Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-17 / 245. szám
MST MEGYEI 1965. OKTÓBER 17, VASÄRNAP Százezer olvasó szolgálatában Pest megyében — a tanács végrehajtó bizottságának ülésén elhangzott beszámoló szerint — a múlt év végén ne- g'yedfélszáz könyvtári intézmény működött kevés híján nyolcszázezer kötetes könyv- állománnyal. A könyvkölcsönzések száma két és háromnegyed millió volt. Fejgre helyére került — ilfpj mindig nagy na elmaradás — Beszélgetés a megyei könyvtár igazgatójával I cél az, hogy a könyvtár mi- I nél közelebb kerüljön az olvasóhoz. 163 esztendővel ezelőtt Széchenyi Ferenc, nemzeti könyvtárunk alapját tizenötezer kötetes adományával vetette meg. Nyolcvan évvel ezelőtt a budapesti Egyetemi Könyvtárnak az állománya 275 ezer kötet volt. A fejlődés tehát hatalmas, de azért a megyei könyvtárhálózatról szóló jelentésben mégis elhangzott az a megállapítás, hegy Pest megye ezen a téren messze elmaradt a többitől. A mi megyénkben ezer lakosra csak 770 könyv jut a könyvtárak állományából, viszont az országos átlag 1174. Azért látogattunk el a megyei könyvtár Krisztina körúti hajlékába, hogy vezetőjével, Debreczeni Imrénével beszélgessünk. — Van-e javulás a könyvállomány összetételében? — Mi az oka Pest megye lemaradásának ? — Csak a négy legfontosabbról kívánok szólni. Az első a megye speciális helyzete. A főváros vonzása következtében rohamosan nő a megye népessége, ezért nem tudunk lépést tartani a fejlődéssel. A másik, hdgy a megye legtöbb községe jellegzetesen alföldi település, sok a nagyközség. A harmadik ok: nagyon sok a bejáró munkás, többségük olvasnivalóját az üzemi vagy a fővárosi könyvtárakból szerzi. Végül, de nem utolsósorban a központi szervek hosszú évekig nem vették figyelembe a megye speciális helyzetét és könyvtárhálózatunk semmivel sem kapott több segítséget a fejlesztéshez, mint a többi megyéé. Ez a helyzet csak az utóbbi három é’vben javult, azóta mi kapjuk a legtöbbet könyvvásárlásra. Végre a helyére került a könyvtár is. — Állományunk öt év alatt csaknem megháromszorozódott, de a növekedés üteme még mindig lassú. Tervünk teljesítéséhez évi négymillió forintra lenne szükség, de erre az évre mindössze hárommilliónk van. Az állomány összetétele sokat javult, községi könyvtárainkban, már kialakulóban van a szocialista tartalmú, közművelődési célokat szolgáló törzsanyag. sónk van, ellátásuk és megtartásuk nagy és kényes feladat Számuk évente 10—12 ezerrel emelkedik, ami a legfőbb bizonyítéka annak, hogy a könyvtárosok jól megállják a helyüket. Számomra a legnagyobb öröm, hogy lassanként nagyszerű törzsigárda alakul ki, a hálózatban, olyan gárda, amelyre nyugodtan lehet támaszkodni a további munkában. Magyar László SZÜRET MEG Gyengén „fizet“ a szőlő Használt a napsütés Korábbi híradásainkban többször is jeleztük: nagy károkat okozott a szőlőkben a peronoszpóra, gyöngébb lesz a termés. A szüret — amely most már szerte a megyében megkezdődött — sajnos a legóvatosabb becslésekre is rácáfol, sok helyütt ugyanis még a legutóbb várt szerényebb mennyiségnél is keve- i sefob szőlőt szedhetnek kádakba. Nagykáta, Tápiószele környékén például augusztus végén még úgy látszott, 35—40 százalékos kárt okozott a várható termésben a mostoha időjárás. Merfelsz József, a Budafoki Állami Pincegazdaság tápiószelei pincészetének vezetője elmondotta, hogy ennél is nagyobb méretű a károsodás. Különösen a háztáji szőlőkben mutatkozik nagymérvű terméscsökkenés, de a jobb feltételekkel rendelkező nagyüzemi szőlészetekben sem sokkal jobb a helyzet. Érdekes, hogy helyenként egy-egy kisebb tábla elég gazdagon fizet, ugyanakkor a szomszédos pászták tőkesorain alig találni néhány puttonyra való szőlőt. Szerencsére a szeptember végi és az október eleji napsütés sokat javított a minőségen, s ez valamelyest azért kárpótolja a termelőket. — Sokszor hallottuk ■ panaszt, hogy a könyvtárak nem tartanak hírlapokat és folyóiratokat. Az ilyen igény kielégítése nem a könyvtár „asztkila”? — További bővítésre szorul-e még a könyvtárhálózat? — A megye minden községében van már könyvtár, de azért a hálózatépítést nem tekinthetjük befejezettnek. A tanyavilágban és a nagyobb kiterjedésű községekben, városokban további bővítésre szorul a fiókhálózat, hiszen a — De bizony, az is a mi asztalunk. Magunk is észleltük, hogy az utóbbi időben megnőtt az érdeklődés és az igény a folyóiratok és a napilapok iránt. Önálló községi könyvtáraink sajnos, ezt a jogos igényt nem elégíthetik ki, mivel költségvetésük nem biztosít hozzá fedezetet. Föltétlenül gondoskodnunk kellene az ilyen irányú igények kielégítéséről is. Ezt mutatja az a változás is, amely a könyvtári olvasók összetételében jelentkezik. Ma már olvasóink közel harminc százaléka munkás, és majd húsz százaléka paraszt, öt évvel ezelőtt a hálózat állományából csak 104 ezer ismeretterjesztő művet kölcsönöztek ki, a múlt évben már több, mint háromszázötvenezret. A könyv népszerűsítését szolgálta á múlt évben rendezett 684 irodalmi előadás és író—olvasó találkozó. Az eredmény: az érdeklődés egyre jobban fokozódik a mai magyar irodalom iránt. A kikölcsönzött szépirodalmi művek huszonhét százaiéira már olyan mű, amely mai életünket mutatja be. — Valamit a hálózat könyvtáros gárdájának munkájáról? — Kereken százezer olva, .. BEFŐTT: egy ORIASMENULECSá:Mrom GESZTENYE: másfél VAGON Foto: Gábor Általában 16—17 cukorfokos a Nagykáta—Tápiószele környéki must, amiből a múlt évihez hasonló minőségű borokat lehet készíteni. A pincészetben egyébként már „nagyüzem” van, teljes erővel folyik a környező községeikből beérkező szőlő feldolgozása. Minthogy a termés jóval kisebb, mint amire számítottak, fennakadás nélkül tud a pincészet az őszi feladatokkal megbirkózni. Legutóbb hírt adtunk róla, hogy a szüret megkezdéséig elkészül a két hatalmas présegységből álló új, modern berendezés. Kint- j áriunkkor azonban a Malomipari Szerelő Vállalat ígérete ellenére sem működött az új üzem. Nem, mert még mindig dolgoznak rajta, s egyelőre nem is tud bekapcsolódni munkába. Cegléd környékén, megyénk legkiterjedtebb borvidékén, ugyancsak tovább romlottak a terméskilátások. Kovács János, a Budafoki Állami Pincegazdaság nyársapáti pincészetének vezetője szeptember közepén még 35 százalékra becsülte a károsodást, most, hogy a szüret itt is megkezdődött, már látszik, hogy ennél jóval nagyobb dézsmát szedett a peronoszpóra. Erre az évre 35 000 mázsa szőlő feldolgozására számított a nyársapáti pincészet, de jó lesz, ha a körzetből 25 000 mázsa szőlő érkezik be. A korszerűen berendezett feldolgozó üzem idejében és ala- posan felkészült a szüretre^ sajnos itt sem lesz szükség erőfeszítésekre. A szüret egyébként gyors ütemben halad, mind a környező termelő- szövetkezetekben, mind az állami gazdasági szőlőkben. (s. p.) ^(2.h^Ze Z7Zdo/c/<z?: ÉCY FiiriíECV LCÁiiV ^ZrNBandinak már régóta tetszett a lány. I «lTI Am‘kor az riső év őszén beültek az \ ttj iparitanuló-iskola padjaiba, már akkor "otot felfigyelt rá. Nem tudta, mi volt rajta olyan különösebb, mert csinos nem volt ez a lány. Egészen hosszú hajat viselt, simát és már ez is furcsa volt. A lányok nem viselik így a hajukat, ennyire egyszerűen. Bandi viszont utálta a bodorított fürtöket, a frufrút, egyáltalán, utált mindent, ami nem volt természetes, a púder szagától is undorodott. Húgát bohócnak csúfolta, amikor látta, hogy kihúzza a szemealját és a húga ilyenkor ráöltöt- te a nyelvét. Ez a lány határozottan más volt, mint a többi. Szünetben félrevonult, olvasgatott, senki nem várta az iskola előtt, egyedül indult haza. Bandi többször próbált hozzá közeledni, eléggé magabiztosan — sikere volt eddig a lányoknál. Edit azonban — így hívták lányt — elzavarta. Egész egyszerűen és du ván azt mondta neki: — menj a fenébe. — elfordult tőle. borába. Ha egy kicsit gondolkodni kezd, nincs is értelme. Nála sokkal csinosabb lányok, vannak az osztályban, jobban öltözködnek, tudnak táncolni. Ennek a fiúnak biztosan ez kell. — Hát akkor menj — gondolta valami megmagyarázhatatlan gyűlölettel — akkor, menj a fenébe. És meg is mondta neki, tízpercben a folyosón, mikor valamit szólt hozzá. Bandi nem értette a dolgot. Ebben a korban a lányok nem ilyenek, ö nem ilyen lányokat szokott .meg. A húga barátnői valamennyien meresztgették utána a szemüket, néhánnyal el is ment moziba, de nagyon könnyen hagyták magukat megcsókolni és ez sem tetszett neki. Parkba Semmi más programja nem volt, a barátaival nem akart lógni, unta a butaságaikat, a röhögésüket. Szóval elment a Városligetbe, befizette az ötven fillért és poroszkált az úton. Gondolta majd felül a hullámvasútra, esetleg céllövészettel is megpróbálkozik. Valahogy eltelik a délután, aztán hazamegy és nézi a televíziót. Editnek már régóta tetszett a fiú. Már kor az első év őszén beültek a padok közé kor felfigyelt rá. Nagyon kellemes arca vi mosolygós szeme, derűs pillantása. Ha rád zett, mindig jó érzése támadt, arra gondolt jó’ lenne beszélgetni vele, nevetni együtt. Edit keveset nevetett. Otthon csupa komor arc vette körül. Az anyja beteg volt, sokat sírt. Az apja ritkán volt otthon, ha hazajött kereszt- rejtvényt fejtett, vagy olvasott. Edit néha beszélgetni próbált vele, de az apja néhány kurta mondattal elintézte. — Menj el moziba — mondta neki és pénzt adott, de ő nem ment el. Ezzel a fiúval szívesen megnézett volna egy filmet. Csak ne lenne olyan fölényesen biztos a dolgában. Biztosan észreveszi, hogy mindenkinek ő tetszik, vele nem gúnyolódnak a lányok, sőt. Ez a fiú tudja, hogy bárkit megvárna a kapu előtt szívesen hazasétálna vele. Mindenki ezt várja. Mindenki azt figyeli, kit vár meg. Nos, ő nem csatlakozik ezeknek a tádit biztosan nem ilyen — gondolta maga sem tudja miéri, és óra alatt azon vette magát észre, hogy töpreng. Egyszer még megpróbálkozott, odament ozzá a folyósón, süteményt kír^ált neki, de bokájába rúgott. — Hű de nagy pofont — vörösödött el —, ha nem Edit vol- agyot lehúznék neked. Mindezt persze dta ki, csak gondolta, és odébb ment ínnyel, bánatában megette az egészet, a bokája. t éppen a magyart magolta, mikor látta, így a fiú feléje közeledik. Érezte, hogy elpirult, és ez bosszantotta. Most majd azt gondolja, hogy ... Felpillantott, oldalt. A lányok csoportban ácsorogtak. Bandit figyelték. Valamit odakiáltottak neki. Egészen biztosan fogadott a lányokkal, valamiben. Talán húsz deka drazséban fogadtak, és tanítás után elosztják egymás között. Már hallotta, amint a fiú diadalmasan mondja: ugye, megmondtam, hogy befűzöm azzal a süteménnyel. — Na nem! Ezt nem! Énrajtam nem fog röhögni senki! S amikor a fiú odanyújtotta a süteményt elborult előtte valami és meglódult a lába. Pedig ezt nem akarta. így sikerült. Az Elvarázsolt kastély előtt látta meg Editet. Ugyanabban a kék szoknyában volt, mint hétköznapokon, s haja sem más, csak most aktatáska helyett retikül volt a kezében. Nem volt divatos retikül, ennyit Bandi is értett a női holmikhoz, egészen egyszerű kis táska volt, fehér. Edit egyedül sétált. Először arra gondolt, Bandi, hogy kikerüli, még lett volna ideje kitérni, aztán vont egyet a vállán és köszönt neki. Már lépett volna tovább mikor visszahúzta a lány egész szokatlan mosolya és egészen másként csengő hangja. Őszintén szólva a lány egyáltalán nem akart barátságosan mosolyogni. Sőt, mosolyogni sem. Tovább akart menni, úgy mint ha egy idegent látott volna meg, de nem tudott lépni. Egyszerűen nem tudott. A szíve hangosan zakatolt, a körülötte levő világ elsüllyedt. Csak Bandit látta, aki ünnepi öltözékben csinosabb volt, mjnt valaha. Sötétszürke öltöny. Soha ilyen szép öltönyt nem látott még. Nem pulóver és nem koszos ing, zakó és nadrág Sima, egyszerű. És most senki sincs körülöttük. Senki ismerős. A lányok nem látják, nem figyelik. Most tulajdonképpen azt tesz, amit akar. És azt mondta, a fiúnak: Elvarázsolt kastély felé intett a szemével — egyedül nem akarok. Bandinak egy kicsit lobot vetett a homlokában a vér. Egészen kicsit, csak mert nem bízott az egészben. A lánynak talán kevés a pénze, befizeti és otthagyja. De nem, Editnél a pénz egyáltalán nem számíthat. Nem olyan. De akkor mi történt vele? Bementek, nézegették magukat a torzító tükörben, végigcsúsztak a gumiszőnyegen. Edit a hordót nem vállalta, de ujjongott, amikor Bandi keresztülbukdácsolt rajta. És mentek tovább és most már egészen természetes volt, hogy együtt. Csónakáztak, horgásztak meredt- szemű fahalakat, ittak málnát és ettek virslit, mustárral. A — Szevasz ... Mit csinálsz itt? — Jó vicc — gondolta magában a fiú — mit csinálhatok? — Csellengek — válaszolt aztán kicsit foghegyről. mert még neheztelt a bokarúgás miatt. — Egy kicsit kijöttem lógni. — Én is — toporgott a lány, s még mindig mosolygott, de már kicsit türelmetlenül. Miért nem mond valamit. Miért nem invitálja, hogy sétáljanak együtt. Még akkor is megtehetné, ha nem tetszik neki, elvégre osztálytársak. Találkoztak, sétálnak együtt, mi van ebben? Ügy . is kérdezni akart valamit matematikából. Közben tavasz lett, szokatlanul meleg volt az április és május eleje, egy vasárnap délután Bandi elhatározta, hogy kimegy a Vidám — Én is ... — ismételte még egyszer. — A fogai nagyon szépek — állapította meg Bandi, és várta, mi lesz? — Gyere be — döntött végül a lány, s az Jlkonyodott. .mikor Bandi belekarolt a lányba. Érezte, hogy megrándul a karja, aztán mégis csak otthagyta. Végigsétáltak a ligeten, jószagú este közeledett, a padokon párok ültek, ők pedig szótlanul mentek a földalatti felé. Editnek könnyes volt a szeme. Olyan jó volt így együtt, annyira szokatlanul kellemes. Nem az első fiú volt, aki belekarolt, de az első, akinél nem tiltakozott. Érezte, hogy ha most megcsókolná, akkor sem tiltakozna. Ez az este visszavonhatatlanul az övék, most elfelejtette anya síró arcát, és apa szemüvegét. Most csak Bandi volt. Edit mesélt. Valami édesen buta történetet egy kismacskáról, nem az övé, sajnos, nem engedi az apja, hogy állatot tartson, pedig nagyon szereti. De a házfelügyelőnének három is van, azt ő időnként etetni szokta, tejet visz neki, látná csak Bandi, milyen édesek, puhák. A fiú felét sem értette a történetnek. Csak nézte a lányt. Majdnem olyan talány volt számára, mint amikor elutasította a közeledtét. Egy egészen más Edit volt ez, kinyílt, kiteljesedett. A hullámvasúton sikoltozott, a büfében lenyalta ujj áról a mustárt, kavicsokat rugdalt, és a karja egészen forró. Forró és sima. Elhatározta, hogy mielőtt a villamoshoz érnének még, mielőtt belépnének a lámpák fénykörébe megcsókolja. Rosszabb már nem történhet — gondolta cinikusan — minthogy újból bokánrúg. De nem. Most nem. Edittel valami történt. Talán ebben a pillanatban jött rá,, hogy szerelmes, milyen ügyesen tudta titkolni, szegény védekezett ellene, de miért? Aztán mégsem csókolta meg. Elhalasztotta a Hol találhatók azok a nagy étvágyú emberek, akik ilyen tempóban képesek fogyasztani a föld javait, ínyencségeit? — Nagyon sok címet adhatnánk, de elég ha összefoglaló néven annyit mondunk: részes valamennyi fővárosi és megyei háziasszony. Természetes ez a válasz azoktól, akik csak úgy dobálóznak a vagonokra menő harapnivaló tételekkel. A Dunakeszi Konzervgyár őszi szezonjában is szorgalmasan füstöl a kémény, s az üvegek és dobozok ezrei telítődnek. — Az évszaknak megfelelően a körte és a birs került sorra. Egy vasúti kocsira valót vagonírozunk 24 óránként. — Valami komolyabb harapnivaló? — Igazán jól sikerült, ízes a rizses és a zsíros lecsó — kolbásszal. Ebből háromszor1 annyit töltünk, mint az előző édességből. — S a szezonra legjellemzőbb gyártmány? — Nem is igen nevezhetem gyártmánynak, hiszen nincs vele annyi dolgunk, mint a többi dunakeszi márkával. Naponta másfél vagonra való gesztenyét főzünk. — Kinek a konyhájára? — A java a Mirelithez kerül. Ott készítenek belőle ízes, jegelt csemegét. Mi pedig nap mint nap főzzük, s ontjuk rendületlen a már telet hirdető, késő őszi gyümölcsöt. T.
