Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-27 / 253. szám

fá-JÍ MEGY i ^Mirlap 1965. OKTOBER 21, SZERDA SANTO DOMINGO Lemond Garda Godoy? Elhagyatott az elnöki palota - Bosch elhagyta rezidenciáját Dominikában a helyzet vál­tozatlanul zűrzavaros. A fe­szültséget még jobban fokoz­za az a híresztelés, hogy Gar­da Godoy lemond. A köztársasági elnökség közleményben szólította fel a ACCRA Befejeződött az afrikai csúcsértekezlet Tegnap a kora hajnali órák­ban befejezte munkáját az afrikai egységszervezet ál­lam- és kormányfőinek csúcs- találkozója. Az afrikai vezetők 5t na­pon át üléseztek és szá­mos határozatot fogadtak el kontinensük legégetőbb prob­lémáiról. Ezek között a leg­fontosabbak: a dél-rhodesiai kérdésről, a politikai mene­kültek problémájáról, vala­mint az Afrika egységéről ho­zott döntések. Accrái idő szerint éjjel háromnegyed kettőkor került sor az afri­kai vezetők csúcsértekezleté­nek ünnepélyes záróülésé­re. Nkrumah ghanai elnök, majd Sekou Touré Guinea el­nöke mondott beszédet. Utób­bi hangsúlyozta, különösen sikeresnek mondható a csúcstalálkozó, ha figyelembe vesszük, hogy nem volt biztos, egyáltalán megtartható-e az értekezlet. Végülis a szükséges kéthar­madnál több, összesen 28 állam vett részt, ami nagy győzelem Afrika számára. Sekou Touré közölte, az af­rikai egységszervezet legkö­zelebbi állam- és kormány­fői találkozójára 1966 vovem- berében kerül sor Addis Abe- bában. állnak, jeepekkel, gépfegy­verekkel. Az AÁSZ-erók kö­rülzárták a Listin Diario cí­mű lap székhazát és a lap két munkatársát letartóztat­ták. Ugyancsak letartóztatták, majd szabadon bocsátották a Náción főszerkesztőjét. Letartóztattak több olyan, személyt, aki részt vett az Egyesült Államok és az Ame- rika-közi erők ellen tiltakozó gyűlésen. A főváros utcáin fiatalok csoportjai tűnnek fel és sztrájkra szólítják fel a gépkocsi vezet őket. Bosch volt elnök elhagyta rezidenciáját, és valahol a város egyik külső negyedében tartózkodik. Megsemmisült a 21-es számú légi deszant zászlóalj Saigoni jelentések szerint a Plei Me körül folyó egyhetes véres küzdelembe bevetették az egyes számú amerikai úgy- I nevezett légi „ lovassági” had­osztályt, amely egy egész dandárt gyorsan elszállítani képes 428 helikopterből áll. A dél-vietnami kormány­csapatok egyik páncélos egy­sége — amerikai tüzérségi tá­mogatással — szintén bevetés­re került a Plei Me-i térség­ben bekerített csapatok fel­mentésére. A szabadságharcosok Plei Me körzetében szétzúzták a saigoni csapatok egyik zászló- alját. A bábkormány hadseregé­nek 21-es számú légi deszant zászlóalja, amely az ostrom­lottak felmentésére indult, csapdába került és megsem­misült Megszűnik a vízumkényszer Belgrádiban aláírták azt a szovjet—jugoszláv egyez­ményt, amelynek értelmében megszűnik a vízumkényszer a két ország közötti hivata­los utazásoknál CSÜTÖRTÖKÖN Afroázsiai külügyminiszteri értekezlet — Algírban Az afroázsiai országok csúcsértekezletét előkészítő bizottság hétfőn a késő esti órákban Algírban több mint hétórás ülés után befejezte munkáját. A bizottság ülései­ről közleményt nem adtak ki. Miután az előkészítés mun­kája véget ért, az afroázsiai külügyminiszterek október 28-án összegyűlnek Algírban, s ezzel ünnepélyesen meg­nyitják a II. bandungi érte­kezletet. A nyugati hírügynökségek az előkészítő bizottsághoz kö­zelálló körökből szerzett érte­sülésre hivatkozva azt írják, a jelek arra mutatnak, hogy Kína nem vesz részt a külügy­miniszterek ülésén. Lapzártakor érkezett DJAKARTA Tüntetés Subandrío ellen Kínát figyelmeztette az „Api** A tüntetési tilalom ellené­re kedden több ezren vonultaik fel a külügyminisztérium, majd a belügyminisztérium épülete elé, szigorú intézkedé­seket követelve az állam- csinykísérletben részi vett személyek ellen. Megfigye­lők véleménye szerint az a tény, hogy a tüntetés a kül­ügyminisztérium előtt zajlott le, Subandrío külügyminisz­ter magatartásának elítélé­sét jelenti, aki nem támo­gatja teljes mértékben a had­sereg intézkedéseit és több ízben szólított fel mérséklet­re. Az Api című djakartai lap, amelynek főszerkesztője Sukendro dandártábornok, az indonéz kormány tagja, egyik keddi cikkében figyelmezte­tést intéz Kínához, hogy amennyiben az államcsiny- kísérlet szervezői támogatást kapnak Pekingiül, akkor In­donéziából kiutasítják a kí­nai állampolgárokat és le­foglalják a kínaiak vagyonát. Brüsszel: A Közös Piac mi­niszteri tanácsa kedden fel­szólította Franciaországot, hogy képviselője ismét fog­lalja el helyét a brüsszeli tárgyalóasztalnál. Mint isme­retes, Franciaország július elseje óta bojkottálja a ta­nácskozásokat a mezőgazdasá­gi ártámogatás kérdésében támadt nézeteltérések miatt. ★ Salisbury: Wilson és Smith rhodesiai miniszterelnök ked­den több mint két órán ke­resztül tárgyalt. A megbe­szélés ntán Smith újságíróknak kijelentette, hogy a „találkozó hasznos volt”. ★ London: Kedden délután az angol alsóház közfelkiáltás­sal megválasztotta új elnökét, Horace King munkáspárti képviselőt, valamint két he­lyettesét, Sir Samuel Storey konzervatív, illetve Roderic Bowen liberális képviselőt. A színfalak mögött lezajlott hosszas alkudozás eredmé­nyeként a Wilson-kormány- nak végül is sikerült meg­őriznie három főnyi többsé­gét, miután Roderic Bowen liberális képviselő elvállal­ta a nem szavazó elnökhe­lyettesi tisztséget. Bennfen­tes megfigyelők szerint a pri­vát paktum áraként Wilson előreláthatólag eltávolít min­den olyan pontot a tör­vényhozási programjából, amit a liberálisok ellenez­nének, elsősorban az acélipar államosításának tervezetét. „SLÁGER“ - A KUKORICA (Folytatás az 1. oldalról) közepére befejezi az 1856 hold búza vetését, — Ha a mag a földben lesz, minden erőt az őszi mélyszántás gyorsítására összpontosítunk. Ugyanakkor tovább folytatjuk a kukorica- törést. A járásban 7000 holdnyi közös és 10 000 holdnyi háztáji kukorica vár beta­karításra, eddig 6000 holdon törtük le a termést. Elmondotta még a nagyká- tai járás főagronómusa, hogy a szüret is befejezéshez köze­ledik, sokhelyütt már forr az újbor. A járás közös gazda­ságaiban élénk visszhangra talált a ceglédiek kezdemé­nyezte őszi munka verseny, amely ezekben a napokban is kedvezően érezteti hatását. — sp — AZ ELLENTÉTEK HÁLÓJÁBAN AMIKOR GEORGE BALL amerikai külügyminiszterhe­lyettes hazatért európai kör­útjáról, a kaliforniai egyetem meghívta egy előadássorozat tartására. A külügyminiszter­helyettest újságírók várták a san-franciscoi repülőtéren, s ő az újságírók gyűrűjében ez­zel a mondattal fogadta ven­déglátóit: „A bomlás erői mű­ködnek Nyugat-Európában”. A külügyminiszterhelyettes ezzel az ellentétek jelentette egyre rtiélyülő, s mind soka- sodóbb szakadékokra célzott, amelyek elválasztják és elide­genítik az Egyesült Államokat legfőbb nyugat-európai szövet­ségeseitől. Jelenleg a legfontosabb, leg­élesebb és legnyíltabb ellentét az Egyesült Államok és Fran­ciaország NATO-politikája kö­zött mutatkozik. Az ellentét az egész nyugati szövetség lété­nek lényegét érinti. Francia- ország ma nyíltan fellép a Nyugat-Európa feletti ameri­kai politikai és katonai ura­lom megvalósítása ellen, han­goztatva a NATO tagországok önálló döntési jogát és állami függetlenségük megőrzésének fontosságát. E szempontból másodlagos kérdés az, hogy a francia kormányt milyen sa­játos hatalmi elgondolások ve­zérlik, s hogy Franciaország maga is bizonyos hegemón, vezető szerepre törekszik Nyu­gat-Európában. A nyugati szö­vetség egész polj.i~.vai képe szempontjából azonban ez a törekvés — jelentőségét te­kintve — elhalványul az ame­rikai és francia konfliktus mellett. EZ AZ ELLENTÉT ma már az atlanti blokk jelenlegi for­májában való fennmaradását teszi kétségessé. De Gaulle tábornok legutóbbi sajtóérte­kezletén teljes nyíltsággal megmondotta, hogy 1969-ig, ha kell, egyoldalúan is megszün­teti azokat a kötelezettségeket, amelyek a NATO „nemzetek- Xeletti” struktúrájából fakad­nak. Október közepén az ame­rikai hadügyminisztérium ez­zel kapcsolatban közölte, hogy „visszaad Franciaországnak’’ néhány, francia területen lévő, de NATO-kezelésbe vett tá­maszpontot és repülőteret Ugyanakkor közölték, hogy a Pentagon „részletes terveket készített az amerikai haderők teljes visszavonulására Fran­ciaországból és a különböző szövetségi főhadiszállások át­csoportosítására a többi NATO országokba”. A legutóbbi hetekben az Egyesült Államok és Nagy- Britannia között is számotte­vő katonai ellentét bontako­zott ki a távol-keleti támasz­pontok miatt. E támaszpontok évi 125 millió fontjába kerül­nek a gazdasági nehézségek­kel küzdő Angliának — való­jában pedig nem angol érde­keket, hanem a Távol-Keletre irányuló „atlanti összekötővo­nalak” biztosítását szolgálják. Felelős brit politikai körökben ezért egyre erőteljesebb az a követelés, hogy vaev az Egye­sült Államok vállaljon jelen­tős pénzügyi kötelezettségeket, vagy Anglia fokozatosan adja fel a támaszpontrendszert. Ez jelenleg, a részben még rejtve jelentkező, amerikai—angol ellentétek fő stratégiai oka. LÉNYEGESEN BONYOLUL­TABB ennél az az ellentétcso­port, amelynek középpontjá­ban az agresszív nyugatnémet politikai törekvések állnak. A nyugatnémetek fő célja az atomfegyver birtoklása, illetve az atomfegyverkezési tervekbe való beleszólás. Abban a kér­désben azonban, hogy Nyugat- Németország milyen politikai szövetség segítségével érheti el ezt a célt, már megoszlanak a vélemények. A nyugatnémet belpolitikában az „angolszász irányzat” (Erhard, Schröder) és a „francia irányzat” (Ade­nauer, Strauss) híved küzde­nek egymással. E küzdelem­nek megfelelően Nyugat-Né- metország és a többi hatal­mak viszonyát a bizonytalan­ság és az ideges ellentétek jel­lemzik. Legélesebb e pillanat­ban a francia—nyugatnémet ellentét, mert Erhard kancel­lár és kormánya De Gaulle politikájában a nyugatnémet atomfegyverkezési célok meg­hiúsítására vonatkozó -törekvé­seket gyanít. A legutóbbi he­tekben azonban élesebben mu­tatkozott meg a nyugatnémet —angol ellentét is, miután az angol kormány a NATO atom­haderő terveinek felülvizsgá­lását sürgette, Bonn pedig eze­ken a „nemzetekfeletti” atom­fegyverkezési terveken keresz­tül akar hozzájutni az atom­fegyverekhez, illetve a felet­tük gyakorolt ellenőrzéshez. A SOKOLDALÚ HATALMI ÉS KATONAI ELLENTÉTEK a mélyben szüntelenül élesedé gazdasági ellentétek háttere előtt bontakoznak kl. E gaz­dasági ellentétek lényege, hogy az Egyesült Államok évek óta tartó nyugat-európai tőkebehatolási rohama aggasz­tó méreteket öltött. Tizenöt év alatt megtízszereződött a nyu­gat-európai amerikai beruhá­zások értéke, s összegük ma eléri az 5 milliárd dollárt A lista élén Nyugat-Németország áll 2,5 milliárd, a második he­lyen Franciaország és Anglia több mint 1 milliárd, a har­madik helyen a Benelux-or- szágok 800 millió, a ne^-edik helyen Olaszország mintegy 600 millió dolláros amerikai tőkebefektetéssel. Az amerikai tőke a szó legszorosabb értel­mében „meg akarja vásárolni” a legfontosabb nyugat-európai iparágakat. Egyedül Nyugat­it émetorszárban 1200 amerikai vállalat tevékenykedik. Ez a behatolás egyelőre csak Franciaország részéről váltott ki nyílt ellenállást és hivata­los intézkedéseket. A tőkés rendszer jellegénél fogva azonban ezek az intézkedé­sek csak korlátozottak lehet­nek. Franciaországon kívül ezért Nyugat-Németország, a Benelux-országok, sőt Anglia befolyásos tőkés körei is egyre nyugtalanabbak az amerikai behatolás miatt Végső soron a Nyugat-Európa feletti ame­rikai gazdasági uralom meg­szerzésére irányuló törekvése­ket nem lehet elválasztani a NATO feletti amerikai kato­nai egyeduralomtól és a kü­lönböző típusú „atlanti atom- haderők” terveitől. A gazdasá­gi ellentétek ma még viszony­lag háttérben maradó ténye­zője minden bizonnyal erő­södni fog, s ez visszahat a ka­tonai és politikai ellentétekre is. Ezért szállt le a „bomlás erőire” célzó borús mondat­tal Ball külügyminiszterhe­lyettes a San Francisco!» ér­kező repülőgépről. — ie — BOZONTOSOK A TRÓNTEREMBEN A Beatle s­együttes négy tagja kedden dél­ben vette át Er­zsébet királynőtől a brit birodalom érdemrendjét. A trónteremben a négy fiú cilinder­ben, csíkos nad­rágban és zsakett­ben jelent meg. Epstein, a Beat- les-ek impresz- száriója arról pa­naszkodott, hogy a négy újdonsült lovagnak nem volt zsakettje, kénytelenek vol­tak bérelni. Ringó Starr, a négy bozontos lo­vag egyike hét­főn este azt mondta, hogy „muszáj lesz fod­rászhoz menni”, mielőtt megjelen­nek a királyné előtt Keddre virradó éjjel csak­nem félmillió dollárt zsák­mányoltak ismeretlen kasz- szafúrók a New York állam­beli Syracuse-ban a Brink cég „bombabiztos” raktáraiból. A valószínűleg kanadai kassza­fúrók egy páncéltörőágyút használtak faltörő kosként. A húszmilliméteres ágyúból 30 lövedéket eresztettek a vas­tag falba, s folyosót vastag matracokkal bélelték ki, hogy a zaj ne legyen túl erős és a szilánkok ne tehessenek kárt a „tüzérekben”. A rablók kereket oldtak, s ismeretlen okokból körülbe­lül félmillió dollárt a „mac­kókban” hagytak. főváros stratégiai pontjain összevont dominikai katonasá­got, hogy engedjék át a he­lyet az Amerika-közi erők egy- | ségeinek. Az elnöki palota el­hagyatott, a kapuk előtt az Amerika-közi erők őrszemei dott. Valóban nehéz elképzel-] ni, hogy ezek a kezek valami- i kor könnyedén emeltek bú-i zával telt zsákokat, hogy va- i kunikor ütni is tudtak. — öreg kezek már... néz- ] te ölében nyugvó kezeit, si mintha idegen, ismeretlen tár- i gyak lennének, szeméhez kö-| zel emelve megforgatta. —; öregek már, mint a gazdá-; juk ... Nem jók semmire... j Pedig de sokat kínlódtak va- i lamikor. Volt, hogy össze is i törték ezeket az ujjakat. Egy- : szer Juci férje vitt be a csend- i őrőrsre. Rúgott, ütött, csépelt, j hogy valljam be: kommunista | vagyok, és kik a társaim...” j — Csillagokat láttam a kín- I tói, s a fogaimmal együtt köp- i tem a padlóra a vért, még- j sem szóltam. „Majd én meg- j mutatom neked!” — kiabálta. | Lefogatott, az ujjaimat 'kezd- ] te tömi. Amikor a harmadik- i hoz ért, elájultam. Felmostak i és megint ütöttek. Mégsem j húztak ki belőlem egy árva j szót sem. Ha akkoriban ne- j veznek el ordasnak, magamj is elfogadom. Sovány, de i agyonüthetetlen voltam, mint ] a fiatal farkas. Csak az állat i bírhatja el mindazt a kínt,: mit én szenvedtem évtizede- > ken át. Akkoriban mégis csak | Balogh Istvánnak hívtak. Ké-! sőbb idős Baloghnak, mert! fiam született. Megfogadtam,; hogy a fiamból embert neve- j lek. Kemény kötésű férfit,; aki bátrabb, okosabb lesz, 5 mint az apja. Ami keveset! tudtam, arra már kölyökkorá-; ban megtanítottam: (Folytatjuk.) * Kassza fúrás — ágyúival amint elkomorul a tekintete, sűrű ráncba szalad amúgy is gyűrött homloka. Rekedtes hangon szólt: — Hogy kit neveznek így? Megmondhatom magának. Engem. Csalódást éreztem. A fur­csa név mögé érdekfeszítő históriát, s mindenekelőtt iz­mos, életerős, markáns arc­élű férfit képzeltem, de sem­miképpen az ezerráncos, haj­lott hátú öregembert. Nem az éjjeliőrt. A várakozás okozta feszültség is feloldódott ben­nem, s mosolyogva kérdez­tem: — Magát? ... Hogyan ju­tott ehhez a névhez? — Csodálkozik? — moso­ly odott el az öreg is. — Ma­gam sem hittem volna vala­mikor, hogy ordas lesz a ne­vem. Éppen öregségemre. Nem mondom, régen, fiatal koromban sok gúnynevet akaszthattak volna rám. So­kat szaladgáltam szép lányok után, s nemegyszer be is ver­ték miattuk a fejem. Igaz, volt olyan is, aki az én ök­leimtől terült a földre. Ezt sem hinné most az ember, ha ezeket a kezeket nézi. Láttam, amikor új cigaret­tára gyújtott, gyűrött, kösz- vénytől csomós ujjai remegve fogták a gyufát Igazat mon­vély Ármin, akkor vissza a pénzt. — És Árminék visszamen­tek a szolgálati lakásba. A házat eladták Vándornak, akivel közben kibékültek. Ju­cit is kifizették. Most úgy hallottam, elmegy a faluból. Másik restibe. Hiába, no, őt is meg kell érteni. Férjhez akar menni! öreg este lett már. Az éj­jeliőr meséje elfeledtette ve­lem az időt, fáradtságot s azt is, amiért tulajdonképpen Kalutra érkeztem. Ekkor ju­tott eszembe: ha már így összemelegedtünk, talán, ha megkérem, beszél Boda Jós­ka ordasáról is. Leültünk a magtár előtt egy padra és rágyújtottunk. Füstölés köz­ben megjegyeztem: — Érdekes történet volt... — Megmondtam én, hogy nálunk mindig történik va­lami. — Én azonban egy másik történetre vagyok kíváncsi. Az igazság kedvéért meg­mondom: ezért is jöttem, Ka­lutra .,. — Kiről akarna hallani? Mondja csak nyugodtan, is­merek ón itt mindenkit. — A kaluti ordasról. Kit neveznek így? Csend ült közénk. A ciga­rettaparázs fényénél láttam, (5) „Miért? ...' Talán csúnya dologba keveredett?” — kér­dezte szánakozva Juci. „Ahogy mondja ... Cifra ügy... Ez a ház... Ez az átkozott ház, ez tette tönkre az életemet... Tele vagyok adóssággal. Azt sem tudom, mikor lábalok ki belőle...” „Hát ami azt illeti, ezen éppen lehetne segíteni. Van nekem egy kis megtakarított pénzem, egy házat talán még kifizethetnék...” „Maga?! Az lehet... De én?” — komorodott el újra a bánatos vasutas. „És ha ketten fizetnénk? Együtt, az én pénzemből?” Kevély Ármin ekkor fel­emelte fejét. Kezdte érteni, mire gondolt Juci. „Mi ketten?” — kérdezte vissza. „Miért ne?” — Jucihoz költözött. Egy héten belül kifizette az adós­ságát, s amikor átadta utol­só hitelezőjének is a pénzt, benyújtotta a válópert. A bí­róságra sokunkat meghívtak a faluból tanúnak. Mert az asszony sehogyan sem akart válni. A tárgyaláson Ármin is megmondta, hogy csak a házért van az egész. Juci is ott volt, és a bíró kijelen­tette: ha nem veszi el őt Ke-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents