Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-14 / 242. szám

1965. OKTÓBER 14, CSÜTÖRTÖK pest HEGYEI kJCtrlaf) 3 Minden kezdet nehéz Hány fogai húzott egy hét alatt az új rádi fogorvos? A váci járásban három szomszédos kis község, Rád, Penc és Csővár egészségén egyetlen orvos őrködik. Pen- cén lakik, hetenként két-két napon rendel a másik két községben. A három közül a legnagyobb, éppen ezért úgy gondolták a rádiók, hogy náluk kell lennie az orvosi körzet központjának és elha­tározták, orvosi lakást meg rendelőt építenek. Sőt, mind­járt egy füst alatt, a heten­ként kétszer ugyancsak más­honnan járó anya- és csecse- mővéclőnőnek, meg az egyszer egy héten jövő. gyermefcszak- orvosnak is külön még egy rendelőt. — Nem, dehogyis van ki­fogásunk körzeti orvosunk, tír. Kicsiny Gusztáv ellen — hangoztatják a tanácsházán — nagyon is szeretjük. Neki építettük a házat, ide akar­tuk kötni községünkhöz, de nem jött. Kétszobás a ház, kevesli. Mondtuk, megépítünk még egy szobát, mégsem cse­réli fel a penci megszokott lakását. Pedig igazán takaros kívül- belül az új orvosi ház Radon. Mind a két rendelőhelyiség­nek külön .tágas várószobát csináltak és melléje még kü- lön-külön mosdót is. A ren­delőszobák kicsiny termek. A lakásból a fürdőszoba sem hiányzik. Meglátszik minde­nen, nem fukarkodott a köz­ség, belekerült az épület csak készpénzben 360 ezer forintba és a lakosság 160 ezer forint értékű társadalmi munkával vette ki részét az építkezés­ből. Annyira kívánta, hogy a faluban lakjon az orvos. — Nehezen is nyugodtak bele az emberek — halljuk még a tanácsházán —, hogy ötvös helyett csak fogorvost kapnak. Arra igazán nem számíthat­tak, ami történt, nem is egy, egyszerre két doktor költözött az új orvosi lakásba. Az ok­tóber elsejével rádi körzeti fogorvosnak kinevezett dr. Németh Ildikó ugyanis férjé­vel, dr. Nádori Kálmán fogor­vossal foglalta el az újdonat­új házat. Az űj fogorvos Divatos szőke haj turbán a fején a fiatalasszonynak. Már három hete behurcolkodott, mégis kissé elfogódottan jár­kál, álldogál a lakásban a vadonatúj szép bútorai között. Szeptember 12-én kapta meg diplomáját, szeptember 18-án másik fontos irat került bir­tokába, az anyakönyvvezető nyújtotta át házasságlevelét és október elsején kelt a ki­nevezési okmánya. Ennyi életbevágóan fontos esemény, öröm érte ilyen rövid idő alatt. Mégis az apja boldo­gabbnak látszik nála — Eljöttem én is az egyet­len kislányommal — mondja ragyogó arccal — itt lakom vele. Eladtam a házam Pest­erzsébeten, nem tudok elsza­kadni tőle, senkim sincs raj­ta kívül. Idős ember. Nyugdíjas BesZkárt-tisztviselő. — De kalauzként kezdtem, aztán vezető lettem, voltam én már minden, csak nagysá­gos úr nem, most végre az vagyok. Kacag Hamarosan kiderül azonban, hogy a „nagyságos úr“’ ma paprikás csirkét fő­zött a fiatal doktoréknak. Férj és feleség a két fog­orvos évfolyamtársak voltak az egyetemen. Négy éve je­gyesek, de nem akartak diák­házasságot kötni, megvárták, amíg egzisztenciát alapíthat­nak. Komoly emberek. Az asszonyka arcán enyhe ború, amikor megkérdem, va­jon hány fogat húzott már itt, a munkahelyén? Nem felel, csak int a kezével, hogy men­jek utána. Odvas fog helyett lyukas fej Belépünk a rendelőbe. Csu­pasz négy fal, azaz az egyiken mosdókagyló fehérük. Egyéb­ként teljesen üres a helyiség. — Fúrógép van már — va­lahol. Nem új, most készült el a javítása. Azt mondják a járásnál két héten belül ide­szállítják. összeszedik a váró­szoba berendezését is, de már a fogászati eszközökkel baj van. Keretekről beszélnek, mi­közben megnyugtatnak, majd csak lesz hamarosan minden. Egyelőre még tehát egyetlen fogat sem húztam itt. Mondanom sem kell meglát­szik, mennyire sajnálja a tét­lenül eltöltött napokat. A pa­pa pedig elmondja, hogy már több paciens jelentkezett és lüktető fájdalommal távozott a fogorvosi házból, ahol az orvos még csak lakik, de nem ren­del. — Volt azonban orvosi munkájuk is a gyerekeknek — szólal meg ismét az apa. Valamelyik este már az ágy­ból ugrottak ki a nagy dö- römbölésre. Vérző fejű idős férfit támogattak be többen az előszobába. Jogban járatos emberek lehetnek a rádi ma­gyarok, mert a sérült, noha sebeiből csak úgy dőlt a vér, legelőször is orvosi látleletet kért. Megkapta, miután elsőse­gélyben részesítették, aztán súlyos állapotára való tekin­tettel hívták a mentőket, kór­házba vitették. Az öreg ember a kocsmából, pardon italbolt­ból ment hazafelé, néhány fia­talember elgáncsolta és hogy földre esett, összerugdalta. Mégiscsak jó, hogy legalább fogorvos került Rádra. Nem szállít az OMKER A doktornő férjét Veresegy­házra nevezték ki fogorvos­nak. Hogy megkezdte-e már a munkát? . — Még nem. A rendelőnek kiszemelt helyiségben még laknak. Neki azonban legalább addig is van hol dolgoznia, át­menetileg a váci rendelőinté­zet fogászatára osztották be. Én meg itthon várom a fúró­gépet, a fogókat és a tükrö­ket ... Hiába, minden kezdet ne­héz. Persze a rokonomnak, aki azóta öreg orvos, azért nehe­zebb volt annak idején. Még­sem hallgathatom el, legszeré­nyebb véleményemet: bizo­nyos mértékig érthetetlennek találom, miért nem gondos­kodnak — mindegy, hogy ki aira az illetékes, melyik ta­nács, vagy minisztérium — az új állás megszervezésével együtt a munkaeszközökről is. Meg is kérdem tehát egy-két illetékes helyen és az egybe­hangzó válasz ez: — Az Országos Műszerke­reskedelmi Vállalat nem telje­sítetne az augusztus 31-i határ­időt, nem szállította a megren­delt műszereket, felszerelése­ket, Elég az hozzá, hogy nemcsak Radon, a megye és az ország számos községében ott az új fogorvos, de hacsak az ujjával nem húz ki tejfogat, ölhetett kézzel ülhet és várhat. Jól van no, az is beleszámít a nyugdí­jába. Csakhogy a várakozás ideje alatt fizetést kap, s a fog- betegek saját költségükön, vagy az SZTK-én továbbra is utazgathatnak távoli rende­lőkbe. Mert műszergyártási és szállítási terv kétség kívül lé­tezik, de a fogak terven felül odvasodnak. Ebben aztán se le-, se elmaradás nincsen. Szokoly Endre Száz üzemi munkás dolgozik a gépállomásokon Szerdán újabb három üze­mi dolgozó kapott „eligazí­tást” a gépállomások megyei igazgatóságán. Azokról van szó, akik a mezőgazdaság őszi nehézségeiben kívánnak osz­tozni, azaz traktorosnak je­lentkeztek. Eddig 101 üzemi dolgozót helyeztek ki a me­gye különböző tájain működő gépállomásokra, illetve gépja­vító állomásokra. Legtöbben (harmincán) a budapesti állo­máson vállaltak munkát, de jelentős a vámosmikolai (21) és a váchartyáni gépállomásra (20) kihelyezett üzemi dolgo­zók száma is. Vojk Károly elvtárs, a me­gyei igazgatóság személyzeti osztályvezetője elmondotta: üzemi dolgozók jelentkezésé­vel lényegesen enyhült a gép­állomások traktorainál a második műszak gondja. Éneikül ugyanis szinte meg­oldhatatlan lett volna a ne­héztraktorok jelentős részé­nek kétműszakos üzemelteté­se. Utasítást adtak a kihelye­zett dolgozók lehető legjobb ellátására, amellyel az eddigi tapasztalatok szerint az idén sehol sincs komolyabb baj. Ellátásukat rendszeresen el­lenőrzik. (n. i.) Az NDK Nemzeti Frontjának küldöttsége hazánkban Szerdán Budapestre érke­zett Pau-la Acker, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának tagja, a Demokratikus Németország Nemzeti Frontja elnökségé­nek tagja és Hermann Kalb, a Neue Zeitung főszerkesz­tője. Az NDK Nemzeti Frontjá­nak küldöttségét, a Feriheg repülőtéren a Hazafias Nfy front ve'zető munkatársai I gadták. POLITIZÁLÁS- NEMCSAK „ÜNNEPNAPOKON” Végállomás: 122 ezer forint Ritka alkalom, hogy egy ■ MA­VAUT gépkocsive­zető olyan állo­másra kanyarod­jon, amely végre csak az ő szolgá­latára áll. Hídvégi Lajos, a 38. játék­héten négytalála- tos szelvény tulaj­donosa lett, Vá- mosmikolán. Most mint boldog ri­portalany, szíve­sen mondja el sa­ját receptjét. — Hetenként 15 lottót vásároltam. Ezen a héten azonban megcsal­tam a feleségemet — tudta nélküt megdupláztam a szelvények szá­mát. Aztán be­néztem az OTP- be, mert úgy lát­tam, hogy van egy háromtalála- tosom. Ott kér­dezte a fiókvezető, nem az enyém-e véletlenül, a már nyilvántartott négytalálatos . , . Akkor hazasza­ladtam, és az egyik zsebben megtaláltam a szelvények né­hány példányát. És alig akartam hinni a fülemnek, hogy a szerencse végre eljutta­tott a végállomás­ra. Vagy ki tudja? Tán még ezután is reménykedhe­tek ... Egy bizonyos, a feleség nem kéri számon, az előze­tes engedély nél­küli szelvény­duplázást. A KOPOTT FALÖCÄKON, ünneplőbe öttözött asszonyok ül,tele. Egyikőjük felszólalá­sában éppen ebből indult ki: a kopott falócák és az ünnep­lő öltözetek közötti ellent­mondásból. Nekik, az asszo­nyoknak, nem adták oda a jól berendezett nagytermet, „menjetek csak a kisebbe, ahová a régi bútort rakták, minek ennek ekkora feneket keríteni?" Így szólt a férfi­ember tirádája, s nembeli társa, a párttitkár, aki ott ült az elnökségi asztalnál, vörös képpel hallgatta a jogos mél­tatlankodást, bár a vétkes nem ő, hanem a művelődési ház gondnoka volt. Ö adta a kistermet a község asszo­nyainak, mert „minek is ek­kora feneket keríteni” annak, hogy — az országos nőkong­resszust megelőzően — köz­ségekben, járásokban, váro­sokban és megyei küldött­gyűléseken a nőtanácsok szá­mot vetnek eddigi útjukkal, s megjelölik, mit szeretné­nek, s mit aikamak a jövő­ben megvalósítani. A KETTŐ UGYANIS — nem azonos. Többet szeret­nének, mint amennyit akar­nak, s mire a megvalósulásig eljutnak, még ez az akarás is megkisebbedik. Hiba len­ne ugyan a fentebb említett gondnok szavaiból messzire vezető következtetést levon­ni, de mint csepp a tengert, e szavak is tükrözik a még mindig meglévő lekicsinylést, a „főzőkanál-elmélet” mo­dernizált változatát, misze­rint van ugyan egyenjogúság, de azért jobb, ha a nők nagy ügyekbe nem ütik bele az orrukat. Így azután egyenj - gúság van abban, hogy t. termelőszövetkezetekben ugyanúgy — és nem egy he Ij'en jobban! — dolgoznak a asszonyok, mint a férfiak, a gyárakban ugyancsak ez várják tőlük, de amikor a közös gazdaságban brigádva- zetőt keresnek, a gyárban szakmányvezetőt, vagy éppen valamilyen osztályvezetőt; in­kább a kevesebb tehetségé, szorgalmú férfit választják, mint a tehetségesebb, szor­galmasabb — ngt... LASSÚ, S NEMCSAK SI­KEREKKEL, hanem átmenew kudarcokkal is teletűzdelt a folyamat, amelyet a hoj egyenjogúság gyakorlati meg valósulásának nevezünk. t\ törvényekkel, intézkedések kel ugyan nincs baj: írou betűjük és szellemük is a nők javát szolgálja, ám ne­héz lenne mindazt elsorolni, ami a gyakorlatban — elfog­laltság, rosszul értelmezem, férfigóg miatt — gáncsot vet még a gyorsabb előrehala­dásnak. Az általános politika — a párt álláspontja e kér­désben— s a helyi gyakor­lat sokszor nem vág egybe, mégsem vesztik kedvüket a lányok, asszonyok. Elég itt megemlíteni a mind nagyobb számban nemcsak létező, de aktívan tevékenykedő terme­lőszövetkezeti nőbizottságo- kat, a