Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-31 / 257. szám
ffSI MEGY sMhd&p 1965. OKTOBER 31. VASARNAP »ke t perc múlva nyolc óra nftj mondják a darab első ftbafl percében, egy kisvárosi ügyészségi irodában. S ezt a munkakezdés előtti öt percet az író, Salamon Pál felhasználja arra, hogy naturalista hűséggel bemutasson két embert Surányit, akit már hétfő reggel, s nyilván egész héten át a vasárnapi meccs izgalma foglal él, és ügyészünket, aki ezzel tér ki a kedvenc csapat méltatása elöl: nem volt ideje elmenni a mérkőzésre. (Később megtudjuk, hogy szívből utálja a futballt.) Ehelyett arról mereng, miszerint hétfőn a legrosszabb. De szombaton is rossz, mert akkor az ember már pontosan tudja, ez nem az a szombat, amitől valamit várhat. A vasárnap — maga a halál. Legjobb a péntek: akkor még van remény. Az öt perc eltelt, és kezdődik a hát első tárgyalása: egy gyerek, miközben a szülök' vendéglőben, vacsoráztak, teleette magát orvossággal. A kérdés: keressék a felelőst, vagy ejtsék el a vádat? Negyedóra múltán azt mondja az egyik tanú — egy fiatal orvosnő — a vizsgálat vezetőinek: mondják, maguk nagyon unatkoznak? — s elkezdődik a dráma. B szülők remegnek, nehogy őket hibáztassák. A körorvos azért szállította a beteget a közeli szanatóriumba, hogy tíz perccel hamarább szabaduljon meg tőle. Az ügyeletes orvosnő megijedt — két éve dolgozik az üdülő-szanatóriumban, közben maga is „üdülővendéggé" vált, leszokott a cselekvésről. A főorvos nem vállalta a műtét rizikóját, to- vábbküldte a gyereket a megyei kórházba. A felelősséget feltehetően csak azért nem tudták tovább passzolni, mert a beteg időközben meghalt. De mégis: most már az ügyész tart, joggal, a rázós eset bolygatásának egzisztenciális következményeitől. Az orvosnő, aki ragaszkodik annak felderítéséhez, hogy tulajdonképpen mi is történt itt, végül magára marad. . (Azaz, lesz egy stabil pártfogója. Amikor „izgága sága" miatt főorvos-főnöke erőszakkal az idegklinikára szállíttatja, mellé áll az osztály főorvosa. De ez az idegorvos olyan fehér hajúan atyai, bölcs és pozitív, mint maga az áldást osztó jóisten, semmit nem tesz, nem is tehet.) Ez az alaphelyzet jó apropó a fiatal, tehetséges Salamon Pálnak, hogy szenvedélyesen támadja az egyéni társadalmi megalkuvást, amely három szinten játszó• dik a darabban: előbukkan a vitákban, amelyeknek legtöbb résztvevője a közönyös cse- lekvéstelenséget vagy a bűnrészességet ne-verd-a-fejed-a- falba bölcsességnek álcázza. A hivatalosabb megbeszéléseken, ahol kerülik a sarkokat és éleket. És a felvonások közé beiktatott telefonbeszélgetésekben, amelyekben kialakítják vagy legalábbis ki próbálják alakítani a dolgok adott, hivatalos irányát. És megmutatkozik a megalkuvás egy negyedik szinten is: a cselekvésekben. Kár, hogy az igazság szándékát hordozó hősök mintha kissé túlzottan kételkednének olykor önnön vélemé- ; nyűkben. Gyakori határozat- j lanságukkal' szemben a darab tulajdonképpeni vádlottja, a főorvos rendíthetetlen kősziklának hat. S bár § köztudott, hogy a kívülről magunkra aggatott és racionálisan megtervezett maga- biztosság látványosabb, im- pozánsabb és hamisabb, mint az átélt — mely újból és újból kritikát támaszt saját Tapasztalatot gyűjt a hároméves unoka Gyorsan telnek a puttonyok stabilitásával szemben — a darab e két szimpatikus hősétől mégis megkérdezhetjük: ha ők sem biztosak magukban, miért várják, hogy környezetük komolyan vegye őket? Kételkedésük oka tán magányuk. Nem is igen próbálják egy szélesebb környezet támaszát keresni. Itt van például Fráter Anna. Két éve él, dolgozik a városban. Miért csak a főnökének vannak barátai? Miért nem szerzett munkájával, magatartásával annyi hitelt, hogy ne lehessen egyszerűen bezárni az idegosztályra, ha valakinek éppen útjában áll? Mindez nem von lé a darab valós erényeiből. Salamon Pál, azonfelül, hogy felkészült szinpadi szerzőként i mutatkozik be, forró érzelmi- I seggel és hideg ésszerűséggel veti fel kérdéseit: langyossággal aztán senki nem vádolhatja! ★ 0 darab első felvonásában az ügyész unalmában legyeket fogdos. Az a baj, hogy csak látjuk ezt a mozdulatot, de nem érezzük eléggé, hogy egy kis vidéki irodában vagyunk, amelyet valóban ellepnek a legyek. Szóval a legyek nincsenek jelen, és ez baj. S így nincs jelen a rendezésben, a színészmozgatásban, a díszletekben a környezetnek az a lera- gadtsága — amelyről többek mellett ez a tehetséges és merész darab szól. A szereplők jöhettek volna a nyolcadik kerületből, a Petőfi Sándor utcából, vagy akár Ausztriából. Pedig Salamon Pál nem általánosít, ő a helyszínt és a cselekményt egy hazai, vidéki városba helyezte. A szerepek megformálásából Básti igazgató főorvosa emelkedik , ki magasan. Belép a tárgyalóterembe, ahol tulajdonképpen ő a vádlott, J de egy perc múlva már a I jegyzőkönyvet diktálja, j Ügyes, megalkuvó, fölényes mindvégig. Váradi Hédi azt, ! amit az első felvonásban jól j megteremtett, nem viszi eléggé végig a másodikban. Olyan gyerekesen viselkedik az idegklinikán, hogy elhisz- szük egy pillanatra, valóban idegbeteg. Kálmán György ügyésze épp annyi rokonságot mutat egy Camus figurával, mint a szerző által megírt hőssel. P. A. Magadra kiálts! Fiatal író elsó' drámája a Katona József Színházban j Csemnői I szüret > A Csemői Állami Gazdaság | szőlőinek zömét a Il-es számú 1 üzemegységben szüretelik, 723 | holdról. Hét brigád gyűjti a j szőlőt, s a nyársapáti pince- | gazdaság dolgozza fel. Kilenc- i ezer mázsára szerződtek. A ! szüreti szerszámok kikerülnek : a használatból. Míg a szőlőte- ■ rület növekszik, a feldolgozás ; egyre inkább központosított | munka lesz. ★ A Béke brigád egy hónap óta szüretel, minden reggel 7-töl délután 5-ig. Míg elhajt a megrakott kocsi a nyársapáti telepre, leülnek a sorok közé. A férfiak cigarettára gyújtanak, a nők külön csoportba húzódva beszélgetnek. A szőlő- : tőkék lombja már összezsugo-: rodott, s reggelente sülik az: ujjat a fagyos fürtök. * I — Olyan munka ez. minti más — mondják az emberek.) A régi szüreti szokások eltűn-) tek, helyüket a szüret utáni; birka-vacsora foglalta el. Ez 3 nem ér ugyan a régi színes 3 mulatságok nyomába, de a két) évvel ezelőtti emlékezetes. Az 3 asszonyok nevetgélve mesélik. 3 Néhányan sokat ittak. Ügy lát-5 szik, a borból atavisztikus erő) tör fel, szőlőkaró után vágyott.!; Többen meg is ragadták ... 3 * I Felszedelőzködik a brigád !| harminchat dolgozója. Egy-egy 3 sort fognak. Marik Gyuri a 3 legfiatalabb puttonyos fürttel 3 a kezében jár az asszonyoktól 3 a kocsiig. Bekap egy-egy sze-3 met. Egy vödörrel is kitesz ez 3 estére. Vízhordó jár a csapat 3 után: bort itt nem szabad in-3 ni. Halad így is a munka. 3 * Hát a zsebnek nagy ese-^ mény-e a szüret? 3 — A szőlő tavasszal, nyitás- 3 kor és permetezéskor jól fizet 5 —, mondja Bállá János üzem- 3 egységvezető. 2500 forintot is 3 keresnek. Most csak 1200 kö-3 rül. Szőlőt nem visznek haza,) mint a tsz-ben. 3 * I Bencsik Dánielnek 600 négy- 3 szögöle otthon is van. Cseme-3 geszőlő. 3 — A szűkebb család szűre-3 teli? 3 — Szűkebb? Hat gyerme- ^ kem van. öt fiam. Tizennégy éve szüretel már 3 itt, ugyanebben a brigádban. 3 Együtt kezdett a gazdasággal. 