Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-31 / 257. szám

UECt 1965. OKTOBER 31, VASARNAP ELLENTMONDÓ N1 SALEH: Polgárháború folyik ACHMADI: A stabilitás lassanként visszatér Az indonéz szárazföldi had­sereg sajtóosztálya szombaton beismerte hogy a hét közepén közép-jávai alakulatok 50 -mmunista fiatalt gyilkoltak le. A közlemény szerint a közép-jávai Prambanan- ban a mohamedán szövet­Wilson Rhodesiából Zambiába érkezett (Folytatás az 1. oldalról) értekezletén Wilson leszögez­te: nem lehet szó arról, hogy Anglia fegyverrel akadályozza meg a fehér uralom meghosz- szabbítását jelentő független­ségi deklarációt. Elismerte, hogy a legutóbb felmerült ja­vaslatokról az afrikai ellenzék vezetőivel nem konzultált. A sajtóértekezlet után Wil­son repülőgépen elutazott Rhodesiából. Wilson délben a zambiai Livingstonba érkezett és megkezdte tárgyalásait Kenneth Kaunda elnökkel. Bégekhez tartozó fiatalok összetűztek a kommunista ifjúsági front tagjaival, katonai segítséget kértek, s az ezt követő összecsapások­ban az utóbbi szervezet 50 aktivistája meghalt. Egv másik, szintén a hadse­reg sajtóosztályáról származó közlemény arról számol be, hogy katonai és rendőri alaku­latok egy kelet-jávai faluban „rajtaütésszerű támadást” haj­tottak végre, s kommunista­ellenes tevékenység vádjával 11 embert letartóztattak. Az indonéziai kép zavarosa ságát fokozza az a körülmény, hogy különböző hivatalos szer­vek és személyiségek egy­másnak ellentmondva jel­lemzik a helyzetet. Í'V például Chaerul Saleh miniszterelnökhelyettes szom­baton azt mondta, hogy „pol­gárháború” folyik. Achmadi tábornok, tájékoztatásügyi mi­niszter viszont úgy nyilatko­zott, hogy „a helyzet ország­szerte és különösképpen Dja- kanában jelentősen javult” s Közép-Javában is, ahol hadi­állapot van érvényben „a sta­bilitás lassanként visszatér”. AMMAN Tűzharc Szombat reggel izraeli és jordániai csapatok tűzharcba keveredtek Jeruzsálemtől kö­rülbelül tizenhat kilométerre nyugatra. Délig tizenöt izraeli és két jordániai katonát öltek meg — közölte egy jordániai kormányszóvivő. Kézitusa Da Nangtól délre A dél-vietnami szabadság- harcosok szombaton a ko­ra reggeli órákban merész tá­madást intéztek az amerikai tengerészgyalogosok állásai ellen a Da Nang-i támasz­ponttól délre. Egy órán át folyt a harc, amely egyes pon­tokon kézitusává fejlődött. A szabadságharcosok a túlerő­ben levő amerikai egységek elől később visszavonultak. A saigoni amerikai parancs­nokság szombaton bejelentet­te, hogy új típusú repülőgépek és gyorsnaszádok érkeztek Vietnamba. Ma este: tv-fel lépés A BUDAPESTI GYERMEKKÓRUS SIKERE AMERIKÁBAN A washingtoni magyar kö­vetségen baráti találkozót ren­deztek a Magyar Rádió és Te­levízió gyermekkórusának tiszteletére. A 35 tagú együt­tes Budapest Gyermekkórus néven harmadik hete szerepel Oroszlánok és pálmafák Az őszi napsütésben is sokan sétáinak a berlini állatkertben. Tíz éve: hogy a városi tanács a lakosság kérésére és közreműkö­désével megalapította a 300 éves friedrichsfeldi kastély megna­gyobbított ősparkjában ezt az intézményt. A park területe már ma is mintegy 200 hold, de to­vább bővítik: az építkezések be­Az Alfred Brehm-ház üveghomlok zata fejeztével a világ egyik legna­gyobb területű állatkertjévé fej­lesztik. A hatalmas terület gazdag természeti szépségekben. Az a cél, hogy az állatok lehetőleg természetes környezetben élje­nek. A dúsfüvű pázsiton teve- és bölénycsordák legelnek, a bozót­ban, a bokrok között számos ma­dárfaj talál búvóhelyet. A seké- lyebb-mélyebb tavacskákon a trópusi és mérsékeltövi vízi- szárnyasok tízezrei tanyáznak. Az állatkert büszkesége a világ­hírű természettudósról elnevezett Alfréd Brehm-ház. A legmoder­nebb szellőző-, fűtő-, etető- és járatóberendezésekkel ellátott épületet köröskörül sziklalépcsők szegélyezik. A sziklákon napos időben oroszlánok, tigrisek, leo­párdok és más hatalmas raga­dozók sütkéreznek. Az állatház hossza 110 m, ma­gassága 16 m, alapterülete pedig nem kevesebb, mint 5300 m2. Az emeletmagas üvegcsarnokban trópusi macskák, majmok, kü­lönleges állatok tanyásznak. A pálmakert lombjai trópusi erdőt idéznek, az 'ágakon csodálatos tar­kaságban madarak százai him­bálóznak. Megtalálhatók itt az ausztrálai puszták állatai csakúgy, mint az afrikai, dél-amerikai és ázsiai dzsungelek ragadozói. kirobbanó sikerrel az Egye­sült Államokban. A Magyar Rádió és Televí­zió gyermekkórusa vasárnap az egyik legnépszerűbb esti szórakoztató tv-műsorban sze­repel. A CBS televízió e mű­sora nézőinek száma a statisz­tika szerint átlagosan megha­ladja a harminc milliót egy- egy alkalommal. Hétfőtől kezdve a kórus New England és a Nagy Ta­vak vidékén folytatja hang­versenysorozatát CARTHAGE KARAMBOL A Texas állambeli Carthage közelében összeütközött két autó. Az összeütközés követ­keztében a kocsik lángba bo­rultak. A szerencsétlenségnek kilenc halálos áldozata van. SZEGÉNYSÉG A GAZDAG KONTINENSEN DÉL-AMERIKA A GAZ­DAG KONTINENS, de az Egyesült Államok monopó­liumai igyekeznek ott meg­szabni az élet alakulását Mintha csak óriáskígyó in­dulna északról délre, hogy testével átfonja az országo­kat és kincseik legjavát mo­hon felfalja. Közép-Ameriká- ban az apró köztársaságok banánkincsére vetette magát Arrafelé „United Fruit Com- pany”-nak nevezik, a népek „zöld szörnyetegnek” tartják. Venezuelában az ország feke­te aranyát szívja ki a Creole Petroleum Company. A Stan­dard Oil Company of New Yersey és a többi mammut- vállalat Venezuelából az Egye­sült Államokba pumpálja Ve­nezuela olaját. Uruguay- ban a Swift és az Armour vállalatok elsősorban a hű­tőipart monopolizálják. Nem véletlen, hiszen Uruguayban a szarvasmarha-tenyésztés, valamint az ehhez kapcso­lódó hűtőipar az ország leg­nagyobb gazdasági érdeke. Megdézsmálja Brazília kávé­ültetvényeit, Argentína te­kintélyes állatállományát, Co­lumbia ónját és Chile re­zét. Az amerikai monopóliumok a gazdasági behatolás, a pro­fitszerzés könnyítésére a kü­lönféle szervezetek és in­tézmények egész rendszerét hozták létre. Életre hívták az Amerikai Államok Szerve­zetét, a Nemzetközi Valuta Alapot, az Amerikaközi Gaz­dasági Fejlesztési Bankot és a többi, hasonlóan hangzatos elnevezésű intézményt. És külön „elvi” tételt fabrikál­tak, miszerint a latin-ameri­kai országok csakis az észak­amerikai tőke segítségével teremthetik meg „független” gazdaságukat. Hogy mit je­lent szamukra a „független­ség”? Erre álljon itt példa­ként Branco brazil államfő kijelentése: „Függetlenség Lapzártakor érkezett: Teljes a bizonytalanság Algírban Wiison Livingstoneból Lagosba repült Halálos nevetőgörcs Algír: Az afrikai és ázsiai országok külügymi­nisztereinek értekezletén el­hx Józsefé (9) „Édes rabszolgaság ez ne­kem ...” — Városi ember ezt nem­igen értheti. A szerelem be­szélt az asszonyból, a pa­rasztember föld iránti sze­relme. Csak anya tud sze­retni ennél szebben, mélyeb­ben. Valamikor én is azt hit­tem, hogy csak egy boldog­ság van a világon, s ezt így nevezik: föld. Mert nekem nem volt. Megértettem hát a feleségemet. Értettem, hogy ő tűrne, szűkösködne tovább, zokszó nélkül, csak ez a három hold megmaradjon a talpunk alatt. De ő is meg­értett engem. Vagy még in­kább a fiunkat. Hogy ő már 'öbbre vágyik, más életet akar... — Mai fejjel meggondol­va, jó volt, sokat segített ez az otthoni vita. Ebből tudtam meg, hogy nem elég megnyer­ni az embereket, szót kell ér­tenünk az asszonyokkal is. A fiatalokat a fiam vállalta magára, a nőket pedig nagy unszolásra a feleségem, aki már belenyugodott a megvál- toztathatatlanba. És elindul­tunk mind a hárman agitál­ni. A legtöbben hallani sem akartak róla. A szegények azért, mert a sors arra taní­totta őket, hogy a saját any­juknak se higgyenek, a gaz­dagabbak meg azért, mert boldogultak ők nélkülünk és a termelőszövetkezet nélkül is. Tizenegyen kezdtük. A kom­munisták léptek be mind egy szálig, és még két, hoz­zám hasonló, háromholdas új­gazda. Én lettem az elnök. Szabadkoztam eleinte, hogy legyen más, miért kell ne­kem mindenben benne len­ni. Mások még majd azt hiszik, csak az elnökségért csináltam. Letorkoltak, azt mondták, ők tudják, ki a jó nekik. — Dolgoztunk mind a ti­zenegyen becsületesen a „Pe­tőfiben”. Segített az állam is. Földdel, vetőmaggal, szer­számmal, állattal. Ezekből nekünk bizony nem sok volt. A járási pártbizottság becsületére legyen mondva, nemcsak szóval traktált min­ket, hanem támogattak min­dennel, amire csak az első időben szükségünk volt. Nem akadt olyan hét, hogy vala­ki a járástól ne lett volna ná­lunk. — Így aztán emberségesen átvészeltük a legnehezebb időt, az első esztendőt. Ezer- kilencszáznegyvenkilencet ír­tunk. Nem mondhatnám, hogy ország-világra szóló ered­ményt értünk el egy év alatt, de mindenesetre eljutottunk odáig, hogy a második év­ben már a saját lábunkon is megállhassunk. Üjabb hitel és ajándék nélkül. Mégsem ez volt a legfontosabb. Bebizo­nyítottuk önmagunknak, hogy tudunk ilyenformán is dol­gozni, élni. S bizonyságot szolgáltattunk a falunak: a termelőszövetkezet nem csaj­karendszer, és a féleségét sem kell senkinek másokkal meg­osztani. Mert bármilyen ne­vetséges ma már, akkoriban ilyesmivel rágalmaztak min­ket. Még a pap is ezt pré­dikálta a szószékről. Én köz­ben azon rágódtam, hogyan lehetne a többieket is meg­nyerni. Az mégsem járja, hogy a falu kisebbsége van termelőszövetkezetben, a többség meg kívülről lesi, mire jutunk? — A kulákféle és a módos, régi nagygazdák után nem is nagyon törtük magunkat. Az viszont bosszantott, hogy a tanyasiak, a volt rogyosok közül a legrongyosabbak sem akartak belépni. — Azt hittem, képtelenek megérteni a legegyszerűbb igazságot is. A három-öt hol­dsakon hétcsaládos emberek, ha élni akartak, kénytelenek voltak továbbra is a gazda­gokhoz járni cselédeskedni, vagy a kölykeiket küldték cselédnek. Közben készen vár­ta őket a termel őszövetkezet, alatt mi a kölcsönös füg­gőséget értjük partnereink­kel. elsősorban azokkal akik elég erősek ahhoz, hogy meg­védjenek minket a felforga­tástól”. SOK VEZETŐ POLITIKUS­NAK nem az fáj, hogy a füg­getlenség cégére alatt a mono­polisták fosztogatják a népe­ket, hanem az, hogy a lakos­ság haladó tömegei egyre in­kább szem beszállnak az efféle „függetlenséggel”. Ezernyi okuk van erre. Hiszen a 200 milliós kontinens lakóinak többsége embertelen körülmények kö­zött tengődik. A nagyvárosok melletti nyomortanyáik a fer­tőző betegségek melegágyai, a szociális ellátottság minimá­lis, a mintegy két tucatnyi or­szág lakóinak nagy része hadi­lábon áll a betűvetéssel. A megélhetési költségek tavaly Uruguayban 23 százalékkal, Argentínában 40, Chilében 45, Brazíliában pedig 86,6 száza­lékkal növekedtek. E meghökkentő számok azért alakulhattak ki, mert az Egyesült Államok a latin-ame­rikai országok ipari termelésé­nek épp azon szektorait tart­ják kezükben, amelyek ex­portjuk 50 százalékát adják. Gazdasági szakértők vélemé­nye szerint Latin-Amerikát ta­valy különösen súlyosan érin­tette az a tény, hogy hagyo­mányos exportcikkeinek ára a nemzetközi piacon esett. Bár kivitelük volumene több, mint 5 százalékkal nőtt, az árak csökkenése mégis körülbelül egymilliárd dollár devizavesz­teséget okozott. A monopóliumok „tollaso- dása” és Latin-Amerika elsze­gényedése közti ellentét már évek óta feszült politikai lég­kört érlel. Növekszik az ameri­kai imperializmus elleni tilta­kozó megmozdulások száma és hevessége; Columbia, Vene­zuela és Peru leghaladóbb tömegei pedig immár jóideje fegyverrel küzdenek jogaikért, a társadalmi haladásért. A TÁRSADALMI HALA­DÁS gondolata viszont az Egyesült Államok politikai és gazdasági életének irá­nyítóit idegesíti. Szüntelenül azon törik a fejüket, milyen orvosságot adhatnának a for­radalmi törekvések ellen. A tökéletes „gyógyszer” termé­szetesen az lenne, ha a jenki imperializmus kivonulna Latin-Amerikából, de erről ők hallani sem akarnak. Ehe­lyett a „Szövetség a haladá­sért” programban mérsékelt politikai reformokat helyez­tek kilátásba. De hamaro­san kiderült, hogy e szövet­ség a reakció szövetsége a társadalmi haladás ellen. Az akció keretében tíz év alatt 10 milliárd dolláros se­gélyt helyeztek kilátásba, de már az első években sem teljesítették ígéretűiket. Ugyanekkor „Latin-Amerika országai az utóbbi tíz évben mintegy 10 milliárd dollárt vesztettek az alacsony nyers- anyagárak miatt” — állapítot­ta meg Mayobre, az ENSZ latin-amerikai bizottságának titkára. Az Egyesült Államok ép­pen ezért, érdekeinek bizto­sítása céljából fokozta ag­resszivitását: katonailag avat­kozik be mindazokban az or­szágokban, ahol a „reformtö­rekvések” túllépik az Egye­sült Államok által elvisel- hetőnek vélt határokat. He­likoptereiket, repülőiket és katonáikat ezért küldték az Andok hegyei közt alakult szabad köztársaság, Marque- talia ellen, ezért hajtottak végre agressziót Dominika ellen. S hogy manővereiket ta­kargassák, Latin-Amerikából néhány cinkost verbuválnak. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK fokozódó agresszivitása és ködösítő akciói azonban ma már nem téveszthetik meg a világot. A dollárkötegekkel üzemeltetett katonai pucs- csok, a „megvásárolt” politi­kusok, az ártó intrikák, vala­mint a titkos szervezetek manipulációi igyekeznek aka­dályozni Latin-Amerika népeinek nemzeti küzdelmeit, de a végső döntés a népek kezében van. Milassin Béla ahol ugyan sok volt a gond és a baj, de mégis a saját uraik lehettek. „Hát cselédként születtetek, és úgy is akartok megdögle- ni?” — ordítottam velük dü­hömben az egyik tanyai gyű­lésen. „Mindig rongyemberek maradtok? Mások kapcája?” — Senki nem vághatta volna az arcukba ezt, csak én. Egyedül én, aki velük nyomorogtam, cselédesked- tem valamikor. Én, aki az egyiknek komája voltam, a másikkal együtt verték a csendőrök az aratósztrájk idején, s a többiekkel együtt kóboroltam az országot mun­ka és kenyér után. Ha bárki más beszél így velük, abba belémártják a bicskájukat. Engem csak összehúzott szemmel méregettek. — Nagyon fáradtnak érez­tem magam akkor. Hát van értelme a kínlódásnak, ami­kor a legjobb embereink sem akarnak velünk tartani? Kiért, miért törjük magun­kat? Tizenegyünkért? Ezért nem érdemes. Ezzel nem vált­juk meg a világot, de a saját falunkat sem. Kevesen va­gyunk, ennyien nem érhetünk el igazi eredményt. — Ilyen hangulatban men­tem korán reggel a termelő­szövetkezeti irodába. Tizen­kettőn vártak rám. A ta­nyasiak. „Hamar elmentél tegnap, István!” — így fogadtak. „Mi szél hozott titeket?” „Válaszolni akarunk arra, amit mondtál...” „Talán nem volt igazam?!” (Folytatjuk.) sőnek Buteflika algériai kül­ügyminiszter mondott beszé­det. Sajnálkozását fejezte ki a Kínai Népköztársaság tá- ^ volmaradása miatt, mivel — § mint mondotta — „Kína ^ mindig az antiimperialista $ harc élvonalához tartozott. ^ Kína távolmaradása figyel- ^ met érdemlő politikai ténye- ^ ző”. A beszéd elhangzása ^ után az Egyesült Arab Köz- társaság javaslata alapján í Buteflikát választották meg $ a külügyminiszteri értekezlet ^ elnökének, majd a küldöt- $ tek zárt ajtók mögött meg- ^ kezdték tanácskozásaikat. Az $ AFP hírügynökség szerint to- ^ vábbra is teljes a bizonyta- ^ lanság az értekezlet további ^ munkáját illetően. Egyes ér- ^ fésülések szerint Mali javas- ^ latot szándékozik előterjesz- $ teni a november 5-re ki- ? tűzött második afroázsiai $ csúcsértekezlet elhalasztására. ^ Ez a javaslat élvezi több kül- $ döttség támogatását. I * \ Livingstone: Wilson ^ brit miniszterelnök helyi idő ^ szerint 16.30 órakor a zam- ^ biai Livingstone-ból repülő- ^ gépen tovább utazott Lagos- $ ba, Nigéria fővárosába. ★ ^ Manila: Szokatlan kö- S rüimények között halt meg $ egy 24 éves fiatalember. ^ Baráti társaságban vicceket ^ meséltek neki. Nevetőgörcsöt ^ kapott és kórházba szállítás r— | Couve de Murville Leningrádban | Couve de Murville francia ^ külügyminiszter szombaton ^ egynapos látogatásra Lenin- Si grádba érkezett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents