Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-03 / 233. szám

Szép gondolat A napokban kaptuk egy kis általános iskolástól az aláb­biakban szószelint közölt le­velet. A levélíró arra kér, hogy lapunkban válaszoljunk javaslatára. Tekintettel arra, hogy á levélben felvetett szép gondolat megvalósítása ügyében a város vezetősége hivatott dönteni,, kis olvasónk levelét — mint a legfiatalabb ceglédiek hangját — érdem­beli elbírálásra és válaszadás­ra a városi tanácshoz továb­bítjuk: „Mindennap ott járok el a Malom tcr mellett és látom, hogy szépen parkírozzák. Úgy született meg a fejemben ez a gondolat, hogy városunkban PETŐFI SANDOR-nak nin­csen sehol szobra. Azért gon­doltam, milyen szép lenne, ha a Malom téren a füves ágy elejében egy talpon álló szob­rot építenének és a teret PE­TŐFI térnek neveznék. Kérem, hogy javaslatomra az újságban válaszoljanak. Tisztelettel: Laki Margit V. D. oszt. Cegléd, XII. kér. Csengeri-szél 34.” PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ix. Évfolyam, 233. szám 1965. OKTÓBER 3, VASÁRNAP A hajnali határba együtt mennek a gépek Tizenhat órás műszakban dolgozik a szc cialista brigád Idézek a Kossuth Termelő- szövetkezet 1-es üzemegysé­gében dolgozó szocialista bri­gád naplójából: „Vállaljuk az őszi munkák maradéktalan és határidőre váló elvégzé­sét Ez a szűkszavúan megfo­galmazott mondat határozza meg a brigád munkáját a ke­nyérgabona vetésében és általában az őszi munkák Kétkedők és feledékenyek minden közösségben akadnak. Nem is az ő kedvükért, in­kább a fejlődésben hívők magabiztatására pillantunk vissza gondjaink mai sűrű­jéből az utóbbi nem egé­szen öt évre. mialatt váro­sunk termelőszövetkezetei: 1100 szarvasmarha, 4350 sertés, 50 000 baromfi és 2600 juh számára építettek hajlé­kot, erőgépeik számát az 1961. évi 26-ról 140-re növelték, s azokhoz munkagépeket vá­sároltak, beruházott vagyonuk érté­két az 1961. évi 59 millióról 120 millióra gyarapították, szarvasmarha-állományukat 1845-ről 2680-ra, sertéseik számát 4840-ről 7980-ra nö­velték, a juhállományt pe­dig 6600-ról 8000-re szapo­rították," kenyérgabonából az 1961. évi 300 vagon helyett az idén 375 vagonnal tettek az ország asztalára, vágóbaromfiból 5 vagonról 15 vagonra, vágósertésből 4542 darabról 6258-ra, vágó­marhából 465 darabról 792- re emelték a népgazdaság­nak átadott áru mennyiségét. Jó az eredményeket idó'n- ként számba venni, de azt is tudjuk, hogy egyik-másik ter­melőszövetkezetben jobban is mehetnének a dolgok. Nem, nem a fejlődés hívői soha­sem önelégültek! A „rajkókH harigvérÉenyé után nak vágjunk tanúi. A tehetsé­ges népzenész fiatalok több­nyire elvándorolnak, máshol keresik boldogulásukat. Nincs is nagy lehetőségük itt, mert a vendéglátó helyeken nincs mód az alkalmaztatásukra. A néhány igen kis létszámú ze­nekar pedig komolyabb művé­szi feladatok ellátására alig képes. Még olyan univerzális összeállításban sem, mint a földművesszövetkezeti étterem dob és szaxofon váltással játszó együtes. Városunk rangja emelkedő­ben van. Idegenforgalmunk is növekszik. S mint a „rajkó”- siker is mutatja, megvan a né­pi muzsika kedvelőinek tábo­ra. Joggal merül fel ezek után egy igényesebb népzenei szol­gáltatás