Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-23 / 250. szám
MST mer fi 1965. OKTOBER 23, SZOMBAT Agríiréiteezlet Hazánk hét agrárfelsőoktatási intézményének vezetői, rektorai, rektorhelyettesei és párttitkárai egésznapos tanácskozást tartottak pénteken Debrecenben, az Agrártudományi Főiskolán. Megvitatták az agrárfelsőoktatási intézmények ifjúság- és nevelési problémáit. Néhány nap múlva kezdődik Budapesten a Magyar Pszichológiai Társaság II. tudományos nagygyűlése. Három nap alatt mintegy 120 előadás hangzik majd el. A kongresz- szus célja: bemutatni, ismertetni a hazai pszichológusok legújabb eredményeit. A szekciók rendezésében több, igen élénk érdeklődésre számot tartó előadásra kerül sor. Ezer iskola - és több Nem túlzás: Lengyelország a fiatal emberek országa. lakosságának több, minit egy- harmada gyermek. Rendkívül dinamikus volt a természeti» szaporodás a felszabadulás utáni első szakaszban, s a lengyel iskoláztatás nem volt kielégítően előkészítve a tanulók ilyen hatalmas hulkknátnak fogadására. Az állam nagy erőfeszítést tett a közoktatás ✓fejlesztéséért, új iskolák építéséért, de mindezek az intézkedések nem bizonyultak elegendőnek, hogy aránylag rövid idő alatt pótolják a két világháború közötti időszak hátralékát és hanyagságát, valamint a hitleri megszállók által hátrahagyott bontasztó pusztítást. Sok iskolában rossz körülmények között kellett tanulniok a gyermekeknek. Sokszor két műszakban tanulhattak csak. így a gyerekek egy része a késő esti órákban fejezte be foglalkozásait. A bajon az egész társadalom igyekezett segíteni. 1958-ban Wladyslaw Gomulka által bejelentett jelszó: „Ezer iskola az Ezeréves fennállásra” — általános megértésre talált. Hét, évig tartott az iskolaépítésnek ez a hatalmas társadalmi akciója — népiesen nevezve: ..Ezeréves”. Éppen a lengyel állam ezeréves fennállásinak közelgő megünneplésére építették fel az iskolákat. Az üzemek dolgozóinak többsébe havi bérének 0,5 százalékát ajánlotta fel: több mint négy milliárd 200 millió zloty gyűlt ebből össze. Egyéni és szövetkezeti parasztok csaknem 2 milliárd zlotyt fizettek ki a Társadalmi Iskolaépítő Alapra. Alkotók, irodalmárok, művészek — több mint 630 millió, kisiparosok majd 160 millió zlotyt gyűjtöttek e célra. Az anyagi segítségen kívül — különösen a falusiak — vállalták az iskola építéséhez a téglagyártájt, segítettek az építőanyagok előállításában. Segített a hadsereg, a rendőrség és maguk a diákok papírhulladékot adtak el, előadások, kultúrdélutánok rendezvényeinek bevételét adták új iskolájuk építéséhez. Hét év alatt összesen 8 milliárd 150 millió zlotyt gyűjtöttek össze. Az 1965— 66-os tanítási év kezdetén átadták használatra az ezredik „ezeréves iskolát”. Bárki hihetné: a hatalmas akció befejeződött. A társadalmi áldozatkészségnek azonban nincs határa. Az összegyűlt pénz több mint ezer iskola építésére elég. S emellett a Társadalmi Iskolaépítő Alap tovább nő. Ez év végére további 187 iskola nyitja meg kapuit, a következő évben még 16 iskola várja diákjait. Legégetőbb bajunkon segítettünk. Van azonban még tennivalónk. A szakmai oktatás gyors fejlődése nehézségeket okoz. Kevés a hely a középiskola» sok diákotthonaiban, valamint az egyetemisták kollégiumaiban. Az utóbbi időben mind gyakrabban ■hallani: tartsák fenn a Társadalmi Iskolaépítő Alap akciót, átalakítva az alapgyűjtést diákotthonok és kollégiumok építésére. Az eddigi tapasztalatokból ítélve ez a kezdeményezés talajra talált a lengyel társadalomban. F. R. Az orvospszichológusok tematikájából: az alkoholelvonókúra hatásának tudományos vizsgálata, az emberi konfliktusok górcső alá vétele, menynyire és miképpen befolyásolja az alkohol az ember szellemi tevékenységét. A bűnügyi szakemberek különös érdeklődéssel várnak néhány előadást: például „Az öngyilkosság okainak vizsgálata”, „A fiatalkorúak bűnesete és a dadogás összefüggése” című felszólalásokat. Az utóbbi időben „zöld utat” kapott a lélektan a mérnöki munkában és az üzemek tevékenységében, s egyes gyárak termelésének fellendülésében igen sokat segített a vállalatnál alkalmazott pszichológus. Már csak ezért is ígérnek sok tanulságot és újdonságot a „munkalélektano- sok” előadásai. Többen közülük vizsgálatot folytattak néhány mammutüzemben, mint a Lenin Kohászati Művekben, Ganz-MÁVAG-ban stb. Választ keresnek egy, a közvéleményt különösen foglalkoztató kérdésre: milyen szerepe van a foglalkozási tényezőknek az idegesség keletkezésében. —kovái— J £,-/<# V ajon mit jelenthet ez az 5 L — 14? Egy kémszervezet akciójának jelzése, matematikai képlet része, vagy egyszerűen csak rejtvény? Nem. Egy tv- képcső száma. A rejtélyes jelzés a váci tv-képcső és alkatrészgyárból kilépve már köny- nyen megfejthető. 5 = 1965, L = október hónap — az abc betűivel jelölik a hónapokat —, 14 = a képcsőszerelő, jelen esetben Fritz Györgyné száma, aki a végső összeállítást végzi, és a kétszeres szocialista Győzelem asszonybrigád tagja. „Rajtuk a világ szeme!“ — Hogyan készül a tv-képcső? Erre nemcsak én vagyok kíváncsi, hanem sok olvasó is, akik közül néhánnyal nemrégiben vonaton beszélgettem, s akik megemlítették, hogy szeretnének olvasni új szakmák érdekességeiről. Például a tv- képcső készítésének mozzanatairól. Ezt a szakmát csak a váci gyárban lehet elsajátítani, itt készül a szerelési üzemben a képcső belső szerkezete, az elektronágyú. Jó szemet, biztos, ügyes kezet igénylő munka, sok-sok apró részecskét kell egymáshoz idomítani, ezért csak nyugodt, de fürge mozgású és jó szemmértékű ember tudja elvégezni. A gyár egyik híres brigádjának, a Győzelem asszonybrigádnak tagjai — mert egyúttal őket is bemutatjuk — mind ilyen emberek. — Mielőtt még megnézné a gyártás menetét — mondja Balázs István, a gyár versenyfelelőse — hadd mondjam el a brigádról, hogy még sohasem csalódtunk bennük. Pontosabban: mág ebben a gyárban nem csalódtunk az asszonyokban. Sokkal jobban lelkesednek a munkáért, mint a férfiak, megbízhatóan, pontosan dolgoznak. Lehet, hogy másutt nem egészen ez a helyzet, de a mi asszonyaink..,! Nagyon fontos munka, sok múlik rajtuk, ha ők nem szerelnek elegendő csövet, megáll a gyártás. „Rajtuk a világ szeme!” Még alkatrész korában... Szeretettel beszél, mintha egy kisgyerek fejlődéséről beszélne, a képcső szerelésének első fázisáról, Herczcg Oszkárné csoportvezető. A munkaasztalokon apró, nikke- les fényű hengerek, amel3rek- re ponthegesztővel csapokat erősítenek, majd összeállítják , és a másik üzemrészben a szalagok végén bemérik a ir anszformátorokat Foto: Lajos György a katódot, a cső lelkét, amelybe inggombnagyságú „kerámia-fűtőtest” kerül. Hogj pontosan illeszkedjék, mikroszkóp segítségével Összemérik a csővel. Kémiai eljáráí és izzítás egészíti ki a műveletet. A mikroszkópnál: Bulejszc Irrvréné. A mérés, amit végez nagy pontosságot igényel, 2( mikronon belül mér. — Bonyolult munka, kei év alatt meg lehet talán tanulni — mondja. Figyeli é mutatót, s pillanatonként letesz egy megmért alkatrészt. A pontliegesztönél; Béri Mi- hályné. Éppen olyan gyorsat jár a -keze, mint a mérőnek pedig gombostűfej nagyságú területet érint a hegesztővel. Nagyon közel -kell hajolni, hogy az ember kiismerj« magát ebben a „pici világban”. A csoportvezető tovább visz a következő asztalhoz. Itt történik a cső szá- lazása — finom fémszálakul hegesztenek hozzá — és számozása, fémleíróceruzával amit Lép Imréné kezel. Felvillan a ceruza fénye, és néhány milliméteres betűszám ég a katódcső külsejére. Még sajtológéppel lelapítják az illeszkedő csapokat, hogy könnyebb legyen az összeszerelés, aztán új műveletsor kezdődik. Felserdül a katódcső Sablon segítségével üvegruhát kap a cső, majd az üvegezőgép két üvegpálcát forraszt hozzá. Ezzel az, eljárással már valóban csőformát nyer az alkatrész- együttes. Az üvegezést ketten végzik: Rixer Ottóné és Haliinger Imréné, a másik asztalnál ugyanezt a munkát végzi Zakár Józsefné, a brigád vezetője. Á cső felnőttéválásához még néhány előzetes simítás tartozik: átmossák alkoholban és desztillált vízben, megszárítják és felhuzaloz- zák. A hajszálvékony huzalokat Dobsonyi Júlia és Matus Lászlóné erősítik fel, fehér kesztyűben, hegesztővel, csipesszel — és kitűnő szemmel. A felnőtt képcső A teremben sok száz, nylonzacskóba csomagolt, messziről injekcióstűre hasonlító képcső villog. Mielőtt a zacskóba kerülnének, még Fritz Györgyné kezében is megfordulnak. ö végzi a fő műveletet. az összeszerelést. — Három részt állítok ösz- sze — mondja — az állványt, ami tartja a csövet, a huzalokkal ellátott szerelvényt, és a fűtőtestet, a „lelkét”. Izgalommal figyeljük a hegesztőt — ha itt picit félrecsúszik, a fűtőtest rossz helyre kerül, használhatatlan lesz a cső. Azonban Fritz Györgyné már veszi is elő a fémleíróceruzát. s írja a csőre: 5 L — 14. Felnőtt, teljes értékű a képcső. 0 Pereg a film a televízió képernyőjén. Tiszta, jó a kép. Nem is sejtjük, hogy milyen precíz, aprólékos, kitartó munka eredménye ez. Tizenhat műveletet végeznek el addig, amíg elkészül a képcső. Most a gyárban megindult az ezerdarabos mozgalom — ezer darab képcső készítését vállalta naponta a másik szerelőbrigáddal együtt a Győzelem-brigád. A vállalást szeptemberben 103 százalékra teljesítették, októberben eddig 125 százalék a hevertető raktárban. 82 százalék a készáruraktárban van. Juhász Erzsébet TŰZ a cirkuszrakíárban A Magyar, Cirkusz- és Va- ■ieté Vállalat Hungária úti elepén az egyik raktárban >énteker, délelőtt tűz ütött d. A tűz martaléka Jett a etőszerkezet. A kivonult tűz- ►Itóságnak sikerült a tüzet okalizálni, illetve eloltani, négis több ezer forintok kár eletkezett. A vizsgálat meg- idult. gálás! Végeredményben Anna jóval idősebb fiúkkal is járhatna, s mégis, Jocóért var oda. Mit eszik rajta? Magdát nézték, dehát ő ... csali vigyorogni tud. Mindenen Táncolni, azt tud. de bármit mond neki az ember, vigyorog csak. Mit lehet vele kezdeni? Finom vízpermet hullott rá- - juk. motorcsónak húzott el mellettük, benne feketére sült, vállas férfi, szőke, karcsú nővél, akinek fehér húsa vakított a férfi mellett. — Odanézz. mondták egymásnak, de csak úgy, lényegében egyikük sem volt kiváncsi a csónakra. Fulladjon meg, gondolták. akinek telik egy ilyen motorcsónakra. Lehet, hogy nem is az övé — vigasztalták magukat, biztos a csónakházból hozta ki, s feszít itt, mintha neki találtak volna fel a Dunát. — Holnap megint hajthatunk — mondta R ifi. s öléből a térdére tette a ritmust zengő gépet. -— Az, megint — mondta Jocó. de úgy, mintha nem is bánná. Persze, ő már könnyen dumál, nem ugráltatja egyetlen oktató sem. féléve vizsgázott, ő már Birí szaktárs. vagy Józsikám, nem te fiú, mint ők. P ici szünet a tekercsen, majd á Trashman együtt tes. Hullámok hátán táncoló madár. — Jó szám — mondta Anna. — Klassz — így Rifi. Jocó egy pillanatra felemelkedett, úgy mondta: — Néha úgy érzem, mi is ilyen madarak vagyunk. Nem értették, mit akar ezzel. Zavarukban a vizet bá-; múlták. i Mészáros Ottó melyikük azt mondta, tartsanak népi ellenőrzést a hátsó fertályon, de senki nem lelkesedett a javaslatért, mert végrehajtásához fél kell kelni, s olyan jól ülnek a fene kemény padlón. Csak Annus meg Magda rakott maga alá papírt, azt is inkább az illendőség, semmint a tisztaság kedvéért. E kkor jutott eszükbe a magnó. Jocóé. Már ci- bálták is ki a táskából, szegény agyonnyúzott masina megadóan simult a kézbe, s már hangszórójából áradt is a Rolling Stones gyom. bűvölő ritmusa, lábukkal pillanatok alatt valameny- nyien kitapogatták a taktust, s kopogták, zümmögve, nyögve. jajgatva hozzá a dallamot. — Erősebben — mondta Jocó. s a szeplős, nvakbanött hajú Rifi igazított egyet a gombon. a hajóorrban feljajdult a gitárszó. átcsapott a fekete füstöt ontó kéményen, s valahol háti}!, a hajón túl, elveszett a felkavart hullámokon. A melléjük telepedők kicsit távolabbra húzódtak, mert alig értették saját szavukat, mégsem szóltak rájuk, végeredményben a vizen vannak, ki parancsol itt ezeknek a kölyköknek? A műhelyben még hagyján, de itt? Biztos azt felelnék, hogy én is ugyanolyan hajójegyet vettem. mint más. Amilyen szemtelenek. A Rolling Stonest Pat Boone két lassú, szép dallamú száma követte a tekercsen, nem szóltak egy szót sem, Anna elsimította Jocó haját a szeméről, a többiek kicsit irigyen nézték a fiút, a fene a jő dolgát, micsoda k-iszo-1végrehajtó sok tízezer tonnás kolosszus, s ők már kiabálták is torkuk szakadtából, hogy: révkalauz! révkalauz! balra homokzátony, jobbra krokodil, előttünk pampa maga bamba! Alkalmi szöveg volt, nem is túl szellemes, dehát nekik tetszett. Karabásnak nem. Odajött, köhécselt egy keveset, s rákezdte: elvtársak, izé, fiatalok, szóval ne zavarjuk a hajószemélyzet munkáját. A hajószemélyzet! Meg kell szakadni! Miket tud, ez a Karabás, nem is hinné az ember, hogy a kopasz fej ilyen humorra is képes. Mert csak nem komolyan mond ilyesmiket?! A sajka végre élrugaszkodott a parttól, s lázas igyekezettel kezdte meg útját a folyamon fölfelé. Jocó elüvöl- tötte magát: — Géhás, kaját! Annus erre már bontotta is ki a sporttáskába rejtett számtalan zacskó egyikét, s nyújtotta a zsemlébe rejtett parizert Jocónak. — Papika a fiúkának — zengte a kórus, s Anna nyelvet nyújtott rájuk, mert nem szerette, ha ugratják Jocó miatt. Együtt járnak, semmi közük másokhoz, de másoknak is mi közük hozzájuk?! Jocó elvette a zsemlét, s elégedett mosollyal dőlt hátra. mint egy kényúr, nem törődve azzal, hogy ingén a rozsdás korlátdrót kitörölhetetlen nyomot hagy. A többiek csak ímniel-ámmal szedték elő az ennivalót, nem nagyon kívánták. Haraptak néhányat, eltelték. Nézték a vizet, valaPszichológustalálkozó Budapesten Hullámok hátán valkodó pocakját behúzni, Karabás fenséges és atyai mosollyal, mint aki azt mondja: na bikficek, hová hoztalak benneteket!? Ettől függetlenül nem volt rossz ötlet ez a vállalati kirándulás, csak az a kár, hogy a vékony Joli nem jött el, pedig anélkül nem ér semmit az ügy, senkin nem lehet oiyan jókat röhögni, mint rajta. Azt a szöveget! ók sem tesznek a szájukra hangfogót, de Joli! Ügy osztogat, hogy egy monte-carlói krupié is megirigyelhetné. Tartanak is tőle, még Bartos, a diri is. Hogy mondta Bartosnak? Igazgató elvtárs, ne feledje, hogy dolgozói kopékony anyagból készültek, s ne sza- laclgálta-ssa őket. ha nem kell. Mindezt akkor, amikor a diri egy sürgős jelentésért, küldte öt utcával odébb, a kettes telepre. Szóval Joli nem jött. Na, mindegy, vele jo-bb lett volna. R ögtön lecsaptak a hajó- orrnál levő helyre: a füst hátramegy. itt friss levegő jön, igaz, süt a nap is, dehát ettől nem ijed meg az ember. Ledobálták a halmijukat, s mint akik fárasztó út után rogynak össze, úgy huppantak le a kétes tisztaságú deszkapadlóra. Néhányan fejcsóválva vették tudomásul, hogy a három fiú mellett a két lány is így cselekszik, mert a fiúk még hagyján, de lányok! Csak úgy, a padlóra!? A csöppnyi hajó hörögni, fújni, szuszogni kezdett,'úgy tett, mint bonyolult manővereket V alamennyien ott voltak. Karabás szabályszerű névsorolvasást rendezett, s elégedett fejbó- lintással nyugtázta az igent. Már akkor fulladoztak a visz- szafojlott röhögéstől, amikor Karabás, mint főszervező, de mint pedáns főkönyvelő is, harsányan kijelentette: a gőzös előállott. A gőzös vacak propeller volt, hatvan embernek ennyi is bőven megteszi, mit akar egy ekkorka vállalat? Óceánjárót? Felmásztak a ringó pallón, amikor azonban látták, Kiss, hátán a hatalmas, degeszre tömött hátizsákkal rémülten kapkod a vaskorlát után, már nem állhatták, s kirobbant belőlük a fékevesztett röhögés. Csak pattanásos kamaszok tudnak így nyihoghi, a többiek megbotránkozva néztek rájuk, de nem törődtek vele. Mintha egymásnak mondanák, de azért jó hangosan kiabálták: — Nézd, az egész speizot felrámolta! — Várj, a többit teheráruként hozzák! — Meg kell halni! Karabás volt a legnagyobb fej, sem a diri, sem a párttitkár nem jöttek el, vizsgáznak, jó alibi volt arra, hogy megússzák a hegymászást. Mert azt szent esküvel fogadták, hogy felmennek a fellegvárhoz, nem azért, rneít lelkesek, hanem mert néhány fényképet akartak készíteni. Bele az albumba — mondták kajánul ők, s arra gondoltak, milyen díszes lesz ez a társaság, belebámulnak a lencsébe. Kiss igyekszik szemérmetlenül hí-
