Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-27 / 253. szám

1965. OKTOBER 27, SZERDA "“GmuTü^ jM .1 Vörös rózsák a szalag mellett Fénycsövek a hosszú csar­nokban, beszéd és gépek zú­gásának. összeolvadása, mo­solygó vagy elgondolkodó asszonyarcok, s három hosz- szú szalag — ez a Ganz ÉKM Árammérőgyárának sze­reidébe Gödöllőn. A bejára­ti út mellett futószalagon a három fázisú mérőiket szere­lik, itt sorakoznak a vörös rózsák — tizenhármán ... Nem babonásak Jobban, mint a gyerekek Meglesz a korcsolya Ne csapkodj, édes fiam! — Nem, nem vagyunk ba­bonásak, még csak az kellene — a brigadéros mondja ezt, Szabadi Jánosné, aki meg­alakulása óta vezeti a Vö­rös Rózsa ma már három­szoros szocialista brigádot. Tizenegy asszony, két lány — látszatra kis közösség a majd’ kétszáz főt számláló műhelyben, s mégis, e kis kö­zösség jelenti a motort, a tá­maszt, a biztosat. Legalábbis ezt mondja Wild Antal, a szerelde főművezetője. Mozdul a szalag, dolgozik a csavarhúzógén az apró re­keszekből fogynak a még apróbb alkatrészek, s mire a végére jutunk a szalagnak, Ítész a mérő. vihetik a próba­terembe. Könnyebb-e a mé­rőkkel, mint az emberek­kel? A mérőkről minden le­olvasható; feszültség, terhe­lés, fogyasztás, de az embe­rekről? — Nyolcán kezdtük. Moszk­vában voltam, a gyár kül­dött jutalomból tapasztalat- cserére. ott ismerkedtem meg a brigádmozgalommal, s ami­kor hazajöttem, mi, akik addig is együtt voltunk, rá­ütöttük a „pecsétet” a dolog­ra, hivatalosan is megalakí­tottuk a brigádot. Azóta a háromszoros szo­cialista cím, az, hogy csak egy évi próbaidő után vesz­nek fel új tagot a brigádba, a vállalt száz százalék — szalag mellett ez nem kis dolog! — helyett a száznégy—százöt százalékos tervteljesítés -r- a brigád rangját, munkájának eredményességét jelzik. Köny- nyen adják a dicsőséget? — Aki azt hiszi, ez sem­mi, jöijön csak ide, üljön le a szalag mellé, megtudja! Arról nem beszélve, hogy minden ember más, hát még mi — asszonyok ... A gyerek, a férjek, túlórázni kell, anyag nincsen ... hal­laná csak ilyenkor! Min­denkinek kétszer akkora szája lesz. Nekem is. Mit ta­gadnám? Az ember, ha itt van, dolgozni akar. Mert, 6,10 az órabér, de ha állunk, csak négy forint. Hát persze, hogy „hattizet” akar keres­ni az ember — mondja sza­badiné, de csak úgy futtá­ban. mert hol ide, hol oda szalad a szalag mellett, ő most a tartalék, segítő keze, tanácsa, tapasztalata jön ott, ahol pillanatokra, de meg­akad a munka. Hát itt trécselésre valóban nem sok az idő, hacsak nem állítják le a szalagot. Itt perc- ről-percre meg kell tenni a megszabottat, a szalag könyör­telen úr, nem hagy időt fecse­gésre, sétálásra, „meséld csak el”-re. így azután fél szavak­ból, itt es ott felcsípett fél mondatokból áll össze a Vörös Rózsa brigád képe. Sokszínűi kép ez, mondhatni, csak asz-i szonyoktól telik ennyi Részt vesznek a politikai ok-j tatásban, mert ez benne sze­repel a brigádvállalásban, ott! vannak a munkásakadémia! előadásain is, sokan: Deres Já-j nosné és Kardos Istvánná job- i ban vizsgázott, mint a gyerek,] a titkos verseny — a mamák i győzelmével zárult. A Fóti] Gyermekvárosban a Banzsák ] ikrek pótmamái. Minden hó- j napban legalább egy brigádtag: meglátogatja őket, s ha jutái-í mat kap a brigád, az az első, hogy Zolinak és Erzsikének vesznek belőle valamit. A két gyerek most — korcsolyái­kért. A brigád becsületbeli ügynek tartja, hogy megle­gyen. Jártak a Hadtörténeti Múzeumban és — Tokajban. Színházban voltak, megnézték Mesterházi Lajos darabját, a Tizenegyedik parancsolatot. És a gyárban találkoztak Berkesi Andrással, Molnár Gáborral. A bölcsőde építésénél segítet­tek a vízvezeték árkának ásá­sánál, amikor Deresné lakást kapott, elmentek takarítani, a férjekből megszervezték a „ra­kodó-brigádot”, s a végén, la- kásavatónak, kiadás disznótort csaptak. Mennyi minden fér bele a hétköznapokba. A nyolc óra munka mellett! — Nem olyan nagy szenzá­ció ez, hát istenem, asszonyok vagyunk, legtöbbünk jó ideje ismeri egymást, én például tizenöt éve vagyok itt, a má­siknak a szeme állásán meg­látjuk, ha baj van, s ha tu­dunk, hát segítünk. Miért ne segítenénk? Szabadiné pillanatnyilag szünethez jut, s míg beszél, előveszi a brigádnaplót is, ha már ennyire rág a kíváncsi­ság, lapozgassak benne. Mint­ha Walt Disney valamelyik filmjének néhány kockáját ra­gasztották volna be: édes-ked­ves mosolyogtató rajzok a szö­veg között, az üresen hagyott oldalakon, mintha alapvető tu­lajdonságáról vallana e raj­zokkal a brigád; a nem har­sány, nem fitogtatott, de ép­pen ezért lényükből fakadó vi­dámságról. JVt/úrsapúii interjús Meddig járnak még a hajók? — MAHART személyhajó­zási osztály? Meddig hajó- kázhatunk még idén Pest me­gyében? — Dömösre Budapestről vasárnap, október 31-én in­dul az utolsó hajó. Szentend­rére, Visegrádra, Vácra no­vember másodikéig lehet vi­zen eljutni, ha a körülmé­nyek kedvezők... — É6 milyenek a kedvező körülmények? — Megfelelő vízállás, időjá­rás és elegendő utas. — Szóval, siessen, aki idén még vízreszállni óhajt. — Ráckeve—Dömsöd közt tovább jár a hajó. Egészen addig, míg zajlani nem kezd a jég ... az első borról © Vidámak és — nagyszá- júak. Most már bátran leír­hatom, mert távolabb va­gyok tőlük, s igazán nem az engesztel és kedvéért: jó, hogy nagyszájúak, hogy nem hagyják magukat, s főként az a jó, hogy akkor sem hallgatnak, ha egymás kö­zött kell elrendezni a dol­gokat. — Vita? Persze, hogy van! Hajáj. Valamelyik nap is — nem mondom meg kicsoda — odacsapja egyikük az anya­got. „Nekem ez elég volt, így meg úgy.” Hát megkap­ta: megmondtam, édes fiam ne csapkodj, nem otthon vagy, Gyárban, ha nem ven­néd észre. Ideges volt, el­múlt. Nem nagy ügy, de szó nélkül hagyni is hiba lenne. Hirtelen másra vált át a brigadéros: — Hanem tudja mi a va­lami? Amikor a férj meg a feleség itt vitatkoznak ösz­sze. Tudja min? A minősé­gen, meg hogy nem adtátok idejében ezt meg ezt, hát ilyenkor nem tehet róla az ember, de pukkad a neve- j téstől. Ez az igazi! Tudja, micsoda szenvedéllyel te­szik! Mintha soha nem lát­ták volna egymást, mintha tényleg csak kollégák len­nének ... Megint mennie kell, már a szalag végén van, Wild An­tal csendes szóval mondja: — ök jelentik az egyik leg­biztosabb támaszt. Szorul a kapca, túlórázni kell? No, vörös rózsák ... és első szóra vállalják. Pedig asszonyok­nál ez nem kis dolog. Főzni kell, a gyerekre nézni, meg — félnek is a sötétben haza­menni ... Az új embert tapintatos se­gítséggel veszik körül: egy- egy fogás, néhány jó, biz­tató szó, s már át is esett a kezdő napok feszültségén, idegességén. Miért csinál­ják? Hát vagy brigád, vagy nem brigád! Ezért is jelent elismerést, ha valaki közé­jük kerülhet! Az önként vál­lalt plusz, az önzetlenség — vonzó és tiszteletet ébresztő tulajdonságok. — Itt mindenkinek alkal­mazkodnia kell — fogal­mazza meg az alapvető köve­telményt Szabadiné — mert a munka eleve megszabja, hogy egy miatt mindenki káro­sodhat. Olykor a fiataiab- bakkal nem könnyű, ha mond nekik valamit az em­ber, már folytatják a mon­datot, hogy „tudjuk, persze, régen milyen nehéz volt”, de az ember mindent megbocsát nekik, ha — dolgozni sze­retnek .., Szabadiné s az idősebbek bebizonyították, hogy — sze­retnek dolgozni. És még va­lamit: ahogy a szalagrend­szer megköveteli a munka- műveletek pontos összehango­lását, úgy kell összehango­lódnia azoknak is, akik a sza­lag mellett ülnek, mert így lesz nemcsak a termelési folyamat, hanem annak irá­nyítója és haszonélvezője, az ember is — tökéletesebb. Mészáros Ottó Kevesebb a szőlő, de jobb a must Napi ezer mázsa felvásárlás a nagykátai járásban A nagykátai járás déli, dél­keleti részében több ezer hold nagyüzemi, illetve háztáji sző­lő termését szüretelik. A Borforgalmi Vállalat szakem­berei, teljes kapacitással dol­gozzák fel a termést. Elmond­ják, hogy a must lényegesen kevesebb, mint tavaly, de ma­gasabb a cukorfoka. Ennek megfelelően, a felvásárlás is csökken, mintegy ötven szá­zalékkal. Az elmúlt évben negyvenezer hektoliter, átlag 15,5 fokos mustot, vagy an­nak megfelelő szőlőt vásárol­tak az említett körzetben. Az idén ennek csak a felét, de átlag 17 cukorfokos mustot vesznek ált. A hót eleje óta a vállalat tápiószelei pincészetében na­ponta átlag 1000—1200 hektó- liter mustot készítenék. Japán és Svájc után — Budaörsön Műszergyár a kofferben Tulajdonképpen általában nem is egy, hanem két bő­rönd szükséges az úgynevezett koffergyárhoz. Az egyik, amelyben otthon a szerszámo­kat, kisgépeket, az alkatrésze­ket tárolják, a másik pedig a kész gyártmány, illetve az anyag elszállítására szolgál. Teljes gőzzel — a gazért Sorállás, hiány, üzemszünet, próbák Lesz-e elég propán-butángáz ? Budakeszi lakos panaszol­ja: „már valóságos közelhar­cot folytatunk a gázért. A hét végén majdhogy össze nem verekedtek az emberek ...” Az információ valóban hi­teles, kérdés, hogy csak Bu­dakeszin böjtöinek-e a házi­asszonyok, a főzéshez, sütés­hez használandó gáz hiánya miatt? A Pest megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi főnöke sajnos, ezt bizonyítja: — Így van az egész me­gyében. Bugyi községből, a Telefongyár lakótelepéről leg­alább naponta hárman telefo­nálnak: követelnék, kérnék, panaszkodnak. A szükséges mennyiség egyharmadát kap­juk. Az ÁFOR ellátási csoport­vezetője, Farkas Ferenc így nyilatkozik: — Sajnos, sok minden ösz- szejött. A szoboszlói gázfor­rás berendezései még nem működnek. Ugyanakkor le­állt őszi javításra a szőnyi fi­nomító. Az elmúlt hét végén mélypontra jutottunk, s jófor­mán egy napra való készle­tünk maradt. — És a kilátás, hogy vala­mikor jobb lesz? — Korántsem ilyen kilátás­talan a helyzet. Budapesten a Csóka utcai gáztelep most kap megfelelő mennyiségű utánpótlást, s tölti a palac­kokat. A hót végére érezhe­tő javulás várható. Két hét múlva egyenesbe jövünk, s remélhetőleg megkezdhetjük már a készletek gyűjtését is. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazga­tóhelyettese, Bencze László mondja: — A hajdúszoboszlói föld­gázberendezés próbái — fel­tehetőleg — napokon belül véget érnek. Ezt követően minden jogosult igénylőnek rendelkezésére áll a kívánt mennyiség. (t.) A bedolgozó rendszer Magyarországon mind ez ideig csupán a ruházati iparban volt elfogadott, — mondván, hogy a nők varr­ni, kötni otthon is tudnak. Bár ez a módszer Japánban, Svájcban közismert, a gépipar különböző ágában, a műszer- és híradástechnikai iparban hazánkban még csak most vannak az első nagyobb ará­nyú próbálkozások. ' Üjabban Budaörsön mind több asszony kofferrel jár egymáshoz vizitelni. Öt-öt asz- szony munkája kapcsolódik egymáshoz, s bár mindegyik otthon egyénileg dolgozik, együtt szerelik össze a játék­autók, villamosok, repülőgép- modellek miniatűr motorjait, amelyek közül a legnagyobb három centiméteres. Ily módon tízezres soroza­tokban állítják elő a kicsi motorokat. A közelmúltban megvizsgál­ták a műszeriparban kezdemé­nyezett bedolgozói rendszer tapasztalatait, és úgy látják, hogy a koffer-gyárak elterjesz­tése hasznosnak bizonyul. Űj Élet, ceglédi Kossuth és Vörös Csillag... Éppen a Vörös Csillagét mérjük. Ma már 1350 mázsánál tartunk... Teljes üzem ... — Mit jelent itt a teljes üzem? — 56 ember és két műszak. De a két műszak nálunk rendszerint nem 16 óra. A műszakokat meg is nyújtjuk, s a szőlő kedvéért: reggeltől reggelig dolgozunk — A pincészet rekordjai? — Második éve vagyok csak itt. Azelőtt a Pest me­gyei Pincegazdaság osztályve­zetője voltam. De átszerve­zés ... Nos, tavaly október 14-én 4 ezer mázsa szőlőt vet­tünk át. Az ezerjónk már 12,5 fokot is mutatott. Az idén baj van a mennyi­séggel. A tavalyi 55 750 má­zsás felhozatallal szemben jó. ha 20 ezret ki tudnak pré­selni. A borok ádáz ellensé­ge, a peronoszpóra sikerrel működött. — Mindenütt? — Volt, ahol „megverték”. Például a Csemői ÁG-ban és a ceglédi Vörös Csillagban. Ezekben nem sajnálták a vegyszert és a fáradságot. De a szövetkezetek részes szőlői nagyon rosszak ... Kilenc új gépet állítottak be az idén. Nagyon tehetsé­ges gépek. Ha nincs velük baj, 1600—1800 mázsát pré­selnek naponta. Ilyen szerény termés a fél fogukra elég. — Még az a „szerencse” — mondja Kovács János, az állami pincegazdaság nyárs­apáti pincészetének vezetője —, hogy nem kapunk hozzá­juk pótalkatrészt. Napokat áll a gép, ha egy-egy láncszem vagy fogaskerék eltörlik ... (andrás) KALPAG ÉS PELERIN Ritka érdekességekkel gya­rapodott a győri Xantus János Múzeum legújabbkori gyűjte­ménye. A múzeum tulajdoná­ba került az egykori 12-es kö­zös huszárok 1890-es évekből származó ezredesi atillája, a nemesi testőrség öltözéke, amely eddig csak a bécsi mú­zeumban volt látható. A kócsagtollas asztrahán- prémes testőri kalpag, a tect- őrgallér, vagy más nevén pe- lerin, és a közös huszárok ez­redesi atillája jó állapotban maradt meg az utókor számá­ra. 1930-ban Győrött halt meg Simon-Rédl Béla nemesi test őr, aki ÍV. Károly koronázá­sakor a testőrség parancsnoka volt. Örökösei nagy gonddá óvták a ritka értéket, s mos felajánlották a győri múzeum nak. BŐVÜL A TANREND: Új és izgalmas témák az aszódi Petőfi gimnáziumban OKTÓBERI FÉNYEK — Idegeneknek belépni tilos! — hirdeti egy túl­méretezett tábla. Most már csak az a kérdés, hogy ki az idegen, az aszódi Petőfi gimnáziumban, ahová több mint ötszáz tanuló jár a környékről. A tiltó táblát viselő iskola nemcsak arról nevezetes, hogy a közeljövő­ben ünnepli két­száz éves fennál­lását, hanem ar­ról is, hogy új foglalkozással bő- vül a diákok tan­rendje. Ugyanis a KISZ Közpon­ti Bizottsága új politikai oktatási formákat java­solt az ifjúsági szervezeteknek, ezek segítségével a diákok ideoló­giai és természet­tudományos kér­déseikre, a poli­tikai vitakör, az ifjúsági akadémia és fórum összejö­vetelein kapnak feleletet. Oberczan Jó­zsef, az iskola KlSZ-szerveze- tének tanácsadó tanára, így tájé­koztatott az új, — nem hivatalos — tanrendről: — Minden év­folyam számára különböző téma­körű foglalkozá­sokat tervezünk. A tanulók termé­szettudományi és gazdaságpoliti­kai kérdésekkel is megismerked­hetnek. Az elő­adásokat a peda­gógiai szakkör tagjai tartják. A foglalkozások tananyagának összeállításakor arra törekedünk, hogy színes és változatos légy e. a program. Pél­dául előadási hallanak a dió kok „Van-e élei a Marson?’’ cím­mel, ezenkívül a vallás keletkezé­séről, a csillagok­ról, jóslatokról, álmokról, csodák ról és más érde­kes témákról. A folyosón ij jú „tanárnővé, találkozunk. — Kiss Kát lin, IV. oszt. ta nuló vagyok. Elé adásokat tartó az egyik első osz­tálynak. Az elő­adás anyagát, a szakkörön hal­lottakból, és az irodalomból állí­tottam össze. Iz­gatottan várom az első „fellépé­semet”. Remé­lem, sikerülni fog (toplak) Persze, nemcsak az első borról. Ám mindenesetre ez az első kérdés. — Milyen lett? — Október negyedikén a Csemői Állami Gazdaság sza­ladt be elsőnek. 450 mázsa „ezerjót” hozott. Ez már ki­forrt. Persze, még fátyolos, s vannak benne idegen ízek. A Malligand-mérő azonban 11,5 fokot mutat. A bor jó. Jobb, mint tavaly. — Ma kitől és mennyit vet­tek át? — Csemői Szabad Föld, Rákóczi, kocséri Kossuth,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents