Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-24 / 251. szám

1965. OKTOBER 24, VASÁRNAP

MECrM

kKítíod

9

Sajátos módszerekkel

; Esztendőről esztendőre nő a ; felnőtt „iskolások” száma, s ez $ örvendetes. Ma már minden $ különösebb meggyőzés nélkül $ is érzik az emberek a tanulás 5 szükségességét a gyárban és a J termelőszövetkezetekben egy- 5 aránt. A tanulást — mint 5 munkájuk segítőjét, életük elő- ; relendítőjét — tartják számon.

$ Joggal. A gyárakban és a ter5 melőszövetkezetekben is állandóan fejlődik a gyártási, ter- $ melési technológia, üjabb és § újabb gépek könnyítik, gyor- ^ sítják a munkát. A gépek kezeléséhez pedig értő emberekére van szükség.

|

| Az elmúlt évek tapasztalata

$

jé azt bizonyítja, hogy a gyárak lé és a termelőszövetkezetek ve- ^ zetői többségükben támogatni ták munkásaik tanulási szándékát, nemcsak kedvező mun- •5 kaszervezéssel, hanem anya- Sgiakkal is. Sok olyan gyárunk ^ és termelőszövetkezetünk van ^ már, ahol a kulturális alap egy ^részét a dolgozók iskoláiban ^ tanulók képzésére fordítják, ^ biztosítva részükre a rendsze- ^ rés korrepetálási lehetőséget, ésőt ezen túlmenően a vizsgára ^ való előkészítés anyagi és sze- é mélyi feltételeit.

«I

$ Az elmúlt esztendőben ered- ^ményesen kapcsolódtak a felnőttoktatás munkájába a nép- ^ művelés dolgozói is. Még a é tanév megkezdése előtt előkésszí tő tanfolyamokat szerveztek |a művelődési házakban. Elsősorban a két legnehezebb ^ tárgy, a helyesírás és a mate- ^ matika „rejtelmeibe” avatták •5 be a hallgatókat. A tapasztalat ^azt bizonyítja, hogy a tanfolyamokat és az ezzel kapcsolatos korrepetálási lehetőségesket szívesen vették igénybe az s iskolába jelentkező felnőttek.

^ A jó előkészítéssel azonban ^ nem érhet véget a népművelők ^ tanulás segítő tevékenysége, ^munkájuk neheze csak ezután

6 következik: a tanulás tíz hó- s napja alatti rendszeres segít5 ségnyújtásban.

y

Miben segíthetnek? A felnőttoktatás jelenlegi formái- | ban a humán-jellegű tárgyak S— magyar és történelem — ^ tananyagának összeállítása ^ nem veszi eléggé figyelembe a ^felnőtt életkori sajátosságait. ^ Mivel a rendelkezésre álló idő ^ kevés, nem adhat kellő ismere- ^ teket a mai irodalomhoz, s mű- § vészeihez. A felnőtt praktikus- ^ ságra törekvése megköveteli a ^ sokoldalú szemléltetést, ami- khez az iskola nyújtotta lehető- Jjség önmagában kevés. Mindez 5; meghatározza a segítés módjait. | A művelődési házak tervé- fcben — a pedagógusokkal tör- ^ tént megbeszélés alapján — ^ helyet kell biztosítani olyan § ismeretterjesztő előadásoknak, | amelyeket a dolgozók iskolájának tananyagában szereplő té6 makörökből állítanak össze. ^ Bár ezek az előadások nem nótolhatják a tananyagot, de ^ könnyebbé tehetik annak ^ megértését, elmélyítését, ösz- ^ szegezését. Ezt kiegészítve: | meghatározott időszakonként saz egyes tantárgyakhoz kapíCvXVC'C'iNVíXXXWVVVVVXXXXVVVVVVVxvxvvv'vvvvvvv'

csolódó kisfilmvetítéseket rendezhetnek.

Segíthetnek

a népművelés dolgozói azzal is, ha a vezetésük alatt álló irodalmi színpadokat bekapcsolják az irodalomoktatásba. A tananyagban szereplő írók- költők műveinek bemutatásával színesíthetik, érdekesebbé és vonzóbbá tehetik a magyar órákat. Vitathatatlan tény: a szemléltetés ereje fokozza az élményszerűséget. Ami élményt jelent a diáknak, az könnyebben megmarad az emlékezetében. A csaknem fél ezer állandó jelleggel működő irodalmi színpad közül vajon hány dolgozta ki éves programjában a felnőttoktatás segítését szolgáló szemléltető műsorokat?

A könyvtárak ugyancsak tevékenyen részt vehetnek a felnőttek tanulásának segítésében. Nemcsak úgy, hogy külön kézi könyvtárakat hoznak létre a tanuló felnőttek részére a tananyaghoz kapcsolódó szakkönyvekből, lexikonokból, kötelező olvasmányokból, hanem úgy is, hogy rendszeres kapcsolatot teremtenek a hallgatókkal. Van már példa rá, hogy nem egy helyen, a vizsgaidőszak közeledtével szinte tanulószobává alakul át a könyvtár, ahol a könyvtár dolgozói még a tételek kidolgozásához is segítséget nyújtanak. A haszon kettős: nem csupán a tanuló felnőttek munkáját könnyítik, hanem az irodalmat tanuló felnőttekből irodalmat kedvelő embereket nevelnek. Tény: a tanulást befejező felnőttek közül igen sokan továbbra is rendszeres látogatói maradnak a könyvtáraknak.

Ami esztendőről esztendőre

visszatérő probléma:

a tanuló felnőttek hétköznap nem, vagy csak alig tudnak időt szakítani a könyvtárak, klubok, művelődési házak látogatására. Ennek ellenére vasárnap délelőtt csak nagyon kevés helyen tart nyitva a könyvtár, a klub, a művelődési ház, akkor is főleg gyermekmatinékat rendeznek. Ezen feltétlenül változtatni kellene az új népművelési évadban.

Sokoldalúan és sajátos módszerekkel segíthetik a népművelési dolgozóink a felnőttoktatást. Eredményt azonban csak úgy lehet elérni, ha a gyárak és termelőszövetkezetek oktatási felelősei, az iskolák és a művelődési házak igazgatói, valamint a könyvtárak vezetői szoros kapcsolatot tartanak fenn a felnőttoktatás tartalmi munkájának emelése érdekében.

(P. E.)

FARKAS ANDRÁS:

Reggel, délben és este is...

Reggel, délben és este is szegem Az illatos, a fehér kenyeret,

Színe, morzsája felvillan nekem.

De az már nem, hogy honnan is ered

i

A jó falás, a zsenge illatú,

A harapásnyi tiszta élelem —

Innen nem látszik szántóföld, falu,

: Sem a kalász nem vált már szót velem.

l

| . # . • . • . t -;> -I“'-. ►'K.i'j* "

Mert mostanában sok papírdarab Apró betűiben temetkezem,

S ha nyári szél fúj, aktákon marad Ügyekbe búvó két inas kezem,

Pedig idő volt, mikor az apám : Kaszával ment előttem és a rend

Zizzenve dőlt le, s én apám után Kévét ölelve fújtam tenyerem.

Most reggel, délben, este megszegem A kenyeret, s nem látom a magot,

Amit a főid ad, hogy erőm legyen,

Mitől testem, szándékom nagyobb,

Nem látom már a földet, tájakat,

Ahol a búzát csendben elvetik,

Ahol a mag a földből kidagad,

Szép szárba szökken ömlő fényekig,

; A mag számomra már személytelen,

Csak ünnepi kenyér az asztalon.

A barna gondolat játszik velem:

; Nem én formáltam ezt sem, csak kapom.

!

De van és biztos jog ez a kenyér,

Amit az abroszunkra küld a rög!

Hálám, ha szótlan is, boldog, fehér, Munkámban hangzik, dallam és örök.

I

5 «XV\XXXNNXSX>XSNNVVXXXXXXNNXNXXVXXXV^XVSXXVxX'

I

| Hat és fél millió művelődésre

! Még a mondat végére sem j érünk, már ismét csöng a ! telefon, egymásnak adják a i kilincset az ügyfelek. Minden- 5 napos kép ez a Szentendrei ! Városi Tanács művelődési j csoportjánál. Ezernyi fel- ! adat, ezernyi probléma. A ! város élénk kulturális éle- ! tének fejlődésével növekedi nek a teendők is.

*

! — Mennyit áldoz a vá! rosi költségvetés a művelődésre?

I — A 18 milliós költségve- ! tésből 6 és fél milliót — ! mondja Székely Lajos, a kis j létszámú csoport vehetője. > Nálunk is megkezdődött az | őszi csúcsforgalom. Az ok- ! tóber és november az is- 5 meretterjesztő előadások, an- ! kétok, tanfolyamok kezde- ! tének ideje. Rövidesen há- j rom munkásakadémiát indí- | tunk gyárakban, termelőszö- j vetkezetekben, előadássoroza- ! tokát szervezünk az üzemi ! vezetők részére, s nagy az i érdeklődés a nevelők számá- | ra szervezett filozófiai tár- S gyú előadásaink iránt. A S TIT-szakcsoportok a legérdekesebb témákkal várják a hallgatóságot. Az agrárszakcsoport az időszerű mező- gazdasági kérdésekkel foglalkozik, a matematikai témák közül újdonság „A totó, lottó és a valószínűség”. A többi sok közül íme néhány címszó: Európa népei a fasizmus ellen — Hellas földjén — A józanság védelmében — Hogyan működik a tv — s még számos történelmi, természettudományi, földrajzi, közgazdasági és nemzetközi tárgyú előadás.

— S mi még a teendő

a csúcsforgalom mellett?

— Nem panaszkodhatunk, akad elég. Ilyenek: könyvtárak, művelődési otthonok, múzeumok ellenőrzése, a műkedvelők kulturális munkájának irányítása, az iskolai és felnőttoktatás folyamatos ügyvitele, a tanulóifjúság belföldi és külföldi üdültetése, kulturális napok szervezése és sorolhatnám még sokáig.

Közben ismét telefonok. Az egyik fűtőt kér iskolájuk számára. Ezt is el kell intéz-i.

(szitnyai)

(Jőzsa János rajza)

rájönni, mi hiányzott nekem... — dünnyögtem mérgesen. A kerekek csikorogtak, lestoppoltam a rendőr mellett. Magas, jóképű fickó volt, kis nyírott bajuszkával, élénk vidám szemekkel. Persze, ellenszenves mákvirágnak láttam. Végigfutott az agyamon, hogy az ilyesfajta „flic” (a francia rendőr gúnyneve) a Pigalle lányaitól is nyilván leveszi a vámot.

Szalutált, behajolt az ablakon:

— Monsieur, vous ne res- pectez pás le feu rouge!(„Uram, ön nem veszi figyelembe a tilos jelzést!”)

Vitathatatlanul igaza volt, de ki ad igazat neki. Én is elmagyaráztam, hogy a lámpa még csak sárga volt s nem akartam hirtelen fékezni, nehogy balesetet csináljak ...

Beszélhettem.

— Kérem az iratait, uram.

A zsebembe nyúltam, s uramfia, ami még sohasem fordult elő velem, most megtörtént: semmiféle irat nem volt nálam, 6e hajtási engedély, se személyi igazolvány, se útlevél, semmi, de semmi, mindent a másik ruhámban felejtettem.

— Elnézését kérem, biztos úr, de... — széttártam karomat.

Volt humorérzéke, csendesen nevetett:

— Ez szép. Belemegy a pirosba s még iratai sincsenek. Jöjjön velem

Ely VITT AZ ŐRMESTERHEZ, aki épp egy fülöncsí- pett motorkerékpárossal foglalkozott, s előadta neki erős marseille-i tájszólással a történteket.

— Nézze őrmester úr — mondtam nagyon csendesen és szerényen, de ugyanakkor szeretetre méltó tónusban. — Nem elég, hogy a feleségem elkérte az utolsó ötven frankomat,' de még a tárcámat se tette vissza a zsebembe, ön is tudja, milyenek az asszonyok.

Az őrmester szeme sarkából végigmért, aztán a kocsim rendszámára pillantott. Látta, hogy idegen vagyok. A foga között szűrve a szót odaszólt a legényének:

— Ereszd el...

A rendőr félrevont s barátságosán elmagyarázta: iratok hiányában tulajdonképpen be kellene kísérnie az őrszobára, de tekintve, hogy.. Szóval óvatosabban közlekedjek Párizsban, mert a szabályok a külföldiekre is érvényesek. Szalutált, én pedig megköszöntem a lekötelezi: szívességét. Aztán visszaültem a volán mellé s még- egyszer búcsút intettem ennek a derék, kedves, aranyos fickónak, s aztán — ahogy inálunk Pesten mondják: — | elhúztam a nagy kondenz- | csíkot az Etoile felé.

Molnár Géza

rizs volt, hozzátartozott a város csodáihoz, épp úgy, mint az Etoille-hez a Diadalív, vagy a Louvrehoz a Tüileirák kertje. Természetes, hogy a Párizsba látogató rokonok, barátok városnéző sétaútjaikból nem maradhatott ki.

A Tomate előadása éjfél körül érhetett véget, még megbámultuk a színház előtt az egyik primadonnát, amint éppen nézőtéri szomszédunkkal, egy öreg német turistával egyezkedett, aztán beültem a volán mellé, barátaim elhelyezkedtek a kocsiban s elindultunk hazafelé.

A Boulevard de Clichy fény- özönében autófolyam hömpölygőit, a késői óra ellenére is olyan tömeg hullámzott a járdákon, hogy a részeg angol tengerészek s a jókedvű amerikai lányok lesodródtak az úttestre az autók közé, s csak lépésben lehetett haladni. Óvatosan hajtottam s közben barátaim kérdéseire felelgettem: igen ez a vörös szélmalom a forgó vitorláival, a híres Moulin Rouge, ahol Toulouse Lautrec, a főrangú gnóm festette erőteljes s mégis gyengéd képeit... Ez a filmplakát pedig szovjetellenes amerikai filmet reklámoz, James Bond játszik benne, az elegáns és ^legyőzhetetlen” angol hírszerző, aki a ruháival most a Champs Elysées üzleteiben a férfidivatot diktálja...

Mögöttünk maradt a Pigalle, átszaladtunk a hídon a Saint Lazare pályaudvar szín- szövevénye felett s a francia kertépítő művészet minden szépségét magába gyűjtő Menceau-i park mellett gurultunk. A forgalom megritkult, a néptelen körúton utat kaptunk, ráléptem a gázpedálra. A sebességmérő vörös fónyszalagja 90 kilométert jelzett, átrohantunk egy keresztezésen. a forgalmi lámpa éppen átváltott sárgáról pirosra.

Ezen a ponton három irányból fut három utca a Boulevard de Courcelles-be: három közlekedési lámpa szabályozza a forgalmat.

A MÁSODIK LÁMPA PIROS VOLT, amikor mögöttünk maradt, nyomban következett a harmadik betorkolló utca. A nagy sebesség miatt nem akartam hirtelen fékezni, tudtam, hogy a lámpák mind a négy irányba pirosat tartanak néhány másodpercig, átfutottam tehát ezen a tiloson is.

És akkor — mint az ördög a Miatyánk közepén — a járda mellől, a lombok homályából előlépett egy rendőr, felemelt kézzel már messziről megálljt intett. Akkor már ‘ láttam a fekete rendőrautót js, ezek itt álltak lesben, hogy lefüleljék a hozzám hasonló jómadarakat.

— Egész este nem tudtam

BÁRBAN

PÁRIZSBA LATOGATÖ BARÁTAIMMAL mentünk hazafelé a Pigalle-ról. Place Pigalle-t kellene írnom; így ismertebb a hely a hazai közvélemény előtt, hiszen van egy dalunk, amely azt hirdeti: ..Nekem a Nagykörút a Grand Bulvár, az Oktogon a Plász Pigál...” A Nagykörút valóban megfelel valamelyik párizsi nagy Boulevard-nak, de az Oktogon ... szerencsére nem a Pigalle.

A Place Pigalle tulajdonképpen egy kicsi tér Párizs északi részén, a Montmartre tetején fehérlő Sacré Coeur (Szent Szív) templom alatt, a Boulevard de Clichy széles medrében. A teret minden oldalról vetkőző-színházak, kabarék, cafék szegélyezik; a mulatók bejáratánál egyenruhás portások szólítják le az őgyelgő járókelőt s invitálják műsort nézni. „Jöjjön uram, csodálatos nőket fog látni, öt frank a belépőjegy...” Arról nem esik szó, hogy bent fogyasztani is kell s egy kis üveg sör tizenhat frank. (Egy frank öt forintnak felel meg.)

A köznyelvben azonban nemcsak ezt a teret, de jó kilométeres körzetben az egész környéket Pigalle-nak neveztük. A Boulevard Clichy, a Place Blanche s a belőlük nyíló sötét sikátorok, zegzugos utcácskák tele voltak utcalányokkal, selyomfiúkkal, pornográf képeket áruló nyomorékokkal, mintha egész Párizs ide gyűjtötte volna a romlékony szépséggel együtt a söpredéket, a szemetet. Sötétedés után nem volt ajánlatos bemerészkedni a Montmartre felé kapaszkodó, omló vakolatú öreg házak közé, ha valaki féltette a bőrét, engem azonban az írói kíváncsiság jó néhányszor elvitt ilyen kockázatos kirándulásokra. Szerencsém volt, valamennyit megúsztam. így derítettem fel Tomate-ot (Paradicsomot) is, az ötödrangú kis sztriptíz- színházat, ahol hat frankos kedvezményes jeggyel fogyasztás nélkül nézhettük végig a műsort. Pocsék egy hely volt, meg kell hagyni, a parányi zsebszínpadon recsegő hangszóró gramofonzenéjére unottan vonaglotfak a lányok, s a blazírt közönség érdeklődését gusztustalan disz- nólkodással próbálták felkelteni.

A PIGALLE-T MEG KELLETT NÉZNI, a Tomate-ba be kellett ülni, hisz ez is Pá