Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-31 / 257. szám

1965. OKTOBER 31. VASÁRNAP “%/tíríap S Nagyüzem a televízió Robusztus épület. Hatalmas, szürke, várvastagságú falai uralják a Szabadság teret. Mi minden volt már ez a ház­óriás? Tözsdepalota, egyetem, tornaterem, s ma annyi vihar után, ha toldozva, foldozva is, de otthona a Magyar Televí­ziónak. A rekonstrukció a vége felé jár. Lassan levetkőzi áll­ványruháját és kívülről is megszépülve, belülről moder­nizálva a „műsorgyártó nagy­üzem” rendelkezésére álL © Fiatal ember. Kedves, mo­solygós arcát már ismerik a művészvilágban. Három éve végezte el a Színművészeti Főiskolát, operatőr-szakon. El­ső nagysikerű filmjével — Ut­cán —, amelyet Kenyeres Gá­bor kollégájával készített, azonnal betört az élvonalba. Egymás után következtek ez­után önálló tv-filmjei. Sajátsá­gos l^amera-mozgást használ, s a közönség egyre többet ol­vashatta nevét, így: vezetőope­ratőr Zsombolyai János. Csak egy pillanatra lehet elkapni a büfében, máris siet tovább, hisz operatőri munkája mellett tanársegéd a főiskolán. © Kamerák, lámpák, mikrofonok kereszttüzében készül Vidám illemtan című műsor Csendet kérünk. Duda. Felvétel indít. Kigyullad a piros lámpa az ajtó fölött. A stúdióban égnek a „tab­lók”, az ötszázasok, s az ötezres reflektorok.' A színész egyet igazít a jelmezén. Vala­mi megfoghatatlan érzés lesz úrrá mindenkin. A kábelesek éppúgy élik a műsort, mint a színészek. Minden nap újból és újból. A stúdió olyan, mint a szülőszoba. Műsorok bölcső­je. Mennyi küzdelem, a néző számára ismeretlen nehézség előzi meg a legegyszerűbbnek tűnő programot is. A rendező munkatársai, az asszisztensek, az ügyelők, a műsorral kap­csolatos minden apró mozza­natról tudnak. Duda. Csendet kérünk. Ki­gyulladnak a lámpák. A meg­világított térben Feleki Kamill éppen a tv Vidám illemtan cí­mű műsorának tanára. Int az ügyelő, és a művész, mintha Világéletében illemtan-tanár lett volna, beszélni kezd, és a fénykörön kívül eső lámpák arzenálja, vezetékek sokasága most mind elhalványul, jelen­WSSSSSSSSSSJVSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS~ Mintha azt kérdezné a ripor tértől Szegedi Erika: Mondja, jó a hajam? A fodrász még igazít egyet a tincseken és in­dulhat a kamerák elé. téktelenné válik, most csak egy a fontos: az adás sikere. © SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SJ Az eszperantista Vác, nyomda, szedőgép 'zümmögés. — Bonan tagon. Mi szer- csasz kamarádon Bénig... Szemüveges, középkorú fér­fi áll fel a szedőgép mögött. 'Arcán finom mosoly. — Mi esztasz... — En va­gyok. — Hogyan lett eszperantis­<a? (Tudom, hogy a váci esz­perantista szervezet tagja már ■35 esztendeje, sajátkezűleg szedi a Magyar Eszperantó Szövetség Hungária Esperan­to című havi közlönyét, s ezenkívül a magyar vasutas eszperantisták negyedéven­ként megjelenő szaklapját. Ö maga korrigálja a kiszedett szöveget — feltehetően egyik 'legszorgalmasabb eszperantó- olvasó, tehát már „hivatalból” is az országban. — Hogyan is lettem? A kisdiák meglát egy furcsa nyelvkönyvet a váci kirakat­ban. Pár év múlva az ifjú nyomdász egy háromhónapos tanfolyamra iratkozik be. — Elég volt három hónap? — Tolsztoj két hét alatt jól megtanult. Én három hónap alatt annyira, hogy nem le­hetett volna eladni. Egyáltalán hol „adhatják el” az embert manapság esz­perantóul? Bénig Gyula imponáló számadatot közöl: már 83 országban él és dolgozik a szövetség. Óvatos becslés szerint 10—15 millió ember beszéli a világon ma a nyel­vet. Egy kis ország. Az eszpe­rantista szerény s egyben becsvágyó. Nem akar külön országot, „csupán” világ­nyelvvé, az emberek második anyanyelvévé szeretné ten­ni „szerelmét”. Mi élteti ezt a törekvést? — A nyelv egymáshoz ve­zető út és összekötő ka­pocs ... — ön hisz abban, hogy cél­juk megvalósul? Rámnéz, nagyon komoly. — Hiszek. Csoportjukról kérdezem. Húsz ember. 15 férfi és öt nő. Vasutas, technikus és mérnök. Nyugdíjas színész, kisdiák, zenetanár. A legfia­talabb tagjuk 11 éves, a leg­öregebb 73. 0 két kollegáját „szervezte be”. Csaknem min­dig mindenki ott van a hét­fői összejöveteleken. — Mit csinálnak, ha ösz- szejönnek? — 15 külföldi eszperantó folyóirat jár hozzánk. Tanít­juk a fiatalokat. És felolvas­suk legfrissebb postánkat. A levelezés finom szálai­val hálózzák be a világot, s úgy keresik egymást az eszperantó hullámhosszán, mint a megszállott amatőr- rádiósok. Abban reményked­nek, hogy a vékony szálak széttéphetetlen baráti köte­lékekké duzzadnak majdan. Rokonszenves hit. Kérdem, kikkel áll össze­köttetésben? Nikimurát em­líti, a japán pedagógust, Wul- fot, a fokföldi ügynököt, az­tán egy lengyel tanárt, kivel oly szorosra fűződött a barát­ság, hogy idén meg is láto­gatta őt Vácon. Bizonygatja, hogy az eszperantó nemcsak hasznos, hanem szép nyelv. Űj műfaj. Eddig seholsem tanulhatták meg a csínját-bín- ját. Ezt az évek hozták és hoz­zák meg. Nem film, nem is színház. Hát akkor mi? — Televízió, egyszerű a vá­lasz — mondja Nemere László rendező. — Üj műfaj, új „szakma”. Elődeink nem vol­tak. De mi néhányan a főisko­lán már televízió-rendező sza­kon végeztünk. Nemere László, igaz. már több mint 12 esztendeje áldo­zott először a film, majd a tv oltárán, de a főiskola csak alig egy éve bocsátotta szárny­ra. A legjobbaktól tanult. El­érkezett az ideje, hogy önma­ga. egyedül bizonyítson. — Erre most lehetőséget kaptam — mondja. — Páger Antal főszereplésével most forgatom diplomafilmemet. Még az elején vagyok, nem egy nehézséget kell majd meg­oldanom. Szeretném megnyer­ni vele a közönséget. Ki következik? © Televízió. Végérvényesen be­kapcsolódott mindennapi éle­tünkbe. Dicsérjük, szidjuk —, mert szeretjük. Foglalkozunk vele, állandó témánk. Talán lassan-lassan azt is megértjük, milyen jelentős erőfeszítéseket tesz a nagy tv-s család, hogy esti szórakozásunkat minél magasabb szinten biztosítsa. R. I. E z a kérdés a hónap ele­jén hangzott el, a nagy- kátai járás traktorosai részé­re tartott KRESZ-oktatáson. Mélységes csend fogadta a rendőrtiszt szavait, aki té­nyekkel, adatokkal bizonyítot­ta, hogy az őszi időszakban, amikor megforr a must, ug­rásszerűen növekszik a trak­torosok körében a szeszes ital fogyasztásából származó halálos balesetek száma. Nem egészen egy hónapra a kérdés feltevése után kö­vetkezett a szomorú válasz. Zotmbori Sándor, a Szentmár- tonkátai Gépállomás traktoro­sa október 25-én este 21—22 éra között a tóalmási réten traktorával mély gödörbe zu­hant és meghalt. Szülei, ro­konai, barátai, munkatársai nagy részvét mellett temet­ték el a 25 éves fiatalem­bert. A tragikus halálesettel nap­jainkban is sokat foglalkoz­nak Szentmártonkátán ép környékén. Mindig fájdalmas érzés gyermeket, testvért, ba­rátot, ihunkatársat elveszteni, de különösen az, ha megle­petésszerűen következik be a halál, váratlanul ragadja el az élők köréből a szeretett, becsült, rokont, ismerőst. Zom bori Sándor, ez a szűk­szavú, szorgalmas fiatalem­ber is igy távozott az élők sorából. A rendőri vizsgálat minden kétséget kizáróan bebizonyí­totta, hogy a halálos balese­tet a fiatal traktoros ittassá­ga okozta. Nagyon nehéz ilyen esetben tollat fogni és levonni a tanulságot. Nehéz, mert aki a példát szolgáltat­ja, nem él. De mégis meg kell tenni — az élők érde­kében. A halálos baleset körülmé­nyei dióhéjban: október 25-én estefelé Zombori Sán­dor abbahagyta a szántást, traktorostársával, Ráda Sán­dorral együtt Az utóbbinak elromlott a gépe, Zombori Sándor pedig, azzal a szán­dékkal indult a faluba, hdsy az ideiglenes munkásszállá­son vacsorázik. Rada a bri­gádszállásra ment, Zombori pedig a Lénárd-féle italbolt elé kanyarodott. Rajta kívül több szerelő és traktoros is tartózkodott ott, mindannyian ittak. Zombori olyan mennyi­ségben, hogy erősen lerésze- gedett. Társainak azt a ké­rését, hogy majd ők hazavi- szik a gépét és őt magát is, drasztikusan utasította visz- sza, észrevétlenül kiosont a kocsmából, gépére ült és el­tűnt. Keresésére indultak, de nem találták meg. Reggel egy, a szőlőibe igyekvő tsz- tag vette észre a mély sza­kadékba borult traktort. Kit terhel a felelősség a halálos balesetért? A baleseti jegyzőkönyvben az szerepel, hogy kizárólag Zombori Sándort. Nem lehet M tagadni, hogy elsősorban őt Az utóbbi félévben a gépál­lomás vezetői 10 esetben tar­tottak baleseti oktatást. Nem volt egyetlen olyan oktatás, ahol a szeszes ital káros ha­tásáról ne esett volna szó. A gépállomáson történt bal­eseteket hozták fel példá­nak: Bojtár Jánosét és Far­kas Mihályét, akiket tavaly ért — ugyancsak ittasság miatt — halálos baleset. A faliújságon újságcikkek, fény­képek mutatnak elriasztó pél­dát. Reggelenként a gépál­lomás vezetői ellenőrzik a traktorosokat, hogy nem it­tak-e. Az egyik oldalról te­hát megtettek mindent a baleset elhárítása érdekében. S ha Zombori Sándor hall­gat az intelmeikre, mp is él. indenki tudta és tudja a gépállomáson, hogy a szerencsétlenül járt fiatal­ember szerette a bort A bal­esetet megelőző napokban a körzetfelelős rendőr féldeci fogyasztásán kapta rajta. Ugyanott, a Lénárd-féle ven­déglőben ivott. Egy féldeci nem sok, de elég ahhoz, hogy elaltassa az éberséget, bi­zonytalanná tegye az egyéb­ként biztos kezet. S az üzlet, a forgalom növelésének vá­gya mélyebben él a kocsmá- rosban — akinek felelősségé­ről nem szól a jegyzőkönyv — mint az emberi szeretet ér­zése. A kocsma mellett egy kis „beugró” van, aho­va jól el lehet „rejteni” a traktort az ellenőrző szervek emberei elől. A traktorosok élnek is ezzel a lehetőséggel. Addig tehát, amíg az egyik oldalról ott áll a tilalomfa, a másik oldalról lehetőséget nyújtanak a gyenge akarat­erejű embereknek arra, hogy kockára tegyék életüket. Zombori Sándor halálos balesete intő példa, de félő, hogy kevesen tanulnak belő­le, mint ahogyan ő sem okult a korábbi balesetekből. Most a baleset után a gépál­lomás vezetői beszélnek azokkal a traktorosokkal, akikről tudják, hogy nem vetik meg az italt, s munka­közben is a pohár, az üveg után. nyúlnak. De nagyon sok ilyen traktoros van. Az igaz­gató véleménye szerint, a mintegy 100 gépenülő trak­toros és gépkocsivezető kö­zül alig akad 10, akiécj, tűzbe meri tenni a kezét. Cz évben egyébként 41 igaz­gatói büntetést, illetve meg­rovást adott, főként sze­szes ital fogyasztása miatt. Mindenki tudja: nehéz kö­rülmények között dolgoznak a traktorosok. Száll a por, ráz a gép, hidegek a reggelek az éjszakák, egy-egy pohár bor, vagy féldeci „elvisel­hetőbbé” teszi a nehéz körül­ményeket, de sokkal oko­sabb, ha munka utánra hagy­ják a poharazgatást, a trakto­rosok, a gépveaetők. Senki nem kívánja, hogy teljesen megtagadják a szeszes ital fo­gyasztását, sem a Szentmár- tonkátai Gépállomáson, sem másutt. Í ri kellett ezt mondani, j hogy Zombori Sándort ne kövesse más. Mihók Sándor A monitorokon megjelennek a kamerák adta képek, s a rendező dönti el, melyik lesz a kimenő-kép, amelyet a tv- képernyőjén élvezhet a közönség Foto: Bozsán KIVÁNSÁGKÚT A Zengő aljánál települt Pecsváraáot, illetve a hely­történeti múzeumnak, beren­dezett, mintegy évezredes al­templomot sok hazai és kül­földi turista keresi fel, láto­gatásukat pedig az altemp­lom kiszáradt kútjába do­bott pénzérmékkel „fémjel­zik”. Turistahagyomány sze­rint ugyanis annak, aki le­rója „adóját” a pécsváradi kívánságkútnál, reménye le­het a még egyszeri visszaté­résre. A kút alján fehérlő pénzérmék tömege minden­esetre azt tanúsítja, hogy sok hazai és külföldi turista akar a festői szépségű köz­ségbe, illetve környékévé visszatérni: nemrégiben csak­nem ezer darab, nagyrészt külföldi — fémpénzt számol­tak össze a sajátos gyűjte­ményben. A „meredt­s * szemű nő" i S Peti, a házmester fia, komoly § „férfi”. Tizennégy esztendős, a ^ % pince és padláskulcs ősz toga- ^ § tója s ilyen minőségben ő a ^ § házbeli fiúk vezére, példaképe. ^ ^ A napokban nálunk sakko- ^ ^ zott a csemetémmel, s egy- ^ szerre csak felrikkantott: 5 S ^ — Hű, hány óra van? Van ^ 6 már három? S ^ ^ — Ilyen korán kell hazamén- ^ ^ ned? Kikapsz, ha elkésel? £ S — Ugyan, — nézett végig ^ S megvetően. — Nem tetszik § V N ^ tudni? Ilyenkor megy a Kos- ^ ^ suthon a Meredtszemű nő. ^ ^ Hogy abba mik vannak: | S ezzel elviharzott. § — Felvillanyozva néztük meg ^ § a műsort, úgylátszik a rádió ^ ^ konkurrál a tv-vel, valamilyen ^ ^ jó bűnügyi hangjátékot ad. Ebből nem maradhatunk ki. § c S ^ Es a műsorban szépen ott § k volt: S s | Szerda, Kossuth 15.07. A ten- ^ gerszemű hölgy. Jóhal regénye ^ b folytatásokban. XV. K. M. | ‘&SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSS& 5 Felolvassa Petőfi Vasúton 5; című költeményét a most $ készülő eszperantista folyó- $ iratból — természetesen esz- $ perantó fordításban s egy $ eredeti eszperantó költeményt ^ is, egy lelkes magyar eszpe- $ rantista tollából. Neki ott- 4 hon a könyvtárában 100 esz- $ perantó kötete van, sajnos $ a családban csak ő beszéli $ jól a nyelvet. A fiúkat ke- i! véssé vonzza, a felesége pe- ji dig nagyon elfoglalt: család, házimunka, hivatal... Ügy $ tudja, a Magyar Eszperantó^ Szövetség egyelőre csak 2600 ^ tagot számlál... Kicsit szomorkás, hogy j vannak még nehézsé- 5; gek. De büszkén mondja, hogy az ^ UNESCO már elfogadta az ^ eszperantót és a nemzetközi ^ tárgyalások nyelveinek rang- i sorában már kilencedik he- S lyen áll. Hollandiában, Len- ^ gyelországban, Jugoszláviá- ^ ban megvan már a hajlam, ^ hogy iskolai tantárggyá te- ^ gyék, csak még 2—3' állam ^ csatlakozna ehhez az akció- ^ hoz... És azt mondja: jó ^ volna, ha a munkások, tsz- S dolgozók számára is írnának 5 nálunk speciális eszperantó ^ nyelvkönyvet és sajnálkozik, $ mert híres eszperantistáink ^ külföldön ismertebbek, mint $ idehaza... Azt hiszem Zámenhof dók- $ tor, a lengyel szemorvos, az ^ eszperantó atvia és apostola ; ilyen tanítványokat látott $ lelki szemed előtt, mint Bé- $ nig Gyula, mikor háromne- $ gyed évszázaddal ezelőtt út- $ jára bocsátotta az eszperantó § nyelvet. (andrás) 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents