Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-23 / 250. szám

1985. OKTOBER 23, SZOMBAT pear HECYtt ^Orlop Helyes elv — hibás gyakorlat AZ ADMINISZTRATÍV MÓDSZEREK megszüntetése, a gazdaságpolitika fokozot­tabb alkalmazása: röviden így jellemezhetjük a termelőszö­vetkezetek tervkészítésénél és a szerződések kötésénél meg­valósításra kerülő új elvet. Az új tervezési mechanizmustól azt várjuk, hogy a szövetke­zetek gazdálkodásában meg­szűnjenek az aránytalanságok, megszabaduljon béklyóitól a szövetkezeti vezetők kezdemé­nyezőkészsége, jobban gyü- mölcsöztessék a helyi lehető­ségeket. Azért van erre szük­ség, hogy a mezőgazdaságban is növekedjen a termelékeny­ség, nagyobb eredménnyel járjon a szövetkezeti paraszt­ság mindennapi tevékenysége, erőfeszítése. JÚNIUSBAN, AUGUSZ­TUSBAN, a vállalatok vezetői és dolgozói, majd a termelő­szövetkezeti vezetők is megis­merkedtek a tervezés új mód­szerének elvi és gyakorlati jelentőségével, előnyeivel. Ezt követően a vállalatok — a megyében mintegy 20 vállalat köt szerződést a szövetkeze­tekkel — megkapták tervszá­maikat, tehát megkezdődhe­tett a munka. A szerződéskö­tések jelenlegi állása azonban azt bizonyítja, hogy elég hosz- szú idő elveszett, részben a vállalatok, részben pedig a termelőszövetkezeti vezetők hibájából. Egyedül a Vető­magtermeltető és Ellátó Vál­lalat számolhat be kielégítő eredményekről a szerződések kötésében. A vállalatok későn kezdtek munkához. Egyrészt arra hivatkoztak, hogy a napi felvásárló munka mellett nincs elég emberük arra, hogy felkeressék a szövetkezeti gaz­daságok vezetőit. Ez az indok nem fogadható el: a felvásár­lás munkájával ugyanis össze lehet kapcsolni a szerződéskö­tést. Ugyanazok az emberek foglalkoznak a vállalatok ré­széről a szerződéskötéssel is, akik a felvásárlásban részt vesznek. Sokkal inkább elfo­gadhatóbb — ez viszont a fel­sőbb szervek bírálata —, hogy a szerződések kötéséhez nem kapták meg a szükséges nyomtatványokat, szerződési feltételeket. De nem tapasz­talni megfelelő érdeklődést a termelőszövetkezeti vezetők részéről sem. Többségük, nagy elfoglaltságára hivatkozott és hivatkozik ma is. A monori járásban több szövetkezeti ve­zető azt mondja: „nem érünk rá”. Az őszi feladatok végre­hajtása közben mindenképpen kell időt szakítani a vezetők­nek a jövő évi termelés elő­készítésére. De elfogadhatat­lan az az érv is, amit a váci járás termelőszövetkezeteinek vezetői hangoztatnak: először közgyűlést szándékoznak ösz- szehívni, s itt megvitatni a szerződéskötést. A szövetkeze­ti elnök joga és kötelessége, hogy megkösse a szerződést. Ehhez nincs szükség a köz­gyűlés összehívására. A SZERZÖU*,oKÖTÉ'J — bár késve és korántsem ki­elégítő ütemben — megkez­dődött és tart napjainkban is. Az eltelt idő az elő­zőekben eniionuoitaKon Kí­vül is szoígal nénány ta­pasztalattal. iszeK összege­zését kezdjük a termelőszö­vetkezeteknél. A korábbi években szinte mindegyik szövetkeze ti veze­tő kifogásolta — és jog­gal — a diktált terveket. Nagyobb önállóságot kértek, nagyobb teret a helyi kez­deményezéseknek. Úgy tűnik azonban, hogy miután ezt megkapták, elég sok szövet­kezetben nem tudják, hogy mit kezdjenek vele. A „nyo­más” alól felszabadulva egyes szövetkezeti vezetők elha­markodottan kijelentették, hogy ennek vagy annak a növénynek a termelésével egyszerűen felhagynak, vagy megszüntetik az egyik, vagy a másik állatfaj tenyésztését. Az ilyennemű — nyilvánva­lóan meggondolatlanságból Származó — hangok meg­szűntek, de elaludtak az egészséges kezdeményezések is. A közelmúltban több ter­melőszövetkezeti vezetőt kér­deztünk meg: milyen szer­kezeti változtatásokat hajta­nak végre a gazdálkodásban? Alig-alig hallottunk ésszerű elgondolásról. Hallottunk azonban olyan véleményeket, amelyek rendkívül veszélye­sek, s ha ezek érvényesül­nek, a kívánt célt bizony nem sikerül elérni. Legtöb­ben arra hivatkoznak, hogy a kötelező gabonatervszám, eleve meghatározza a gazda­ságok termelési szerkezetét. Emiatt nincs lehetőség a termelés átszervezésére, a ter­melés fejlesztésére. Amilyen káros az, hogy „fejetetejére" állítsák az eddig kialakult termelési szerkezetet, ugyan­ennyire az, ha lemondanak a tervezés új mechanizmusa biztosította lehetőségekről. Az egészséges, az ésszerű elgon­dolások megvalósításának nem vet gátat a kötelező ke­nyérgabona-vetésterület. Azt senki sem tagadja, hogy kedvezőbb lenne egyes vi­dékeken alacsonyabb száza­lékban termelni gabonát, de azt is meg kell érteniük a szövetkezeti vezetőknek, hogy a jelenlegi helyzetben, a je­lenlegi termésátlagok mel­lett a kormányzat nem bíz­hatja az ország kenyérellá­tását a véletlenre. pontjából oly rendkívül fontos kérdés hamarosan, de főleg megnyugtatóan megoldódik. NÉHÁNY OLYAN JELEN­SÉGRE hívtuk fel a figyelmet, amely nyugtalanító, s zavarja a szerződéskötéseket, s veszé­lyezteti a helyes cél elérését. Számítások szerint a szerző­déskötéseket november elejére, november közepére be kell fe­jezni. Az idő sürget, a problé­ma sok, ezért a napi feladatok mellett nagyobb gondot kell fordítani az új tervezési me­chanizmus gyakorlati megva­lósítására. Mihók Sándor „Jelszava: járda, villany, gyár, iskola!“ A hivatalos idő rég el­múlt, nincs is más már a maglódi tanácsházán, csak a vb-elnök, Szeili Mihály. A fér­fi, akinek panasza van, a nyitott ablakon keresztül meglátta az elnök asztal fö­lé görnyedő alakját, s mit se törődve félfogadással, ügy­renddel, hivatali formaságok­kal, a késői órában is beál­lít, hogy elmondja nagy ba­ját: milyen új fordulatot vett a közte, s lakója között régóta dúló belháború. Meg­szokta már, hogy Miska bá­csit bárhol, bármikor „elkap­hatja” az ember, s elmond­hatja a szíve fájását. Szeili Mihály is megszok­ta már, hogy a legkülönbö­zőbb helyeken, a legalkalmat­lanabb időpontokban, a leg- lehetetlenebb problémákkal keresik feL Hozzászokhatott A Jobb utazásért: Egy szerelvény = tíz vonat Monor-Váe - egy vonalon Utasszámlálás távolsági vonatokon A VÁLLALATOK MUNKÁ­JÁBAN a szerződéskötés új rendszere máris érezteti ked­vező hatását. Sokkal kevesebb a szövetkezetek részéről az áru átadásánál a reklamáció. Ez azt bizonyítja, hogy a vállala­tok jobban vigyáznak, igye­keznek megtartani partner­ként a szövetkezeteket. Ez he­lyes, és ezen az úton kell jár­ni. De az már elítélendő, hogy a vállalatok egyes emberei ki­jelentik: „ezzel a. szövetkezet­tel nem kötünk szerződést”. Ugyanis fel kell figyelni arra is, hogy az átvevőhelyektől tá­volabb fekvő szövetkezetekkel nem akarnak szerződést köt­ni — bármennyire is alkalmas a szövetkezet területe annak a növénynek a termelésére. A szerződéskötés új módszerének vadhajtása az is, hogy néhány vállalati ember „fizetni” akar a korábbi vitákért, nézetelté­résekért. Az előnyös árak és szerződési feltételek mellett termelendő növényeket azok­nak „juttatják” akikkel jó a „kapcsolatuk”. Az ilyen jelen­ségek ellen szigorúan fel kell lépni, s nem szabad engedni, hogy a szövetkezetek boldogu­lása egy-egy felvásárló „jóin­dulatán” múljon. A szerződéskötéseket azon­ban néhány, a vállalati és szö­vetkezeti vezetőkön kívüli, he- , lyesebben nem rajtuk múló ok ^ is akadályozza. Az előbb már ^ említettük, hogy a vállalatok^ főhatóságai nem gondoskodtak ^ idejében a nyomtatványokról^ és a szerződési feltételekről. Ez ^ a probléma megoldódott. Ai hízott szarvasmarha szerződé- $ sének kötését azonban akadá- § lyozza, hogy még mindig nem $ ismert a kivágási keretszám a $ megyében. A zöldségfélék $ szerződésének kötésénél szinte ^ elháríthatatlan akadályt jelent ^ a területi elhatárolás. A kon- ^ zervgyárak ragaszkodnak ah- ^ hoz. hogy a számukra kijelölt i területen levő szövetkezeti í gazdaságok ne kössenek szer- S ződést a MÉK-kel. A megyé- ^ ben mintegy 45 termelőszö- ^ vetkezet rendezkedett be a ko- ^ rai zöldségtermelésre, s ezek- ^ nek a szövetkezeteknek egy 3 része konzervgyári területen ^ gazdálkodik. Létkérdés az ^ ilyen szövetkezet számára a ^ korai termelés. A primőr árut $ a MÉK vásárolja fel. Igaz S ugyan, hogy a primőr árut, a S konzervgyárak — az üzem $ megindulása előtt — átadják $ a MÉK-nek. De a gyakorlat $ azt is bebizonyította, hogy a $ MÉK csak akkor veszi át, ha $ piacot tud találni az árunak, í Az ilyen szövetkezet számára — $ a jelenlegi körülmények között 5 — a legalapvetőbb termelési ^ biztonság sincs biztosítva. A ^ vita még tart, de kevés re- 5 mény van arra, hogy a megye $ termelőszövetkezetei szem-' A túlzsúfoltság, a gyorsabb, jobb és kényelmesebb közle­kedés volt a tegnapi sajtótá­jékoztató témája a MÁV ve­zérigazgatóságán. A korábbi utasszámlálások eredményeként jelentősen javult a fővároskörnyéki közlekedés. Egyes szerelvények nem fut­nak be a budapesti főpálya- udvarokra, hanem megkerül­ve azt, másik vonalon folytat­ják útjukat. így a váci vona­tok Monorra, a monoriak Vác felé kanyarodnak el. Ismét más járatoknál csak a külvá­rosig közlekedtetik a szerel­vényt, mert az utasok túlnyo­mó többsége az itteni gyárte­lepeknél száll le. Az igények­nek megfelelően időzítették a vonatindulásokat is. Néha öt-tízperces változtatásokkal elérték, hogy a munkába ér­kező vagy oda induló embe­rek, másfél-két órát nyertek. Ennyit kellett volna vára- kozniok a következő já­ratig. Az üzemmérnök és Császár László forgalmi osztályvezető­helyettes szerint ma 270 vo­nat közlekedik ingajáratban, azaz vezérlőállásos kocsikkal. Ezeket nem kell megfordíta­ni, hiszen az utolsó kocsiból azonnal ellenkező irányba in­dítható a vonat. Egy szerelvény így napon­ta tíz vonat forgalmát bonyolítja le! Az utazás átlagban 15—20 perccel rövidebb lett. így ér­ték el, hogy Cegléd irányá­ból és vissza, öt pár vonattal több közlekedik a korábbi ko­csipark felhasználásával. S mert a mozdony hosszú órá­kon át a szerelvényre kap­csolva működik, egyenletes azok fűtése, jó a világítása. Jövő hónapban több napon át kutatják a távolsági járato­kat! Háromszáz vonaton jegy­vizsgálók és jól képzett segí­tők készítenek statisztikát. Ezek felhasználásával a jövő évi menetrendben igyekeznek jobb csatlako­zásokat biztosítani és ideális indulási-érkezési időket megállapítani. MEGNYÍLT a Pest megyei képzőművészele budapesti kiállítása Pénteken a fővárosban a Szákszervezetek Egressy Gá­bor Klubjában megnyílt a Pest megyei képzőművészek kiállítása. Az érdeklődők a megye művészeinek nyolcvan alkotását, olajfestményeket, grafikákat, linómetszeteket és szobrokat láthatnak a be­mutatón. már, mert régóta falu gaz­dája — falu mindenese itt Maglódon. Éppen tizenöt esztendeje. A doyen A soroksári festő-mázoló se­géd 1938-ban nősült Maglódra, azóta él itt. A felszabadulás évében itt lépett be a párt­ba, itt folytatta mozgalmi tevékenységét, amelyet még a MÉMOSZ-ban kezdett an­nak idején. Pártbizalmi volt, a szakmaközi bizottság titká­ra, majd pártvezetőségi tag lett. később községi párttit­kár. Onnan emelték be 1950. október 22-én, az első tanács- választáskor, a tanács- elnöki székbe. A környező községekben már azóta mindenütt kicse­rélődött az elnök (néhol több­ször is): nyugdíjba ment vagy más pályára; olyan is akadt, akit — méltatlan lé­vén a bizalomra, — menesz­tettek. így á monori járás­ban ő lett a tanácselnökök do­yenje, a legrégibb, az egyet­len, aki 15 éve áll a poszt­ján. Erről a másfél évtizedről szeretnénk beszélgetni vele, a jubilánssal. De hogyan is kezdjük, mit is kérdezzünk? — Nehéz volt? — Nehéz. — Hogyan sikerült mégis helytállani? — Voltak jó segítők. Min­denekelőtt a végrehajtó bi­zottság titkára: Kiss elvtárs. Ő már több mint húsz évi dolgozik a közigazgatásban. Kettőnkön kívül még hét olyan tanácstag van, akit 1950 óta minden választó.- kor megújuló bizalommal je lölnek és küldenek a köz­ség vezető testületébe, ök azok az erős pillérek, akikre mindig támaszkodni tu­dunk ... A gyarapodás öröme — Volt-e sok öröme tizen­öt év alatt? — Mindig örültem, ha gya­rapodott valamivel a falunk. — És sokat gyarapodtak? — Ügy érzem, igen. Ipar itt nem volt Létesítettünk egy tíz emberrel dolgozó kis üzemet, afféle apróbb kóce- rájt. Ebbőil nőtt ki a mai Maglódi Gépgyár, amelynek 300 dolgozója van és jó hírű termékei. Jól dolgozó kisipari szövetkezetünk is van. A Mi­csurin Tsz 16 éve alakult, sok gond és megpróbáltatás után végre ők is kerékvágás­ba kerültek: jól gazdálkod­nak, okosan, gondosan, kor­szerűen, eredményesen .... Azért a legjobban azoknak a gyarapodásoknak örülök (en­gedtessék meg nekem ennyi elfogultság), amelyeket a köz­ségfejlesztési alap jó felhasz­nálásával értünk el. — Ezek közül mire a leg­büszkébb? — Magam sem tudnám el­dönteni ... A villanyra talán? Két évben: 1958-ban és 1963- ban ez volt a „fő tétel” a községfejlesztési tervben, s jövőre is ez lesz. Így elér­jük, hogy az egyre fejlődő, terjeszkedő község minden zugába eljut a villanyfény ... A József Attila utca kiköve­zésének is örültem, különösen a nagy társadalmi összefogás miatt... Az Aradi utcai hid­ra azért vagyok büszke, mert ez volt az első önálló alkotá­sunk ... Az „összelopott" óvoda — Az igazi büszkeségünk talán mégis a nyaralói isko­la és a sok járda. Nyaraló- telepünkön 1957-ben építet­tünk két tantermet, 1960-ban újabb hatot. Mellékesen „összeloptunk” hozzá ugyanott egy óvodát is. Saját anya­gunkból, társadalmi áldozat- készségből felhúztuk a fala­kat, az állami támogatás az­tán „betetőzte” vállalkozásun­kat ... Járdát már két esz­tendőben építettünk. ,,A nagy járdásitás éve” azonban az idei volt. öt és fél kilo­métert terveztünk — hat és fél kilométer készült el, 650 ezer forintos társadalmi mun­kával. — Jogos büszkeségek, eVt- ij lékezetes örömök! Hát a gon­dók, bánatok? — Voltak azok is, de azo- ^ kát könnyebben kihullatja az ^ emlékezet, hamarabb feled- i jük. És most is vannak, de S azokról se szóljunk, ne ront­ásuk az ünnepet. Vidámabb té- § mákról beszélgessünk... § — A jövőről? ^ — Az öreg ember már nem ^ messzire néz... Három és fél ^ évem van még a nyugdíjig. § De addig még szeretném, ha ^ lenne egy szép, alkalmas ta- § nácstermünk... És egy köz- ^ ponti tornaterem a gyerekek- I nek. Meg egy bölcsőde' a leg- § ifjabb maglódiaknak. $ § Utószó a nép z?rű:éj ől s OTT SZERVEZTÉK JÖL a kukoricaszüretet, ahol a csőtermés letörése után közvetlenül le­vágják és behordják a szárat is. A nagykőrösi Szabadság Tsz-ben készült a kép: itt a ve­zetőség döntése szerint, csak akkor kapják meg a tagok a vállalt terület után részüket, ha a szárat is betakarították (Foto Dozvald) , Itt, s ezzel ér véget a be- ^ szélgetés. A tanácselnök siet ^ ki a Lenin utcába, ahol ép- ^ pen most készül a járda, tár- ^ sadalmi munkával. A járda, amelyből öt és fél kilométert ^ terveztek erre az évre, s ^ amelyből hat és felet építet- ^ tek meg, de még szeretnék >( megtoldani egv kilométerrel, ^ esetleg másf éllel, november § hetedikére ... ^ Summázatként még § írjam ide: § Szeili Mihály népszerű era- ^ bér Maglódon, mindenki Mis- ^ ka bácsija. Ezt annak kö­szönheti, hogy afféle ember, ^ akikről Váci Mihály ír Te bo- S lond című versében, azok § közé tartozik, akiket „minden $ jó ügy besoroz”, s akiknek $ „jelszava: járda, villany, hadd l^gyar, iskola!” Radványi Barna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents