, igazabban? A cél jó volt Ezt hittük, tud­tuk. Ez adott erőt nekünk. Az utat azonban mi tapostuk ki, és néha bizony gödörbe is léptünk. Ezt ma már köny- myű kiokoskodni. Akkor kellett volna, hogy meg­mondják: komám, így csi­náld ... — Aztán kitört az ellenfor­radalom. Olyan váratlanul ért, mint derült égből a vil­lámcsapás. És váratlanul ért az is, hogy minden bajt, ami az országban és a faluban megesett, rajtam akarnak né- hányan számon kérni. „Gyere ki, Balogh Pista, beszélj csak a kuláklistá- ról!” „Mire volt jó a beszolgál­tatás?” — Mit tehettem? Megbúj­tam volna gyáván? Vagy könyörögtem volna mind­azoknak, akik mondták: most leszámolunk veled? Kentem volna másokra a régi dol­gokat, akik biztattak? Nem! Kimentem ingujjban, hajadon- főtt. Megálltam szétvetett lá­bakkal, ökölbe szorított kéz­zel. Elszánva a legvégsőkre: „Nem védem magam ... Kellett! Ezt vagy értitek, vagy sem. És most mondjá­CANBERRA Meghalt az ENSZ első elnöke Kedden 71 esztendős korá­ban meghalt Herbert Vére Evatt az ausztráliai munkás­párt volt vezetője, az ENSZ közgyűlésének első elnöke. La pzárta kor érkezett! Moszkva: A Szovjetunióban nagy- teljesítményű — hordo­zórakétával sikeresen pályá­jára juttatták a Proton—2. tu­dományos nehéz űrállomást és az ellenőrző mérőműszerek komplexumát. Az együttes hasznos teher (a hordozóra­kéta utolsó fokozata nélkül) éppúgy, mint a Proton—1. űr­állomás felbocsátásakor, ez alkalommal is 12,2 tonna volt — a legnagyobb hasznos te­her, amelyet ez ideig földkö­rüli pályára juttattak. Az ed­dig kapott távmérési adatok azt mutatják, hogy a Pro­ton—2. űrállomáson felsze­relt műszerek normálisan mű­ködnek. Az alagcsövek kalandos utazása (Folytatás az 1. oldalról) méter föld ki- és visszaeme- léséről van szó — ha nem tudják elkölteni az öntöző berendezés építésére engedé­lyezett összeget, az könnyen elvész a botanikus kert szá­mára. A bolygó vagon pikantériá­ját fokozza, hogy az történe­tesen OPV-kocsi volt, tehát a KGST vagonparkjához tar­tozik és az ilyen vagonok na­pi alapbérét a tagállamok dol­lárban állapították meg. A botanikus kert tehát' csupán huszonkilenc napot vesztett, viszont a vasút huszonkilenc na­pi alapbért fizet rá er­re az üzletre. Azt 6em lenne nehéz kiszá­mítani, hogy a huszonkilenc elcserélt nap alatt — mond­juk — hány száz mázsa cu­korrépát szállíthatott volna ez a kocsi a földekről a cukor­gyárakba ... m. L nácskozás nem volt sem siker, sem kudarc. Kérdésekre vála­szolva kijelentette, nem tudja megmondani, lesz-e és ha igen, mikor lesz afroázsiai csúcskonferencia. Hozzátette még, az indiai küldöttség saj­nálja, hogy a Szovjetuniót, Malaysiát és Singapore-1 nem hívták meg a miniszterek ér­tekezletére, habár a küldött­ségek nagy többsége állást foglalt emellett. Buteflika algériai külügy­miniszter a külügyminiszteri tanácskozás befejeztével mon­dott záróbeszédében szintén j említést tett a Szovjetunió I meghívását támogató szava- • zásról, s kijelentette, hogy a g Szovjetunió részvétele megfe- ! lelne a világ haladó erőinek ! összefogására irányuló törek- ! vésnek. Buteflika a beszédben ; rámutatott még, hogy a mi- ! niszteri tanácskozás megtartá- ; sára főleg azért volt szükség, ; mert a 15 tagú előkészítő bi- ; zottságnak nem volt felhatal- 1 mazása a csúcskonferencia el- ! halasztására. Hangsúlyozta, ! hogy a harmadik világ nézet- 5 eltérései múló jellegűek és fi- g gyelmeztette a két kontinens | népeit, mennyire fontos gaz- 5 dasági együttműködésük ah- g hoz, hogy hatékonyan folytat- g hassák a harcot az imperia- g lizmus ellen. | Mint az AFP egyik bésizá- g mólójában megjegyzi, India g javasolta, hogy az értekezlet- g ről kiadott zárónyilatkozat te- g gyen említést a küldöttségek g állásfoglalásáról a Szovjetunió g meghívását illetően. A javas- g latot az értekezlet nem fogad- g ta el, több ország helyesebb- g nek ítélte, hogy a záró ok- g mány semmi olyant ne tartal- g mázzon, amely árthat az afro- g ázsiai szolidaritásnak. Végül g is kompromisszumban álla- g podtak meg: az állásfoglalás | úgy került a nyilvánosság elé, g hogy Buteflika ismertette zá- g róbeszédében. I T------> R OZSATORTA g Sok ázsiai országban lek- gudrt, gyümölcstortát és gyü- ! mölcssalátát készítenek a vi- g rágszirmokból, különösen ró- szsa és ciklámen szirmaiból. tok: mit akartok tőlem? Itt i vagyok!...” — Nem bántottak. Akkor j nem. Én meg ott álltam az j esztelen kavarodás közepette,! és nem értettem semmit, j Hát mi van? Ezt is lehet? \ Bárki felállhat, és szidhatja, i pocskondiázhatja a pártot, a i kommunistákat?! Köphet | mindarra, amit eddig véres | verejtékkel kikinlódtunk? j Hol a hatalom, hogy a szájára ] ütne a mocskolódóknak? Meg- j szűnt volna már minden? i — Választ nem adott sen- j ki. Kavargóit, forrongott a i falu, és én még a kezemet ] sem tudtam felemelni, hogy j tiltakozzak, intsek. „Megállja- i tok emberek! A vesztetekbe j rohantok!” — Semmihez sem volt i erőm. — Mátyás Károly, a szom- j szédom, akinek én tagosítot- j tam a földjét, egy este beál- j lított hozzám: „Figyelmeztetni akarlak, i István! Két régi nagygazda isi visszajött a faluba. A kocs-i mában tanyáznak. Azt mond-l ják, azért jöttek, mert meg-| szűnik a termelőszövetkezet! j Rád pályáznak! Jól tennéd, ha! még ma éjjel elmennél. Ne! kerülj a kezünkre...” — Jót akart, tudtam. Sza-i vaiból azonban csak azt ér- i tettem, hogy mindennek vége. i Megszűnik a termelőszövetke-! zet! Nem, ezt nem engedhe-! tem! — csaptam az asztalra.! Magamhoz tértem a napok óta! tartó ólmos fáradt kábultság- i ból. Vettem a kalapom, és; útnak eredtem. Ki a tanya-; világba. Az egyik parasztház-j ba gyűltünk össze: (Folytatjuk.) ! Második napja pusztít a viharos erejű orkán, a Pau­line Angliában, Skóciában és Walesben. A helyenként 100—117 mérföldes sebessé­gű szél emeletes autóbuszo­kat, hatalmas bútorszállító kocsikat sodort le az or- szágutakról, hidakról, s ledöntött három augusz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents