Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-23 / 250. szám

«sr HEcrei %Mírlap Í965. OKTÓBER 23, SZOMBAT VIETNAMI HELYZETKÉP: A Plei Me-i csata SAIGON Dél - Vie tnam ban a Pleiku közelében levő Plei Me-i ki- képzőtábor körül változatla­nul tartanak a súlyos harcok a tábort védő dél-vietnami kormánycsapatok és ameri­kaiak, illetve a támadó sza­badságharcosok között. A par­tizánok péntekre virradóra — immár a harmadik, egymást követő éjjelen — heves támadásokat intéz­tek a különleges kiképző- tábor ellen és annak te­rületét aknavetőkkel és kézifegyverekkel lőtték. A szorongatott helyzetben le­vő védők támogatására, az amerikaiak sok harci repülő­gépet vetnek be és azok har­minchat órája szinte meg­szakítás nélkül támadják a szabadságharcosok feltételezett állásait. A megújuló bombá­éi napalmtámadások ellenére a partizánok támadó lendüle­te nem tört meg. A UPI je­lentése szerint csütörtökön he­likoptereken sikerült a dél­vietnami kormánycsapatok né­hány egységét a tábor terü­letére szállítani és az nómi­Támadnnk a szabadságharcosok — Tízezer dél-koreai katona partra szállítását kezd­ték meg — YDK-tiltakozás leg javított a védők helyze­tén. Pénteken reggel az első dél-koreai hadosztály tízezer katonájának partraszállítását kezdték meg Dél-Vietnamban Qui Nhon mellett. A partraszállási művele­tek néhány napot igényel­nek, azok befejeztével a Dél-Vietnamban állomá­sozó dél-koreai katonák száma eléri a 15 ezret. A VDK újabb tiltakozást jelentett be a nemzetközi el­lenőrző bizottságnál a szer­dán észak-vietnami terület ellen végrehajtott amerikai bombatámadások miatt, ame­lyek során bombázták és fe­délzeti fegyverekkel lőttek számos helységet Bac Thai, Phu Tho, Thanh Hoa tarto­mányokban, valamint a Con Co szigeteken. Szerdán a VDK lcgelháritása Than Hoa tartományban lelőtt egy amerikai repü­lőgépet. ezzel a lelőtt amerikai gé­pek száma 687-re emelkedett Általános sztrájk Argentínában Véres összetűzések a fővárosban — A hadsereg veszi át a hatalmat ? BUENOS AIRES Véres összetűzésekre ke­rült sor csütörtökön Argen­tína fővárosának több pont­ján a munkások tízezrei és a rendőrség között. Nyugati hírügynökségek jelentése sze­rint egy munkás meghalt és számosán megsebesültek. A rendőrség kutyákkal és könny­fakasztó gázzal támadta meg a munkásokat, amikor négy­órás tiltakozó sztrájkba kezd­Zárt ajtók mögött tanácskozik az afrikai csúcsértekezlet Indonézia: Sukarno felhívása és két rendelete DJAKARTA Sukarno elnök csütörtök es­te újabb felhívást intézett In­donézia népéhez, hogy tartózkodjanak minden bosszúálló cselekedettől és egységes szellemben szá­molják fel a szeptember 30-i megmozdulás követ­kezményeit. Az elnök üzenetét az a köz­lemény tartalmazza, amelyet a legfelső hadműveleti parancs­nokság csütörtök esti üléséről adtak ki. Az ülésen, amely a rend helyreállításához szüksé­ges intézkedéseket vitatta meg, határozatot hoztak arról, hogy a djakartai kijárási tilalom időtartamát tíz óráról hét és fél órára csökkentik. Az ülést követően Sukarno két rendele­tet adott ki, az egyik az indo­néz forradalom megvédéséről. a másik a Malaysia elleni harc folytatásából szól. Ezenkívül az elnök betiltotta az előze­tes engedély nélkül szervezett tüntetéseket, s felszólította a lakosságot, tartózkodjék a faj­gyűlölő incidensektől, a gyúj­togatástól és a fosztogatástól. Hangsúlyozta a gyarmati rendszer, a neokolonializ- mus elleni küzdelem szük­ségszerűségét. Egy AFP-jelentés közli: az indonéz kormány cáfolta azo­kat a híreszteléseket, amelyek szerint Kínából származó fegy­vereket csempésztek Indoné­ziába. A kormány vizsgálatot rendelt el, de ennek során semmi olyan bizonyítékot nem találtak, ami a híreszteléseket alátámasztotta volna és így azokat alaptalannak kinteni. kell te­ACCRA Nasszernak, az Egyesült Arab Köztársaság elnökének megnyitó szavaival ünnepé­lyesen megnyílt Accrában az Afrikai Egységszervezet állam- és kormányfőinek har­madik közgyűlése. A meg­nyitó ülésen a vendéglátó ország nevében Nkrumah gha- nai elnök mondott üdvözlő be­szédet. Fél órás beszédében Nkrumah elnök minden eddiginél határozottabban állást foglalt egy konti­nentális afrikai egység­kormány létrehozása mel­lett. Afrikai problémákról szólva a ghanai elnök erélyesen sík- raszállt a dél-rhodesiai kér­dés megoldása, a felszabadító mozgalom támogatása, vala­mint a politikai menekültek problémájának rendezése mel­lett. Nemzetközi kérdéseket érintve felhívta az afrikai csúcstalálkozó résztvevőit, minden eszközzel segítsék elő olyan, az egész világ bé­kéjét veszélyeztető problé­mák megoldását, mint a vi­etnami háború és a kasmíri konfliktus. Ismételten állást foglalt amellett, hogy Afrikát minősítsék atomfegyvermen­tes övezetnek. Az Afrikai Egységszerve­zet állam- és kormányfői­nek értekezlete négy nap alatt 22 napirendi pon­tot vitat meg. Döntenie kell olyan égető kérdésben, mint a dél-rho­desiai helyzet. Már a meg­nyitó ülésen kiderült, hogy ez nem lesz könnyű, hiszen lé­nyeges eltérések vannak e kérdésben az afrikai vezetők között. Míg ugyanis Osman Szomáliái elnök sürgős vitát javasolt a kérdésben, Malawi miniszterelnöke hangoztatta, szerinte „nem kell elsietni a dolgot”. Az accrai csúcstalálkozón a 36 független afrikai ál­lam közül húsz képvi­selteti magát állam- vagy kormányfővel, s összesen 28 küldöttség van jelen. A csúcstalálkozó tegnap zárt ajtók mögött folytatta mun­káját tek a kormány alkotmány- ellenes politikája ellen. A küzdelem ezután lövöl­dözéssel folytatódott A megtámadott munkásság kőzápcrral védekezett A rendőrség több mint 200 tüntetőt letartóztatott. A feszültség tovább nőtt, amikor az Argentin Általá­nos Munkásszövetség péntek­re 24 órás általános sztrájk rendezését határozta el, fe­leletül arra, hogy „a rend­őrség vandál módon rátá­madt a munkásokra”. Becs­lések szerint az általános sztrájkban 2 200 000 munkás vesz részt. A sztrájk elsősorban a nehéz- és a textilipart bénítja meg. Arturo U. Illia elnök a hadsereg vezetőivel tanács­kozott csütörtökön éjjel a* általános sztrájk következmé­nyeiről. Politikai megfigyelők valószínűnek tartják, hogy hamarosan újból a hadsereg veszi át Argentínában a ha­talmat. Nyugati hírügynökségek be­számolnak arról is, hogy Isabelle Peron, a volt dik­tátor felesége néhány napos „eltűnése” után csütörtökön új­ból megjelent a fővárosban. A KÖNNYEK GALÉRIÁJA" Magyarországról rabolt képek Becsben „A könnyek galériájánálc” nevezi az Express című bé­csi lap azt a festményrak­tárt, amelyben az osztrák műemléki hivatal máig őrzi a nácik által Európa minden részéből — osztrák tulajdo­nosoktól is — összerablott képeket. A vásznak — köztük számos igen. értékes — zöm­mel Hitler Linzbe tervezett galériájába, a világ leg­nagyobb képgyűjteményé­be kerültek volna. Amint ismeretes, két év­vel ezelőtt nagy port vert fel az ausztriai altaussee-i só­bányában tárolt, ugyan­csak náci rablásokból származó képek ügye. Utóbbiak között sok — szánt szerint 1150 — magyaror­szági származású vászon is volt, illetve van: a képek kis részét, 135-öt, amelyek igazoltan a budapesti Szép- művészeti Múzeum, illetve a győri múzeum tulajdonát ké­pezték, visszaszolgáltatták, de a sóbánya változatlanul őrzi még a bizonyítottan Magyar- országról, túlnyomórészt ma­gyar mesterektől származó többi képet. A magyar pártkiildöttség a HMDE-bem LÁTOGATÁS HAA1HÜNGBEN A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak küldöttsége, amely a Ko­reai Munkapárt meghívására a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban tartózkodik, pénteken délelőtt megtekin­tette a Vinalon műszálgyá­rat és a hamhürtgi festék­gyárat, melyet magyar ter­vek alapján építettek, s amelynek felépítésénél hetven magyar szakember dolgozott. CSILLAGOK ES EMBEREK (Folytatás az 1. oldalról) tosan, s hiba csúszott a szá­mításba.) Rá 76 évre Jeruzsálem pusz­tulását jelezte a Halley. 451- ben a katalaumi harcmező fe­lett jelent meg, mint „Attila kardja”. 1222-ben az „Arany­bullát” köszöntötte, 1456-ban pedig a nándorfehérvári dia­dalt. 1682-ben a török hadak el­takarodását jelezte Bécs alól, 1759-ben pedig Mária Teré­zia döntő kunesdorfi győzel­mét a hétéves háborúban. 1835-ben Ferenc császár ha­lálát „okozta” az üstökös. 1910-ben a Halley-üstökös közeledtekor az a hír ter­jedt el, hogy mivel a Hal­Mit ad télre a fogyasztónak ? (Folytatás az 1. oldalról) dolkozik a technológus. — 80 minta, 200 szín, 20 mi­nőség. Szerfölött széles a skála. Kérem, hogy a legjellemzőbb „dallamot játssza’’ el. íme: — öszi-téli könnyű női szövetek, egészen könnyű fe­hér női szövet: melyre sö­tét piros-kék-zöld-fekete min­tákat nyomnak majd Pes­ten s Közép- és Közel-Kelet­re küldik, Uzbegisztánba, Ma­rokkóba, Nigériába. Belföldi slágerünk a habszivacska- bát-szövet. Tízezer métert adunk belőle havonta — ez ötezer kabát. Exportsláger a bútorszövet Jugoszláviába, Romániába, Lengyelországba. Győzzük, mert Nyergesújfa­lu ontja hozzá a műanyagot. Tiszta gvapiúszövetet is gyár­tunk. 16 kilométert a Szov­jetuniónak adunk el például. Nálunk nedig keresett cikk még a könnyű, őszi-téli fe­kete női szövetünk, a „zaré- ma”. 1965 szenzációja azonban nem ez, hanem, hogy 200 mé­teres tételeket is gyártanak már, nemcsak 100 ezres hosszúságút. Mert hölgyeink szerfölött egyénien óhajta­nak öltözködni. Nem törőd­nek azzal, hogy közben a gyárnak a termelékenvség csökkenése miatt fő és fáj a feje. (al) ley csóvája ciángázból áll* május 18-án megfojtja az egész földi világot. E hírnek még Tolsztoj is hitt... Persze, nem történt sem­mi. Ekkor írta Choltioky Vik­tor, de sajnos, még ma is igaz: „Nem az az igazi ré­mület, hogy ez az üstökös kö­zeledik a föld felé, hanem azon kell kétségbe esni, hogy az emberek még ma is meg­rémülnek a jöttén. Hogy cso­dát reszketnek attól az égi tüneménytől, ami éppen olyan természetes, mint a naple- nyugta, a májusi fagy, vagy a hold fénye változása. Meg- hökkenni — de akkor is csak bizonyos tudományos érde­kekből — csupán akkor sza­badna, ha elmaradna a meg­jelenése. Annak kellene keresni az okait, a megjele­nésének a következményeitől félni, ostobaság”. Alacs B. Tamás Já eredményeket ért el a megye a felvásárlásban (Folytatás az 1. oldalról) felvásárlási eredményeket; akkor is kedvező a kép. Kenyérgabonából például szinte valamennyi já­rás és termelőszövetkezet eredménye jobb, akár a tavalyi év hasonló időszakához, akár a tervhez viszonyítjuk. Ezt a teljesít­ményt elsősorban a tavalyi őszi jó talajelőkészítésnek és az időben történt vetésnek köszönhetik. Ez egyben hasz­nos idei tanulság is. Első­sorban azok figyelmét érde­mes felhívni erre, akik még jelentősen le vannak marad­va a szántással, vetéssel. A felvásárlási osztály veze­tője végezetül felhívta a fi­gyelmet az idei teljesítetlen feladatokkal kapcsolatban több könnyítésre, így például arra, hogy lehetővé tették a sertések 100 kilós súlyban történő átadását. A szerződéskötések meggyor­sításával kapcsolatban pedig a termelőszövetkezetek és a népgazdaság érdekazonosságát hangsúlyozta. N. L — Már miért lett volna? Ki lopna itt? A mieink csak nem bolondok ellopni a sa­játjukat ... Mert nálunk már mindenki a termelőszövetke­zetben van... Idegenek nem nagyon járnak errefelé. Ha mégis érkezik valaki, azt úgyis mindjárt tudja az egész falu... — Hát akkor minek az éj­jeliőr? — Ami biztos, az biztos ... Meg aztán tűz is lehet, s ak­kor kell, hogy valaki riasz- sza a falut. Vigyáznunk kell, hiszen itt van mindannyiunk kenyere... — És nem unalmas ez a fog­lalkozás? — Dehogy unalmas ... Min­den éjjel száztízszer járom körbe a magtárt. Meg a gaz­dasági épületeket... Ponto­san száztízszer .., Már elég­szer megszámoltam. Sétálok, nézelődöm, és ilyenkor eszem­be jutnak a régi dolgok, meg amit napközben hallot­tam ... Aztán elszórakozom... Indultunk visszafelé a kö­ves úton, hogy megkerül­jük a magtárépületet, ami­kor újra megszólalt az öreg: — Én már beszéltem, de en­gedje meg, azt se tudom, ki­csoda maga. Miért jött hoz­zánk? — Nincs különösebb dol­gom itt... Csak éppen körül­nézek. Történeteket gyűjtök, aztán majd megírom. — Értem már... értein. Új­ságba akar tenni minket. Hát, ami azt illeti, van itt mit megírni bőven. Tudok én olyan történeteket a falunk­ról, amelyeknek messze föl­dön megszívlelhetik a tanul­ságát. (Folytatjuk) ócska, régi kocsmát láttam közelebbről KalutbóL — Takarékos emberek lak­nak mifelénk. Szeretnek és tudnak dolgozni. Érdekes fa­lu ez... — Nekem meg azt mondták, hogy unalmas, poros fé­szek, ahol soha nem törté­nik semmi. — Bolond ember volt... Éppen az a feneség, hogy itt mindig történik valami. Nincs az embernek, pillanat­nyi nyugta, békessége. No de isten áldja. Nekem men­nem kell. — Nem maradna még? Szí­vesen beszélgetnék, ha volna kedve hozzá. Vagy várja az asszony? — Nem haza megyek, szol­gálatba. Éjjeliőr vagyok a termelőszövetkezetben. Én olyankor dolgozom, amikor mások lefekszenek... De ha úgysem tud aludni, és nem restelli, kísérjen el egy dara­big. Útnak indultunk. Üsszél- getés helyett szótlanul bak­tattunk a késő esti csend­ben a termelőszövetkezet magtárához vezető, macska­köves úton. A magtárépület feketén magasodott előttünk. Amikor a közelébe értünk, az öreg rámutatott: — Ezt őrzöm én. Kincs van benne... Búza ... Nagy vagyon ez... — Volt már itt betörés? Az öreg nevetve felelt: nézi. Nem hiszi, hogy há­zam van? Pedig bízvást ma­ga is elfogadná, és Pesten sem vallana szégyent vele. Különben itt elcsodálkozhat ilyen dolgokon. Hasonló ru­hában láthat nálunk napköz­ben autótulajdonosokat, vagy olyanokat, akiknek már ne­gyedmilliójuk van a taka­rékban! ... Furcsa egy falu a mienk. Nem kevesebb, mint ötven autósunk van már, s kivétel nélkül minden csa­ládnál találhat motorkerék­párt. Megint rázza a fe­jét? Biztosan arra gondol, hogy lódít az öreg. Pedig igazat mondok. Különben a ház nálunk nem is olyan nagy dolog. Minden család­nak saját háza van. Azt a szülőt, aki nem épít a lányá­nak téglaházat hozomány­ként, meg is szólnák a szom­szédok. Ez nálunk így szo­kás. Ne ítéljen hát errefelé, a ruháról. Vasárnap nem te­hetne különbséget a falunk- beliek és a pestiek között. Annyi itt a nylonszoknya, tűsarkú cipő, hajtóka nélküli nadrág, hogy Békéscsabán sem lát többet... Ünnepna­pokon csizmát csak mi, öre­gek hordunk már, lassan mi­felénk is kikopik a divat­ból. Városiasodunk... — Ilyen gazdag falu ez? — kérdeztem csodálkozva, és el­mondtam, hogy eddig jófor­mán csak ezt a vályogfalú, — Láttam, amikor jött. Más városokból bőröndökkel jön­nek az utasok. Pestről szo­kás aktatáskával útra kelni. Abból is tudhatom, hogy itt szállt meg. Csak az kér itt szállást, aki járatlan ezen a környéken. Aki már isme­rős mifelénk, inkább vala­melyik parasztházba kéredz- kedik. Mert itt fizetni lehet, de aludni nem. — Azt már magam is ta­pasztaltam ... — Nyáron meleg és büdös, télen meg hideg és büdös, ősszel és tavasszal ki sem adják a szobát, mert kiönti a vendéget az eső. — Hát akkor maga miért jár ide? — Nem aludni, elhiheti... Ez az egyetlen kocsma a fa­luban, és jó itt a bor. Ne­kem különben sincs szüksé­gem rá, hogy másutt kér­jek szállást. Saját téglahá­zam van, nagy kerttel... Elnéztem az öreget, aho­gyan dicsekedett. Toldott, foltozott ruha volt rajta. A gallérja is más anyagból, a zsebe is. Rossz, kopott ba­kancs a lábán, isten tudja, hányszor fejelték életében. Talán egy öltés sem volt eredeti rajta. Eltalálhatta, mi­lyen gondolatok járnak a fe­jemben. mert elnevette ma­gát: — Látom, kopott gúnyámat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents