Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-31 / 257. szám
1965. OKTOBER 31, VASÁRNAP ^Ulligp i A bjclorusz autógyárban elkészült a Belaz—E-524 trolibuszrendszerű billenőszekrényes tehergépkocsi. Teherbírása 65 tonna, haladási sebessége 50 km/óra. Négy, villamosmotorral hajtott kereke van, ezek az energiát trolibusz szerű áramszedőkből kapják, de a villamos- energia előállítható saját Diesel-motor működ tette generátorral is. Egy-egy villanymotor teljesítménye 200 kW. A trolibuszrendszerű tehergépkocsi jól használható a szén- és ércbányászatban. A „Belaz—E-524” kipróbálása közben J fi® 3#Lrtl8 KÖVEIKFiníNYE! Az emberi szervezetre gyakorolt hatása szerint közönséges és ártalmas (idült) fáradtságot különböztetünk meg. A közönséges fáradtság egyik legjellegzetesebb ismertető jele, hogy az emberi szervezet normális körülmények között hamarosan kimerül. A közönséges ártalmatlan fáradtságból való felüdülés a mindennapi pihenés, főként pedig az éjszakai alvás során megy végbe. A közönséges fáradtság másnapra nem csökkenti az ember munkateljesítményét. Ez azt jelenti, hogy az ember munkaképessége nagyjából megfelel előző napi munkaképességének. Bizonyos helyzetek azonban oly nagy követelményeket támaszthatnak szervezetünkkel szemben, amelyek következményeit nem képes a megszokott módon kipihenni. A meghatározás A túlfáradás lényegének meghatározásánál nem utolsósorban a szervezet és környezete kölcsönhatásából kell kiindulnunk. Az ember abban az esetben őrzi meg munkaképességének optimális színvonalát, ha különösebb fáradtság nélkül úrrá tud lenni természeti, de főként társadalmi és munka- környezete valamennyi változásán, vagyis ha alkalmazkodni tud ezekhez a változásokhoz és aktív módon tud beavatkozni. A túlfáradás az embernél különböző tünetekben nyilvánul meg. Ilyen tünet például a munkaképesség csökkenése. Minél fáradtabb az ember, annál valószínűbb, hogy csökken a munkaképessége. Jellemzők a szervezet vegetatív elváltozásai is. A túlfáradás állandóan zavarja a szervezet hőreguláciáját: attest hőmérséklete'^emelkedik s elérheti a 40 C-fokót is. A túlfáradás megzavarja a szervezet vízgazdálkodását és levegővel való ellátását. Meggyorsul a pulzus, emelkedik a vérnyomás, de ugyancsak meggyorsul és kapkodóvá válik a légzés is. A pszichikai tünetek A túlfáradás pszichikai tünetekkel is jár, de ezek a tünetek szerfelett bizonytalanok és különbözőek. Nagymértékben függnek az emberi tevékenység jellegétől, a munkafelételektől és a dolgozó életkörülményeitől, valamint egyéni adottságaitól. Leggyakoribb az embernek a munkához és a teljesítményhez való viszonya szempontjából a munkakedv elvesztése, a munka iránti érdeklődés hiánya, az addig játszva elvégzett munkába való beilleszkedés megnehezülése, a munka iránti hűvös érzelmi magatartás, főként szellemi dolgozók esetében, aggodalom és félelem, hogy az illető képtelenné válik a további tevékenységre, a gyengeség érzete, a kudarctól való félelem, az ala- csonyabbrendűség érzése, a gyors és fokozott fáradékonyság. A túlfáradás az embernek társadalmi és munkakörnyezetéhez való viszonya szempontjából megnyilvánulhat abban, hogy fokozatosan elveszti gyors és célszerű alkalmazkodóképességét az emberek között újonnan beállott helyzetekben, rosszabbodik az együttműködése munkacsoportjával (diákkollektíva, sportegylet stb.), fokozódik ingerlékenysége és túlérzékenysége. A túlfáradt ember rosszkedvű. Helytelenül reagál az embertársaitól kiinduló, egyébként ártatlan kezdeményezésekre, csökken önuralma és azon képessége, hogy helyesen értékeljen másokat. Személye megbírálására helytelenül reagál, s az az érzése, hogy szándékosan ártanak neki, üldözik, nem becsülik meg képességeit, aránytalanul kiemelik gyenge oldalait, ösz- szeesküdtek ellene stb. Gyakran összekülönbözik környezetével; a túlfáradt embert ingerlékenysége miatt mindenki elkerüli, ami még inkább elmélyíti a többi emberhez való helytelen viszonyát. A túlfáradt ember mind jobban elszigetelődik a társadalomtól. Emberkerülővé válik, s így nem áll módjában másokkal megosztani gondjait és problémáit. Ez viszont erős hatást gyakorol általános pszichikai állapotára. Ezek miatt a túlfáradt embernél neurotikus zavarok is jelentkezhetnek. A