szükségessége. Ven­déglátóiparunk szűkös szóra­koztató zenész keretét indokolt volna oly módon kialakítani, hogy legalább egy reprezenta­tív népi zenekart tudjon alkal­mazni. Jakab Zoltán végzése körül. Ennek érde­kében a brigádtagok tizenhat órás műszakot vállaltak fél órás ebédidővel, s azt, hogy mindennap reflektor- fény mellett este tíz óráig dolgoznak. Szocialista brigádhoz mél­tóan kölcsönösen segítik egy­mást. Reggel öt órakor in­dulás, mégpedig következe­tesen úgy, hogy az összes gépek egyszer­re vonulnak ki a terü­letre. Ha akad olyan csökönyös masina, amely nem hajlan­dó engedelmeskedni, akkor hat-nyolc traktoros fogja körül megfelelő biztatásra, de a gépnek mennie kell. Minden brigádtag érzi, hogy a munka halaszthatat­lanul sürgős, és a szocialista brigád — vállalásának meg­felelően — kötelességsze- rűen meg is tesz mindent a határidő betartása érdeké­ben. Kecskés Sándor brigádve- zető, 30-as Zetorján, példát mutat, s a tagok a vezetőhöz iga­zodva „hajtanak”, nem tűrnek semmiféle lema­radást. Miközben Török István üzemegységvezetővel tárgya­lunk, a dohogó erőgépek ref­lektorai a szorgalmas trakto­rosok dicséretét írták bele az éjszakába. (— ssi.) Két elevénbe vágó élmé­nyem van Raj Rozikával kap­csolatban. Az egyik az, hogy ott áll a ceglédi szociális ott­hon klubtermében. A terem zsúfolásig telve idős, beteg ápoltakkal. Rozika mellett karéjban Zsiga Pista ban­dája. Halkan kísérik és Ro­zika énekel. — Gyere velem akáclom­bos falumba... A hallgatók apadt szemé­ben könny csillog. Rozika szopránja néhány percre visszalopja a terembe az if- j júságot. Amikor búcsúi a ke- ' rül a sor, a hallgatók sze- 1 mérmesen köszönik a sze- j replést és melegen szoron- ! gatják a fiatal lány kezét. Ezt az élményt vittem #ma- 1 gammal akkor is, amikor Rozikát a vasipari ktsz Déli úti üzemében kerestem. Ott állt a hatalmas présgép mel­lett. Csak úgy értettem a hangját, hogy közelebb ha­jolt hozzám, a színes szop­ránt elnyelte a gép csattogá­sa. Az idő és a hely nem al­kalmas a beszélgetésre — vi­szontlátásra vasárnap. — Hogyan történt? — val­latom aztán vasárnap dél­után Rozikát. Üzem a lápon Az apró mozdonyok zi­háló „tüdővel” húzzák a csilléket. A tőzegbányászok öles lapátokkal dolgoznak, gumicsizmájuk a talajvízben fürdik, testük verejtékben. Ide nem kell dinamit, sem fejtőkalapács. A külszíni fejlés egyenes fala mentén a lápréteg engedelmesen le­válik, s leválik a tőzegréteg Ki ez a fehér sapkás fiatalember? Rendőr? Nem! Akkor mi jogon állította meg ezt a kerék­párost? — Megszegte a közlekedésrendészeti szabályokat: ke­rékpárjáról hiányzik a „macskaszem”. Megbünteti? Nem! Miért? Mert nincs arra joga: nem rendőr. Ki hát ez a fehér sapkás fiatalember? Abonyban néhány napja fehér inges, fehér sapkás fiatal­emberek jelentek meg a Szelei út és a Szolnoki út kereszte­ződésénél. Reggel héttől nyolcig és délben egy órától kettőig ők vezetik át ezen a forgalmas útkereszteződésen az iskolás gyerekeket, és — mint látjuk — ellenőrzik a kerékpárok fel­szerelését is. Ha szabálytalanságot észlelnek — figyelmez­tetnek. Pajtások ők, a II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat közle­kedési szakőrsének a tagjai. A KRESZ szabályait „gyako­rolják” és majd vizsgáznak is belőle. (Fotó: Járdányi is, csak az izmok erőteljes pa­rancsára van szükség. — Szóval így megy a tő- zegbányászat... — így — válaszol E cseri János, a Pest megyei Tőzeg- termelő Vállalat zöldhalmi üzemének vezetője. — Elő­ször lebontjuk a 60 centi vastag lápföldet, aztán a 200—220 centi vastag tőzeg­réteget. A lápföld talajjavítás­ra, a tőzeg talajerő-utánpót­lásra szolgál. Ide kerül a ki­bányászott és megdarált anyag a környékbeli terme­lőszövetkezetek földjére. Eddig 12 ezer köbmétert bányásztak ki, azaz körülbe­lül 720 vagont az idén. S 240 hold fútóhómtik megjavítását tették lehetővé. Két-három vagon egy hóid átlagszük­séglete. Az éves tervteljesitésről érdeklődöm. — Sajnos, azzal egyelőre rosszul állunk. 25 ezer köb­méter az idei előírásunk. Bi­zony, az eredményt tekintve, még nyár elején vagyunk. — Munkaerőhiányunk volt — mondja az üzemvezető. — Sőt, még most sincs feltöltve a létszámkeret. Hja, a tőzegbányászat ke­mény, erős, kétkezi munka. Ide még nem hatolt be eléggé a gépesítés. — Azért nálunk is tör­tént korszerűsítés — újsá­golta Ecseri János. — Ez nem volt azelőtt, ez a csörlő- rendszer. Azelőtt lóval von­tattuk el a csilléket, nem mozdonyokkal, s nem volt folyamatos a termelés. Ha teljesítik a tervet, több mint 500 hold homok megja­vítása válik lehetővé itt a ceglédi, s nagykőrösi határ­ban. (al) — Miről beszéljek? — cso­dálkozik rám nagy szemet kel. De csakhamar magátó. rábukkan a mondanivalóra: édesanyánk, meghalt. Hár­man voltunk még kicsi gye­rekek. Nagyon gyorsan mun­ka után kellett nézni. Ceglé­den nem sikerült elhelyez­kednem. Csepelen viszont szívesen láttak. Nem saj­náltam a fáradságot, pedig mindennap hat-hét órát utaztam, amellett, hogy itt­hon is várt a munka. — A marógép mellé tet­tek. Két hónap alatt már normára dolgoztam. Nagyon hasznos volt az a nyolc hó­nap, amit a hatalmas üzem­ben eltöltöttem. — De csakhamar segített rajtam a hangom. A vasutas­énekkarnak szólistára volt szüksége. Elintézték, hogy hazajöhessek, és minthogy Csepelen meg is szerettem a gépmunkát, a vasipari ktsz üzemébe kerültem. Ma is itt dolgozom a présgépen. Különféle használati tár­gyakat készítek. — No, de most mondjon valamit az éneklésről is. — Már iskoláskoromban észrevették, hogy jó szop­ránom van. A Péntek Lajos vezetése alatt működő ifjú­sági énekkarnak tagja vol­tam és ugyancsak az ő ja­vaslatára iratkoztam be a ze­neiskolába. Keresztesi Hédi, Farkas Ilonka voltak a taná­raim. Jelenleg is hetenként kétszer járok órára Konaz Endrénéhez. — Hogy mit énekelek? Na­gyon szívesen Schumann-, Schubert-dalok&t, Kodályt és Bartókot. Mint a vasutas­énekkar szólistája, igen sok hangversenyen szerepeltem Székesfehérvártól Balassa­gyarmatig. S a jövő? — Még egy nagy lendü­let és szeretném majd ta­vasszal megkapni o működési engedélyt. Remélem, hogy az után már teljesen az éneknek élhetek. Rostsi Károly A HAZAFIAS NÉPFRONT JÁRÁSI BIZOTTSÁGA csütörtökön délelőtt tartotta ülését a járási pártbizottság nagytermében. Detrei Sándor­nak, a HNF járási elnökének, megnyitója után Bodor Zoltán járási titkár ismertette a Köz­ponti Bizottság ideológiai irányelveit, illetve annak je­lentőségét a népfrontmozga­lom tevékenységében. Ezután Márky Péter műve­lődési felügyelő adott tájékoz­tatót az 1965—66. évi népmű­velési tervről, meghatározva a népfront feladatát a művelő­dési politika végrehajtásában. A hozzászólások során tar­talmas vita alakult ki. A vi­tát Varga Gábor, a járási pártbizottság osztályvezetője vezette le. Az ülés még szervezeti kér­désekről tárgyalt, s végül több új tagot választottak bs a népfront járási bizottságára. (Cz.-né) HOMOKI HELIKON KÖNYVJELZŐ A napokban hagyta el a nyomdát a járási könyvtár ízléses könyvjelzője, amely a Homoki Helikon keretében rendezendő Cegléd az iroda­lomban címmel október 9-én megnyíló kiállítást propagálja. A jól választott betűtípus­sal készült könyvjelzőit a já­rási könyvtár Kárpáti Aurél Irodalmi Asztaltársaságának emblémája díszíti, másik ol­dalán a könyvtár nyitvatartá­si ideje szerepel. A Kossuth Művelődési Ház­nak ez a rendezvénye igazolta a vezetőség helyes elgondolá­sát. — Ez is kell a közönség­nek — érveltek a Rajkó-zene­kar önálló estjének lekötése­kor. Kellett! Nem volt ugyan zsúfolt ház, a hangversenyt mégis a színházi sikerek kö­zött könyvelhetjük el. Azzá tette a produkció színvonala és az elismeréssel nem fukarko­dó közönség. A plakátok igen szerényen csupán a rendez­vény tényére és időpontjára figyelmeztettek. Mi volt hát mégis a közönséget mozgósító erő? Mindenekelőtt az, hogy nagy tábora van nálunk a nép­zenének. A magyarnótának, muzsikának, táncnak nem kell nagy hírverés. Különösen, ha egy ilyen együttes szólaltatja meg, mely mögött már számos külföldi út áll, és a hatszoros VIT-dij fémjelzi művészetüket. Mi sem először tapsoltunk már nekik. Most mégis újabb élményekkel gazdagítottak bennünket. Pedig némelyek azt mondják, hogy muzsikálá­suk túlhaladott, ósdi. Különö­sen fiatalságunknak az a ré­sze, amelyik csak a dzsesszre esküszik. Mondván, hogy csak; ez képes kifejezni a fiatalos; lendületet, lüktető életritmust. ] Nos, hát a verbunkos, toborzó, ] és csárdás, de még a rapszó-j diák is kifejezték ezt a Rajkó-: zenekar tolmácsolásában. Si még többet is ennél. Ami azt; a meggyőződésünket erősíti,; hogy az általuk megszólaltatott; dallamkincsből meríthetnének 1 — silány utánzatok helyett —j a táncdalok művelői. A tizenhattagú népi zenekart; ígéretes tehetségű prímások j felváltva vezették. Közelebbij ismerősünkként üdvözölhettük: az együttesben az abonyi szár-: mazású Zsákai fiút. Egyedülállóan szépséges ez; a népi zene — ha megfele-; lő képzettségű és létszámúi együttes műveli. Úgy, mint Abonyban Gudi-Farkasék is. Az ő nevüket határon túl is szárnyára vette a hír. Elisme­rés a földművesszövetkezetnek ts, amely a község táncosai­val, énekeseivel, a Rozmaring népi együttessé szervezte őket. Cegléden, sajnos, hanyatlás­$ Lágy őszi szél úsztatja az \ ökörnyálat. Mihály napja van, ^ószt jeles napjaink legfonto- \sabbika. A parasztregulák ^ szerint tulajdonképpen ez az ^ ősz kezdetének a napja. Pász- ^ torünnep is, őszi hiedelem i szerint a fű gyökere ezen a \ napon szakad meg, s e napon $ térnek pihenőre a szorgalmas \méhek. Hedvig napja a lomb- § hullás megkezdésének ideie­dként szerepel a népi kalendá- d riumban. d Még száz évvel ezelőtti he- i lyi rendelkezések a szüret ^ kezdésének időpontjául az ok- d tóber 15-i Mária napot jelöl- ^ lék meg. d A vénasszonyok nyara ezek- d ben a napokban teljes pom- d pújában simogatja végig a $ ceglédi tájat. Nagy csapat \diáklány hajlong, énekel, dol- ^ gozik a Táncsics Tsz paradi- \ csomtábláján. Éppen most ér- d tek a sor végére. Már dél- d után van s a. tücsök cirpelése d egyre vékonyodik. Pizzeg a í; hang és a szív is átveszi csen- $ des ütemét. ^ A lányok haja kócos, a ke- § zük maszatos, de a szemük... * Óra az őszi határban a szemük csillogó. A „tanár bácsi” körül csoportosulnak. Milyen sok minden magyaráz­ni való van itt. Ez az igazi madarak és fák napja, ez az igazi munka ünnepe, itt az akácsor szélén pár harapásnyi ebédszünet — egy jó ízű ka­cagás és egy boldog madár­ének édes szédületében. Miről is beszél az őszülő tanár bácsi ezeknek a csinta­lan. örökké nevető gyerekek­nek? — Nézzétek, gyerekek — ér­demes körülnézni a dűlő szé­lén is. Van itt bőven ismer­kedni való növény. — Egy szőke nyurga lány már nya­lábnyi virágot szedett. Kínál­ja is kedvesen, boldogan. Ki tudná felsorolni, hogy mi minden kerül össze egy-egy mezei csokorba. A sisakvirág, a tárnics, a varjúháj. egy-egy kései szarkaláb. kevés piros pipacs, a csűdfű. a lednek — és sorolhatnánk tovább. Még a tanár bácsi sem ismeri mindenik nevét, de talán neki nem is fontos tudni, hiszen nem szaktárgya. De jó beszél­ni arról, hogy a magyar nyelv milyen mérhetetlen variáció­val és milyen pompás költői­ességgel nevezte el erdő-mező virágait. A muhar szórja mil­liónyi magját, a csillagpázsit, a perje, a libatop, a ballagó fű, a vadkender, sőt még a koldustetű is megtalálható itt az útszélen. Útifű, kutyatej, csermolya, s egy elhagyott dűledező tanya mögött milyen nagyra nőtt a bürök is, a lapu. Egy-lzét lámpácskát a mécs­virág is kinyit még estére. S hogy melyik a szabad szirmú, melyik a sziromtalan s az összenőtt szirmú! A kul- túrterületek szélein, árkokban, elhagyott tanyák trágyagöd­reinek helyén milyen sokféle növénytársulást találhatunk — ki tudná mindet felsorolni! Valamikor e tájon csak ke­nyérgabonát termeltek, ma százholdszámra termelik a 'SSSSSS/SSSSSSSSS/SSSSSWSSSSSSfrSSSSfSSSSSS/ dinnyét, a paradicsomot, a > napraforgót a termelőszövet-! kezetek. A paradicsom a kö- i rösi konzervgyár közelsége! miatt e táj legjellegzetesebb\ és legjobban jövedelmező kul- j túrnövénye lett. Két-há rom | diákcsoport is dolgozik itt.! Teljesítményük 250 láda körül! van, és forintkeresményük $ meghaladja az ezer forintot \ naponta, amelyet a tavaszi \ nagy kirándulás, az országjá- i ró út költségeire tartalékol- $ nak. 5 Pillanatnyi csend — s köz- $ ben újra szól a tücsök — az \ akácok sárguló koronájába i madárcsapat rebben. Ezernyi \ seregély ... Nézik a gyerekek \ e furcsa felhőt, e kóválygó \ kártevő hadat, mely újra fel- 5 rebben s egy határtalan kuko-§ ricás felé veszi útját. i — Gyerünk — indítja vala- $ ki a munkát — a többiek le- § hagynak. S indul újra a dal, $ telnek a ládák. Estére fehér § párnákra dőlve, fáradtan is^ mosolyogva, erről a „.munka- ^ kirándulásról”, a hosszúra $ nyúlt óráról álmodik negyven í; diáklány. Sz. I. $ Schumann-dalok áhítatával — a présgép mellett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents