Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-24 / 251. szám

8 rest HEGYEI 1965. OKTOBER 24. VASARNAP KATKO ISTVÁN: SÉ TÁK férjhez ment, gyereke szü­letett, nyolc esztendeje a ceglédi járási könyvtár igaz­gatója. És még valami: utolsó éves hallgató magyar iro­dalom és könyvtár szakon. — Az hogy orvos legyek, egy kedves, diákköri barát­ságból fakadt — emlékezik. — A körzeti orvos fia volt a jópajtásom. Minden sza­bad időnkben orvosnak ké­szültünk. Szakkönyveket ol­(Foto: Kotroczó) 0 fölvételi irodán is­merkedtünk össze. A tisztviselő azt mond­ta, hogy várjuhk. Le­ültünk a fal mel­lett húzódó lócára, én a plakátokat bámulgattam, ő kivett a táskájából egy al­mát és kettévágta. — Mifelénk ilyen szercsi- ka terem. — Nálunk is — mondtam, s ekkor néztem először az arcába. Később mások is jöttek. A tisztviselő körbejáratta a tekintetét, bizalmatlanul és fürkészve, mint odahaza a piacfelügyelő, s magához in­tett kettőnket. — Maguk a huszonhetes építkezéshez mennek. A villamoson is csak hall­gattam. Kuti is az utat néz­te, aztán mondta: — Ezzel jöttem ide a pá­lyaudvarról. — Én is — feleltem. Az építésvezető átvette tő­lünk a munkalapot. Ala­csony, puha arcú ember volt. Viccesnek találtam, hogy pi­ros svájci sapka van rajta — Együtt akarnak dolgozni? Én vállat vontam, de Kuti azt válaszolta: — Ha lehetséges. Három hatalmas tűzfal kö­zé volt beszorítva az építke­zés, az utcától pedig deszka­palánk választotta el. Mind­járt bekentem szalonnával a talicska kerekét, hogy ne zörögjön annyira. A deszka- járat levitt a mélybe, hol olyan sárga volt a homok, mint nálunk kinn a szur­doknál. — Ebbe könnyen szalad az ásó — mondta Kuti. Délfelé odajött az építés- vezető. — Látom, jól viszik a ta­licskát. — Dolgoztunk a gátnál ele­get. Biccentett és elment. A deszkafészerben ebédel­tünk. Kuti, amikor a tányér­jába mérték a levest, mel­lém telepedett. Amíg ettünk, nem szóltunk egy szót sem. A kenyér belét a paprikás lébe mártogatta, s én, mintha most pillantottam volna meg, érdeklődéssel méregettem. Se- szőke haja volt, rövidre vág­va, orra meg hegyes. A nap kicsalogatta bőrén a szép­iákét. — Te hány éves vagy? Letette a kanalat. — Húsz. Megkínáltam a Kossuth­tal. — Annyi,'mint én. K ongattak, aztán ezede- lőzködtünk. A desz­kajáraton kopogott a bakancsunk. Már de­rékig beállhattunk a homokvágatba. Kuti a mar­kába vett egy kis. homo­kot, s mintha hógolyó vol­na, megcélozta vele a pa- lánkot. — Te tudod, milyen ház épül itt? — Nem. Amikor én leértem, 6 ak­kor indul fölfelé a deszka­járaton. Egész nap így volt. Némán mosolyogtunk, ami­kor utat engedtünk egymás­nak. Fönn dömperek szed­ték fel a homokot, minden negyedórában jött egy. A tűzfalak közelében légcsá­kánnyal verték szét a régi épület maradványait. A hang százszorosán felerősödött. A szálláshelyre megint jócskán villamosoztumk. A háromemeletes épületet a la­kók „Bundáshotelnek” hív­ták. Most a gondnok kér­dezte tőlünk: — Maguk egy szobába akar­nak kerülni? Bólintottunk. Amikor bevonultunk, egy lilavörös öreg figyelte, ho­gyan rakjuk ki holminkat az ágyra. Aztán odajött. — Ti testvérek vagytok? Mosolyogtunk a kérdésén. A zuhanyra vámunk kel­lett, addig az asztalnál ül­dögéltünk. Ott hevert egy képeslap. Kuti olvasni kezd­te, aztán megbökött a kö­nyökével. szépen zeng az emberek ajkáról a beszéd, s ahol örökkön süt a nap, és az árnyak nem hagyják el soha a fákat... menni innen, menni. Jó délután van már és megyen az imaházbat Ott, csakis ott szakadhat le leikéről a félelem. Az imaházban korábban alkonyodik, mint kint az utcák-* ban, s a falu fölött, mert elég magas a terem és szinte elké­pesztően magosán vannak az ablakok. Nem lefelé világítanak a padokra, hanem csak úgy, fent, egymásnak. Keresztbe-kasbai A kulcs ott szokott lenni a titkos helyen, amit csak ők tudnak, a hívők. Amint belép a helyiségbe, a fenti ablakok fényei levetítik árnyékaikat és szinte sötét van. És ez a sötét­ség is fáj. A tanácsháznál az üresség, és a távolodó emberek léptei fájtak, itt meg a sötétség és ráadásul itt is árad, egyré árad rá a magánosság... De majd csak jön valaki, hiszen most imaeste van és a hívek, azok hívek, bármi történik kívül, a világban. És azok jöttek, csakugyan. Ezegyszer Só Mihály vette át a szerepet. Ö kezdte, diktálta az éneket, mert mintha minden énekkel telne ott, a tanácsházánál az iroda, és emberek lepnék el az utcá­kat, kerítéseket, kispadokat, mint a madarak és a nap ragyo­góan sütne a falu felett... Semmi nem zavarta meg az estét. Kint, valahol lövés pukkant. Ekkor megrezzent Só Mihály, nagyon, pedig... ha az isten akarja, a kapanyél is elsül, hát nem igaz? LEHETETT tán nyolc, vagy kilenc óra, amikor eloszlott a gyülekezet, és ment ki erre, ki arra. Sötét volt, mint a ko­rom, a villany az este csak egyszer lobbant fel, aztán vége. Nincs tovább. Olyan nagy a csend, hogy szinte siket tőle gz ember. Mindössze erre, Árokhant felé dübörög valamilyen autó, és amarra meg vágtató szekér csattog, s beszédfoszlány hallik. De ez is elnémul, mire Só Mihály lefordul a sikátoron. Itt egyenesen le, a sikátor végén balra, aztán menni kell még vagy tíz-tizenkét ház ellen, amíg hazaér. Ahogy távolodik, annál jobb érzéssel fészkelődik meg lel­kében egy nagy, nagy nyugalom. A sok énekelt zsoltár is egyetlen egy kardallá harsan a sötétben. Milyen jó is az, ha az emberre zuhanó veszedelemben közel vannak az églek. Nem történhetik semmi baj. Jóleső érzés. Tagadhatatlan. — Kipp-kopp. — Só Mihály bakancsa kopog. De alig kop- pan néhányat a járda, amikor durr... Lövés pukkan itt, köz­vetlen közel. Annyira közel, hogy Só Mihály úgy érzi, mintha a hasa egy nagy bádoghordó volna és az pukkadt ki. Ez való­színű is, mert olyan gyorsan és könnyen pattan által a Serfőző kerítésen, mintha bolha volna. A kerítésen belül hatalmas kó- rókúp. Egy kévét hirtelen kiemel, a helyére búvik, lekucoro- dik. És akkor ráhúzza magára. Meg se mozdul. Meg se nyik- kan, meg se pisszen. Itt békesség és csend. Csak néha kóróle- vél zizzen és Só Mihálynak hevesebben dobog a szíve. REGGEL HATKOR Serfőző András adni akart a tehén­nek, és amint felveszen egy kéve kórót, csak áll és csak néz, mert egy ember alszik mögötte. Kucorogva, mint valaha, ó, beh nagyon régen, az anya méhében. — Nézd csak, ez a Bara Margit — így ismered őket? — Szeretek moziba járni. Vacsora után azt mondta Kuti: — Gyere, szétnézünk a kör­nyéken. Mentünk az úton, elhalad­tunk egy hosszú gyárkerí­tés mellett, aztán a kiraka­tokat nézegettük. A sport­szerboltnál Kuti nevetett. — Akik ezt a sátrat meg­veszik, azoknak nincs laká­suk? —A hegyekbe szoktak ve­le menni — mondtam. Legyintett. — Magyarországon nincse­nek is magas hegyek. A ta­nító egyszer azt mondta, hogy a mieink csak vakondtúrá­sok a Mont Everesthez ké­pest. Ráhagytam. Később, amikor a házakra tett fényreklámot bámulgat- tuk, azt mondtam: — Nálunk csak a szövetke­zeti boltnak, meg a cukrász­dának van kirakata. — Nálunk is. Már a belvárosban kódo- rogtunk, amikor megkérdez­tem tőle: — Te mért jöttél el otthon­ról? Nem felelt mindjárt. Egy kerthelyiséghez érkeztünk, benn cigányzene szólt. — Igyunk meg egy pohár sört. O itul még volt hely a konyhabejáratnál. Itt jöttek-mentek a pin­cérek. Csak palackos sört lehetett kapni. Egy üveg Kinizsit hozattunk. A sör jó hideg volt Benéztünk a konyhabejára­ton. Alacsony, szóke moso­gatólány pillantgatott Kuti- ra. az meg integetett neki ba­rátságosan, mintha már rég­óta ismerte volna. — Iszunk még, vagy me­gyünk? — kérdeztem. Kuti mosolygott — Holnap írok haza kettő lánynak is. Kedvetlen lettem. — Én csak a címemet írom meg anyámnak. Kapuzárás előtt hazaértünk a „Bundáshotelba”. Szobatársainkat nem za­varta, hogy köszönés nélkül jöttünk-mentünk. Tudomá­sul vették, hogy mi ketten, s akár a testvérek: együtt já-J runk az építkezéshez és es- 5 ténként nyakunkba vesszük a * várost. Találomra fordultunk jobb-! ra-balra, lődörögtünk az utcá- 5 kon, néha megittunk egy-egy 5 üveg sört. Legtöbbször állóhelyes ven-í déglőben. Néhány dolgot kitaláltunk $ sétáink közben. Egyszer ala- $ csony, feketeruhás hölgy ku-; tyát sétáltatott. Nyomábaí szegődtünk és hol élőiről, hol ^ a hátamögül lestük a kutyát. $ Az idős nő észrevett min- 5 két és gyanakodva figyelt $ hátra-előre. Amikor a ház $ kapujához ért, mi is megáll-^ tunk. Tetszett nekünk, amint ^ ijedten beoson a folyosón és ^ visszanéz, nem követjük-e? ^ Máskor az egyik iskola előtt $ húzódó vaskorláton egyen- $ súlyoztuk magunkat. Én a ^ közepéig tudtam elmenni. $ Kuti is. Az iskolaszolga az í ablakból figyelt minket, s 5 csak ennyit mondott: — Jobb dolguk nem akadt? ^ Igaza volt. Azt hiszem később Kuti is $ megunta a céltalan estéli sé- ^ Iákat a városban. A földszin- S ten a társalgóban sakkoztak, $ kártyáztak, televízióztak az $ emberek. Egyszer megálltam $ és benéztem. Kuti is megállt. $ Aztán ingerülten szólt rám: ^ — Gyerünk! A villamosmegállónál azt $ kérdeztem tőle: — Most mit csinálunk? Cipője hegyével bökdöste $ a járda szélét. — Ha akarsz, visszamehetsz. ^ H ersze nem mentem visz- S sza. De ezen az estén $ alig szóltunk egymás- $ hoz. Mintha közénk 5 állt volna valaki. Csak $ a Duna-partig mentünk le, ott! kavicsokkal dobáltuk a hűl- $ lámokat és hamar mentünk s 5 lefeküdni. Másnap este a va- $ csora után, hogy kiengesz- ^ teljem, magam mondtam: — Gyere, menjünk sétálni. $ Fürkészett, s aztán halvány mosollyal mondta: — Ahogy akarod. Leültünk egy téren a pad­ra. Hallgattunk. Én tépdes- 5 tem a leveleket az orgona- 5 bokrokról, Kuti csak bámult ^ maga elé. § — Mi bajod? — Semmi. & — Valamit csinálnunk kel- ^ lene, — hajoltam hozzá. Nevetett, s ebben volt va- Sí lami bántó. ^ — Ott ül egy lány. Menj !> oda és mutatkozz be neki. § Néztem én is a lányt. Szí-Jí nes kartonruhában volt, tás- Jí kájában kotorászott, aztán i észrevette, hogy bámuljuk őt. ^ — Egyedül? & Zongorázott ujjaival a pad i támláján. | — Vagy te, vagy én. $ Várta válaszomat. Fél szem- í; mel Kutit figyeltem, a másik-1 kai a lányt Már indult vol- ^ na, de egy kerékpáros fiú ka- ^ nyarodott be az úton és le- ^ fékezett a lány padja előtt § — Erről is elkéstünk — ^ mondta Kuti, aztán a vállam-ij ra tette a kezét § ' S — Gyere, ne hülyéskedj! ^ émán kísértem az ut- ^ i sm i CíirL Kuti megállt § 1 Ifek* 1 egy ü21®* előtt és ^ jyPfSil tenyerével a bádog- ^ táblára vert, amely-^ re címfestő varázsolt ko- ^ pásztóit csirkét — Igazad van, valamit esi- ^ nálnunk kellene. § Moziba mentünk. A film ^ régi volt és rossz. Álmosan ^ üldögéltünk a sötét nézőté- ren. A szünetben az előcsar- & nokban perecet vettünk. § Nem ízlett Azt hiszem Ku- $ tinak sem. $ s Másnap a szálló folyosóján § plakátot tettek ki: „Aki tud ^ pingpongozni, jelentkezzék a ^ házibajnokságra.” § Megálltunk a plakát előtt. ^ Kuti rám sandított $ s — Nekem rövid, erős leüté- § seim vannak... § Munka közben KÁNYI ANDRÁS NÉ vasiunk, állatokon végeztünk kísérleteket.,. Tenni valamit az emberekért... azt hiszem, ez volt elhatározásom moz­gató rugója. Ha orvos nem is lehetett, kereste-kutatta a lehetősé­get, ahol valóra válthatja az élet céljáról vallott elkép­zelését: tenni valamit az em­berekért; — A könyvek szeretete ve­zette el a könyvtárba. Elő­ször csak mint olvasót. Gya­kori vendég voltam s mint ilyen, gyakran találkoztam a szép után sóvárgó, de tanácstalan emberekkel. Meg­próbáltam segíteni nekik. Együtt kerestük ki azolcat a könyveket, amelyekben meg­találhatják mindazt a szé­pet és jót, amit a köny­vekben megtalálni vágytak. Valahogy így lettem a könyv­tár társadalmi aktívája. Akkor még csak nyolcszáz olvasója volt a ceglédi könyvtárnak és négyezerhat- száz kötete. — Egy kicsit együtt nőt­tem a könyvtárral — mond­ja mosolyogva. — Egy nap megkérdezték tőlem, nincs-é kedvem a könyvelői állást könyvtárosival felcserélni... Kölcsönző könyvtárosként kezdtem. A következő lép­csőfok: szervező könyvtáros. Aztán igazgatónak neveztek ki. Háromezerkétszáz olvasó, huszonhétezer kötet — ez a könyvtár mai mérlege. Hosz- szú, nehéz út vezetett idáig, amelyet csak nehezítettek a hatesztendős egyetemi tanul­mányok. — A végszigorlatokon mát túljutottam s most fejeztem be szakdolgozatomat, amely­ben a ceglédi nyomdászat tör­ténetét dolgoztam fel. Decem­berben államvizsgázom, az­után ... azután végre egész emberként végzett munkd ideje következik! Orvos szeretett volna len­ni, hogy tehessen valamit az emberekért. Könyvtáros lett — az emberek tudatformá­lása. szellemi orvoslása a fel­adata. Elégedett? A munká­jával még nem, de az éle­téről azt tartja: révbe ért. Egy hónapja vették fel d párt tagjainak sorába. — P — § A gimnáziumi érettségi után ^ az orvosi egyetemre jelent- ^ kezeit, matematika-fizika fel- ^ vételire kapott értesítést a ^ természettudományi karra és ^ egy harmadik egyetemre ^ nyert felvételt. A végered- ^ mény: könyvelő lett a ceg- \ lédi postás lánya, egyetemi I hallgató helyett. I Azóta tizennégy esztendő ^ telt el, a kislány felnőtt, $______ ________________________ § $ ERROL AZ EMBERRŐL is egyre kevesebbet beszél a kró- $ nika, mint általában azokról a korabeliekről, akik ott születtek ^valaha a századfordulón. Vagy előtte néhány évvel, vagy utá­lna néhánnyal. $ Régen a fél vármegye őrajta derült, amint elment asz- ^ szonynézőbe a szomszéd faluba, és mezítláb nyargalt haza... ^ meg amikor... beült abba az idegen autóba a városban köré- ^je sereglett nők és úriemberek társaságában!... Nagyon meg- 5 jámborodott. Kiváltképpen, akkor, amikor az a szomszédfalu- $beli özvegy asszony a nyakába csimpaszkodott. Aztán jött az 5 első gyerek, a második, a harmadik... Olyannyira bőséges ál- $dás volt ez, hogy talán bele is gebedt volna, ha hirtelenében $ bé nem áll nazarénusnak. Azaz hívőnek. Mert így akarta, vagy $ se, a fogához verte a garast. Kocsmába nem mehet, semmifé- J le szeszesitalt nem ihat, még tejet is csak kecsketejet iszik, ^ Jkestbó Pe*fS .. .. I eaibeRakóró MÖGÖTT \-------------------------------------------------------------------------------------------­5 mivel tehene nincs. Szelíd, jámbor ember lett, napszámra is I inkább befogadták. Negyvenötben kapott néhány hold földet, ! a termelőszövetkezet alakulásakor szó nélkül, simán belépett. |Nem is lett volna már semmi baj, ha azon a bizonyos októ- I bérén az a lövés el nem pukkant volna. De elpukkant. A FALU KÖZEPE bolydult fel inkább, mint a széle, de ez 5 se nagyon. Mindössze is egy ember, Só Mihály hergelte belé 5 magát a dologba, mégpedig úgy, hogy ímé, itt az ideje, hogy ; az egész teremtett világ csak zsoltárt énekeljen, meg hozsan- I nákat, zengjen, mert... erre harsan legjobban a kapa, kottyan í a szekér, zeng a tarló, dübörög a traktor, tehát: pofa be. Vagy- I is, felöltözött fekete ünneplőruhába, kezébe vette a görbe- I botját, és felment a tanácsházához. Emberek álltak csomóban, I vitatkoztak, hangosak voltak, de széken, vagy asztalnál nem ! ült senki. Mindenki állt. Só Mihály leült a tanácselnök helyé- Jre, botjával az asztalra kondított, hogy olyan nagyot csattant, I mintha leszakadt volna a padlás és azt mondta: $ — Nem akarok többé kommunistákat látni! s 5 Az emberek ránéztek, pillanatig csak álltak, aztán lassan í megfordultak és ballagtak kifelé. Amelyik a küszöbhöz ért, I hátrapillantott, aztán kilépett a folyosóra. Só Mihály csak ül 5 és csak néz, és azt látja, hogy már csak négy ember van bent, 5 már csak három, kettő, egy... egy se. Csend. Még légyzúgás 5 se hallik, mert légy sincs már. Van itt a fene. Semmi. Csak a J csend az, ami végtelen és valahol valami kolompol a csönd­ében. így kolompolt valaha a csörtető marha a réten. 5 AZTÁN VALAMI MÁST érez, mégpedig olyat, hogy baj Jván itt, nagy baj, valami nem passzol, mintha elverte volna a 5 jég a vetést, kitört volna a téeszben a száj- és körömfájás, $ vagy még ennél is nagyobb... Egyetlenegy a vágy, ami fé­li lelmes és gyötrelmes: nem itt lenni. Valahol máshol. Ott, ahol

Next

/
Thumbnails
Contents