községi nőtanácsok munkájába bekapcsolódók növekvő számát, a szülői munkaközösségeket, ahol me­gint csak az asszonyok jelen­tik a lendítő erőt, s végül, de nem utolsóként, a nők ^ politikai érdeklődésének ío- k kozódását. Igaz, ez még nem általános, de éppen ezért § megkülönböztetett figyelmet ? érdemel. Közéleti demokra- . ^ tizmusunk ,az ország ügyei, S de a nagyvilág eseményei is § ma már témát jelentenek a § nők mindennapjaiban. ^ LEGTÖBBJÜKNÉL , ugyan ^ még csak úgy, hogy: ez jó § vagy rossz, helyeslésre vagy ^ ellenzésre számot tartó, de ^ az érdeklődés megteremtése ^ egyet jelent annak — fokoz- ^ hatáságával! ^ A napjainkban zajló nőta- nácskozások egy része jól § tükrözi ezt az új vonást, s S hiba lenne nem felfigyelni 5 rá! Úgy is, hogy a művelődé- 8 sl házak programjában he- ^ lyet kapjanak a nők tájéko- ^ zottságához és érdeklődéséhez ^ igazodó politikai ismerettel-- ^ jesztő előadások — és nem- ^ csak a nők akadémiájának ^ keretén belül —, de úgy is ^ hogy az agitációs munkába^ § tovább kell finomítani a r/.‘ 6 körében végzett felvilágosít' § módszereit. Megértve és meg- | értetve, hogy mind nagyobb $ az olyan nők száma, aki’ $ nemcsak „ünnepnapokon’, $ tehát gyűléseken, más hiva ^ talos összejöveteleken politi- ^ zálnak, hanem a hétköznapo- ^ kon is, ma még többségük- ^ ben inkább csak megérez v S s még nem egészen megérti 5 hogy egyenjogúságuk érvé­nyesítése ezt is megköveteli. | A POLITIKAI ÉRDEKLÖ­8 DÉS elmélyítése, a tudatfor­6 málás célratörőbbé tétele: a í nők közéleti tevékanysége- í nek fontos feltétele. És ennek ^ elősegítése jelentős lépés a ^ sokat emlegetett egyenjogú- ^ ság megvalósulásában, amiéri ^ tenni, cselekedni nemcsak i § nők joga, hanem — á férfia1­kötelessége is! § M. O. Mondják hozzáértő tudós férfiak, hogy------------ az emberi agy mechanikus m űködését a kibernetikus gépek hovato­vább helyettesíteni képesek. Sőt, egy elektronikus számológép pillanatok alatt annyi számot ad össze, von ki stb. amennyit neves fejszámoló művészek együttesen legföljebb egy év alatt vol­nának képesek. Azt is mondják: ezek a központilag vezérelt halálfinom precí­ziós gépek csodálatosan pontosak, érzé­kenyek. Gombnyomás és mint az őrült: készítik a statisztikát, mifenét. Laikus lévén eltátom a szám, amikor ilyesmit olvasok népszerű tudományos lapunkban. Laikus lévén álmodozni kez­dek. De jó volna, ha egy komoly tudós, vagy akár egy nemzetközi tudóskollek­tíva feltalálná szép csöndben, az emberi szívj óság kibernetikai gépét. Az özve­gyek, az árvák, az elhagyottak, a szerel­mi búbánatosak odajárhatnának az ál­lami jóság kibernetikai gépének jo kút- jához gyógyírért. Egyszerű lenne az egész. Mindenki megnyomná a gépen a maga kis gomb­ját, és sokáig sütkérezne, melegedne a neki hiányzó jóságsugárban. És a jó­ság sugara tovább hatna az emberek­ben, még otthon is melegítené ókét. És veszélyes sugár lenne ez is, mint a ra­dioaktivitás, megfertőzne bennünket, mi tovább adnánk mindenkinek. Először a kicsi családunknak, aztán a kollégák­nak, aztán mindenkinek, akivel talál­koznánk. Azután mindenki mindenki­nek és akkor minden ember vidám len­ne, örömmel járna haza, szívesen dol­gozni ... Botor á!ma:mb<m a jóságkibernetika se­-----------------------gítségével elrendeztem a világ ügyeit, megoldottam a Kelet és Nyugat problémáját, az ázsiai helyzetet. Felszabadítottam minden elnyomott né­pet, kinyitottam a börtönök kapuit, békésen elrendeztem az embereket a villamosokon és a buszokon. Nem volt már egyetlen boldogtalan ember sem a Földön. Álmom rögeszmévé vált. Elhatároz­tam, hogy addig is, míg valaki ezt a gé­pet felfedezi, és államunknak telik a megvásárlására, én ajándékozom meg az emberiséget jósággal. Az elhatározásomat szép csendben vertem nagydobra, egyébként fölöslege­sen, hiszen a szememben már régen ki­könyököl a jóság. Jött a kollégám, beteg a házmestere, gyomorperforáció, azonnal szanató­riumba kell szállítani. Vidd pajtás a ko­csit, igaz, az államé, de én most az em­beri jóság nevében odaadom neked. Minden jót a házmesterednek és min­den betegnek. Jött a másik kollégám, esküvője lesz a román határ szélén. Vidd pajtás, a ko­csit, az emberi boldogság egyik kelléke, hogy messzi utakon ne gyalog járjék. Jöttek még vagy tízen kocsiügyben hozzám és én boldog voltam, hogy se­gíthettem rajtuk. Boldogságot kívántam a nászúihoz, boldogságot kívántam az új tévékhez, a randevúkhoz ... Az állam jóság tekintetében messze elmaradt szívemtől, megfizettette velem a sok száz kilométer árát. De jóságom vakká tett, sem a kollégákat sem az ál­lamot nem voltam képes szidni. Jóság­gal mindent le lehet győzni, gondoltam a gépet úgyis nemsoká felfedezik, addig ki kell tartanom. Csak az idegesített, hogy közben Viet­---------- namban bombázták az ameri­kai fiúk az ártatlan lakosságot, az in­diai és pakisztáni férfiak pedig egymás­ra lövöldöztek és Djakártában a derék polgárok már nem hallgattak Sukarno elnökre. K özben Pista, hivatalunk Benjamin- kája elkövetett valami kisebb hülyesé­get, egy lánnyal Szegeden. A mama nem hagyta, a mama feljelentette, a tár­gyalást Szegeden tartották. Pista hoz­zám jött és elmondta, nincs egy hun-1 cut vasa sem, tehát nem tud leutazni a 1 tárgyalásra: Nekem sem volt, most mi | legyen? Megnyomtam a kisgombot és i eszembe jutott a táskaírógépem. Azon- i nal odaadtam Pistának: vidd el fiam, a i zaciba. A pénzből vegyél el kétszáz fo- i rintöt, az elég lesz útiköltségre, majd j megadod, ha lesz. A zálogcédulát és a \ többi pénzt hozd vissza nekem. Pista örült, az írógépet hóna alá kap- j ta, elvitte, aztán eltűnt cédulával, pénz- j zel együtt. Harmadnap kaptam egy táviratot tőle. j „Az írógépre kaptam 620 forintot, a zá- i logcédulát eladtam a Marx téren há- i romszázért, tehát jövök összesen 920 fo- i rinttal. Ne haragudj, meg kellett .nő- j sülnöm.” Nem haragudtam rá, tudtam kis idő \ még és meglesz a gép. Jóságom mágikus erővel hatott min- ;----------- denkire. Mancika is bejött a: h ivatalomba és elmondta: a vőlegénye ; egy gazember, nem jött el a randevúra, ; pedig ő megvette a két jegyet a Van, i aki forrón szereti-re. Meg sem nyom-i tam a kisgombot a szívemen, csak men- i tezp vele a vőlegénye helyett, bár az egy j kissé zavart, hogy a lány nagyon csinos j és a hivatalból ismerem. Mozi után a; Szigetre mentünk. Éjféltájt arra gondol-; tam, nagyon rossz ember lehet az a vő-; legény, aki ezt a lányt otthagyta. Hajnali \ háromra még nem találhatták fel a jó-1 ság kibernetikai gépét, mert a rendőr i elég gúnyosan írta ki házassági adatai- I mat a személyazonosságimból. Mancika i sírt és csábítónak nevezett. ’ Kissé letörve ballagtam haza. Leültem: feleségem mellé az ágy szélére, és ki- i fejtettem neki, hogy közeli már az idő,i a jóság, az emberi boldogság ideje, ami- i kor az ember az embernek embere lesz i és nem farkasa, amikor... A kis csacsi! Ml'S ,az, emberiség;-----------------megváltásának eszmeit: e cseteltem előtte, ő ásított egy nagyot, i Felkelt, feketét főzött nekem, kikefélte i a ruhámat, meleg fürdőt készített és; megcsókolta az arcomat. Nem értette a I jóság kibernetikai elméletét, szegényke, i csak a maga kis ügyeivel foglalkozott.; De azért nem tudtam rá haragudni. i

Next

/
Thumbnails
Contents