Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-24 / 251. szám

8

rest

HEGYEI

1965. OKTOBER 24. VASARNAP

KATKO ISTVÁN:

SÉ TÁK

férjhez ment, gyereke született, nyolc esztendeje a ceglédi járási könyvtár igazgatója. És még valami: utolsó éves hallgató magyar irodalom és könyvtár szakon.

— Az hogy orvos legyek, egy kedves, diákköri barátságból fakadt — emlékezik. — A körzeti orvos fia volt a jópajtásom. Minden szabad időnkben orvosnak készültünk. Szakkönyveket ol(Foto: Kotroczó)

0 fölvételi irodán ismerkedtünk össze. A tisztviselő azt mondta, hogy várjuhk. Leültünk a fal mellett húzódó lócára, én a plakátokat bámulgattam, ő kivett a táskájából egy almát és kettévágta.

— Mifelénk ilyen szercsi- ka terem.

— Nálunk is — mondtam, s ekkor néztem először az arcába.

Később mások is jöttek. A tisztviselő körbejáratta a tekintetét, bizalmatlanul és fürkészve, mint odahaza a piacfelügyelő, s magához intett kettőnket.

— Maguk a huszonhetes építkezéshez mennek.

A villamoson is csak hallgattam. Kuti is az utat nézte, aztán mondta:

— Ezzel jöttem ide a pályaudvarról.

— Én is — feleltem.

Az építésvezető átvette tőlünk a munkalapot. Alacsony, puha arcú ember volt. Viccesnek találtam, hogy piros svájci sapka van rajta — Együtt akarnak dolgozni? Én vállat vontam, de Kuti azt válaszolta:

— Ha lehetséges.

Három hatalmas tűzfal közé volt beszorítva az építkezés, az utcától pedig deszkapalánk választotta el. Mindjárt bekentem szalonnával a talicska kerekét, hogy ne zörögjön annyira. A deszka- járat levitt a mélybe, hol olyan sárga volt a homok, mint nálunk kinn a szurdoknál.

— Ebbe könnyen szalad az ásó — mondta Kuti.

Délfelé odajött az építés- vezető.

— Látom, jól viszik a talicskát.

— Dolgoztunk a gátnál eleget.

Biccentett és elment.

A deszkafészerben ebédeltünk. Kuti, amikor a tányérjába mérték a levest, mellém telepedett. Amíg ettünk, nem szóltunk egy szót sem. A kenyér belét a paprikás lébe mártogatta, s én, mintha most pillantottam volna meg, érdeklődéssel méregettem. Se- szőke haja volt, rövidre vágva, orra meg hegyes. A nap kicsalogatta bőrén a szépiákét.

— Te hány éves vagy? Letette a kanalat.

— Húsz.

Megkínáltam a Kossuthtal.

— Annyi,'mint én.

K

ongattak, aztán ezede- lőzködtünk. A deszkajáraton kopogott a bakancsunk. Már derékig beállhattunk a homokvágatba. Kuti a markába vett egy kis. homokot, s mintha hógolyó volna, megcélozta vele a pa- lánkot.

— Te tudod, milyen ház épül itt?

— Nem.

Amikor én leértem, 6 akkor indul fölfelé a deszkajáraton. Egész nap így volt. Némán mosolyogtunk, amikor utat engedtünk egymásnak. Fönn dömperek szedték fel a homokot, minden negyedórában jött egy. A tűzfalak közelében légcsákánnyal verték szét a régi épület maradványait. A hang százszorosán felerősödött.

A szálláshelyre megint jócskán villamosoztumk. A háromemeletes épületet a lakók „Bundáshotelnek” hívták. Most a gondnok kérdezte tőlünk:

— Maguk egy szobába akarnak kerülni?

Bólintottunk.

Amikor bevonultunk, egy lilavörös öreg figyelte, hogyan rakjuk ki holminkat az ágyra. Aztán odajött.

— Ti testvérek vagytok? Mosolyogtunk a kérdésén.

A zuhanyra vámunk kellett, addig az asztalnál üldögéltünk. Ott hevert egy képeslap. Kuti olvasni kezdte, aztán megbökött a könyökével.

szépen zeng az emberek ajkáról a beszéd, s ahol örökkön süt a nap, és az árnyak nem hagyják el soha a fákat... menni innen, menni. Jó délután van már és megyen az imaházbat Ott, csakis ott szakadhat le leikéről a félelem.

Az imaházban korábban alkonyodik, mint kint az utcák-* ban, s a falu fölött, mert elég magas a terem és szinte elképesztően magosán vannak az ablakok. Nem lefelé világítanak a padokra, hanem csak úgy, fent, egymásnak. Keresztbe-kasbai

A kulcs ott szokott lenni a titkos helyen, amit csak ők tudnak, a hívők. Amint belép a helyiségbe, a fenti ablakok fényei levetítik árnyékaikat és szinte sötét van. És ez a sötétség is fáj. A tanácsháznál az üresség, és a távolodó emberek léptei fájtak, itt meg a sötétség és ráadásul itt is árad, egyré árad rá a magánosság...

De majd csak jön valaki, hiszen most imaeste van és a hívek, azok hívek, bármi történik kívül, a világban. És azok jöttek, csakugyan. Ezegyszer Só Mihály vette át a szerepet. Ö kezdte, diktálta az éneket, mert mintha minden énekkel telne ott, a tanácsházánál az iroda, és emberek lepnék el az utcákat, kerítéseket, kispadokat, mint a madarak és a nap ragyogóan sütne a falu felett...

Semmi nem zavarta meg az estét. Kint, valahol lövés pukkant. Ekkor megrezzent Só Mihály, nagyon, pedig... ha az isten akarja, a kapanyél is elsül, hát nem igaz?

LEHETETT tán nyolc, vagy kilenc óra, amikor eloszlott a gyülekezet, és ment ki erre, ki arra. Sötét volt, mint a korom, a villany az este csak egyszer lobbant fel, aztán vége. Nincs tovább. Olyan nagy a csend, hogy szinte siket tőle gz ember. Mindössze erre, Árokhant felé dübörög valamilyen autó, és amarra meg vágtató szekér csattog, s beszédfoszlány hallik. De ez is elnémul, mire Só Mihály lefordul a sikátoron. Itt egyenesen le, a sikátor végén balra, aztán menni kell még vagy tíz-tizenkét ház ellen, amíg hazaér.

Ahogy távolodik, annál jobb érzéssel fészkelődik meg lelkében egy nagy, nagy nyugalom. A sok énekelt zsoltár is egyetlen egy kardallá harsan a sötétben. Milyen jó is az, ha az emberre zuhanó veszedelemben közel vannak az églek. Nem történhetik semmi baj.

Jóleső érzés. Tagadhatatlan.

— Kipp-kopp. — Só Mihály bakancsa kopog. De alig kop- pan néhányat a járda, amikor durr... Lövés pukkan itt, közvetlen közel. Annyira közel, hogy Só Mihály úgy érzi, mintha a hasa egy nagy bádoghordó volna és az pukkadt ki. Ez valószínű is, mert olyan gyorsan és könnyen pattan által a Serfőző kerítésen, mintha bolha volna. A kerítésen belül hatalmas kó- rókúp. Egy kévét hirtelen kiemel, a helyére búvik, lekucoro- dik. És akkor ráhúzza magára. Meg se mozdul. Meg se nyik- kan, meg se pisszen. Itt békesség és csend. Csak néha kóróle- vél zizzen és Só Mihálynak hevesebben dobog a szíve.

REGGEL HATKOR Serfőző András adni akart a tehénnek, és amint felveszen egy kéve kórót, csak áll és csak néz, mert egy ember alszik mögötte.

Kucorogva, mint valaha, ó, beh nagyon régen, az anya méhében.

— Nézd csak, ez a Bara Margit

— így ismered őket?

— Szeretek moziba járni. Vacsora után azt mondta

Kuti:

— Gyere, szétnézünk a környéken.

Mentünk az úton, elhaladtunk egy hosszú gyárkerítés mellett, aztán a kirakatokat nézegettük. A sportszerboltnál Kuti nevetett.

— Akik ezt a sátrat megveszik, azoknak nincs lakásuk?

—A hegyekbe szoktak vele menni — mondtam. Legyintett.

— Magyarországon nincsenek is magas hegyek. A tanító egyszer azt mondta, hogy a mieink csak vakondtúrások a Mont Everesthez képest.

Ráhagytam.

Később, amikor a házakra tett fényreklámot bámulgat- tuk, azt mondtam:

— Nálunk csak a szövetkezeti boltnak, meg a cukrászdának van kirakata.

— Nálunk is.

Már a belvárosban kódo- rogtunk, amikor megkérdeztem tőle:

— Te mért jöttél el otthonról?

Nem felelt mindjárt. Egy kerthelyiséghez érkeztünk, benn cigányzene szólt.

— Igyunk meg egy pohár sört.

O

itul még volt hely a konyhabejáratnál. Itt jöttek-mentek a pincérek. Csak palackos sört lehetett kapni. Egy üveg Kinizsit hozattunk. A sör jó hideg volt Benéztünk a konyhabejáraton. Alacsony, szóke mosogatólány pillantgatott Kuti- ra. az meg integetett neki barátságosan, mintha már régóta ismerte volna.

— Iszunk még, vagy megyünk? — kérdeztem.

Kuti mosolygott — Holnap írok haza kettő lánynak is.

Kedvetlen lettem.

— Én csak a címemet írom meg anyámnak.

Kapuzárás előtt hazaértünk a „Bundáshotelba”.

Szobatársainkat nem zavarta, hogy köszönés nélkül jöttünk-mentünk. Tudomásul vették, hogy mi ketten, s akár a testvérek: együtt já-J runk az építkezéshez és es- 5 ténként nyakunkba vesszük a * várost.

Találomra fordultunk jobb-! ra-balra, lődörögtünk az utcá- 5 kon, néha megittunk egy-egy 5 üveg sört.

Legtöbbször állóhelyes ven-í déglőben.

Néhány dolgot kitaláltunk $ sétáink közben. Egyszer ala- $ csony, feketeruhás hölgy ku-; tyát sétáltatott. Nyomábaí szegődtünk és hol élőiről, hol ^ a hátamögül lestük a kutyát. $ Az idős nő észrevett min- 5 két és gyanakodva figyelt $ hátra-előre. Amikor a ház $ kapujához ért, mi is megáll-^ tunk. Tetszett nekünk, amint ^ ijedten beoson a folyosón és ^ visszanéz, nem követjük-e? ^ Máskor az egyik iskola előtt $ húzódó vaskorláton egyen- $ súlyoztuk magunkat. Én a ^ közepéig tudtam elmenni. $ Kuti is. Az iskolaszolga az í ablakból figyelt minket, s 5 csak ennyit mondott:

— Jobb dolguk nem akadt? ^ Igaza volt.

Azt hiszem később Kuti is $ megunta a céltalan estéli sé- ^ Iákat a városban. A földszin- S ten a társalgóban sakkoztak, $ kártyáztak, televízióztak az $ emberek. Egyszer megálltam $ és benéztem. Kuti is megállt. $ Aztán ingerülten szólt rám: ^ — Gyerünk!

A villamosmegállónál azt $ kérdeztem tőle:

— Most mit csinálunk? Cipője hegyével bökdöste $ a járda szélét.

— Ha akarsz, visszamehetsz. ^

H

ersze nem mentem visz- S sza. De ezen az estén $ alig szóltunk egymás- $ hoz. Mintha közénk 5 állt volna valaki. Csak $ a Duna-partig mentünk le, ott! kavicsokkal dobáltuk a hűl- $ lámokat és hamar mentünk s

5

lefeküdni. Másnap este a va- $ csora után, hogy kiengesz- ^ teljem, magam mondtam:

— Gyere, menjünk sétálni. $ Fürkészett, s aztán halvány

mosollyal mondta:

— Ahogy akarod.

Leültünk egy téren a padra. Hallgattunk. Én tépdes- 5 tem a leveleket az orgona- 5 bokrokról, Kuti csak bámult ^ maga elé. §

— Mi bajod?

— Semmi. &

— Valamit csinálnunk kel- ^ lene, — hajoltam hozzá.

Nevetett, s ebben volt va- Sí lami bántó. ^

— Ott ül egy lány. Menj !> oda és mutatkozz be neki. §

Néztem én is a lányt. Szí-Jí nes kartonruhában volt, tás- Jí kájában kotorászott, aztán i észrevette, hogy bámuljuk őt. ^

— Egyedül? &

Zongorázott ujjaival a pad i

támláján. |

— Vagy te, vagy én. $

Várta válaszomat. Fél szem- í;

mel Kutit figyeltem, a másik-1 kai a lányt Már indult vol- ^ na, de egy kerékpáros fiú ka- ^ nyarodott be az úton és le- ^ fékezett a lány padja előtt §

— Erről is elkéstünk — ^

mondta Kuti, aztán a vállam-ij ra tette a kezét §

' S

— Gyere, ne hülyéskedj! ^

émán kísértem az ut- ^ i sm i CíirL Kuti megállt § 1 Ifek* 1 egy ü21®* előtt és ^ jyPfSil tenyerével a bádog- ^ táblára vert, amely-^ re címfestő varázsolt ko- ^ pásztóit csirkét

— Igazad van, valamit esi- ^

nálnunk kellene. §

Moziba mentünk. A film ^ régi volt és rossz. Álmosan ^ üldögéltünk a sötét nézőté- ren. A szünetben az előcsar- & nokban perecet vettünk. § Nem ízlett Azt hiszem Ku- $

tinak sem. $

s

Másnap a szálló folyosóján § plakátot tettek ki: „Aki tud ^ pingpongozni, jelentkezzék a ^ házibajnokságra.” §

Megálltunk a plakát előtt. ^

Kuti rám sandított $

s

— Nekem rövid, erős leüté- §

seim vannak... §

Munka közben

KÁNYI ANDRÁS NÉ

vasiunk, állatokon végeztünk kísérleteket.,. Tenni valamit az emberekért... azt hiszem, ez volt elhatározásom mozgató rugója.

Ha orvos nem is lehetett, kereste-kutatta a lehetőséget, ahol valóra válthatja az élet céljáról vallott elképzelését: tenni valamit az emberekért;

— A könyvek szeretete vezette el a könyvtárba. Először csak mint olvasót. Gyakori vendég voltam s mint ilyen, gyakran találkoztam a szép után sóvárgó, de tanácstalan emberekkel. Megpróbáltam segíteni nekik. Együtt kerestük ki azolcat a könyveket, amelyekben megtalálhatják mindazt a szépet és jót, amit a könyvekben megtalálni vágytak. Valahogy így lettem a könyvtár társadalmi aktívája.

Akkor még csak nyolcszáz olvasója volt a ceglédi könyvtárnak és négyezerhat- száz kötete.

— Egy kicsit együtt nőttem a könyvtárral — mondja mosolyogva. — Egy nap megkérdezték tőlem, nincs-é kedvem a könyvelői állást könyvtárosival felcserélni... Kölcsönző könyvtárosként kezdtem. A következő lépcsőfok: szervező könyvtáros. Aztán igazgatónak neveztek ki.

Háromezerkétszáz olvasó, huszonhétezer kötet — ez a könyvtár mai mérlege. Hosz- szú, nehéz út vezetett idáig, amelyet csak nehezítettek a hatesztendős egyetemi tanulmányok.

— A végszigorlatokon mát túljutottam s most fejeztem be szakdolgozatomat, amelyben a ceglédi nyomdászat történetét dolgoztam fel. Decemberben államvizsgázom, azután ... azután végre egész emberként végzett munkd ideje következik!

Orvos szeretett volna lenni, hogy tehessen valamit az emberekért. Könyvtáros lett — az emberek tudatformálása. szellemi orvoslása a feladata. Elégedett? A munkájával még nem, de az életéről azt tartja: révbe ért.

Egy hónapja vették fel d párt tagjainak sorába.

— P —

§ A gimnáziumi érettségi után ^ az orvosi egyetemre jelent- ^ kezeit, matematika-fizika fel- ^ vételire kapott értesítést a ^ természettudományi karra és ^ egy harmadik egyetemre ^ nyert felvételt. A végered- ^ mény: könyvelő lett a ceg- \ lédi postás lánya, egyetemi I hallgató helyett.

I Azóta tizennégy esztendő ^ telt el, a kislány felnőtt,

$______

________________________

§

$ ERROL AZ EMBERRŐL is egyre kevesebbet beszél a kró- $ nika, mint általában azokról a korabeliekről, akik ott születtek ^valaha a századfordulón. Vagy előtte néhány évvel, vagy utálna néhánnyal.

$ Régen a fél vármegye őrajta derült, amint elment asz- ^ szonynézőbe a szomszéd faluba, és mezítláb nyargalt haza... ^ meg amikor... beült abba az idegen autóba a városban köré- ^je sereglett nők és úriemberek társaságában!... Nagyon meg- 5 jámborodott. Kiváltképpen, akkor, amikor az a szomszédfalu- $beli özvegy asszony a nyakába csimpaszkodott. Aztán jött az 5 első gyerek, a második, a harmadik... Olyannyira bőséges ál- $dás volt ez, hogy talán bele is gebedt volna, ha hirtelenében $ bé nem áll nazarénusnak. Azaz hívőnek. Mert így akarta, vagy $ se, a fogához verte a garast. Kocsmába nem mehet, semmifé- J le szeszesitalt nem ihat, még tejet is csak kecsketejet iszik,

^ Jkestbó Pe*fS .. ..

I eaibeRakóró MÖGÖTT

\-------------------------------------------------------------------------------------------5 mivel tehene nincs. Szelíd, jámbor ember lett, napszámra is

I inkább befogadták. Negyvenötben kapott néhány hold földet, ! a termelőszövetkezet alakulásakor szó nélkül, simán belépett. |Nem is lett volna már semmi baj, ha azon a bizonyos októ- I bérén az a lövés el nem pukkant volna. De elpukkant.

A FALU KÖZEPE bolydult fel inkább, mint a széle, de ez 5 se nagyon. Mindössze is egy ember, Só Mihály hergelte belé 5 magát a dologba, mégpedig úgy, hogy ímé, itt az ideje, hogy ; az egész teremtett világ csak zsoltárt énekeljen, meg hozsan- I nákat, zengjen, mert... erre harsan legjobban a kapa, kottyan í a szekér, zeng a tarló, dübörög a traktor, tehát: pofa be. Vagy- I is, felöltözött fekete ünneplőruhába, kezébe vette a görbe- I botját, és felment a tanácsházához. Emberek álltak csomóban, I vitatkoztak, hangosak voltak, de széken, vagy asztalnál nem ! ült senki. Mindenki állt. Só Mihály leült a tanácselnök helyé- Jre, botjával az asztalra kondított, hogy olyan nagyot csattant, I mintha leszakadt volna a padlás és azt mondta:

$ — Nem akarok többé kommunistákat látni!

s

5 Az emberek ránéztek, pillanatig csak álltak, aztán lassan í megfordultak és ballagtak kifelé. Amelyik a küszöbhöz ért, I hátrapillantott, aztán kilépett a folyosóra. Só Mihály csak ül 5 és csak néz, és azt látja, hogy már csak négy ember van bent, 5 már csak három, kettő, egy... egy se. Csend. Még légyzúgás 5 se hallik, mert légy sincs már. Van itt a fene. Semmi. Csak a J csend az, ami végtelen és valahol valami kolompol a csöndében. így kolompolt valaha a csörtető marha a réten.

5 AZTÁN VALAMI MÁST érez, mégpedig olyat, hogy baj Jván itt, nagy baj, valami nem passzol, mintha elverte volna a 5 jég a vetést, kitört volna a téeszben a száj- és körömfájás, $ vagy még ennél is nagyobb... Egyetlenegy a vágy, ami féli lelmes és gyötrelmes: nem itt lenni. Valahol máshol. Ott, ahol