Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-17 / 245. szám
1965. OKTÓBER 17, VASÄRNAP i't.tr St Li. kMívIop 3 Amikor törvényszerű a mérleghiány Miért jutott nehéz helyzetbe az olbertirsai Dimitrov Tsz ? MEGLEPETÉS EREJÉVEL HATOTT A HlR járásszer- te: az albertirsai Dimitrov Tsz-ben a harmadik negyedévi felmérés több, mint 4 és félmillió forint bevételi kiesést mutat, és előreláthatóan a szövetkezet mérleghiánnyal zárja az évet. Ezt a gazdaságot közepesen működő üzemnek könyvelték el. Bár nem ért el kiugró eredményt sem a termelésben, sem a tagság jövedelmének növelésében, de megállt a maga lábán. Termelési adottságai nem kiválóak, de általában nem is rosszabbak, mint a járás többi termelőszövetkezetéé. MIÉRT KÖVETKEZETT BE ebben a mintegy 5 és félezer holdas, 550 tagot számláló szövetkezetben a nagyarányú bevételi kiesés? A párt ceglédi járási végrehajtó bizottsága az elmúlt hetikben behatóan vizsgálta a hibák okait. Meghallgatta a tagság jelentős részét, szakemberekkel vizsgáltatta a gazdaság helyzetét. A tsz pártszervezetének kibővített vezetőségi ülése vitatta meg a szerzett tapasztalatokat. Súlyos gazdasági nehézségekkel küzd ez a szövetkezet, amit nemcsak az év végére várható mérleghiány bizonyít Évről évre csökkentek a terméseredmények, különösen a búzáé. 1961-ben még 13,1 mázsát takarítottak be holdanként, tavaly csak 7,1-et. Ebben az esztendőben emelkedett ugyan a termésátlag, de még így sem éri el a járási átlagot Visszaesés tapasztalható a többi növényféleségnél is. E megállapítás alól egyedül a kukorica a kivétel, ennek a fontos takarmánynövénynek viszont a vetésterülete csökkent jelentősen. 1961-ben például még 738 holdon termeltek kukoricát, ez évben csupán 517 holdon. Az idei év nehézségeiben közrejátszik az, hogy tavaly a kukorica vetésterülete mindössze 390 höld volt. A vetésszerkezet az utóbbi években rendkívül kedvezőtlenül alakult. Kétségtelen, magas • a kenyérgabona terület is — az idén például 42,1 százalék —, de ez sem mond ellent annak, hogy a szövetkezet vezetősége nem alkalmazkodott kellően a helyi adottságokhoz. Bár az állatok száma emelkedett, a hozam mégis visszaesett. Az ok: a súlyos takarmányhiány. Csupán a létfenntartásához szükséges mennyiséget tudják biztosítani a s zarvasmar ha -ten y és z - tésben, így nem csoda, ha a téli időszakban nagyon visz- szaesik a tejhozam, s romlik az állatok kondíciója is. A talajerő utánpótlás sem kielégítő, ugyanakkor a termelőszövetkezet sertés tenyészetében több éves trágya gyűlt A SZÖVETKEZET VEZETŐI az idei sikertelenségek okát elsősorban a rendkívüli időjárással magyarázzák. Ebben van igazság, de a jelentős bevételi kiesésnek nemcsak az időjárás és az egyéb nehézségek — például a száj- és körömfájás — az oka, hanem nagymértékben közrejátszott ebben a gyenge vezetés. Például a kertészeti növények termelésénél mutatkozó nagy csökkenést sem az időjárás okozta. Igaz ugyan, hogy az idén kevesebb termett járás- szerte a zöldségfélékből mint az előző években, de az átvételnél kialakult magas ár kárpótolta a termelőszövetkezeteket. Megállapították, hogy a, szőlőkben például elhanyagolták a védekezést: június 19-én permeteztek először. Másutt ebben az időszakban hiár harmadszor permeteztek. Mind a növénytermelésben, mind pedig az állatte- hyésztésben munkaszervezési, agrotechnikai és zootechnikai hibák is közrejátszottak abban, hogy a bevételek rosz- szul alakultak. AZ EDDIG ELMONDOTTAK azonban még nem indokolják a nagymértékű bevételcsökkenést és a jelentős mérleghiányt. A termelésben fellelhető hibák csak hozzájárultak ahhoz, hogy „kibukjon” a tényleges ok. Á mérleghiánynak ugyanis előbb- utóbb törvényszerűen be kellett következnie. Az albertirsai Dimitrov Tsz évek óta súlyos terheket „cipel”, s csupán a mérlegek „kozmetikázásával” sikerült éveken keresztül eltüntetni a mérleghiányt. Tavaly az 1 millió 200 ezer forintos jégkár, valamint az esztendők óta tartó perből származó 400 ezer forintos juttatás segítette hozzá őket, hogy a szövetkezet nem lett mérleghiányos. A pénzügyi szakemberek megállapították, hogy a zárszámadások készítésekor millió forintokkal terhelték meg a következő gazdasági évet. Bánszki Sándor elnökhelyettes ezt találóan így mondja: „Mindig előre ettünk”. Sajnos a járási tanács mezőgazdasági osztálya sem figyelt fel erre idejében, évről évre megerősítette a szépített adatokat, illetve a mérleget. / A vezetők évek hosszú során nem voltak őszinték, elkendőzték a nehézségeket. Ennek érdekében különböző, elítélendő módszerekhez folyamodtak. Például az elmúlt év őszén azért, hogy csökkentsék a kenyérgabona vetésterületét 152 holddal kevesebbet vetettek, mint amennyit a terv előírt. A jelentésekben a tervezett számokat „futtatták”. Á vizsgálat megállapította azt ís, hogy vállalatokkal megalapozatlan szerződéseket kötöttek azért, hogy az előlegeket felvehessék. A GAZDASÁG VEZETŐI Dudás Mihály elnök, dr. Szemes Lajos és Szekeres György főagronómusok, Szerdahelyi János főkönyvelő és Gyócsos Ferenc függetlenített ' párttitkár, vállalkoztak az igazság elkendőzésére, egészen az utolsó időszakig. A párttitkár körülbelül 1 esztendje változtatott ugyan magatartásán, bírálta a tsz elnökét —, a viszony meg is romlott közöttük —, de egészen a vizsgálat megkezdéséig ő sem tárta fel őszintén a hibákat. Hogyan lehetett évekig eltitkolni a tagság előtt a gazdasági nehézségeket? A vizsgálat megállapította, hogy mind Dudás Mihály, mind pedig Gyócsos Ferenc párttitkár, megsértették a szövetkezeti, illetve a pártdemokráciát. Az elnök a szövetkezet vezetőségi tagjaira, a párttitkár pedig a párttszervezet vezetőségére kényszerítette rá a véleményét. Amikor a vezetőségi tagok látták, hogy véleményük semmiképpen sem érvényesülhet, a vezetőségi ülések a közönyösség jegyében zajlottak le. Nem vitatkoztak, gazdasági, vagy politikai kérdéseken: „Csináljátok úgy, ahogy jónak látjátok” — mondották. A pártszervezet élete ellaposodott, hiányzik a politikai munka a tagság között is. A pártmunkára jellemző: három év alatt tízzel csökkent a párttagok száma. A termelő- szövetkezet tagjai is kedvüket vesztették, többen kiléptek, vagy a szomszédos termelőszövetkezetekben vállaltak munkát. A tagság biztonságérzetét is megingatták azzal, hogy évenként változtatták a jövedelem-elosztás módját. NEHÉZ NAPOK VARNAK S a bajba jutott termelőszövet- ^ kezeire, illetve tagságára. A§ járás vezetői mellettük állnak, s minden támogatást megadnak, hogy a mélypont után felfelé íveljen a szövetkezet gazdálkodása. Ehhez azonban talpra kell állniuk a szövetkezet kommunistáinak, és felsorakoztatniuk a tagságot is a cél érdekében. Mihók Sándor VÉRSmiÓDÉS Az első vérszerződés, melyet a komoly krónikák is feljegyeztek, a hét magyar vezér között esett. Álmos, Előd, Ond és a többiek csorgatták vérüket közös ke- helybe, hogy egy életre és egy nagy ügyre kellő komolysággal esküdjenek. Az utolsó vérszerződés, melynek krónikásául önként szegődtem ezer év szünet után következett be Túrán. A szerződésben ezúttal négyen vettek . részt. Két Jóska, egy Géza és egy ErzséAz egyiket szóba öntöm: ... kérgük csupa hasadás olajíoltosak a völgyek... A másikat fölidézem: ... zsengék, mint a fű tavasszal,. ... gyermekkezek, sugarasak... Most a harmadik kéz vár rám: ... szétnyílnak ujj-szirmai, mint a rózsa, a csillagok... Juhász Ferenc verséből Foto: Kotrocző Ságon van itthon Pannonhalmáról. — Miért jársz te egyházi iskolába? Vallásos vagy? A válasz bizonytalan. A barátai szerint: — Nem bírtak otthon vele. Géza apja nem vallásos. Felesége ezt megrovólag mondja, tehát csak ő vallásos a családban. De az apa is egyetért a dologgal: — Tudja maga, hogy hány nagy ember fia jár oda? — mondja és máris sorolja a neveket. — Drága iskola, de megéri. — Aztán hozzáteszi. — És másként nem tudtuk volna elszakítani a lánytól... Jóska nem beszél a másik Jóskával. Mert ő most árulónak bélyegeztetett. Zavartan állnak egymás mellett. — Én vallásos vagyok... Apám is az — mondja az áruló Jóska. — Én nem. Szoktunk is vitatkozni — mondja a másik. Mindketten a mezőgazdasági szakiskolába járnak. És mindketten határozottan kijelentik, hogy soha nem akarnak a mezőgazdaságban dolgozni. A szüleik íratták ide, merthogy ez is érettségit ad. Géza csinos, magas fin. A legmodernebb csíkos trapéznadrágot hordja, hozzá divatos hegyes, gavallérsarkú cipőt. Derekán széles bőröv, rajta hatalmas vöVösrézcsat, valami angol nyelvű szöveggel. — Űrkutató akarok lenni — mondja halálosan komolyan, kezét huszárzsebébe mé- lyesztve. Ha nézem, olyan tipikus huligánforma. Valójában zavarosfejű kisfiú. A ki- kötözési terv is, a vérszerződés is az ő fejében született. — Miket olvasol? — P. Ho war dot, meg fantasztikus regényeket. — Miket szerettek játszani? Zavartan kotorásznak lábukkal a porban. — Tulajdonképpen azt sém tudjuk, hogy szabad-e nekünk még játszani? Mik vagyunk mi? Felnőttek, vagy gyerekek? Rosszak vagy jók? így fogalmaztak. Pontosan így. Aztán ahogy külön-külön beszéltem velük, elmondták véleményükét szüléikről, a körülöttük levő képmutató faluról. — Erzsit elítélik Géza miatt — mondja az egyik — aztán ugyanazok megkömyé- kezik. — Az is olyan furcsa volt, hogy amikor elvittek az orvoshoz, az hulla részeg volt és összevissza beszélt — meséli a másik. E tényt különben a szülők is megerősítik. Az egyik fiú meggyőződése szerint nem vallásos, de szülei sznobizmusból és egy lány miatt elküldik az egyházi iskolába. A másikat beíratják a mezőgazdasági iskolába, pedig az rádiószerelő akar lenni. Azt mondják neki, hogy nem baj, lényeg az érettségi. A fiú különben vallásos. Persze jár a KISZ-be is. „mert az fontos”. A politikáról fogalmuk sincs, csak zavaros képeik, megalapozatlan hiedelmeik.. Úgy érzik, hogy szembenáll- nak a felnőttek világával, akik akaratuk ellenére beavatkoznak az életükbe. Ezért születik ez a vérszerződés. Négyen a világ ellen. Négyen a szerelemért, saját kis titkaik és játékaik megőrzéséért. Néhány emberrel beszéltem a faluban róluk. Huligánok. Csirkefogók. Ilyen és ehhez hasonló jelzőket hallottam. Játékaik gaztettekké nőíttek. elítélték a rendőrséget, mert — nagyon helyesen — nem volt hajlandó ügyet csinálni a vérszerződésből. -Igazi megértéssel csak egy embernél találkoztam. Az illető egy 85 éves nyugdíjas tanító volt. — Az emberréválás időszaka ez. Abból van a legtöbb baj, ha nem veszik őket emberszámba — mondta és e tanulságot annyira megfelelőnek tartottam, hogy e kis történet végére nem is tudnék másít írni okulásul. Ö. F. bet. Lám a női egyenjogúság újabb csodája: a gyengébb nem is képviseltetheti magát ilyen férfias és pogány szertartáson. A színhely az épülő túrái mezőgazdasági szakközépiskola egyik félig elkészült terme. Az idő este kilenc óra egy szép nyári napon. A résztvevők időben, az ügy komolyságához méltó ünnepélyességgel érkeztek. A kellékekről gondoskodtak. Az egyik Jóska hozta a zsilettpengét és egyben ő vállalta a sámáni szerepet: ő ’ fogja majd a szerződő felek kezét felvágni. Aztán villant a fényes acél. Kibuggyant a barátsági szerződést megpecsételő rubintpiros yér és a felek komolyan mondták az eskü I szövegét, mely szerint jóban, | rosszban összetartanak, egy- ! mást soha el nem hagyják, titkukat senkinek el nem árulják. Az ünnepélyes aktust csak az zavarta meg, hogy az egyik Jóska közben összeesett. Gyufa fényénél látták csak, hogy mind a négyük kezén véres seb tátong, az ájult Jóskáén pedig csontig nyílt szét a hús. Hamarosan a körzeti orvosnál találkoztak, sőt Jóskával megijedt édesapja meg sem állt a Költői Anna baleseti kórházig. Jóska természetesen mindent bevallott. A papa suszterszíjjal verte ki belőle a történelmi romantikát, a többiek pedig árulónak bélyegezték. így aztán a szövetség fel is bomlott. Nem maradt belőle más, mint négyük kezén egy-egy sebhely és valami furcsa keserűség ... Tizenhat évesek. Ketten a túrái mezőgazdasági szakközépiskolába járnak, egyik fiú a pannonhalmi egyházi gimnáziumba, a lány pedig a fővárosban kereskedelmi tanuló. A velük való beszélgetés szinte legnagyobb tanulsága, hogy milyen jól megfér egy kamasz fejében a romantika a cinizmussal, a hideg realitás az idealista álmodozással. Egyik pillanatban meglepően okosak, de a következőben már meghökkentően naivak... , Erzsi nem szívesen nyilatkozik. A vérszerződésben való részvételét így indokolja: — Hát maga elárulta volna barátai előtt, hogy fél? Mit vitatkozzam velük? Nem olyan nagy dolog ez ... Erzsi tudja, hogy az ügyben jelentős szerepe volt, Nagy szerelem húzódik itt a háttérben. A szerződés egyik pontja is volt, hogy míg Géza Pannonhalmán tanul, a két Jóska megőrzi számára a lányt. — Géza nagyon szereti ezt az Erzsit — meséli Jóska, aki saját bevallása szerint még nem volt szerelmes, de nagy megértéssel asszisztál barátja lovagias ügyeiben. — A múltkor haragban voltak. Azt találtuk ki, hogy Gézát kikötjük egy fához, aztán Erzsit kihívjuk és azt mondjuk neki, hogy Gézán miatta állunk bosz- szút. Ez majd a lánynak biztos nem tetszik, ekkor őt 's mellé kötözzük. Persze Gézát úgy kötötte volna meg, hogy köm^a^Hpnszabaduljon és azflp megszabadíthassa Erzsit!is. Közben '.meg majd kibékiltekíyólna. í mert a n^HH^et a nővérének kifecsegtA aki továbbadta az édesapjuknak. Persze a hír már úgy jutott tovább, hogy a fiúk valami nagy gazságra készülődnek. — A felnőttek sosem értenek meg minket — mondja a másik Jóska. — Olyan dolgokat meséltek rólunk, hogy borzasztó. Azt mondták, hogy... nem is merem mondani... hogy mit akartunk csinálni a lánnyal... meg, hogy | aztán disszidálni akartunk... I — Tetszik tudni, hogy van j ez falun — egészíti ki Gé- i za., aki jelenleg betegszabadKEZEK