3 — Hogy-hogy nem maga hát 3 a brigádvezető? — Keveset tanultam én ah- 3 hoz, hogy brigádvezető legyek. 3 A mama el-elszaladt egy kis 3 tejföllel a tanítóhoz, én meg 3 otthon maradtam tehenet őriz- 3 ni. Melós ember voltam én 3 mindig, az is akarok maradni. 3 * I A beszélgetés közben meg- 3 telt a kocsi. Juhász Béla bá- 3 esi megmentett nekem egy da- 3 gadozó fürtöt, a többit most 3 Fehér Sándor bácsi utolsó út- 3 jára kíséri. A nyársapáti feldolgozó 3 üzemben Csala János, a Béke-3 brigád vezetője várja a szállít-3 mányt. A kiskatonák pedig fá-3 radhatatlanul villázzák a fu-3 tószalagra. s — Majdnem háromeze í forintnyi ajándékot kap tam a bérmáláskor ... — A rokonság. A szülői Megmérgeznék az életűn \ két, ha nem a templom 'l ban esküdtünk volna ... — De hát végtére is. Ma \ gyarországon szabad val ! lásgyakorlás van... Ál ! lampolgári jog, hogy bár I ki templomba járjon ... \ AZ ELSŐ MONDAT, amel j nagyon is „materiális” for i mában rögzítette, hogy it I sokkal inkább megfoghat I javakról, mintsem valláso : világnézetről van szó - : egy falusi párttag szájábcí : hangzott el. ; A második „szerzője” pár tonkívüli, községi tanácstit kár a megye egyik kis köz ségében. A harmadikat egy állam polgári öntudattal felvérte zett ember mondotta a ké előbbi mondat felelevenítés« kapcsán. Nos, hát kezdjük azzal í bizonyos „harmadik” mon dattal: állampolgári jog-e vagy sem, hogy Magyarorszá gon bárki templomba járhasson, egyházi szertartásokon vehessen részt? Közjó- gilag nagyon egyszerű é: tömör a válasz: természetesen jog. Elképzelhetetlen 1 szocialista demokrácia a lelkiismereti szabadság nélkül megengedhetetlen, hogy bárkit — egyedül csak azért, mert vallásos — hátrány, megkülönböztetés érjen. Mi sem idegenebb, éppen a kommunistáktól, mint az, hogy az ész érvei helyett a szankciók nyomatékával lépjenek fel az idealista világnézetet vallókkal szemben. Igaz, volt idő, amikor templomba járni, már éleve elrendelíetést jelentett az illető káderlapjának szövegezésében, amikor fontosabb volt egy munkás, vagy egy bérelszámoló viszonya a valláshoz, ipint viszonya a munkához, a. népi demokrácia ál- lamrendjéhéz. Ma azt valljuk és gyakoroljuk, hogy a vallás mindenkinek magánügye, s attól még kitűnő munkás, nagy eredményeket elérő mérnök lehet, mert templomban esküdött, vagy mert megkereszteltette a gyermekét. De a kommunisták sohasem tagadták, sőt mindenkor hangoztatták, hogy a materialista világnézet talaján állnak, s az sem titok, hogy a magyar népi demokrácia — amelynek állama a szocialista társadalmat szervezi — elveiben és gyakorlatában e világnézet aktív propagandistája. SAJÁTOS TÖRTÉNELMI VONÁS az nálunk, hogy az állam és az egyház kettéválasztását a proletárdiktatúra államának kellett megvalósítania, s nem a polgári államnak, amely megtette ezt sok évtizeddel ezelőtt például Franciaországban. És nálunk talán az is „sajátos” történelmi vonás, hogy a proletárdiktatúra állama, a kommunisták mesz- sze tapintatosabbak, majdhogynem megértőbbek az ideológiai ellenféllel szemben, mint amilyen megértést tanúsít mondjuk a polgári Nyugat e kérdésben. De hát, ha így van, sőt néha túlságosan is „így van”, akkor egyáltalán miért baj az, ha egy párttag gyermeke megbérmálkozik,. ha egy tanácstitkár, aki ráadásul még nem is párttag, templomban esküszik? A PART TAGJÁNAK LENNI nem kötelező. Aki belép, pontosabban, akit jelentkezése után felvesznek a párt, a kommunisták tagjai sorába, az magára nézve kötelezően elismerte, hogy azonosítja magát a kommunisták világnézetével, a kommunista etika szerint akar élni, lolgozni, a szervezeti sza- oályzat betartásával segíteni a párt munkáját és személyes példájával is új tettekre ösztönzi a pártonkí- vüli milliókat. Személyes példájával is! De mit mond az a becsü- etes, a kommunistákat ép- ►en magatartásuk, áldozatkészségük és őszinteségük miatt tisztelő pártonkívüli, aki azt látja, hogy falujának, üzemének egyik kommunistája mást mond és mást tesz? Mi lehet a véleménye az olyan emberről, aki nem szűnik hangoztatni kommunista párttagságát, de háromezer forintért megbérmáltatja a gyermekét? Hol van itt a szó és a tett egysége, amiért annyit küzdöttek éppen a kommunisták az elmúlt évek során, s amelynek egységét . éppen e küzdelmek hevében, tüzében sikerült megteremteni? Jogilag igaza van a párttagnak, de mint kommunistának nincs; a szabad vallásgyakorlat lehetőség, de nem kötelesség. Különösen nem azok számára, akik egy materialista világnézet alapján álló párt önkéntes tagjai. És akkor is, ha állami, vagy gazdasági vezetőről van szó... A tanács titkára nem párttag ugyan, de mint állami vezetőt, egy olyan állam egyik vezetőjét figyeli a dolgozó nép közössége, amely mindig és nyíltan vallotta a materializmus igazságát. A vezetőről azt tartjuk és valljuk, hogy rátermettsége, hozzáértése ( és nem utolsósorban tisztán — vagy, ha úgy tetszik: tisztább- látása emelte egy-egy közösség élére. Akarva, akaratlanul úgy tekintik őt is, mint azt, aki tetteiben az állam politikai és ideológiai céljait példázza, fejezi ki. S ez. s így már ismét nem magánügy, nem a lelkiismeret szabadsága, hanem a szabadság lelkiismerete. A VALLÁSOS TÖMEGEK is megtanulták becsülni a kommunistákat és zömükben megtanulták igen sokan becsülni azt, aki tagsági könyvvel, vagy anélkül, nem a vallásos ideológia talaján áll. Mert a lelkiismereti szabadság nemcsak azt jelenti, hogy mindenki lehet vallás«, de azt is, hogy lehet ateista, s hogy a materialista világnézet hirdetése, az idealizmussal szembeni elvi harc nem mond — mert nem is mondhat ellent — a szabad val- lásgyakoriás jogának. Nyilvánvaló: az emberi, elvi .magatartás megítélésében másnak kell lennie a mércének, ha egyszerű, vagy éppen idősebb párttagról van szó, s megint másnak, ha vezetőről esik szó. Nem köny- nyű évezredes és már kora gyermekeszméléskor magunkba zárt eszmékkel, világnézeti formákkal szakítani. Van, akinek könnyebb, van akinek nehezebb: szerepet játszik ebben nyilván a műveltség, a tanulás volt és jelenlegi lehetősége, a környezet, az a „társadalom”, amely a nagy egészeként, még nem zárkózhatott fel a materializmus igazságához. Sok béklyó, családi kapcsolat, nemegyszer szülők, nagyszülők nehezen elviselhető haragja, családi kiközösítés, vagy éppen családon belüli perpatvar nehezítheti és nehezíti is a bátor és nyílt állásfoglalást. Az is lény, hogy sokszor már csak üres formaságnak tűnhetnek az egyházi szertartások, amelyek alkalmat és ürügyet szolgálhatnak holmi ünnepségekre, családi összejövetelekre: avagy csak egyszerűen a békesség-óhajtás húzódik meg mögöttük. Mégis a jog és „illem” oldaláról nézve, a forma tartalmát is jelent, elveket, igazságot, világnézetet. Hogy nem köny- nyű szembeszállni a maradi- sággal, a konzervatizmussal? — ki tagadná ... De a kommunisták, a nép soraiból kiemelkedett vezetők egyik és nem is kis feladata éppen az ezek ellen való harc. A harcról való lemondás a holnapról való lemondást jelentené, így és ezért aztán nem egyszerűen illem, hanem becsület, állásfoglalás, példaadás és a szocializmus építésének ügye, gondja is mindaz, amiről a három mondat kapcsán szólni, írni kellett. HIT ÉS SZABADSÁG — nem ellentmondás ez, hanem a legnagyszerűbb azonosság. Hinni a holnapban, az emberben kell! Hit és szabadság
