Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-24 / 251. szám

JO PEST ME«» Á/űiiap 1965. OKTOBER 21. VASARNAP Heti jogi tanácsaink A dolgozót fegyelmi úton sem lehet áthe­lyezni olyan munkakör­be, ahol szakmai tudá­sát, illetőleg szakmai tapasztalatait nem hasz­nosíthatja. G. K. dunaharaszti olva­sónk írja, hogy motorszerelő szakképesítéssel rendelkezik és fegyelmi büntetésként gép­kocsimosónak helyezték át. Sérelmezi a vállalat intézke­dését, mert fizetése is keve­sebb lett, és jelenlegi mun­kahelyén olyan munkát kell végeznie, amit betanított munkás is el tud látni. Olvasónk kérdezi: hova forduljon panaszával? A Munka Törvénykönyve végrehajtási rendelete sze­rint a dolgozót fegyelmi bün­tetésként át lehet helyezni alacsonyabb munkakörbe. Tiltja azonban az olyan munkakörbe áthelyezést, amelyben a dolgozó szaktu­dását, illetőleg szakmai ta­pasztalatait nem hasznosít­hatja. Olvasónk panasza jo­gos, mert motorszerelőt gép­kocsimosónak áthelyezni még fegyelmi úton sem lehet. Itt válaszolunk V. H.-né albertirsai lakos kérdésére is, akit fegyelmi büntetésként bár azonos munkakörbe, de olyan munkahelyre helyezték, ahol éjszakai műszakban is kell munkát végeznie. Emiatt főiskolai tanulmányait nem tudja folytatni. Ez a panasz is alapos, mert nem lehet olyan műszakba helyezni a főiskolai tanulmá­nyokat folytató dolgozót még fegyelmi úton sem, ahol éj­szakai munkát is kell végez­nie. Az Mt. V. 213. §-a tilt­ja, hogy a továbbtanuló dol­gozót éjszakai munkára be­osszál!, vagy ilyen munka­helyre áthelyezzék. Mindkét olvasónk panaszával a válla­lati munkaügyi döntőbizott- lághoz forduljon. Szabadrendelkezésű lakásokra is alkalmazni kell a lakásrendelet ren­delkezéseit a felmondás­ra vonatkozó szabályok | kivételével. Cegléden házingatlanom van. A bérlők, beteg, idős em­berek, akik lányuk vecsési la­kásába költöztek házamból. Tekintettel arra, hogy nekem a lakásra szükségem akkor még nem volt, hagytam ezt az engedélyem nélkül lefoly­tatott cserét, mert a bérlők arra hivatkoztak, hogy gondo­zásuk végett költöznek Ve- csásre. Fenntartották azonban a bérlethez való jogukat. Ol­vasónk úgy látja, már nem is akarnak visszaköltözni az öregek, viszont a házában bentlakókkal nem akar bér­leti szerződést kötni, mivel gyermekének szüksége van a lakásra. Kérdezi — hova for­dulhat jogsegélyért? A lakásrendelet kimondja, ( hogy rendelkezéseit — a fel-! mondásra vonatkozó szabá-1 lyok kivételével — a szabad-! rendelkezésű lakásokra is al-$ kalmazni kell, hacsak az ér-! dekelt felek másként nem $ állapodtak meg. Minthogy j ilyen megállapodás a levél- $ bői megállapíthatóan nem $ volt, az érvényes rendelkezés 5 szerint betegség címén !eg-$ feljebb két évre mentesülhet 5 a lakás az igénybevétel alól. 5 Olvasónknak jogában áll az J elköltözött bérlőket a két év t eltelte után felhívni, hogy «t napon belül költözzenek visz- ^ sza. Ha ennek nem tennének S eleget, jogosult bírósághoz for- $ dúlni. A pert a kiköltözött és $ a jelenleg bentlakók ellen 5 együttesen kell megindítani, ^ mert a most bentlakók csak t a volt bérlők jogán használ- $ hatják a lakást. $ A bérbeadó kártéríte- ^ si felelőssége a mennye- J zet átnedvesedéséért. ^ Az alattam levő bérlemény- $ ben vállalati mosdó és zuha-^ nyozó van, és a sok gőz kő-; vetkeztében a padlóm átned- 5 vesedett és már szőnyeget se $ tudok a lakásban leteríteni. $ Jogosult vagyok-e megcsi-; náltatni az átnedvesedett pad- ; lót és lelakhatom-e a csinál-; tatási összeget, vagy pedig : várjak arra, amíg a bérbead); megcsináltatja? — kérdezi B.; I. váci olvasónk. j Az épület állagának meg- ^ óvasáról — és idetartozik a ^ mennyezet, a padló is — a ? bérbeadó köteles gondoskodni. $ A hiba kijavítására a bérbe- $ adót fel kell szólítani, és ha $ nem hajlandó azt megcsinál- § tatni, elvégeztetheti saját költ- ^ ségén és utána joga van a § lakbérbe beszámítani, vagyis ^ lalakhatja a csináltatás- költ- ^ ségeit. Ha a beszámítást a ^ bérbeadó nem engedélyezi, ^ bírósághoz kell fordulni. A bi- ^ róság jogerős határozatáig a § teljes ' bért kell fizetni. Visszakövetelhető-c a volt házastársnak, a há­zasságkötés előtt, vagy a házasság alatt a szo­kásos mértéket megha­ladó ajándéka? — kérdezi Sz. J. üllői olva­sónk. Az általános bírói gyakor­lat szerint, ha a felek aján- j dékozása abban a remény- I ben történt, hogy a házasság ( létrejön, vagy hogy az tartós : lesz, és ez mind elmarad, ak- I kor tévedés, vagy megtévesz- ■ tés címén a másik fél meg­támadhatja az ajándékozást. * A szokásos mértékű kisebb 1 ajándék esetében ilyen cí­men általában eredményesen nem támadható meg az aján­dékozás. A másik tsz-bc tör­tént átlépés esetén ki kell-e adni az átlépő tsz-tagnak a bevitt föld területét? — kérdezi S. I. tsz-elnök. A tag átlépése esetén a másik tsz-nek kell a tőidet átadni, ha arra lehetőség van. Amennyiben erre nincs lehe­tőség, a föld marad továbbra i is a tsz használatában, az j átlépő tagnak földjáradékot kell fizetni érte. Az átlépő! tsz-tagnak igényével az új | tsz-hez kell fordulnia, és a : két tsz-nek kell megegyezni. : Megegyezés hiányában a ta-: nács végrehajtó bizottsága i dönt. A háztáji föld nem ] vonható meg átlói a ; tsz-tagtól, akinek tsz- ■ tagsága szünetel. Z. M. nagykőrösi olvasónk; írja, hogy tsz-tagsága szüne-; tel, mert ideiglenesen máshol j vállalt munkát. A háztáji j földjét ezért csökkenteni! akarják. Jogos-e a tsz intéz-! kedése? ! * ^ A tagsági viszony szünete- ; lése nem szünteti meg a tag-; 6ágot. Bár a tagság szünete- < lése esetén mentesül a köíe- j lezettségek teljesítése alól,! azonban földje továbbra is a! tsz-ben van, így jár a föld-j járadék, de meg kell hagyni ! a háztáji földet is. Nincs te- ä hát semmi jogalap annak S csökkentésére. Dr. M. J. $ ! 'SSS/fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*. .......................................................... A z ember mindig többre vágyik... egész. Ha legalább még egy állatgondozójuk lenne, az már két szabad napot jelentene egy hónapban. — Őszintén szólva, erről még csak úgy, magamban gon­dolkoztam. Ha ugyanis még egy állatgondozót állítunk be, az keresetcsökkenéssel járna a többiekre. Már most is úgy van, ha valaki elutazik vagy — teszem azt — lagziba megy, minden nap, amíg helyette­sítik, másfél munkaegységé­be kerül. Így aztán kétszer is meggondolja az ember... — Hát... szórakozni, azt nem igen szoktunk. Még a tv-t is ritkán láthatom, ép­pen akkor van a legtöbb munka a jószág körül. Az olvasás az egyetlen, amiről nem mondok le. — A munkájával elégedett? Megfontolja a választ: — Szeretem a szakmámat. Tanfolyamokat végeztem, ér­dekel. De sok minden kell még ahhoz, hogy teljesen elé­gedettek legyünk.