fentebbi, de egyéb adatok is arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a túlfáradás ártalmas az ember szervezetére és szellemi vagy, testi betegségeket okozhat. (A bratislavai „Uj Szó" cik- [ ke nyomán) Jelenlegi ismereteink szerint a Föld az egyetlen bolygó a naprendszerben, amelynek vize van. A nagyjából 1370 millió km3 víz legnagyobb része sós tengervíz. Az egész földi vízmennyiségnek mindössze 1,23 százaléka édesvíz, ami alig tesz ki 18 millió km3. És ebbő! a mennyiségből is az Arktisz és Antarktisz jege 18 millió km3, a tavakra és folyókra mindössze 0,25 millió km3 és a talajvizekre ugyanennyi jut. Más szóval a földi élethez — így az ember életéhez is — összesen 0,5 millió km3 édesvíz áll közvetlenül rendelkezésre, ami a Föld összes vízkészletének hozzávetőleg csupán 0,036 százaléka. Ez érthetővé teszi, hogy a népesség szaporodásával, a mezőgazdaság és különösen I A az ipar vízszükségletének hihetetlen növekedésével, vízhiány mutatkozik. Elsősorban Európa ipari államaiban, de főleg Közép- Európában mindinkább „hiánycikk” a jó ivóvíz. A folyók további szeny- nyezését mindenképpen meg kell akadályozni, ha nem akarjuk, hogy a vizek betegséget terjesszenek, fogyasztásuk lehetetlenné váljék. A közép-európai vizek öntisztító képessége már rég nem eleTrolibuszrendszerű tehergépkocsi gendő ahhoz, hogy a szennyező anyagokat és káros baktériumokat a folyók maguk közömbösítsék. Az ipari szennyvizekkel a folyókba kerülő méreganyagok (savak, lúgok, sók, olajok, fenolok) az élelmiszeripar és különösen a papír- és textilipar nagy mennyiségű oxigént lekötő szennyvizei felelősek a folyók, tavak hal- és kisállat állományának, valamint a vizet tisztító növényvilág nagyarányú megcsappanásáért, sőt, nemegyszer kipusztulásáért. Egy amerikai adatból következtethetünk arra, milyen mérvű lehet a pusztulás: az USA közegészségügyi hivatala kimutatta, hogy 36 állam területén hét hónap alatt a vizek szennyezettsége következtében 6,3 millió hal pusztult el. Mit lehet tenni a vízhiány enyhítésére, megszüntetésére? Elsősorban meg kell akadályozni a vizek szennyezését. A második teendő a vizek gazdaságosabb, tervszerűbb felhasználása. Sok olyan terület van a világon, ahol a folyóvizek a hegyekről lezúdulva, rövid út után a tengerbe ömlanek. Ausztráliában például a Snowy Mountain folyóit eltérítik keletre vivő rövid útjukból és új medrek, föld alatti alagutak segítségével a száraz nyugati területekre vezetik a vizet. A tudomány nem éri be még ezekkel a tervekkel sem. Az atomenergia segítségével a tengervíz feldolgozásának olcsóbbá tételét igyekeznek megoldani — ma a tengervízből nyert édesvíz még a legdrágább természetes édesvíz tízszeresébe kerül. A kutatók még egyéb terveket is készítenek a vízszűke megszüntetésére. A párolgás csökkentésére is gondolnak — ebben megint a legjelentősebb vízhiánnyal küzdő ausztrálok járnak élen — hiszen közismert, hogy egy-egy nagy tó vizéből a nyári hónapokban tíz meg tízezer köbmétert veszít, a párolgás miatt. Ausztrál tudósok kikísérleteztek vegyi anyagokat, amelyek hajszálvékony réteget alkotnak a vízfelületen és nagymértékben csökkentik a párolgást Több helyen hatalmas víztartalékoló medencéket készítenek, de vannak tervek a sarkvidékek jegének felhasználására is. Az időjárás befolyásolásának és mesterséges eső előidézésének a gondolata is felmerült — sőt, az utóbbi, jelentős összeggo ugyan, de már meg is valósítható. K. J. LAKÓÉPÜLETEK VÉDELME ■f&Zafí nedvesedése A régi földszintes házak lakószobáiban gyakran nedvesek a falak, hiába festenek, újra meg újra nagy foltok jelennek meg, a festék lepereg, gyakran a vakolat is feltáská- sodik és már gyenge érintésre lehull. Az ilyen lakások, amelyekben a levegő dohos, a ruha megpenészedik, a bútorok megvetemednek, rendkívül egészségtelenek: lakói köny- nyen kapnak gümőkórt, kosz- vényt, különböző ízületi betegségeket. v A falak nedvessége a helytelen építkezés, és a nedves talaj következménye. Az építőanyagok ugyanis általában likacsosak, a falakban igen finom hajszálcsövek fonadéka keletkezik, amelyen a talajnedvesség — a hajszálcsövek törvényei szerint — félhúzódik. A talajvíz a helytelenül épített ház alá húzódhat, itt átitathatja az épület talaját, s így helyenként megváltoztathatja a talaj teherbíróképességét. Ennek következménye viszont az lehet, hogy az épület falai egyenlőtlenül süllyednek, ami bizonyos esetekben az épület megrepedezését eredményezheti. Ez megint veszélyes károsodások okozója lehet. A nedves épületek többnyire kis családi házak, amelyek akkor épültek, amikor még építési engedélyre sem volt szükség, és mérnökök, szakemberek sem működtek közre építésüknél. Nagyobb részük nincs kellően alapozva, és hiányzik a nedvesedés elleni szigetelésük. Mivel egyelőre a nedves lakásokra is szükség van, megvizsgálták, mi módon lehet az ilyen épületeket egészségessé, biztonságossá tenni, kiszárítani, a nedvességtől megóvni. Erre a célra ma már többféle eljárást dolgoztak ki, a szakértők alapos vizsgálat után döntik el, mikor melyik módszert célszerű és gazdaságos alkalmazni. Sajnos, akármelyik módszer alkalmazására kerül is sor, mindegyik elég költséges. A falak nedvesedése elleni védekezés vagy arra irányul, hogy az épületet elszigeteljék anélkül, hogy a nedvesedés okát megszüntetnék, tehát a talajt szárítanák ki, vagy éppen ez utóbbit, a talaj kiszárítását valósítják meg. Szigetelés esetén alkalmazhatják a padló alatti szigetelést, á légszigeteléses eljárást vagy — különálló épületek esetében — a padlóvonal alatt a falak átfűrészelését és megfelelő szigetelő réteg elhelyezését. Más esetekben a függőleges falakat védőtéglafallal, szigetelőlemezzel borítják, bitumenes lekenést alkalmaznak és e védőréteget kapcsolják az említett ún. vízszintes szigeteléshez. A talaj kiszárítását szivárgók létesít'sével vagy elektromos módszerei oldják meg. Ez utóbbit, az ún. elektrooz- motikus eljárást közvetlenül a falak kiszárítására is alkalmazhatják. Ezt az elektromos eljárást azonban nálunk még nem használják a gyakorlatban, a szakemberek csak kísérleteznek vele. Olyan helyeken, ahol a talajvíz folyásiránya megállapítható, a talaj kiszárítását a talajvíz szintjének süllyesztésével is el lehet érni. HE Vjacseszlav Szlis csillagász a szovjet csillagászok értekezletén közölte, hogy a múlt év november 30-án felbocsátott Szonda—2 űrállomás segítségével a bolygóközi térségben rendkívül erős rádióhullámokat észleltek. A sugárzás intenzitása legalább százszor nagyobb, mint amire számítottak. A rádióhullámok eredetét egyelőre még nem sikerült megállapítani. Egyes szakemberek úgy véKisalakú A villamos zörej, a nehéz kalapácsok dörömbölése, s a többi zaj károsan befolyásolják az ember idegállapotát. A kellemetlen zajok tompítják az ember figyelmét, csökkentik munkaképességét és rongálják egészségi állapotát. A zajok megszüntetése, illetve tompítása tehát fontos feladat és ezért a Szovjetunióban is jelentős erőfeszítéseket tesznek ennek érdekében. A zaj ellen folytatott küzdelem új zajmérőkészülékek megszerkesztéséhez vezetett. lik, hogy a Szonda—2 antennái valamelyik nagybolygó, például a Jupiter rádiósugárzásait észlelték. Szlis maga nem tartja valószínűnek ezt a lehetőséget, de beszámolójában hangoztatta, hogy a felfedezés arra a felismerésre kényszeríti a szakembereket, hogy a csillagközi térségről és az azt kitöltő gázokról alkotott elképzeléseik még meglehetősen hézagosak. zajmérő A zajos környezetben dolgozók a zsebükben hordják e készülékeket, s azok szüntelenül mérik a munkásra ható zajokat. A hanghullámok behatolnak a készülék mikrofonjába, elektromos árammá alakulnak át, majd a regisztrálóba jutnak. A készülék számlapján elhelyezett nyilak állandóan jelzik a zaj erejét és így kellő támpontot adnak az egészségre káros munkakörülmények megjavításához. TÁ VEUKTR0KARDI0CRA Ez idő szerint a France gőzös a legjobban felszerelt hajó a képek távközlése tekintetében. Legutóbb amikor 3000 km-nyire volt az európai partoktól, sikerült eljuttatnia egyik utasának elektro- kardiogramját Párizsba az Early Bird távközlő műhold segítségével. A kardiogramot a France fedélzetéről a Radio Corporation Of America New York-i központjába küldték, amely továbbította az andoveri állomásnak. Az utóbbi eljuttatta a műholdhoz, amely akkor 37 000 km magasságban repült Brazília fölött. Onnan a franciák Pleumeur-Bodou-i állomásán át jutott el Párizsba, Lenegre professzorhoz. Titokzatos erősségű rádióhullámok
