Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-14 / 242. szám

rtsT HEGYEI sMwriap 1965. OKTOBER. 14, CSÜTÖRTÖK TV-FIGYELŐ Matematika Mai történet címmel új soroza­tút indított a televízió: elbeszélé­seket, karcolatokat kíván megele­veníteni, televíziós kép-nyelvre át­ültetve. A sorozat első műsora­ként Berkesi András: Matematika című novellájának televízió válto­zatát láthattuk. A matematika ezúttal többet je­lent, mint számok törvényszerű összefüggéseit. Emberi viszonyla­tokat takar. Az iró az emberek életét matematikai egyenletekhez leszi hasonlatossá s arra a kér­désre keresi a választ: elégséges-e csak a végeredményt ismerni, vagy tudni keli azt is, milyen út vezet odáig. Emberi viszonylatok­ra lefordítva: dicséretes dolog, ha egy ember élete révbe ér, de egy- >1 talán nem lényegtelen az sem, »ilyen utakon jutott el oda. Berkesi novellájának ütköző­pontja egy érettségi előtt álló UáKlány, Takács Hédi, aki bu­kásra áll matematikából. Négy ember életfelfogása ütközik össze x bárom egymás után beszedett matematikai egyes miatt. Tanár- xője, aki vidékről került fel a fővárosba, hajthatatlan: ha Hédi lem javítja ki sürgősen rossz osz­tályzatait, kérlelhetetlenül elbuk- iatja. Ambiciózus férje azonban válással fenye_getődzik, ha ezt megteszi: Hédi apja ugyanis an- aak a kutatóintézetnek az igaz­gatója, ahol dolgozni szeretne. Hédi apja elfoglalt ember, akinek mindenre jut ideje, csak arra sem, bogy a lányával foglalkoz­zon. Az anyja viszont olyan el­veket vall: egy kis korrupcióval minden elintézhető. A kérdés felvetése őszinte és %az: azoknak van-e igazuk, akik \r. életet egyetlen bulinak, más- tzóval egyetlen nagy korrupció­sak tekintik? Akiknek csak a végeredmény a fontos: az egyén boldogulása s ezért sutba dobják a becsületet. Ez történik a novellában. Hédi előre megkapja a következő mate­matikadolgozat teljes megoldását, j azt a tételt is, amelyből legkö- zélebb felelni fog. Cserében a ta­támé férje állást kap a kutatóin- íézetben. Ügy tűnik: ezzel a köl- esönös ..segitségnyújtással” min­ien rendbe jött, csupán egy do­logról feledkezett meg a felnőttek világa. Hédiről, akiért még a be­csületüket sem sajnálták elkótya- •etyélnl. Hédi ugyanis nem haj- undő felelni abból a tételből amelyet az anyja szerzett meg íekt. Még nem tudja elfogadni, magáénak a felijöttek korrupt vi­lágát. Neki még becsületes és tisz­ta elképzelése van a világ dolgai­ból, a társadalomról, az emberek­nek egymáshoz fűződő viszonyá­ról. Meddig? Nem tudni még. Az író sok mindent nem mond ki művében. A tiszta, vidéki tanító­nőt erkölcsileg elbuktatja, de ar­ra már nem ad választ, milyen szerepe van ebben a bukásban az gazgatö-apának. Csak az anya bűnössége felett tör pálcát, de ki­mondhatatlanul is érződik a lát­szólagos leioldódás mögött: mind a négy felnőtt felelős, legfeljebb a felelősség foka különböző. Jóleső érzés volt kimondva vi­szontlátni mai életünk egyik nem is jelentéktelen fonákságát a te­levízió képernyőjén. Ha voltak is hibái Berkesi tv-novellájának, mondanivalójában, szándékában feltétlenül dicséretes. Olyan, egy­re inkább elharapódzó társadalmi jelenségre irányítja a figyelmet, amely gyors és erélyes megoldást sürget. P. P. Az illetékes állami szer­vekkel együttműködve a föld­művesszövetkezetek a követ­kező években megteremtik a kiöregedett háztáj i-házikert gyümölcsösök rekonstrukció­jának feltételeit. A kitűnően értékesíthető, jól jövedelmező málna- és szamóca szaporító anyagából az idei őszön már min­denütt szinté korlátlanul vá­sárolhatnak az érdeklődő háztáji termelők. Szőlőoltvá­nyokból kereken egymillió kerül forgalomba, törpe gyü­mölcsfacsemetéből pedig 1,7 milliót kapnak a földműves­szövetkezeti telepek és katök. Almából 680 000-ret, a legjobban bevált őszibarack­ból 600 000-ret, kajszibarack­ból 316 000-ret, körtéből pe­dig 176 000-ret értékesítenek a háztáj i-házikerti termelők körében. A megnövekedett forgalom zavartalan lebonyolítására az egész országra kiterjedő le- rakathálózatot szerveztek: 60 AZ UTOLSO TURBINA Országos gomhászankét és gombakiáHítás Új homoki horszőlőhibridek Kecskemét határában ■— Szőlészeti Kutató Intézet ho­moki borszőlőnemesítő tele­pén — megkezdték az új hib­ridek második bírálatát. A korábbi vizsgálaton jól szere­pelt, s „döntőbe jutott” fajta­jelöltek termését külön palac­kokba, illetve hordókba szű­rik. A 100 „vizsgázó” közül előreláthatóan tíz új fajta ke­rül elszaporításra. Nagyszabású gom bászan ké- tot rendez ma Budapesten, a lera- • Technika Házában az Orszá­____gos Erdészeti Egyesület A z ország legkiválóbb gombaszakértői az élel­mezésügy és az élelmezés­kutatás képviselőivel vi­tatják meg az ehető gom­bák szélesebb körű fel­használását, az értékes fehérjéket tartal­mazó húspótló gombaételek forgalombahozásának, illetve tartósításának lehetőségeit, időszerű problémáit. Az anké­ten külön előadásokban fog­lalkoznak a vadontermő gom­baféléink bővülő exportjával, a belföldi igények teljesebb Szerelik a Pécsi Hőerőmű utolsó 50 megawattos turbi­náját is A nemrég üzembe helyezett gépegységgel együtt így továb­bi 100 megawattal bővül az energiaszolgáltatás. Egyidejű­leg építik a pernyeleválasztó berendezéseket VIRÁGZIK A VICTORIA REGIA Csaknem kéthónapos késés­sel kivirágzott a Fővárosi Bo­tanikus Kertben a trópusok egyik leglátványosabb virága, a Victoria Regia. Bár üvegház­ban „mesterséges körülmé­nyek” között: 30 fokos vízben és 25—28 fokos, páradús leve­gőben él, késői virágzása mégis a rendellenes időjárás követ­kezménye, a napsütésben sze­gény nyáron ugyanis nem ka- ? pott elegendő természetes ? fényt. ^ A Fővárosi Botanikus Kert- ? ben, a legidősebb- szakemberek ^ sem emlékeznek vissza arra, ^ hogy az általában augusztus ? közepén nyíló Victoria Regia ? ilyen későn hozott volna vi-1 ragokat. ? Élelmezésügyi küldöttség utazott Szófiába Szerdán Kovács Imre élel­mezésügyi miniszter vezetésé­vel küldöttség utazott Szófiá­ba, a KGST Élelmiszeripari Állandó Bizottságának ülésére. A hét elején alaposan zavar­ba jöttek azok, akik Szentendrét járva, az utcai névtáblák sze­rint akartak tá­jékozódni.- A bel­városban szerb nyelvű utcatáb­lák kerültek a házak falára. Es az a furcsaság is megesett, hogy a járókelők érdek­lődéssel várták az esti órákban, mikor történik gyilkosság. Még­hozzá reflektor- fényben és fel­vevőgép 1 előtt. A belvárost a televízió mun­katársai maszkí­rozták „szerb kis­várossá”. Idő a második világ­háború a német megszállás idő­szaka. Ezen a helyszínen for­gatta „Igazságte­vő” című tv-film- jét Nemere Lász­ló rendező, aki­nek egyben dip­lomamunkája is a film. A jugo­szláv szerző, Mirko Bozics, a háború egy epi­zódját lélektani drámában dol­gozta fel. A for­gatócsoport két 5 ruxpot töltött^ Szentendrén, $ ezekután kilenc ^ nap műtermi', felvétel követke-: zik. A 75 perces film főszerepé- j ben Páger Antal egy kisváros pol­gármesterét ala­kítja. Az opera­tőr Bíró Miklós, a rendezőhöz ha­sonlóan, Végzős főiskolás, szin­tén ' diploma­munkáját készí­ti el a filmmel. Az „Igazság­tevőt” előrelát­hatólag decem­berben mutatják be. (szitnyai) Az erőmű turbinacsarnoka KÖNYVESPOLC A helyes magyar kiejtésről országos konferenciát rendez a Magyar Nyelvtudományi Társaság, az Akadémia Nyelv- tudományi Intézete, az Egri Tanárképző Főiskola és Tudo­mányos Ismeretterjesztő Tár­sulat október 22—23-án Eger­ben. Farley Mowat: A jégsivatag népe Jégsivatag: prémes bundák, érdekes arcú, apró termetű emberek, eszkimók. Egzoti­kum, fókavadászat, kutyaszá­nok, jégkunyhók. így rakja Nekem aztán kiabálhattak, I meg sem álltam hazáig. Az- i óta sincs guzsalyom. ☆ HA MAR ÍGY BENNE VA- i GYÖK, hadd mondjam el har- i madik emlékemet is. Azokban ; a hetekben történt, amikorj városunkban székelt a Szövet-1 séges Haderők Ellenőrző Bi- : zottsága. A városháza előtt fiatal, szőke-pisze szovjet katona ha­ladt, hatalmas rádióval a ke­zében. Szépen sütött a nap, sugarai meg-megcsillantak a kiskatona szőke haján. Gön­dör fürtjein hetykén ült a fél­revágott pilotka. Az épület sarkánál, a Kos­suth utca felől hirtelen egy csoport bukkant elő, élén Vo- rosilov marsallal. A tábornok földszürke posztóköpenye ki­gombolva libegtette súlyos szárnyait. A katona pontosan szem­közt haladt velük, s kemény fővetéssel tisztelgett. A heves mozdulattól sapkája lerepült, egyenest a marsall lába elé. Kíváncsian vártuk, mi lesz most? Az lett, hogy a marsall für­gén lehajolt, felvette a sapkát, apáskodva belecsípett a piros­ra gyúlt gyerekarcba, ráneve­tett s azt mondta: — Malagyec. (Derék fiú.) Aztán a kiskatona fejébe nyomta a sapkát. Betyárosan félrecsapva, ahogy gárdistá­hoz illik. Nyíri Éva össze az ember olvasmány- emlékeit, de csak addig, míg — nem olvasta el Mowat könyvét. Mert akkor kisöpri, mint hamisat, oktalant és méltatlant magából mindezt, s i helyükbe fogadja azt, amit e i könyvből megtud. Meghök­> ken tő könyv ez: látszatra tár- ! gyilagos útibeszámoló, de va- ! lójában szenvedélyes hangú ! vádirat. Mert Mowat az alig : néhány tucatnyira olvadt ihal- i miutok sorsában — akik va- ! laha sok ezren voltak — az \ eszkimók tragédiáját állítja S elénk, azt a tragédiát, amit a 5 civilizáció, a kultúra s ki tud- | ja még mi minden nevében ! az eszkimók életébe való erö- \ szakos beavatkozás okozott,. | okoz. 5 Kanada kietlen tája ez: | harc a természettel, nem a ! jólétért, hanem a megélheté- (sért, a mindennapi betevő fa- | latért. És a maguk életéért, i amelynek helyébe tőlük ide- 5 gén életformát akartak és i akarnak meghonosítani a fe- j hér emberek, nem törődve ! azzal, mi lesz a következmé- ! nye/ A szerző sok időt töltött (a kicsire olvadt eszkimó cso- ; portnál. Megismerte és meg- | szerette és — megértette őket. ! E megértés tükröződik a ! könyv lapjain, ahol megrázó ! egyéni sorsok bontakoznak ki, ! s hősöket ismerünk meg, akik ; mindent feláldoznak, életü- ! két is, hogy menthessék né- j püket. Szerencsés választás | volt kiadni ezt az eszkimók- ! ról szóló könyvet. Tévedése- ! két oszlat, igazat mond: a > valósággal ismerteti meg az« j olvasót. (Univerzum Könyv­! tár, Kossuth Könyvkiadó.) ! (m. o.) nak, deszkából csináljanak talpat az atyák, orsót eszter- gáltatunk, kenderkócot pedig ad a szovjet parancsnokság. Egy hét múlva az egész is­kola lefittyedt alsó ajakkal köpködte a pozdorját a mo- csárszagú kenderkócból. So­ha nem sírtuk úgy vissza régi iskolánkat, ahol a tornazsá­kot, rajztáblát, zsoltárt-bib- liát a tanári katedra dobogó­ja alatt tarthattuk, mint most. A guzsalyt nem volt hol tar­tani. A guzsalyt hurcolni kel­lett, hetenként kétszer, végig a városon. Ezzel a guzsallyal egyszer nagyon megjártam. Tanítás után történt, útban hazafelé. Csivitelve szaporáztuk a lé­pést, végig a főutcán. Előt­tünk egy csoport szovjet tiszt haladt. Hogy, hogy nem, az én guzsalyom vége beszaladt az egyikük nadrágszára közé. Kihúzni nem mertem, hát csak kocogtam mögötte, lépést tartva. Igenám, de észrevette, s megállt. Én is megálltam. Az erősödő szürkületben is lát­tam, amint meredten bámul maga elé. Társai szemükkel követték a tekintetét, s iszo­nyú hahótára fakadtak. Ne­kem sem kellett több, elen­gedtem a boldogtalan guzsaly másik végét, s futásnak ered­tem. — Gyevuska, hej. szlusaj! — kiabáltak utánam. — Nyem baj, gyt . eska, nyicsé- vo! kandikáltak felemás zokniba bújtatott, vékony bokái. Az egyik lábán szürke zok­ni volt, a másikon barna ... Először csak az első sorok­ban ülőkön hullámzott végig a nyugtalanság. Aztán golyó­vá gyúrt levélkék vitték hí­rül a felfedezést a többieknek. Öt percen belül az egész osz­tály a zoknikat leste, padlóra sütött szemmel. Német tanárunk nem vett észre semmit. Kétszeres láz­ban égett: Lenau iránti rajon­gását most még a magas ven­dégek iránti tisztelet is tetéz­te. Feleltetni készült. Egy pil­lanatig behunyt szemmel tű­nődött, aztán megszólalt: — Andriska Mária! Was für ein Gedicht haben wir von Lenau gelernt? — Die „Drei Zigäuner” — készült felelni a kérdezett, de az alvégről egy suttogás meg­előzte: — Die zwei Fuszekli. ☆ A MÁSIK HISTÓRIA né­hány nappal ezután esett meg. Akkoriban még a gimnáziu­mok mind a nyolc osztályá­ban tanítottak kézimunkát. Hímzést, kötést, horgolást, mi­kor mit írt elő a tanterv. Dejszen, előírhatott az akár­mit 45-ben, ha se vásznat, se gyapjúfonalat nem lehetett kapni! Tanárnőnk azonban szívós teremtés volt. Kitalálta, hogy fonni fogunk. Seprűnyéí akad minden háztartásban, guzsaly­SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSS. Csak úgy eszembe jutott... Régen kikívánkozott már belőlem azoknak a napoknak néhány — anekdötikus — emléke, csak az apropó hiányzott. Most az is megvan. Olvastam a minap, hogy nemzetközi Lenau konferenciát rendeztek a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskolán, amelynek a nagy osztrák költő is hallgatója volt. Lenauról jutott eszembe ... kém is volt gyermekszobám.) Egy napon hivatalos látoga­tókat vártunk, német órára. A tudományegyetem két neves professzorát. A tízperces szü­netben az egész házat tűvé tettük néhány székért, hogy vendégeink leülhessenek. A viceházmester segítségével sikerült is négyet — ahány, annyifélét — összeszednünk. Előző órán Lenauról tanul­tunk. Egyik versét, a Drei Zi- gäuner-t könyv nélkülinek is feladták. Az osztály lázasan magolt: „Drei Zigäuner fand ich einmal, liegen auf der Erde ...” Ajtónyitás, megjöttek a vendégek. — Guten Tag, Kinder, sitzet euch! — intett az idő­sebbik. Leültünk. A vendégek is. Egyikük — a lélektan orszá­gos hírű professzora — há­rom székre. Kurta karját ha­sán összekulcsolta s gondosan felhúzott nadrágszára alól ki­1915 TAVASZAI ÍRTUK, s egyben a félévi vizsgák idejét, noha alig két hónapja jártunk iskolába. Bocsánat, helyesbítek: nem iskolába jártunk — abban ha­dikórház ütött tanyát —, ha­nem a Püspöki Palotánál? ne-i vezett, sokemeletes bérház egyik ötszobás lakásába. Az ország nyugati felében még háború dúlt, mi pedig már Vergiliust bifláztuk a lépcső­házban. Tantermünk ablaka a Nagy­templomra nézett, annak is zömök nyugati tornyára. A torony tetején fecskepár fész­kelt, lyukasóráink — a tanár­hiány erről bőven gondosko­dót — legkedvesebb látvá­nyossága. A tanterem azelőtt gyerek­szoba lehetett. Falairól bájo­san esetlen Brumi-mackók, pettyes, hátú hintalovak és bazedovos szemű alvósbabák bámészkodtak ránk. (Azóta szokjam emlegetni, hogy ne­állandó és mintegy 2000: ideiglenes telepen vásárol- i hatnak, válogathatnak a gaz­dák. Az előzetes tervek szerint 1970-ig együttesen 13 millió törzses gyümölcsfacsemetát, 16 millió szőlőoltványt, 57 millió szamócatövet és 11 millió egyéb bogyóst kap­nak a háztáji gazdaságok. kielégítésével, a gombafélék i táplálkozás-élettani szerepé-i, vei, valamint a tartósított^ gombák vendéglátóipari fel- ^ használásával és a gomba- ^ konzervek előállításának táv- ?: lati terveivel. J A tanácskozás részvevőinek?: bemutatják a Technika : Házában készülő alkalmi • gombakiáliítást, j sőt, az esetleg még hitetlen-; kedőket gombakóstolóval győzik meg az erdők-mezők § vadgombafajainak szélesebb^ körű elismerésre érdemes „eseményeiről”. § i '""""’""'"s'ssssssssssssssssssssssysssjs „Német megszállás" Szentendrén

Next

/
Thumbnails
Contents