- Szeretnénk például mi is úgy élni, mint az üzemi munkások: tiszta ruhában menni munkába, munka után fürödni, átöltöz­ni. Azt is tudjuk azonban, hogy erre még nem telik a tsz-nek. Majd, ha felépül a száz férőhelyes istálló, utána talán ... — Ha most, miután a prob­lémák is szóba jöttek, isirpét megkérdezem: boldog-e, mit Válaszai? — Ugyanazt: boldog em­ber vagyok. De azt is tudom, hogy ami ma elég, az hol­nap már kevés. Az ember mindig többre vágjuk. Aztán küzd, hogy azt a többet is elérje. Legalábbis, én így gon­dolom ... Nyíri Éva Polonius a boldogságról Budán lakik, az Attila út egyik ötemeletes házának ötö­dik emeletén. Ablaka a Vér­mezőre néz. — Budát szeretem. — mond­ja — Budán érzem igazán itt­hon magamat. Pestre csak akkor megyek, ha muszáj. Próbára, előadásra. — Ha bőviben van az időnek, gyalog sétál át a Mar- git-hídon, vagy az Erzsébet- hídon. Különben a villamosok vagy az autóbuszok utasa. Sokan köszöntik. Főleg nőik. Fiatal lányok és korosabb asz- szonyok egyaránt. Kedves te­kintetek simogatják nyugodt, férfias arcát, amelynek szin­te elmaradhatatlan tartozéka a rövidre nyírt, fehér bajusz és a fehér haj. Az Európa eszpresszóban — amelynek hetenként leg­feljebb kétszer a törzsvendé­ge —, a szomszédos asztal mellől kissé bátortalanul, de kedveskedve átszól hozzá egy ismeretlen nő: — Ho lenne olyan szíves, művész úr, egy autogramot adni — és színes fényképet nyújt feléje. — A lányomnak szeretnék örömet szerezni ve­le, aki Amerikában él. Ajtay K. Andor, a Madách Színház kitűnő művésze, mo­solyogva veszi át a képet. A boldogságról beszélge­tünk, arról a furcsa valami­ről, amelynek tökéletes defi­níciójával évezredek óta adós a filozófia. — Minden ember külön vi­lág — mondja csöndesen — és azt hiszem, a boldogság is annyiféle, mint az ember. Ez a fogalom a leggyakrabban az érzelmi életben bukkan fel. A szerelmi életre vonatkozta­tott boldogság a sokfajta. Odakint, a fényes tükörab­lakokon túl, már peregnek a lombok, és mélyül az ég. Krúdy Gyulát idézgetjük, a keskeny, macskaköves, régi budai utcák hosszúlábú ván­dorát, Szindbádot, aki talán a legszebben tudott mesélni és hazudni a töméntelen szí­nű szerelmi boldogságról. — A boldogság fogalmát sokszor kompromittáljuk, de még gyakrabban megalku­szunk vele — mondja később elgondolkozva a művész, majd rövid szünet után egé­szen halkan hozzáfűzi: — Annak az elérhetetlen maximumnak a megközelíté­se, amelyre az élet különbö­ző szakaszaiban más-más hő­fokon vágyunk, kelti rendsze­rint a boldogság érzetét. Bol­dogság például azt álmodni, hogy vágyaink teljesedtek. Valójában U'hát csak illúzió. A fizikai és pszichikai egyen­súly pillanatnyi következmé­nye. Boldogság, ha hinni tu­dunk valamiben, célban, il­lúzióban. Ha a bennünk élő alkotó vágy beteljesedik. De mindennek az alapja a tö­retlen egészség. Az is, ha szeretünk és úgy érezzük, hogy szeretve vagyunk. De az is boldogság, ha olyan al­kotó munkát végezhetünk, amely feltétlenül örömet okoz. A pincér új duplákat tesz a payányi asztalra. Kavargatja az illatosán gő­zölgő kávét, közben elmoso­lyodik. — Végtelen sok alkotó ele­me van annak a pillanatig tartó állapotnak, amelyet a hétköznap nyelvén boldogság­nak mond az ember. Magam például mindig éreztem ilyes­félét, ha hittem abban, hogy sikerült egy-egy színészi fel­adatot úgy megoldani, ahogy az író, a költő megálmodta. — Polonius? — röppen föl a kérdés. Ajtay több mint három év­tizedes és szép sikerekben annyira bővelkedő színészi pályáján tavaly játszotta éle­te legelső klasszikus szerepét, a Hamlet Poloniusát. — Igen — vallja most be — Polonius is boldoggá tett, mert azt hiszem, hogy Polo- niusom hű Shakespeare Polo- niusához. A hálás közönség és a kri­tika is így látja. Magyar László A boldogságról — a pszichológus — A boldogság? Nem pszichológiai fogalom — mondja dr. Radnai Béla pszichológus — pedig so­kan úgy hiszik, azonban a pszichológia ezt a kifeje­zést nem használja. Hasz­nál viszont olyan fogalma­kat, amelyeknek tartalmi jegyei együtt megközelítik a boldogság fogalmát. — Tehát összetett érzel­mi állapot? — Igen. az egyensúly — a helyesen értelmezett pszichikai egyensúly, a megelégedettség, a szük­séglet és megszerzés viszo­nya és a várakozás azok a kifejezések, amelyeket a pszichológiában emlegetni szoktunk, ha a boldogság­ról beszélünk. Az egyen­súly azt jelenti, hogy az egyén és a tárgyi, személyi valóság között harmónia van. Az ember sorozatosan megkapja azt, amire vá­gyik, amit szeretne. Az egyensúly azonban nem szélsőségesen, „mérleg” ér­telemben jelentkezik, hi­szen a teljes egyensúly ma­gát a boldogtalanságot je­lentené. Ha mindig minden egyformán adva volna, amire az egyénnek szüksé­ge van: nem volna miért dolgoznia, élnie. Ezért tör­ténik meg sokszor, hogy az a gyerek, akit elkényeztet­nek, akinek minden vágya azonnal teljesül — neu- raszténiás alkat lesz. Hi­szen ha megvan mindig, ami kell. egy óra múlva már más kell — s az egyén örökös kielégitetlenségbcn szenved. — így kapcsolódik az egyensúlyhoz a megelége­dettség? — A szükséglet és meg­szerzés viszonyával együtt kapcsolódik hozzá. A szük­ségletből indulunk ki. Ha a szükséglet kielégített, akkor megváltozik, másra van szükségünk. így vilá­gosan érthető az egyensúly. Bizonyos helyzettel elége­dettek vagyunk, egyensúly jön létre, de ez nem állan­dó, meghatározott állapotot jelent. Mindig egy aktuá­lis igénysorozat kielégíté­sét jelenti, aktuális meg­elégedettséget, egyensúlyt. Ez mindig más és más, mert 16 éves korban mást szeretnénk és 48 éves korunkban is. Egy újabb tényezőt is figyelembe kell vennünk: nem mindegy, hogy hogyan kapom meg azt, amire szükségem van. Meg kell szereznem. A törekvő em­ber meg is szerzi, és úgy, ahogy kívánja. Azonban az egyén egyensúlya csak ak­kor jöhet létre, hogyha fi­gyelembe veszi mások ér­dekeit, a közösséget. Speciális értelemben az egyensúly azt is jelenti, hogy nincsenek bizarr am­bícióim — például nem akarok mindenáron zenész lenni akkor, ha botfülem van. A megelégedettség pe­dig: mindig felmérem az adott realitásokat és ehhez mérem további szükségle­teimet. A megszerzés te­kintetében: akkor leszek boldog, ha olyanná tettek, s én is magamat, hogy ne kerüljön túl nagy megeről­tetésbe szükségleteim ki­elégítése, mert akkor na­gyobb az öröm. — Végül is: nincs állan­dó boldogság vagy boldog­talanság? — A boldogság mindig alkalmi. A harmónia min­dig tőlünk függően jön lét­re. Ezért jogtalan a bol­dogtalanok panasza, nem születünk peches vagy bol­dogtalan embernek, szeren­csétlennek