Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-01 / 205. szám
Szentendre IX. ÉVFOLYAM, 67. SZÁM 1965. SZEPTEMBER 1, SZERDA PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Hinták Városunk területén gyermekeinknek egyelőre nincs játszóterük! Hosszú idő fog eltelni addig, amíg az egykori Nagyhíd melletti játszótér helyett újabb játszóteret tudunk felépíteni és felszerelni. A volt játszótér területén ott áll az „egykori” hintaváz, amelyen tornászgatnak, kínlódva hintázgatnak naponta a játszani akaró apróságok. Nem tudom, mi akadálya van annak, hogy oda a meglevő néhány hintát felszereljük? Egyszerű adminisztratív intézkedésre és rövid technikai munkára van szükség mindössze! Zavartalanul és nyugodtan hintázgathatnának ott addig is. De a Petőfi téren, az egykori Daru piaeon pedig, amely nagyon messze esik a „dühöngő” Dunától,' a szép kis játszótéren miért nincsenek még most sem felszerelve a hinták? Büntetjük a szamárhegyi és környékbeli gyerekeket azért, mert a belsőbb városiaknak sincs hintájuk? Mentővel akart a vendéglőbe menni Orvhallgatóvá váltak — Tehén a tilosban A kiskorú pecás dorgálást kapott A városi szabálysértési előadó ismét példamutató, nevelő célzatú, illetve figyelmeztető jellegű pénzbírság kiszabásával volt kénytelen figyelmeztetni néhány polgártársunkat arra, hogy a törvényeinket tisztelnünk kell! Többen kaptak 50—50 forint bírságot azért, mert a negyedévi rádiódíjat elfelejtették befizetni, majd aztán, mikor bírói végrehajtás során az összeg behajtást nyert, azt hitték, minden rendben van. Pedig ajánlott levélben közölte velük a postahivatal a hátralék keletkezésekor, hogy a rádióeiőfizetők sorából töröltettek. De ők a hivatalos papírt el sem olvasták, nem tudták azt, hogy hónapok óta már csak mint orvhallgatók élvezik a technika hírközlő csodáját! Most a bírságolt is be kell fi- zetniök és ismét új előfizetőként kell a postán jelentkez- niök. (Nem árt erről tudni!) A hetvenöt éves Szarvashegyi bácsi tehénkéjét és borját tilosban legeltette, felügyelet nélkül, s csak a méltányossági körülményekre való tekintettel úszta meg kétnapi elzárásra átváltoztatható 60 forint pénzbírsággal. Két szőlőtermelő 200—200 forint árán tudta meg azt, hogy saját termésű borát legfeljebb maga szopogathatja el otthon esténként, de ha literszámra pénzért árusítja, kimérési engedély híján, társadalmi rendünk jogszabályát sérti meg, s ez több pénzbe kerül, mint amennyit a néhány liter bor eladása forgalmazott. Mindenki számára tanulságos: bort pénzért csak bormérési engedéllyel rendelkező termelőnél vagy boltban, italboltban vásárolhatunk! Egy feljelentett ellen meg kellett szüntetni az eljárást, amely sógornője feljelentésére indult. A feljelentő elmondta, hogy összevesztek, sőt verekedtek, annyira, hogy a sógornő még a lámpát is leverte és ösz- szetörte. Ha nem hiszi... Beléptem és rámeredtem. Ez igaz? Nem! Rosszul látok. Avagy — éhes disznó — makkal álmodom. Tapogattam, simogattam, legeltettem rajt szemem. Élveztem. Mit? Egy műbőrből készült, finom drapp, aranybetűs és a Budapest környéki Vendéglátó által küldött valódi Itallapot. A Művészben. Két év után! Aki nem hiszi, járjon utána ... mentőkocstí kért az ÁFOR- hoz azzal, hogy ott sérülés történt. A villámgyorsan odaérkező mentők megállapítják: sérült nines, V. F. kissé jó hangulatban annyit kér: a mentőgépkocsi vigye őt a Béke vendéglőbe, hogy a mulatozását folytathassa! Esetleges mulatozók figyelmébe: nem kimondottan jól sikerült tréfa ilyen módon nemcsak a város, hanem a járás mentőellátásánaik biztonságát veszélyeztetni, mert jókedvű barátunk a fuvarköltségen felül, hatóság félrevezetése miatt is szabálysértési elbánás alá kerül! H. L, Tulajdon elleni rongálás címén indult hát az eljárás, a feljelentett azonban így vallott: „Igaz, hogy sógornőmet pofon is vágtam, de időközben kibékültünk, s a legjobb barátságban vagyunk”. A feljelentő is igazolta ezt, ÍSU ítélkezni nem kellett. A kiskorú horgász csak dorgálásban részesült, amiért engedély nélkül hónapról hónapra rendszeresen pecázott, szüleivel azonban közölték, hogy hasonló esetben őket terheli a kiszabandó bírság, amely lényegesen nagyobb összeget képvisel, mint a kiváltandó horgászjegy ára. Németh Vince fuvaros hat- napi elzárásra változtatható 200 forint bírságot kapott azért, mert a Dunabogdányi Úttörő Tsz vörös heréjét kocsijára rakta, s Szentendre felé tartott rakományéval. Tahiban fogta fülön az önkéntes rendőr, s bírságolásán felül előbb még a rakományt is vissza kellett fuvaroznia Du- nabogdányba. s ott az illetékeseknek átadni. A legvisszataszítóbb ügyben tett feljelentés azonban még ítéletre ' vár. (Az eredményre még visszatérünk.) Az Országos Mentőszolgálat Pest megyei Szervezete tett feljelentést V. F. ellen, mert a férfi egyszer telefonon sürgősen ÉLESLOVESZET A városi tanács végrehajtó bizottsága értesíti Szentendre város és a szomszédos községek lakosságát, hogy Szentendrén az izbégi katonai lőtéren szeptember hó 1, 2, 3, 4, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 13, 14, 15, 16, 17, 18-án reggel 6 órától este 10 óráig éleslövészetet tartanak. A lőtér veszélyességi határán felállított figyelmeztető táblák mögötti területre megjelölt napokon és időben belépni életveszélyes és szigorúan tilos. KIS PÉNZBŐL MEGOLDHATÓ Mindennapos látvány ez egy tetőre. Most az esőben vá- minálunk. Bejött a HÉV. -Az rakozók falhoz lapulva várják utasok, mint megvadult falka, az indulást. Kevés költséggel rohannak az induló buszok- lehetne rajta segíteni. hoz, rohannak az ülőhelyért. Messze van Visegrád, Duna- bogdány s így ez érthető is. De a kis köz, amely a peronról a buszmegállókhoz vezet, nagyon szűk. Képtelen egyszerre átereszteni a tömeget. S itt az ötlet, amelyet a MÁVAUT és a BHÉV alkalmazottjaitól hallottam. A keskeny közt a remiz irányában csak néhány holtvágány határolja. (S ezeken sem áll soha veszteglő szerelvény.) Arrafelé tehát könnyen kiszélesíthető lenne a bejárat. A buszok előtt halaszthatatlanul szükség lenne, legalább (-1.) Tiszta Szentendrét! Tiszta Szentendrét! Nem tudom, hányadszor írjuk le a két szót és ankétokon, tanácsüléseken hányadszor sírjuk bele a sükét éjszakába? Vasárnap délelőtt, ahogy városunk központjában, az ódon Marx téren keresztülmentem, elszomorodtam. Városnéző csoportok szinte egymást keresztezték, fényképezgettek a hangulatos középkori téren — miközben a járdán végig a szemétben tapostunk és tapostak. A könyvesbolt, a fotóüzlet, a KERAVILL és az Országos Takarékpénztár járdája hemzsegett a szeméttől. A már összesepert szemét — megszámláltam — négy kupacban, díszítette a teret, minden sarkán egy-egy. Egyik-másik — így a könyvesbolt előtti — csúnyán széttaposva, és széltől szertehordva. Dinnyeszelet, kukoricacsutka s egyéb „műemlék”. Érthető, hogy a boltok vasárnap zárva tartanak, dolgozóikat éppúgy megilleti a pihenőnap, arról azonban nyilván gon- dosködni lehet, hogy megbízott és díjazott személy munkaszüneti napon is seperje fel a járdáikat. Vagy az OTP a takarékossági évre tekintettel a takarítással takarékoskodik? A Dumtsa Jenő utca sarkán levő busz várócsarnokban, szokatlanul, a csarnok egyik sárkában áll az összesepert szemét. Mert a váróhelyiségnek egyetlen szeméttartója, gyűjtője sincs. Igaz, hogy létesítésekor volt egy ilyen edénye, amelyet garázda személyek elrongáltak, azonban ez nem ok arra, hogy többé éveken át ne legyen szemétgyűjtője a festői Laj Ősforráshoz, Pilisszentlászló irányába utazóknak*? A Templomhegy környékén lakók pedig a Templomhegy, Várdomb tisztátalansága felett siránkoznak. Teljes joggal. A legrégibb műemlék körül — amelyet szintén tömegesen látogatnak idegenek, a templomba járók mellett — szépen rendbehozták és parkírozták a környéket. Azonban egyetlen szemétládája sincs! Bár kétségbeesetten szóvá teszik minden tanácstagi beszámolón, hogy a felállított villanyoszlopok egyi- kére-másikára ■ könnyen felszerelhetek lennének ilyen edények,.. Aztán valahol az Alkotmány utcai fel járatnál egy magyarázó idegenforgalmi táblát is megérdemelne a templom és környéke. Épült 600 évvel ezelőtt, legrégibb műemlékünk. Valami ilyesféle. Sűrűbb közbiztonsági ellenőrzést, rendőrőrjáratot is érdemelne a Várdomb. A késő esti órákban, amikor szemetelő, erkölcstelenkedő garázdák randalíroznak a környéken. Horváth Levente PLACO EN SZENTENDRE KUN GREKA PREGEJO. .4 Mondra Kulturno ez évi 11. számában kétoldalas írás jelent meg Szatmári Sándor tollából Szentendréről. A Nemzetközi Eszperantó Szövetség lapjában a magyar eszperantista bemutatja a várost szóban és képekben. Rövid helytörténeti ismertetés utóm a mai látnivalókat, műemlékeket, hangulatot festi. Tájékoztat az étkezési lehetőségekről, bemutatja a campinget. Az írás második részében az elhunyt Boromissza Tibor festőművészről ir „... o sajátos Boromissza karaktert a muzikális kolorizmus adja. Művészete olyan, mint Bartók zenéje ...” Ennyit erről az írásról. S még annyit, van hírünk a nagyvilágban. Egy a kérdés. Minden tekintetben méltók vagyunk-e hozzá ? (B.) MOZIMŰSOR Szerdától vasárnapig a filmszínházban a Szerelmesek, vannak köztünk című lengyeL filmet vetítik. Kísérőműsora: Sárkány. A kertmoziban Az ötödik lovas a félelem című szélesvásznú csehszlovák filmet vetítik. A film kísérőműsora: Hidak. Szeptember elején Ilyenkor, tanévnyitáskor, — akár van még iskolás gyermekünk, akár csak mások ap- róbb-nagyobb gyermekeit látjuk ismét iskolába indulni reggelenként — egyszerűen tudomásul vesszük: új iskolai év kezdődik. S nekünk, szülőknek, ehhez csak annyi közünk volna, hogy ellátjuk gyermekeinket dörgedelmes atyai, szülői szavakkal, s jóra, kötelességtudásra intjük őket? Közben elfeledkezünk arról, hogy örök szeptember az élet, minden évben nekünk is tanévzáró-tanévnyitó lelkiismer etvizsgálatot kell tartanunk! Munkahelyünkön, az élet minden területén, az embertársainkhoz való viszonyunkban — rajon az elmúlt „tanév” folyamán mindenütt megtettünk-e annak érdekében, hogy hasznára váljunk családunknak, a nagyobb társadalomnak? Jelesen, jól — vagy éppen elégtelenül vizsgáztunk-e ember szerétéiből, munkaszeretetből, közösségi érzésből? Ha lelkünk mélyén azt állapítottuk meg, hogy igenis átléphetünk „a felsőbb osztályba”, ha a munlMhelyi jellemzésünket, munkatársainknak rólunk alkotott véleményét, és régmúlt időkből egykori saját iskolai bizonyítványainkat is gyermekeink elé merjük tárni: csakis akkor lehet tőlük nyugodtan fegyelmet, kötelességet és iskolasze- retetet követelnünk. Én tvalamikor nagyon régen, a templomhegyi öreg iskolában Ivanits Lajos tanító bácsi kezei alatt tanultam meg betűt vetni, olvasni és embertársaimat megszeretni. És mert ö volt az első tanítóm, azért szeretem az embereket! Ivanits Lajos egykori emlékét idézem mai pedagógusaink figyelmébe ma és minden adandó alkalommal, mert ahhoz, hogy becsületesen és jókedvvel az életre tanuló, az életre; készülő gyermekeket nevelhessünk: példamutató szülőkre és tanítókra van szükség! Rossz gyermekek nincsenek, csak rossz példát mutató felnőttek! Hiszem azonban, hogy mindig kevesebben vannak ilyenek. S hogy egyáltalán ne legyenek, azért van szükség a felnőtteknél is évnyitó lel- kiismeretvizsgálatra. Ilyenkor, szeptember első napjaiban, amikor új tanévet kezdünk. Mindannyian, felnőttek és gyermekek egyaránt. Egy év folyamán olyan sok mindent lehet „javítani”, amit az előző évben, években rosszul csináltunk. S csak akkor lehe- tünk gyermekeinktől sokat megkövetelő, s tőlük tiszteletet igénylő papák és mamák.’! Nekem ilyesmik jutnak: eszembe ilyenkor. És kicsit j szomorú, kicsit szorongó gon- \ dolatok a nyári vakációtól búcsúzó tíjabb iskolás leányká-! kát és legénykéket látva. (horváth)- Az ötödik lovas a félelem két 5 főszereplője j Alsó képünk: jelenet a Szerel- 5 mosok vannak köztünk című filmből. NYUGTA. Alulírott köszönettel vettem, hogy a sütőipari vállalat kenyeret szállító kocsijának kísérője pompázatos fehér vászon cipőt hord. Meg kell jegyeznem, hogy az a hal- I vány-seszínű nylon kendő sem kutya. Mindazonáltal teljes csak akkor lenne az örömöm, ha a köpeny nem fakó-kék-szürke-patinás, hanem fehér lenne. A fvtyula is megtenné nekem fehér vászonból. Lehet, hogy túl igényes vagyok? Lehet. De ez szerte a nagyvilágon így van. Kivéve — Nem Gyevit — Szentendrét. (Bányász)