sem. A boldog­ságnak, az egyensúlynak nem lehetünk eleve része­sei, meg kell teremteni, — És a várakozás? — A legszebb és a legna­gyobb örömet tudja okoz­ni. A remény kifejeződése — a remény pedig nem hiányozhat a boldogság fo­galmából. (J. E.) ^ — Boldog embert keres? Akkor nézzen meg jól, itt va- 5 gyök. $ Benedek József kihúzza ma- ^ gát, s mosolyogva támaszko­dik a gyerekágynak. Az ágy­ában két selymes hajú, tej- ^ szagú csecsemő szuszog. Ik- ^ rek. Parányi, rózsaszín kezük ^ ökölbe szorítva pihen a fe­djük mellett. Kéthetesek. I A falról szőke copfos, kék ^ szemű kislány képe néz le az 5 öcsikékre. Ű már „nagylány”, J kilencéves. $ — Kitűnő tanuló, és igen $ házias. Sokat segít itthon, a J tanulás után. i A segítség pedig mindig ! elkel, ilyen nagy lakásban, 5 mint ez, de ahol két kis pe- ; lenkaszaggató cseperedik egy­ezerre, ott meg különösen, j — Bizony, erősen lefoglal­; nak a picinyek — meséli a i fiatal mama. — Szoptatás, fü- ! rösztós, mosás, vasalás, a nap 5 minden órájára jut valami, i Idén nem is lesz annyi mun- ! kaegységünk, mint két éve ! volt. * Panasznak szánta, de sza­S vain átüt a büszke anyák de- >rűs nyugalma. Miért is pa­naszkodna? A férje dolgos, jjózan ember, a családjának * él. A gyei-ekek egészségesek, (szépen fejlődnek. A szekré- (nyék tele vannak ruhával, a (Május 1. utcában épül a két- : szoba-összkowifortos házuk, ; jövőre beköltözhetnek. ! — Százezer forintunkba (van eddig, de egy fillér köl- I csont sem vettünk fel hozzá. : A két kezünk munkájával ke- i restük meg a rávalót — néz (asszonyára Benedek József. © Benedek József életpályája : vargabetűkkel alakult. Tíz évig volt segédmunkás a MÁV-nál, havi 1200—1300 fo- ; rintért. Egyszer számvetést csinált, s rájött, hogy nem ér­demes. Nem érdemes hajna- lonta vonaton rázkódni, a családját alig látni, annyi pénzért. Otthon maradt. Há­rom hold földjük volt, egy évig azt művelte. Aztán, hat esztendővel ezelőtt, jött az átszervezés. , — Földestől-lovastól, elsők között léptünk be az asz- szonnyal — idézi a múltat. — Az első évben fogatos vol­tam,. s már akkor megkeres­tem annyit, mint a MÁV-nál. Aztán felfejlődött az állat- tenyésztés, s fejőnek hívtak. Elvállaltam. Eleinte keserves volt; éjszakákat virrasztóttam át vizes ruhával a karomon, csillagokat láttam az izomláz­tól. Míg Benedek József a szo­katlan munkával barátkozott, felesége a háztájit, meg a vál­lalt területet gondozta. Hat­vankettő végén 940 munka­egységet gyűjtöttek össze ket­ten. Tessék ezt megszorozni hatvanhat forinttal... — Tavaly már keveset se­gíthettem, útban voltak a fiúk. De így is kaptunk negy­venhétezret a 630 munkaegy­ségért. — Idén csupárl fél hold kukoricát vállaltunk, éppen csak annyit, hogy a hízók ne maradjanak éhen — veszi át a szót az ember, — de azért magamnak is meglesz az 550 munkaegységem. Valami per­sze, bejön a háztájiból is. — Ezek szerint, megtalál­ták a számításukat a szövet­kezetben. Látom, mosógépük, világvevő rádiójuk, televízió­juk is van. — A tv a mamáké — he­lyesbit a fiatalasszony — de nekünk is lesz, mire kell. — És szabad ideje, van-e? Benedek József nemet int. Ez az egy, ami nincs. A jó­szág vasárnap, ünnepnap is enni kér. Fejni, almozni ka­rácsonykor is kell. Havonta egy szabad nap — ennyi az

Next

/
Thumbnails
Contents